Magyar Polgár, 1885. július-december (19. évfolyam, 148-301. szám)
1885-10-23 / 244. szám
244. szám. Kolozsvár, 1885. péntek, október 23. Tizenkilenczedik évfolyam. Előfizetési dijak: [gisz évre................................16 frt. Félévre.......................................8 frt. Negyedévre..................................4 frt. [gyura..................................1 frt 50 hr Mindennapi elárusításra helyben, az elárusítóktól vagy a kiadóhivatalból elvive : Egy szám ára 5 kr. Hirdetési díjak: Egy négyszög centiméternyi tér ára 3 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. — Nyílttér sora 36 krajczár. — SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL ..MAGYAR POLGÁRI KÖNYVNYOMDÁJA Belközéputcza 4. sz. Megjelenik mindennap, vasár- és ünnepiapok kivételével. Használatlan kéziratok nem adatnak vissza. Névtelenül beküldött közlemények nem közöltetnek. KOLOZSVÁR OKTÓBER 22. Tisza és Apponyi gr. A miniszterelnök 1. év oki 20-án tölti be kormányzatának 10 évi cziklusát. Ritka eset alkotmányos államban, hogy ily hosszú ideig maradjon egy-egy államférfi a kormány élén. Ha Bismarck hg.hódolna a parlamentarizmus elvének, már régóta nem állna a német kormány élén s kivüle nincs államférfi Európában, aki Tiszával egyenlő hosszú ideig volna miniszterelnök. Magyarországon nagyon sok történt ezen lefolyt tíz év alatt, ami a miniszterelnök döntő befolyásának köszöni eredetét. Tisza oly elhatározó befolyással foly be a kormányzat minden tényére, hogy nélküle, vagy ellenére jóformán semmi sem történhetik az állam életében. A lefolyt tíz évi korszakot méltán nevezhetjük hát a Tisza-regimének. Az ellenzék igen élénk agitációt indított meg most országszerte, hogy megbuktassa ezen régimét. Apponyi gróf adta meg a lökést ez agitatióra s pártjának közlönyei oly hangon beszélnek már, mintha a Tisza-uralom napjai meg volnának számlálva s az uj választásokat az semmiesetre sem élné túl, hanem okvetlen az Apponyi aera következnék. Tegyünk hát egy kis hasonlatot a két államférfi politikai szereplése közt. Tárgyilagosak igyekszünk maradni. Elismerjük azt, hogy a most szereplő magyar politikusok közt Tisza és Apponyi a két leginkább kimagasló alak, sőt hogy Apponyi bizonyos tekintetben nagyobb szónok. Ő az ékesszólás művészetét különös tanulmánya tárgyává tette, s meglehet, gyakori korteskedését a parlamentáris szünetek alatt is arra kell visszavezetni, hogy minden módon a szónoklásban igyekszik magát gyakorolni. Ha beszél, egészen átszellemül, imponáló, tiszteletet parancsoló alakká válik s kik őt rendesen a „hosszú“ Apponyinak szokták nevezni, a „nagy“ Apponyi névre is méltónak tartják ilyenkor. És ha ékesszólással lehet ma még hatást kelteni ez országban, Apponyit megilleti a dicsőség, hogy e hatást tulajdonának mondhatja. De államférfiul nagyságban Tiszával, ma még legalább, nem versenyezhet. Tisza is kétségkívül jeles szónok, de ez a tehetség neki nem a legerősebb oldala, mint Apponyinak, az inkább csak egyik mellékes tulajdonsága más kiválóbb államférfiul tulajdonai mellett. A legerősebb oldala Tiszának, hogy minden körülmények között azonnal feltalálja magát, hogy őt semmi nem hozza zavarba. Teljes biztonsággal eltalálja a követendő utat, amelyen veszély és megrázkódtatás nélkül vezényelni kell az állam hajóját. A