Magyar Polgár, 1885. július-december (19. évfolyam, 148-301. szám)

1885-11-08 / 258. szám

arra is, hogy a­midőn egyfelől Kolozsvár városát a kor- és viszonyok által meg­követelt feladataira figyelmeztetjük, más­felől legyünk elismeréssel azért, a­mit e feladatokból eddig teljesített és teljesít. Elfogadjuk a báró úr kiindulási pont­ját, a lóversenyeket és az állatkiállítá­­sokat. Kolozsvár a versenyekhez eddig csak száz frt díjtétellel járult, most azonban, hogy a versenytér 400 frt évi béréről lemondott, tulajdonkép 500 frt­­tot áldoz e czélra. Ha elkülönítve te­kintjük e körülményt, az áldozat min­denesetre csekélynek tűnik fel. De ha itt tekintetbe vesszük azt is, hogy Ko­lozsvár a Torna-Vivodára és a Lövöldére évenként 1200 frtot áldoz, tehát csak a sport különböző nemeire évenként 2900 frtot ad ki, magatartása mindjárt ked­vezőbb színben tűnik fel. Az sem hagyható tekinteten kívül, hogy a lovaregylet aránylag a legvagyono­sabb egyénekből áll, s legkevésbé szorul külső támogatásra. Míg a fent jelzett más két intézmény, a város segélye nélkül koc­kázatoknak volna kitéve. Mindezek mellett elismerjük, hogy városunknak a lóversenyek emelése ér­dekében még mindig vannak kötelessé­gei. De abból a körülményből, hogy most a versenytér évi béréről az egylet javá­ra lemondott, épen azt látjuk, hogy feladataival maga is tisztában van s ez áldozattal reálépett azok teljesítésének útjára. Állatkiállitásunk intézménye még alig pár éves. Igaz, hogy a támogatásra épen a kezdet nehézségeiben van legna­gyobb szükség, de másfelől az is kétség­telen, hogy a­míg egy intézmény gyö­keret nem ver, kellő tájékozást se ké­pes nyújtani a támogatás iránya és lé­nyege felől. A jóindulat és áldozatkész­ség azonban már itt is nyilatkozott a város részéről, részint a kiállítási terület díjtalan átengedésében, részint az eddigi díjak kitűzésében. Midőn e téren további kívánságaink­nak hangot adunk, ne feledjük, hogy e város nehéz anyagi viszonyokkal küzd, hogy vágyainak, készségének, jóakaratá­nak e körülmény igen gyakran szárnyait szegi és mindemellett egyedül kul­turális czélokra évenkint 30—32 ezer frtot ad ki. Kolozsvárral szemben tehát igényeink és várakozásunk mértékét fölállíthatjuk, de azok betöltését várjuk türelemmel, mert viszonyai között csak fokozatos léptekben haladhat. De hogy ily módon valóban halad, ezt a fentebbi két példá­ból is láthatjuk. A helybeli egyletek közül mások se panaszkodhatnak jogosan a város mos­­tohasága ellen, mert tehetsége szerint mindegyiket részelteti támogatásban. Ezt épen a fentebb idézett nagy összeggel bizonyíthatjuk, melyből igen kevés esik törvény által kötelességünkké tett kul­turális czélokra; a nagyobb rész mind a jól felfogott érdek által sugallt önkén­tes segélyt képez. Ha tehát ez egyletek, saját körükben kifejtett ténykedésük ál­tal, ide olykor közönséget vonzanak, a város az ebből reá eső anyagi hasznot mégse élvezi egészen­­ „ingyen“. Ismételjük: e részleteket csak a méltányosság szempontjából és azért bo­csátottuk előre, hogy Kolozsvár hírnevét, a­mennyiben indokolt, megóvjuk és ad­juk meg mindenkinek az igazat. Mert ezek mellett általánosságban mégis áll az, hogy városunk nem gyakorol elég hatást a vidékre, nem tud kellő vonz­erőt kifejteni s az egykori főváros után nem tölti be eléggé egy vidéki központ feladatait. Csakhogy itt is megkülönböztetése­ket kell tennünk. Mert ha ez, a nemes báró kifejezésével élve, „közöny“: