Magyar Polgár, 1885. július-december (19. évfolyam, 148-301. szám)
1885-12-03 / 279. szám
Tizenkilenczedik évfolyam. Előfizetési díjak: 1,él évre.........................fifélévre ...................................8 frt. egyedésre..................................4 frt. Hl hóra.......................................1 frt 60 hz mindennapi elárusításra helyben, az elárusítóktól vagy a kiadóhivatalból elvive. Egy szám ára 5 kr. Hirdetési dijak: - . négyszög centiméternyi tér ára 3 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. Nyílttéri ára 35 krajczár. — 279. szám. Kolozsvár, 1885. csütörtök, deczember 3. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL -MAGYAR POLGÁRI KÖNYVNYOMDÁJA Belközéputcza 4. sz. Megjelenik mindennap, vasár- és sinnepnapok kivételével. Használatlan kéziratok nem adatnak vissza. Névtelenül beküldött közlemények nem közöltétnek. KOLOZSVÁR DECZEMBER 2. A bíróságok megrendszabályozása. 1 . A törvényhatóságokról szóló törvényjavaslat, mint előző czikkünkben kimutattuk kifejezetten a közigazgatási hatóságok szervezéséről szól. Ezen törvényjavaslatnak 54-ik czikkében a főispán hatásköre állapíttatik meg. Ezen czikkely A. betűvel jelölt részében előadatik, hogy a főispán a vezetésére bízott törvényhatóság területén létező állami közegek felett minő terjedelmű felügyeleti és illetőleg rendelkezési joggal bír. Ezen tétel alatt a közigazgatási hatóságok feletti jogkör általánosságban iratik körül, ugyancsak ezen czikkely B. pontja alatt a szoros értelemben vett törvényhatósági közegekkkel szemben a főispánt megillető hatáskör van meghatározva. Ezen két tételnek, s az egész törvényjavaslat szellemének egymással való kapcsolatba hozatala, illetőleg annak egészében való helyes értelmezése mellett arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a főispán részére stipulált hatáskör csakis az illető törvényhatóság területén létező közigazgatási illetve azzal rokon természetű pénzügyi, közlekedésügyi stb. állami közegekkel szemben javasoltatik. A judikatúra, vagy annak közegei ezen javaslatban kifejezetten érintve nincsenek, hallgatagon pedig az „állami közegek“ elnevezés alatt nem érthetők. Mindenesetre bevárandó a javaslat tervezőjének a belügyi kormánynak nyilatkozata, hogy az „állami közegek“ elnevezés alatt az igazságszolgáltatási közegek is értendők-e, s hogy ebből kifolyólag az új hatáskörrel felruházandó főispánok tényleg a jogszolgáltatási szervezet felett is fognak bárminő csekély terjedelmű felügyeleti vagy épen rendelkezési jogkörrel bírni. Mindaddig, míg a javaslat törvényhozási tárgyalása be nem következik, s amíg a belügyi kormánynak nem lesz alkalma hiteles nyilatkozatot tehetni e kérdés felől, addig fölösleges minden agitáció, ok nélkül való minden gyülésezés. Ha aztán az országgyűlés tárgyalásai közben hiteles alakban nyilatkozik a kormány, s ez úton értesül a nemzet képviselete a kormány valódi intenzióiról, akkor aztán ezen nyilatkozathoz képest lesz alkalom az agitálásra, vagy megnyugvásra határoznia magát mindazoknak, kik érdeklődnek e kérdés sorsa felett. De mindezektől eltekintve, maga az a jogkör, mely e tekintetben a főispánok részére javasoltatik, korántsem oly jellegű és terjedelmű, hogy az a magyar igazságszolgáltatás jelenlegi független működéskörén csorbát ejthetne. Az bármely állami szervezetre nézve is, a végelemzés szerint, nem lehet megalázó, vagy épen sértő, ha az államkormányzat a felügyeleti joggal —ezen szervezettől