Kolozsvár, 1886. december - 1887. június (1. évfolyam, 1-151. szám)
1887-06-03 / 130. szám
l-ső évfolyam. 1887. 130. szám. Kolozsvár, péntek, junius 3. FŐTÉR 7. SZ. SZENTKERESZTI-HÁZ. A lap szellemi részét illető minden közlemény ide intézendő. KÉZIRATOK NEM ADATNAK VISSZA. Megjelenik a lap minden nap, a vasár- és ünnepnapok kivételével. Névtelenül beküldött közlemények tekintetbe nem vétetnek. waaMin í-ü-í-*—-ü— KOLOZSVÁR Kiadóhivatal: BELKÖZÉP UTCZA 4. SZÁM. ELŐFIZETÉSI DÍJAK: Egész évre............................16 frt. Fél évre..................................8 frt. Negyedévre.......................1 frt. Egy hóra .............................1 frt 50 kr. Egy szám ára 6 kr. HIRDETÉSI DIJAK: Egy □ centiméternyi tér ára 4 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. Nyílt tér sora 25 kr. CSEBERBŐL VEDERBE. Kolozsvár, jun. 3. (2.) A franczia, elég hosszúra nyúlt miniszterválság bevégződése magában véve előnynek volt mondható, amennyiben a kilencz hónapig élt előző minisztérium utódjait csakugyan sikerült, hoszszas vajúdás után, fölfedezni. A megoldás módja is jóformán megfelelt a parlamenti szokásoknak, mert hiszen Rouvier, az új kormányelnök volt az elnöke annak a pénzügyi bizottságnak, amely a buktatást előkészítette s a költségvetés visszautasítására vonatkozó indítványával, illetőleg ennek elfogadtatásával ténynyé is változtatta. Csak természetes tehát, hogy a köztársaság elnöke épen Rouvierékhez fordult, hogy adják vissza az országnak azt, amitől megfosztották. Ám e formai követelmény betöltése, mint rendesen történni szokott, még távolról sem biztosította a lényeget: a biztos többségre számítható, népszerű és erélyes kormányt, ami nélkül, épen Francziaországban, nem kilencz hónapig, de kilencz hétig is alig állhat meg parliamenti kormány. Maga Rouvier is és társai még inkább — amint az egybehangzó tudósítások jelzik — inkább csak a jó középszerűségnek emberei, s épen ezért már előre is, nem annyira a kormányra, mint inkább csak az ügyek vezetésére látszottak hivatottaknak, s a mellett, a radicálisok és hajthatatlanok oly elkeseredett és engesztelhetetlen gyűlölködéssel nézték a kormányválság e módon történő megoldását kezdettől fogva, hogy előre lehetett látni, hogy ha sikerül is valahogyan a Rouvier-minisztérium létrejövetele, bizony valami rózsás ágyon pihenni nem fog. A következés csakugyan igazolta ezt a lehetőséget, mert már az első szó, amelyet az új minisztérium a képviselőtanácsban kiejtett, a rövidre fogott programm vázlat, oly vihart keltett s elsősorban épen a republicánusok különböző árnyalatai közepett, hogy mint írják, a bukás már az első fellépés alkalmára sem látszott épen egészen lehetetlennek. És csakugyan, bár az ellenzék részéről megtett bizalmatlansági indítvány többséget nem nyerhetett és igy a Rouver-minisztérium az első ádáz rohamot kiállotta is, de a szavazás eredménye s azok a számadatok, melyek az elég tekintélyes többség alakulására vetnek világot, tökéletes bizonyosra mutatják, hogy a respublica kormányát a monarchia hívei mentették meg ez alkalommal a bukástól, mert a köztársaság kormánypárti hívei az ellenzéki republicánusoknál csak tizenhattal voltak többen s több, mint másfélszáz köztársasági képviselő nem is élt szavazati joggal. . Ez a győzelem tehát valóságos pyrrhusi diadalnak mondható, mert semmi egyéb nem kell csak épen tiz-húsz monarchista képviselőnek az ellenzékhez való csatlakozása s a Rouvier-kormány kilencz óráig sem éli túl a netalán rámérendő