Magyar Polgár, 1884. október-december (18. évfolyam, 226-300. szám)
1884-11-08 / 258. szám
a Hódossy, Unger, Literáty és Pauler miniszter felszólalásaik után a bizottság a §-t elfogadta Kazy azon módosítványával, hogy az 5 évi határidő helyett 4 év vetessék fel. A 2. § szerint a jászberényi és karczagi törvényszékek megszüntetése mellett Szolnokon állíttassák fel törvényszék. E § tárgyalása alkalmával felolvastattak: Jászberény városnak Apponyi Albert gr. által beadott kérvénye a jászberényi törvényszék fentartása végett, valamint Karczag városának a Sárköny Aurél által a karczagi törvényszék fentartása iránt benyújtott kérvénye és Papp Elek indítványa, mely szerint ez egészen kihagyandó volna. Apponyi Albert gróf felszólal a jászberényi törvényszék mellett, melynek megszüntetését és a tényleges állapotnak ilyetén részletes megbolygatását sem a törvénykezési, sem közigazgatási, sem a pénzügyi, vagy más állami érdek nem kívánja. Papp Elek a karczagi törvényszék mellett emel szót, hangsúlyozván a törvénykezési közigazgatási és pénzügyi érdeket és hivatkozik arra is, hogy e törvényszék területén általában reformátusok laknak, kik válópereikben a törvényszék előtt megjelenni tartoznak. Hasonló értelemben nyilatkozik Sárközy Aurél, ki a javaslat indokolását a felolvasott kérvényekben előterjesztett adatokkal megcáfolva látja. Ezután elnök az idő előrehaladott voltára való tekintettel az ülést bezárta és a tárgyalás folytatását a szombat délután 5 órakor tartandó ülésre halasztotta. Reform-mozzanatok A kir. Curia elnöke — mint a „Jogtudományi Közlöny“ írja — átiratot intézett az igazságügyminiszterhez, melyben felkéri, hogy hasson oda, nehogy a csendőrség a letartóztatás alkalmával a vádlottakat kényszereszközök alkalmazásával bírják vallomástételre, s hogy egyáltalán ne vallassanak, miután ez hatáskörükön kívül esik. Mind gyakoribbá válnak ugyanis az esetek, hol a vádlottak a végtárgyaláson visszavonják a beismerést és hivatkoznak arra, hogy a csendőrök részéről erőszak lett ellenök alkalmazva. Ily körülmények közt igen meg van nehezítve a bíróságra nézve a valóság megállapítása, mivel sem az egyik, sem a másik vallomás elfogadására nincs elegendő támpont. A fenforgó esetben, mely a kir. Curia elnökének az átiratra alkalmat szolgált. — Rusza Jócza és trsa özv. Krecza Efimia karánsebesi lakosok bűnügye — két tanú hittel erősített vallomásával bizonyítva volt, hogy úgy a csendőrök, valamint a községi biró kényszereszközöket alkalmaztak. — Hasonlóan a budapesti kir. főügyész átiratot intézett a kir. Curia elnökéhez, melyben felkéri, hogy azon esetekről, melyekben az ügyész a Curia nézete szerint nem járt el törvényesen, vagy szabályosan, őt az ügy számának és a szabálytalan passusnak megjelölésével értesítse a czélból, hogy ha valamely kérdésben téves felfogás uralkodnék az ügyérünk, mert nem forradalmárok, hanem a rend emberei, a kezetfogott ariszokráczia és demokráczia vitte keresztül, közegyetértéssel, egy csapással hozatott létre. A 48-ks törvényhozás nem reform, hanem egy új állami rendszer behozatala, ezen felfogás a szent István alkotásait, s az Árpádház-kori állam eszméjét figyelmen kívül hagyja. Nem miveltünk egyebet, mint hogy a Széchenyi által sürgetett lassú átalakulás helyett háromszázados