Magyar Polgár, 1885. július-december (19. évfolyam, 148-301. szám)

1885-10-23 / 244. szám

244. szám. Kolozsvár, 1885. péntek, október 23. Tizenkilenczedik évfolyam. Előfizetési dijak: [gisz évre................................16 frt. Félévre.......................................8 frt. Negyedévre..................................4 frt. [gy­ura..................................1 frt 50 hr Mindennapi elárusításra helyben, az eláru­sítóktól vagy a kiadóhivatalból elvive : Egy szám ára 5 kr. Hirdetési díjak: Egy négyszög centiméternyi tér ára 3 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedvez­ményben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. — Nyílttér sora 36 krajczár. — SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL ..MAGYAR POLGÁRI KÖNYVNYOMDÁJA Belközéputcza 4. sz. Megjelenik mindennap, vasár- és ünnepia­pok kivételével. Használatlan kéziratok nem adatnak vissza. Névtelenül beküldött közlemények nem közöltetnek. KOLOZSVÁR OKTÓBER 22. Tisza és Apponyi gr. A miniszterelnök 1. év oki 20-án tölti be kormányzatának 10 évi cziklu­­sát. Ritka eset alkotmányos államban, hogy ily hosszú ideig maradjon egy-egy államférfi a kormány élén. Ha Bismarck hg.­hódolna a parlamentarizmus elvének, már régóta nem állna a német kormány élén s kivüle nincs államférfi Európá­ban, a­ki Tiszával egyenlő hosszú ideig volna miniszterelnök. Magyarországon nagyon sok történt ezen lefolyt tíz év alatt, a­mi a minisz­terelnök döntő befolyásának köszöni ere­detét. Tisza oly elhatározó befolyással foly be a kormányzat minden tényére, hogy nélküle, vagy ellenére jóformán semmi sem történhetik az állam életé­ben. A lefolyt tíz évi korszakot méltán nevezhetjük hát a Tisza-regimének. Az ellenzék igen élénk agitációt in­dított meg most országszerte, hogy meg­buktassa ezen régimét. Apponyi gróf ad­ta meg a lökést ez agitatióra s pártjá­nak közlönyei oly hangon beszélnek már, mintha a Tisza-uralom napjai meg vol­nának számlálva s az uj választásokat az semmiesetre sem élné túl, hanem okvetlen az Apponyi aera következnék. Tegyünk hát egy kis hasonlatot a két államférfi politikai szereplése közt. Tárgyilagosak igyekszünk maradni. El­ismerjük azt, hogy a most szereplő ma­gyar politikusok közt Tisza és Apponyi a két leginkább kimagasló alak, sőt hogy Apponyi bizonyos tekintetben na­gyobb szónok. Ő az ékesszólás művésze­tét különös tanulmánya tárgyává tette, s meglehet, gyakori korteskedését a parlamentáris szünetek alatt is arra kell visszavezetni, hogy minden módon a szó­noklásban igyekszik magát gyakorolni. Ha beszél, egészen átszellemül, imponá­ló, tiszteletet parancsoló alakká válik s kik őt rendesen a „hosszú“ Apponyinak szokták nevezni, a „nagy“ Apponyi név­re is méltónak tartják ilyenkor. És ha ékesszólással lehet ma még hatást kel­teni ez országban, Apponyit megilleti a dicsőség, hogy e hatást tulajdonának mondhatja. De államférfiul nagyságban Tiszával, ma még legalább, nem versenyezhet. Ti­sza is kétségkívül jeles szónok, de ez a tehetség neki nem a legerősebb oldala, mint Apponyinak, az inkább csak egyik mellékes tulajdonsága más kiválóbb ál­lamférfiul tulajdonai mellett. A legerősebb oldala Tiszának, hogy minden körülmények között azonnal fel­találja magát, hogy őt semmi nem hoz­za zavarba. Teljes biztonsággal eltalálja a követendő utat, a­melyen veszély és megrázkódtatás