Magyar Polgár, 1886. július-december (20. évfolyam, 146-294. szám)
1886-11-08 / 256. szám
I Előfizetési díjak: Agi* eura............................. félévre................................... frt. Negyedévre.............................4 frt. fgg hóra..................................1 frt 60 kr Mindennapi elárusításra helyben, az elárusítóktól vagy a kiadóhivatalból elvive: ggy (iám ára 6 kr — A hirlapközvetitő Iroda által elküldve 6 kr Hirdetési dijak: ggy négyszög centiméternyi tér ára 8 kr. gyárosok, kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. _ nyilt tér sora 36 krajczor. — 256. szám. Kolozsvár, 1886. hétfő, november 8. SZERKESZTŐIéOÉK KIADÓHIVATAL ..MAGYAR POLGÁRI KÖNYVNYOMDÁJA Belközéputcza 4. sz. Megjelenik mindennap, vanár-óa ünnepnapok kivételével. Használatlan kéziratok nem adatnak vissza. Névtelenül beküldött közlemények nem közöltétnek. Huszadik évfolyam. A háború előjelei. „A gazdálkodás, melynek nincs párja a történelemben“ (így jellemzi Smolka a bulgáriai eseményeket) újabb veszedelmet idézett elő. Orosz izgatás folytán és orosz bérenczek vezetése mellett Bulgáriában lázadás tört ki s a lázadók ideig-óráig elfoglalva tartották az egész várost. Újabb táviratok szerint a rend már helyreállittatott, az összeesküvők egy részét elfogták, a többiek pedig elmenekültek. Oroszország tehát kísérleteket tesz, hogy polgárháború támasztása által szerezze meg a feltételeket, melyek Bulgáriát hatalmába adhatják. A burgaszi kísérlet bizonyára ismétlődni fog más helyeken. A muszka rubel bőven terem és a bolgár népnek is vannak elzüllöttjei, kik megvásárolhatók a haza ügye ellen. A szegény kis ország latba vetette öszszes erkölcsi erejét a hatalmas ellenséggel szemben. Oroszország most magában a bolgár népben szedi össze az erkölcstelen elemeket, hogy megingassa a morális szilárd positiót, melyet Bulgária kormánya és a nép java az orosz törekvések ellenében elfoglalt. Valóban, példátlan az a történelemben, hogy egy hatalom ekként garázdálkodhassék idegen földön, hozzá még olyan földön, melyhez több más hatalom fontos érdekei és — mondhatni — egy világrész békéjének érdeke fűződnek. Az orosz nyers erő kigúnyol és lábbal tapos minden jogot, azon eljárással, melyet Bulgáriában követ. És mialatt ezt teszi, a leginkább érdekelt hatalom kormányaiban és népeiben egyre jobban szilárdul az a meggyőződés, hogy Oroszország hallatlan garázdálkodását már csak fegyveres föllépéssel lehet megakadályozni. Az osztrák-magyar monarchiát harczia. hangulat lengi át, mely kifejezést nyer a delegácziók elnökeinek beszédeiben, sőt magában a trónbeszédben is. Ő Felsége hangsúlyozza ugyan abbeli reményét, hogy sikerülni fog a béke áldásait megóvni; hangsúlyozza azt is, hogy viszonyaink a többi hatalmakkal kitűnőek és hogy minden kormány részéről békés szándékokról biztosíttattunk; — de a trónbeszéd élesen kiemeli, hogy a helyzet nehéz, a bulgáriai bonyodalmak újabb komoly aggodalmakra adnak okot és a monarchia követendő keleti politikájaként határozottan azt az irányt jelöli meg, mely a közhangulattal mindenben megegyező és mely ellen Oroszország minden nap új sértéseket enged meg magának. A kormány „fáradozásai arra vannak irányozva, hogy a bolgár kérdés végleges rendezésénél, melynek a hatalmak közreműködésével kell megtörténnie, ezen autonóm fejedelemségben oly törvényes állapot létesüljön, mely a bolgár nép teljesíthető óhajait tekintetbe vévén,egyszersmind a fennálló szerződéseknek és az európai érdekeknek is megfeleljen.