nagyobb, momentuozusabb napi események, a közvéleményben hirtelen feltámadó áramlatok (minek például a török-barát népgyűlések voltak), Tiszára nem tesznek oly impressiót, amelyek a higgadt megfontolást, a józan politikai számítást megzavarnák nála. Apponyi temperamentuma sokkal hozzáférhetőbb az ily demonstratióknak. A Pulszky elnöklete alatt, a nemzeti lovardában tartott nagy népgyülésen, Apponyi gróf is jelen volt, s élénk helyesléssel kisérte az ott mondott beszédeket. Tiszának akkor be is verték az ablakait. De bár szivében Tisza is ép oly törökbarát lehetett, mint gr. Apponyi, az országgyűlésen s a kormány vezetésében a leghatározottabban ellenezte azt a politikát, mely a rombadőlő török birodalom sorsához akarta volna kötni a magyar állam fennállását. S bármely téren hasonlítsuk össze a két államférfi politikáját, a Tisza politikája alighanem azt az előnyt fogja kitüntetni mindenben Apponyi politikája felett, hogy kevesebb kockázatnak teszi ki az országot, kerüli a megrázkódtatásokat, s ha lassabban is, de biztosabban vezet czélhoz Nézzük például a közigazgatási reformokat. Apponyi gróf nagyon megnyirbálni szeretné a helyhatósági önkormányzatot. Tisza csak lassan és fokozatosan fejleszti az állami közigazgatást oda, hogy államosítva legyenek mindazon intézmények, melyek központi vezetést igényelnek. S ha a nemzetiségek azt hiszik, hogy az Apponyi politikája kevesebb panaszra fogna nekik okot szolgáltatni, alighanem erősen csalódnak. A szászok például most is a felett panaszkodnak leginkább, hogy megnyirbálták önkormányzatukat, pedig Tisza nem nyirbálta azt meg jobban, mint a helyes közigazgatás érdekében feltétlenül szükséges volt. Apponyi gróf alighanem megnyirbálná azt még nagyobb mértékben, mint szükséges is. És igy ő a helyett, hogy kibékítené a szászokat a magyar állam eszméjével, talán még inkább elkeseredettebbekké tenné őket az ellen, s igy növelné bennök azt az ellentállást, mely most is legnagyobb akadálya a magyarosodás terjedésének a szászok közt, így hát Tisza nemzetiségi politikája is alighanem kedvezőbb eredményeiben, mint lehetne az Apponyi grófé, ha az nem kortesbeszédekben, de kormányelnöki ténykedésben documentálhatná magát. Ami pedig ,a közgazdasági politikát illeti, könnyű Apponyinak és a mérsékelt ellenzék lapjainak hangoztatni a vádat, hogy Tisza nem tud új közgazdasági politikát inaugurálni. Tisza nem az az államférfi, aki kapkodva csinál kormányzati rendszert. Mikor ő rálépett a közjogi alapra, elfogadta annak minden konsequentiáit. E konsequentiák közé tartozott a megkezdett közgazdasági politika továbbfejlesztése is. S azon az úton szépen előbbre is haladtunk. Hasonlókép vagyunk a pénzügyi politikával. Új rendszert csak nagy megrázkódtatásokkal lehetne inaugurálni. Ezt Tisza tenni nem akarja. Kormányra jutva, tán Apponyi is meggondolná a dolgot. De egyhamar alig fog ez az eset bekövetkezni. Tisza népszerűsége nem csökkent az országban. Érdemei csak növelik pártját mindenfelé. S azért, hogy az ellenzék most oly erősen mozog, nem igen vannak nagyobb győzelmi kilátásai, mint voltak a múlt választásnál. A helyzet mindössze annyiban változott, hogy az ellenzék most jobban összetart és jobban össze fogja szedni minden erejét. A választási küzdelem napja még messze van, s addig a kormánypártnak