Magyar Polgár, 1886. július-december (20. évfolyam, 146-294. szám)

1886-12-03 / 278. szám

Orczy Bála b, a közmunka- és közle­kedésügyi minisztérium vezetésével megbízott a király ő felsége személye körüli miniszter beterjeszti a nyíregyháza-mátészalkai helyi ér­dekű vasút engedélyezésére vonatkozó jelenté­sét az engedélyokmány másolatával együtt ; to­vábbá benyújtja a magy. kir. államvasutak fiu­mei állomásán szükségessé vált kiegészítési munkálatok költségeinek fedezéséről szóló tör­vényjavaslatot. A jelentést a közlekedési, a törvényjavas­latot a pénzügyi bizottsághoz utasították. Hegedűs Sándor a pénzügyi bizottság előadója, beterjeszti a pénzügyi bizottság je­lentését az 1887. év első negyedében viselen­dő közterhekről és fedezendő állami kiadások­ról szóló törvényjavaslat tárgyában, továbbá a pénzügyi bizottság jelentését a volt magyar és horvát-szlavón határőrvidéki részekben fenn­álló külön­adók megszüntetéséről és az ugyan­ott még érvényben nem levő adótörvények életbeléptetéséről szóló törvényjavaslat tár­gyában és végül ugyancsak a pénzügyi bi­zottság jelentését a jelzálogkölcsönök átvál­toztatásánál adandó bélyeg- és illetékkedvez­ményekről szóló törvényjavaslat tárgyában. A három törvényjavaslat tárgyalását a jö­vő hétfői ülés napirendjére tűzték ki. Mandel Pál az igazságügyi bizottság előadója benyújtja az igazságügyi bizottság je­lentését a Monaco herczegséggel 1886. február 27-én Bécsben a közönséges bűntettesek köl­csönös kiadása iránt kötött állami szerződésnek beczikkelyezéséről, továbbá a német birodalom­mal 1886. márczius havában Bécsben a sze­gényjog kölcsönös biztosítása iránt kötött ál­lamszerződés beczikkelyezéséről szóló törvény­­javaslatok tárgyában. E jelentéseket az osztályok mellőzésével napirendre fogják tűzni. Földvári Miklós előadó beterjeszti az állandó igazoló bizottság jelentését, a­mely sze­rint dr. Tisza István vízaknai képviselőt a sza­bályszerű 30 nap fentartásával igazolandónak találta. A ház a bizottság jelentése értelmében határozott s dr. Tisza Istvánt az első osztályba sorozta. Szathmáry György jegyző jelenti, hogy Ábrányi Kornél sürgős interpellációt jelentett be a magy. kir. operaház és a nemzeti szín­ház bevételeiről és kiadásairól szóló kimutatá­sok tárgyában a belügyminiszterhez. Következik a mentelmi bizottság jelentése. Porubszky Jenő a mentelmi bizott­ság előadója ismerteti első­sorban Szemnecz Emil mentelmi ügyét. 1884. márcz. 15 én Far­kas Sándor és társai népgyűlés rendezésére kér­tek és kaptak engedélyt, s ez alkalomra ünnepi szónokul Ugrón Gábort kérték meg. Ezt meg­tudta az u. n. függetlenségi párt 100-as bizott­sága, hasonló engedélyt kért ugyanazon helyre , az engedélyt úgy kapta meg, hogy a népgyű­­lést, a másiknak lefolyása után negyed órával megtarthatják, ünnepi szónoknak Verhovay Gyulát kérték meg. Ugron Gábor és társai azon­ban a kitűzött helyről, minthogy ott szóval es­­etleg bántalmaztattak, a népgyűlés megtartása nélkül voltak kénytelenek távozni. Szemnecz Emil ez alkalommal, az ünnepi szónok számá­. auuWill­e WeuSVPllti a képviselőket, emelt ököllel fenyegetőzött és tojással dobált. A mentelmi bizottság, a btk. 176. §-ába ütköző vétséget látva ez eljárásban azt javasolja, hogy Szemnecz képviselő mentel­mi joga függesztessék fel. A ház felfüggeszti Szemnecz Emil men­telmi jogát. Porubszky Jenő előadó ismerteti