Magyar Polgár, 1885. július-december (19. évfolyam, 148-301. szám)

1885-10-06 / 229. szám

ző­dést aláírt összes hatalmakkal együtt arra törekedni, hogy a viszonyok a szerződésnek minél inkább megfelelőleg rendeztessenek, az általános konflagráczió elkerültessék, mert, né­zetünk szerint, és a szerződések értelme sze­rint, a berlini szerződést aláírt hatalmak oly kötelezettséggel bírnak, hogy a szerződés elle­nére teremtett helyzetet lehetőleg összhangzat­­ba hozzák a berlini szerződéssel és az általa a Balkán-félszigeten létesített egyensúlylyal. De nem titkoltuk el azt sem, hogy egy ily belső mozgalom esetében, fentartva — is­métlem — a török hatalomnak jogát, nem lát­juk hivatva egyik hatalmat sem arra, hogy fegyveresen beavatkozzék. Hogy a t. képviselő úr meg lesz e elé­gedve ezen nyilatkozatommal, nem tudom, de egyet tudok, hogyha ezen helyről azt monda­nám, hogy mi feltettük magunkban, hogy fegy­veresen beavatkozunk, nem volna ez ország­ban száz ember, a­ki ezt helyesléssel kisérné. (Igaz! Úgy van­ jobbfelől.) Tovább menve a kérdések fonalán: arról, hogy Bulgáriában és Ruméliában vannak az egyesülésre irányzott törekvések, úgy a kül­ügyminiszternek, mint nekem is volt tudomá­som, valamint volt tudomása mindenkinek, a­ki az ottani viszonyokat figyelemmel kíséri, hiszen még a múlt évben Európa összes ha­talmai, midőn ezen mozgalom előtérbe kezdett lépni, felszólaltak a status quo fentartása mel­lett. De arról, a­mi most az összeesküvés foly­tán forradalmilag történt szept. 19-én, arról nemcsak nekünk, de Európa egyetlen államá­nak sem volt tudomása. Az összeesküvés ve­zetői igen keveseket vontak be bizalmukba és a momentán siker annál könnyebben volt elér­hető, mert azon tartományokban sehol, semmi ellentállásra nem találtak. Miután azonban ez egyenes jogszegés és a szerződéseknek megrontása, mi azonnal tel­jes nyíltsággal kimondtuk, hogy azt ilyennek tekintjük, sőt külügyi kormányzatunk éppen azért hasonló nyíltsággal kimondta a török ha­talomnak, a szultánnak azon jogát, hogy úgy, a­mint neki tetszik, minden eszközzel a sta­tus quot helyreállíthassa, és így teljesen sza­bad keze volt, ezzel a joggal úgy élni, a mint, akar és nincs is tudomása a külügyminiszté­riumnak arról, hogy bármelyik hatalom az esetben, ha Bulgária és Törökország közt fegy­veres összeütközésre kerülne a dolog, a sta­­tus quo helyreállítása végett a neutralitásból ki­lépni akarna. Különben a szerződést aláírt hatalmak azonnal, a­mint a hírt vették, egyfelől a leg­határozottabban felszólaltak az ellen, hogy a mozgalom bármely irányban, a forradalom bár­hová tovább terjesztessék és ez iránt megnyug­tató értesítéseket is vettek; maguk részéről pedig megegyeztek abban, hogy nagyköveteik a legégetőbb kérdéseket illetőleg, előkészítő ér­tekezletre jöjjenek össze Konstantinápolyban, a­mely javaslat szoros összefüggésben van a ma­gas portának az európai hatalmakhoz intézett azon felhívásával, melyben fentartva ugyan szer­ződésileg biztosított saját jogait, a hatalmakat barátságos közbenlépésre felhívta. Még egy kérdése van Irányi Dániel t. kép­viselő úr interpellációjának, a­mely egyébiránt a többieken keresztül vonul­­­t. i. nem szán­dékoznak-e a monarchia kormányai ezen köz­­benjött eseményeket Bosznia és Herczegovina annexiójára vagy a török területen előnyomu­lásra felhasználni ? E tekintetben tökéletesen biztosíthatom a t. képviselő urat, hogy ez a szándék sehol és senkivel nincs és egyáltalá­ban nem lehet szándékunk Boszniában és Her­­czegovinában helyzetünket ily inczidens alkal­mából megváltoztatni s még kevésbé a török