Kolozsvár, 1886. december - 1887. június (1. évfolyam, 1-151. szám)
1887-05-18 / 118. szám
Kolozsvár, 1887. Ők azt hiszik, hogy van. Hiszen választókerületenként tartottak gyűléseket, onnan megbízottakat küldöttek ki, kik a népet Szebenben képviseljék. Hol lelik az alkotmányos élet összes nyilvánításában e választó gyűlésekhez a jogot ? Igen. Elismerjük, hogy alkotmányos pártok gyűléseket tarthatnak, ott cselekvésük iránya felől megállapodásra juttatnak; de e gyűlésre meghiva van valamennyi párttag, s a gyűlés, mint az egész párt akaratának kifejezője, hozza meg határozatát. De ahoz, hogy külön egy nemzetiség képviselők által úgy képviseltesse magát, mint azt a szebeni conferencia összealkotásánál teszik, ahoz senkinek joga nincs, mert a képviselet fogalma, bizonyos meghatározott területen lakó állampolgárok törvényes formák közt nyilvánuló akaratának nyilvánítása. Márpedig tagadom, hogy a szebeni conferenczia mandatariusai mandátumaikat a választókerületektől nyerték volna, annyival kevésbbé nyerték azt törvényes formák közt. Tudva van, hogy mikép szokták e gyűléseket tartani. Összehívják bizonyos területről a papokat, daszkeleket, s ha még ezeken kívül van nadrágos ember, aki szájuk szerint való, azokat is s kész a gyűlés. A nép az nem tud az egészről semmit. Az igy alakult gyűlés választ magának férfiakat, kik az ő képét mutassák Szebenben. Ott aztán beszélnek elnyomásról, az alkotmányos jogok eltiprásáról, gyűlöletről s mindenről egyébbről, csak valódi hazafiságról semmit. S kész az országra szóló határozat: „szavazunk ott, hol kilátásunk van a győzelemre, nem szavazunk ott, hol nincsen kilátásunk.“ Alkotmányos eljárás-e ez? Megtűrheti-e az államkormány, hogy ily nemű politikai gyülekezetek támadjanak, melyek egy egész népfajra kiható politikai határozatokat hozhassanak, megbízás nélkül? [Megengedhető-e, hogy bármely népfaj úgyszólván külön országgyűlést tartson? Határozatait országszerte kihirdesse? mert hiszen a pápák a szószékből szokták kihirdetni a szebeni gyűlésnek határozatait. Hazafias, alkotmányos eljárás-e a választóközönséget alkotmányi jogainak gyakorlásától visszatartani ? — De ott, hol hivatalos állások elfoglalásáról van szó, a legnagyobb tevékenységet fejtenek ki. Egyfelől megtagadják az alkotmányt, reá helyezkedve a nagyszebeni tartománygyülés határozataira s másfelől az ezen megtagadott alkotmány által biztosított állásokat elfoglalják. Nem gyermekes játék-e ez? A román népfajban szerencsére vannak már sokan, kik e gyűlöletes játékot megunták. A nagyszebeni gyűlés tagjainak száma egyre csökken, a vezérférfiak kezdik távol tartani magukat azoktól a szemfényvesztésektől, mik Nagyszebenben történnek. Remélhető, hogy már nemsokára eljön az idő, midőn át fogják látni mind, hogy a káprázat nem valóság. A negatív nem cselekvés. Át kell látniok, hogy Nagy-Szebenben ok nélkül mondják ki, hogy a föld nem mozog, mert azért a természet törvényei nem fognak megváltozni. A magyar állam velük, vagy akár nélkülök feltartóztatás nélkül halad azon arr, úton, melyen eddig is oly fényes sikert mutatott fel. EGY ROMÁN. vadt ilyen írások vagy igen primitívek, mint például a hyerogliphák, vagy pedig a jegyek óriási száma miatt