nélkül vezényelni kell az állam hajóját. A nagyobb, momentuozu­­sabb napi események, a közvéleményben hirtelen feltámadó áramlatok (minek pél­dául a török-barát népgyűlések voltak), Tiszára nem tesznek oly impressiót, a­melyek a higgadt megfontolást, a józan politikai számítást megzavarnák nála. Apponyi temperamentuma sokkal hozzá­férhetőbb az ily demonstratióknak. A Pulszky elnöklete alatt, a nemzeti lovar­dában tartott nagy népgyülésen, Apponyi gróf is jelen volt, s élénk helyesléssel kisérte az ott mondott beszédeket. Ti­szának akkor be is verték az ablakait. De bár szivében Tisza is ép oly török­barát lehetett, mint gr. Apponyi, az or­szággyűlésen s a kormány vezetésében a leghatározottabban ellenezte azt a po­litikát, mely a rombadőlő török biroda­lom sorsához akarta volna kötni a ma­gyar állam fennállását. S bármely téren hasonlítsuk össze a két államférfi politikáját, a Tisza po­litikája aligha­nem azt az előnyt fogja kitüntetni mindenben Apponyi politikája felett, hogy kevesebb koc­kázatnak teszi ki az országot, kerüli a megrázkódtatá­­­sokat, s ha lassabban is, de biztosabban vezet czélhoz Nézzük például a közigaz­gatási reformokat. Apponyi gróf nagyon megnyirbálni szeretné a helyhatósági ön­­kormányzatot. Tisza csak lassan és fo­kozatosan fejleszti az állami közigazga­tást oda, hogy államosítva legyenek mind­azon intézmények, melyek központi ve­zetést igényelnek. S ha a nemzetiségek azt hiszik, hogy az Apponyi politikája kevesebb pa­naszra fogna nekik okot szolgáltatni, aligha­nem erősen csalódnak. A szászok például most is a felett panaszkodnak leginkább, hogy megnyirbálták önkor­mányzatukat, pedig Tisza nem nyirbálta azt meg jobban, mint a helyes közigaz­gatás érdekében feltétlenül szükséges volt. Apponyi gróf aligha­nem megnyir­bálná azt még nagyobb mértékben, mint szükséges is. És igy ő a helyett, hogy kibékítené a szászokat a magyar állam eszméjével, talán még inkább elkesere­dettebbekké tenné őket az ellen, s igy növelné bennök azt az ellent­állást, mely most is legnagyobb akadálya a ma­gyarosodás terjedésének a szászok közt, így hát Tisza nemzetiségi politiká­ja is aligha­nem kedvezőbb eredményei­ben, mint lehetne az Apponyi grófé, ha az nem kortesbeszédekben, de kormány­elnöki ténykedésben documentálhatná magát. A­mi pedig ,a közgazdasági poli­tikát illeti, könnyű Apponyinak és a mér­sékelt ellenzék lapjainak hangoztatni a vádat, hogy Tisza nem tud új közgaz­dasági politikát inaugurálni. Tisza nem az az államférfi, a­ki kapkodva csinál kormányzati rendszert. Mikor ő rálépett a közjogi alapra, elfogadta annak min­den konsequentiáit. E konsequentiák kö­zé tartozott a megkezdett közgazdasági politika továbbfejlesztése is. S azon az úton szépen előbbre is haladtunk. Ha­sonlókép vagyunk a pénzügyi politiká­val. Új rendszert csak nagy megrázkód­tatásokkal lehetne inaugurálni. Ezt Ti­sza tenni nem akarja. Kormányra jutva, tán Apponyi is meggondolná a dolgot. De egyhamar alig fog ez az eset bekövetkezni. Tisza népszerűsége nem csökkent az országban. Érdemei csak nö­velik pártját mindenfelé. S azért, hogy az ellenzék most oly erősen mozog, nem igen vannak nagyobb győzelmi kilátásai, mint voltak a múlt választásnál. A hely­zet mindössze annyiban változott, hogy az ellenzék most jobban összetart és jobban össze fogja szedni minden ere­jét. A választási küzdelem napja