Ver­hovay mentelmi ügyét, mely abból áll, hogy Guttmann Herman radvánczi lakos, becsületsér­tés és rágalmazás czimén óhajtja törvény elé idézni Verhovayt, egy a „Függetlenségiben megjelent közlemény miatt. Minthogy azonban a közlemény írója első­sorban vonandó felelős­ségre , az e lap radvánczi levelezője, ez pedig meg sem kiséreltetett, előadó azt javasolja, hogy Verhovay mentelmi ügye föl ne függesztessék. A ház hozzájárul a mentelmi bizottság előterjesztéséhez. Porubszky Jenő előadó ismerteti Vad­­nay Andor mentelmi ügyét. Vadnay ellen Nagy Pál szepesdi lakos indított pert rágalmazás és közcsendháboritás vétsége miatt s a tapolczai járásbíróság kéri őt kiadatni. Minthogy azon­ban a járásbíróság az előnyomozást, daczára az igazságügyminiszter erre vonatkozó rendeleté­nek, meg nem ejtette s az előadó előtt nem világos a vádlott képviselő és a terhére rótt cselekmény közötti összefüggés, azt javasolja, hogy Vadnay mentelmi joga fel ne függesz­tessék. A ház hozzájárul az előadó előterjeszté­séhez. Porubszky Jenő előadó jelenti, hogy a mentelmi bizottság Györffy Gyula mentelmi jogát felfüggeszteni javasolja, minthogy ezt a Csíkszeredai törvényszék kéri, Györffynek a gyergyó­szt.-miklósi határban Mikó Árpáddal elkövetett párbaj vétsége miatt. A ház Győrffy Gyula mentelmi jogát fel­függesztette. Porubszky Jenő előadó ismerteti Szem­necz Emil mentelmi jogának felfüggesztése iránt beadott kérvényét a pestvidéki törvényszéknek. Szemnecz Emil ugyanis Herman Ottóra, 1885. április 1-én, midőn az országház előtt Clairrel együtt Hermant megtámadta, revolvert szerzett. Ezt Szemnecz maga beismerte, s midőn Clairt a btkv. 262. §-a alapján becsületsértés vétsége miatt helyezte vád alá, elhatározta, hogy ezzel együttesen tárgyalja Szemnecz ügyét a 41. § ba ütköző közrend elleni kihágás c­ímén. Előadó a bizottság határozata alapján javasolja Szem­necz mentelmi jogának ez ügyre való felfüg­gesztését. A ház hozzájárul az előadó javaslatához. Elnök, mielőtt az interpelláló megté­tetnék, a szombaton délelőtt 11 órakor tar­tandó ülés napirendjére kitűzi az igazságügy bizottság 303. sz. jelentését az irodalmi és mű­vészeti művek szerzői jogainak kölcsönös meg­védéséről Ausztriával kötött egyezményről szóló törvényjavaslatról és a közgazdasági bizottság jelentését az értékpapírok adásvevése és a tőzsdeszerű adás­vevési üzletek után fizetendő illetékről szóló törvényjavaslat tárgyában. (He­lyeslés.) Következik az interpellate. Ábrányi Kornél nem akar elébe vág­ni annak a tárgyalásnak, mely az államsegélyt kérő színházak pénzügyi és egyéb bajai fe­lett, a belügyminisztériumi költségvetés meg­vitatásánál, előre láthatólag nagyobb arányban napirendre fog kerülni és és azért interpellá­­c­ióját a lehető legrövidebben indokolja. De óhajtja és hiszi, hogy abban az egész ház egyetért vele, hogy ezen tárgyalás lehetőleg az objectív szempontok korlátai közt maradjon és mint ilyen, magának a belügyminiszter úrnak óhajtásához képest nem csak valamely nega­tív, hanem lehetőleg pozitív és gyakorlati ered­ményhez vezessen. E czélból teszi meg inter­­pellác­ióját. Hivatkozik arra, hogy a színházak tárgyában teljes és alapos informác­iót csakis az összes bevételekről és kiadásokról szóló ki­mutatások, valamint a kezelési, személyzeti és egyéb ügyekre vonatkozó szerződések nyújt­hatnak. Ily kimutatások nélkül a