igen nehezen elsajátíthatók, mint például a khinai. Egy nagyon egyszerű, könnyen megérthető és elsajátítható pasigráfia lehetőségéről meggyőződünk,na meggondoljuk a következőket : A külvilágról többet tudunk szemünk, mint fülünk által, a szemnek hasonlíthatlanul több képzetet köszönhetünk, mint a fülnek. Tehát a szem számára is épen úgy lehetne reprodukálni képzeteinket, mint a fül számára. Sőt valószínű, hogy mielőtt a nyelv ki volt fejlődve az emberek jelek által értekeztek egymással, — a gyermek is jelek által beszél. Aztán a szemnek sokkal több jel is létezik, mint a fülnek, melynél csupán csak hangok állanak a rendelkezésére, holott a szem számára alakok, színek és ezeknek egymással való kombinácziói, továbbá a dimensók fölött rendelkezhetünk. Az eddig ismeretes pasigraphiai rendszerek és kísérletek közül még egy sem vezetett kellő eredményre. A párisi Bureau de Pasigraphie 1798-ban megjelent rendszere (C. J. Gélé) igen komplikált. Összes fogalmaink 3 nagy csoportra vannak osztva, bizonyos elvek szerint. Minden csoport 12 főosztályra, minden főosztály 12 osztályra, az osztályok alosztályokra, az alosztályok főrészekre, a főrészek alrészekre, az alészek részekre vannak osztva. Kifejezésre 12 jegy, úgynevezett gamma, használtatik. Ez nagyjában a párisi pasigraphia rendszere. Kielégítő rész két könyv, az ú. n. nagy és kis „névadó,“ melyben az összes fogalmak csoportok, főosztályok, osztályok stb. szerint vannak felsorolva. Leibnitz (De arte combinatoria) számok által akarta összes gondolatainkat kifejezni. Eszméjét nagyon szellemesen dolgozta fel J.S. Vater (Pasigraphie und Antipasigraphie 1799). Ezen Leibnitz-Vater-féle világírással sokat foglalkozott halhatatlan Bolyaink [is. Wilkins (An Essay toward a real character and philosophical langage London) 6 fogalmat és 5 kategóriát állít fel, ezeket megint számos fő- és alosztályokra osztja. Úgynevezett „real character“-es szótagok, melyek bizonyos tekintetben hangfestők lennének. A kategóriák is bizonyos rendszer szerint választott szótagok által fejeztetnek ki: ba, be, bi, bu, dá, de stb. Kalmár György magyar lelkész (Praecepta grammatica etc. Berolini et Liptiae 1772.41o.) szintén egy nagyon szellmdús, „általános nyelvet“ talált fel. Rendszerében abból indul ki, hogy az összes fogalmakat 500 „eredeti és általános“ fogalomra vezeti vissza és ezeknek kifejezéséül a világ összes nyelveinek legjellemzőbb és legismeretesebb szavait és betűit használja fel. Igen szellemes „általános nyelve“ egy valóságos quodlibet, melyben előfordulnak perzsa, görög, héber, arab, latin, khinai, egyiptomi, német, angol, orosz, török stb. kifejezések és betűk. Kalmár maga bevallja, hogy pasigráfiája igen nehéz s legfeljebb csak néhány tudós használhatná. C. H. Wolke rendszere (Erklärung etc. Dessau 1797.) nagyon egyszerű. Ő azt indítványozza, hogy minden nyelven szerkesszenek bizonyos elvek szerint egy nagy szótárt, melyben meg legyen minden, amit tudunk és ismerünk. Minden lap és minden szó számozva legyen. A használat szintén igen egyszerű. A pasigrafikus mű csupa számokból állana, melyeket mindenki, szótárának segítségével olvasna el. Például a 35-ik lap 23-dik szava azt tenné, hogy kalap, a 134-dik