Magyar Polgár, 1885. július-december (19. évfolyam, 148-301. szám)

1885-12-03 / 279. szám

Tizenkilenczedik évfolyam. Előfizetési díjak: 1,él évre.........................f­i­félévre ...................................8 frt. egyedés­re..................................4 frt. Hl hóra.......................................1 frt 60 hz mindennapi elárusításra helyben, az eláru­sítóktól vagy a kiadóhivatalból elvive. Egy szám ára 5 kr. Hirdetési dijak: - . négyszög centiméternyi tér ára 3 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedvez­­ményben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. Nyílttér­i ára 35 krajczár. — 279. szám. Kolozsvár, 1885. csütörtök, deczember 3. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL -MAGYAR POLGÁRI KÖNYVNYOMDÁJA Belközéputcza 4. sz. Megjelenik mindennap, vasár- és sinnepna­pok kivételével. Használatlan kéziratok nem adatnak vissza. Névtelenül beküldött közlemények nem közöltétnek. KOLOZSVÁR DECZEMBER 2. A bíróságok megrendszabályo­­zása. 1 . A törvényhatóságokról szóló tör­vényjavaslat, mint előző­ czikkünkben ki­mutattuk kifejezetten a közigazgatási hatóságok szervezéséről szól. Ezen törvényjavaslatnak 54-ik czik­­kében a főispán hatásköre állapíttatik meg. Ezen czikkely A. betűvel jelölt ré­szében elő­adatik, hogy a főispán a ve­zetésére bízott törvényhatóság területén létező állami közegek felett minő terjedelmű felügyeleti és illetőleg ren­delkezési joggal bír. Ezen tétel alatt a közigazgatási hatóságok feletti jogkör általánosságban iratik körül, ugyan­csak ezen czikkely B. pontja alatt a szoros értelemben vett tör­vényhatósági közegekkkel szem­ben a főispánt megillető hatáskör van meghatározva. Ezen két tételnek, s az egész tör­vényjavaslat szellemének egymással va­ló kapcsolatba hozatala, illetőleg annak egészében való helyes értelmezése mel­lett arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a főispán részére stipulált hatás­kör csak­is az illető törvényhatóság te­rületén létező közigazgatási illetve azzal rokon­ természetű pénzügyi, közlekedés­­ügyi stb. állami közegekkel szemben ja­­vasoltatik. A judikatúra, vagy annak közegei ezen javaslatban kifejezetten érint­ve nincsenek, hallgatagon pedig az „állami közegek“ elnevezés alatt nem érthető­k. Mindenesetre bevárandó a javaslat tervezőjének a belügyi kormánynak nyi­latkozata, hogy az „állami közegek“ el­nevezés alatt az igazságszolgáltatási kö­zegek is értendők-e, s hogy ebből kifo­lyólag az új hatáskörrel felruházandó főispánok tényleg a jogszolgáltatási szer­vezet felett is fognak bárminő csekély terjedelmű felügyeleti vagy épen rendel­kezési jogkörrel bírni.­ Mindaddig, míg a javaslat törvény­hozási tárgyalása be nem következik, s a­míg a belügyi kormánynak nem lesz alkalma hiteles nyilatkozatot tehetni e kérdés felől, addig fölösleges minden agi­­táció, ok nélkül való minden gyülésezés. Ha aztán az országgyűlés tárgyalá­sai közben hiteles alakban nyilatkozik a kormány, s ez úton értesül a nemzet képviselete a kormány valódi intenziói­ról, akkor aztán ezen nyilatkozathoz ké­pest lesz alkalom az agitálásra, vagy megnyugvásra határoznia magát mind­azoknak, kik érdeklődnek e kérdés sor­sa felett. De mindezektől eltekintve, maga az a jogkör, mely e tekintetben a főispá­nok részére javasoltatik, korántsem oly jellegű és terjedelmű, hogy az a magyar igazságszolgáltatás jelenlegi független mű­ködéskörén csorbát ejthetne. Az bármely állami szervezetre néz­ve is, a végelemzés szerint, nem lehet megalázó, vagy épen sértő, ha