képviselőház nem lehet abban a helyzetben, hogy ítéletet mondhasson akár az államsegélyek­ről, akár azok telasztálásának helyes, vagy helytelen módszeréről. A ház előtt ily kimutatások, bár azok előterjesztését a belügyminiszter már múlt év­ben is megígérte, még ma sem fekszenek. E kimutatások nélkül mindazon államsegélyek, melyek a színházak által igénybe vétetnek, a rendelkezési alapok jellegével bírnak,a­melyek­ről senki sem tartozik számadással. És, mint­hogy nem hiszi, hogy a belügyminiszter így akarná feltüntetni a kérdést, mert akkor nem bízná a képviselőházra annak eldöntését, váj­jon az opera továbbra is a mai kezelés mel­lett maradjon-e, vagy esetleg vállalkozónak adassék-e át? És minthogy a belügyminiszter úgy teszi fel a kérdést, hogy a felelősséget, ha nem is hárítja teljesen a képviselőházra, de minden­esetre megosztja vele és végül, miután a kép­viselőház a belügyminiszter kezdeményezésére ily helyzetbe jut, méltán megvárhatja, hogy mielőtt arról dönteni kellene, teljes és alapos informác­iókkal bírjon, annál is inkább, mert ha a többi okokat el is hagyja, a képviselő­háznak ez idő szerint nem is egy, hanem két intendaturai korszak felett kell döntenie, me­lyek illetékes férfiak nyilatkozatai szerint egy­mással merev ellentétbe állíttatnak és a­melyek fölött ítélve, ítélni kell egyszersmind a fölött is, vájjon az eddigi rendszer hagyassék-e meg, vagy pedig a kezelésen történjék változtatás? (Helyeslés.) Mindezeknél fogva a következő interpel­­lácziót nyújtja a belügyminiszter úrhoz: Szándékozik-e a magyar kir. belügymi­niszter úr a képviselőházat abba a helyzetbe juttatni, hogy a magyar kir. operának és a nemzeti színháznak összes bevételeiről és ki­adásairól szóló kimutatások, valamint a keze­lési, személyzeti és szervezeti ügyekre vonat­kozó szerződések, az operának és drámának elválasztásától kezdve a jelen év dec­ember haváig a képviselőháznak rendelkezésére áll­hassanak ? Hajlandó-e elrendelni, hogy a kimutatá­sok legkésőbben a jövő év első napjaiban, pon­tosan összeállítva és kinyomtatva a képvise­lők között szétoszthatók legyenek? Az interpellác­ió ki fog adatni a belügy­miniszternek. Ezzel az ülés déli 12 órakor véget ért. Corneille olyan hősöket állít elénk, mint a­mi­lyeneknek az embereknek kellene lenniök, — Racine olyanokat, mint a milyenek való­sággal az emberek. Corneille hősei diadal­masan jutnak ki a szenvedélyek harczából, — mert ideális emberi herosok. — Rasine hősei elbuknak,— mert igazi emberek. A szenvedélyeknek igaz, mély, megrázó, fenségesszerű festése, — ez az, a­mi bennün­ket meglep Rasine tragédiájában; — s e te­kintetben Rasine a tökély Shaksperer magaslatán­áll. — Rasine többnyire nők­nek adja a főszerepet tragédiájában. S minden­kor oly tárgyat keresett, a melyben hősnője szenvedélyének alapja a szerelem, mert jól meg­érezte, hogy ez hat a legtöbb emberre — s igaz­sága a legáltalánosabb. De nehezebb sincs ná­la, sem a melyben a közhelyeknek s a divat­nak oly nagy tere lenne. E két szirtet kikerülni a szerelem festésében a drámai költő feladata. Racine elérte ezt a dicsőséget. Ni­­sard, a franczia irodalom történetében —Raci­­neról szólva, ezt mondja: — „az összes emberi szenvedélyek közül egy sem ölt különbözőbb ala­kokat, mint a szerelem; egyik sem volt inkább alávetve minden korszak uralkodó szellemirá­nyának ; s legnehezebben elérhető szépség egy drámai költeményben a szerelem oly rajza, mely el ne avuljon. Nincs biztos­ jele a lángésznek, mintha ez sikerült neki.