Magyar Polgár, 1884. október-december (18. évfolyam, 226-300. szám)
1884-11-22 / 270. szám
Tizennyolczadik évfolyam 270. szám. Kolozsvár, 1884. szombat, november 22. Aléskeresl díj: Egész évre 18 írt. — Félévre 8 írt. — Negyedévre 4 írt. Egy hóra 1 frt 60 kr H fIDETÉSI DÍJ: Egy négyszög centiméternyi tér ára 4 kr. Gyárosok, kereskedők, iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilleték: minden hirdetés után 80 kr. — Hynstter: sora 26 kr. Szerkesztőség ésKiadóhivatal Megjelenik minden nap, vasár- és ünnepnapok kivitelévé „Magyar Polgár" könyvnyomdája (B«bhS*ér»-'4tor« « ss.) Használhatlak kéziratok nem adatnak vissza. Névtelenül beküldött közlemények nem közöltetnek. KOLOZ S V A R, X () V E M 11K R 21. A magyarosítás kérdéséhez. Közelebbről foglalkoztunk Baritiu czikkével, melyben megtámadja Schlauch püspököt, ki a szatmármegyei Széchenyi-társulat közgyűlésén nyilatkozott a nemzetiségi kérdésben, a mérsékletet s a túlzások elkerülését ajánlva. Méltattuk azon adatokat, melyeket az ,,Observatoriul“ szerkesztője arra nézve hoz fel, hogy Magyarországon a nemzetiségek, s különösen a románok menynyire üldöztetnek. Ez adatokat bizonyára könnyű volt a maguk értékére leszállítani. Akik tájékozva vannak hazai állapotaink felől, akik közvetlen tapasztalat után ismerik a nemzetiségi viszonyokat, azokat Baritiu és társainak hasonló adatai csak mosolyra, vagy haragra késztik. Alaptalan voltuk az első tekintetre szembeötlő. Különben nem is Magyarország intelligens elemeinek meggyőzésére,hanem a merőben tájékozatlan román népesség félrevezetésére vannak szánva, no meg újabb táplálékul a külföldi magyar ellenségeknek, kik efféle fictiókból, ráfogásokból kovácsolják fegyvereiket a magyar nemzet ellen. Baritiu czikkének éle egyébiránt a magyar egyletek ellen van intézve. Szerinte minden ilyen egylet ,véglegesen megszüntetendő, mert közreműködnek a szenvedélyek fellobbantására. Baritiu úrnak mindenben van egy kis igaza. Csakhogy nem úgy, amint a sorok közt elhitetni szeretné, hanem homlokegyenest ellenkezőkép, mint ahogy az politikai czéljainak megfelelhetne. Az ismert passivista pl. azt szeretné fennebb idézett soraival elhitetni, hogy a magyar egyletek alakítása által a magyar elem szenvedélyei lobbantatnak föl. Nem mondja ki nyiltan, de mindenesetre ezt akarja mondani. Pedig így nincs igaza. De igenis igaza van amúgy, hogy valahányszor derék és buzgó hazafiak az ország egyik-másik részében —nemzeti kulturális kötelességeknek társadalmi úton való teljesítésére — egyleteket alakítanak: ilyenkor a nemzetiségi sajtó annál jobban vérszemre kap, annál féktelenebből folytatja az izgatást, azért, hogy azt a veszedelmes ellenséget, mely a nemzetiségi túlzókkal szemben e magyar szövetkezetekben támad, legalább ez után ellensúlyozhassa. Ennyiben csakugyan közreműködnek a magyar egyletek a szenvedélyek fellobbantására. Csakhogy a hiba itt is — mint mindenben — kizárólag az izgatók részén van. És a kellemetlenség, amely ebből következik, nem hogy visszariaszthatná ama derék hazafiakat feladatuk teljesítésétől, de még ösztönözheti őket. Mert a milyen kellemetlen Baritiu urékra nézve az, hogy ama magyar egyletek alakításával a magyar intelligens elem közvetlen érintkezésbe lép az izgatók által rendszeresen félrevezetett népességgel, s közéje viszi a nemzeti kultúra áldásait, melyet Baritiu urék konokul elfednek véreik elől, — bizonyára ép oly üdvös a magyar ügyre s a tévedésben tartott nemzetiségi tömegekre nézve, ha épen ott, abból a positióból folytatjuk az ámítók és izgatók ellen a harczot, melyet indolentiánk eddig kizárólag az ő számukra hagyott. A közvetlen érintkezés létesítése kétségkívül a képzelhető leghatékonyabb fegyver a mi kezünkben. Nem csoda, ha a legelső érintésre is annyira dühbe jönnek tőle az érdemes izgató urak. És nem csoda, ha két anynyi puskaport fogyasztanak, hogy elriaszthassanak minket maguktól és véreiket tőlünk. De ez a mérgelődés, a szenvedélyek ilyetén újabb fellobbantása ne tartóztassa vissza a magyar egyletek missionáriusait. Mert utolsó robbantások ezek, ha kitartóan