“ A trónbeszéd e passusa, a mennyire megnyugtatja a monarchia népeit a felől, hogy az uralkodó és a kormányok nézetei, szándékai teljes összhangban vannak a közfelfogással, n ép annyira kevesbíti a béke chance-ait. Oroszország nem úgy viselkedik, hogy a békés megoldásban valami nagyon reménykedni lehetne. Azon zászlóbontás ellenében, mely Ausztria-Magyarország keleti politikájában a magyar miniszterelnök nyilatkozataival nyert határozott alakot és melyet most az uralkodó trónbeszéde egészített ki, — az orosz hatalomnak nincs egyéb választása, mint meghátrálni, vagy provokálni a háborút. Abban, ami Bulgáriában foly, ez idők szerint nincs semmi jel, mely arra biztatna, hogy Oroszország hátrálni fog. Ellenkezőleg: naponta új meg új bizonyítékokat nyerünk arra nézve, hogy a czár és kormánya el vannak szánva a végsőig menni. A delegácziók elnökei bizonyára híven tolmácsolták a trón előtt azon népek érzületeit, melyek nevében szólottak. Általános az óhaj, hogy a béke megoltalmaztassék és egy nagy háború veszedelmei, áldozatai lehetőleg elkerültessenek. De Magyarországon kétségkívül mindenki osztozik Tisza Lajos gróf felfogásában, melyet az alábbi szavakban igazi magyar lelkesedéssel nyilvánított: ha az tűnnék ki — úgymond — hogy a béke fenmaradásának árakép a trón és monarchia vitális érdekeinek háttérbe szorítása követeltetnék, a miben a trónnak és hazának egy hű fia sem tudna megnyugvást találni, bizton számíthat Felséged hű magyar nemzete ragaszkodására. Ott fog sorakozni e nemzet Felséged magas trónja körül és Felséged fenkölt szavára Istenért, királyért és hazáért mérlegbe veti mindenét és meg fogja védeni igazait.“ Bécsi lap a trónbeszédről. A N. Fr. Pr. a trónbeszédröl többek között a következőket írja: E trónbeszéd örvendetes ellentétet mutat a két delegáczió elnökeinek megnyitó beszédeitől, mert minden sorából kiérzik az a bizalom, hogy a bolgár események okozta komoly aggodalmak daczára, meg fog őriztetni a béke. A trónbeszéd arra nézve, hogy mi után kellene Oroszország egyoldalú befolyása helyett Európa befolyását érvényre emelni, nem ad ugyan felvilágosítást, de az osztrák-magyar politika czéljául határozottan azt állítja fel, hogy Bulgáriában törvényes állapot teremtessék, mely épp úgy megfelel a fennálló szerződéseknek, mint Európa érdekeinek. A monarchiának a bolgá eseményekkel szemben folytatott eddigi tartózkodó politikáját, melyet sokan vádoltak, a trónbeszéd szintén érinti, mikor azt mondja, hogy a bolgár kérdés végleges rendezésének az összes hatalmak közbenjárásával kell megtörténnie, ami azt jelenti, hogy Kaulbars tábornok tehet bármit, s ha részben okkupálná is Bulgáriát, a monarchia egyetlen bevégzett tényt sem fog elismerni, ha az nem a hatalmak közös megegyezésével hajtatott végre. Ha ez a magyarázat helyes, akkor bizonyára Bulgáriában sem fogja eltéveszteni hatását, s meg fogja erősíteni a törvényes kormány ellenállását, mely az orosz terrorizálásnak és a Zankovisták alattomosságának immár félig engedni kezdett. A trónbeszédnek az a része, mely a delegáczióktól elvárja, hogy „bizalomteljes támogatásban fogja részesíteni a kormányt, arra látszik mutatni, hogy Kálnoky gróf az ellenzéki kritika esetére csakugyan el van szánva a bizalmi kérdés felállítani. A párbaj kérdés. Alig van az országban egyetlen törvényszék, mely előtt jelenleg párbaj miatt legalább egy-két vizsgálat ne lenne folyamatban. A sok párbaj per, mely különben is eléggé igénybe vett bírósságaink teedneit máris igen lényegesen szaporította, illetékes körökben mint hírlik, ismét felszínre hozta azon kérdést: összhangban állanak-e büntető törvénykönyünknek a párbajra vonatkozó határozatai a magyar társadalom