Kolozsvár, 1887. július-december (1. évfolyam, 152-305. szám)
1887-10-10 / 237. szám
Kolozsvár, 1887. jobb édes apát, testvért és rokont, a tisztét betöltő egész embert, avagy a közélet lángoló férfiát ?! Bizony — nincs nekünk e kínos kérdésekre más válaszunk, csupán a jaj, a köny és a könyörülő Istenhez szárnyaló fohász ! ... A megboldogult földi részei f. október hó 11-én, d. u. 1/a3 órakor fognak a helybeli vasúti pályaháztól, rövid ima után, a kolozs-monostori családi sírboltba, örök pihenőre, kikisértetni. Legyen emléke áldott, nyugvása csöndes! Kolozsvár, 1887 okt. hó 9-én. KOLOZSV PAX. (F.) A békét ma nem szokták quasi elvből a háború árán megszerezni, hanem az államok kölcsönös bizalma és érdekei biztos alapján tartatik fenn. Háborút a harcz kedvéért, az Ókor űzött. A mi életünk nem eléggé biztosított — ilyen luxusokhoz. Háborút — hogy békét szerezzünk általa — űzünk mi is, de másodrangu eszköz ez a béke megszerzése és megtartásában Első az érdekek közössége. És Bismarck herczeg érdemei e tekintetben felülmulhatlanok. Ő érdek-kapcsokat létesíteni igyekszik és létesít az államok között, melyek ezeket egymáshoz csatolni vannak hivatva. Persze, hogy azt csak annyi politikai éleslátással lehet elérni, mennyi a vaskanczellárban lakik, mellyel egyrészt hamar fölismeri az érdekazonosságot két állam között, s másrészt az eltérő érdekeket egymással megegyeztetni vagy keletkezőket csírájukban elfojtani tudja. Így jött létre Németország és monarchiánk között a békés viszony, így fejlődött az tartós barátsággá. S hasonló körülményeknek köszönhetjük Bismarck legújabb diplomatiai lépését, mely által a kettős szövetséget Olaszország belevonásával hármassá és ismét hatalmasabbá tette. Mert míg Németország és Ausztria-Magyarországgal szemben egy franczia-orosz szövetségre gyanús és féltékeny szemekkel nézni volt ok; a három ország coalitiója ellenében ez elveszti minden actuális jelentőségét, sőt veszélyes voltát is. A béke ma ismét kétségkívül biztosítva van. Ha a Spree, a Duna és Tiber mellett azonos politikai érdekek folytán a kormányok azonos politikát űznek, úgy az elég arra, hogy egész Európa politikai viszonyainak irányt adjon. Mert ha a hat nagyhatalmasság közül három szárazföldi a béke jelszavát tűzte zászlójára, a többi kettő nem zavarhatja azt meg, még ha akarná sem, éspedig annál kevésbbé, mert a tengeri nagyhatalom, Anglia, ebben őket semmiesetre sem támogatná. S kívüle még hátra vannak a többi államok, melyek mind a hármas szövetség, vagy legalább a béke barátai. Törökországra nézve a béke létkérdés, Románia fejlődni s haladni akar, Szerbia államilag consolidálódik, Bulgária pedig újjáalakul. Hol találkozik egyetlen egy kar, mely fegyvert akarna ragadni mikor a toll, a mérővessző, meg az ekeszarv munkája, tart mindenkit elfoglalva ? Nagy munkába van minden állam s a megkezdett dolognak végére is kell járni, azért mindegyiknek szüksége van háborútlan nyugalomra. A szükség pedig hatalmas ur, mert amit az kíván, az föltétlen engedelmességgel végre is lesz hajtva. Az európai békére tehát jelenleg teljes garanciát nyújt három fontos körülmény. A hármas szövetséget a barátság biztosítja és tartja fönn. Az ellenséges érzületű államokra ezen alliance kényszerféket rak, hogy csendben maradjanak, a többiek pedig a békét keresik, mert szükségük van rá. Sőt e három tényező többet is eredményez, mert biztos