ez sem róható fel egészen és kizárólag Kolozs­várnak, hanem részük van benne az ál­talános viszonyoknak is, miknek szabá­lyozása egyáltalában nem függ e vá­rostól. Bánffy báró maga mondja: „A kö­rülmények megváltoztak“. Igaz. Az egy­kori külön állam provinczia lett s ez sok mindent megmagyaráz, habár némely körülményt nem is igazol. Az állami központosítás általánosan divó rendsze­rének az előnyök mellett hátrányai is vannak s ezek épen ott érezhetők leg­élénkebben, hol korábban csak az elő­nyök élvezete volt napirenden. Ezért van, hogy mi olykor talán túlozunk is meg­változott helyzetünk konstatálásában. Egyáltalában nem mérhetünk tehát a régi mértékkel, midőn a nemes báró szerint „emelkedett a város a­nélkül, hogy ez legkisebb fáradságába, avagy áldozatába került volna“. Annyival kevés­bé, mert „a régi erdélyiek megismerked­­tek új fővárosunkkal,ott költik pénzüket“. íme, ez a baj. Nem általában véve, hiszen fővárosunk emelése közérdek. De Kolozsvárra szorítkozva, kétségtelen, hogy ha az erdélyrészi arisztokráczia és va­gyonosabb osztály nem hanyagolná el s pénzének legalább egy részét — mint egykor — itt költené el, akkor a város­hoz fűzött várakozásaink inkább el vol­nának érhetők. Mert ismételnünk kell, hogy Kolozs­vár helyes külpolitikájának megoldása, nemcsak e városnak anyagi érdeke, ha­nem közérdeke az az erdélyi részeknek a magyar kultúra és állameszme tekin­tetében. Hogy a város a saját anyagi érdekeit mennyiben ápolja, ez első­sor­ban az ő dolga. De hogy e közérdekeket mi a város által és útján mennyiben mozdítjuk elő: ez a mindnyájunk dolga. Hogy a vidék ide vonzására a vá­ros sokat tehet, a városnak sokat kell tennie: ez áll. De másfelől az is igaz, hogy az ily alkalmak megteremtése in­kább társadalmi, mint községi feladat. Mindenesetre a kezdeményezés inkább jöhet a társadalomtól s aztán a támo­gatás a községtől, mint megfordítva. De ha főbb társadalmi tényezőink a fővá­rosban költik el pénzüket, akkor a vidéki közélet megáll, s a provincziá­­lis központok önmagukra hagyatva ki­alusznak. Kolozsvár csak a társadalommal kar­öltve oldhatja meg föladatait, a társa­dalom pedig csak úgy lesz erőteljes, ha erejének java, az arisztokráczia, itt is költi pénzét. Hogy ez esetben feladataival szem­ben nem fog „közönyösnek“ bizonyulni, erre nézve elég biztosítást merítünk je­lenlegi vezetéséből, mely máris örvende­tes elevenséget öntött városi közéletünk minden ágába. Egy városi képviselő.* A keleti forradalom. Bukarestből, külön forrásból eredő táviratok szerint, török kormánykörökben — tekintve a conferencia tagjai közt fenforgó né­zeteltéréseket — a helyzetet válságos­nak tekintik, élannyira, hogy a porta a kis­ázsiai csapatok Európába hozatalát, melyet félbehagyott, ismét folytatja és e czélból a „Lloyd“-társulattal kötött szerződésen kívül egyptomi hajózási vállalatokkal is kötött szál­lítási szerződéseket.* A „N. Fr. Pr.“ konstantinápolyi levele­zője felemlíti, hogy a szultán beleegyeznék a Bulgária és Kelet-Rumélia közti personal­unió­­ba, ha bizonyos volna benne, hogy ezzel a há­ború elkerültetik.* A „P. C.“ szerb körökből vett értesülése szerint a szerb kormány, eltekintve attól, hogy a status quo ante helyreállítása valószínűleg sikerül, szem előtt tartja azon esetet is, hogy az valami akadályba ütközik. A minden eshe­tőségre fegyverben álló hadseregen kívül van egy tartalék­ hadsereg is, s mind a kettő elfog­lalta már a számára a táborkar által kijelölt helyet. Az első hadsereg e hó­t­ ike óta ab­ban a helyzetben van, hogy az offensivát meg­kezdhesse.