Magyar Polgár, 1884. október-december (18. évfolyam, 226-300. szám)
1884-10-10 / 234. szám
Tizennyolczadik évfolyam 234. szám. Kolozsvár, 1384. péntek, október 10 filenzttel .1rt . Egész évre 10 frt. — Félévre 8 frt.. — Negyedévre 4 frt. Egy hóra 1 frt 80 kr IRDETESZ Ülj: Egy négyszög centiméternyi tér ára 4 kr. Gyárosok, kereskedők, iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilleték: minden hirdetés után 16 kr. — Nyílttéri sora 26 kr. Szerkesztőség és -.Kiadóhivatal „Magyar Polgár“ könyvnyomdája iJSalt-Csen-Mtos* Z. os. Megjelenik minden nap, vasár- és ünnepnapok kiviteléré Használhatlan kéziratok nem adatnak olasza. Névtelenül beküldött közleményeknem közöltetnek. KOLOZSVÁR, OKTÓBER 9. A reformátusok aggodalmai. A tiszáninneni ref. egyházkerülete napokban közgyűlést tartott Rimaszombatban. E gyűlésnek oly közérdekű részlete volt, mely magában véve is megérdemli a vele való foglalkozást. Anynyival inkább, hogy a kérdés koránt sincs megoldva, hanem a Mocsáry Lajos világi főgondnok indítványára még csak ezután lesz igazán széles körben fölvetve. Itt e gyűlésen Fejes István s.a.ujhelyi ref. lelkész pendítette meg s röviden e szavakban foglalható össze: kivánatos-e a ref. főpapok és világi gondnokoknak a reformálandó főrendiházba való bevonása, vagy nem? Ez hát magának a tárgynak lényege. Látni való, hogy — miként a gyűlésen is jelezve lett — a kérdés nagy horderejű s az egyház keretéből kivág a publiczistika széles mezejére. Fejes István azt indítványozta, hogy az egyházkerület a jelzett bevonást nem kívánatosnak nyilatkoztassa. Indokai, melyek egyszersmind aggodalmak gyanánt tekinthetők, a következők : mert a főpapok és világi főgondnokok bevonása, a vallásfelekezetek teljes jogegyenlőségének gyakorlati kifejezésre juttatása előtt, az önálló belkormányzati jog többé-kevésbé megcsonkitására vezetne; mert a főpapok hivatásával a politikai izgalmak nem összeférők s megválasztásuk alkalmával a politikai tekintetek a hivek szükséges egyetértését csorbítanák; mert a protestáns főpapok javadalmazás tekintetében messze állanak a kath főpapok mögött s e különbség esetleg arra vezetne, hogy előbbiek a kormány által javadalmaz fassanak, mi könnyen veszélyekkel járhat; végre, mert a ref. egyházak képviselőinek száma aránytalan csekély volna s az ellentétes érdekek harczában ők húznák a rövidebbet. Íme a reformátusok aggodalmai. Újabb indokokat a későbbi szónokok sem hoztak fel. Részünkről nem tartjuk ez aggodalmakat indokoltaknak és semmi okot se látunk arra, hogy a reformátusok egy közbevetett kérdés megpendítésével magának a főkérdésnek, a főrendiház mielőbbi megoldásának útját, nehezítsék. Vegyük rendre. Kétségtelenül az első aggodalom a legfigyelemreméltóbb. Hanem a vita rendjén arról győződtünk meg, hogy a reformátusok a tanulmányi alap megosztását tartják azon legfőbb kívánalomnak, melynek betöltése által a teljes jogegyenlőség gyakorlati kifejezést nyerne. Hát hiszen tudva van, hogy ez még egy előkészítés alatt álló függő kérdés. Éppen örülniök kellene, ha megoldásába inkább befolyhatnak, mint eddig tehették. Öt egyházkerület főpapjai és világi főgondnokai együtt mégis csak tekintélyes számot tesznek ki s ha a reformátusoknak a törvényhozásban ezek szószólói lehetnek, mindenesetre jobb a semminél. Hogy az önálló belkormányzati jog miként csorbulhat akkor, mikor az egész egyház összes jogai a főrendiházban való képviseltetés által kiterjesztetnek, ezt nem tudjuk fölfogni. Hiszen, még ha igaz is, hogy a teljes jogegyenlőségből így is elmarad valami, ez egygyel több indok arra, hogy minden kínálkozó újabb tért lépésről-lépésre elfoglaljanak, hogy a még hiányzó jogokat annál könnyebben kivívhassák. Mert az teljesen téves, amit Mocsáry mond, hogy jövőre az egész önkormányzat fölforgattatik. Talán azáltal, hogy egyházi és világi fejeiknek a főrendiházban