is lesz ideje még szervezkedni. ip. TÁRCZA. A kultur-egylet kérdéséhez. Irta: Dr Zerich Tivadar, a budapesti magy. kir. tudomány-egyetem hittani karának bekeblezett tagja. Ugyanott ezelőtt nyilvános rendes tanár. Mióta a daco-román és német-szász magyarellenes aspiratiók a sajtóban a magyar állameszme és hazafiság megvesztegetésének legveszedelmesebb s hatékonyabb eszközét feltalálták, azt a magok részéről sietnek is e czélra teljes erejökből, egész a megbotránkoztatásig használni. Ferde tendentiájú hírlapjaik, röpirataik s más „fliegende blatt“-jaik gomba módra szaporodnak , mert miveletlen, de raffmirt elmék által, s mert miveletlen a azért rapidus elmék számára irvák, annál veszedelmesebbek. Ezen áradmányok ellenében a védgátak emelése halaszthatlan szükséggé vált. E gátakat a hazafiság a hazában szerte alakult védegyleteken s respektive csúcspontjuk, az Érd. Magyar Közművelődési Egyesületben vetette meg. A jobb érzelmű szászok és oláhok csatlakoznak is a kibontott zászló alá, melyre az álutakon csavargó félműveltek aspiráczióival szemben a „Cultura“ jelszava van írva, mely nyílt , a czivilizáczió nevében megindított harczot jelent, melyben a felvilágosult tiszta szellem küzd az obscurizmussal s irredentizmussal. A fegyverek: a béke jelvényei: tudomány; iskolák; szó; sajtó. A Német- és Oláhországban terjedező sajtótermékek ellenében tudományos könyvek , népszerű iratok soraiban állítják s kell állítanunk az igazságot. E társadalmi baj, mely korunkban, tetőpontjára emelkedettnek látszik, — nem uj, hanem olyan régi, — mint a Szászország és Schweiczból Erdélybe behozott Luther, Calvin, Somn reformatio — és az ugyanekkor Oláhországból befurakodott oláh-szakadár vallás; — ugyanis, már 1515-ben, Gosztonyi János erdőpüspök, a szász-nemzeti egyetemet felszó- L d’ hogy a Kenyér-mezőhez közelfekvő felsőenyéri plébániát, a feltünedező oláh szakadároknak ne engedje zsákmányul válni. „Ne pro fata plébánia, in diminutionen fidei catholico a dictis valachis Schismetias pessum detur, et ex Dei templo fiat stabulum pecorum.“ S a durva oláhságot, mely a templomot bitorolni merészkedett, megbélyegezte. Ámde a szásznemzeti egyetem maga is, a király földi katholikus templomokat, egyházi birtokokat, — és a joghatóságot magához ragadva, bitorolni kezdő — mint ez nyilvánul 2-ik Lajos királynak a szász ispánhoz, Pempflinger Márkhoz 1523 évben intézett leveléből.1) A Lutherán szászok, az oláh szakadárokkal ugyanazon hajóban hajókázva, halásztak a reformatio zavarosában; s bárha a királyföldre,—ad retinenden Coronen — fogadtattak be, mégis a magyar korona megmentése végett, — Mohács felé nem siettek, — hanem itthon maradva — a bitorolt vagyonokat élvezve — a távolból nézték, öszszedugott karokkal, érintetlen kebellel, érzéketlen szívvel, a bekövetkezett veszedelmet. 