­­ Legközelebb a főhadiszállást és az udvart áthelyezik Pirotba. A szerb hazafiak folyton a legbuzgóbban dolgoznak külföld­ről, különösen Budapestről és Bécsből szintén folyton érkeznek gyakran jelentékeny pénzkül­demények. Meyer Gusztáv gráczi egyetemi tanár a napokban több előkelő albániai személy által szerkesztett emlékiratot kapott, melyet a „Ta­­gesport“-ban tesz közzé. Ezen emlékirat kifej­ti, hogy az egyesített északi és déli Bulgária fejlődésének biztosítására alkalmas eszköz vol­na az osztrák-magyar protectoratus. (A távirat ezen passusa homályos.) mert a monarchiának tapasztalt és erélyes kormánya nem töreked­nék arra, hogy az albánokat kivetkőztesse nem­zetiségükből, hanem az egész országban nem­zeti iskolákat létesítene, a nemzetiségeket könnyen és teljesen részesítené a kultúrában és összeolvasztaná azokat­­. Az ideiglenes kormány nyomába jött egy összeesküvésnek, melynek része­sei tekintélyes, mérsékelt bolgá­rok,— kik tekintettel arra, hogy az unió nem fog elismertetni — értekezni akartak arról, hogy ki legyen az újra kinevezendő főkor­mányzó. A vita alatt egy militia jelent, meg, a­ki összeírta a jelenvoltakat és feloszlatta a gyűlést. A kormány elrendelte, hogy 40—46 éves fegyverfogható férfiak is besoroztassanak a hadseregbe.* Belgrádban csütörtökön éjjel több egyént fogtak el, mert részt vettek a Kara­­gyorgyevics hívei által forralt fel­ségáruló összeesküvésben; az elfo­­gottak közt van egy főiskolai tanuló, ki a had­seregben mint önkéntes szolgál és a „Novo Beogradski Dnevnik“ egy szedője. Nisben szin­tén történtek elfogatások. * A B­a­l­k­á­n-k­é­r­d­é­s: Bulgáriában és Ke­­let-Ruméliában erőfeszítéseket tesznek, hogy forradalmat támaszszanak Sándor fejedelem el­len. A német császár levelet intézett Milán szerb királyhoz, s egyidejűleg a görög király­hoz is, melyben arra kérte őket, hogy ne­ho­­ g E czikk közlésével is alkalmat kívánunk ad­ni a Bánffy báró által fölvetett kérdés tüzetesebb meg­beszélésére. Szerb­o­ csátkozzanak olyan eljárásba, mely akta az európai béke kompromittáltatnék. A görög király azt válaszolta, hogy e­resen képtelen volna a görög közvéleményt megfékezni, ha a hatalmik a bevégzett ténye­ket elismernék. A czár eljárása Sándor feje e­lemmel szemben itt nagyon kétessé tette a re­ményt, hogy a konferenczia eredménye meg­nyugtató lesz. A Standard úgy véli, hogy az, a­ki Oroszország jóakaratából vesztett, nyert, nyert Anglia jóakaratában. Az államháztartás. — Az 1885. III. negyed. — A pénzügyminiszter tegnap bocsátotta ki az 1885. év III. negyedének bruttó pénztári ki­mutatását, s mint rendesen, ezúttal is az 1884. év hasonló negyedével hasonlítva össze. A kimutatás mérlege a következő: Kedvezőbb. Rosszabb. Kiadás: 86.861,355 frt — 4.127,864 frt. Bevétel: 73.458,432 frt., 4.212,699 frf. —___ Hiány: 13 402,923 frt., 84,835 frt. * A miniszteri felvilágosítások a követke­zőket jegyzik meg: A bevételek kedvezőbb alakulásánál a fennebb jelzett 4.212,699 írton kívül figyelem­be veendő, hogy az államjavak eladásából ez­úttal 929,813 írttal kevesebb összeg folyt be, tehát a kedvezőbbségi mérleg e részről össze­sen 5.142,512 írtra emelkedik. A kiadások rosszabbodását (4.127,864 frt) tehát ezen javulás lényegesen túlhaladja, és annyira, hogy a bevételek javulása következ­tében az 1885. III. évnegyed