különálló — közegét ruházza fel. Az államkormánynak módot kell nyújtani meggyőződést szerezhetnie arról, hogy az államhatalom öszszes közszervei az állam egységes érdekeinek, tehát a magyar állameszme követelményeinek megfelelő működést fejtenek-e ki. Az államkormánynak, mely a nemzeti képviseletnek, vagyis magának a nemzetnek minden, a kormányzata alá tartozó szervezetek tényeiért felelős, bírnia is kell azzal a hatalommal, hogy ezen szervezetek működését ellenőrizhesse és e tekintetben minden aggodalom nélkül megnyughatik a nemzet abban az irányzatban, mely ilynemű ellenőrködő hatáskört kíván biztosítani az állam valamely közege részére. A mi nézetünk szerint nem abban mutatkozik a baj, hogy a bíróságok feletti felügyeleti jog rendszeresíttetik, s hogy az (igen természetesen) állami közeg részére biztosíttatik, mert hiszen a bíróságokat eddig is inspicziálták, nem ugyan a főispánok, hanem ugyancsak a kormány megbízottjai, curiai bírák, s a legtöbb esetben miniszteri tisztviselők , tehát épen olyan jellegű kormányközegek, minek a főispánok, és nem tudunk eseteket, hogy a bíróságok a maguk függetlenségüknek, vagy önállóságuknak veszélyeztetését látták volna az ilynemű felügyeltetésükben Ha az nem támadja meg valamely állami szervezet függetlenségét, ha felettes hatóság állíttatik vele szemben, mely kérdőre vonhatja összes cselekményeiért, akkor az sem sértheti meg az önállóságát, ha az államhatalom ezen jogkört időközben a megszokottól eltérően más közegre ruházza, vagy ha épen — mint a javaslat tervezi — állandó közegnek rendes kötelességeivé tétetik az a jog, melylyel eddig egyes, de ugyancsak állami közegek és — in specie — a kormány bizalmi közegei esetenként ruháztattak fel. Ha tehát van ok az agitatióra, az nem azért lehet, mert a kormány a neki felelős közegeket ruházza fel a bíróságok feletti felügyeleti joggal, hanem azért, hogy ez után a közigazgatási közegek jelen esetben a főispánok hatásköre a bíróságok ügyeibe való beavatkozási jog megadása által — indokolatlanul terjesztetnék ki. A bíróságok, az állami gépezetben minden más szervezettől független és önálló hatáskörrel felruházott testületek. Míg az állam többi szervezeteinek működésében vannak bizonyos érintkezési pontok, míg az állam többi szervezetei egymással szemben függőségi viszonyban vannak, addig a judikatúra minden más érdekre tekintet nélkül — kizárólag az egyetemes igazság érdekeinek szolgálatára van hivatva. Ha ezt a teljesen független szervezetet, ezen szervezeten kívül álló felettes közeg vagy hatóság felügyeleti jogának rendszeresítése által megrendszabályozzuk, az csakugyan egyértelmű lenne a bírói függetlenségnek és önállóságnak megtámadásával. Ez pedig elsősorban az igazságszolgáltatás pártatlanságát érintené legérzékenyebben. A javaslat kifogásolt rendelkezése tehát nem azért veszélyes a magyar judikatúrára nézve, mert a felügyeleti jog a főispán hatáskörébe utaltatik, a veszély abban van, hogy ezen jogkör rendszeresítése által a központi kormányzatnak és pedig közigazgatási közege által oly állandó befolyás biztosíttatik, amely a legtöbb esetben magának a judikatúra önállóságának óvatlan tényezők által való meggyengítésére vezetne. Ita a központi kormány egy alárendelt bizalmi közege részére a bíróságok felett ilyen állandó befolyás engedtetik, ki biztosíthatja a nemzetet arról, hogy egy önkényes kormány ezt a törvényes befolyást nem fogja-e a saját er ét arra kihasználni. Minthogy pedig a judikatúrát ilyen veszedelemnek kitenni nem szeretnék, ez okból tartjuk óhajtandónak, hogy a főispánok hatásköre alól az igazságszolgáltatási szervezet közegei kifejezetten kivétessenek. ” TARCZA. „Elmúlt idők.