a jelenlegi állapotaival s nem szükséges-e azokat revízió tárgyává tenni. A revízió szükségét föltétlenül szükségesnek ismerik ugyan el, de vezéreszmére nézve ez ideig még nem létesült végleges megállapodás. TARCZA: Bécsi tárcza. Eottak napja Bécsben. A kolera. Gyilkosság. Rémit. Színházak. Lángeresek. Hangversenyek. Visszaemlékezés Kolozsvárra. November 5. A halottakra való kegyeletes visszaemlékezés a legszebb erények közé tartozik, s az általánosan bevett szokás alól, — az év egy napján e kegyeletnek külső pontja által is tagjaiét adni, — a bécsi lakosság sem tett kitételt. A nagyvárosi, s különösen a bécsi embert gyakran vádolják közönyösséggel érzéketlenséggel és e vád a mennyiben csak élők hozatják fel, lehet jogosult, mert valószínűleg tapoztatáson nyugszik, de ha a halottak látói, hallani és beszélni tudnának, a lefolyt ünne P®k benyomása alapján bizonyosan felemelnék rád szavukat a vád gyengítésére. . Lehet, sőt valószínű ugyan, hogy a baz- Soságba, amivel az elmúlt napokban osztálytelláskülömbség nélkül, kiki sietett elhunyt 8z®rettei sirhalmát, emlékoszlopát, — gyakran anyagi erején felül, — külső ékességekkel él,t°i, a kegyeleten kívül a hiúságnak is tekintélyes része volt, de hát a hiúság mindig a viágot mozgató erők egyike képezte, s ha lehet érkedni az élőkkel egész éven át, mért ne le®tne kérkedni egy nap a halottakkal is, hi-szen ezek nem is protestálhatnak ellene. Annyi bizonyos hogy a látvány, mit a sírhalottak napján nyújtottak, megragadó j° a lapokkal az előtt megkezdődött a zaránd°kolás a temetőkbe; virágárusok, koszorú kép Szítők emberfeletti munkával alig tudtak a megrendeléseknek eleget tenni: lóvasúti és tar- 8a® kocsik, valamint a járművek minden fajta 18 görnyedett a kegyeletnek hódoló emberek és a koruk terhe alatt. . Tetőpontját érte e mozgalom vasárnap és délután. A központi temetőbe a kocsik 78ladatlan lánczolata, valamint az öt perczenként indított vasúti vonatok, az emberek, gyászolók és kiváncsiak tízezreit szállították, s az ott sűrűen felállított rendőri közegek legnagyobb erőmegfeszítést is alig volt képes a roppant tömegben a szükséges rendet fentartani. Az e helyen pihenő több mint 300 ezer halott örökös csöndjét felverte a nagy tömeget jellemző zajzsibongás. Elhunyt kitűnőségek pazarul díszített nyughelyei körül hullámzott a bámuló nép. Makart ecsetjére volt méltó a kép, mit Makart sírja nyújtott. Pazar látvány volt az elhunyt külügyminiszter Haymere nyughelye ie. Nem meszsze tőle alusta örök álmát a korán kiszenvedett és Kolozsvártt közbecsülésben állott Pacor altábornagy. A Ringszínház égésénél szerencsétlenül jártak gyönyörű síremléke képezte a központot, hova a bámulni vágyó közönség tódulni igyekezett. Igyekezett, mert e monumentális emlék, mely csak most állíttatott fel, a szó szoros értelmében hozzáférhetlen volt. Ezrek álltak körülötte , a közönyös nézők bámulatkiáltásai sűrűn olvadtak össze zokogásával a gyászolóknak, kik a közös hant alatt porladozó kedveseiket siratták. A Bécs város által emelt remek márvány-síremléken arany betűkkel van megörökítve az együtt pihenő 382 áldozat neve, 8 a nagy katastropha napja. Roppant költségbe kerülhetett ez oszlop, de egy mellette zokogó öregasszony könnyei azt hirdették, hogy a nagy pénzen vásárolt márvány és arany mind csak hiú, külső pompa, mi nem nyújt sem kárpótlást, sem vigasztalást a hátramaradottak keserű fájdalmában. tz óriási temető távolabbi részeiben kevesebb az ember, gyérülnek a díszes sirkeresztek. Szegény emberek sirhantjai domborulnak itt s a látni vágyó közönség kíváncsiságát nem elégítik ki