a múlt év ha­sonló negyedénél több, mint egy millió írttal kedvezőbb. * Az egyes jövedelmi ágak fejlődése, vagy hanyatlása tekintetében a főbb tételek a kö­vetkezők : A bevétel kedvezőbb volt: forint a tiszai és szegedi kölcsön évi já­rulékainak fedezésénél 697,127 az egyenes adóknál 2.288,001 a fogyasztási adóknál 1.393,321 a fogyasztási adók visszatérítésénél 1.101,257 a bélyegjövedéknél 99,434 a dohányjövedéknél 329,460 stb. Ellenben kedvezőtlenebb volt: forint a sorsolási kölcsönnél 248,760 az agronyereménynél a határvám fö­löslegeiből 277,013 az állami jószágoknál 262,084 * Jelentékenyen nagyobb kiadás mutatkozik : forint az országgyűlés költségeinél 170,124 a közösügyi kiadásoknál a 4°/0-os aranyjáradékkölcsönnél mu­tatkozó többlet ellensúlyoztatik, a 6%-os aranyjáradékkölcsönnél mutat­kozó 4 243,919 frt 43 la­krnyi megtakarítással, az alföldi-fiumei vasútnál 1.460,439 az I. erdélyi vasútnál 354,972 és a báttaszék-dombóvári vasútnál ezen vasutak államosítása folytán mutatkozó többlet részben fede­zetet talál a vasúti kamatbizto­­sítási előlegezések czimén mutat­kozó 656,708 frt 55 kmnyi meg­takarításban. Mind a három évnegyed együtt. A folyó III. évnegyedben a ki­adások összege nagyobb 4.127,864 a bevételek összege ellenben ked­vezőbb 5.142,512 ennélfogva a III. évnegyed eredmé­nye kedvezőbb 1.014,648 az 1885. év I. felének mérlege ked­vezőtlenebb volt ___________2.612,134 ennélfogva az 1885. év három első évnegyedének mérlege a mult év hasonló időszakához képest ked­vezőtlenebb 1.597,485 672,180 118,389 4.168,140 forint Tanügy. A brassómegyei magyar tanító testület köz­gyűlése. Brassó, nov. 6-án. A brassómegyei magyar tanitó-testület évi rendes közgyűlését folyó évi november 5-én Brassóban tartotta meg, az állami polgári is­kola díszes nagytermében. A tanító-testületi élet iránti meleg érdeklődés és a tanító-testü­leti buzgó munkásság fényes bizonysága az, hogy a 73 tagot számláló derék tanító-testület — alig pár tagja kivételével — jelen volt a gyűlésen, ott láttuk Rombauer Emil főreálisko­lai igazgató, Borcsa Mihály bácsfalusi és Fejér Gyula pürkereczi ág. evang. lelkész urakat. Kiss Árpád Il­od alelnök, meleg szavak­kal üdvözölte a közgyűlésen megjelent tagokat, érdeket keltő beszédében a tanító testület hi­vatásáról és jövőben kifejtendő munkásságáról megemlékezve, óhajtja, hogy egy jelszó: a ha­ladás jelszava lelkesítsen mindenkit munkára mert tudjuk, — úgy mond — hogy ma már existentiánk ettől van feltételezve. És e létérti harczban, nekünk, tanítóknak, népnevelőknek kiváló missiónk van. A társadalom a követelések egész töm­kelegével lép ma fel velünk szemben , s az a név, mely még csak ezelőtt egy pár évtized­del is oly kevés, hogy ne mondjam: semmi je­lentőséggel sem­ bírt, ma már sok tekintetben kiváló előzékenységben részesül. Példa r­á a legújabb nyugdíjtörvény; ott van Európa által bámult országos kiállításunk, hol a tanügynek méltó hely adatott. De ha már az állam és társadalom anya­gi és szellemi támogatásával minket ily kivá­lóan megajándékozott, ha oly nagy jelentősé­gű az a munka­mező, melynek terheit magunk­ra mertük vállalni, akkor bizonyára nekünk is vannak kötelességeink, melyeket felednünk csak egy perczig sem szabad. Vannak különösen itt e­ megyében, hol a nevelés­ügy alig egy évti­zed alatt egész lényegében reorganizáltatott , a hol a magyar kultúra számban és erőben ily örvendetesen fejlődik és a­melyet az állam