1527-ben Zápolya János király a szebeni szisz tanácsnak, rendeletében megparancsolta az elfoglalt egyházi birtokok és vagyon viszszaadását; ugyanezt rendelte I. Ferdinánd király és erdélyi fejedelem. De a szászok sem előbb, sem a mohácsi veszély után, nem adták vissza azokat az egyháznak, melyből ők, Lutherhez szegődtek, hogy ingyen gazdagodjanak. Lassan a két király közt,— a két kulacsos szerepet játszották — hűtelenek voltak mind a kettőhez. Zápolya 1546 ban Tordán, a szászok és oláhokról megbélyegzőleg nyilatkozott. Az oláh születésű Maylathról, saját elpártolt vajdájáról mondta : „Maylath uram kipusztított várainkból és pinczénkhez is hozzá nyúlt bizonyosan, mert szereti ő kegyelme a jó bort. Az oláh, ’) Fejér: Diplometicus Codicilles Buda 1847. — Teutsch Superintended: Die weltlichen Beamten, mit grossem Unwillen, die Geistliche Gerichtsbarkeit in Besitz der Capitel sahen, und einer Lehre, Ihren Beifall, nicht versagen konnten, die eigene Gewalt, so sehr vermehrte; ja sogar die Möglichkeit der Einziehung geistlicher Güter dar bot — Archiv des Vereines für Siebenbürgische Landeskunde. Kronstadt 1855.—369. 1. In dem ersten An laufe, hatten die neuen Kirchen, sich in den Besitz gesetzet; die alte Kirche war zufrieden, das Sie, nur nicht völlig vor drängt ward. Hächsman: Archiv. Hermannstadt 1873. 283. 1. az mig szegény, addig csak a korcsmában iszik bort, ha van miből, de ha nagy ura lesz, akkor asztalán tartja drága pinczéjét. Tehát kössétek fel ti kegyelmetek nekem azon szablyámat, kivel paraszt Dózsa uram ellen hajdan hadakoztunk, mert nem érdemel ennél többet Majláth uram hitvány faja.“ Ugyanekkor is Tordán a hűtlen megszeppent és bebocsátást, bocsánatot és kegyelmet kérő szászoknak nyilvánító Verbőczi Cancellár: „Te kegyelmetek nem érdemli, hogy bejelentsem.“ De a nagy ajándékokkal jött szászok mégis bebocsáttattak , kegyelmet kértek. Zápolya azt felelte nektek: „Tegyetek te kegyelmetek már valahára valami olyat, kiből megláthassuk, hogy te kegyelmetek hiv és háztartó szolgáira, igy részünkről is meg leszen a kegyelem.“ Azután mondotta: „Ilyen volt ez a pórnép ezelőtt is; ma jöjjön az török, s megcsókolja kaftánját, holnap jöjjön az magyar, annak hízelkedik,holnapután jöjjön a német, aztaz áldja, örökké csak az maga hasznát keresvén, hazáját, ha kell, el is tagadja.“3 1540— 1551-ben Martinuzzi, Zápolya Királynője és Fiának Helytartója, jól ismerte a Budát álnokul elfoglalt 2. Solimánnak megbizhatlanságát; de azt is igen, hogy Ferdinánd külföldi hadjáratok által elfoglalva, Erdélyt a török ellen nem védendheti; ismerte a nagy államférfi az erdélyi oláhok durva vadságát; s a három rendi Népnek, Főkép a Szászoknak, ideoda hajlongását. Ez okán 1541-ben intette a szász nemzeti egyetemet, hogy a mult években szenvedett borzasztó állapotokra emlékezzék vissza, s ne higgjen a szép ígéreteknek, hanem a magyar székely népekkel egyesülve, védelmezze Erdély külön államiságát, mig eljövend az idő, hogy a török uralom alól, egy keresztény uralkodó alatt, jobb állapot jöhet létre. 2 Katona: Historia Critica Tom. 21. pag. 32. és Mindszenti Gábor: Diarium Naplója Tordán 1540. s Hontér, a brassói reformátor irta, hogy a szászok Erdélyben a Királyföldön, a német birodalom telepei. Ezen reformátor a szász nemzet-egyetemmel, a barczasági kathol. székelyeket, Luther evangéliumi szabadságának ígéreteivel ámítani s a szabad várkatonákat szász jobbágyságra előkésziteni elég szemérmetlen volt. Ja, wen birgendwie Hofftung wäre, dass ein christlicher Fürst, uns Schützte, was gabe es Belseres? Aber der türkische Kaiser hat geschureren, dass er Johann Zapolyas John, zum König einsetzen vollt. Bricht nur ein Krieg aus vertrifft er ärger, als Euer Volk.2) Az unió a három nemzet közt létrejött Tordán 