meghallgatásuk nélkül hely adatik s e joggal kötelesség is van összekötve? Erre csak egy kérdéssel felelünk: hát ha a tanulmányi alapból hasonló módon osztalékot kapnak, ezt is az önkormányzati jog csorbításának nevezi Mocsáry ? Azt senki se erősíti, hogy a tervezett reform ellen a ref. egyház indokolt felterjesztést nem tehet, amint tett egyébben eddig is. Tehát nem róluk, nélkülük megy keresztül, ha épen igy akarják. De azt föl se lehet tenni, hogy ekképpen akarják. Hogy a de nobis sine nobis szemben a törvényhozás jogaival s egész alkotmányunkkal mily tévesen van értelmezve, erről ezúttal részletesebben nem is szólunk. A főpapok hivatásának a politikával való összeférhetlensége már csak kifogás, nem érv Hiszen van példa rá, hogy papok és főpapok akárhányan belevegyültek a politikába eddig is. Mégpedig oly téren, hol a pártélet és pártharczok élesebbek, mint a főrendiházban Ez már együtt jár az élettel s a reform kevésbé fogná növelni. Aztán közelebbről azt is láttuk egy püspökválasztásnál, hogy a hívek politikát csináltak a választásból. Tehát a választásokkal járó meghasonlások is fenforognak a kilátásban levő reform nélkül is. A ref. és cath. főpapok vagyoni különbsége s az ebből levont következtetés se állhat meg. Igaz, hogy fényben a verseny aránytalan volna. De azt kell tekintetbe venni, hogy a reformálandó főrendiháznak egész más arczulatja lesz. Többé nem főrendi,hanem felső ház lesz az. Nem a fényes főrendek háza csupán Hanem a közélet terén érdemesült férfiaké is. Tehát jókora demokratikus elem fogja ellensúlyozni az aristokratikus fényt. És így a szerényebb föllépésű prot. főpapok korántsem érezhetik magukat feszélyezve. Végtére is napról-napra nem az aristokratikus, hanem a demokratikus irány megerősödésére kell hatni minden téren, úgy azonban, hogy az állam magyar jellege ezáltal egy cseppet se csorbuljon, hanem inkább tért foglaljon. És e szempontból épen nagy szükségünk van a prot. főpapok föllépésére, kik tudvalevőleg felekezetükkel együtt épen a jó magyarságban őrzik egyik elévülhetlen hagyományos érdemüket Ami pedig a szerényebb anyagi viszonyokból levont és veszélyesnek jelzett föltevést illeti, hogy e körülményt a kormány adományok által kizsákmányolja, részünkről nem mérnék a ref. papok kárát ily aggodalmakkal megsérteni. Ez oly kényes ága a kérdésnek, mely tisztán az egyéni jellemtől függ, s mely ellen semmi intézmény se elég biztosíték az élet különböző körülményei között. Épen ezért, erre is csak azt mondjuk, hogy mindez megtörténhetik a főrendiházba leendő bevonása nélkül is. De amint tényleg eddig nem történt meg, úgy ez biztosíték arra, hogy ezután se fordulhat elő. Végre az aránytalan számból levont aggodalomra csak két rövid megjegyzést. Első ez: hát amíg annyira se voltak a törvényhozásban, mint most lennének? Hiszen akkor szerintük még inkább fenforgott a veszély, melynek árnyékától félnek. Második ez: nem úgy kell felfogni a dolgot, hogy specziálizer a főrendiházban — miután most éppen erről beszélünk — csak a főpapok és főgondnokok lennének a protestáns érdekek szószólói. Hiszen, ha erre épen protestáns kell, lesz ott még TÁRCZA. Csevegés a konyhasóról. Ám legyen, eleget teszek a több oldalról nyilvánított kívánságnak. Megítéltetésemet azonban előre kikérem, a kritika ellen meg határozottan protestálok. E csevegésre mások negatván, magam a spiritisták hiedelme szerint, csak a tollat tartva kezemben, a szellem által vezettetem. Így az egészért őket teszem felelőssé. . * * * De hol is kezdjem ? Igen! . Nézzük csak röviden ennek a mi kedves fűszerező anyagunknak legelőbb is földtani viszonyait . . . Tudvalevő, hogy a kő- és barnaszén telepek összehalmozódott tengeri növény alkatrészeknek átváltozott maradványa, mely nevezetesen oly vidékeken lép fel nagyobb tömegekben, ahol erre a képződési feltételek