újabb csapást. Hogy ez sohá magára váratni nem fog, meg lehetünk felőle győződve. A Boulanger fölfújt s mint kitűnt, drága állami pénzeken szerzett népszerűsége, még mindig vakítja a radicálisokat és intransigenseket, akik bizonynyal kapni fognak a köztársasági kormányt hazafiságból, vagy épen csak ez alkalomra várakozás kedvéért föntartó monarchisták legcsekélyebb elhidegülésén avagy ellentétes acióba lépésén s azonnal fognak maguknak alkalmat szerezni, hogy a bizalmatlanságra szóló indítványt megtehessék, ami minden valószínűség szerint jobban fog sikerülni az első kísérletnél. Valóban, a rendes logika kerékvágásában haladó gondolkodás megáll és eltéved, ha szemléli e franczia történeteket s a mind határozottabb nyomokat, melyek — vagy a radicálisok felülkerekedésével: a franczia-német haláltusára, vagy a monarchisták többségre jutásával: a királyságra, császárságra, avagy dictaturára utalnak. Boulanger, a nagy szájhős, úgy látszik, egész határozottsággal arra tört, hogy a dictatorságot a revanche útján szerezze meg magának s ha a monarchisták ma még megvédik a respublicát a republicanusok ellenében, ezt, alighanem azért teszik, mert egyfelől féltik a szélső elemektől az államrendet s másfelől nem a veszélyesnek látszó Boulanger utján, hanem a legitimitás mesgyéjén akarják a kibontakozást létrehozni. A franczia nép pedig nézi e rettenetes koczkajátékot nyugodtan, lobogtatja a vörös zászlót, vagy élteti Boulangert, s mindegyre duskálkodik abban a luxusban, a melyet Jókai kassai beszédében oly találóan jellemzett. Szegény Francziaország, s jaj minden országnak, a melynek fiait az ilyen koczkajátéktól még a hazafiság sem tudja visszatartani . . . (Kolozsvár, jan. 3.) A pénzügyi helyzet. Széll Kálmán, egykori pénzügyminiszter,kőszegi választói előtt pünkösdkor tartott beszámolójában, mint mondá: sine ira et studio, hosszasan foglalkozott a pénzügyi helyzettel, s az egyensúly helyreállításának módozataival. A szerinte 40 millióra menő krónikus deficit elsősorban a külpolitikai helyzet által elkerülhetetlenül reánk parancsolt költekezések, azután az ország közszelleme által a kormánytól kierőszakolt aránytalan kiadások következménye ; és csak utolsó sorban okolja a kormányt, hogy a közszellem pressiójának nem tudott jobban ellenállani. Ez az ítélet a csakugyan helyes és elfogulatlan. De aztán nem értjük azt a további czélzást, mintha a kormány csak a hatalom megtartásáért engedett volna. Hiszen, ha egyszer a közszellem megvolt és megvan, bármely kormány hasonló ostromnak lett volna kitéve. Egy folytonos kormányválság pedig, főleg a mostani viszonyok között, egy negyvenmilliós deficitnél is sokkal válságosabb lett volna s lenne most is. A helyzet javítására a „pénzügyi diktatúráig“ menő takarékosság mellett, a közjövedelmek fokozását ajánlja. Az egyenes adók csak végső szükség esetén emelendők, e helyett az általános jövedelmi pótadó volna az angol „lacome Taxe“ módjára általános, tiszta, személyes jövedelmi adóvá változtatandó, s az italmérési adórendszer behozandó a regálénak, az állam által 30/3-os regale-kötvényekkel való megváltásával. Ezeken kívül a dohányjövedékből s más indirekt adókból lehetne többet bevenni, s az állami gyári vállalatokat kellene a magániparnak átadni. S ha mindezek következtében az egyensúly helyreáll, lehet az államadósságok konversiójához fogni. íme egy pénzügyiprogramra, melylyel még bizonyára sokat foglalkozunk. (Kolozsvár, jan. 3.) A külföldi viszonyok közt az új franczia kormány