kilátást nyújt arra nézve, hogy a mai állapotok tartósak lesznek. A kilátások nagyon biztatók, a politikai láthatár egy derült színben ragyog, s nem is fog egyhamar beborulni. A nemzetek munkájának nagy műhelyeiben pedig serényen folyhat a munka. Ránk nézve ez az európai alakulás szinte gondviselésszerű szerencse. Most vagyunk átváltozóban, régi nemesi nemzetből újkorivá most leszünk. A régi intézményeket 48-ban egy tollvonással ledönthettük, az emberek gondolkodásmódját, hajlamait s nézeteit nem lehetett oly hirtelen módosítani. Erre idő kell. Lassanként megy előre ez a processus. Ha most, és ez átmeneti időben nem kedvez nekünk a béke, hanem háborúk zavarnak meg s akadályozzák meg a csöndes fejlődést, a magyar faj ki tudja mily módon jött volna ki a válságból. Ránk magyarokra, a magyar fajra tehát kiválóképen fontos az európai békének fentartása és mondhatjuk századok óta nagyobb szerencse nem ért minket, mint az a Bismarck által megteremtett békepolitika. A legnagyobb rokonszenvvel kisérhetjük tehát a német politikát, mely méltó e nagy nemzethez. A franczia fenhatóság folytonos conflagrácziókat] adott Európának, a német a békét biztosította. Európa népeinek túlnyomó része áldja ezért az ősz császárt és nagy kanczellárját. (Budapest, okt. 9.) A kulturegylet kongresszusa. A magyarországi kulturegyletek kongresszusa tegnap délelőtt nyilt meg.— A megnyitás előtti napon, szombaton d. u. 4 órakor előleges értekezlet tartatott, Gerlóczy Károly elnöklete alatt. Ezután az ügyrendre éb a programmra nézve hosszabb vita indult meg, mely esti nyolcz óráig húzódott. Az eszmecere eredménye az jön, hogy a programmból egy pontot törültek. A kongresszus ma délelőtt 10 órakor nyílt meg, a Lipót utczai városház nagytermében. A tegnapi előleges értekezlet megállapodásai szerint az elnöki tisztet Tóth Lőrincz viselte. A kongressus elnökévé Tisza Lajos gróf, másodelnökké Gerlóczy Károly választatott; jegyzők lettek: dr. Buday József, dr. Kennedi Géza és Szabó Károly. Tisza Lajos gróf, elnök, a kongressust nagyérdekü beszéddel nyitotta meg, mely élénk tetszéssel, lelkes éljenzéssel fogadtatott. Tisza gróf — mint tudósítónk írja — mindenekelőtt a közművelődési mozgalom jelentőségéről szólt. Ezen mozgalomnak mind szélesebb körben terjedését megünneplendő s annak helyes irányban való tovább fejlődését a kölcsönös eszmecsere utján előmozdítandó, jött össze ezen kongresszus, melynek ez idő szerint s különösen két irányban van fontos jelentősége. Ugyanis egyfelől — úgymond az elnök — alkalmat nyújt az ország különböző vidékeiről összejött azon elemeknek, melyek saját körükben a közművelődés terjesztésében s ennek útján a nemzeti hazafias szellem, s mindenekfelett a magyar állameszme megszilárdításának munkájában fáradoztak eddig is, hogy tapasztalataikat egymással élő szóval közöljék, aminek hatása sokkal közvetlenebb, sokkal inkább vezet az eszmék gyors tisztázására, mint a sajtónak hosszadalmasabb útja. így a kifejlődő eszmecsere alapján aztán tájékozást nyerhetünk az iránt, melyek azon utak és módok, melyek eddig gyakorlataiknak, eredményre vezetőknek bizonyultak , ezek alapján következtetést vonhatunk a jövőben követendő eljárást illetőleg. Másfelől: az e téren és e czélból eddig folytatott működésnek megismertetése, valamint a jövőben való teendők itt szabatos kifejezést nyerendő irányzatának a nyilvánosság előtt megvitatása által