“ Corneille tévedését tekintve, nagyon le­hetett tartani attól, hogy Racine is a­helyett, hogy a szerelem jellemvonásait az emberi szív mélyében keresné, annál a k­ü­l­ö­n­l­e­g­e­s bé­lyegnél talál maradni, melyet arra korának képzelet iránya nyomott. Kikerülte e veszélyt. Nincs költő, a­ki a szerelmet jobban festette volna — és hatalmasabb erővel. Az ő hőseinek szerelme feltétlen és ha­tártalan, — a mely a helyzetek és jellemek szerint változik; — s innen az igazi tra­­gikai mélység minden művében. Mert a tragédiában a szenvedélyeknek nem szabad csak múlékony szeszélyeknek lenni; a személyek egész sorsa azokhoz van kötve. É­s ez nem csak a színpadon van így. Mennyi élet közülünk, melynek sorsát egy szenvedély döntötte el! Szükséges tehát, hogy a dráma személye mindent föláldozzon szerel­me tárgyának, vagy ha szíve elég magasztos arra, hogy a kötelességet még magasabbra tart­sa, akkor szükség, hogy ez az áldozat — éle­tébe kerüljön. A Racine nyelve személyesé. Ő azt eme szivek mélyéből vette, melyeket oly különbö­ző szenvedélyek dúlnak, s melyek, mig legin­kább háborognak, legjobban is tudnak olvasni önmagukban. Pa­u­lay Ede „Baja­z­et“ fordításához írt előszavában megjegyzi, hogy Voltaire, ki roppant szétágazó írói munkásságából maga is nagy részt szentelt a színpadnak, felszólít­­tatván, hogy miért nem bírálja meg Racine műveit, mint megbírálta a Corneillest? — el­ragadtatással válaszolta: „Racinet megbírálni nem tesz egyebet, mint minden lap alá e sza­vakat írni: „Szép, erőteljes, öszhangzatos, bá­mulandó, fenséges.“ E. Kovács Gyula a két darab ilyetén szembeállításánál főleg a két ellentétes — cl­a­s­­sikus és romantikus — irány különb­ségeit akarván kiemelni: „B­aj az e !“ - egészen híven a franczia előadási modorhoz, fog nálunk is színre kerülni. Az 5 felvonás között az elő­függöny nem ereszkedik le, s a felvonások kö­zötti szüneteket rövid, hangulatot keltő zene tölti be. Ivánffi Jenő. h­u - Munkácsy a magyar érdekért. Hírneves festőművészünk, mint a párisi magyar egylet elnöke, az egyleti ház felépíthe­­tése tárgyában következő körlevelet intézte Ma­gyarország városaihoz: „Tekintetes Városi Tanács! Egyletházunk tervezetével és kivitelével megbízott házügyi bizottság egy felhívást kül­dött a tekintetes városi tanácsnak, avval a ké­relemmel, miszerint kötvényeinkből egy darabot elvállalni méltóztatnék. Midőn a bizottságunk ezen kérelmét a tekintetes városi tanács kegyes figyelmébe aján­lom, nem mulaszthatom el különösen hangsú­lyozni, mily rendkívüli horderővel , mily mo­rális hatással bírna a magyar közönségre azon tény, ha drága hazánk minden városa ezen ál­dásos vállalatnak elősegítése czéljából kötvé­nyeinek aláírásában részt venne. A nemzetek fölvirágzása, anyagi és szel­lemi előhaladása mindenkor azon működési kor iránya és terjedelmével tart lépést, melyben a nemzeti nagyérdek akár közvetlen, akár közve­tett módon, úgy a magánpolgárok, mint az ezek által alakított testületek részéről elősegíttetnek. A­mely mérvben nyernek a közc­élok tá­mogatást a magánpolgárok és testületek részé­ről, az elért siker azon arányban nyilvánul,és a nemzeti érdekeink úgy anyagi, mint szellemi tekintetben, csak akkor vehetnek folyton emel­kedő lendületet, ha