oly kiválóan támogat. Kétségkívül első és nélkülözhetetlen fel­adatunk, hogy hivatásunkat öntudatosan és lel­kiismeretesen teljesítsük, hogy az oktatás és nevelés terén missiónkat eredményesen végez­zük. Azonban nagyon tévednék az, ki mun­kássági körét egyedül az iskola szűk falai közt akarná elvégezni, noha tagadhatatlanul, ez mindenekfelett hivatásunk; de tapasztaljuk, hogy a társadalomban mindenfelől árgusi sze­mek kisérik tetteinket s tőlünk ma már nem­csak az iskolában kívánnak sokat, de a tár­sadalom megköveteli, hogy a tanító előhar­­czosa legyen minden hazafias, kulturális moz­galomnak és ezekhez még anyagi áldozatokkal is járuljon. Ily fokozott igényekkel szemben, fel tehát i. kartársak a munkára: észszel és kézzel te­gyen mindenki annyit, a­mennyit tehet, ak­kor a tanítói név még tiszteltebb, jövőnk biz­tosabb b­ond. Fogjunk kezet a munkában egymással, legyünk segítségére egymásnak ott és akkor, midőn arra szükség van! Ne a személy, de az ügy lebegjen mindig szemünk előtt! Támogas­suk az ügyet, melynek szolgálatában állunk, az ügyért mindenki tehetsége szerint szolgáljon az ügy érdekében; félrevonulni, közönyösséggel viseltetni az ügy iránt nincs és nem lehet oka senkinek. Erős meggyőződésem, hogy a magyar népnevelés terén megindult rohamos fejlődés garantírozza Magyarország jövőjét; hiszem,hogy már nincs nagyon messze azon szebb jövő, melyért „buzgó imádság epedez százezrek nya­­kán“. Csak béke legyen hazánk egén, csak jó­akarat vezéreljék minden tetteinket, csak egye­sek és testületek tegyék meg kötelességeiket lelkiismeretesen, akkor nincs mit félnünk a jövőtől. Az éljenzéssel fogadott megnyitó­ beszéd után, elnök Nagy Gyula Ir­od jegyzőt a köz­gyűlés jegyzőkönyvének vezetésére és Jánó La­jos titkárt a titkári jelentés megtételére ké­ri fel. Jánó Lajos állami iskolai vezértanító s tanító-testületi titkár nagy gonddal szerkesz­tett titkári jelentését terjesztette elő, a vá­lasztmány s a tanítói körök évi munkálkodá­sáról a következőkben: Tisztelt közgyűlés ! Azon időszak, mely a tanítótestületek megalkotása után az egyleti működés eredményei felől ítéletet mondani jog­gal bír, hű képét tárja elénk azon élénk moz­galmaknak, mely országszerte a tanügyre néz­ve oly üdvös szolgálatot tett. A társulás eszméjének életbeléptetése ál­tal mindnyájunk érdeke szolgáltatván, az egye­sített erők hatalma a nevelésügy előbbrevitelé­­nek oly bizonyítékát teremté meg, melyet meg­nyugvással tekinthet a nevelés ügyét alaposan ismerő. Hogy pedig azon magasztos czél, melyet a nevelésügy előbbrevitele reményében a vá­lasztmány a testület bizalma folytán magára vállalt, mennyiben éretett el s azon módok, melyek rendelkezésre állván a tökéletesedés művének emelésére miként alkalmaztattak, va­lamint a körök működése mennyiben felelt meg a várakozásnak, a közgyűlés megítélésére bízva, tekintsünk egy futópillantást a tanító-testület lefolyt évi működésére. Egyesületünk tagjainak száma 73, tehát 9 több, mint a múlt évben. a) A választmány tagjai a központi tiszt­viselői­: Elnök: Orbán Ferencz, 1. alelnök : Bartha Károly, 2-ed alelnök: Kiss Árpád, tit­kár: Jánó Lajos, jegyző: Spalier József,aljegy­ző : Nagy Gyula, pénztárnok: Barabás Sándor, könyvtárnok: Zajzon János. Választmányi ta­gok : Veres Sándor, Bede Dániel, Deák Sándor, Bitai Sándor, Dániel György, Killyéni Endre, Csete Bálint. A választmány 3 gyűlést tartott, melyeken 40 ügydarab keretében a következők