helyzete s a párisi utczai tüntetések érdemlik meg a főfigyelmet. A kormány kiállotta az első tüzet a kamarában. Az ellene beadott indítvány leszavaztatott. Beadatott 425 szavazat, miből 285 a kormány mellett nyilatkozott , a jobboldalt 130-ra számítva, e szerint a tisztán republikánus szótöbbség csak 16. A sajtó élénken foglalkozik az új kormánynyal. A radikális lapok támadják, a függetlenek és mérsékeltek egyelőre tartózkodó álláspontot foglalnak el; a conservatív lapok pedig örülnek a radikálisok és opportunisták szakadásán, miből magukra nézve szakadást remélnek. Az utczai tüntetések, mik Boulanger volt hadügyminiszter mellett lefolytak,jelentős nyomokat nem hagytak. A nép hamar szétoszlattatok. Több elfogatás és sebesülés történt. Maga Boulanger igen higgadtan és hazafiasan viselte magát. Ahelyett, hogy a tüntetést felhasználta volna, sem a katonatisztek ünnepélyén nem jelent meg az operában, sem Párisban nem maradt, hanem külföldi útra indul. Ezzel megadta a párisi népnek az irányt, melyet a mostani viszonyok között legtanácsosabb követni. A KOLOZSVÁR TÁRCZÁJA. Séta Paris iiépisinei muzeumaiban. Irta: MAILAND OSZKÁR. I. Azok közül, kiknek a sors annyira kedvez, hogy Párizsban tölthessenek egy pár hetet, azt hiszem, kevésnek jut eszébe azon gyűjteményekkel foglalkozni, melyekben századok műkincsei, az öt világrész népismei tárgyai vannak összegyűjtve. Nem csodálom! Mert bizony nagy önmegtagadás kell ahhoz, hogy hideg, csendes termeken barangoljunk végig, jegyezve, figyelve, midőn hivogatólag hallszik fel hozzánk a nagy Páris örök zaja, mikor ezer meg ezerféle élvezet kínálkozik reggeltől estig. Párisi tartózkodásom egyik fő czélja az ethnographia múzeumok tanulmányozása volt. Reggeli 10 órától esti 5-ig barangoltam egyik teremből a másikba, fáradsággal tudva meg azt, amit tudni akartam , amit csak itt lehet megtudni, de talán nem is kellett oly nagy önmegtagadás ehhez. Hisz a párisi élet este kezdődik s akinek ideges rugékonyságát tönkre nem teszi a hosszas, élénk figyelés, az kárpótolhatja magát napi fáradalmaiért. Kísérjen el kedves olvasóm ez ethnológiai Bétámon, tegyen meg velem egy körutat, amilyet mindennap megtesz egy-egy spanyol vagy angol társaság, körültekintve a múzeumokban, többé-kevésbbé mély benyomásokat vive haza. De mielőtt sétánkhoz fognánk, mint minden utazó, ki haszonnal akarja idejét felhasználni, hadd tegyünk egy kis előtanulmányt, hogy a felsorolandó ethnographiai gyűjtemények czéljait megérthessük, hogy ezek fejlettségét megítélhessük és ismerjük azon előzményeket, melyek e gyűjteményeket feltételezve, azokat a mai kor kívánalmainak megfelelő színvonalra emelték. Az etimológia kezdetben nem állott egyébből, mint a vad népek hitéről, szokásairól, öltözeteiről hozott csodás hitek összeségéből. Homályos tudata volt e létező sajátos kultúrával bíró népeknek, minden összehasonlító alap nélkül. A csodáktól nem jött senki magához s miután az első kíváncsiság ki volt elégítve, a túlcsigázott étvágy exotikus ingerek után vágyott s mind furcsábbnál furcsább abnormitásokért lelkesült. Antropophag szokásokról, sajátos ünnepélyekről, vad, borzalmas vallásos cultusokról, tollas tiltovírozott testekről szóló hírek képezték az akkori ethnológiát. Ez volt az átmeneti korszak, mint az alchimia vagy diemiához. Ez vezetett tudományos kutatásokhoz. Nem szólva azon eredményekről, melyeket Cook és franczia versenytársai a déli tenger partjain elértek, áthaladva Banks és Forster expeditiói által elért