lap 23-dik szava azt tenné, hogy szekér stb. Mindezen rendszerek részint igen bonyolultak, részint igen nehezek. Legegyszerűbb és legtermészetesebb pasigraphia az lenne, melyet úgy készítenének, mintha nem volna fülünk és beszélő szervünk, mintha írott vagy beszélt szavakat bármi oknál fogva nem volna szabad használnunk. SZEMLE. (h.1.) Általános a béke. A politikai láthatáron csak egy-egy bárányfelhő tűnik fel koronként, de ez is nagyhirtelen beleoszlik a mosolygó kékségbe. A Bulgáriából jövő nyugtalanító hírek alig huszonnégy óra hosszat tartják magukat , aztán kisül, hogy koholmányok és hogy odalenn — a körülményekhez képest — szép rendben foly minden. Egyéb békezavaró jelenségek is, amily gyorsan támadnak, és oly gyorsan vesztik el fenyegető characterüket. A Schnäbele-ügyre már nem is emlékszik a politikai világ, a krétai viszály tökéletesen helyi érdekű, a szerb-orosz közeledésről támadt hírek megcáfoltattak, az orosz hadikészülődésekről nagy ritkán érkezik tudósítás, mely azonban mindannyiszor megerősítésre szorulna, de ezt a megerősítést rendesen nem nyeri meg. Egyetlen kérdés van most, mely egyelőre izgatólag hat, de előre látható, hogy nagyobb fontosságra nem fog vergődni. Azon próbamozgósítást értjük, melyet a franczia hadügyminiszter az őszi hónapokra tervez. Tudvalevőleg nyugati és déli hadtestek mozgósításáról van szó, de a német lapok arra emlékeztetnek, hogy a keleti és északkeleti franczia hadtestek már amúgy is hadi létszámban vannak, s Francziaország a mozgósítás által olyan helyzetbe jut, hogy esetleg néhány nap alatt öt hadtest léphetné át a német határt. Ez eshetőség aggodalmat kelt német részen s Berlinben azt kívánják, hogy Boulanger tábornok hagyjon föl a mozgósítás szándékával. Diplomácziai föllépés ez ügyben még nem történt, de valószínűleg nem sokáig várat már magára. Egy berlini távirat különben azt is jelenti, hogy a német hadügyminiszter szintén tervez próbamozgósítást. Ha ez a hir bizonyulna valónak, akkor a német-franczia politikai láthatár legújabb bárányfelhője bizonyára sokat nyerne testességben. Mert ezek a kölcsönös „próbák“ könnyen vezethetnének komolyabb összetűzésre, és amint evés közben jön meg az étvágy, mozgósítás közben megjöhetne a harczvágy is. Hanem egyelőre, a próbakérdésnek semmi komolyabb jelentősége nincsen. Bár a franczia-német viszonyt nem kevéssé feszültnek mutatja az, hogy mindegyre támad egy-egy körülmény, mely a két ország közhangulatára izgatólag hat. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Megyeri Dezső, színházunk tehetséges fiatal tagja, eredeti három felvonásos operettet ir, melyet őszszel már befejez és az itteni színházhoz fog benyújtani. Szilassy Irén, színházunk volt operaprimadonnája, tegnapelőtt fellépett a budapesti népszínházban. A „Czigánybáró“ operettében adta a Szaffit és fellépte jól sikerült. A lapok dicsérik Szilassy kisasszony distingvált játékát, kellemes hangját, bár megjegyzik azt is, hogy kissé fátyolozottan, trémával énekelt. A közönség rokonszenvesen fogadta a vendéget, többször zajosan megtapsolta s a felvonások után kihívták. Az eperjesi tűzkárosultak javára Emléklapot adtak ki Kassán, melybe kiválóbb íróink közül sokan írtak néhány