Magyar Polgár, 1885. július-december (19. évfolyam, 148-301. szám)
1885-11-08 / 258. szám
arra is, hogy amidőn egyfelől Kolozsvár városát a kor- és viszonyok által megkövetelt feladataira figyelmeztetjük, másfelől legyünk elismeréssel azért, amit e feladatokból eddig teljesített és teljesít. Elfogadjuk a báró úr kiindulási pontját, a lóversenyeket és az állatkiállításokat. Kolozsvár a versenyekhez eddig csak száz frt díjtétellel járult, most azonban, hogy a versenytér 400 frt évi béréről lemondott, tulajdonkép 500 frttot áldoz e czélra. Ha elkülönítve tekintjük e körülményt, az áldozat mindenesetre csekélynek tűnik fel. De ha itt tekintetbe vesszük azt is, hogy Kolozsvár a Torna-Vivodára és a Lövöldére évenként 1200 frtot áldoz, tehát csak a sport különböző nemeire évenként 2900 frtot ad ki, magatartása mindjárt kedvezőbb színben tűnik fel. Az sem hagyható tekinteten kívül, hogy a lovaregylet aránylag a legvagyonosabb egyénekből áll, s legkevésbé szorul külső támogatásra. Míg a fent jelzett más két intézmény, a város segélye nélkül kockázatoknak volna kitéve. Mindezek mellett elismerjük, hogy városunknak a lóversenyek emelése érdekében még mindig vannak kötelességei. De abból a körülményből, hogy most a versenytér évi béréről az egylet javára lemondott, épen azt látjuk, hogy feladataival maga is tisztában van s ez áldozattal reálépett azok teljesítésének útjára. Állatkiállitásunk intézménye még alig pár éves. Igaz, hogy a támogatásra épen a kezdet nehézségeiben van legnagyobb szükség, de másfelől az is kétségtelen, hogy amíg egy intézmény gyökeret nem ver, kellő tájékozást se képes nyújtani a támogatás iránya és lényege felől. A jóindulat és áldozatkészség azonban már itt is nyilatkozott a város részéről, részint a kiállítási terület díjtalan átengedésében, részint az eddigi díjak kitűzésében. Midőn e téren további kívánságainknak hangot adunk, ne feledjük, hogy e város nehéz anyagi viszonyokkal küzd, hogy vágyainak, készségének, jóakaratának e körülmény igen gyakran szárnyait szegi és mindemellett egyedül kulturális czélokra évenkint 30—32 ezer frtot ad ki. Kolozsvárral szemben tehát igényeink és várakozásunk mértékét fölállíthatjuk, de azok betöltését várjuk türelemmel, mert viszonyai között csak fokozatos léptekben haladhat. De hogy ily módon valóban halad, ezt a fentebbi két példából is láthatjuk. A helybeli egyletek közül mások se panaszkodhatnak jogosan a város mostohasága ellen, mert tehetsége szerint mindegyiket részelteti támogatásban. Ezt épen a fentebb idézett nagy összeggel bizonyíthatjuk, melyből igen kevés esik törvény által kötelességünkké tett kulturális czélokra; a nagyobb rész mind a jól felfogott érdek által sugallt önkéntes segélyt képez. Ha tehát ez egyletek, saját körükben kifejtett ténykedésük által, ide olykor közönséget vonzanak, a város az ebből reá eső anyagi hasznot mégse élvezi egészen „ingyen“. Ismételjük: e részleteket csak a méltányosság szempontjából és azért bocsátottuk előre, hogy Kolozsvár hírnevét, amennyiben indokolt, megóvjuk és adjuk meg mindenkinek az igazat. Mert ezek mellett általánosságban mégis áll az, hogy városunk nem gyakorol elég hatást a vidékre, nem tud kellő vonzerőt kifejteni s az egykori főváros után nem tölti be eléggé egy vidéki központ feladatait. Csakhogy itt is megkülönböztetéseket kell tennünk. Mert ha ez, a nemes báró kifejezésével élve, „közöny“: ez sem róható fel egészen és kizárólag Kolozsvárnak, hanem részük van benne az általános viszonyoknak is, miknek szabályozása egyáltalában nem függ e várostól. Bánffy báró maga mondja: „A körülmények megváltoztak“. Igaz. Az egykori külön állam provinczia lett s ez sok mindent megmagyaráz, habár némely körülményt nem is igazol. Az állami központosítás általánosan divó rendszerének az előnyök mellett hátrányai is vannak s ezek épen ott érezhetők legélénkebben, hol korábban csak az előnyök élvezete volt napirenden. Ezért van, hogy mi olykor talán túlozunk is megváltozott helyzetünk konstatálásában. Egyáltalában nem mérhetünk tehát a régi mértékkel, midőn a nemes báró szerint „emelkedett a város anélkül, hogy ez legkisebb fáradságába, avagy áldozatába került volna“. Annyival kevésbé, mert „a régi erdélyiek megismerkedtek új fővárosunkkal,ott költik pénzüket“. íme, ez a baj. Nem általában véve, hiszen fővárosunk emelése közérdek. De Kolozsvárra szorítkozva, kétségtelen, hogy ha az erdélyrészi arisztokráczia és vagyonosabb osztály nem hanyagolná el s pénzének legalább egy részét — mint egykor — itt költené el, akkor a városhoz fűzött várakozásaink inkább el volnának érhetők. Mert ismételnünk kell, hogy Kolozsvár helyes külpolitikájának megoldása, nemcsak e városnak anyagi érdeke, hanem közérdeke az az erdélyi részeknek a magyar kultúra és állameszme tekintetében. Hogy a város a saját anyagi érdekeit mennyiben ápolja, ez elsősorban az ő dolga. De hogy e közérdekeket mi a város által és útján mennyiben mozdítjuk elő: ez a mindnyájunk dolga. Hogy a vidék ide vonzására a város sokat tehet, a városnak sokat kell tennie: ez áll. De másfelől az is igaz, hogy az ily alkalmak megteremtése inkább társadalmi, mint községi feladat. Mindenesetre a kezdeményezés inkább jöhet a társadalomtól s aztán a támogatás a községtől, mint megfordítva. De ha főbb társadalmi tényezőink a fővárosban költik el pénzüket, akkor a vidéki közélet megáll, s a provincziális központok önmagukra hagyatva kialusznak. Kolozsvár csak a társadalommal karöltve oldhatja meg föladatait, a társadalom pedig csak úgy lesz erőteljes, ha erejének java, az arisztokráczia, itt is költi pénzét. Hogy ez esetben feladataival szemben nem fog „közönyösnek“ bizonyulni, erre nézve elég biztosítást merítünk jelenlegi vezetéséből, mely máris örvendetes elevenséget öntött városi közéletünk minden ágába. Egy városi képviselő.* A keleti forradalom. Bukarestből, külön forrásból eredő táviratok szerint, török kormánykörökben — tekintve a conferencia tagjai közt fenforgó nézeteltéréseket — a helyzetet válságosnak tekintik, élannyira, hogy a porta a kisázsiai csapatok Európába hozatalát, melyet félbehagyott, ismét folytatja és e czélból a „Lloyd“-társulattal kötött szerződésen kívül egyptomi hajózási vállalatokkal is kötött szállítási szerződéseket.* A „N. Fr. Pr.“ konstantinápolyi levelezője felemlíti, hogy a szultán beleegyeznék a Bulgária és Kelet-Rumélia közti personalunióba, ha bizonyos volna benne, hogy ezzel a háború elkerültetik.* A „P. C.