nyertek elintézést. A testület részéről a tanítók árvaháza javára felküldött 255 főt 16 kr összegnek, mint a testület által teendő alapítványnak külön a testület nevén leendő kezelését kérte, mely a kérés értelmében intéztetett el. Ezzel kapcso­latban a közgyűlés által határozott árvaházi alapgyűjtés szempontjából a gyűjtő­ ívek elké­szítettek és kiadattak a tagoknak, miről az eredmény pénztárnok által fog előterjesztetni. Az Eötvös-alap központi gyűjtő bizottsá­gától kérte, a tagdíj befizetést igazoló köny­vecskék szerkesztését, valamint a közokt. mi­nisztériumot, hogy a tanítók napi díja gyűlé­sek alkalmával 2 frt., a mértföldpénz kilomé­terenként 20 krban állapíttassák meg. Ezekre azonban ez ideig válasz nem adatott. A körök által kidolgozott s a mult évi közgyűlésen előterjesztett s elfogadott tételek az illető helyre felküldettek. Bartha Károly a babonákról írt művé­ben, a kívánt módosítások megtételére, mi a kiadást lehetővé teszi, vállalkozott. ., , Az­ óvónőknek a tanítótestületbe való be­lépésük iránt, mely a törvényes szabályrende­letek keretén kívül esik, a választmány úgy intézkedett, hogy az önkéntesen belépők ren­des tagokat tekintetnek. Az Eötvös-alap ezidei pályázatára, kéré­sek folytán, két ajánló­levelet adott ki egyleti tagoknak a választmány, melyek alapján mind­két kérelmező fia 50 forint segélyben részesült­­s kimondja egyszersmind, hogy­­ezentúl csak azon tagokat támogatja ajánlatával, kik a pá­lyázati határidőn belől küldik be folyamod­ványukat.­­ Az országos kiállításnak a tanítók részé­­ről minél tömegesebb látogatása czéljából, a szokt. minisztériumtól kedvezmény kéretett de mivel ezen ügy a vasúti igazgatóság hatás.’ nyerlmtőart°Z,k’ ^ 0­,0n kedveizmény nem volt A harmadik egyetemes tanitó­gyűlés vég­rehajtó­ bizottságához a nyugdíj­törvény sitása, s az ötödéves korpótlék szabályok­ iránt vélemény adatott, mégpedig a törvény módosítását — a még egy alkalom il beterjesztett — javaslatok alapján tette meg a korpótlék szabályozásánál pedig a tanító ál­tal élvezett fizetés tekintetbevételét ajánlotta Nyolcz átirat mellékletében a Csere alap 61 L 50 krral növekedett, mely összegek nevezett alap pénztárába lettek elhelyezve; egy kiállítási sors­­jegy is adatott nevezett alap javára, mely a véltárban van letéve. A háromszékmegyei tanítótestület által a közgyűlésen való tárgyalás végett megküldött a tanítói oklevél értékére vonatkozó átirat, a választmány megbízottja által elő fog tesztetni. Három átirattal a minisztérium által el­fogadott hírlap és könyvek vannak ajánlva melyek közül Belicza Józsefnek „Magyarország népoktatási intézeteinek és tanítóinak név- és czimtára“ az egylet részére megrendeltetett; a „Magyar Közigazgatás“ czimű folyóirat pedig e helyen megtekinthető. Veress Sándor igazgató Brassó megye föld­­rajzát, ama közgyűlési megbízatás folytán el­készítette, az, a tett határozat mellőzésével nevezett műért semmi tiszteletdíjat nem fogad el, miért e helyen is őszinte köszönetet mon­dunk a buzgó fáradozónak. A munka kiadási módozata indítványképp a közgyűlés elé fog terjesztetni. Nagyi. Koós Ferencz tanfelügyelő úr egy ruházati szövetkezet alakítását indítványozza, oly czélból, hogy a testületi tagok brassói posz­tóból készíttetnének ruhát, mi a tömeges vé­tel esetén olcsóbban volna kiállítható. Az esz­mét a választmány magáévá téve, felkéri a nagyságát, hogy a posztó­gyárosokkal tegye magát érintkezésbe, s ez alapon