az állam­­kormányzat a felügyeleti joggal —­ezen szervezettől különálló — köze­gét ruházza fel. Az államkormánynak módot kell nyújtani meggyőződést sze­rezhetnie arról, hogy az államhatalom ösz­­szes közszervei az állam egységes érde­keinek, tehát a magyar állameszme kö­vetelményeinek megfelelő működést fej­tenek-e ki. Az államkormánynak, mely a nemzeti képviseletnek, vagyis magának a nemzetnek minden, a kormányzata alá tartozó szervezetek tényeiért felelős, bír­nia is kell azzal a hatalommal, hogy ezen szervezetek működését ellenőrizhes­se és e tekintetben minden aggodalom nélkül megnyughatik a nemzet abban az irányzatban, mely ilynemű ellenőrködő hatáskört kíván biztosítani az állam va­lamely közege részére. A mi nézetünk szerint nem abban mutatkozik a baj, hogy a bíróságok fe­letti felügyeleti jog rendszeresíttetik, s hogy az (igen természetesen) állami kö­zeg részére biztosíttatik, mert hiszen a bíróságokat eddig is inspicziálták, nem ugyan a főispánok, hanem ugyancsak a kormány megbízottjai, curiai bírák, s a legtöbb esetben miniszteri tisztviselők , tehát épen olyan jellegű kormányköze­gek, minek a főispánok, és nem tudunk eseteket, hogy a bíróságok a maguk füg­getlenségüknek, vagy önállóságuknak ve­szélyeztetését látták volna az ilynemű felügyeltetésü­kben Ha az nem támadja meg valamely állami szervezet függetlenségét, ha felet­tes hatóság állíttatik vele szemben, mely kérdőre vonhatja összes cselekményeiért, akkor az sem sértheti meg az önállósá­gát, ha az államhatalom ezen jogkört időközben a megszokottól eltérően más közegre ruházza, vagy h­a épen — mint a javaslat tervezi — állandó közegnek rendes kötelességeivé tétetik az a jog, melylyel eddig egyes, de ugyan­csak állami közegek és — in specie — a kormány bizalmi közegei esetenként ruháztattak fel. Ha tehát van ok az agitatióra, az nem azért lehet, mert a kormány a ne­ki felelős közegeket ruházza fel a bíró­ságok feletti felügyeleti joggal, hanem azért, hogy ez után a közigazgatási kö­zegek jelen esetben a főispánok hatás­köre a bíróságok ügyeibe való beavatko­zási jog megadása által — indoko­latlanul terjesztetnék ki. A bíróságok, az állami gépezetben minden más szervezettől füg­getlen és önálló hatáskörrel felruházott testületek. Míg az állam többi szervezeteinek működésében vannak bizonyos érintke­zési pontok, míg az állam többi szerve­zetei egymással szemben függőségi vi­szonyban vannak, addig a judikatúra minden más érdekre tekintet nélkül — kizárólag az egyetemes igazság érdekeinek szolgálatára van hivatva. Ha ezt a teljesen független szervezetet, ezen szervezeten kívül álló felettes közeg vagy hatóság felügyeleti jogának rendsze­resítése által megrendszabályozzuk, az csakugyan egyértelmű lenne a bírói függetlenségnek és önállóságnak megtá­madásával. Ez pedig első­sorban az igazságszolgáltatás pártatlanságát érintené legérzékenyebben. A javaslat kifogásolt rendelkezése tehát nem azért veszélyes a magyar ju­­dikatúrára nézve, mert a felügyeleti jog a főispán hatáskörébe utaltatik, a ve­szély abban van, hogy ezen jogkör rend­szeresítése által a központi kormányzat­nak és pedig közigazgatási közege által oly állandó befolyás biztosíttatik, a­mely a legtöbb esetben magának a judikatú­ra önállóságának óvatlan tényezők által való meggyengítésére vezetne. Ita a központi kormány egy alárendelt bizalmi közege részé­re a bíróságok felett ilyen ál­landó befolyás engedtetik, ki biztosíthatja a nemzetet arról, hogy egy önkényes kormány ezt a törvényes befolyást nem fog­ja-e a s­aj­á­t er é­­­t arra kihasználni. Minthogy pedig a judikatúrát ilyen veszedelemnek kitenni nem szeretnék, ez okból tartjuk óhajtandónak, hogy a főispánok hatásköre alól az igazság­szolgáltatási szervezet közegei kifejezetten kivétessenek. ” TARCZA. „Elmúlt idők.