Magyar Polgár, 1885. január-június (19. évfolyam, 1-147. szám)
1885-05-23 / 118. szám
118. szám. Kolozsvár, 1885. szombat, május 23. Tizenkilenczedik évfolyam. Előfizetési díjak: Egész évre...............................16 frt. Félévre.....................................8 frt. Negyedévre................................4 frt. Egy hóra ................................1 frt 60 kr. Egy szám ára 5 kr Közvetitőknek százalék nem adatik. Hirdetési dijak: Egy négyszög centiméternyi tér ára 5 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. — Nyílttéri óra 26 krajczár. — SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL MAGYAR POLGÁRI KÖNYVNYOMDÁJA. Belközéputcza 4. sz. Megjelenik mindennap, vasár- és ünnepnapok kivételével. Használatlan kéziratok nem adatnak vissza. Névtelenül beküldött közlemények nem közöltetnek. KOLOZSVÁR MÁJUS 22. Kié a román ifjúság? E felett tart értekezést a brassói Gazeta. Azt mondja: Midőn hírét vettük, hogy a kolozsvári Julia-egylet feloszlattatok, az igazságtalanság által okozott fájdalomtól felkiáltottunk. Ma erősebbnek érezzük magunkat, mint valaha, mert a hiú illusiók hidja hátunk mögött szét van rombolva, s mert a miénk az ifjúság érzéseivel, a miénk vágyaival és törekvéseivel. A román ifjúság elvesztett a kolozsvári egyetemen egy igen gyenge pontot, de megnyerte azt az erkölcsi érzést, hogy egész életén át, egész erejével kell, hogy küzdjön egy Erdélyben felállítandó román egyetemért. „A miénk a román ifjúság! Mondjuk és mondjuk büszkén, hogy a Kárpátoktól a Tiszáig meghallhassa minden román s tudja meg, hogy a román ifjúságra alapított remény nem hiú ábránd!“ Erre a nagy hangú kiabálásra a kolozsvári egyetem azon néhány ifjú adott alkalmat, akik a magyar kulturegylet ívét először aláírták, aztán a román lapokhoz fordulva,erényüket megtagadták. „Ezen román ifjak észrevették a csapdát!“ mondja a Gazeta. Na, ha valamire büszke a Gazeta, akkor ezen ifjaknak hagyjon békét. . . adja át őket és tényüket a feledésnek. Azokkal ugyan nem büszkélkedhetik. Nehány ifjú aláirt egy ivet, — az a nehány ifjú aztán megtagadja az aláírás valódiságát s mindenféle kicsinyes és gyermekes okokat felhoznak mentségükre. E mentségek közben használnak erősebb kifejezéseket is, — ezekért nyilvánosan bocsánatot is kérnek s a Gazeta? Büszke ezen ifjak férfias, bátor, nemzeties magatartásáért ? Kire büszke? Arra-e, hogy az ifjak a magyar kulturegylet ivót aláírták? Vagy arra, hogy azon aláírást, öntudatlanságukat beismerve, visszavonták? Vagy pedig arra, hogy a magyar ifjaktól bocsánatot kértek? Ezekkel a Gazeta nem parádézhat s bizony vezérczikket írni ezeknek miatta roppant szorultságára mutat a vezérczikk-tárgyaknak. Kié a román ifjúság? Mindenesetre a román népé és szomorú eseménynek tartanák, ha nem volna az. A román népé mondjuk és nem a Gazetáé, sem a Tribunáé. Voltak és lesznek mindig az ifjak között olyanok, akik szélsőségekben járnak . .. lesznek mindig, akik még a Gazetta hóbortjait is gátirozni fogják, de hogy aromán ifjúság a Gazetáé volna, oly dicsekvés, minővel még a Tribuna sem állott elő, pedig hát ő csak inkább hangadó. Miért mondja a Gazeta a román ifjúságot a magáénak? A miért két telegrammot menesztett néhány ifjú Kolozsvárról? Azzal jutott annyira