mulasztásainkat, mert fennől akadályozva voltunk, egy füst alatt kívántuk helyreütni. De az már mindig úgy volt, hogy az emberi természet nagy rázkódtatásokat kitörés nélkül nem bír elviselni; a légkör sebes változása vihart szokott előidézni. Az alkotmányos szép napokra nálunk is elborulás következett, azonban a reactio nem magunk közt támadt. Ha volt kitörés a márcziusi napok eseményeiben, azt Metternich merev politikája, s ha forradalommá lett önvédelmünk, azt e hatalommali visszaélés idézte elő. Az udvari körökben és a hadseregnél azon nézet jutott érvényre, hogy amit a fejedelem kényszerítő körülmények között népének megad, a körülmények jobbra fordultával vissza lehet venni. Az osztrák monarchia egysége, egységesítése, régi hagyomány; a régi hit, hogy Ausztria hegemóniájának Németországon a magyar alkotmány áll útjában. Az osztrák minisztérium augusztusi memorandumában, mit benyújtott, nyíltan kifejezte sérelemérzetét a felett, hogy Magyarország felelős minisztériumot nyert anélkül, hogy az osztrák nép képviselői megkérdeztettek volna. Ellenforradalomra gondoltak, mégpedig elsősorban a hadsereg, másodsorban a magyarországi különböző nemzetiségek részéről, így lépett fel a horvát bán , s mert fellépése nem sikerült, következett a hadsereg igénybevétele. A magyar kormány a monarchia két fele közti meghasonlás elhárítására mindent elkövetett, s mikor minden békés eszközt kimerítve látott, lemondott: a mozgalom élére szept. 15-én honvédelmi bizottság állt, Kossuth elnökségével. A koczka el volt vetve. Nem akartunk Lengyelország sorsára jutni. A védelmi harcz kikerülhetlensége mind bizonyosabbá vált, a nemzet fegyverkezett, a magyar nép meg volt nyerve, az értelmiség s a fiatal aristokráczia őseitől örökölt bátorságával és hazaszeretetével élére állt. Az osztrák centralisatio hívei készen voltak, hogy tervüket fegyverrel is végrehajtsák. Rebellisekkel nem alkudozunk, lett a büszke jelszó. Austria már elfeledte, hogy a Rákóczy-forradalmat nyolcz évig tartottuk ki; el kívánta feledni, hogy az úgynevezett örökösödési háborúban fegyverünk dicsősége tartotta vissza, hogy fel nem bomolt. Az ágyuk tehát eldördültek. A hadsereg háta megett az egységes monarchia eszméjének fanatikusai, mert a koronázási eskü, s az 1848-ki törvények szentesítése mégis titokban állt, Ferdinandot lemondásra kényszeriték. S mert a lemondásban Magyarország tekinteten kivül hagyatott, világos lett, hogy az irányadó körök annak beolvasztására gondoltak. A Schwarzenberg- Stadion-féle kormány decz. végén b. Jósika Sámuelt, erdélyi volt cancellárt egy alkotmány kidolgozásával bízta meg, mely Magyarország régibb közjogától s alkotmányos önállóságától eltekintve, az ország viszonyait, az egységes birodalom keretén belől, a központosítás és a nemzetiségek egyenjogúsítása alapján legyen hivatott szabályozni. Ez alkotmány el lett készítve. Bizalmi férfiak hivattak be, köztük magyar conservativ férfiak is. Felette hosszas tanácskozás keletkezett, végre is a magyar bizalmi férfiak hazafisága Stadion bizalmatlanságát felköltötte. Következése lett, hogy az 1849. márcz. 