sort, így többek között: Csiky Gergely, Váradi Antal, Berzeviczy Albert Irányi Dániel, György Aladár stb. Az emléklap ügyesen van összeállítva, tartalma érdekes s már szép összeget hozott az eperjesi károsultak javára. „Az arczkép“, báró Bánffy Farkas uj bohózata, — mint már jeleztük is — e hó 16-ikán először Szamosújvártt került színpadra Tóth Béla társulata által. Levelezőnk anélkül, hogy a műbíráló tisztjét vindiálná magának, egyszerűen constatálja, hogy a kevés számú közönség igen jóízűen mulatott az új bohózaton. Az arczképek összecserélése — talán a kevésbé összevágó előadás miatt — ha nem is adott elég könnyed bonyodalmat, de a mese mulatságos volt. — Dezséri Gyula „Ezüstkövi“-je beillett aranyos foglalatba, kívüle még a Szép Olga „Ilonája“ aratott köztetszést. Tizenhét év Erdély történelméből. Emil- KOLOZSVÁR tettük, hogy Ürmössy Lajos ilyen czímmel terjedelmesebb könyvet ad ki füzetekben. Az első füzet most megjelent. Ez a 17 év az 1849 től 1866-ig terjedő kiválóan érdekes idő. Az előttünk fekvő vaskos füzetben a forradalom után közvetlenül következő napok szomorú históriájából van összeszedve, sok becses anyag: az ostromállapot idejéből a politikai foglyok elitéltetése és meneküléséről, Erdély felosztása és szervezetéről, a politikai mozgalmakról, az oláh és szász nyüzsgölődésekről, akik díjba kapták azt az elnyomatást, amit mi reánk büntetésből róttak.Kormössy úr sok eddig ismeretlen adat birtokában van, s már ezek közzétételével is szolgálatot tesz azon idők valamikor eljövendő historicusának. Könyve (ez első füzetből is ítélve) széles körben érdekeltségre igényt tartó olvasmány lesz. Ára egy-egy füzetnek 80 kr. Kolozsvárit a ref. coll. nyomdája állítja ki, s Márton könyvkereskedésének bizománya. KÁPRÁZATOK. — Justh Zsigmond könyve. — Káprázatok a czime egy négy elbeszélés tartalmazó könyvnek, melyet Justh Zsigmond irt. Ismeretlen név ez az irodalomban. Fiatal ember a viselője, a ki sokat látott, tanult, a ki eszmélkedik, melegen érez, s a ki e bemutató után számot tarthat a legszélesebb körű érdeklődésre. Azzal a tartózkodással vesszük kezünkbe a „Káprázatokat“ melyet ma már a sok értéktelen kísérletezés után fiatal elbeszélőket általában fogadni szoktuk — és egy csomó benyomással s sok olyan kérdéssel gazdagodva, melyek megérdemlik a gondolkozást, tesszük le. Ezenfelül a történetek elmondásában is találtunk sok élvezetest. S ezzel sokat akarunk mondani. A mi fiatal elbeszélőink igen kis igényűek általában. Felette csekély dolgok tárgyalásával elégszenek meg. Egy csepp köny, egy elszálló mosoly, egészen elég tárgy egy elbeszéléshez. Poézisünk általában kegyetlenül apróz. Egy szóért születik néha egy költemény. Ez a szó rendszerint az utolsó versszakban van. A többit nem is érdemes olvasni. Az ilyen dolgokat látjuk és elfeledjük rögtön. Pedig az olyan szerzemény, amelyik nem érdemli meg, hogy kétszer olvassák — az egyszeri olvasásra se méltó. Hogy a közönség érdeklődése elég szegényes az új könyvek iránt, annak az is az oka, mert ez az ötletekkel, semmiségekkel megelégedő sovány poezis, sovány tudás, nem alkalmas arra, hogy eltöltse, megmelegítse az olvasót. Elfelejt a közönség egy új verses vagy „rajzos“ könyvet