a közreműködés nem csu­pán és egyedül a haza szűk határaiban, hanem azon művelt világ és nemzetek körében törek­szik elsajátítani a szép, jó és nemes fogalmát, hol az ipar, tudomány és művészet a kor igé­nyeinek teljesen uiogaraitja az eredmény, mely ez esetben az egyes állampolgárok ismereteinek gyarapodása neme­­sülésében nyilvánul, nemzeti érdekekre bizo­nyára jótékony befolyással lesz. Ezen eszme megvalósítása képezi felada­tát a párisi kölcsönösen segélyző magyar egy­letnek, midőn tagjai, a kölcsönös segélyzés és társulás által, a magyar nemzetiség hű megőr­zése mellett, a tudomány, művészet, ipar és ke­reskedelem kitűnő forrásánál — Parisban — önmivelődésüket tökélyesiteni törekednek és azon szeretve táplált remény emeli keblüket, hogy fejlesztett képességük és képzettségüket maj­dan a hazában, ennek érdekei mellett, előnyö­sen érvényesíthetik. Drága hazánkban alig van város, mely­nek egyik más fia ne tartózkodott volna Pa­risban, ne élvezte volna az egylet jótéteményeit, ne itt kapta volna a kellő szellemi és anya­gi támogatást, útbaigazításokat, sőt iparának theoretikus oldalát tekintve, tudományos kiké­­peztetését is. Ezen tények által felbátorítva, apellálunk szeretett hazánk városainak hazafias érzületére, midőn ügyünk iránti pártfogását kikérjük.Tesz­­szük ezt azon tudatban, hogy ez által hazánk legsürgősebb ügyét, a honi ipar megteremtését nagy mérvben mozdítják elő. Hazafius tisztelettel kelt Parisban, 1886. szeptember. Munkácsy Mihály, elnök. I Ipolyi Arnold,­­ A magyar katholikus klérusnak és a ma­gyar tudományosságnak méltó büszkesége Ipo­lyi Arnold nagyváradi püspök n­i­n­cs többé-E megdöbbentő hírt a „Debreczeni El­lenőr“ ma reggel ideérkezett számában olvas­suk, mely erre vonatkozólag következő távira­ti értesítéseket tartalmazza: „Ipolyi Arnold meghalt “ Ez a váratlan fájdalmas távirati tudósí­tás érkezett csütörtökön Debreczenbe. A táv­irat szerint a nagynevű főpap, ki egyik leg­nagyobb büszkesége volt a magyar tudomá­nyosságnak, csütörtökön délben szélhüdés kö­vetkeztében halt meg. — Ipolyi Arnold a ta­vaszon, márczius 2- án neveztetett ki­­ felsé­ge által a beszterczebányai püspöki székről az elhunyt Lipovniczky István helyére s a szent László által alapított gazdag püspöki széket a nyáron foglalta el nagy, fényes ünnepélyessé­gek között. Az egész ország osztatlan öröm­mel és lelkesedéssel üdvözölte akkor, a kitű­nő főpap kineveztetését. Azóta Nagyvárad vá­rosa, e rövid idő alatt is,­­ minduntalan ta­pasztalta a nemes szivü főpap és nagy tudós­nak bőkezűségét a város kulturális és humá­nus intézetei iránt táplált jóindulatát. És most egyszerre félbeszakadt a nagy munka, az áldá­sos tevékenység, melyet Ipolyi Arnola e nagy­ fontosságú diocesis székhelyén kezdett. E hírt nem csupán az egyházmegye, az ország a vallásu lakossága, de bizonyára a műs hetvek is mély részvéttel, őszinte megilletőd­és­sel fogadják. „ ...