1542. — csütörtökön post Dominican Judita. A szászok, Zápolya királynét és fiát — valamint a török protectort is nagy adók, adományok és ajándékokkal megtisztelték azon nagyszerű birtokok és kincsekből — melyeket magokhoz ragadtak azon kath. egyháztól, melytől elpártoltak. De Izabellának adományozták az erdélyi püspökség minden jövedelmeit is a marosvásárhelyi és tordai 1543. és 1544-iki t -czikkek. Ezen jövedelmekből is bőven kijutott töröknek, tatárnak, s az udvari kegyenczek és kegyencznőknek is. 1548-ban az Urnapi octava utáni pénteken Tordán,— Martinuzzi kormányzó, Rendeletet adott ki a tolvajló, pusztító, égető és gyilkoló Oláhságnak megzabolázása. . . 1548 ban Martinuzzi, — Zápolya nejének és fiának helytartója — Tordán, az urnapi octava utáni pénteken, rendeletet adott ki, „a tolvajló, égető, gyilkoló oláhságnak megzabolázása és büntetése végett“. — De az új vallásuaknak háborgásai, a viszályos viszonyok a törökkel és a szászoknak ideoda hajlongásai nagyon megnehezítették a nagy magyar államférfi terheit, kinek sikerült Erdélyt Magyarhonnal egyesíteni. Időközben azonban a gyáva Castaldo orgyilkosától megöletett Alvinczen, 1551. november 17-iki éjén, nagy örömére a szászok és oláhoknak. Az orgyilkos, hogy a bűndíjt megnyerhesse, a vádpontok közt fölhozta Martinuzzi azon nyilatkozatát is, hogy az ő ereiben magyar vér csörgedez. 1556-ik évben, a szász nemzet-egyetem I. Ferdinánd király fejedelemtől is elpártolt, kitől négy évvel előbb megiitetett, vala, hogy a szebeni prépostságok, a brassói és karczi apátságok birtokait az egyháznak, vallási a) Teutsch: Geschichte Leipzig. 1874. 1. köt. 305. 1, ezéljaira visszaszolgáltassa. A szászok, 2. Szolimán fenyegetéseitől megijedve, márczius 16- án Petrovics által,1) olcsó hűségüket drága feltételek alatt II. Zápolyának is eladták, ugyancsak ők 1560 ban pedig az ifjú fejedelmet és Csáky kanczellárt nagy ajándékokkal megvesztegetni nem mulasztók el, hogy a régi nagy katholikus templomot Kolozsváron a lutheránusoktól ne vegyék el, s ne adják át az unitárius magyaroknak. Ezek azonban győztek, a fővárosból pedig eltávolítottak kálvinistát, katholikust és lutheránust. A három uj vallásuak harczolásai között a katholikus egyház elnyomatott ugyan, de az oláh szakadár vallás rendkívül terjedett és gyarapodott, rövid időn hátrányul szolgálandó magoknak az uj reapta-religióknak is, melyek az oláhságot magokhoz téríteni megkisérlették, de ez sem jó, sem rosz eszközök által nem sikerült, sőt az eloláhosulást Erdélyben elősegítette. 1558 —1560 ban az oláhoknak Lutherhez térítését a brassói szász tanács, és Benkner János, meg Wagner Bálint oláh nyelven kinyomatott négy evangélium és Luthercatechismusa által megpróbálták.6) Az oláhok azonban csak igen kevesen, s ezek is csak színre mutatkoztak megtérni, sőt ezen oláh könyvek által magok oláhossták el a lutherán szász községek nem egy-kettejét, melyek lassanként oláh községekké váltak, nagy bámulatára és panaszaikra a szászoknak, mi annál könnyebben sikerült, mivel a lutherán szászok a házasság szentségét profanálva a két gyermek rendszert elfogadva, a házasságot meddővé tették, az oláhok termékenysége pedig a falukat eloláhositá. — Későn jajdultak fel erre a szászok az Archiv számában. Eine Unfruchtbarkeit ist Künstlicht arzengt, durch das unnatürlichste Voruntheil von der Welt, welches so allgemein in der Tiefe eines Volkes verbreitet, dieses Volch dem Aussterben zufürht. Geistliehe Werksamkeit gegen des in liebsten Grad unsittliche Voruntheil, welches da 4) Toutsch: Geschichte der Piebenbürgischon Sachsen. Leipzig 1872. 