az egyszerű koszorúk. A ki idejön, hallottját siratja s áhítatát nem zavarja közönyös lárma. A búcsúzó nap sugarai aranyba foglalják a képet, mint térdel szülői sirján a gyermek, férje sirján az özvegy . . . Amint a nap lemegy, mindenki indul haza. A gyalogosok száma kicsiny, a kocsin menni akarók száma nagy. Kocsi bármennyi van, mégis kevés. Félretétetett az udvariasság, s verekedéssel, lökdösődéssel igyekszik kiki valamelyik járműven helyhez jutni. S bár boringként összepréselve s a hosszú út alatt e helyzetben elzsibbadva, de azzal az öntudattal, hogy a kegyelet adóját egy évre lerótta, éjjelre mindenki hazajut. Már ki haza, ki a korcsomóba. Tény az, hogy a vendéglősök kitűnő üzleteket csináltak e napok alatt, aki pedig rész néven veszi azt, hogy a temetőben magát elbúsult ember onnan egyenesen a korcsmába megy, az hibásan cselekszik. Hiszen elvégre minden bánat után vigasságnak kell jönni, ha a bécsinek ezt a sör hozza meg, mi természetesebb minthogy sört iszik. Még pedig ott issza meg a hol van, a vendéglőben pedig sok van, ennélfogva sokat iszik. Másfelől el van terjedve az a nézet, hogy aki a jövő évben ilyenkor inkább akar sírni, mint sirattatni, annak sört kell inni. Mert a sör prophylaetium a cholera ellen, aki pedig a kolerát megkapja, belehal; az orvosi tudomány ma már odáig haladt, hogy ez több mint valószínű. És Bécsben a kolerától nagyon félnek. Amíg csupán a Budapestről kolerával érkezett dr. Schmidt volt az egyedüli áldozat, addig csak az újságok ijesztették a közönséget, s a közönség nem félt. Elbizakodott egészségének tudatában nevette a rémképeket. De amióta a napokban egy éjjel a Paniglgasseban felszedtek egy görcsök közt vergődő szegény csatorna tisztítót, kiről a kórházba konstatálták, hogy nincsen más baja, csak kolerás, s ez a doktoroknak annyira igazat adott, hogy félóra múlva a kolera minden tünetei között elhalt: megfordult a koczka az újságok és publikum között. Amazok nem ijesztgetnek többé, hanem biztatnak, emez pedig duplaporczió sört iszik a korcsmában, rengeteg mennyiségben fogyasztja a karbolsavat otthon, és nagyon fél mind a két helyit. Hogy az „Allgemeine Wiener Fremden- Zeitunk“ kiadója s ezen kívül becsületes 60 éves izraelita könyvnyomdász Schloszberg Jakab mint vélekedett a choleráról, nem tudatik, de hogy többé oka félni nincs tőle, az bizonyos. F. hó 4-én este 10 órakor a belváros kellős közepén úgy nyakon szúrta szegényt egy még eddig ismeretlen gonosztevő, hogy haladéktalanul elköltözött Ábrahámhoz. Az eset feltűnést keltett, s kilencz árvája iránt a részvét nagy. Egy napig volt miről beszélni a kávéházakban. De ti világon mindennek vagy két vége, vagy két oldala van, s amint ezek egymással ellentétesek, úgy ellentéte a szomorúnak a vig. A bécsi pedig nem azért bécsi, hogy a dolgoknak ne inkább a vig oldalaival foglalkozzék. S aminek vig oldala nincs, az csak átmenetileg ad tápot gondolkodásának. Legalább erre mutat az, hogy sem halottak napja, sem a kolera, sem a rémhírek, gyilkosságokról, rablásokról, betörésekről mikkel a lapok naponta bőségesen ellátják szellemi táp gyanánt az újságéhes publikumot, nem tudják megakadályozni, hogy a színházak, tengeresek és minden rendű és rangú mulatóhelyek ne frequentáltassanak folyton a legkitűnőbben. Értem a mozgalmat, mi az idegenek forgalma emelésére irányul Bécsben, de a tapasztalás azt bizonyítja, hogy ez nem vizuális érdeke a színházak és mulatóhelyek tulajdonosainak. A burg színházban a shakespearei előadásokon ép úgy nem kapni helyet estek fél hét órakor, mint mikor Moser csupán a németek által élvezhető