eredményeken. Thierry-t kell megemlítenünk, ki az ethnographia és antropologia közti határt élesebben megjelölve, az első ethnológiai társulat megalakítássához az eszméket adta, s 1819-ben megalakult a „Brittish Association for the advencement of science“, mely azon kérdés felett kezdett gondolkozni, miként lehetne a tanulmány czéljából kiküldött utasok működésébe rendszert hozni. Ehez járult Siebold és Fomorád együttes működése, kik már átlátták, hogy nemcsak gyűjteni kell, hanem minden parányi késedelem kiszámithatlan veszteség a tudományra nézve. S írja Siebold Fomoradnak: „Egy általános történelem megírásánál a jövő nem nélkülözheti majd a vad népekről szóló híreket s anyagát e népek sötét traditióiból is fogja meríteni.“ Ezek új szempontokat is állítottak fel. Kimondták, hogy Európára nézve Ázsia népeinek tanulmányozása a legfontosabb, Amerika ősnépei pedig szintén nem hagyandók figyelmen kívül. De a tanulmányozás e két irányban különböző módszerrel kell történjék. De még előbb felütötték fejüket a philosophiára támaszkodó eszmék. Beszéltek egy lélektani antropológiáról, egy emberiség természetrajzáról, philosophiai geographiáról stb., Neumann Herbertis követője, azt kérdi: „Vájjon az ember nem méltó-e arra, hogy róla egy tudomány neveztessék el.“ 1839-ben megalakult Párisban a „Société d’Ethnologie“, melyhez az előbb alakult „So ciéte des observateurs des l’homme“ csatlakozott. S haaz ethnologia tudományos kutatásai főkép azon vitákra szorultak, miként kelljen az ethnologia, antropologia, psychologia és ethnographia közti határokat megállapítani. Edward, a „Société Ethnologique de Paris“ elnöke, megnyitó beszédében kitűzte azon czélokat, azon utat, mely felé és melyen az etimológiának haladnia kell, midőn e fontos szavakat hangoztatja: „Az emberi fajokat megkülönböztető főelemek ezek: a testi szervezet,az intellectuális jellem, az erkölcs, a nyelv és a történelmi hagyomány. E főelemek nem tanulmányoztattak eddig oly módon, hogy az ethnológia alapját képezhetnék. E hiány pótlására, s a különféle emberfajok lényegének beható tanulmányozására alakult a „Société Ethnologique de Paris.“ Ez az első nagy eredmény, melynél az öntudatos gyűjtés eszméje is hangsúlyozva van. Mindent gyűjteni kell, ez lett a jelszó. Mert az ethnológia feladata nem csak a vad állapotban élő emberek tanulmányozása, hanem a culturnépek múltjának lélek- és embertani szempontból való ismerete. És igy a messze széles országúttá tágult, melyen buzgó kutatók találkoztak, keresve mindenütt azt, a mibe a mult néplelke nyilatkozik. — Herbert nézeteit Cookéval párosították s azon meggyőződésre jutottak, hogy az évezredek óta az egész földkerekségen, különböző népek való nyilatkozása az emberi szellemnek a legmagasabb czél s az utolsó eszme, melyet a tudománynak kutatni kell. De az életrevalóság épen a philosophiának e tudományba való belekeverése következtében hiányzott e tudományból, s Németországban csak akkor kezdett e téren egészséges mozgalom nyilatkozni, mikor Wirchow a koppenhágai congressusból visszatérve, Insbruckban egy antropologiai sectiót alapít. Kevéssel ezután létesült a berlini ethnographiai társulat és a „Zeitschrift für Ethnologie und Urgeschichte.