“ Vadnay Károlytól írta: Gyarmathy Zsigáné. Hát hogy a „Kis Athene“ lapjai csak Intő hir képében emlékezzenek meg egy olyan kötetről, melynek szép irálya, tisztult nézetei éppen egy ilyen tudományosan mivelt közönny ízlésére valók, azt el nem hallgathatom. Hiszen az „Elmúlt idők“-et az a Vadnay kkinek lapja a „rossz időkben“ annyi enyhületet szerzett, s Erdélynek csaknem minden híveit családjánál otthonra lelt. Olyan volt nekünk a „Fővárosi lapok“, mint az eszes, mivelt, jó barát, a ki tanit pedánsság nélkül, a kiben bízhatunk, hogy soha pletykába nem kerll és a kinek megjelenése észrevétlenül, de biztosan fejti a jó ízlést. Csöndesen igy vált a »Főv. lapok“ olyan elismert tekintélylyé, hogy éz is, midőn szárnyaimat próbálgattam, (már –la voltak ilyenek , különben van a túzoknak is!) azt mondtam, hogy álnév alatt vagy abban a lapban lát napvilágot az első kísérlet. Vagy sehol — és ott látott. De írta volna bárki az „Elmúlt idők“-et, 82 m akkor is számottevő, becses kötet lenne, ról ugyan csak helyén való megemlékezni) melegen ajánlani az elolvasásra. És ha mi nena is siettünk felette nagyon, megtette azt a fővárosi sajtó és elmondta mindazt, a mir® méltó egy olyan ízó, ki az irodalmi jó izérdekében igazán fáradott, s annyi sikert vitathat fel. Az „Elmúlt idők“ ugyancsak ágérdemli e méltatást, megérdemli különösen ebben az okvetetlenkedő népies áramlatban; most divat ez, éppen mint a cserépkancsó és „varrottas“ vászon, de hát ezek is csak úgy számítanak, ha valódiak ! Ez a népies irodalom úgy hat az emberre, mint egy zajos kisvárosi vásár, ahol lehet látni piros czizmát, tulipános ládát, czondra-ponztót, tehenet, gajdós férfiakat és mindent, a mi egy népies beszélyben mind ott szokott lenni, s ez a vásári népen annyira tükre a valódi népéletnek, mint az a beszély vagy rajz. Mintha ebből a zűrzavaros vásárból betérnénk egy csinos abilakba, ahol minden alak magyar jellegű: egyszerű, művelt és barátságos, úgy hat kedélyünkre a Vadnay tiszta, emelkedett irálya, mely sohasem pongyola, de azért természetes, mindig magyar zamata, de azért sohasem pórias, nem terjengő, nem virágos és mégsem száraz. Jóleső ez az üde légkör, most, midőn egy pár genialis példány után indulva, hemzseg az irodalomban a népies beszélyek sokasága (kevés kivétellel mindcsak vásári kép ez és nem otthonról való!) Eredeti akar lenni mindenki — eredetinek lenni utánozva, bizony merész gondolat! — élettelen csengő-bongó üveg-gyöngyel cziczomázott papír-virág (mint az oláh ficsorok bokrétái) midőn festi a nép szerelmét, pórias és ízléstelen, ha másra tér Fiatalabb Íróink közül talán még a finom salonokat is (és ez nagy szó!) többen ismerik, mint a népéletet és mégis mind a piros csizmák felé tartanak és igy : „A megelégedés már általános. Bár nem így gondold azt Arany János ? ! “ Bizony nem! Ahogy Arany János gondolta, az olyanformán van, hogy csak ismert és átérzett dolgokat tegyen az ember papírra, s még akkor is úgy, ami tudja, Vadnay Károly tudja. Nála nem érzi az ember azt a másik kellemetlen hatást sem, mely ellenkezője ugyan a vásárias népiesnek, de azért nem a mi világunkból való világ, nem magyar földben sarjazott növény, azért sem színe, sem illata nincsen magyar kedélyre ható. Pedig nem Chauvinismus