vígjátékai, vagy Sardou és Dumas szalon drámái kerülnek színre. Az operában pedig a talán igen is gyakori wagneri zeneművek ép úgy behozzák a közönséget, mint a hetenként adott és vonzerejéből semmit sem veszített Excelsior ballet. E színházban különben a jelenlegi mágnes a karlsruhei udvari énekesnő Staudig asszony. Hála a kitűnő kezelésnek a színházakban az évi zárszámadás deficitrovatja daczára a fényes látogatottságnak, mégis mindig tekintélyes szám által van betöltve. A könnyebb múzsának hódoló három külvárosi színház műsora kellemes egyhangúságot mutat. A Carl-színház Zeller „Vagabund“ czimü operettjét mutatja be naponként. A közönségnek tetszik s a színházat mindennap megtölti. A wiedeni színházban a Czigánybáró lejárta magát s egy hó óta Millöcker „Viceadmirálja“ dominál. Kellemes zenéjű operett s kitűnően adják, de aligha lesz oly tartós, mint a Czigánybáró. Bécsben Straussal konkurálni nehéz. Végül a Józsefvárosi színházban kizárólag egy bohózat uralkodik a deszkákon. „Der Stabstrompeter“ a neve, írták öten, hárman a szövegét, ketten a zenéjét. Adják 18-an, s nézi naponta öt-hatszáz ember. De tömérdek az, aki mulatni akar, s színház csak öt van. S ha valaki mulatni akar, annak nem lehet megparancsolni, hogy ne mulasson. Ha pedig a színházba be nem fér, vagy előszeretettel köti össze a szellemi gyönyörűséget a vacsorálás és sörfogyasztás szintén nem megvetendő élvezetével, felkeres egy Volks-sángerest, melyek száma légió, s melyekben zongorakiséret mellett megzenésítve lehet hallani a hamisítatlan bécsi dialektusban előadott napi eseményeket. Tetemesen fokozza e helyeken az élvezetet a tányérok, poharak, kések és villák csörgése harmonikusan egybeolvadva a pinczérek kopogásával, s az ajtócsapkodás zajával. Harapni lehet a finom illatú pipafüstöt, mely előnyösen helyettesíti a légzésre állítólag szükséges levegőt. Ha akad egy egy magyar ember is, ki a kellemes ensemble daczára sem teszie merész szándékáról, hogy a műsort végig hallgassa, megriad, meging határozatában, mihelyt a mindenütt feltalálható magyar népénekesnő hozzáfog népdalainak exequálásához. A magyar fül ellen intézett e merénylet elől menekvés csak a futásban van. Egyébiránt aki ismeri a természetet, hogy ezt a mulatságot nem tudja kiállani, ne menjen oda. Menjen inkább azokba a magas színvonalon álló hangversenyekbe, miket kezdődő A király a delegácziókhoz. A budai várpalota tróntermében szombaton fogadta Ő felsége a delegácziókat. Az osztrák delegátó nevében Smolka, a magyar delegátió nevében Tisza Lajos gr. tartott beszédet a királyhoz. A felség válasza igy hangzott: Ha ragaszkodásuk, kifejezését őszinte örömmel fogadom. Vegyék érte legbensőbb köszönetemet. A Bulgáriában előfordult sajnálatos bonyodalmak, melyek az elmúlt évben a a philippopolisi kormány felforgatásával kezdetüket vették, újabb komoly aggodalmakra szolgáltatnak okot. A hatalmak egyesült fáradozásainak sikerült ugyan annak idején a mozgalmat elszigetelni és törvényes állapotok helyreállításának útját egyengetni, de a Sophiában beállott újabb események új veszedelmes válságot idéztek elő, melynek fejlődése és —amint reménytem — békés megoldása éppen most kormányom teljes fiigyelmét veszi igénybe. Fáradozásai arra vannak irányozva, hogy a bolgár kérdés végleges rendezésénél, melynek a hatalmak közreműködésével kell megtörténnie, ezen autonóm fejedelemségben oly törvényes állapot létesüljön, mely a bolgár nép teljesíthető óhajait tekintetbe vévén, egyszersmind a fennálló szerződéseknek és az európai érdekeknek is megfeleljen. Az összes hatalmakkal fennálló kitűnő