birtokokra előnyomulás által a komplikácziót, a zavart még nagyobbá tenni. Ez szorosan körvonalazott iránya a kor­mányoknak. (Helyeslés jobbfelől.) De azt talán még a képviselő urak is ter­mészetesnek fogják találni, hogy ha minden, eredmény reményére jogosító törekvéseink da­czára ma előre nem látható oly dolgok történ­nének, melyek a monarchiának életérdekeit fe­nyegetnék, akkorra elhatározásaink szabadságát fentartjuk és fenn kell tartanunk. (Helyeslés a jobboldalon, mozgás a baloldalon, Szaloniki!) A képviselő urak, úgy látszik, azt is tud­ják, hogy mások által mi fog történni és hogy ennek folytán mi mit fogunk tenni. Én őszin­tén megvallom, ezt még nem tudom és a kon­­jekturális politika terére tévedni nem tartom feladatomnak. (Helyeslés jobbfelől.) Ezekben megadtam a választ a kérdő­pontokra.­­ Még csak egy pár szót kívánok szólni Szilágyi Dezső képviselő úrnak, kérdő­pontjainál mondhatnám talán fontosabb indo­kolásra. (Halljuk !) A képviselő úr beszél a jelen események következtében támadható jogos vagy természet­szerű aspirác­iókról. (Halljuk ! Halljuk !) Én te­hát, azt tartom, hogy ezekről beszélni ma, mi­dőn még az sem tudatik, hogy a forradalmilag létrejöttt egyesülés jóváhagyatok-e és ha igen, minő módon, még idő előtti. Épen azért erről szólani nem kívánok. A­mi pedig azon fejtegetést illeti, hogy minő hatása lehet annak, hogy mások azt lát­ják, hogy háladatosabb dolog a szerződést meg­szegni, mint megtartani, arról biztosíthatom a képviselő urat, hogy hitem szerint Európa ösz­­szes hatalmai, de a mi kormányunk bizonyosan, minden megállapodásnál ennek fontosságát is szem előtt fogja tartani. Kérem a t. házat, méltóztassék válaszo­mat tudomásul venni. (Élénk helyeslés jobb­­felől.)­­ A miniszterelnök válaszára Iványi, Helffy és Szilágyi Dezső tettek jelen­téktelenebb megjegyzéseket, melyekre a minisz­terelnök szintén röviden reflektált. Erre követ­kezett a szavazás, melynek eredményében a nagy többség a miniszterelnök válaszát tudo­másul vette. A keleti forradalom. A Sándor fejedelem által kiadott erélyes rendszabályok következtében a maczedoniai ha­tárról megnyugtató hírek érkeznek. Szófiából azt jelentik, hogy a czár a szobranje táviratá­ra azt válaszolta a képviselőtestület elnökének, Stambulovnak, hogy a bolgár érdekek neki is a szívén feküsznek, de a tudta nélkül megva­lósított uniót nem helyeselheti. A bolgár és ru­­méliai szolgálatban állt orosz tisztek, miután lemondásuk elfogadtatott, egyelőre várakozó hely­zetben az országban maradnak. Gavril pasa, a kelet-ruméliai volt főkormányzó, miután teljes szabadsága biztosíttatott, Konstantinápolyba uta­zott. Bosthwik tábornok, a kelet-ruméliai rend­őrség volt főnöke, Odesszába utazott. A P. K. athéni levele szerint közvetlenül a kelet-ruméliai események után a görög kor­mány kiadta ___ ____ mindazon katonai rendeleteket, amelyekre a király távollétében jogosított volt. A tartalékosok behívását és a hadsereg mozgó­sítását csakis a király rendelheti el. A külföl­dön levő tisztek táviratilag visszahivattak. Soutz tábornok parancsot kapott, hogy Naupliában maradjon, hogy ott a mozgósítás esetén a szük­séges intézkedéseket megtehesse. Sapunzaki tá­bornok parancsot kapott a Thesszáliában össz­pontosítandó csapatokra vonatkozólag aziránt, hogy lehetőleg legyen rajta, hogy a csapatok már a jövő héten 10,000 főre egészíttessenek ki. Korfuból és Leukasból 3000 embert rendel­tek Artába. Voloba két üteg ment el, míg az ottani tüzérséget a határig tolták elő. A gyá­rak nagy megrendeléseket kaptak egyenruhák szállítására. A hadi­tengerészet