“ Vadnay Kár­oly­tól írta: Gyarmathy Zsigáné. Hát hogy a „Kis Athene“ lapjai csak Intő hir képében emlékezzenek meg egy olyan kötetről, melynek szép irálya, tisztult nézetei éppen egy ilyen tudományosan mivelt közön­ny ízlésére valók, azt el nem hallgathatom. Hiszen az „Elmúlt idők“-et az a Vadnay k­­­kinek lapja a „rossz időkben“ annyi eny­­hületet szerzett, s Erdélynek csaknem minden híveit családjánál otthonra lelt. Olyan volt nekünk a „Fővárosi lapok“, mint az eszes, mivelt, jó barát, a ki tanit pedánsság nélkül, a kiben bízhatunk, hogy soha pletykába nem kerll és a kinek megjelenése észrevétlenül, de biztosan fejti a jó ízlést. Csöndesen igy vált a »Főv. lapok“ olyan elismert tekintélylyé, hogy éz is, midőn szárnyaimat próbálgattam, (már –la voltak ilyenek , különben van a túzoknak is!) azt mondtam, hogy álnév alatt vagy ab­ban a lapban lát napvilágot az első kísérlet. Vagy sehol — és ott látott. De írta volna bárki az „Elmúlt idők“-et, 82 m akkor is számottevő, becses kötet lenne, ról ugyan csak helyén való megemlékez­­ni) melegen ajánlani az elolvasásra. És ha m­i nena is siettünk felette nagyon, megtette azt a fővárosi sajtó és elmondta mind­azt, a mi­­r® méltó egy olyan ízó, ki az irodalmi jó iz­­érdekében igazán fáradott, s annyi sikert vitathat fel. Az „Elmúlt idők“ ugyancsak ágérdemli e méltatást, megérdemli különösen ebben az okvetetlenkedő népies áramlatban; most divat ez, éppen mint a cserépkancsó és „varrottas“ vászon, de hát ezek is csak úgy számítanak, ha valódiak ! Ez a népies irodalom úgy hat az ember­re, mint egy zajos kisvárosi vásár, a­hol lehet látni piros czizmát, tulipános ládát, czondra-ponztót, tehenet, gajdós férfiakat és mindent, a mi egy né­pies beszélyben mind ott szokott lenni, s ez a vá­­sári népen annyira tükre a valódi népéletnek, mint az a beszély vagy rajz. Mintha ebből a zűr­zavaros vásárból betérnénk egy csinos abilak­­ba, a­hol minden alak magyar jellegű: egysze­rű, művelt és barátságos, úgy hat kedélyünkre a Vadnay tiszta, emelkedett irálya, mely soha­sem pongyola, de azért természetes, mindig magyar zamata, de azért sohasem pórias, nem terjengő, nem virágos és még­sem száraz. Jól­eső ez az üde légkör, most, midőn egy pár genia­­lis példány után indulva, hemzseg az irodalom­ban a népies beszélyek sokasága (kevés kivétel­lel mindcsak vásári kép ez és nem otthon­ról való!) Eredeti akar lenni mindenki — ere­detinek lenni utánozva, bizony merész gondolat! — élettelen csengő-bongó üveg-gyöngyel czi­­czomázott papír-virág (mint az oláh ficsorok bokrétái) midőn festi a nép szerelmét, pórias és ízléstelen, ha másra tér Fiatalabb Íróink közül talán még a finom salonokat is (és ez nagy szó!) többen ismerik, mint a népéletet és még­is mind a piros csizmák felé tartanak és igy : „A megelégedés már általános. Bár nem így gondold azt Arany János ? ! “ Bizony nem! A­hogy Arany János gondolta, az olyanformán van, hogy csak ismert és át­­érzett dolgokat tegyen az ember papírra, s még akkor is úgy, am­i tudja, Vadnay Károly tudja. Nála nem érzi az ember azt a másik kellemetlen hatást sem, mely ellenkezője ugyan a vásárias népiesnek, de azért nem a mi vi­lágunkból való világ, nem magyar földben sar­­jazott növény, azért sem színe, sem illata nin­csen magyar