még messze van, s addig a kormánypártnak is lesz ideje még szervezkedni. ip. TÁRCZA. A kultur-egylet kérdéséhez. Irta: Dr Zerich Tivadar, a budapesti magy. kir. tudomány-egyetem hittani kará­nak bekeblezett tagja. Ugyanott ezelőtt nyilvános ren­des tanár. Mióta a daco-román és német-szász ma­gyarellenes aspiratiók a sajtóban a magyar ál­lameszme és hazafiság megvesztegetésének leg­veszedelmesebb s hatékonyabb eszközét felta­lálták, azt a magok részéről sietnek is e czél­­ra teljes erejökből, egész a megbotránkoztatásig használni. Ferde tendentiájú hírlapjaik, röpirataik s más „fliegende blatt“-jaik gomba módra sza­porodnak , mert miveletlen, de raffmirt elmék által, s mert miveletlen a azért rapidus elmék számára irvák, annál veszedelmesebbek. Ezen áradmányok ellenében a védgátak emelése ha­­laszthatlan szükséggé vált. E gátakat a hazafi­ság a hazában szerte alakult védegyleteken s respektive csúcspontjuk, az Érd. Magyar Köz­művelődési Egyesületben vetette meg. A jobb érzelmű szászok és oláhok csatlakoznak is a kibontott zászló alá, melyre az álutakon csavargó félműveltek aspiráczióival szemben a „Cultura“ jelszava van írva, mely nyílt , a czivilizáczió nevében megindított harczot jelent, melyben a felvilágosult tiszta szellem küzd az obscurizmussal s irredentizmussal. A fegyverek: a béke jelvényei: tudomány; isko­lák; szó; sajtó. A Német- és Oláhországban terjedező sajtó­termékek ellenében tudományos könyvek , népszerű iratok soraiban állítják s kell állítanunk az igazságot. E társadalmi baj, mely korunkban, tető­pontjára emelkedettnek látszik, — nem uj, hanem olyan régi, — mint a Szász­ország és Schweiczból Erdélybe behozott Luther, Calvin, Somn reformatio — és az ugyanekkor Oláhor­­szágból befurakodott oláh-szakadár vallás; — ugyanis, már 1515-ben, Gosztonyi János erdő­püspök, a szász-nemzeti egyetemet felszó- L d’ hogy a Kenyér-mezőhez közelfekvő felső­­enyéri plébániát, a feltünedező oláh szakadá­roknak ne engedje zsákmányul válni. „Ne pro fata plébánia, in diminutionen fidei catholico a dictis valachis Schismetias pessum detur, et ex Dei templo fiat stabulum pecorum.“ S a durva oláhságot, mely a templomot bitorolni merészkedett, megbélyegezte. Ámde a szász­nemzeti egyetem maga is, a király­ földi katho­­likus templomokat, egyházi birtokokat, — és a jog­hatóságot magához ragadva, bitorolni kez­dő — mint ez nyilvánul 2-ik Lajos királynak a szász­ ispánhoz, Pempflinger Márkhoz 1523 évben intézett leveléből.1) A Lutherán szászok, az oláh szakadárokkal ugyanazon hajóban ha­­jókázva, halásztak a reformatio zavarosában; s bárha a királyföldre,—ad retinenden Coronen — fogadtattak be, mégis a magyar korona meg­mentése végett, — Mohács felé nem siet­tek, — hanem itthon maradva — a bitorolt vagyonokat élvezve — a távolból nézték, ösz­­szedugott karokkal, érintetlen kebellel, érzé­ketlen szívvel, a bekövetkezett veszedelmet. 