4-ki összbirodalmi alkotmány minden tudtok nélkül, megjelent. Magyarország alkotmánya megsemmisíttetett. Magyarország beolvasztatott. Ez alkotmányban meg volt támadva nemzetiségünk, alkotmányunk, állami függetlenségünk. Az orosz sergek bevonultak, a forradalom befejezése ez órától nem volt a birodalom két felének belügye. A nemzet Európához kívánt felebbezni; az országgyűlés, mely ekkor már, Pest el leven foglalva, Debreczenben székelt, az összbirodalom proclamálására ápril 14-én a függetlenségi nyilatkozattal felelt. E nyilatkozatra mi következhetett volna egyéb, mint élethalál-harcz. A hadsereg, bár hidegen fogadta, mert a nemzet becsülete úgy kívánta, mint oroszlán küzdött. Európa elfeledett nevünket ismét megtanulta; fegyverünk dicsősége iránt maguk az oroszokelismerésre voltak kényszerítve. Fiatal sergünk két nagy katonai hatalommal többször győzelmesen mérkőzött meg. De végül is bekövetkezett a nagy katasztrófa, a világosi fegyverletétel, az első pereben egy második Mohács. Mi is azt éreztük, mit a fogságra jutott I. Ferencz franczia király, ki azzal vigasztalta magát, hogy minden elveszett, csak a becsület nem. Szolymán egykor kicsinyelte győzedelmét, s hazament: a mostani győztesek győzelmüket túlbecsülték, s feltétlen megadást követeltek. A Rákóczy-forradalom a szatmári békével végződött, fegyverek között. A világosi fegyverletétel szatmári békéjét — mint látni fogjuk — az 1867-ki kiegyezés alkalmával írjuk alá, a fegyvertelen nemzet, a nemzet lojalitása által lefegyverzett hatalommal. (Folyt. köv.) Külföld. A Khartum elfoglalásáról érkezett híreket e megjegyzésekkel kiséri a Times. Alexandriai levelezőnk jelenti, hogy a MAGYAR POLGÁP (258. sz.) szak közt, a bajon esetleg körrendelet által segíthessen. A kir. Curia elnöke a kérelemnek helyet adott, s az esetek feljegyzésével egyik tanácsjegyzőt bízta meg. Az új ipartörvény végrehajtása tárgyában a kereskedelmi miniszter következő rendeletét intézte a közigazgatási bizottságokhoz : „Az 1884: XVII. törvényczikkbe igtatott uj ipartörvény 1. évi október hó - én hatályba lépvén, ezen törvény 166. §-a értelmében iparügyeknek harmadfokú ellátása ezentúl hatáskörömbe esik, s ezáltal az 1878. évi május hó 14-én 9027. sz. a. hivatalbeli elődöm által kiadott azon rendelet, melynélfogva iparügyeknek harmadfokban való felülvizsgálata a közigazgatási bizottságokra ruháztatott, hatályát vesztette, a bizottság ezen működése tehát említett napon megszűnvén, felülvizsgálati hatáskörét ezúttal azon ügyekre nézve is megszüntetem, melyek a régibb ipartörvény (1872. VIH. t.-cz) hatálya alatt létettek folyamatba, és harmadfokú elintézés végett a bizottsághoz lettek felterjesztve. Ezen ügyeknek kezelése iránt a következőket rendelem : 1. Azon ügyek, amelyek az alsóbb fokú hatóság által III ad fokú elintézés végett már felterjesztve lettek, de a bizottság által jelen rendeletem vétele napjáig elintézést még nem nyertek, illetékes további eljárás végett haladéktalanul hozzám terjesztendők fel. 2. Hasonlóan haladéktalanul hozzám felterjesztendők azon ügyek is, amelyek iránt a bizottság esetleg 1. évi szeptember hó 30- dika után érdemileg, vagy egyéb módon határozott ugyan már, de ezen határozat a felekkel leendő közlés czéljából még ki nem adatott. Ezen határozatok tehát a felekkel már nem lesznek közölhetők. 3. Azon folyamodási kérvények, melyek a felek által közvetlenül nyújtattak vagy nyújtatnának be a bizottságnál, felszerelés végett azonnal az alsóbb fokú iparhatósághoz juttatandók azon utasítás mellett, hogy a felszerelt tárgyiratok a bizottság mellőzésével hozzám terjesztendők fel.