“ szerb körökből vett értesülése szerint a szerb kormány, eltekintve attól, hogy a status quo ante helyreállítása valószínűleg sikerül, szem előtt tartja azon esetet is, hogy az valami akadályba ütközik. A minden eshetőségre fegyverben álló hadseregen kívül van egy tartalék hadsereg is, s mind a kettő elfoglalta már a számára a táborkar által kijelölt helyet. Az első hadsereg e hót ike óta abban a helyzetben van, hogy az offensivát megkezdhesse. Legközelebb a főhadiszállást és az udvart áthelyezik Pirotba. A szerb hazafiak folyton a legbuzgóbban dolgoznak külföldről, különösen Budapestről és Bécsből szintén folyton érkeznek gyakran jelentékeny pénzküldemények. Meyer Gusztáv gráczi egyetemi tanár a napokban több előkelő albániai személy által szerkesztett emlékiratot kapott, melyet a „Tagesport“-ban tesz közzé. Ezen emlékirat kifejti, hogy az egyesített északi és déli Bulgária fejlődésének biztosítására alkalmas eszköz volna az osztrák-magyar protectoratus. (A távirat ezen passusa homályos.) mert a monarchiának tapasztalt és erélyes kormánya nem törekednék arra, hogy az albánokat kivetkőztesse nemzetiségükből, hanem az egész országban nemzeti iskolákat létesítene, a nemzetiségeket könnyen és teljesen részesítené a kultúrában és összeolvasztaná azokat. Az ideiglenes kormány nyomába jött egy összeesküvésnek, melynek részesei tekintélyes, mérsékelt bolgárok,— kik tekintettel arra, hogy az unió nem fog elismertetni — értekezni akartak arról, hogy ki legyen az újra kinevezendő főkormányzó. A vita alatt egy militia jelent, meg, aki összeírta a jelenvoltakat és feloszlatta a gyűlést. A kormány elrendelte, hogy 40—46 éves fegyverfogható férfiak is besoroztassanak a hadseregbe.* Belgrádban csütörtökön éjjel több egyént fogtak el, mert részt vettek a Karagyorgyevics hívei által forralt felségáruló összeesküvésben; az elfogottak közt van egy főiskolai tanuló, ki a hadseregben mint önkéntes szolgál és a „Novo Beogradski Dnevnik“ egy szedője. Nisben szintén történtek elfogatások. * A Balkán-kérdés: Bulgáriában és Kelet-Ruméliában erőfeszítéseket tesznek, hogy forradalmat támaszszanak Sándor fejedelem ellen. A német császár levelet intézett Milán szerb királyhoz, s egyidejűleg a görög királyhoz is, melyben arra kérte őket, hogy neho g E czikk közlésével is alkalmat kívánunk adni a Bánffy báró által fölvetett kérdés tüzetesebb megbeszélésére. Szerbo csátkozzanak olyan eljárásba, mely akta az európai béke kompromittáltatnék. A görög király azt válaszolta, hogy eresen képtelen volna a görög közvéleményt megfékezni, ha a hatalmik a bevégzett tényeket elismernék. A czár eljárása Sándor feje elemmel szemben itt nagyon kétessé tette a reményt, hogy a konferenczia eredménye megnyugtató lesz. A Standard úgy véli, hogy az, aki Oroszország jóakaratából vesztett, nyert, nyert Anglia jóakaratában. Az államháztartás. — Az 1885. III. negyed. — A pénzügyminiszter tegnap bocsátotta ki az 1885. év III. negyedének bruttó pénztári kimutatását, s mint rendesen, ezúttal is az 1884. év hasonló negyedével hasonlítva össze. A kimutatás mérlege a következő: Kedvezőbb. Rosszabb. Kiadás: 86.861,355 frt — 4.127,864 frt. Bevétel: 73.458,432 frt., 4.212,699 frf. —___ Hiány: 13 402,923 frt., 84,835 frt. * A miniszteri felvilágosítások a következőket jegyzik meg: A bevételek kedvezőbb alakulásánál a fennebb jelzett 4.212,699 írton kívül figyelembe veendő, hogy az államjavak eladásából ezúttal 929,813 írttal kevesebb összeg folyt be, tehát a kedvezőbbségi mérleg e részről összesen 5.142,512 írtra emelkedik. A kiadások rosszabbodását (4.127,864 frt) tehát ezen javulás lényegesen túlhaladja, és annyira, hogy a bevételek javulása következtében az 1885. III. évnegyed a