2. köt. 14. és 26. 1. 5) Teutsch: Geschichte der Siebenbürgischen Sachsen. Leipzig 1547. I. köt. 335. 1. Tisza Kálmán miniszterelnök a delegácziók ülésezése alkalmából tegnap délután Bécsbe utazott. A magyar delegáczió első ülését ma, (csütörtökön), délután 5 órakor fogja megtartani, s egyúttal megalakul. Ő Felsége a delegácziókat, az eddigi dispozíciók szerint, szombaton délben fogja fogadni, mégpedig előbb a magyar, utána pedig az osztrák delegácziót. Gróf Szapáry pénzügyminiszter csak a közelebbi napokban, gr. Széchenyi kereskedelmi miniszter pedig csak a kiállítás berekesztése után fognak Bécsbe utazni, hol november elején a kiegyezési tárgyalások újból fölvétetnek. Az országos czimer használata. Az országos czimer használhatósága tárgyában a belügyminiszter újabb rendeletet bocsátott ki, melyben meghagyja a hatóságoknak, hogy jövőre e tekintetben csak gondos nyomozás alapján tegyenek ajánló véleményt, ha tudniillik meggyőződtek arról, miképp folyamodó, szakértők véleménye szerint is érdemes a kitüntetésre. Okot e rendeletre az adott, hogy némely hatóság olyanoknak is javasolta az engedély megadását, kik erre sem üzletük terjedelme, sem az általuk előállított czikkek minősége alapján érdemesek nem voltak. A magyar és osztrák budget. Az „Allgemeine Zeitung“ hosszabb czikket szentel úgy Ausztria, mint Magyarország jövő évi költségvetésének s ezeket szigorú bírálat alá veszi. Csikkében előrebocsátva azt, hogy mindkét államfél budgetje ez alkalommal ritkaságképen egyszerre készült el s került a magyar és osztrák parlament bíráló széke elé, s azon vélenyének ad kifejezést, hogy mindkét állami költségvetésből az látszik ki, hogy a Keleten fenyegetőig magasra tornyosulnak a fellegek. Mert úgy Szapáry gróf a magyar mint Dunajevszky az osztrák pénzügyminiszter, csak arra a deficzitre képesek fedezetet nyújtani, amelyet most előre kiszámítottak, de senki sem képes kiszámítani, hogy az a deficit 1886. végére milyen magasra fog felnőni, midőn a Balkán-félsziget eseményeit nem lehet előre megjósolni. Mindent összevéve, egyik budget sem tűnik föl kedvező világításban, habár számok tekintetében ki is elégítenének. Maga az, hogy Ausztriában a deficit évről-évre fogy, még nem eléggé vigasztaló ahhoz képest, hogy az államadósság folyton emelkedik. A mi megtakarítások észlelhetők, ezek is rossz helyen, mert nem az administratív dolgokban, hanem épen a productív szakokban léteznek. Mindkét miniszter számos investitiót említ föl, hiszen a szükséges investitiók helyességét senki sem vonja kétségbe, de investiókkal takarni deficitet nem lehet. Az osztrák képviselőház ülése. A fölirati vita tegnapelőtt sokkal nyugodtabb volt, mint előző napon. Csupán Henrich beszéde alattiett viharossá a baloldal ellenmondása. A szónok a jobboldal folytonos tetszése között fejti ki, hogy Csehországban a németek nagy terrorizmust gyakorolnak a csehekre, s a csehek nagy sértéseknek vannak kitéve. (Közbekiáltások balról: Hol? Ez nem igaz!) (Jobbról folyton azt kiáltják : Csönd