csak úgy, mint egy pakli olyan gyufát, melyet már elhasznált, s mely ellobogott, nem hagyván se füstöt, se meleget. . . A Justh könyve nem ilyen hamar elfelejteni való termék. Ő gondolkozott, erős kérdéseket vet fel, s érdekel, a mint tárgyalja. Gondolatokat kell, s nyomokat hagy az olvasóban. Elolvassuk annak a végzett urnak a történetét, a ki mit se tanult egyebet, mint élni, élni, élvezni és magát mutogatni; kinek egyéb se lényeges, csak amit meglát a világ, tele sok jó hajlammal, sok eszközzel, a születés és vagyon segítségével, s aki, hogy elfogy a pénze, semmiben sem kap menedéket, ami fenntarja, semmi gyönyörűséget, a miért érdemes lenne élni — és felhajtja az ópiumos üveg tartalmát. Elolvassuk a fiatal leány tavaszának történetét , akit megtanít az édesanyja, s a társaság arra, hogy okos legyen. Okos, aki meg hány-vet minden kis gondolatot, érzelmet és combinál belőle, a ki nem álmodozik, s kiűzi szívéből a „szent boldogságot“, s féli a szerelem tulságait, csak nyomorékad látván maga körül ennek az érzésnek. — Elolvassuk és sok anyag halmozódik fel bennünk, mely méltó a gondolkozásra. A Justh könyve nem a hirtelen olvashatók , hirtelen elfelejthetők közül való, mert nem ötletekkel, hanem az életet érdeklő nagy kérdésekkel foglalkozik. A történetek melyekbe beviszi tanultságát csinosan vannak szőve és elmondva. Elegáns könnyűséggel s sok szellemmel. Az alakok jellemzésére van sok színes ereje a stílusának, az érzelmek festéséhez. Hiányos azonban a mese szövése. Néhol ketté vágja a történetét. Ez a modor is jogosult ha a megoldásra megvan adva aztán az olvasónak minden hangulat, mikor az olvasó magától kénytelen bevégezni a történetet — egy határozottan kijelölt irányban. De a Justh kettévágott történeteit nem lehet bevégezni. Némelyike (például a „Fehér lap“) csak exposíció, csak bevezetés. Mi történik aztán? Fennebb kiemeltem azt, hogy a fiatal író „tanultsága“ megérzik a történetein. Ebben az a baj, hogy helyenként az érdekesség rovására érezteti. Sokat reflektál. Ezenfelül a figyelmesen olvasó jól megkülönböztetheti, mi az, amit maga az író látott, s mi az, amit tanult az indulatok festésében is- E kifogásolni valók azonban csekélyebbek a könyvben, mint amit dicsérni kell. Nagyobb idő óta nem jelent meg ilyen figyelemreméltó elbeszélő kötet. Óhajtanak, hogy sokan olvassák. NYÁRI SZÍNHÁZ. Bérlet 9-ik szám. Kolozsvárit, 1887. május 19-én. Személyek: Gróf Szapáry E. Kovács Gy. Ilka Medgyaszai E. Gróf Battyány Kazaliczki. Gróf Beleznay Ivánffi. Hamzsa Szentgyörgyi. Zulima Major I. Kezdete 7. órakor. Szapáry Péter vagy Budavár ostroma. Dráma 5 felvonásban. Görbe ut. — Elbeszélés. — Irta: VÉZELAY RUDOLF. (Folytatás.) — Meg van e már, kedves barátom, szólt hozzá ? — Még csak a kisasszonynak kell aláírnia, felelt az igazgató és tollat nyújtott a fiatal leánynak. Diana elvette a tollat és a papír aljára jegyezte nevét, azután Dumontné és Diana elbúcsúztak a két férfitól, kik egészen kocsijukig kisérték ki. A következő héttől kezdve Diana megkezdte a próbákat. Anyjával az operaház környékén szállást fogadott és majdnem mindennap reggeli után, kisérve anyja által, elment a színházba. Kezdetben Dumontné ott maradt leánya mellett a