kedélyre ható. Pedig nem Chauvi­nismus azt kívánni, hogy egy műből kiérez­­zük az eredetit és ne tartsuk fordításnak, s hogy a magyar alakok igazán magyar typusok legyenek, vagy ha ez felette nagy kívánság, akkor legalább a nyelvtani magyarság lenne meg és lépten-nyomon ne rémizgetnének az ilyen és ezekhez hasonló kifejezések: „egész nap az estére örültem“, stb., stb. De ha Vadnay nem is irt volna ilyen szé­pen, én azt hiszem, akkor is szépnek találnám, mert van valami, a­mi az ő műveit olyanná teszi előttem, „mint a napsugár a búzavetést“ és ez a valami az írónak egy hozzám írt le­vele. Egy kis tárczámra írta és írhatott volna bármit, értelmemhez szóló okos dolgokat, hall­gatnék róla, — talán el is feledtem volna az­óta — de ő azt érintette, a­mi szívemben volt: átérezte az oda vetett sorokból, hogy azok az ott hagyott kis­fiúról szólnak. Mély érzésről tanúskodó szép levél ez s én nem idézhetem belőle a legszebb pár sort, mert azok nemcsak az anyához szólnak, hanem az Írónőhöz is; majd egyszer rákerülhet erre is a sor. A szív melegével irt sorok szivemig találtak s ebből a melegségből árad az a fény, mely besugároz­za előttem az „Elmúlt idők“-et s oda veti fé­nyét a „Jövendő idők“-re, melyet, hogy az író meg is érjen, meg is írjon — irodalmunk ér­dekében — szívemből kívánom. A pénzügyi bizottságból, A képviselőház pénzügyi bizottsága hétfői ülésében elintézte a közoktatási költségvetés tételei közül a buda­pesti és kolozsvári egyetemek, a Jó­­zsef-műegyetem, s egyéb tanintézetek, továbbá a népnevelési szükséglet előirányzatait s egé­szen a vakok budapesti tanintézetének szük­ségletéig haladt. A képviselőház kérvényi bizottságából. A képv.­ház kérvényi bizottsága Vizsolyi Gusz­táv elnöklete alatt és Vámos Béla előadó köz­reműködése mellett hétfőn d. u. 5 órakor tar­tott ülésében többrendbeli kérvényt tárgyalt és intézett el. Ilyenek Háromszék-, N.-Küküllő-, Liptó- és Szathmármegyék, s Kolozsvár város kérvényei a kihágási pénz­­büntetések hová fordítása iránt; Liptó- és Nyitramegyék kérvénye a Vág fo­­lyónak állami kezelésbe vétele iránt, mely kér­vény a közlekedésügyi miniszternek kiadatni határoztatott; — továbbá 23 törvényhatóság­nak a műborgyártás eltiltása iránti kérvényét a földmiv. ipar- és keresk. miniszterhez uta­­sitni határozta a bizottság. A conferenţia. K. Z. jelentése : A confe­renţia legutóbbi szerdai ülésében White angol képviselő határozottan kijelentette, hogy An­golország többé nem ismeri el a berlini szerződést. Csütörtökön a három császárság képviselői a szultánhoz levelet küld­tek, melyben azt mondják, hogy most kedve­ző a pillanat arra, hogy Philippopolba megha­talmazottat és csapatokat küldjön, miután el­­lentállás nem várható. A szombatra kitűzött ülés nem tartatott meg; a hatalmak képvise­lői, mihelyt összegyűltek, kijelentették, hogy tekintettel az Anglia és Oroszország közti antagonismusra, a kelet-rumé­­liai kérdés tekintetében a további tanácskozás czéltalan volna. A conferenţia tagjai szétmen­tek és ezzel külsőleg is jelezték, hogy a con­ferencia meghiúsult. A „K. Z.