legyen! csönd legyen! A gazdasági párt arra törekszik, hogy a csehekkel megegyezés jöjjön létre. (Közbekiáltás : Ön a csehek bérencze! Nagy nyugtalanság.) Már a hetvenes években föllázadt a szóló jogérzete a csehek lealázása ellen. (Nagy mozgás. Viharos közbekiáltások balról.) Szóló nem akar a testvér nemzet hóhéra lenni. (A német club tagjai elhagyják a termet.) A reichsrath képviselőházának keddi ülésében Suess képviselő kijelente, hogy a baloldal elvárja Taaffe gróf miniszterelnöktől azon szavai visszavonását, hogy „a baloldal erővel a hadseregbe csempészi a nemzetiségi viszályt. Taaffe gr. visszautasitá e szavak minden magyarázatát s most érdeklődéssel várják, hogy továbbra mit fog a baloldal tenni? A franczia kamarái, a képviselői mandátumok igazolása végett, november 10-re öszszehívják. A köztársaság elnöke elfogadta Legrand kereskedelmi miniszter, Hervé Mangon földművelési miniszter, Herault és Rousseau államtitkárok lemondását, kik nem választottak meg újra képviselőkké. Egyelőre azonban megmaradnak állásukban, míg helyükbe másokat ki nem neveznek. Az új kamara 202 reakczionáriusból, 21 független köztársaságiból, 155 radikálisból, s 193 opportunistából áll. A „National“ szerint az elnökválasztó-c o ng ressus decz. 21-én fog összeülni, és Grévy megválasztatását bizonyosnak tekintik. A keleti forradalom. A „P. K.“ filippopoliszi jelentése szerint, a bolgár kormány által kiadott abbeli rendelet, mely szerint a szerb határra 3 rendes sorhadi zászlóalj küldetett, nem Sándor fejedelem és nem Karawelov rendelkezéséből történt. A fejedelem arra törekszik, hogy, mint eddig, ezután is fentartsa Szerbiával a békés, jó viszonyt, s Karawelov is megváltoztatta ez irányban való nézetét, amit Pasics és társainak hirtelen elfogatása is bizonyít, akik pedig teljes szabadságnak örvendtek. Szófiából jelentik. Azon összes bolgár csapatok, melyek itt táborban és a kaszármákban voltak, a szerb határra fognak küldetni. Kustendilből jelentik, hogy ott csak egy ezred gyalogság, s két üteg marad, a többi csapatokat pedig a szerb határra és a Dragomán-szoroshoz küldik. Sándor fejedelem megérkezése nagy meglepetést okozott. A fejedelem azonnal a szerb határra utazott. Bolgár kormánykörök nézete szerint Bulgária területeket nem engedhet át Szerbiának. A viddini kerületben, melyet Szerbia a maga részére igényel, 120.000 bolgár lakos van, s ezeket nem áldozhatja föl. Stranszky kijelente, hogy a testvérháború kikerülhetetlen, ha a hatalmak nem lépnek közbe. Bulgária az invázió ellenében védekezni fog. A fejedelem átvette a főparancsnokságot a szerb határon öszszegyűlt csapatok fölött. Belgrádból jelentik. A félhivatalos Videlo 14 nap óta most foglalkozik először a Balkán-félszigeten történő események megbeszélésével. A lap a berlini szerződés szószerinti szövegezésének épségben tartását sürgeti, ds nem akarná, hogy a szerződés csak egyelőre tartassák fenn a béke fentartása érdekében. A berlini szerződés szelleme, mely oda irányul, hogy a Balkán népek jogos igényei tekintetbe vétessenek, érintetlenül fentartandó. A czikk, mely hír szerint a haladó párt egyik vezérének tollából került ki, a szeknatárius hatalmaknak a béke fentartására irányuló érdekeit az egyes Balkán-államok létérdekeivel állítja szembe, s azt hiszi, hogy a kalandos bolgár