utasítást ka­pott a hadihajók készletben tartására. A Havas-ügynökség jelenti: Hir szerint a király legközelebbről szemlét tart a Thesszáliá­­ban levő csapatok fölött. A gyakorlás végett fegyvereket osztanak ki a mac­edoniai önkén­tesek és a tanulók között. A toborzó hivatalok utasítást kaptak, hogy a tartalék­ kereteket 23 —31 éves férfiakkal egészítsék ki. A hadi és tengerészeti minisztérium részére jelentékeny hitelek nyittattak. Hírlik, hogy Delyannis a mi­nisztériumot át akarja alakítani. A szerb mozgósítás. A szerb király­ságban letelepedett mac­edoniaiak Milán király­hoz feliratot intéztek, melyben minden áldozat­ra készeknek nyilatkoznak. A görög ügyvivő tegnapelőtt kormánya megbízásából Nisbe uta­zott. A hatodik ezredet vasúton a határra szál­lították, a nyolczadikat ma indították útnak. Az egész országban nagy lelkesedés uralkodik. A forrongás Mac­edóniában. A konstantinápolyi orosz nagykövetséghez érke­zett jelentések szerint Mac­edóniában a mozgalom mind nagyobb körökre kezd terjedni A wodani kerület lázadói ellen Hasszán pasa szalonikii kormányzó négy zászlóalj gyalogságot és 50 csendőrt küldött ki. A lázadók azonban idejekorán értesülvén, a hegyek közé vonultak vissza, magukkal vivén túszok gyanánt hat előkelő törököt. Miután attól tartottak, hogy ezek őket elárulják, né­gyet felkonczoltak és hármat megcsonkítottak. hadikészülődések. Ahadi­­a legutóbbi öt nap óta szerényen Török készülődések folynak. A kelet-ruméliai határ mentén ma Musztafa Dagesztaniy pasa vezérlete alatt több mint 16.000 főnyi gyalogság s lovasság és tü­zérség van 80 ágyúval. Tegnap és tegnapelőtt 5000 embert küldtek Csataldzsába. A gazda-congressus. Rendkívül élénk érdeklődés mellett nyílt meg szombaton a fővárosban a nemzetköz gaz­da congressus, a lipót-utczai új városház ta­nácstermében. Hazánk birtokos­ osztályának leg­kiválóbb képviselői jelentek itt meg, hogy Ausz­tria és a külföld sok jeles gazdájával tanács­kozzanak a mai közgazdasági helyzet által elő­szabott teendők felől. Kevéssel 10 óra előtt Károlyi Sándor gr., mint a congressus rendezésére vállalkozott vég­rehajtó-bizottság elnöke, nyitotta meg a con­­gressust, mely Széchenyi Kálmán gróf indítvá­nyára egyhangúlag megválasztja elnökökül: Károlyi Sándor grófét, Dessewffy Aurél grófot, Foucher de Careil grófot, Zedwitz Miksa gró­fot és Wedell-Malchowot; titkárokká: Ordódy Lajost és dr. Prybil Leót. Ezek után Ráth Károly főpolgármester emelt szót, örömét fejezve ki a fölött, hogy a végrehajtó­ bizottság a congressus megtartá­sának helyéül a fővárost és annak rendes ta­nácskozási termét választotta, s a főváros ne­vében szívesen üdvözli a congressus tagjait. (Éljenzés.) Miután Károlyi Sándor gróf a vég­rehajtó-bizottság nevében mondott köszönetet a fővárosnak azon készségért, melylyel a con­gressus iránt viseltetett, szót emelt: Széchenyi Pál gróf földművelés-, ipar­és kereskedelmi miniszter. Ő — úgymond — a congressust üdvözli a kormány nevében, mely a legnagyobb megelégedéssel és örömmel ta­pasztalta, hogy Magyarország közéletének leg­kiválóbb tagjai gyűlnek itt össze, hogy köz­­gazdasági helyzetünk terén előre várt, üdvös eszmékkel lépjenek elő. Midőn ő, mint a kor­mány tagja, jelent meg itt, kéri, hogy tekint­senek el attól, hogy a tanácskozásban nem vesz részt, mert hiszen ez állásával össze nem egyez­tethető, de biztosítja a congressust, hogy leg­nagyobb simpátiával viseltetik a tárgyalás iránt, s a­mennyiben ideje engedhetni fogja, jelen is lesz, mint hallgató, másrészt kijelentheti, hogy a tanácskozások a kormányra irányadók lesz­nek és kívánja, hogy