1527-ben Zápolya János király a szebeni szisz tanácsnak, rendeletében megparancsolta az elfoglalt egyházi birtokok és vagyon visz­­szaadását; ugyanezt rendelte I. Ferdinánd ki­rály és erdélyi fejedelem. De a szászok sem előbb, sem a mohácsi veszély után, nem adták vissza azokat az egyháznak, melyből ők, Lut­herhez szegődtek, hogy ingyen gazdagodjanak. Lassan a két király közt,— a két kulacsos sze­repet játszották — hűtelenek voltak mind a ket­­tőhez. Zápolya 1546 ban Tordán, a szászok és oláhokról megbélyegzőleg nyilatkozott. Az oláh születésű Maylathról, saját elpártolt vajdájáról mondta : „Maylath uram kipusztított váraink­ból és pinczénkhez is hozzá nyúlt bizonyosan, mert szereti ő kegyelme a jó bort. Az oláh, ’) Fejér: Diplometicus Codicilles Buda 1847. — Teutsch Superintended: Die weltlichen Beamten, mit grossem Unwillen, die Geistliche Gerichtsbarkeit in Besitz der Capitel sahen, und einer Lehre, Ihren Bei­fall, nicht versagen konnten, die eigene Gewalt, so sehr vermehrte; ja sogar die Möglichkeit der Einziehung geistlicher Güter dar bot — Archiv des Vereines für Siebenbürgische Landeskunde. Kronstadt 1855.—369. 1. In dem ersten An laufe, hatten die neuen Kirchen, sich in den Besitz gesetzet; die alte Kirche war zu­frieden, das Sie, nur nicht völlig vor drängt ward. Hächsman: Archiv. Hermannstadt 1873. 283. 1. az mig szegény, addig csak a korcsmában iszik bort, ha van miből, de ha nagy ur­a lesz, akkor asztalán tartja drága pinczéjét. Tehát kössétek fel ti kegyelmetek nekem azon szab­­lyámat, kivel paraszt Dózsa uram ellen hajdan hadakoztunk, mert nem érdemel ennél többet Majláth uram hitvány faja.“­ Ugyanekkor is Tordán a hűtlen megszeppent és bebocsátást, bocsánatot és kegyelmet kérő szászoknak nyil­­vánító Verbőczi Cancellár: „Te kegyelmetek nem érdemli,­­ hogy bejelentsem.“ De a nagy ajándékokkal jött szászok még­is bebocsáttat­tak , kegyelmet kértek. Zápolya azt felelte ne­­ktek: „Tegyetek te kegyelmetek már valahára valami olyat, kiből megláthassuk, hogy te ke­gyelmetek hiv és háztartó szolgáira, igy ré­szünkről is meg leszen a kegyelem.“ Azután mondotta: „Ilyen volt ez a pórnép ezelőtt is; ma jöjjön az török, s megcsókolja kaftánját, holnap jöjjön az magyar, annak hízelkedik,hol­napután jöjjön a német, aztaz áldja, örökké csak az maga hasznát keresvén, hazáját, ha kell, el is tagadja.“3 1540— 1551-ben Martinuzzi, Zápolya Ki­rálynője és Fiának Helytartója, jól ismerte a Budát álnokul elfoglalt 2. Solimánnak megbiz­­hatlanságát; de azt is igen, hogy Ferdinánd külföldi hadjáratok által elfoglalva, Erdélyt a tö­rök ellen nem védendheti; ismerte a nagy ál­lamférfi az erdélyi oláhok durva vadságát; s a három rendi Népnek, Főkép a Szászoknak, ide­­oda hajlongását. Ez okán 1541-ben intette a szász nemzeti egyetemet, hogy a mult években szenvedett borzasztó állapotokra emlékezzék vissza, s ne higgjen a szép ígéreteknek, hanem a magyar székely népekkel egyesülve, védel­mezze Erdély külön államiságát, mig eljövend az idő, hogy a török uralom alól, egy keresz­tény uralkodó alatt, jobb állapot jöhet létre. 2 Katona: Historia Critica Tom. 21. pag. 32. és Mindszenti Gábor: Diarium Naplója Tordán 1540. s Hontér, a brassói reformátor irta, hogy a szá­szok Erdélyben a Királyföldön, a német birodalom te­­lepei. Ezen reformátor a szász nemzet-egyetemmel, a barczasági kathol. székelyeket, Luther evangéliumi sza­badságának ígéreteivel ámítani s a szabad várkatoná­kat szász jobbágyságra előkésziteni elég szemérmet­len volt. Ja, wen b­irgendwie Hofftung wäre, dass ein christlicher Fürst, uns Schützte, was gabe es Belseres? Aber der türkische Kaiser hat ge­­schureren, dass er Johann Zapolyas John, zum König einsetzen vollt. Bricht nur ein Krieg aus ver­trifft er ärger, als Euer Volk.2) Az unió a három nemzet közt létrejött Tordán 