­­ Nagyvárad, decz. 2. Ipolyi Arno püspök ma délben szélhűdés követ­keztében meghalt. Ipolyi Arnold püspök halála azon percz­­ben következett be, midőn délután egy óra­­kor a püspöki lakban az ebédlő terembe akart lépni. A püspöknek még délelőtt semmi baja sem volt, s jó kedélylyel érintkezett körny­eze­tével. A hirtelen és váratlan haláleset, város­szerte óriási megdöbbenést keltett. Nem találkozva a hírnek más helyen és módon való megerősítésével, ma délelőtt sür­­gönyileg kérdést intéztünk nagyváradi laptár­sunk a „Nagy­váradénak szerkesztőségéhez, honnan délben azt a választ kaptuk, hogy a nagynevű főpap tegnap déli 1 órakor ro­hamos szívszélhüdés következté­ben hirtelen meghalt. E váratlan hírnek megdöbbentő hatása alatt állva, nem lehetünk abban a helyzetben, hogy az elhunyt jelesnek érdemeit megfelelően méltathassuk. Érdemei, közéleti szereplése, az egyházi és tudományos világban kifejtett működése sokkal ismeretesebbek a haza minden polgára előtt, semhogy a halála által okozott országos gyász közepette a részvétel érdemeinek felso­rolásával kellene felébresztenünk. Érdemeiről majd hivatottabb egyének és illő helyen fogják magasztaló elismerésüket ki­fejezni. Ipolyi Arnold halálával egy fényes szel­lem, egy ragyogó elme és egy hazáját lángo­lóan szerető szív vált semmivé. Emléke maradandó lesz a magyar nemzet történetében! * Az elhunyt nagynevű főpap életrajzi ada­tait röviden a következőkben foglalhatjuk össze: Ipolyi Arnold született Ipoly-Keszin, Hont­­megyében, 1823. évi október 18 án. Atyja Stummer Ferencz főszolgabíró volt. Anyját Szmrecsányi Arzeniának hívták. A nagynevű püspök legidősebb fia volt szüleinek. Már kora ifjúságában élénk esze és gyors felfogása által tűnt ki. Nevelését édesanyja, e műveit lelkű nő kezdette meg, korán beleoltva lelkébe a ne­mes és szép iránti fogékonyságot, s a hazaszere­tetet. Tanulmányait Nagy-Szombatban kezdette meg, s a midőn a hat gymnasiális osztályt el­végezte, életének 12-ik évében az esztergomi érseki megye növendékei közé vétetett fel, s Pozsonyban folytatta tanulmányait. Két év múlva a nagy­szombati püspöki ly­zeumban hallgatta a bölcsészeti tanfolyamot. A hittani tanfolyamot a bécsi Pázmáneumban hallgatta. A bécsi egyetem kitűnő tanárai nemesítő ha­tással voltak a lánglelkű ifjúra. Huszonegyéves korában elvégezvén az egyptem­i tanfolyamot, még az évben Kopácsi József prímás rendeletére pappá szenteltetett, a báró Mednyánszky Dénes mellett káplános­­kodott. Innen 1847. július 26 án komárom­­megyei Szentpéter községbe küldetett segéd­­lelkész gyanánt. Egy évig működött ez állá­sán, míg 1848. október 10-én Pálffy Lipót gróf gyermekei mellé hivatott meg nevelőül, 1860 ban a pápa kinevezte tiszteletbeli kamarásnak. A Pálfi családtól megválva, elfoglalta a zohori plébániát. Thun gróf budai tanfelügyelővé ne­vezte ki. Később Törökszent­ Miklóson is plébá­­noskodott. A tudományos akadémia Ipolyit már 1861 ben rendes tagjává választotta. 1863 már­czius 8 án ki­neveztetett az egri káptalan ka­­nonokjává. 1867-ben a király ő felsége a budapesti központi papnevelde igazgatójává nevezvén ki, lakását a fővárosba áttette. 1872 ben kineveztetett beszterczebányai püs­pökké. A király 1878. decz. - én az országos közoktatási tanács elnökévé nevezte ki. 1886. évi február 18 án Bécsben kelt legfelsőbb ki­rályi kézirattal a Lipovniczki elhalálozása által megürült nagyváradi püspöki székre nevezte­tett ki, mely állását kineveztetése után egy hó­val foglalta el. * Ipolyi Arnoldnak irodalmi működése, a társadalmi és egyházi életben való kiváló sze­repléséről ily szűk keretben csak a legvázlato­sabban emlékezhetnénk meg, de ezzel nem akar­va nagy emlékének ártani, más alkalomra tart­juk fenn nagy irányú és messze szétágazó mű­ködésének ismertetését. Hogy ezen, a magyar clerus díszes sorai­ból