grácziájába. Ne legyen az ifjúság sleppje e lapnak, álljon előtte magasztosabb czél, a nép sorsának javítása, a nép anyagi és szellemi téren való meggazdagítása, de nem a marakodás, a folytonos politikai súrlódás, izgatás, a nép erejének felemésztése. Csömörletes dolgok. E lapokat kézbe véve, mit olvashatunk azokból? Kezdettől végig egy rendszeres izgatást, egy folytonos szitását az elégületlenségnek; egy, a magyar állapotokat, állameszmét dehonestáló rendszeres munkát, — de egyetlen betűt sem arra nézve: Légy szorgalmas, munkálj! mert a szorgalomban és munkában, ha netalán politikai helyzeted kedvezőtlen is, — lelsz üdvöt. A mai román hírlapírók e téren nem mozognak. A román ifjúságnak lesz fentartva újítást hozni be. Irodalom, művészet, minden rang, — tíz esztendő nem produkál nálunk egy egészséges, magvas román munkát, — a politikai dulakodás minden erőt elfecsérel, haszontalanul tönkre tesz. Legyen a román ifjúság a román népé s változtasson a magatartáson, ezen a veszedelmes állapoton, mely a román népet egyenesen a vesztőhelyre viszi. (-) ____TÁRCZA._____ „Bisi bácsi“ végnapjai. (Halála negyedik évfordulója alkalmából.) Írja: E. Kovács Gyula (Folytatás.) (Vége.) Napról-napra levertebb és betegebb jön. Hamarosan ágyba került. Senkije se lévén, bevitette magát az egyetemi kórházba, úgy öt-hat hét múlva a nevezetes vacsora után betegeskedése nagyon veszélyes jelleget öltött. A kardalnok fiuk szomorúan jöttek hozzám. Kovács úr! — szólott meghatottan Sebestyén. A szegény Bisi bácsi nagyon rosszul van. Dalát nemsokára énekelnünk kell. Mi, akik megesküdtünk neki, szeretnők, ha az ő kedvencz dallamára Kovács úr lenne szíves valami olyan szöveget írni, mely alkalmi költemény olyan búcsúztatóféle lenne, mely elmondaná röviden a szegény Bisi bácsi keserves sorsát. Kedves barátom — mondom — én a legszívesebben engedek e szép kérelemnek; de Bisi e dallamot bizonyosan épen szövegéért szerette, mivel abban érzéseit látta tolmácsolva. Azért a szöveg megváltoztatása az ő végkivonatával egyenes ellentétben áll. Hát hiszen nem is úgy értjük mi. Hanem hogy valamiképen úgy eshetnék az a változtatás, hogy az értelme is megmaradna, de azért mégis a Kovács úr tollából folynának a sorok. No, ha úgy akarják, ám legyen! De kérem az eredeti dalszöveget, hogy mértéket és formát híven utánozhassuk. Átvettem és azonnal ki is siettem a városligetbe. Dolgozni, tanulni mindig ott szoktam. Az első pár strófa készen is lett szerencsésen mindjárt. Hátralevő részeinek is tisztába jővén eszméivel, kivitelével, s gondolva, hogy úgy sem lehet ez még nagyon sürgős, abbahagytam, s körülbelül 10—12 napig eszembe sem jutott. Próbáim, szerepléseim az időtájt már úgy elfoglaltak, hogy a beteg állapota felől még csak nem is kérdezősködhettem. Egyszer csak május 19-én, délután két órakor, hogy, hogy nem? eszembe jut, — de mintha csak valaki a fülembe, szívembe súgott volna — eszembe villan, hogy be kellene fejezni a Bisi nótáját. Este nagy szerepem volt. Ilyenkor előadásig rendesen csak szerepemmel szoktam foglalkozni. Most semmikép se ment az. Igaz, hogy tökéletesen készen éreztem magam. Csak nem bírtam szabadulni a kitervelt részek formába öntése ingerétől. Isten neki gondolom, megcsinálom hát ma. Legyen készen egészen, ügy