megvoltak. Ismeretes továbbá az is, hogy kőszéntelepek minden geológiai korszakban képződtek, s így feltehető, sőt bizonyosnak mondható, hogy azok képződése a jelenkorban is foly. A mint a kőszén, úgy a konyhasó, kősó képződése is, mintegy helyhez kötött földtani átalakulásnak eredménye gyanánt tekinthető. E nemű ásvány alakulás is folytonos és minden ismert időben képződött s képződik, amit a tengerek vizének sótartalma eléggé bizonyít. A kősó eképpen minden földtani korszakban már ismeretes volt, s képződése a legújabb geológiai korszakban is világosan kimutatható. Konyhasónk tehát a tengerek vizeiből ülepedés által jött létre. Hogy e leülepedés minő módon történt, azt több kiváló tudós, nevezetesen Bischof, Usiglio, és Obsenius eléggé kimutatták. Ugyanis a tenger vizének elpárolgása által, ott, ahol erre a képződési feltételek megvoltak, először a nehezen oldható sónemek szállottak le, azután a halotok és a konyhasó, végre a könnyebben oldható sónemek, úgymint a kálium és a magnesium vegyületek. A hazánkban előjövő, ily módon létesült nagy kiterjedésű kősótelepeket tengeri sónak is nevezhetnék, amennyiben csakugyan a tenger vizéből ülepedtek le. Az ily azon létrejött kősó magában tartalmazza mindazon oldható anyagokat, melyek a tenger vizében feloldva találhatók, s melyek kivált állapotukban mint ásványok a kősótömzsüknek rendes kísérői. Ilyenek il megemlíthetők az ásványok közül : a Selenyt, Anhydrit, Hamalit, Glauberit, Epsorait, Polyhalyt stb., mint megannyi rendes kísérői a kősótelepeknek . . Ezek mellett a nem ritka előjövetelek közé tartozik némely tömzsekben a tengeri kövületek maradványai sem. Különösen Reus említ érdekes esetet a vielicskai sótömzsben előfordult, kövületekről. Hasonló lelet fordult elő az amerikai sótelepekben is. Némely sótömzsökben zárványul találtatott oly szárazföldi lény, mely csakis úszás által juthatott a tengerbe. Ez, s az általában lett növényi alkatrészek, ásványok, szenesedett fadarabok kétségtelenné teszik, hogy a kősótelepek Neptunicus eredetűek, víz utján képződtek, s hogy tulajdonképen létrejöttük a létezett tengerek vizének kiapadása, elpárolgása folytán történt meg. Van azonban tűzi után képződött kősónk is, Plutonicus só. Ez a föllengülés útján (Sublimatio) a tűzhányó hegyek kráter oldalfalain található, vékony kis erecskékben lerakodva. Az ily módon vulcanicus kitörések alkalmával képződő só inkább ásványtani ritkaságánál fogva bír különös érdekkel és semmi olyan alapot nem nyújt, melyből kiindulva, azt lehetne következtetni, hogy ama nagy kiterjedésű és tömegű réteges lerakodása a kősónak talán platonicus úton származhatott volna. Elég tudnunk, hogy van neptunicus utón lerakodott kősónk; van platonicus utón sublemált konyhasónk, van sókivirágzásunk hazánkban több helyi, nagy területeken california sivatagjain; vannak sósforrásaink, vagyis oldott állapotban levő konyhasónk.] Nem lehet szándékom e Bzek tárcza keretében a kősó települése szerint, annak számos nyerési módjait ismertetnem, elégnek tartom röviden jelezni, hogy a kősó, mint ilyen, különböző bányászati eszközök segélyével lesz kivágva, míg a főttló sósvízből párolgó üstök által előállítva. Lássuk egész röviden, hogy az egyes népek és nemzetek minő mélvben használták a konyhasót. Megjegyzendő, hogy a kősó használata az ipar terén nem nagyon régi keletű, legalább eziránt történelmi adataink nem nyújtanak kellő felvilágosítást. Az alább elmondandók tehát tisztán élettani szempontból értendők A régi görögök és rómaiaknál a történelemben feljegyezve találjuk, hogy áldozataik kétfélék voltak : és pedig sós és sótalan, a szerint, a mint állati részeket áldoztak, melyeket tisztán, avagy növényieket, melyeket sózva mutattak be . . Hasonló szokást olvashatunk a zsidóknál is . így kétségtelen tehát, hogy a konyhasó már a legrégibb időkben is használatban volt.