múlt év hasonló negyedénél több, mint egy millió írttal kedvezőbb. * Az egyes jövedelmi ágak fejlődése, vagy hanyatlása tekintetében a főbb tételek a következők : A bevétel kedvezőbb volt: forint a tiszai és szegedi kölcsön évi járulékainak fedezésénél 697,127 az egyenes adóknál 2.288,001 a fogyasztási adóknál 1.393,321 a fogyasztási adók visszatérítésénél 1.101,257 a bélyegjövedéknél 99,434 a dohányjövedéknél 329,460 stb. Ellenben kedvezőtlenebb volt: forint a sorsolási kölcsönnél 248,760 az agronyereménynél a határvám fölöslegeiből 277,013 az állami jószágoknál 262,084 * Jelentékenyen nagyobb kiadás mutatkozik : forint az országgyűlés költségeinél 170,124 a közösügyi kiadásoknál a 4°/0-os aranyjáradékkölcsönnél mutatkozó többlet ellensúlyoztatik, a 6%-os aranyjáradékkölcsönnél mutatkozó 4 243,919 frt 43 lakrnyi megtakarítással, az alföldi-fiumei vasútnál 1.460,439 az I. erdélyi vasútnál 354,972 és a báttaszék-dombóvári vasútnál ezen vasutak államosítása folytán mutatkozó többlet részben fedezetet talál a vasúti kamatbiztosítási előlegezések czimén mutatkozó 656,708 frt 55 kmnyi megtakarításban. Mind a három évnegyed együtt. A folyó III. évnegyedben a kiadások összege nagyobb 4.127,864 a bevételek összege ellenben kedvezőbb 5.142,512 ennélfogva a III. évnegyed eredménye kedvezőbb 1.014,648 az 1885. év I. felének mérlege kedvezőtlenebb volt ___________2.612,134 ennélfogva az 1885. év három első évnegyedének mérlege a mult év hasonló időszakához képest kedvezőtlenebb 1.597,485 672,180 118,389 4.168,140 forint Tanügy. A brassómegyei magyar tanító testület közgyűlése. Brassó, nov. 6-án. A brassómegyei magyar tanitó-testület évi rendes közgyűlését folyó évi november 5-én Brassóban tartotta meg, az állami polgári iskola díszes nagytermében. A tanító-testületi élet iránti meleg érdeklődés és a tanító-testületi buzgó munkásság fényes bizonysága az, hogy a 73 tagot számláló derék tanító-testület — alig pár tagja kivételével — jelen volt a gyűlésen, ott láttuk Rombauer Emil főreáliskolai igazgató, Borcsa Mihály bácsfalusi és Fejér Gyula pürkereczi ág. evang. lelkész urakat. Kiss Árpád Ilod alelnök, meleg szavakkal üdvözölte a közgyűlésen megjelent tagokat, érdeket keltő beszédében a tanító testület hivatásáról és jövőben kifejtendő munkásságáról megemlékezve, óhajtja, hogy egy jelszó: a haladás jelszava lelkesítsen mindenkit munkára mert tudjuk, — úgy mond — hogy ma már existentiánk ettől van feltételezve. És e létérti harczban, nekünk, tanítóknak, népnevelőknek kiváló missiónk van. A társadalom a követelések egész tömkelegével lép ma fel velünk szemben , s az a név, mely még csak ezelőtt egy pár évtizeddel is oly kevés, hogy ne mondjam: semmi jelentőséggel sem bírt, ma már sok tekintetben kiváló előzékenységben részesül. Példa rá a legújabb nyugdíjtörvény; ott van Európa által bámult országos kiállításunk, hol a tanügynek méltó hely adatott. De ha már az állam és társadalom anyagi és szellemi támogatásával minket ily kiválóan megajándékozott, ha oly nagy jelentőségű az a munkamező, melynek terheit magunkra mertük vállalni, akkor bizonyára nekünk is vannak kötelességeink, melyeket felednünk csak egy perczig sem szabad. Vannak különösen itt e megyében, hol a nevelésügy alig egy évtized alatt egész lényegében reorganizáltatott , a hol a magyar kultúra számban és erőben ily örvendetesen fejlődik és amelyet az állam