a kedvezmény feltüntetése mellett, a gyűlés indítványt érdem­legesen tárgyalhasson. Orbán Ferencz testületi elnök sokoldalú elfoglaltsága miatt, kéri a választmánytól az elnöki tiszt alól való felmentését. Tekintettel elnök elfoglaltságára, teljesen felmenteni még­sem hajlandó a választmány, hanem tisztán könyíteni kívánva, jelen közgyűlés vezetésével másod alelnök, Kiss Árpád bízatott meg. A közgyűlés megtartásának ideje és tárgy­­sorozata a „Néptanítók lapjában“, vidéki és helyi lapokban kihirdettetett. Az árvaházi gyűjtőíveken begyült összeg­nek beszedésére, s a pénztárnokhoz való be­küldésre — a számbavétel szempontjából — köri elnökök felhivattak. Egy pár kevésbé lényeges ügy felemlíté­­sének kikerülésével, a választmányról tett je­lentéssel kapcsolatban áttérek a körök előter­jesztésére : A brassói kör tagjainak száma 29. Elnök Orbán Ferencz, jegyző Barabás Sándor. Tartott év folytán két gyűlést. Értekezést tartottak : Végh Mátyás polg. isk. tanító e tételről „Mennyiben lehet a kézimunka tanítása a nép­­iskolai tanítás központja.“ A munkáért a kör köszönetét fejezi ki, s kimondja, hogy jelen tanterv keretében ta­­nítási központ nem lehet a kézimunka, azon­ban, ha a tanterv oly módosulást nyer, a ké­zimunka a reáliák tanításánál központul szol­gálhat. Zajzon János „ A törtek tanítása a nép­iskolában“ czímű tételt terjeszti elő. Értekezés alapján elfogadtatott, miszerint a törtek 1­r től Vip­ekig­ a 3 alsó osztályban, s a négy alapmivelet a 4-ik osztályban tanítandó. Gyakorlati tanítást tartottak : Spalier József a II. oszt.-ban „A pacsir­ta“ czimü elv. tárgyalta. Nagy Ferencz a II. oszt. ban a 30-nak részekre bontását tanította. A bírálatok alapján mindkét tanitás si­kerültnek nyilvánitatott. Szavaltak: Szentiványi Blanka tanítónő „Az anyát­lan gyermek“ czimü költeményt Vackor Sán­dortól. . . Végh Mátyás polg. isk. tanító „Zizim czimüt Zalártól. Mindkét szavalat a kör elis­merésével találkozott. Elnök a közgyűlés megtartásának évet és az árvaházi gyűjtőívek beadására vonatko­zó választmányi határozatot hozza a tagok tu­domására. B.S. (Folyt. köv.) Kulturegylet. A nemzet lelkesedése és áldozatkészüz ügyünkért nem hogy nem lankad, de a ^eer, kező s csekély erőnkkel alig feldolgoz * anyag szerint emelkedőben van. Hír , konszenv és érdeklődés mellett kötelesség30^ minél munkásabban szerveznünk mag00 • . legtermészetesebb alkalom most van, hogy ®­i­nél több fiókot alakítsunk, a csak erre a czélra helyzet és itt van. A re­delkezésünkre álló gazdag közlendőkbe adunk annyit, mennyi a lap keretéhez 13­3 * A brassói magyarság szorgosan zik. A tél folyamán ingyenes felolvas»«t rendeznek, s a cultur-egylek­ választmány „ táskörén kivül az ó­v ó­d­a al­a­p r a színté­r* sok, tánczmulatságok tartatnak. —­jük itt, hogy a brassói választmány tárgya a vidéki választmányok azon jogát, h°g7 ", a vételeikből saját költségeikre és kiad3®3 ,­­ egy negyed résznél többet nem fordítható ^ kimondta közelebbről, mikép a tételt ér­telmezi, hogy itt csak a folyó kezelési 313 fok értetnek, ellenben nem a segélye tényleges megkezdése. * ..ie. Szombathely r. t. város képviselhess­­e okt. 13-án tartott ülésében egyhangon is, határozta, hogy 100 írttal alapitónk le 97’ (63 a jegyzőkönyvi határozat szerint, roaga­nye­­feladat csak úgy valósítható meg, s aZ ÁsJ- fólét működése csak úgy lehet üdvös 32 országra nézve, ha kellő támogatásban s 3­3 céges segélyben részesül. *

Next