azok a gazdaközönségre is üdvösek legyenek. Végül, sikeres működést kíván a congressus munkálkodásának és magát a congressus szívességébe ajánlja. (Éljenzés.) A miniszter tetszéssel fogadott beszéde után újra Károlyi Sándor gróf emelt szót, tartalmas beszédben jelezvén a discussió tár­gyát. Utal azon bajokra, melyek mai napság a gazdaság minden ágában észlelhetők. E bajok a földművelés helyzetéből eredvén, az orvoslás is csak ott alkalmazható. Az egyik feladat volna a föld jövedelmé­nek fokozása, a­nélkül, hogy a befektetendő tőke kamatja a több jövedelmet abszorbeálja ; a másik pedig, hogy ott, hol a hozam nem fo­kozható és így az árcsökkenés el nem kerül­hető, ez legalább mentől enyhébben következ­zék be. Az e czélra vezető eszközök közül fel­említi Károlyi Sándor gróf a vasutak államosí­tását, a helyes tarifapolitikát és általában az okszerű gazdálkodást. Fejleszteni kell továbbá az ipart, mindenütt, a­hol fejlesztve nincsen; a birtokviszonyoknál kerülni kell a birtok el­­aprózását mindenütt, a­hol az földmivelési c­é­­loknak szolgál; kívánatos volna az iparnövé­­nyek tenyésztése, fokozni kellene a jövedelmet a jó magvak választása, jobb szántás és jobb gazdasági eszközök, helyesebb trágyázás és ve­tástorgók alkalmazása által. Szükséges e mel­lett a földmunkások technikai és szellemi fej­lesztésének is figyelembe vétele. A haladás leg­kiválóbb előmozdítója leend a szövetkezeti szel­lem terjesztése, mert ez által az egyénenként gengébbek is azon útra tereltetnének, a melyen haladások kell.­­ A szövetkezési szellem ter­jesztése első­sorban társadalmi teendő, de ha a társadalom lassú, kötelessége a kormánynak serkenteni. Végre, mint elérendő czért tűzi ki Közép-Európa államainak egy agrárius szövet­ségét, mely esetleg differenc­iális vámtételek mellett is létesülhetne. (Helyeslés.) Következett a napirend, melynek első tár­gyát dr. Gaál Jenő előterjesztése képezte a mezőgazdasági válságról. Előadó arra szorítko­zott, hogy összegezze azokat, a­miket a mező­­gazdasági válságról irt és előadói jelentés czí­­mén megjelent becses munkájában kifejtett. Szemben azon állítással, hogy a tengerentúli verseny jelszóvá vált, a­melylyel a különféle pár­tok visszaéltek, hangsúlyozza szükségét annak, hogy a nyerstermények versenyének természe­te, fejlődési képessége és iránya lehetőleg el­fogulatlanul állapíttassák meg és e czélra kivá­lóan alkalmas e kongressus, melyben minden tudományos iskola és felfogás képviselve van. Állították továbbá, hogy a k­árhanyatlás nem lesz tartós , ezzel szemben előadó minden tényező egybevetése után azt mondhatja, hogy ha a jövő évek hosszabb sorának gabona ár­hullámzását átlagokra számítjuk át, az ezeket összekötő vonal határozottan lefelé fog irányul­ni, azon idő pedig, midőn ez irányban érez­hető változás állhat be, a jelen nemzedék ál­tal be sem látható. Azok ellenvetésre, hogy a szállítás olcsósága képtelenségre vezet és ezért önmagában hordja ellensúlyát, előadónak az a felfogása, hogy a nyers termények mai nagy és nyomasztó versenye csak természetes kifolyása a közlekedés azon roppant mérvű fejlődésének, mely néhány évtized alatt Európa közgazdasá­gát és társadalmi életét is teljesen átalakította és rendkívül fejlesztette. Ez a fejlődés azonban bámulatos gyorsasággal megy végbe az eégész világon és Európa, mely eddig annak túlnyo­­mólag csak eléggé nem dicsérhető előnyeit él­vezte, ma kénytelen visszahatását is érezni. A fejlődés hátrányos mozzanatai nem arra vannak teremtve, hogy visszaszorítsák, hanem, bár az előnyös mozzanatokkal szemben vannak állít­va, hogy — mint