“ A Hora-tüntetések Romániában oly kevés rokonszenvre találtak, hogy az egész tüntetési terv megbukottnak tekinthető. A román kormány megtette a szükséges elővigyázati intézkedéseket, de azokra alig volt szükség, mert maga a román közönség visszautasító az éretlen, tapintatlan tervet. Bukarestben a tervezett tüntetésben csak az Erdélyből kivándorlott románén- egy része és tanu- lóközönség vett részt; az Union-vendéglőben Hóra-lakoma volt tervezve, de arra oly kevesen jelentkeztek, hogy a rendezőség egészen elerte a nagyobb szabású ünnepélyt. Valószínű, hogy ugyanígy bukott meg a Jassyban tervezett tüntetés, hol a túlzásairól ismert Panu egyetemi tanár állott a demonstrálók élén. Bosphore ez a lap részletes leírását közli Khartum elestének s Gordon tábornok fogságba jutásának, s hogy egy kairói kereskedő is ily tartalmú levelet kapott. A hírek, melyeket egy párisi lap bocsátott világgá, kétségkívül a Bosphore közleményének egyik verzióját foglalják magukban, felhasználva talán a kairói kereskedő levelében foglaltakat. Komolyabb jelentőségű az, hogy a khedive hasonló tartalmú sürgönyt küldött a királynőnek s a walesi herczegnek, s megkérdeztetvén, ismételte híveit. Alig tehető fel, hogy annyira eltért volna rendes szokásaitól, hogy a királynőnek oly tudósítást küldjön, amely közönséges szóbeszédnél több alappal ne bínna. Ha igaznak bizonyul az, hogy Gordon tábornok még él, mint a mahdinak foglya, az eredetileg tervezettektől merőben különböző lépések lesznek szükségesek arra, hogy visszanyerje szabadságát. A mahdi megszűnik lázadónak lenni s hatalmassággá lesz, a melylyel tárgyalásokba kell bocsátkozni. Angol sereg nem követheti őt, ha eszébe jut bevonulni foglyával együtt Szudán belsejébe. Oly politikai igényekkel léphet fel, a milyenek neki tetszenek, támogatva azokat Gordon hatalmában tartásának s nagy erőkifejtésének kettős szankcziójával. Ha nem fogadjuk el feltételeit, nem valószínű, hogy beérje Khartummal. Khartum eleste roppant arányban megnehezítené Egyptom protegálásának nehézségeit. A magyar delegáczió hadügyi bizottságából. — Eredeti tudósítás. — Budapest, nov. 6. A magyar delegáczió hadügyi albizottsága Szlávy József elnöklete alatt ma tartott ülésében letárgyalta a közös állandó hadsereg rendkívüli szükségletét. Az I. cziml-ső tételénél a kézi lőfegyverek tartalékkészletére előirányzott 200,000 frtnyi összeget illetőleg Rakovszky István előadó felvilágosításokat kér aziránt, mennyi hiányzik még a tartalékkészletből, mit szándékozik a hadügyi kormányzat az előirányzott összegen beszerezni s egyátalában a fegyverzetben esetleg bekövetkezhető újításokkal szemben mily intézkedések fognak létezni a tartalékkészletre vonatkozólag. Zichy Henrik gróf aziránt kért felvilágosítást, hogy az ezen összegen beszerzendő fegyverek esetleg könnyen át lesznek-e alakíthatók újabb szerkezetűekké ? A hadügyminiszter részletes felvilágosításai után a bizottság a tételt megszavazza. Hasonlólag megszavazza rövid eszmecsere s a hadügyi kormányzat részéről adott részletes felvilágosítások után a 2., 3. és 4. tételeket. Az 5. tételnél előadó, Éber Nándor, Széll Kálmán, Hegedűs Sándor