magasan kiemelkedő főpapnak, tudományos irodalmunk méltó büszkeségének váratlan el­hunyta országszerte a legmélyebb részvétet kel­tette fel, azt felesleges bizonyítani. Mi a megdöbbentő hír első behatása alatt csak azt kívánhatjuk : Legyen az ő emlékezete mindörökre ál­dott ! NAPI HÍREK. * K Biasini Sándor helybeli tekin­télyes kereskedő, tegnap ünnepelte meg azon nap huszonötödik évfordulóját, a­mikor önálló üzletfőnök lett. A közbecsülésben álló jubiláns­nál tegnap délben tisztelgett a kereskedői kör választmánya, kifejezvén a pályatársak meleg Szerencsekívonatait. Helyből és más városokból számosan gratuláltak K. Biasini Sándornak, ki­­nek vendégszerető házánál tegnap este nagy lakoma von, melyen több kolozsvári előkelő ke­reskedő és a jubiláns néhány rokona és barát­ja vettek részt. Lakoma közben a kereskedő­­nrak dalegylete tisztelgett szerenáddal,előadván egy Pár szép énekdarabot. A kedélyesen mulató társaság nem feledkezett meg­­ a kulturegyletről sem, melyről egyetlen ünneplő társaságnak se kellene megfeledkeznie. Egyik vendég indítvá­nyára csakhamar 35 frt gyűlt össze a nemes c­élra. Ez összeg lapunk szerkesztőjének a­dott át. Az adakozók a következők: Hivs Károly 10 forint, K. Biasini Sándor, Bi­rz Sándorné, Biasini Anna és Biasini Ilona 10 frt, Tauffer József 2 frt, dr. Bíró Já­nos 5 fl ügyész 1 frt, Petrán János 1 frt, Hirschf­u György 1 frt, Somlyay László 1 frt, dr Béni János 1 frt, Sipos Gábor 1 frt, Hirschfeld dor 1 frt, Török Imre 1 frt, Szakács Káin­“" 1 frt, Szilágyi Gyula 1 frt, Fekete Albert 1 frt, Hegyesy Vilmos 1 frt, Ajtai K. Albert frt. — A lakoma igen jó hangulatban késő éjjelig folyt és számos toaszt mondatott a d­rék, érdemes jubilánsra, kit hogy a gondvise­­lés sokáig éltessen örömben és boldosságba! mi is szivünkből óhajtjuk. 8 ’ * Királyi adományok. Ő felsége a Brassóban felállítandó óvodára háromszáz forintot, a magarei görög szert. kath. templom építésére pedig száz forintnyi segélyt adomá­nyozott. * Közművelődési egyesületek con­gressusa. A budapesti „Magyar Iskolaegye­­sület“ ma meghívta az E. M K. E.-et is az 1887. ápril 11-én és 12 én Budapesten tartan­dó „közművelődési czélú egyesületek“ congres­­susára. A meghívó mellé van csatolva a tárgy­sorozat, melynek főbb pontjai: szükséges-e a különböző egyesületek közt állandó ösz­­szeköttetést létesíteni? szükségesek-e en­­nek folytán a további összejövetelek? szükséges-e az összeköttetésbe lépett egyesüle­tek számára egy közösen fentartott lap kiadása? — A congressusra „egy egyesület 15 képviselőnél többet nem küldhet. “ A con­­gressus felkiáltással szavaz. Részt vesznek ben­ne a budapesti „Magyar Iskolaegyesület" felü­gyelő-bizottsága s a fővárosi hírlapírók. * Szegény iskolás gyermekek ru­házatára 20 frtot küldött ma az E. M. K. E a Szolnok dobokamegyei választmányhoz. Berde Sándor kaczkói ref. lelkész folyamodott volt az irányban a miután a megyei választmány a folyamodványt helybenhagyta, az E. M. K. E. ma sietett az összeget e sorokkal elküldeni: „Voith Gergely alalnök urnak. Deés. Ma vé­­vén a megyei választmány helybenhagyó véle­ményét, — ma sietünk az idő tél vize miatt a szegény iskolás­ gyermekek ruházatára égetően szükséges 20 frtot azonnal leküldeni. Kérjük a megyei választmányt a szent pénz helyes föl­használása iránti intézkedésre. E. M. K. E el­nöksége:“ * Kolozsvár városi