a fogas­kerék egymásba illő mélyebb és kiállóbb részei — együtt vigyék előbbre a fejlődést. Előadó ezután a vámkér­­désre tér át. Felfogása szerint az a vámpoli­tika, mely a nyers termelés érdekeit vámokkal, államonként akarja Közép-Európában megóvni, retorziókra, vámháborúra vezetvén, mindig te­hetetlenebbnek fog a versenyt keltő számokkal szemben bizonyulni. Sokkal előnyösebbnek és természetesebbnek tartja, hogy az egyes álla­mok a tengerentúli országok és Oroszország irányában alkalmazandó különbözeti vámolás elvének alapján szövetkeznének. Minden állam megtartaná vámjövedelmeit és kötelezné magát, hogy azon közép-európai államokat, melyek a szövetség tagjai, bizonyos mérvű kedvezmények­ben részesíti saját magas autonóm vámtarifájá­val szemben. Mindezekhez képest végül a következő határozati javaslatot terjeszti elő: 1. A mező­­gazdasági termelés terén mutatkozó verseny az általunk belátható jövőben, némi visszaesések­től eltekintve, valószínűleg folyton erősbödni fog. II. Ezen kilátással szemben a közép-euró­pai államok közgazdaságában létesíteni kell, vagy ha már megvan, fenn kell tartani a nem­zeti termelés főbb ágai, a földművelés, ipar és kereskedelem között a helyes arányt, a mező­­gazdaságot pedig, hogy az gyámkodás nélkül is megállhasson, a termelő szabad akaratán kí­vül eső tényezőktől lehetőleg függetlenített ma­­gas­ termelési ággá kell átalakítani, melynél a kultúra az öregbedő verseny hatását folyton el­lensúlyozhatja. III. Közgazdasági, társadalmi és politikai szempontok egyaránt kívánják, hogy ez a gazdasági nagy átalakulás mélyebb hatású megrázkódtatás nélkül menjen végbe. Zichy Nándor úr. azon nézetből indul­va ki, hogy a napirenden levő kérdést lehe­tetlen úgy tárgyalni, hogy ahhoz egyesek ha­zai szempontból hozzá ne szóljanak, indítvá­nyozza, hogy a hazai jellegű kérdések a gaz­dasági egyesületek szövetkezetének végrehajtó bizottságához utaltassanak és annak figyelmébe ajánltassanak. A kongresszus ezen indítványt elfogadta. Zedwitz Miksa gróf (a cseh országos kulturtanács küldötte) örömét fejezi ki a fö­lött, hogy a kongresszus a mezőgazdasági vál­ságot a napirendre tűzte. E kérdéssel a cseh kulturtanács évek óta foglalkozik, de a meg­oldásra vinni nem volt képes. Nézete szerint a mai mezőgazdasági válság és a földjáradék alá­­szállása összefügg a tengerentúli versenynyel. Majd szóló a vámok kérdésére tér és az előadó határozati javaslatát bírálja, melynek harmadik részét teljesen elfogadja. Szóltak még Zichy Jenő gróf, Jicinski Károly csehországi jószágigazgató, Tisseraud franczia államtanács09, dr. Pecz A. (Veldenből, Karinthia), dr. Dorn Sándor, ki a szabadkeres­kedelem és a vámszövetségek közti viszonyt fejtegette. A szamosujvári „Társalkodó­egyesület“ jubileuma. Szamosujvár, okt 4. A szamosujvári Társalkodó-Egyesület okt. 4 én tartotta keletkezésének és fennállásának 25 éves jubileumát. Az ünnepély a megelőző­leg közzétett sorrend szerint a legszebb rend­ben folyt le. D. e. 10 órakor az egyesületi ta­gok igazgatójuk vezetése alatt nagyszámú kö­zönségtől kísérve a fúvó-zenekar közreműködé­se melett felvonultak a „Bedoutte“- terembe, hol is Voith Miklós igazgató a rendkívüli közgyűlést megnyitván, annak vezetésére Si­­may Gergely, kir. tanácsos kéretett fel, ki is eszmegazdag beszédben üdvözölte a szép szám­mal egybegyürt díszes közönséget. S­i­m­a­y elnök éljenzésektől kisért szék­foglalója után Dr. Mártonfy Lajos a társal­kodó-egylet ez idei titkára ragadta meg az al­kalmat, hogy vázolja az egyesület 25 éves múltját Az 1830-iki évtől fogva fogok szólani — úgymond — mert