oly kiválóan támogat. Kétségkívül első és nélkülözhetetlen feladatunk, hogy hivatásunkat öntudatosan és lelkiismeretesen teljesítsük, hogy az oktatás és nevelés terén missiónkat eredményesen végezzük. Azonban nagyon tévednék az, ki munkássági körét egyedül az iskola szűk falai közt akarná elvégezni, noha tagadhatatlanul, ez mindenekfelett hivatásunk; de tapasztaljuk, hogy a társadalomban mindenfelől árgusi szemek kisérik tetteinket s tőlünk ma már nemcsak az iskolában kívánnak sokat, de a társadalom megköveteli, hogy a tanító előharczosa legyen minden hazafias, kulturális mozgalomnak és ezekhez még anyagi áldozatokkal is járuljon. Ily fokozott igényekkel szemben, fel tehát i. kartársak a munkára: észszel és kézzel tegyen mindenki annyit, amennyit tehet, akkor a tanítói név még tiszteltebb, jövőnk biztosabb bond. Fogjunk kezet a munkában egymással, legyünk segítségére egymásnak ott és akkor, midőn arra szükség van! Ne a személy, de az ügy lebegjen mindig szemünk előtt! Támogassuk az ügyet, melynek szolgálatában állunk, az ügyért mindenki tehetsége szerint szolgáljon az ügy érdekében; félrevonulni, közönyösséggel viseltetni az ügy iránt nincs és nem lehet oka senkinek. Erős meggyőződésem, hogy a magyar népnevelés terén megindult rohamos fejlődés garantírozza Magyarország jövőjét; hiszem,hogy már nincs nagyon messze azon szebb jövő, melyért „buzgó imádság epedez százezrek nyakán“. Csak béke legyen hazánk egén, csak jóakarat vezéreljék minden tetteinket, csak egyesek és testületek tegyék meg kötelességeiket lelkiismeretesen, akkor nincs mit félnünk a jövőtől. Az éljenzéssel fogadott megnyitó beszéd után, elnök Nagy Gyula Irod jegyzőt a közgyűlés jegyzőkönyvének vezetésére és Jánó Lajos titkárt a titkári jelentés megtételére kéri fel. Jánó Lajos állami iskolai vezértanító s tanító-testületi titkár nagy gonddal szerkesztett titkári jelentését terjesztette elő, a választmány s a tanítói körök évi munkálkodásáról a következőkben: Tisztelt közgyűlés ! Azon időszak, mely a tanítótestületek megalkotása után az egyleti működés eredményei felől ítéletet mondani joggal bír, hű képét tárja elénk azon élénk mozgalmaknak, mely országszerte a tanügyre nézve oly üdvös szolgálatot tett. A társulás eszméjének életbeléptetése által mindnyájunk érdeke szolgáltatván, az egyesített erők hatalma a nevelésügy előbbrevitelének oly bizonyítékát teremté meg, melyet megnyugvással tekinthet a nevelés ügyét alaposan ismerő. Hogy pedig azon magasztos czél, melyet a nevelésügy előbbrevitele reményében a választmány a testület bizalma folytán magára vállalt, mennyiben éretett el s azon módok, melyek rendelkezésre állván a tökéletesedés művének emelésére miként alkalmaztattak, valamint a körök működése mennyiben felelt meg a várakozásnak, a közgyűlés megítélésére bízva, tekintsünk egy futópillantást a tanító-testület lefolyt évi működésére. Egyesületünk tagjainak száma 73, tehát 9 több, mint a múlt évben. a) A választmány tagjai a központi tisztviselői: Elnök: Orbán Ferencz, 1. alelnök : Bartha Károly, 2-ed alelnök: Kiss Árpád, titkár: Jánó Lajos, jegyző: Spalier József,aljegyző : Nagy Gyula, pénztárnok: Barabás Sándor, könyvtárnok: Zajzon János. Választmányi tagok : Veres Sándor, Bede Dániel, Deák Sándor, Bitai Sándor, Dániel György, Killyéni Endre, Csete Bálint. A választmány 3 gyűlést tartott, melyeken 40 ügydarab keretében a következők