és Prileszky Tádé szólaltak fel, mi alkalmat nyújtott a külügyminiszternek hosszas és terjedelmes felvilágosítást adni aziránt, hogy e tartalékkészlet kiegészítését mily módon szándékozik keresztülvinni, úgy, hogy az egyrészről a hadi szükségletnek megfeleljen, másrészről mégse vegyen igénybe túlságos nagy ös-szegeket. A bizottság e felvilágosítások után a tételt megszavazta. A 2. czimet 75.000 írttal Ivánka Imrének a vöröskereszt egylet érdekében tett felszólalása után szintén megszavazta. A 3., 4., 5., 6. és 7. czimek több felszólalás s a hadügyminiszter, valamint illető előadói részéről adott felvilágosítások után lényegesebb észrevételek nélkül megszavaztattak. A 8. czimnél Beöthy Ákos kifogást tesz az ellen, hogy harczképességünk fejlesztésében oly tetemes összegeket költünk erődítésekre. Nézete szerint a fősúly magára a hadseregre fordítandó. Bylandt Rheidt gr. közös hadügyminiszter ez utóbbi tételt elismervén, mégis szükségesnek látja, hogy a hadsereg ereje bizonyos pontokon erődítési munkálatok által is fokoztassék. A szóban forgó tételt illetőleg részletes előterjesztéssel indokolja annak szükségességét. Széll Kálmán kérdi, nem lehetne-e ezen erődöt szükség idejében rövid idő alatt felépíteni, mire a közös hadügyminiszter tagadó választ ad. Wahrmann Mór kérdésére oda nyilatkozik a közös hadügyminiszter, hogy más hasonló útelzárások szüksége egyelőre kilátásban nincs. Beöthy Ákos elvileg ellenzi a tételt, fontosnak tartja a monarchia védképességét, de hasonló fontosságúnak annak adózó képességét is, minthogy külügyi viszonyainkat kedvezőknek jelentik, e kiadást elhalaszthatónak véli. Nem tartja helyesnek, hogy háború és béke idejében egyaránt lehetetlennek mondják a megtakarítást. Rakovszky István előadó ezekre válaszolva, kimutatja, hogy hasonló czélokra évek óta folyton kisebb összegek követeltetnek, hogy tehát a békés állapot eredménye érezhető, most csupán a legszükségesebb dolgokról kell gondoskodni. Hegedűs Sándor szintén elhalaszthatónak véli e kiadást, mert a fontosabb positiók megerősítéséről úgyis gondoskodva van. Ily kevésbé fontosakat pedig annak idejében is gyorsan lehet létesíteni. A megtehető kiadásokat inkább a nagy védművek kiegészítésére véli fordítandóknak. Ivanka Imre elismeri, hogy ahol szükség esetén gyorsan létesíteni lehet valamely védmüvet, ott nem szükséges azt már béke idejében felépíteni. A jelen tétel azonban nem esik ily szempont alá, minthogy ott, ahol ez erődítés terveztetik, mozgalmas időben igen kevés hadi erővel teljesen meg lehetne hiúsítani bármely erődítés keresztülvitelét. A költségvetés 9. és 10. czímei lényegtelenebb észrevételekkel szavaztattak meg. Hosszas és beható vitát idézett azonban elő a 11. czím, hol Przemysl kiépítésére harmadik részletként 1.200,000 frt, a krakói erődítésekre pedig a tulkiadások fedezésére 1.000,000 frt van előirányozva. Rakovszky István előadó a tulkiadások indokait és egyes tényezőit elősorolván, valamint azokon kívül is az időközben bekövetkezett áremelkedéseit, hangsúlyozván, hogy a történt túlkiadást igazoltnak látja, mégis a túlkiadások további részletes indokolását látja szükségesnek s különösen aziránt kér megnyugtatást, várjon ezen összeggel csakugyan teljesen be lesz-e fejezve a szükséges kiadások összege. 1884 nov. 8.