választmá­nyunk szombaton, folyó hó 3 án d. u. 5 óra­kor a városházán rendes havi ülését tartja. A választmányi és alapító tagok tisztelettel meg­hivatnak. D­e­á­k­y Albert, alelnök : (S­z­e­nt Sí­rál­y­i Kálmán, jegyző. * A farsang az E­M­K­E­ért. Az első tánczmulatságról értesítenek, mely a kul­­turegyleté. A „Budapesti könyvnyom­dászok“ rendezik decz. - án. Tehát minde­nütt gondolnak reánk s először is a közműve­lődés derék technikai munkásai, a szedők. Él­jenek. * A polgári kötelességek teljesíté­se szép dolog is, jó dolog is, de muszáj is. Az esküdtek, kik bizonyos bűnesetek felett bí­rói széket ülni vannak hivatva, nemcsak jogo­kat gyakorolnak, hanem kötelességet is teljesí­tenek. Ezt az utóbbi tételt jó lesz szívükre venni azoknak a polgároknak, a­kik az esküdt tisztség betöltésére jogosítják. Már sokszor meg­történt, hogy ilynemű sajtóperekben az esküdt­szék összeállítása vett legtöbb időt igénybe, csak azért, mert nem jelentek meg kellő pon­tossággal és meghatározott számban. Nincs mi­ért emlékeztetnünk a legutóbbi sajtóperre, a­mikor is tíz óra után lehetett összefogdosni a 36 esküdtet. A­kinek tetszik a polgári jogok élvezete, annak tessék a kötelesség teljesítése is. Holnap ismét feladat vár az esküdtekre, igen jól tennék, ha a pontos megjelenésben legalább ők járnának elől. Mennél korábban jőnek, an­nál hamarabb szabadulnak meg. * „A gyalui vár“ czímű tárcza­köz­leményünket — melynek első része lapunk 273- ik számában jelent meg,­­ az író közbejött betegsége és az ezzel egybefüggő technikai aka­dályok miatt kellett néhány napig megszakíta­nunk. * A földészek olvasóköreiben a hé­ten nyitja meg Jakab László városi állator­vos a felolvasások sorát. Szombaton este a hí­­delvei, vasárnap a k.-magyarutczai körben tart felolvasást „Szarvasmarha-tenyésztésünk és a kolozsvári kiállítás“ cz. alatt. Felhívjuk rá az érdekeltek figyelmét. * A Báthory ünnepet meg fogja ülni de­czember hó 12 én Bithon István halálának 300-ados évfordulója napján, a esik Somlyói 1ő- gymnázium is. * Estélyek. A tél folytán négy estély lesz Kolozsvárt a vigadó termében az F M. K. E. javára. Felolvasások, mulat­ságok, kiállítások lesznek ez estélyeken. Fényes­ tisztelt nevek szerepelnek a műsoron: Kolozs­vár miveit közönségének élvezetesebb, nyu­gasabb, nemesebb mulatságot az utóbbi idők­­ben nem kínált rendezőség ez estélyeknél. A műsor teljesen készen van, s ma egy nagy bi­­zottság tartja a gyűlését, mely a jegyek köz­rebocsátása iránt intézkedik. A műsor holnap lesz kapható a mi is közölni fogjuk. Előre se hívjuk iránta a közönség figyelmét. A jegyet a rendezőség mind a négy estélyre egyszerre adja ki. * A tűzoltó zenekar Szilveszter estál­ján a „Pannónia“ vendéglő nagy termében zen® estélyt fog adni. A zenekar jövőre rendes ze­neestélyeket szándékszik tartani. * Közbiztonságunk érdekében 110­vem­ber­ben 45 egyén lett városunkban elzárás­sal büntetve és 15 innen eltolonczolva. * Jégaport A helybeli korcsolyázó-0#­ 1 a Bátatéri tavon levő jégpályának a leg­s­ze­­bbi időben ünnepélyes és zene mellett 0 tűnendő megnyitása, úgy a korcsolyázási idő­ alatt verseny és estél, ünnepélyek rend0** iránt előkészületeit megtette. A korcsolyázó­sportot kedvelő közönség és az egyleti élvezetére az egylet az évad folyamán több ren­des egy vagy két rendkívüli estélyt és *­csolyaverseny ünnepélyt rendezend — a re

Next