viszonyaink, valamint a minden kormány részéről táplált békés szándék, melyről minden oldalról biztosíttatunk, reménytnyújtanak, hogy a keleti ügyek körül létező nehéz helyzet dacára, sikerülni fog, Ausztria-Magyarország érdekeinek megőrzése mellett, monarchiánknak és Európának a béke áldásait megóvni. Hadügyi kormányom ez alkalommal fokozott áldozatkészségüket veszi igénybe, oly szükségek fedezésére, melyek egyrészt az elszállásolási törvény alkalmazásából, másrészt a fegyvernemek folyton haladó tökéletesítéséből folynak. A kormány azonban arra törekedik, hogy a költségek eme fokozását a lehető legkisebb mértékre szorítsa. Boszniában és Herczegovinában ez évben is minden téren a haladás jelei észlelhetők. Ez országok közigazgatása ezúttal sem igényli a közös államháztartás hozzájárulását. A Boszniában és Herczegovinában elhelyezett csapatok költségeiben kormányom ez évben utóbbi lejebbszállítást vett kilátásba. Midőn az illető előterjesztéseknek beható megvizsgálását mindenkor kipróbált hazafias belátásukba ajánlom; —azon meggyőződésben, hogy kormányomat, fontos és súlyos feladatai teljesítésében bizalomteljes támogatásukban fogják részesíteni, mindnyájukat szivemből üdvözlöm. (Hosszantartó, lelkes éljenzés). A delegácziókból. A magyar delegáczió fogadtatása. Budapest, novei. Ő felsége a magyar delegácziót 1 órakor fogadta. Pontban 1 órakor érkezett ő Felsége kíséretével a trónterembe, hol a delegáczió tagjai által zajos, lelkes éljenzéssel fogadtatott. ti delegáczió tagjai és az udvari főméltóságok az előírt szertartás szerint elhelyezkedve, a király helyet foglalt a trónon, mire Tisza Lajos gr. elnök a következő beszédet intézte ő Felségéhez : Császári és apostoli királyi Felség! „Legkegyelmesebb Urunk! Van szerencsénk, mint a törvény értelmében megállapított közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Felséged legmagasabb rendelete által f. év november 4. dikére Budapest fővárosába egybehívott bizottság tagjainak, hódoló tiszteletünket Felségednek ezennel testületileg bemutatni. Felséges Up! Midőn a reánk nevezendő felelősség teljes öntudatával munkásságunkat megkezdjük , tesszük ezt azon kettős kötelesség érzetében, hogy első helyen gondoskodnunk kell továbbra is a trón és a monarchia biztonságának eszközeiről, de hogy másfelől szem előtt kell tartanunk a pénzügyi helyzet követelte takarékosságot. Ha körültekintünk a monarchiában és látjuk, hogy úgy a nemzetgazdászat, mint a közművelődés terén mennyi az üdvösen kezdeményezett, még félben levő munka, mely folytatásra, befejezésre vár, és melynek mind fenn kellene akadnia, ha a béke tartósan megzavartatnék : önként kitűnik, hogy az ezen esetben bekövetkező vér- és pénzáldozattól eltekintve is, mily súlyt kell fektetnünk arra, hogy Felséged bölcs kormányának sikerüljön a békét a monarchia számára továbbra is fenntartani. Ha az országos bizottságok évről-évre magasabb hadügyi költségelőirányzatot szavaztak meg, ha a magyar törvényhozás a nemzettől újabb szolgálatokat kívánó védtörvényeket alkotott, bátran el lehet mondani, hogy tették mindezt a béke fentartásának érdekében. Mert úgy az országos bizottságok, mint a törvényhozás, meg vannak győződve arról, hogy a monarchia méltóságának és érdekeinek megfelelő feltételek mellett a béke biztosan csak úgy tartható fenn, ha a Felséged kormányának ez irányban folytatott diplomatiai actiója a kellő tekintélylyel és súlylyal bír; ami pedig ez idő szerint — sajnos — a teljesen felszerelt tetemes haderő nélkül el nem érhető. De ez egy maga erre még nem is elég. E mellett okvetlenül szükséges, hogy a