csak ekkor kezdett­­élet­­jelt mutatni a nemzet, melynek hosszú időn át a politikai dermettség zsibbasztotta tagjait. Az önérzetre ébredt nemzeti szellem és a ha­zafias törekvések repr­esentánsai között külö­nösen Széchenyi István gróf volt az, ki ihletéstől nyert lángerejével — a casinók lét­rehozásán is fáradozott. Elmondja, hogy a bu­dapesti casinó után Pécsen, Kecskeméten, Mis­­kolczon, Szilágy-Somlyón és Szamosuj­­vártt is keletkezett casino; a szamosuj­­v­ár­inak keletkezési éveire nem lehet rájön­ni, de hogy az már 1842 ben is existált, azt élő tanuk is bizonyíthatják épen itt e nagyér­demű közönség soraiból. Ezután igy folytatja: Bármiként legyen a dolog, az tény, hogy már 1860-ban tartatott meg az első alakuló köz­gyűlés, melyen 28-an vettek részt, ehhez később 52 tag csatlakozott, úgy hogy 1862 ben már 80 tagja volt a társulatnak, melyből ma már csak 38-an élnek. A 25 éves múltból kieme­­leendő momentumkép említi Holló­sy Korné­liának szives közreműködését, ki egy jótékony­­czélu hangversenyével 272 irtot juttatott az egyletnek. 1863-ban K. Papp Miklós 60 kötettel gyarapitá a könyvtárt. 1867-ből érde­kes adatként említi fel Lászlóffy akkori fő­bírónak egy, a társalkodó egyletre vonatkozó leiratát, továbbá Gajzágó Salamon és Si­­may Gergely akkori képviselők levelét. De ezeken kívül — így szól — említésre és dicsé­­retreméltók még bizonyára azon különböző ki­­sebb-nagyobb áldozatok, melyeket ha most, 25 év után áttekintenénk, az anyagi és szellemi haszon hatalmas tőkéjévé nőnék ki magukat. Rátérve a mai viszonyokra, megemlíti, hogy ma az egylet tagjainak száma: 97, vagyona pedig készpénzben 1173 frt, a könyvtár pedig 1500 kötetből áll. Beszédét a következő szavak­kal végzi: Erős az én hitem és édes a remény­ségem, hogy e nemes város fiai között vannak és lesznek is mindig számosan, a­kik szellemi erejük, emberies műveltségük és vagyoni tehet­ségük aránya szerint meghozzák társalkodó egy­letünknek mindig és mindazt, a­mivel tartoz­nak. Adja az ég, hogy úgy legyen, hogy a sz­­­ujvári társalkodó-egylet sokáig éljen! A helyeslésektől többször megszakított titkári jelentés végeztével elnök az ülést d. e. 1.12 órakor berekeszti. Megemlítendő még, hogy az ülés folyama alatt a szamosujvári da­lárda, Goes karnagy vezetése alatt, meglepő sikerrel működött közre; egyúttal felemlítendő az is, hogy a fúvó-zenekar derék karnagya, Homm Vilmos, egy általa componált igen szép keringőt adatott elő zenekara által. E kerin­­gőjét a társalkodó egylet 25 éves fennállásá­nak emlékére az egyletnek ajánlotta fel. Ezen ünnepélyességet fényes banquette követte, melyen mintegy 90-en vettek részt. A felköszöntők sorát Simay elnök nyitotta meg, ki éltette I. Ferencz József apostoli királyt, felséges nejét, Rudolf főherczeg trón­örököst és Stefánia főherczegnőt. A szép fel­köszöntőt állva hallgatták. Utánna dr. M­o­l­­nár Antal ország. képviselő — ki csakis ez ünnegélyre rándult le Bpestről — emelt szót, s a társalkodó-egylet jövő felvirágozásáért ürí­tett poharat. Sikerült felköszöntőket mondtak még: Bartalis, ref. pap, Szon­g­o 11, gymn. tanár, Gopcsa, helyettes polgármester, Bá­rány, plébános, Esztegár, ügyvéd, Bá­r­á­n­y Lukács, deési kir. biró, N­o­v­á­k Gerő, gymn. tanár, Török Péter, járásbiró, dr. N­a­g­y Mór, kolozsvári tanácsos, Gre­i­fe­n­st­e­i­n Ist­ván, kolozsvári lelkész. Szólott még Kuszkó István, ki a kolozsvári athl. klub nevében kö­szöni a szamosujváriaknak a szives vendégfo­gadtatást. E felköszöntő alkalmával megjelent az ünnepelt négy versenyfutó is, kik közül külö­nösen Borbély György bajnokjelöltet