“ jelentése: Nelsdorf nagykövet­nek, támogatva az osztrák-magyar, német és az olasz nagykövetek által, sikerült a szultánt rábírni, hogy Kelet Ruméliában közbelépjen. A szultán, hír szerint, el van határozva végrehajtani a conferencia határo­zatait, noha azokhoz Anglia nem járult. Eh­hez képest a porta két képviselője Lebisc és Gadbau már elutaztak Philippopolba ; a porta meghatalmazottja néhány nap múlva követi őket. A porta egyúttal a határhoz csapatokat küldött, melyek ha a meghatalmazott szüksé­gesnek fogja látni, be fognak vonulni K­e­l­e­t-R­u­m­á­liáb­a. A franczia kamarából. A kamara hétfői ülésében azon indítványt tárgyalta, hogy az ál­lam részére szükségelt szállításokat franczia iparosok és a mezőgazdák eszközölték és erre csütörtökig elhalasztotta üléseit. A tonkingi hi­tel tárgyalására kiküldött bizottságban Briére kijelente, hogy Tonking pac­ifikálása csak rend­őri ügy. A lakosság támogatja a csapatokat a tengeri rablók elleni működésükben. 6000 fő­nyi franczia és 12.000 főnyi benszülött kato­naságból álló helyőrség rendes időkben elég lesz a rend és nyugalom fentartására. Briére A miniszterelnök estélye. Budapest, decz. 1. Mindazok, kik tegnap és ma fölkeresték a miniszterelnököt palotájában szerencsekivá­­nataikkal, s csak valamennyire számot tevő tagjai a budapesti közéletnek a következő egy­szerű meghívót kapták: „Tisza Kálmán m. k. miniszterelnök és neje tisztelettel meghívja f. év november hó 30-án estélyre 9 órakor“. E meghívókra, melyekből több mint két­­ezernégyszáz ment szét, valóságos kocsi-nép­vándorlás indult föl Budára ma este. Már a lánczhíd pesti oldalán erősen megakadt a for­galom néha, s az Albrecht-út derekától kezdve csak lépést haladhattak a kocsik, jó hosszú pihenőket tartva. Az estélyre törekvőket ez a várakozás, mely egészében kitett jó három­negyed órát, untathatta. Az idő kitisztult, kellemes enyhe volt s kivilágított rakodói a Dunának mértföldnyi lángcsikokkal, a hatalmas főváros­i gázlámpák ezreivel olyan gyönyörű látványt nyújtottak, mely minden fordulónál változott, itt meg új szépséget tárt elé, s órák hosszát lett volna képes elszórakoztatni. A miniszterelnöki palota lépcsőháza egy pompás délivilági kertté volt átalakítva; a lépcsőkön hajporos, harisnyás franczia livrées, de jó magyar beszédű szolgák állottak őrt. A második teremben, a palota salonjában állott Tisza Kálmán, a legszívélyesebb előzékenység­gel fogadta minden egyes vendégét. A minisz­terelnök, a­milyen csodálatos fáradhatlanságot tanúsított az elmúlt két napon át a küldött­ségek fogadásában, és oly kimeríthetlen volt szeretetreméltóságában ma vendégeivel szem­ben, mint igazi magyar házigazda. Ebben rend­kívüli segítségére szolgált bámulatos emlékező tehetsége, melylyel a nála járt küldöttségek majdnem minden egyes tagjára emlékezett, s melylyel megösmerte a közéletnek minden, még oly kevéssé jelentékeny részesét is. Né­hány lépéssel beljebb a teremben állott Tisza Kálmánné sz. Degenfeld Ilona grófnő, szívé­­lyes, nyájas, lekötelező módon fogadva minden­kit. E terem volt leginkább teli és a­­ buf­fet. Ott roppant arányokat öltött a forgalom. Nem volt az egész est folyamán egyetlen pillanat sem, a­hol ez a terem a legtökélete­sebben zsúfolt nő lett volna. A szolgák renge­teg mennyiségben hordtak föl tengeri rákot, vaddisznó pástétomot, sonkát, crémeket, őzet, kappant, de nem bírtak annyit hozni, a­meny­nyit ez a roppant tömeg el ne pusztított vol­na néhány percz alatt, de viszont nem tudtak annyit elpusztítani, a­mennyit a szolgák foly­­ton-folyvást fölhordtak. Az asztalon volt kitű­nő fehér és vörös bor, köztük a miniszterelnök saját terméséből is, a többi termekben pedig szakadatlanul jártak körül t­eával, fagylalttal, sorbettel, limonádéval, süteménynyel, fogyott minden tündéri gyorsasággal. Hogy kik voltak jelen az estélyen ? erre alig tudnánk hűségesen megfelelni. Nem hiányo­zott különben egyetlen miniszter sem, a con­­sulok, a főrangú világ legkiválóbbjai kivétel