is lett. Csak letisztáznom kellett még. Azt reggelre hagytam. Hat óra felé öltözni mentem a színházhoz. Játsztam. Másnap reggel hét óra tájban épen a letisztázást végeztem, mikor ajtómon kopogást hallok. Szabad! Sebestyén lépett be. Kérem tisztelt Kovács úr, — mond szomorúan — legyen szíves átadni a dalszöveget, ha készen van. Tanulni akarjuk, mert a szegény Bisi bácsi alig egy órája kiadta lelkét. Holnap temetnek. Elbámultam. Lehetetlen! De igen! Tegnap délután két órakor kezdett kínlódni, haldokolni, ma hajnalban aztán szép csendesen elnyugodott. Csodálatos! Tegnap délután ? — kérdem. — Két órakor ? Igen! Itt van a dal. Isten áldja, isten áldja! Nem tudtam hova lenni csodálkozásomban! Tehát, mikor halálküzdelmei beállottak, mikor sírja felé az első mozzanását megtette, valami túlvilági titkos hatalom nekem tudtomra adta, lelkembe súgta, hogy lássak dolgom után, végezzem be azt a költeményt, melyre a haldoklónak szüksége lesz, gondoskodjam arról az útravalóról, melyre az utasnak, mikor lábát másnap földfeletti hajlékából mindörökre kihúzza, okvetetlen szüksége fog lenni. Tehát, mialatt ő az örökválás, a megsemmisülés gyötrelmei közt hánykódott, én az Ő gyászindulójának költésével, megírásával küzdöttem. Mikor talán utolsót sóhajtott ő, utolsó betűjét a gyászdalnak — — — talán épen akkor vetettem papírra én.. .. Mit mondatok erre spiritista barátaim ? „Földön és égen több dolog vagyon, mintsem böcselmetek álmodni képes,jó Horatio !“ Nemde ? Másnap, vasárnap, május 20-án, délután 3 órakor ott feküdt a szegény Bisi bácsi az újvilág-utczai kórház udvarán a ravatalon. Koporsója mellettt az énekkar tagjain, a fogadalmukat híven megtartó jó fiukon kívül csak legbensőbb barátai foglaltak helyet. Ott volt gróf Esterházy Giza, a nemes szivü mecaenás. Sebő Antal, az önzetlen barátság valódi mintaképe. Több tekintélyes pestvárosi ügyvéd. Csepregi Lajos, a nemzeti színház tiszteletreméltó titkára. És én. Májusi langyos eső permetezett. A gyászdal első szakasza föl- és elhangzott. Majd Balla N. ref. segédlelkész emelte fel szavát és egy megható gyászbeszéddel elbucsúztatta a boldogultat. Következett a gyászdal második szakasza. Megindult a szerény kiséret, s haladtunk a kerepesi temető felé. Kikisértük mindnyájan a sírig. Ott még egyszer és utoljára fölzendült a dal. A jólelkű fiuk éneklés közben itt már csakhogy sírva nem fakadtak. Mi sem bírtuk könnyeinket visszatartani. A koporsó eltűnt. A hant fölbarnult. És egy szegény, elzüllött, sokat hányattatott élet épen ma négy esztendeje piheni alatta fáradalmait, aluszsza boldog, csöndes álmát . . . A gyászdal pedig, a sokat emlegetett, melylyel én az öreg collega emlékének oly őszinte baráti szeretettel áldoztam, szól e képen: „Fiuk ! Fiuk! E dalt nekem, E dalt, ha meghalok ! E dalban adja életem A mit még meghagyott: Emlékezet szivárványát E bús felhők fölött, Itt, hol nekem ég, föld, világ Rég gyászba öltözött. Rég, engem is melengetett Két hű szem sugara ; Szép, engedelmes lánygyerek Volt bámnak balzsama. Rég sírban ők. Mig én magam Tarolt törzs, itt vagyok ; Itt, hol virág, fény, üdv mi van Rég másra süt, ragyog !“ Karján nyugasztva vén fejét, Elmért a cimbora S ránk vetve tört, kigyult szemét Könynyel vegyült bora. .Mi boldog voltam egykor, ott!