reményiem közvetve meg fogja cáfolni e kongressus mindazon téveszméket, melyek ezen társadalmi kultúrmozgalommal szemben bizonyos körökből a belföldön is, de kivált a külföldön félre nem ismerhető czélzatossággal terjesztetnek. Beszéde további részében a nemzetiségekről és a kulturmozgalom iránt tanúsított maguktartásáról szólva, — Tisza gróf többek közt így nyilatkozott: Hogy a különböző művelődési egyletek, a magyar társadalom által életre híva, mind magyar szellemben működnek, hogy feladatuknak tartják, épen a műveltség terjesztése útján a magyar állameszme iránt való ragaszkodást a magyar állam polgáraiba már zsenge korukba becsepegtetni, ez magától értetik , hogy a magyar nyelv ismeretének terjesztése által alkalmat akarunk nyújtani a nem magyar ajkú magyar honpolgároknak is a magyar nyelv elsajátítására, hogy ez után hozzáférhetővé akarják tenni számukra az állam ügyeiben való résztvehetést a magasabb fokon is, azáltal épen a nem magyar ajkú népfajokat csak hálára kötelezik. És, hogy ezt úgy fogja fel a józan nép, mutatja az, hogy a legtöbb helyen igyekszik az ezen egyesületek által nyújtott jótéteményekben részesülni. Kik tehát a magyar államban azok, akiknek szálka a szemükben ezen egyesületek működése ? Egyes izgatók. Lehetnek ugyan közöttük önzetlen rajongók, — nem akarom tagadni — kik azt hiszik, hogy cauvinistikus izgatásaik által Szent István ezredéves birodalmának ezredév óta fennálló kapcsait képesek lesznek széttörni, s beteges ábrándjaik szerint megváltoztatni Európa földabroszát, de legnagyobb részüknél ez izgatás tulajdonkép kenyérkereset, avagy szereplési viszketeg. És hogy ezt kielégítsék, nem átalják a tájékozatlanok véleményének félrevezetését megkísérleni. Ami tagadhatatlanul sikerült is nekik bizonyos fokig. Ami egyébiránt a nem-magyar ajkú nemzetiségek zömét illeti, ennek — az izgatók kivételével — nincsen panaszuk a magyar államra és társadalomra, valamint ha itt-ott észlelhető is a métely terjedése, amellyel szemben a félrevezetetteket felvilágosítani egyik nemes hivatása társadalmi működésünknek, eddig egészben véve a magyar államnak sem lehet a nép zömére panasza. Tudják, érzik ők, hogy e hazában a jogok és kötelességek teljesen egyenlők minden honpolgárra nézve nemzetiségi különbség nélkül; — anyanyelvét, vallását, szokásait szabadon gyakorolhatja mindenki. A műveltségnek az állampolgárok közt való terjedését oly kincsnek tartjuk az államra nézve mindnyájan, hogy üdvözöljük az erre irányzott tevékenységet, akkor is, ha ezen czél elérésének eszközéül nem a magyar nyelv szolgál is. Mert mentől általánosabb lesz a műveltség, annál átalánosabb lesz a honpolgárok kötelességérzete — annál általánosabb lesz, fajkülönbség nélkül — az egységes nemzeti szellem. A közműveltség az út, amelyen meg lehet értetni mindenkivel, hogy míg vallásra, anyanyelvre, szokásokra különbözhet egyik faj a másiktól: Nemzet csak egy van és lehet a magyar államban. Mint mondom, aránylag kevés kivétellel nincs is e tekintetben átalánosságban komolyabb ok a panaszra. Az országnak nem magyar ajkú népessége is számtalan példáját adta a trón és haza iránti tántoríthatatlan hűségének. Ha akadnak is félrevezetők, kevesen vannak a félrevezetettek. Az elnök, beszédének befejező részében odaadó munkásságra buzdítja a kultur-egyleteket, idézi ő Felségének Kolozsvártt adott válaszát és a király éltetésével végzi