nélkül megjelentek, képviselők száz számra, az academia tagjai, írók és művészek, tudósok és bírák, főispánok és polgármesterek, főpapok és tábornokok, kiváló orvosok és a barreau díszei, előkelőbb kereskedők és gyárosok, egy­szerű polgárok és milliomosok: mindezek ké­pezték annak a csodálatos, óriási társaságnak alkotó elemeit, melynek ma a miniszterelnök volt a­­házi­gazdája. De nem hiányoztak az úgynevezett eredeti alakok, módosabb paraszt­­emberek kékbeli fekete ünneplőjükben, szerény ezüstös diszti zsinórőrükkel sem, a­kik olyan hamar megbarátkoztak a fagylaltevés titkaival, mintha a mellett nőttek volna föl. A hangulat mindvégig a lehető legkedé­lyesebb volt s a társaság csak tizenegy óra után kezdett oszladozni, de a vár utczái s a lánczhíd környéke még jóval éjfél után is hang­zott a haza robogó kocsik zajától, tábornok azon véleményben van, hogy Lang­­sont, Caobangot és más határállomásokat meg kellene szállani. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése decz. 1-én. Elnök az ülést megnyitván, a múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után jelenti, hogy Blrczay Gyula képviselő mentelmi jogának bor­­fogyasztási adójövedéki kihágás miatt leendő felfüggesztésére vonatkozó ügyiratok a háznak folyó évi 1558. számú határozata folytán az il­lető bíróságnak visszaküldettek. Tudomásul vétetik. Bemutatja a m. kir. állami számvevőszék elnökének átiratát, melynek kapcsán megküldi az 1884. évi állami zárszámadás részletezésé­nek (I—IX. füzet) 457 példányát. A már korábban beküldött zárszámadás­sal együtt ki fognak osztatni a ház tagjai közt. Bemutatja Alsó-Fehérmegye közönségének előterjesztését, melyben az országos közgazda­­sági válság enyhítésére kifejezett nézetét fonto­lóra venni kéri. Győrmegye közönségének feliratát, mely­ben Gömörmegyének a megyei alkalmazottak­nak állami vagy országos nyugdíjban való ré­szesítése iránti felterjesztését pártolja. Győrmegye közönségének felterjesztését, melyben Békés megyének önkormányzat és a vá­lasztási rendszer fentartása mellett a tisztvise­lők megbízatásának életfogytiglan leendő kiter­jesztése iránti feliratát pártolja. Ugocsa megye közönségének felterjesztését, melyben Brassó megyének feliratát pártolván, a katonaság szükségleteinek több kisebb hazai gyárosok és iparosok által leendő előállítása iránt kérelmez. Mindezen feliratok és kérvények kiadat­nak a ház kérvényi bizottságának. Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter az év első negyedében viselendő közterhekről és fedezendő kiadásokról szóló törvényjavaslatot nyújtja be, minthogy előre látható, hogy a jövő évi költségvetés ez év végén törvényerőre nem emelkedik. A pénzügyi bizottsághoz utasíttatik. Vámos Béla a kérvények 16 ik sorsjegy­zékét mutatja be, mely jegyzék a szombati ülés­ben fog tárgyaltatni. Bejelentetik a múlt ülésben eszközölt vá­lasztás eredménye. E szerint az igazságügyi bi­zottságba Chorin Ferencz, az I. bíráló bizottság tagjául pedig Porubszky Jenő választatott meg. — A IV. osztály az igazoló bizottságba Dacsó Pált küldötte ki. A t­e­m­es-b­ég­a­v­ö­l­gy­i v­iz­sza­bá­l­y­ozás Tárgyalás alá vézetett a temes-bégavölgyi víz szabályozó társulat pénzügyi viszonyainak rendezéséről szóló törvényjavaslat. Hegedűs Sándor előadó a pénzügyi bi­zottság nevében elfogadásra ajánlja a törvény­­javaslatot. (Tisza Kálmán a terembe lép és éljenzés­sel fogadtatik.) Helfy Ignácz úgy látja, hogy a törvény­­javaslat meglehetősen terhes áldozatokat invol­vál az államra nézve, az állam ezen művelet.

Next