“ Rá zenditők dalát S a bazilálta homlokot Gyönyörökr járta át. „Kezet reá most, gyermekek! — Szólt — s ez komoly sor ám : Ha indulok, ha majd megyek A szent Mihály lován: Koporsómnál, sírom felett Elzengitek dalom, Ezzel fogadja testemet Ölébe sirhalom!“ Fogadtuk és elballagánk, Lakára vittük őt. Nem szólt, csak egy „jó éjszakát“ Mormolt a ház előtt. Jó éjszakát ! Az alkonyat Végjobbot igy vetett. Megszánta isten sorsodat Kifáradt szívbeteg ! Szivünk barátja! íme nézd, Mi híven itt vagyunk. Oh, ily korán szavunk miért Hittál beváltanunk? Szivünk remeg midőn temet! Hát hallod-e dalod ? Ezzel fogadják lelkedet Ott fönn az angyalok . . . Az angol-orosz viszály. A Standard szerint Oroszország igen komoly jellegű új követelésekkel állott elő. Nemcsak azt ellenzi, hogy Herat angol felügyelet alatt megerősíttessék, hanem azt is kívánja, hogy az afghán határ erődítésére ne tétessenek intézkedések. (A Standard e hírét félhivatalos forrásból megcáfolják.) Az afghán említek szerint nagyon elkedvetlenítette Angliának Oroszországgal szemben tanúsított engedékenysége, szinte hajlandónak mutatkozik Oroszországgal szövetségre lépni. Kábáiból jelentik, hogy az emir a legjobb csapatokat és fegyvereket küldi a turkesztáni afghánoknak, akik leghívebb alattvalói s kincseiket Faizabadba, Badaksan fővárosába küldték. Kalkuttából jelentik, hogy az indiai hadsereg tisztjei dühöngenek az afghán kérdés megoldásának halogatása miatt. ORSZÁGGYŰLÉS: A képviselőház ülése május 21-én. Elnök Péchy Tamás. Napirend a vízjogi törvényjavaslaton a főrendiház által eszközölt, módosítások tárgyalása. A módosításokhoz a ház hozzájárult. A 190. és 191. §§-ban biztosított bélyeg- és illetékmentességre vonatkozólag tett módosításhoz hozzászólt Lüke Géza és megjegyzi, hogy abban, mikép a kormány az ellenzék által a vita folyamán javasolt bélyeg- és illetékmentességhez hozzájáulni nem volt hajlandó, míg most a főrendiház ez irányú módosítását elfogadta, jelét látja annak, hogy a kormány semmit sem fogad el, amit az ellenzék javasol, de mihelyt azt nagyúri érdek kívánja, rögtön magáévá teszi. Ennek kijelentésével a módosítványt elfogadja. (Helyeslés a szélsőbalon.) Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter kijelenti, hogy az ellenzék javaslata rögtönözve, a vita stádiumában terjesztetett elő, s a szóban forgó kérdés oly természetű, amely tüzetesebb meggondolást igényel. Ha előbb létezik a javaslat, hozzájárult volna, mert különben nem lett volna más mód, mint az indítványt ismét visszautasítani a bizottsághoz, ami a törvényjavaslat tárgyalásának elodázására vezetett volna. A főrendiházban tett módosítást elfogadta a kormány, mert időközben megfontolván a tett indítvány következményeit, minden hátrány és időveszteség nélkül megtehette az ellenzék által is proponált módosítást. Eljárásában tehát semmiféle, az ellenzék ellen irányuló animositás nem vezette. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Helfi Ignácz nem tartja a miniszter nyilatkozatát kielégítőnek, valamint egyáltalában egy idő óta tapasztalja, hogy a kormány a képviselőház akaratát semmibe sem veszi, de elfogad szó nélkül mindent, ami a főrendiháztól jön. Horánszky Nándor a miniszter azon nyilatkozatára, hogy az ellenzék részéről tett javaslat rögtönözve tétetett, meg, megjegyzi, hogy az inkább indok lett volna arra, hogy az bizottsághoz utasíttassék. Azonkívül valamely módosítványt csak akkor lehet előterjeszteni, mikor az illető szakasz tárgyaltatik, mert különben lehetetlenné lenne téve minden tárgyalás. Ennök konstatálja, hogy a törvényjavaslatra nézve a két ház közt teljes lévén az egyetértés, az szentesítés végett ő felségéhez fog felterjesztetni, úgy van értesülve továbbá, hogy a ház mai ülése az utolsó ez ülésszakban, miért indítványozza a jegyzőkönyv azonnal való hitelesítését. (Helyeslés.) E czélból az ülést 111 órára felfüggeszti. Szünet után a jegyzőkönyv felolvastatik és hitelesíttetik. Tisza Kálmán miniszterelnök: Van szerencsém ő császári és ap. kir. felségének az országgyűlés mindkét házához intézett kegyelmes kir. leiratát benyújtani szokott módon kihirdetés s aztán hasonló czélból a főrendiházhoz való átküldés végett. Elnök: A kegyelmes kir. leirat fel fog olvastatni. Tibad Antal jegyző olvassa: Mi Első Ferencz József Isten kegyelméből Ausztriai Császár, Csehország királya stb. és Magyarország apostoli királya. Hű Magyarországunk és Társországai zászlósainak, egyházi s világi Főrendeinek és Képviselőinek, kik az Általunk 1884. évi szeptem- ber habbik napjára Budapest fővárosunkba összehívott országgyűlésén egybegyülvék, üdvöt és kegyelmünket. Kedvelt Híveink! Midőn az Általunk 1884. évi szeptember hó 29-én megnyitott országgyűlés első ülésszakát ezennel berekesztjük, egyszersmind a második ülésszakot a folyó évi szeptember havának 26-ik napjára öszszehivottnak nyilvánítjuk. Kikhez egyébiránt császári és királyi kegyelmünkkel állandóan hajlandók maradunk. (Éljenzés.) Kelt Bécsben, ezernyolczszáznyolczvanötödik évi május hó huszadikán. Ferencz József, s. k. Tisza Kálmán, s. k. Elnök. Ezen kegyelmes királyi leirat hódoló tisztelettel kihirdettetvén, hasonló kihirdetés czéljából szokott módon közöltetik a főrendiházzal. T. ház! Ezen kegyelmes királyi leirattal az 1885. évi szeptember hó 25-ére összehívott országgyűlés első ülésszaka be van rekesztve. Van szerencsém a t. háznak bemutatni elnöki előterjesztésemet, melyben a t. háznak ezen ülésszak alatt kifejtett tevékenysége számokban van kimutatva. Kérem a t. házat, méltóztassék ezen előterjesztés kinyomatását és a t. képviselő urak közti szétosztását elrendelni. (Helyeslés.) Nem lehet feladatom bírálatot mondani a t. háznak ezen ülésszak alatt kifejtett tevékenysége felett. Az ország fogja megítélni, megfelelt-e a t. ház feladatának s nyomában járt-e a megelőző országgyűléseknek. Annyit azonban megjegyezhetek, hogy amint előterjesztésemből kitűnik, a t. ház szorgalomban semmi esetben sem maradt hátrább az előző országgyűléseknél. A t. ház tagjai haza fognak térni tűzhelyeikhez, élvezni azt a nyugalmat, melyet hoszszas távozásuk után megérdemeltek. Kérem a t. ház tagjait, méltóztassanak szeptember hó 2- án, d. e. 11 órakor itt ismét megjelenni, hogy folytathassák munkásságukat királyunk dicsőségére és hazánk javára. (Élénk éljenzés.) Mielőtt a t. ház tagjai hazatérnének, méltóztassanak hálás köszönetemet fogadni azon szives támogatásért, melyben engem ezen ülésszak alatt részesíteni méltóztattak. (Élénk éljenzés.) Kérem továbbá a t. ház