élje­nezték meg zajosan, midőn a ma kapott ezüst­serleggel koczczintott a banquetten résztve­vőkkel. A banquettenek d. u. 4 órakor volt vé­ge, a mivel aztán az ünnepélyességek is véget értek. (G. L.) NAPI HUEK Kolozsvár, október 5. * Királyunk ő felségének legma­gasabb névnapja alkalmából tegnap reggel 9 órakor a főtéri róm. kath. templomban ünne­pélyes istentisztelet tartatott, melyen dr. Éltes Károly apátkanonok teljes segédlettel pontifi­kált. Az istentiszteleten a hatóságok, a közös hadseregbeli és honvédtisztikar élén a tábor­nokokkal, s nagyszámú ájtatoskodó közönség vett részt. * Lönhárt Ferencz erdélyi róm kath. püspök e hó 10-én Kalocsára fog utazni, a­hol ugyanis e hó 11-én fogják felszentelni püspökké Majoros János kanonokot, s az er­délyi püspök Haynald érseknek fog segédkezni a felszentelési szertartásnál. * Gyászünnepély Holnap, október hatodikén a helybeli egyetemi ifjúság mél­tóképeit ünnepli meg az aradi gyászos nap év­fordulóját. 10 órakor az egyetemi róm. kath. teraplombia, a melyet Vajda Gyula a piaristák derék házfőnöke és igazgató, mint minden év­ben, úgy az idén is rendelkezésére bocsátotta az ifjúságnak, gyász­mise lesz , a melyet dr. Éltes Károly kanonok és plébános úr, fényes segédlettel fog mondani, szívességből. A mel­lék­oltáraknál, itt az egyetemet hallgató fia­tal papok fognak feketében misét szolgáltatni. Mise alatt a „Kolozsvári Dalkör“ és „Egyete­mi Dalegylet“ fog énekelni, úgy szintén Szilá­gyi ismert szép hangjával fog egy „Offer­tó­riumot“ előadni Szőllőssy Attila mellett. Innen 11 órakor, a belfarkas-utczai ev. ref. templomba vonul a menet, a­hol Szász Gező generális nótárius fog könyörgést tartani. Ide a ref. kollégium dalárdája lesz felszólítva a közreműködésre. Az intézetek, egyesületek és karok gyászszegélyü meghívóval lettek meg­­hiva. — Mi fölöslegesnek tartjuk, az érdeklő­dő nagyközönség figyelmét, ez impozáns gyász­­ünnepélyre külön is felhívni. * Az egyetemi ifjúság gyász­szegé­­lyü meghívója, a melylyel az egyesületeket a gyászünnepélyre meghívta igy szól: X.­X. Helyt. „Nyugosznak ők a hős fiúk dúló csaták után!“ a kolos­vári egyetem ifjúsága folyó hó 6-án d. e. 10 órakor az egyetemi róm. kath. templomban, s ezt követőleg 11 órakor az ev. ref. belfarkas-utczai templomban, az aradi vér­tanuk és 1848 és 49-ben elesett hősök emlé­kének gyász [isteni­ tiszteletet szolgáltat, a melyre x x szívesen meghívja. — Vajda men­tői tömegesebb megjelenés által, a gyászünne­pély külső fénye 63 pompára emeltetnék. Haza­fias üdvözlettel, az egyetemi ifjúság nevében: gr. Teleki László bizottsági elnök. * Szász Domokos ev. ref. püspök október második felében Hunyadmegyébe szán­dékozik utazni körülbelől 3 napi tartózkodás­ra. Meglátogatja ez alkalommal Déva, Petro­­zsény, Szászváros és Marosillye községeket. * Az érdem jutalma. Gamauf Vil­most, az erdélyi gazdasági egylet érdemes tit­kárát a király Ő felsége a budapesti kiállítás rendezése, és szervezése körül szerzett érdemei elismeréséül a királyi tanácsosi czímmel tüntette ki. Gamauf kezdettől fogva egyik leg­buzgóbb munkása volt a kiállítási vállalatnak, s kitüntetése méltán megérdemelt jutalom. Ma­gunk részéről szerencsét kívánunk a magas ki­tüntetéshez. * Bekslics Gusztáv orszá­gyűlési kép­viselő szombat este érkezett meg Mikszáth Kálmán társaságában Földvárra a személyvo­nattal. Az érkező vendégeket Benedek János, a szabadelvű párt elnöke élén Császár Bálint, dr. Kolozsváry Albert és Málik József üdvözöl­te. Az ünnepélyes fogadás, az útitervben tör­tént változás miatt, elmaradt. Előpatakon a Móraféle vendéglő