“ Az afrikai és amerikai népek ismeretével tágult az ethnológiai tudomány köre. A missionariusok, az angol és a franczia társaságok által kiküldött kutatók gyűjteményeket hoztak létre, melyek később egyesítve, múzeumokká alakultak. A berlini múzeum főkép afrikai népismetárgyakban gazdagodott, az angol múzeumok zavart tömkelegben felölelnek mindent; a franczia szellemesen hamar belátta, hogy az etimológiának, más földrészek népein kívül, az európai népek isméjére is ki kell terjeszkednie. A franczia múzeumok úgy lettek hű tükrei nemzeti életök 2—3 századának, kegyelettel őriztek meg és gyűjtöttek mindent a mi nemzeti ethnologiájokra vonatkozik, s igy e tekintetben párátlan múzeumokkal bírnak. (Folyt. köv.)J ’didin * ______org A *— (Kolozsvár, máj. 3.) A kolozsvári és gyalui román választók f. hó 7 ére gyűlésre hivatnak össze Bohatzel A. és Coroianu Gyula által. Kolozs-Monostoron d. e. 10 órakor jőnek össze a gör. kath. iskola helyiségében. Első tárgyal a nagyszebeni conferenczián hozott határozatokról fognak referálni az egybehívók, mint a kiküldött delegáció tagjai, aztán további magatartást, a román nemzetiségi Programm végrehajtását illetőleg fognak határozni. Az új kormány állását, melynek maradandó volta különben az általános béke szempontjából is kívánatos, a financziális körök rokonszenves magatartása nagyban biztosítja. A Haute Banque saját jószántából Rouvier rendelkezésére bocsátotta magát. A belga munkászavargások a vidék egy részében elcsöndesedtek, de annál nagyobb erővel törtek ki Brüszszelben, honnan a királyi családot is kiköltözésre kényszerítették. Komoly következményektől tartanak. VÁLASZTÁSI MOZGALOM. KOLOZSVÁR. A kolozsvári I. választókerületi szabadelvű párt szűkebb körű végrehajtó bizottságát a következő választópolgárokból alakította meg: A belmonostorból Groisz Károly, Korbuly József, Petelei István, Zsombori András, Valentin Adolf, Ürmösi Mór, Veszprémi Lajos. A kelszénből: dr. Békésy Károly, Gergely János, Ivornek János, Nagy János, Reimann Károly, Spalier Károly, dr. Szász Béla, Szilágyi Béla. A belszénből: Baligó János, Bokros Béla, dr. Czikmántori Ottó, Demjén Ágoston, Dorgó Albert, dr. Ferencz Ákos, Földesi Sándor, Gyarmathy Miklós, Szacsvay Dénes, dr. Náthán Salamon, Tussay Gábor, Vikol Lajos, Keresztényi Imre, Burkhárt Ágoston. A külmonostorból: Balázs Károly, Benei János, Csernyánszky Lajos, dr. Finály Henrik, ifj. Gál János, Gundhardt Lipót, Losonczi János, Münsterman Viktor, dr. Nagy Mór, dr. Nappendrack Kálmán, Pataki Sándor, dr. Szamosy János, Nagy Béla. A híd elvéről: Áron László, Benedek József, Biró Mihály, Csíki Mihály, Deési László, Egedi Lajos, Hónig István, Markhart József, Melicskó Frigyes, Pap János, Puhala Adolf, Szabó István, Oriold József, Szász András, Fridi Mátyás, dr. Veress Lajos. KOLOZSVÁR. A kolozsvári I-ső kerület szabadelvű pártja a tegnap délután gyűlést tartott a Nemzeti szálló egyik terméből. A párttagok nagy számmal jelentek meg a Haffer Károly dr. elnök által vezetett gyűlésen, hol a nagy bizottságból egy szűkebb végrehajtó bizottság névsorát állapították meg, megválasztván egyszersmind az egyes kerületekbe a végrehajtó bizottságok elnökeit is. * MAROS-TORDAMEGYÉBŐL. Maros-Torda megyében az országgyűlési képviselőválasztási küzdelmek nagy hullámokat vernek fel. Mert a szabadelvű párt higgadt és eszélyes magatartása, melyet a választási és szervezkedési előkészületek között tanúsít, nem hogy hasonló eljárásra buzdítaná az ellenzéki pártokat, hanem azokat annál idegesebbekké teszi, s annál féktelenebb visszaélésekre ösztönzi. A mekkora volt a Szentiványi Kálmán ny.