nyertek elintézést. A testület részéről a tanítók árvaháza javára felküldött 255 főt 16 kr összegnek, mint a testület által teendő alapítványnak külön a testület nevén leendő kezelését kérte, mely a kérés értelmében intéztetett el. Ezzel kapcsolatban a közgyűlés által határozott árvaházi alapgyűjtés szempontjából a gyűjtő ívek elkészítettek és kiadattak a tagoknak, miről az eredmény pénztárnok által fog előterjesztetni. Az Eötvös-alap központi gyűjtő bizottságától kérte, a tagdíj befizetést igazoló könyvecskék szerkesztését, valamint a közokt. minisztériumot, hogy a tanítók napi díja gyűlések alkalmával 2 frt., a mértföldpénz kilométerenként 20 krban állapíttassák meg. Ezekre azonban ez ideig válasz nem adatott. A körök által kidolgozott s a mult évi közgyűlésen előterjesztett s elfogadott tételek az illető helyre felküldettek. Bartha Károly a babonákról írt művében, a kívánt módosítások megtételére, mi a kiadást lehetővé teszi, vállalkozott. ., , Az óvónőknek a tanítótestületbe való belépésük iránt, mely a törvényes szabályrendeletek keretén kívül esik, a választmány úgy intézkedett, hogy az önkéntesen belépők rendes tagokat tekintetnek. Az Eötvös-alap ezidei pályázatára, kérések folytán, két ajánlólevelet adott ki egyleti tagoknak a választmány, melyek alapján mindkét kérelmező fia 50 forint segélyben részesülts kimondja egyszersmind, hogyezentúl csak azon tagokat támogatja ajánlatával, kik a pályázati határidőn belől küldik be folyamodványukat. Az országos kiállításnak a tanítók részéről minél tömegesebb látogatása czéljából, a szokt. minisztériumtól kedvezmény kéretett de mivel ezen ügy a vasúti igazgatóság hatás.’ nyerlmtőart°Z,k’ ^ 0,0n kedveizmény nem volt A harmadik egyetemes tanitógyűlés végrehajtó bizottságához a nyugdíjtörvény sitása, s az ötödéves korpótlék szabályok iránt vélemény adatott, mégpedig a törvény módosítását — a még egy alkalom il beterjesztett — javaslatok alapján tette meg a korpótlék szabályozásánál pedig a tanító által élvezett fizetés tekintetbevételét ajánlotta Nyolcz átirat mellékletében a Csere alap 61 L 50 krral növekedett, mely összegek nevezett alap pénztárába lettek elhelyezve; egy kiállítási sorsjegy is adatott nevezett alap javára, mely a véltárban van letéve. A háromszékmegyei tanítótestület által a közgyűlésen való tárgyalás végett megküldött a tanítói oklevél értékére vonatkozó átirat, a választmány megbízottja által elő fog tesztetni. Három átirattal a minisztérium által elfogadott hírlap és könyvek vannak ajánlva melyek közül Belicza Józsefnek „Magyarország népoktatási intézeteinek és tanítóinak név- és czimtára“ az egylet részére megrendeltetett; a „Magyar Közigazgatás“ czimű folyóirat pedig e helyen megtekinthető. Veress Sándor igazgató Brassó megye földrajzát, ama közgyűlési megbízatás folytán elkészítette, az, a tett határozat mellőzésével nevezett műért semmi tiszteletdíjat nem fogad el, miért e helyen is őszinte köszönetet mondunk a buzgó fáradozónak. A munka kiadási módozata indítványképp a közgyűlés elé fog terjesztetni. Nagyi. Koós Ferencz tanfelügyelő úr egy ruházati szövetkezet alakítását indítványozza, oly czélból, hogy a testületi tagok brassói posztóból készíttetnének ruhát, mi a tömeges vétel esetén olcsóbban volna kiállítható. Az eszmét a választmány magáévá téve, felkéri a nagyságát, hogy a posztógyárosokkal tegye magát érintkezésbe, s