próba egész tartama alatt, de csakhamar megunta órákon át hallgatni mindig ugyanazon dolgokat, széken ülve a színház félhomályában. Kezdett el eltávozni, majd megelégedett azzal, hogy leányát oda kisérte és érte jött, amikor aztán hazakisérte, némelykor pedig, ha valami sürgős dolga akadt, nem ment el a színházba és Diana a próba végeztével egyedül vagy valamelyik társnőjével ment hazáig. A fiatal leány hamar hozzá szokott ehez az élethez és minthogy daczára annak, hogy sokkal magasabban állott a többinél, mégis igen szerény volt, társnőire nem irigykedett, hanem gyakran tanácsukat is kikérte, és így sok barátnőt szerzett magának. Thouane báró gyakran jött hozzá a színházhoz. Mindig nagyon szeretetreméltó és nagyon tiszteletteljes volt Diana iránt, arról az ígéretről soha nem beszélt vele, hanemgyönyörködött abban a haladásban, melyet napról-napra tett és tanácsokat adott a leánynak. Egy napon későbben jött a báró, mint rendesen, épen akkor, midőn a próba már vége felé járt. Odakünn rendkívül rosz idő volt. Zuhogott az eső, az utczákon egész kis patakok folydogáltak mindenfelé. Dumontné épen az este nem jött el. — Megengedi kisasszony ugye, hogy felajánljak részére egy helyet a kocsimban. El kell fogadnia, mert gyalog nem mehet haza, kint sem kaphat most. Segített felöltöznie, lesegítette kocsijait, mely megindult. Két arab ló volt eléje fert Az egész főváros csodálta ezt a két állatot. Útközben Dianához fordult a báró. — Néhány percznyi idejét igénybe felvenni. Valami tanácsot akarok kérni, haza vinném, előbb hozzám hajtatok. Diana megnézte, kissé elcsodálkozva , a báró hangja annyira természetes, tekn’h annyira őszinte volt, hogy a leány semmi irtalanságot sem érzett. Az előtti napon a próba közben ^ ne nehány pillanatig beszélgetett Chévet melle, csinos és jól öltözött leánynyal, d* * nagyon közönséges teremtés volt és magát mindenféle ékszerekkel tele agg*!®' Mikor a bárót elhagyta, Dianns közeledett. — Milyennek tartja ezt a kisassz ony! A báró kissé elcsodálkozott ezen * ^ désen. — Mindig jó és vidám leánynak W* hozzá még elég csinosnak is. — Ah, én úgy tartom, hogy a meg kszebb rajta szép gyémánt ékszere. Diana ezt a legkisebb czélzás mondta, csak épen jelezni óhajtotta, hogy a nője mennyire szereti az ékszereket, nem is gondolt többé erre a dologra. A kocsi berobogott a palota udvari báró lesegitette a fiatal hölgyet és bev«g salonjába, azután engedelmet kért tt5l®» pillanatra eltávozik és kiment. Kolozsvár sz. kir. város Szabadelvűpárti választóit a tisztelettel alálirt előkészítő bizottság bizalommal kéri föl a városi vigadó nagytermében folyó május 19-ik napján i. e. 10 órakor tartandó szervező és kijelölő közgyűlésen leendő megjelenésre. Polgártársak! A haza és város legfőbb életérdekéről lévén szó, ahazafias polgári kötelesség parancsolja mindnyájunk hű és kitartó buzgóságát a párt szolgálatában, s mint önálló, független polgárok, sorsunk, ügyünk fölött csak magunk határozhatunk. Kötelességünk teljesítésére, jogunk érvényesítésére gyülekezünk, a haza szolgálatára sorakozunk. Kolozsvártt, az előkészítő értekezlet 1887. május 15-én tartott gyűléséből és nevében Fülöp István, korelnök. Dr. A r k o s y G y u 1 ‘b jegyző. H