azt kívánni, hogy egy műből kiérezzük az eredetit és ne tartsuk fordításnak, s hogy a magyar alakok igazán magyar typusok legyenek, vagy ha ez felette nagy kívánság, akkor legalább a nyelvtani magyarság lenne meg és lépten-nyomon ne rémizgetnének az ilyen és ezekhez hasonló kifejezések: „egész nap az estére örültem“, stb., stb. De ha Vadnay nem is irt volna ilyen szépen, én azt hiszem, akkor is szépnek találnám, mert van valami, ami az ő műveit olyanná teszi előttem, „mint a napsugár a búzavetést“ és ez a valami az írónak egy hozzám írt levele. Egy kis tárczámra írta és írhatott volna bármit, értelmemhez szóló okos dolgokat, hallgatnék róla, — talán el is feledtem volna azóta — de ő azt érintette, ami szívemben volt: átérezte az oda vetett sorokból, hogy azok az ott hagyott kisfiúról szólnak. Mély érzésről tanúskodó szép levél ez s én nem idézhetem belőle a legszebb pár sort, mert azok nemcsak az anyához szólnak, hanem az Írónőhöz is; majd egyszer rákerülhet erre is a sor. A szív melegével irt sorok szivemig találtak s ebből a melegségből árad az a fény, mely besugározza előttem az „Elmúlt idők“-et s oda veti fényét a „Jövendő idők“-re, melyet, hogy az író meg is érjen, meg is írjon — irodalmunk érdekében — szívemből kívánom. A pénzügyi bizottságból, A képviselőház pénzügyi bizottsága hétfői ülésében elintézte a közoktatási költségvetés tételei közül a budapesti és kolozsvári egyetemek, a József-műegyetem, s egyéb tanintézetek, továbbá a népnevelési szükséglet előirányzatait s egészen a vakok budapesti tanintézetének szükségletéig haladt. A képviselőház kérvényi bizottságából. A képv.ház kérvényi bizottsága Vizsolyi Gusztáv elnöklete alatt és Vámos Béla előadó közreműködése mellett hétfőn d. u. 5 órakor tartott ülésében többrendbeli kérvényt tárgyalt és intézett el. Ilyenek Háromszék-, N.-Küküllő-, Liptó- és Szathmármegyék, s Kolozsvár város kérvényei a kihágási pénzbüntetések hová fordítása iránt; Liptó- és Nyitramegyék kérvénye a Vág folyónak állami kezelésbe vétele iránt, mely kérvény a közlekedésügyi miniszternek kiadatni határoztatott; — továbbá 23 törvényhatóságnak a műborgyártás eltiltása iránti kérvényét a földmiv. ipar- és keresk. miniszterhez utasitni határozta a bizottság. A conferenţia. K. Z. jelentése : A conferenţia legutóbbi szerdai ülésében White angol képviselő határozottan kijelentette, hogy Angolország többé nem ismeri el a berlini szerződést. Csütörtökön a három császárság képviselői a szultánhoz levelet küldtek, melyben azt mondják, hogy most kedvező a pillanat arra, hogy Philippopolba meghatalmazottat és csapatokat küldjön, miután ellentállás nem várható. A szombatra kitűzött ülés nem tartatott meg; a hatalmak képviselői, mihelyt összegyűltek, kijelentették, hogy tekintettel az Anglia és Oroszország közti antagonismusra, a kelet-ruméliai kérdés tekintetében a további tanácskozás czéltalan volna. A conferenţia tagjai szétmentek és ezzel külsőleg is jelezték, hogy a conferencia meghiúsult. A „K. Z.