-szeredai ellenzéki képviselőjelölt és társainak öröme akkor, midőn e kerület szabadelvűpárti képviselőjelöltje, dr. Bálintit József, magánviszonyai miatt visszalépett, — elment a macska, tánczolnak az egerek — ép oly deprimáló hatással volt reájuk az, midőn Dózsa Endre főszolgabíró szabadelvűpárti programmal — engedve a számos helyről minduntalan érkező küldöttségek felszólításának — * a jelöltséget elfogadta. Valóságos rettegés fogta el Szentiványi urat és környezetét eme — — reájuk nézve — hiáb hírre. Hiszen most már koczkán forog a három hosszú éven át gyakorolt korteskedés, most kárba vész eddigi fáradtsága, és semmi haszna nem lesz a jelölt úr boros pinczéjéből a tisztelt választók által elfogyasztott eczetre való bornak. Most már ott áll a dolog, hogy derék székelyeinknek a Szentiványi úr bornak csúfolt vinkója sem mindig panaszoskodó és minden létezőt szidó szónoklatai nem kellenek. A jelölt úr azonban interpelláló ikertestvérével egyetemben eme váratlan fordulatot észrevette, miért is megkockáztatott egy geniális sticklit. Ünnep harmadnapja lévén, akkor tartottak beszámolót Ugron Gábor és Lázár Ádám Maros-Vásárhelytt. És igyen gondolkodtak : Minket a székely már nem igen respectál, sokszor felültettük ezt a jámbor népet, többé nem hiszen nekünk. Vigyük be őket Ugron Gábort meghallgatni Maros-Vásárhelyre. Igaz, hogy vámot kell fizetni, az is igaz, hogy meg kell őket vacsoráztatni, de ennek árát kiizzadjuk. És így történt, hogy néhány szekeret megtöltöttek választó és nemválasztó székelyekkel, a lovakat felzöldágazták, maguk a genialis tervezők is zöldágat tett lövegükre, — ez nem kerül most pénzbe — s hangos lármával beszekereztek Maros-Vásárhelyre. Felvitték székelyeinket a „Transylvania“ dísztermébe Ugron-beszédét hallgatni, hát ha az a már megcsappant érdeklődést irántuk újra felfrissíti ? A dolog azonban nem így történt. Egészséges és romlatlan észjárású székelyeink nem bírván megemészteni azt a sok egyezmást, melyeket nekik Ugrón úr feltálalt, többen eltávoztak a teremből, ott hagyván Ugrón és Szentiványi urakat, mint szent Pál az oláhokat, hangosan szitkozódva jelöltetésük miatt. A fegyver tehát csötörtököt mondott. Most már annál inkább meg fog választatni Dózsa Endre. S hogy ezt Szentiványi úr is hiszi, azt bizonyítja valami „Dixi“ aláírással kiadott „Ellenzékiben megjelent czikk, hol Dózsa Endre ellen — másképp nem lehetvén belekötni — személyes,rutkifakadások tetetnek. Ezen eljárás egyáltalában nem szép, de hát a vizbefutó a szalmaszálon is kapkod. * KOLOZSMEGYE. A kolozsi választókerület választópolgárai ma Kolozsvárt jelölő értekezletet tartottak, mikor egyúttal Zeyk Károly képviselő beszámolt a mult országgyűlés működéséről. Az ülést Winkler Frigyes nyitotta meg, mint aki felszólítva volt több tekintélyes birtokos által az értekezlet egybehívására. Rövid megnyitó beszéde után felszólította Zeyk Károlyt beszámolója megtartására. Zeyk Károly, a mult országgyűlés működését két részre osztja, u. m. közjogiakra és belügyiekre. A közjogi működés körében kiemeli a főrendiházi reformot, az öt éves mandátumot, az államvasutak új szervezetét, részletesen kifejti a bolgár eseményeket, s ezzel kapcsolatosan kimutatja, hogy csak az Ausztriával való szövetségünkkel voltunk képesek Bulgária függetlenségét fenntartani. Felemlíti a népfölkelési törvényt, melyet az országgyűlés egyhangúlag szavazott meg. Pénzügyi helyzet javítására a fogyasztási adók nagyobb kihasználását tartja kivezető útnak. Az ipart nemcsak szerződésekkel kívánja védeni, hanem fejleszteni is, a mezőgazdaság érdekében külföldi piacok biztosítása lehető intézkedések megtétettek. A katonai botrán