1542. — csütörtökön post Dominican Judi­ta. A szá­szok, Zápolya királynét és fiát — valamint a török protectort is nagy adók, adományok és ajándékokkal megtisztelték azon nagyszerű bir­tokok és kincsekből — melyeket magokhoz ra­gadtak azon kath. egyháztól, melytől elpártol­tak. De Izabellának adományozták az erdélyi püspökség minden jövedelmeit is a maros­vá­sárhelyi és tordai 1543. és 1544-iki t -czikkek. Ezen jövedelmekből is bőven kijutott töröknek, tatárnak, s az udvari kegyenczek és kegyencz­­nőknek is. 1548-ban az Urnapi octava utáni pénte­ken Tordán,— Martinuzzi kormányzó, Rende­letet adott ki a tolvajló, pusztító, égető és gyilkoló Oláhságnak megzabolázása. . . 1548 ban Martinuzzi, — Zápolya nejé­nek és fiának helytartója — Tordán, az urna­­pi octava utáni pénteken, rendeletet adott ki, „a tolvajló, égető, gyilkoló oláh­ságnak megzabolázása és büntetése végett“. — De az új vallásuaknak háborgásai, a viszá­­lyos viszonyok a törökkel és a szászoknak ide­­oda hajlongásai nagyon megnehezítették a nagy magyar államférfi terheit, kinek sikerült Er­délyt Magyarhonnal egyesíteni. Időközben azon­ban a gyáva Castaldo orgyilkosától megöletett Alvinczen, 1551. november 17-iki éjén, nagy örömére a s­z­á­s­z­o­k­ és o­l­á­h­o­k­n­a­k. Az orgyilkos, hogy a bűndíjt megnyerhesse, a vád­pontok közt fölhozta Martinuzzi azon nyilat­kozatát is, hogy az ő ereiben magyar vér csörgedez. 1556-ik évben, a szász nemzet-egyetem I. Ferdinánd király fejedelemtől is elpár­tolt, kitől négy évvel előbb megiitetett, vala, hogy a szebeni prépostságok, a brassói és kar­­czi apátságok birtokait az egyháznak, vallási a) Teutsch: Geschichte Leipzig. 1874. 1. köt. 305. 1, ezéljaira visszaszolgáltassa. A szászok, 2. Szo­limán fenyegetéseitől megijedve, márczius 16- án Petrovics által,1) olcsó hűségüket drága fel­tételek alatt II. Zápolyának is eladták, ugyan­csak ők 1560 ban pedig az ifjú fejedelmet és Csáky kanczellárt nagy ajándékokkal megvesz­tegetni nem mulasztók el, hogy a régi nagy katholikus templomot Kolozsváron a lutherá­nusoktól ne vegyék el, s ne adják át az uni­tárius magyaroknak.­­ Ezek azonban győz­tek, a fővárosból pedig eltávolítottak kálvinis­tát, katholikust és lutheránust. A három uj vallásuak harczolásai között a katholikus egy­ház elnyomatott ugyan, de az oláh szakadár vallás rendkívül terjedett és gyarapodott, rö­vid időn hátrányul szolgálandó magoknak az uj reapta-religióknak is, melyek az oláhságot magokhoz téríteni megkisérlették, de ez sem jó, sem rosz eszközök által nem sikerült, sőt az eloláhosulást Erdélyben elősegítette. 1558 —1560 ban az oláhoknak Lut­herhez térítését a brassói szász tanács, és Benkner János, meg Wagner Bálint oláh nyel­ven kinyomatott négy evangélium és Luther­­catechismusa által megpróbálták.6) Az olá­hok azonban csak igen kevesen, s ezek is csak színre mutatkoztak megtérni, sőt ezen oláh könyvek által magok oláhossták el a lut­­herán szász községek nem egy-kettejét, me­lyek lassanként oláh községekké váltak, nagy bámulatára és panaszaikra a szászoknak, mi annál könnyebben sikerült, mivel a lutherán szászok a házasság szentségét profanálva a két gyermek rendszert elfogadva, a házasságot med­dővé tették, az oláhok termékenysége pedig a falukat eloláhositá. — Későn jajdultak fel er­re a szászok az Archiv számában. Eine Un­fruchtbarkeit ist Künstlicht arzengt, durch das unnatürlichste Voruntheil von der Welt, welches so allgemein in der Tiefe eines Volkes ver­breitet, dieses Volch dem Aussterben zufürht. Geist­­liehe Werksamkeit gegen des in lieb­sten Grad unsittliche Voruntheil, welches da­ 4) Toutsch: Geschichte der Piebenbürgischon Sachsen. Leipzig 1872. 