“ jelentése: Nelsdorf nagykövetnek, támogatva az osztrák-magyar, német és az olasz nagykövetek által, sikerült a szultánt rábírni, hogy Kelet Ruméliában közbelépjen. A szultán, hír szerint, el van határozva végrehajtani a conferencia határozatait, noha azokhoz Anglia nem járult. Ehhez képest a porta két képviselője Lebisc és Gadbau már elutaztak Philippopolba ; a porta meghatalmazottja néhány nap múlva követi őket. A porta egyúttal a határhoz csapatokat küldött, melyek ha a meghatalmazott szükségesnek fogja látni, be fognak vonulni Kelet-Rumáliába. A franczia kamarából. A kamara hétfői ülésében azon indítványt tárgyalta, hogy az állam részére szükségelt szállításokat franczia iparosok és a mezőgazdák eszközölték és erre csütörtökig elhalasztotta üléseit. A tonkingi hitel tárgyalására kiküldött bizottságban Briére kijelente, hogy Tonking pacifikálása csak rendőri ügy. A lakosság támogatja a csapatokat a tengeri rablók elleni működésükben. 6000 főnyi franczia és 12.000 főnyi benszülött katonaságból álló helyőrség rendes időkben elég lesz a rend és nyugalom fentartására. Briére A miniszterelnök estélye. Budapest, decz. 1. Mindazok, kik tegnap és ma fölkeresték a miniszterelnököt palotájában szerencsekivánataikkal, s csak valamennyire számot tevő tagjai a budapesti közéletnek a következő egyszerű meghívót kapták: „Tisza Kálmán m. k. miniszterelnök és neje tisztelettel meghívja f. év november hó 30-án estélyre 9 órakor“. E meghívókra, melyekből több mint kétezernégyszáz ment szét, valóságos kocsi-népvándorlás indult föl Budára ma este. Már a lánczhíd pesti oldalán erősen megakadt a forgalom néha, s az Albrecht-út derekától kezdve csak lépést haladhattak a kocsik, jó hosszú pihenőket tartva. Az estélyre törekvőket ez a várakozás, mely egészében kitett jó háromnegyed órát, untathatta. Az idő kitisztult, kellemes enyhe volt s kivilágított rakodói a Dunának mértföldnyi lángcsikokkal, a hatalmas fővárosi gázlámpák ezreivel olyan gyönyörű látványt nyújtottak, mely minden fordulónál változott, itt meg új szépséget tárt elé, s órák hosszát lett volna képes elszórakoztatni. A miniszterelnöki palota lépcsőháza egy pompás délivilági kertté volt átalakítva; a lépcsőkön hajporos, harisnyás franczia livrées, de jó magyar beszédű szolgák állottak őrt. A második teremben, a palota salonjában állott Tisza Kálmán, a legszívélyesebb előzékenységgel fogadta minden egyes vendégét. A miniszterelnök, amilyen csodálatos fáradhatlanságot tanúsított az elmúlt két napon át a küldöttségek fogadásában, és oly kimeríthetlen volt szeretetreméltóságában ma vendégeivel szemben, mint igazi magyar házigazda. Ebben rendkívüli segítségére szolgált bámulatos emlékező tehetsége, melylyel a nála járt küldöttségek majdnem minden egyes tagjára emlékezett, s melylyel megösmerte a közéletnek minden, még oly kevéssé jelentékeny részesét is. Néhány lépéssel beljebb a teremben állott Tisza Kálmánné sz. Degenfeld Ilona grófnő, szívélyes, nyájas, lekötelező módon fogadva mindenkit. E terem volt leginkább teli és a buffet. Ott roppant arányokat öltött a forgalom. Nem volt az egész est folyamán egyetlen pillanat sem, ahol ez a terem a legtökéletesebben zsúfolt nő lett volna. A szolgák rengeteg mennyiségben hordtak föl tengeri rákot, vaddisznó pástétomot, sonkát, crémeket, őzet, kappant, de nem bírtak annyit hozni, amenynyit ez a roppant tömeg el ne pusztított volna néhány percz alatt, de viszont nem tudtak annyit elpusztítani, amennyit a szolgák folyton-folyvást fölhordtak. Az asztalon volt kitűnő fehér és vörös bor, köztük a miniszterelnök saját terméséből is, a többi termekben pedig szakadatlanul jártak körül teával, fagylalttal, sorbettel, limonádéval, süteménynyel, fogyott minden tündéri gyorsasággal. Hogy kik voltak jelen az estélyen ? erre alig tudnánk hűségesen megfelelni. Nem hiányozott különben egyetlen miniszter sem, a consulok, a főrangú világ legkiválóbbjai kivétel nélkül