végezzük a hazafias, s bizonyára nehéz munkát. Menjünk csak oda, a nép közé, az izgatók hadállásaiba. Ha Baritiu urék nem akarnak kapaczitálódni, kapaczitáljuk hát azokat, kiknek szemeit ők most befogva tartják. Ez minden esetre könnyebb is lesz, több hasznunk is lesz belőle. Aztán kiabálhatják Baritiu urék a mennyit tetszik, hogy: sötét van, — ha egyszer saját kezeinkkel levettük a kötőt azok szemeiről, akiket eddig vakságban tartottak. Csak előre tehát a magyar kulturegylet életrevaló eszméjével! Ez van hivatva keresztültörni a phalanxot, melyetaz izgatók a magyarság és a nemzetiségek közé állítottak. Baritiu úrék rossz postahivatal voltak nemzeti kultúránk és fajuk között. Rosszul végezték a közvetítési szolgálatot. Legyünk hát csak mi magunk a posta. Aztán majd meglátjuk, hogy a helyesen tájékozott, igazság szerint felvilágosított román nép hajlandó lesz-e továbbra is mumusnak tartani a magyart, akitől vissza kell hogy borzadjon minden jámbor lélek kényúrnak, aki rabszolgának tekinti a nem-magyart. Majd meglátjuk aztán, hogy lesz-e elegendő viszhangja az olyan badar szónak, minőt Baritiu kérdéses czikkében is kimond, hogy: a román nép elvesztené eszét, elkülönítené magát Európa többi népeitől, ha testvériesülne a magyarral. Majd meglátjuk, hogy a kultur-egyletek közvetlen befolyása alatt informált nemzetiségek elhiszik-e, amit izgatóik váltig állítanak, hogy Magyarországon nincs nemzetiségi, nincs vallásszabadság stb., stb. Bizony akkor mind a badarságok elhitetése bajosabban fog menni, mint most, amikor jóformán csak tollharczot folytatunk Baritiu úrék közvetlen izgatásai ellen. Tollharczot, olyan hírlapokban, melyek közleményei most csak a nemzetiségi sajtó postája útján, meghamisítva és hézagosan jutnak az érdekelt nép közé. El kell távolítani a phalanxot, melyet az ultra-izgatók képeznek. Ez a magyar egyletek egyik főczélja. És ettől fél, ezért dühös Baritiu úr. Azzal az óhajtással végezzük, vajha a kedves passivista írónak mielőbb oka lehetne az erdélyrészi magyar kulturegylet alakítása miatt is olyan nagyon (vagy még jobban) megharagudni, amint most a Széchenyitársulatra s nagyérdemű díszelnökére megharagudott. _ TARCZA.____ Tudományos apróságok. (Vége.) E hajóval utaztak Renard és Kreps először Meudonból az állami aeronautikus intézetből Villebonba és vissza. A léghajó tehát kétségtelenül a szabad levegőben is kormányozható volt, bár azt nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a mondott napon teljes szélcsend uralkodott. A gömböt egy nagy félszerben megtöltötték s vártak mindaddig, midőn egyedül csak a csekély légárammal kellett küzdeniük. Mint Renard és Kreps nyilatkoztak : gépük nyolczmáternyi sebességgel bír másodperczenként, tehát oly erővel rendelkezik, melylyel másodperczenként 8 méternyi sebességgel bíró széllel szemben is meg bír küzdeni, pedig az ily szél már meglehetős erős. Mert Koch Gusztáv számításai szerint a nálunk uralgó szelek az év kilencz tizedrészében nem múlják felül a háromméternyi sebességet. Egy öt méternyi sebességgel bíró léghajó tehát az év kilencz tizedrészén át nyugodtan röpdöshetne a levegőben s csak az év egy tizedrészén kellene neki várakoznia, sőt még ekkor sem mindig, mert a szél irányában nyugodtan haladhatna. Lehet-e tehát reményünk, hogy nemsokára postánkat a léghajók hordozzák ? A magyar postatolvaj urak rémségére a »Figaro“ így nyilatkozik e kérdésben: »Igen, lehet, ha a szükséges pénzösszeget e szaktól nem sajnáljuk, mert a léggömb nagyságával növekedvén annak hordereje is, nagyobb erőt kifejtő gépet is vihetünk magunkkal, e princípium alapján tehát állíthatunk egybe egész könnyűséggel oly léghajókat, melyek az évkilencztized részében használhatók. A léghajózás gyakorlati megoldása tehát csak pénzkérdés, melyben a döntő eró ismét a kapitalistáké.