ez alapon a kedvezmény feltüntetése mellett, a gyűlés indítványt érdemlegesen tárgyalhasson. Orbán Ferencz testületi elnök sokoldalú elfoglaltsága miatt, kéri a választmánytól az elnöki tiszt alól való felmentését. Tekintettel elnök elfoglaltságára, teljesen felmenteni mégsem hajlandó a választmány, hanem tisztán könyíteni kívánva, jelen közgyűlés vezetésével másod alelnök, Kiss Árpád bízatott meg. A közgyűlés megtartásának ideje és tárgysorozata a „Néptanítók lapjában“, vidéki és helyi lapokban kihirdettetett. Az árvaházi gyűjtőíveken begyült összegnek beszedésére, s a pénztárnokhoz való beküldésre — a számbavétel szempontjából — köri elnökök felhivattak. Egy pár kevésbé lényeges ügy felemlítésének kikerülésével, a választmányról tett jelentéssel kapcsolatban áttérek a körök előterjesztésére : A brassói kör tagjainak száma 29. Elnök Orbán Ferencz, jegyző Barabás Sándor. Tartott év folytán két gyűlést. Értekezést tartottak : Végh Mátyás polg. isk. tanító e tételről „Mennyiben lehet a kézimunka tanítása a népiskolai tanítás központja.“ A munkáért a kör köszönetét fejezi ki, s kimondja, hogy jelen tanterv keretében tanítási központ nem lehet a kézimunka, azonban, ha a tanterv oly módosulást nyer, a kézimunka a reáliák tanításánál központul szolgálhat. Zajzon János „ A törtek tanítása a népiskolában“ czímű tételt terjeszti elő. Értekezés alapján elfogadtatott, miszerint a törtek 1r től Vipekig a 3 alsó osztályban, s a négy alapmivelet a 4-ik osztályban tanítandó. Gyakorlati tanítást tartottak : Spalier József a II. oszt.-ban „A pacsirta“ czimü elv. tárgyalta. Nagy Ferencz a II. oszt. ban a 30-nak részekre bontását tanította. A bírálatok alapján mindkét tanitás sikerültnek nyilvánitatott. Szavaltak: Szentiványi Blanka tanítónő „Az anyátlan gyermek“ czimü költeményt Vackor Sándortól. . . Végh Mátyás polg. isk. tanító „Zizim czimüt Zalártól. Mindkét szavalat a kör elismerésével találkozott. Elnök a közgyűlés megtartásának évet és az árvaházi gyűjtőívek beadására vonatkozó választmányi határozatot hozza a tagok tudomására. B.S. (Folyt. köv.) Kulturegylet. A nemzet lelkesedése és áldozatkészüz ügyünkért nem hogy nem lankad, de a ^eer, kező s csekély erőnkkel alig feldolgoz * anyag szerint emelkedőben van. Hír , konszenv és érdeklődés mellett kötelesség30^ minél munkásabban szerveznünk mag00 • . legtermészetesebb alkalom most van, hogy ®inél több fiókot alakítsunk, a csak erre a czélra helyzet és itt van. A redelkezésünkre álló gazdag közlendőkbe adunk annyit, mennyi a lap keretéhez 133 * A brassói magyarság szorgosan zik. A tél folyamán ingyenes felolvas»«t rendeznek, s a cultur-egylek választmány „ táskörén kivül az óv óda alap r a színtér* sok, tánczmulatságok tartatnak. —jük itt, hogy a brassói választmány tárgya a vidéki választmányok azon jogát, h°g7 ", a vételeikből saját költségeikre és kiad3®3 , egy negyed résznél többet nem fordítható ^ kimondta közelebbről, mikép a tételt értelmezi, hogy itt csak a folyó kezelési 313 fok értetnek, ellenben nem a segélye tényleges megkezdése. * ..ie. Szombathely r. t. város képviselhesse okt. 13-án tartott ülésében egyhangon is, határozta, hogy 100 írttal alapitónk le 97’ (63 a jegyzőkönyvi határozat szerint, roaganyefeladat csak úgy valósítható meg, s aZ ÁsJ- fólét működése csak úgy lehet üdvös 32 országra nézve, ha kellő támogatásban s 33 céges segélyben részesül. *