nagy fénynyel ki volt vilá­gítva s nemzeti lobogókkal felépitve. A fürdő­­birtokosság részéről dr. Szabó fürdőbirtokos üdvözölte Beksicset, mire a megtisztelt barát­ságos, meleg hangon válaszolt. * Főpapi cselekedet. Az erdélyrészi közművelődési egyesület nemes támogatóra ta­­lált legújabban Révész Bálint debreczeni ref. püspökben. A hazafias szellemű főpap ugyan­is felhívást intézett a kerületi lelkészekhez, melyben arra kéri, hogy egyletünknek mennél több tagot szerezzenek, hogy ez által, mint ír­ja, „a czél, az eloláhosodott erdélyi részek visszahódítása, minél hama­rább és biztosabban megtörténhes­sék“. Vajha e jeles főpap példája mennél buz­góbb követésre találna! * Dalestély. A helybeli kereskedelmi ifjúság dalköre tegnap este a Vigadóban dal­estélyt rendezett. A kezdet nehézségeivel küzdő dalegylet a műsorba felvett dalok előadásával elism­erésre méltó jeleit adta életrevalóságának. A csekély számú közönség minden dalukat zajosan megtapsolta. A műsor bevégezte után a fiatalság tánczra perdült, s a különben kedélyes mulatság éjfél utánig tartott. A négyeseket mintegy 30 pár tánczolta. * Esküvő: Déván, e hó 1-én tartotta esküvőjét Pap Jenő kir. törvényszéki jegyző Vadas Anna kisasszonynyal nagyszámú kö­zönség jelenlétében. Násznagyok voltak Ponori Sándor járásbiró­ és Pap Antal n.-pestényi bir­tokos. Az esketést Szőts Sándor lelkész vé­gezte. * Esküvő. Szamosujvártt . hó 4-én Alexa Ferencz tanító tartotta esküvőjét Gaj­zágó Gizella kisasszonynyal, özv. Gajzágó Joachimné leányával. * Nemes cselekedet. Brassóban a na­pokban halt el Trauschenfels Matild, egy jóté­konyságáról ismert úrnő. Végrendeletében mint­egy 100 ezer forintot tevő vagyonát Brassó városának hagyta. Az ilyen cselekedet sem szorul dicséretre. * A brassói kiállítási látogatók — száznál többen— szombaton reggel utaztak fel a fővárosba. A kirándulókhoz csatlakoztak so­kan a vidékről is, sőt mint értesülünk, Seges­várról, Medgyesről és Nagyszebenből is. * A dévai állami ellemi iskolák ügye nagy lépéssel haladt előre. A vallás- és közoktatási miniszter kinevezte a fiúiskolához rendes tanítónak K­ö­v­e­n­d­y Józsefet, a leány­iskolához rendes tanítónőnek Vitán Vilmát. Az iskolák gondnoksága szintén kineveztetett. Elnök: gr. Knún Géza, rendes tagok: Dobay Károly, László Ignácz, Téglás Gábor, Hetyey Gábor, Villé Sámuel, Papp János, Szőts Sán­dor, Csűrös Antal, és Szőllőssy Lajos, pótta­gok : Kenderessy Ernő, Hirsch Adolf. A polgá­ri vagy felső leányiskola a „Hunyad“ szerint a jövő tanévre fog megnyittatni. * Maros Vásárhelyi hírek. A „Ma­ros-Tor­da“ czimű hetilap első száma gaz­­dag és változatos tartalommal szombaton je­­lent meg, Nemes Ödön szerkesztésében. — ^ „Maros-Tordá"-nak írják, hogy Rudolf trón­örökös okt. hó 6. és 11-ike között fog Gör*­gény-Szent Imrén a vadászaton résztvenni. A meghívókat gróf Teleki Samu már ki is b°o­csátotta. — A székelyföldi iparmű* z­e­u­m számára már állandó helyiség rendez­ tetett be a takarék­pénztár új épületében. **­ Deák Farkas osztálytanácsos hosszabb sza­badságidejét a városban töltve, a napokban utazott vissza a fővárosba. — Az állandó s­z­í­n­h­á­z­a­l­a­p­r­a alig félév alatt 25.000 fo­­rintot meghaladó adakozás történt. — A md* kedvelő-társulat ez évban utolsó előad­* sát szept. 29-én tartotta meg. Előadták több ab­bek között Bedőházi János ref. főisk. tanára „A tizenkettedik“ czimü igen sikerült kis víg­­játékát. — Uj ügyvédek. A kir. táblán» szeptember hóban a következő ügyvéd­jelöltek tették le sikerrel az ügyvédi vizsgát: dr. Kaba­debó Oszkár, dr. Szőke József, dr. Matók Mikó

Next