2. köt. 14. és 26. 1. 5) Teutsch: Geschichte der Siebenbürgischen Sachsen. Leipzig 1547. I. köt. 335. 1. Tisza Kálmán miniszterelnök a delegá­­cziók ülésezése alkalmából tegnap délután Bécs­­be utazott. A magyar delegáczió első ülését ma, (csütörtökön), délután 5 órakor fogja meg­tartani, s egyúttal megalakul. Ő Felsége a de­­legácziókat, az eddigi dispozíc­iók szerint, szom­baton délben fogja fogadni, mégpedig előbb a magyar, utána pedig az osztrák delegácziót. Gróf Szapáry pénzügyminiszter csak a köze­lebbi napokban, gr. Széchenyi kereskedelmi miniszter pedig csak a kiállítás berekesztése után fognak Bécsbe utazni, hol november ele­jén a kiegyezési tárgyalások újból fölvétetnek. Az országos czimer használata. Az or­szágos czimer használhatósága tárgyában a bel­ügyminiszter újabb rendeletet bocsátott ki, mely­ben meghagyja a hatóságoknak, hogy jövőre e tekintetben csak gondos nyomozás alapján te­gyenek ajánló véleményt, ha tudniillik meggyő­ződtek arról, mikép­p folyamodó, szakértők vé­leménye szerint is érdemes a kitüntetésre. Okot e rendeletre az adott, hogy némely hatóság olyanoknak is javasolta az engedély megadását, kik erre sem üzletük terjedelme, sem az álta­luk előállított czikkek minősége alapján érde­mesek nem voltak. A magyar és osztrák budget. Az „All­gemeine Zeitung“ hosszabb czikket szentel úgy Ausztria, mint Magyarország jövő évi költség­­vetésének s ezeket szigorú bírálat alá veszi. Csikkében előrebocsátva azt, hogy mindkét ál­lamfél budgetje ez alkalommal ritkaságképen egyszerre készült el s került a magyar és osz­trák parlament bíráló széke elé, s azon véle­­nyének ad kifejezést, hogy mindkét állami költ­ségvetésből az látszik ki, hogy a Keleten fe­nyegetőig magasra tornyosulnak a fellegek. Mert úgy Szapáry gróf a magyar mint Duna­­jevszky az osztrák pénzügyminiszter, csak arra a deficzitre képesek fedezetet nyújtani, a­melyet most előre kiszámítottak, de senki sem ké­pes kiszámítani, hogy az a defic­it 1886. vé­gére milyen magasra fog felnőni, midőn a Bal­kán-félsziget eseményeit nem lehet előre meg­jósolni. Mindent összevéve, egyik budget sem tű­nik föl kedvező világításban, habár szá­mok tekintetében ki is elégítenének. Maga az, hogy Ausztriában a defic­it évről-évre fogy, még nem eléggé vigasztaló ahhoz képest, hogy az államadósság folyton emelkedik. A mi meg­takarítások észlelhetők, ezek is rossz helyen, mert nem az administratív dolgokban, hanem épen a productív szakokban léteznek. Mindkét miniszter számos investitiót említ föl, hiszen a szükséges investitiók helyességét senki sem vonja kétségbe, de investiókkal takarni defic­i­­tet nem lehet. Az osztrák képviselőház ülése. A fölirati vita tegnapelőtt sokkal nyugodtabb volt, mint előző napon. Csupán Henrich beszéde alattiett viharossá a baloldal ellenmondása. A szónok a jobboldal folytonos tetszése között fejti ki, hogy Csehországban a németek nagy terroriz­must gyakorolnak a csehekre, s a csehek nagy sértéseknek vannak kitéve. (Közbekiáltások balról: Hol? Ez nem igaz!) (Jobbról folyton azt kiált­ják : Csönd