ÍREK. Kolozsvár, május IS. — A hiv. lapból. Nagy Zsigmond náznánfalvi (Maros-Tordam) községi biró sok évi buzgó és sikeres szolgálatai elismeréséül a koronás ezüst érdemkeresztet nyerte. A toroczkói tüzkárosultak javára! (A „Kolozsváréhoz befolyt adományok.) A toroczkóiak javára ma Déváról Dr. Balog Pálnak nagyságától vettük szép levél 18 kíséretében 22 frt 10 krt. „Ha több ideig^ ködhettem volna — írja a levélben — e ^ rencsétlen, rokonszenvünkre és részvétünk oly teljes mértékben érdemes emberek érde ben, tán nagyobb összeggel járulhatnék a2 * ség enyhítéséhez, de azon elvből indulva hogy „kétszer ad, a ki gyorsan ad“, gj '' ennek a beküldésével“. Köszönettel nyugtat a 22 irtot. Összeadták: Pogány György 5 Csati György 50 kr. Veres Zoltán 50 i Munteanu Gyula 50 kr. Baló Aladár 50 Herszényi Kálmán 50 kr. Kovács András 20 k' Fornizek Adolf 20 kr. Sperrer János 50 i Filimon János 30 kr. Bartha Miklós 50 Koncz Aladár 50 kr. Domján Pál 50 Kovács Imre 50 kr. Gaertner Frigyes 50 j Nagy Izsák 20 kr. Söpkéz Henrik 50 i Czara Sándor 20 kr. A városi törvényhatósági bizottság szombaton, hó 21-én s esetleg folytatásai , utána következő köznapokon mindenkor délután 3 órakor a városház nagytermében rendes közgyűlést tart melyen tárgyalás alá kerül. Szentesített törvényczikkek bejelentése, Belügyminiszteri leiratai: a közvágóhíd megnyitásáról, a városi vámtarifákról és annokaképtelenné vált tisztviselőkre vonatkozó habályrendelet. Jelentés és javaslat a vashíd felszerkezetének tervei s a hídépítés költségeinek födözése tárgyában, a kolozsvári síit. társulat kérelme a városi segély utalványozása iránt, tanácsi javaslat egy siket néniintézet felállítása érdekében teendő előmunkálatok iránt. Tanácsi indítvány a toroczkói, eperjesi és nagykárolyi tűzkárosultak segélyezése iránt. Tanácsi javaslat a nagyutcza szekérutjának megkésütéstárgyában. Az izraelita hitközség keni me a templomépitésre átengedett városi telel vételárának elengedése iránt. Vécsei Samu fi társa ajánlása a városi nagymalom bérbevétele s műmalommá leendő átalakításán nézve és néhány folyó ügy. — Az E. M K. E. fővárosi fiókja részéről Beniczkyné Bajza Lenke úrnő, p. Desewffy Aurél és Horváth Gyuli orsz képve hó 20-án pénteken a délutáni órákban honversenyt rendeznek a tűzkárosultak javára. A hangversenyre közreműködnek, többek között Blaha Lujza, P. Márkus Emilii asszonyok s Lassale a párisi opera hírneves tenorja. — Jóságos asszony hunyta le szemeit tegnap örök álomra: Bán Istvánné domján- Szegi Domján Róza. A népszó azt mondja, hop az istennek ad kölcsön, a ki jót tesz a szerencsétlennel. A Mindenekfelett való nagy adósa ennek a halottnak. Mert Bán litvánna soha el nem fáradt abban, hogy köt adjon. Mindenki ismerte nálunk, aki könyörülni tud a szegény emberen. Ő volt az adószedője, az Irgalomtól a jó emberekre kirótt szamáknak. Fáradhatatlanul járt, kelt, tett anyó Sólyom-Fekete Ferencz 2 Eperjesy Domokos 1 Lázár György 1 Molnár Géza 1 Kenderessy Mihály 1 „ Motziu János 1 1 Beke Ferencz 1 Dobay Károly 1 Dr. Balog Pálné 1 „ Össszesen . . 22 frt 10 ^ Ehhez adva gyűjtésünk sünk legközelebbről kimutatott eredményét 861 frt 10 krt a „Kolozsvárénál begyült összesen . 883 frt 20 kr