“ Mint Magyar-, Franczia-, Németországban, úgy már Ausztriában is napi kérdéssé nőtte ki magát a phylloxera-kérdés. Weidling, Nussdorf, Grinzing, Bécs mellett fekvő falvak szőlőit már-már még a mult évben pusztítani kezdte e féreg, most pedig már egész Stevring, Döbling, sőt Dornbachig elterjedt. Mint hírlik, egy dornbachi szőlő tulajdonosnak szőlőjében lépett fel először, kinek Nussdorfban is van szőlője, s így erős a gyanú, hogy onnét hozott venyigével hurczolta át. Az osztrák földmivelésügyi miniszter tehát minden lehetőt elkövet, hogy felvehesse a küzdelmet a bortermelés e veszélyes ellenségével. Állítólag egy osztrák tudós talált is fel valami biztos ellenszert, melylyel a franczia akadémia által kitűzött 300 ezer frank pályadíjra akar pályázni. A methodusát az osztrák földmivelésügyi miniszternek az infietált területeken be is mutatta, s bár kísérletei rendkívül jól sikerültek, mégis sietett kijelenteni, hogy azon értelemben, mint azt a párizsi akadémia követeli, senkinek sem fog sikerülni a kérdés megoldása. Az ő rendszere is inkább csak a tovaterjedést tudja meggátolni, mint a már támadott területet védelmezni: „A baj olyan, melyet nem tudunk többé lerázni nyakunkról, de megküzdhetünk vele“, írja levelében. A párizsi „Journal Officiel“ e napokban egy, a földmivelésügyi miniszterhez intézett jelentést hozott Balbian tanár tollából, melyben ez azt mondja, hogy a leghathatósabb szer a philloxera ellen, ha a téli petéit kiirtjuk, s ezáltal szaporodását megakadályozzuk. E czélra Balbiani szerint három szer áll rendelkezésünkre. 1. Vagy lehúzzuk a beteg tőkék haját, vele a petéket is. 2. Vagy leforrázzuk őket forró vízzel. 3. Vagy bekenjük a tőkét oly anyagokkal, melyek a tojásokat elpusztítják. Az első methódust a Gironde vidéki bortermelők már régen gyakorolják, amenynyiben a venyige haját vasgyürükből készült kesztyűkkel ledörzsölik. Ez eljárás meglehetős gyors, de nem tökéletes és csak vén tőkéknél alkalmazható. A második eljárás lenne a megbízhatóbb, de ha nem végzik el tisztán, lelkiismeretesen, akkor hiábavaló fáradság. A tökének bizonyos anyagokkal való bekenése (pl. kilencz rész kátrány, egyrész olajból álló keverék) bár ezélszerűtnek bizonyult, de felette komplicált és időrabló, miután a keveréket előbb fel kell melegíteni, hogy az kellő folyékonysággal bírjon s igy a felkenás könynyebb legyen. E czért ugyan elérhetjük úgy is, hogy a keverékhez 15°/0 terpentint adunk, csakhogy ha aztán e keverékkel a tőkét bekenjük, nemcsak a peték mennek tönkre, hanem a tőke is s igy magunk is csak azt cselekedjük, mit a phylloxeran pusztítunk. Balbiani tanár uj kísérleteket tett s azt tapasztalta, hogy a nyers naphtalin-olaj, oltatlan mész és vizkeveréke a legjobb eredményt mutatta fel. Legalább ama kísérletek, melyeket e keverékkel a Lot-et-Garonne és a Loire-et-Cher departementekben nagyobb mérvben eszközöltek, azt eredményezték, hogy hoig a peték mind teljesen elpusztultak e keveréktől, addig a tőke maga teljesen sértetlen maradt. S e mellett még az eljárás nem is költséges, mert ötezer tőke definficiálása alig került többe 40 franknál. Balbiani azzal fejezi be a miniszterhez felterjesztett jelentését, hogy kéri a minisztert, vizsgáltatná meg ez eljárást tüzetesen, s ha az eredmény kielégítő lesz, vegye azt fel a törvény által előírt eljárások közé. A bacillaharczist még mindig rendíthetlenül. Koch egy tanítványa, dr. Ha éppé, ugyancsak erősen megtámadja Finkler és Prior cholera nostras bacilláit, valamint azon komma bacillusokat is, melyeket Lewis az egészséges ember nyálában talált, s védelmezi Kochot azon állítás ellenében, mintha ő nem ismerte volna ezen vibrionokat, mert azok már ott felhagytak a dologgal. a A képviselőház munkarendje. A képviselőháznak legközelebbi szombaton tartandó ülésében csupán a legközelebbi ülés napirendje, illetőleg a tárgyalandó törvényjavaslatok sorrendje fog meghatároztató. Minthogy ez ülésben a pénzügyi bizottság előadója a költségvetésről szóló egész jelentést be fogja már terjeszteni és e jelentés hétfőn, legkésőbben kedden nyomtatásban a képviselők kezei közt lesz, azért — tekintettel arra, hogy a jelentés tanulmányozására a képviselőknek egy pár nap engedendő — a költségvetési vita kezdete valószínűleg a jövő hét végére tűzetik ki. Várjon a képviselőház előzőleg egyikmásik oly törvényjavaslatot, melyekre vonat