legyen! csönd legyen! A gazdasá­gi párt arra törekszik, hogy a csehekkel meg­egyezés jöjjön létre. (Közbekiáltás : Ön a cse­hek bérencze! Nagy nyugtalanság.) Már a het­venes években föllázadt a szóló jogérzete a csehek lealázása ellen. (Nagy mozgás. Viharos közbekiáltások balról.) Szóló nem akar a testvér nemzet hóhéra lenni. (A német club tagjai el­hagyják a termet.) A reichsrath képviselőházának keddi ülé­sében Suess képviselő kijelente, hogy a balol­dal elvárja Taaffe gróf miniszterelnöktől azon szavai visszavonását, hogy „a baloldal erővel a hadseregbe csempészi a nemzetiségi viszályt. Taaffe gr. visszautasitá e sza­vak minden magyarázatát s most érdeklődés­sel várják, hogy továbbra mit fog a baloldal tenni? A franczia kamarái, a képviselői man­dátumok igazolása végett, november 10-re ösz­­szehívják. A köztársaság elnöke elfogadta Legrand kereskedelmi miniszter, Hervé­ Mangon földmű­velési miniszter, Herault és Rousseau állam­titkárok lemondását, kik nem választot­tak meg újra képviselőkké. Egyelőre azonban megmaradnak állásukban, míg helyükbe máso­kat ki nem neveznek. Az új kamara 202 reakczionáriusból, 21 független köztársaságiból, 155 radikálisból, s 193 opportunistából áll. A „National“ szerint az elnökválasz­­t­ó-c o n­g r­e­s­s­u­s decz. 21-én fog összeülni, és Grévy megválasztatását bizo­nyosnak tekintik. A keleti forradalom. A „P. K.“ filippopoliszi jelentése szerint, a bolgár kormány által kiadott abbeli rendelet, mely szerint a szerb határra 3 ren­des sorhadi zászlóalj küldetett, nem Sándor fe­jedelem és nem Karawelov rendelkezéséből tör­tént. A fejedelem arra törekszik, hogy, mint eddig, ezután is fentartsa Szerbiával a békés, jó viszonyt, s Karawelov is megváltoztatta ez irányban való nézetét, a­mit Pasics és társai­nak hirtelen elfogatása is bizonyít, a­kik pe­dig teljes szabadságnak örvendtek. Szófiából jelentik. Azon összes bol­gár csapatok, melyek itt táborban és a ka­­szármákban voltak, a szerb határra fognak kül­detni. Ku­stendilből jelentik, hogy ott csak egy ezred gyalogság, s két üteg marad, a többi csapatokat pedig a szerb határra és a Drago­­mán-szoroshoz küldik. Sándor fejedelem meg­érkezése nagy meglepetést okozott. A fejede­lem azonnal a szerb határra utazott. Bolgár kormánykörök nézete szerint Bul­gária területeket nem engedhet át Szerbiának. A viddini kerületben, melyet Szerbia a maga részére igényel, 120.000 bolgár lakos van, s ezeket nem áldozhatja föl. Stranszky kijelen­te, hogy a testvérháború kikerülhetetlen, ha a hatalmak nem lépnek közbe. Bulgária az in­vázió ellenében védekezni fog. A fejedelem át­vette a főparancsnokságot a szerb határon ösz­­szegyűlt csapatok fölött. Belgrádból jelentik. A félhivatalos Videlo 14 nap óta most foglalkozik először a Balkán-félszigeten történő események megbe­szélésével. A lap a berlini szerződés szószerin­ti szövegezésének épségben tartását sürgeti, ds nem akarná, hogy a szerződés csak egyelőre tartassák fenn a béke fentartása érdekében. A berlini szerződés szelleme, mely oda irányul, hogy a Balkán népek jogos igényei tekintetbe vétessenek, érintetlenül fentartandó. A czikk, mely hír szerint a haladó párt egyik vezéré­nek tollából került ki, a szeknatárius hatal­maknak a béke fentartására irányuló érdekeit az egyes Balkán-államok létérdekeivel állítja szembe, s azt hiszi, hogy a kalandos bolgár

Next