tagjait, méltóztassanak ezen jóindulatukat irányomban jövőre is megtartani (Hosszas éljenzés.) Méltóztassanak már most megengedni, hogy a jegyzőkönyv azon része, mely az ülés ezen részére vonatkozik, hitelesíttessék. Szathmáry György (olvassa a jegyzőkönyv azon pontját.) Elnök: Ha nincs észrevétel, a jegyzőkönyv hitelesíttetik. Az ülést bezárom. (Élénk hoszszantartó felkiáltások; Éljen az elnök.) Az ülés végződik 12 óra 5 perckor. A főrendiház ülése május 21-én. Elnök: Sennyey Pál b. Elnök kijelenti, hogy a huszonegyes bizottság működése be lévén fejezve, az ezentúl beérkezendő igazolási okmányok a belügyminiszterhez lesznek felterjesztendők. A jogosult örökös tagoknak kiigazított névjegyzéke pedig szintén a belügyminiszterhez terjesztetik fel azon kéréssel, hogy az időközben beérkezendő igazolási okmányok alapján a háznak örökös tagjai részére kiadandó királyi meghívó levelek kiállítása iránt intézkedjék, egyszersmind pedig a hozzá igazolás végett beadandó okmányokat a jövő ülésszak kezdetén az elnökséggel közölje. (Általános helyeslés.) Nagy István, a képviselőház jegyzője jelenti, hogy a képviselőház a vízjogi törvényjavaslaton tett főrendi módosításokhoz hozzájárult, továbbá átnyújtja ő Felsége leiratát, melylyel az országgyűlés jelen ülésszaka berekesztetik. Az átküldött törvényjavaslat szentesítés alá terjesztetik. A királyi leirat, mely az országgyűlés jelen ülésszakát berekeszti, kihirdettetik. Elnök: A felolvasott kegyelmes kir. leirat e helyen is hódoló tisztelettel kihirdettetvén, őrizet végett az orsz. levéltárba fog elhelyeztetni. Ezen kegyelmes királyi leirat értelmében az országgyűlés első ülésszaka befejeztetvén, a mélt. főrendek ma tartják ősi szervezetükben utolsó ülésüket. Ezen történelmi tények komoly és megható jelentőségét a mélt. főrendekkel együtt melegen átérezvén, legyen szabad nekem ez alkalommal egy pár igénytelen szót intéznem a mélt. főrendekhez. (Halljuk!) Ezelőtt egynéhány hónappal, midőn e haháznak akkor már az elméket és kedélyeket éber feszültségben tartó reformja szőnyegen volt, azon meggyőződésemet nyilvánítottam e helyről, hogy a mélt. főrendek teljes öntudattal tekinthetnek vissza a maguk és őseik múltjára és ezen önérzettel vértezve, teljes tárgyilagossággal léphetnek azon reformtörvényjavaslat bírálatának terére, mely kiváló hazai fontossága mellett elsősorban ezen méltó főrendiháznak jogait és tagjainak állását érintette. E hitem és ezen történelmi tapasztalatokból merített meggyőződésben a mélt. főrendeknek e kérdés megoldása körül tanúsított magatartása által teljes igazolást nyert. A mélt. főrendek készek voltak azon áldozatok hozatalára, melyek ez intézmény életerős kifejlesztésére és szilárdítására szükségeseknek találtattak. Ritka, és államéletünk évkönyveiben ragyogó fénynyel tündöklő történelmi tény marad az, hogy egy díszes és ősi erényekben gazdag testület, törvényhozásunknak százados és egyenjogú tényezője, minden, bárhonnan fenyegető nyomás nélkül, egyedül a különböző véleményeknek nemes és komoly tusája és mérkőzése után és —■ a mint e helyen hálás tisztelettel kell beismerni — támogattatva az alkotmányos kormány és a képviselőháznak bölcs tapintata és mérséklete által, tagjai nagytöbbségének egyetértő hozzájárulásával, sőt egyesek.