megjelentek, képviselők száz számra, az academia tagjai, írók és művészek, tudósok és bírák, főispánok és polgármesterek, főpapok és tábornokok, kiváló orvosok és a barreau díszei, előkelőbb kereskedők és gyárosok, egyszerű polgárok és milliomosok: mindezek képezték annak a csodálatos, óriási társaságnak alkotó elemeit, melynek ma a miniszterelnök volt aházigazdája. De nem hiányoztak az úgynevezett eredeti alakok, módosabb parasztemberek kékbeli fekete ünneplőjükben, szerény ezüstös diszti zsinórőrükkel sem, akik olyan hamar megbarátkoztak a fagylaltevés titkaival, mintha a mellett nőttek volna föl. A hangulat mindvégig a lehető legkedélyesebb volt s a társaság csak tizenegy óra után kezdett oszladozni, de a vár utczái s a lánczhíd környéke még jóval éjfél után is hangzott a haza robogó kocsik zajától, tábornok azon véleményben van, hogy Langsont, Caobangot és más határállomásokat meg kellene szállani. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése decz. 1-én. Elnök az ülést megnyitván, a múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után jelenti, hogy Blrczay Gyula képviselő mentelmi jogának borfogyasztási adójövedéki kihágás miatt leendő felfüggesztésére vonatkozó ügyiratok a háznak folyó évi 1558. számú határozata folytán az illető bíróságnak visszaküldettek. Tudomásul vétetik. Bemutatja a m. kir. állami számvevőszék elnökének átiratát, melynek kapcsán megküldi az 1884. évi állami zárszámadás részletezésének (I—IX. füzet) 457 példányát. A már korábban beküldött zárszámadással együtt ki fognak osztatni a ház tagjai közt. Bemutatja Alsó-Fehérmegye közönségének előterjesztését, melyben az országos közgazdasági válság enyhítésére kifejezett nézetét fontolóra venni kéri. Győrmegye közönségének feliratát, melyben Gömörmegyének a megyei alkalmazottaknak állami vagy országos nyugdíjban való részesítése iránti felterjesztését pártolja. Győrmegye közönségének felterjesztését, melyben Békés megyének önkormányzat és a választási rendszer fentartása mellett a tisztviselők megbízatásának életfogytiglan leendő kiterjesztése iránti feliratát pártolja. Ugocsa megye közönségének felterjesztését, melyben Brassó megyének feliratát pártolván, a katonaság szükségleteinek több kisebb hazai gyárosok és iparosok által leendő előállítása iránt kérelmez. Mindezen feliratok és kérvények kiadatnak a ház kérvényi bizottságának. Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter az év első negyedében viselendő közterhekről és fedezendő kiadásokról szóló törvényjavaslatot nyújtja be, minthogy előre látható, hogy a jövő évi költségvetés ez év végén törvényerőre nem emelkedik. A pénzügyi bizottsághoz utasíttatik. Vámos Béla a kérvények 16 ik sorsjegyzékét mutatja be, mely jegyzék a szombati ülésben fog tárgyaltatni. Bejelentetik a múlt ülésben eszközölt választás eredménye. E szerint az igazságügyi bizottságba Chorin Ferencz, az I. bíráló bizottság tagjául pedig Porubszky Jenő választatott meg. — A IV. osztály az igazoló bizottságba Dacsó Pált küldötte ki. A temes-bégavölgyi vizszabályozás Tárgyalás alá vézetett a temes-bégavölgyi víz szabályozó társulat pénzügyi viszonyainak rendezéséről szóló törvényjavaslat. Hegedűs Sándor előadó a pénzügyi bizottság nevében elfogadásra ajánlja a törvényjavaslatot. (Tisza Kálmán a terembe lép és éljenzéssel fogadtatik.) Helfy Ignácz úgy látja, hogy a törvényjavaslat meglehetősen terhes áldozatokat involvál az államra nézve, az állam ezen művelet.