szavait. Az ülés további folyamáról holnap tudósítunk. (Budapest, okt. 8.)A képviselőházból. A mai ülésen megválasztatott a hetedik jegyző : Balogh Géza mérs. ellenzéki. A válasz felirati 21 tagú bizottság tagjai lettek: Bánffy Béla gr., Bárczay Gyula, Csernátony Lajos, Dániel Pál, Darvas Ferencz, Esterházy Kálmán gr., Fáik Miksa, Hegedűs Sándor, Horváth Béla, Horváth Gyula, Huszár Károly b., Janicsáry Sándor, Jókai Mór, Kresztics György, Latinvits Gábor, Láng Lajos Miklós Gyula, Neppel Ferencz, Széchenyi Jenő, Tisza Lajos gr., Wahrmann Mór. A ház legközelebbi ülését akkor fogja megtartani, mikor a felirati bizottság beadja jelentését. (Kolozsvár okt. 10) A kir. tábla tanácselnöke. Gecző János marosvárhelyi kir. ítélőtáblai tanácselnök hason minőségben a budapesti kir. ítélőtáblához helyeztetett át. Vavrik Béla dr. egri kir. törvényszéki elnök pedig tanácselnökké neveztetett ki a marosvásárhely kir. ítélőtáblához. (Budapet, okt. 9.) A delegácziók összehívása A folyó évben Bécsben ülésező delegácziók október 27-ére fognak összehivatai. lőtt. Félórai itt-időzés után a társaság megint az ebédlőbe vonult, hol Pongrácz zenéje mellett még sokáig együtt mulatott. Kéri A mai vadászatok az oroszi és alsó-kőerdőségekben lesznek, hol húsz medvét jeleztek a hajtók. Ide, mely az egész «0 ezer holdnyi vadászterületnek legtávolabbi részét alkotja, csak közönséges szekereken ment ki a társaság. Az indulás reggel hét órakor volt, megelőzőleg azonban a hetven hajtó, az udvari és báró Bornemisza András tizenkét vadász ebe még a kora reggeli órákban kiment a hajtásra kijelölt területre. Az ezen erdőrészben folyó vadászatok iránt a legszebb remények vannak, mivel két év előtt is itt lőtték a legtöbb medvét, összesen nyolcz darabot. Október 16. A trónörökös itthon. (Saját tudósítónktól.) Görgény Szt. Imre, okt. 8. Ott, hol a meséskorban hős amazonok védték magukat a támadó ellenséggel szemben, s hol a csatárok kiáltásai és a győzők örömrivalgásától volt zajos a táj, — a Leány és Szalonnvár meredek lejtőjén helyezkedik el ma az előkelő vadásztársaság kijelölt állásaiba, 8 nyomban rá a vadászkürtök és a hajlók pokoli zaja zavarja meg a mély csendet, mely e történelmileg nevezetes tájon honos. A hajtás alá vett erdőség Görgénytől délnyugoti irányban, a görgényi hegység keletnyugoti nyúlványain a Leány- és Szalonnavár aljában, mintegy 2000 hold területen fekszik, s br. Kemény Kálmán tulajdonát képezi; neve: Pataki a üra. Az erdőség maga, mely nagyobbrészt bükkösből áll, melynek déli és nyugati oldalát környező dombhátaink mélyebb völgyeiben gazdag kukoriczás földek terülnek el, s épen ezért a medvevilág igen kedvencz tartózkodó helye, — könnyen megközelíthető, s a Báró úr által kiválóan jólgondozott vadászterületet képez. A tegnapi vadászaton a fennt vázolt erdőtest három hajtás alá vétetett. Már az első hajtásban 5 medvét vertek fel a hajtók, de ezek— anélkül, hogy lőtávolba jöttek volna, a hajtók bal szárnyvonalán kitörtek és eltávoztak. A második is harmadik hajtásban is már csak egy egy medve volt, melyek közül az egyiket gr. Károlyi István, a másikat pedig gr. Wurmbrandt Hugó lőtte meg ; de az utóbbi nagy vad, bár erősen vérzett, mégis elillant. Ezzel aztán be is lett a vadászat fejezve s a vadásztársaság szekerekre ülve,haza is hajtatott. Trónörökös ő Fensége azonban — azt hive, hogy a megsebesített medve messze nem távozhatott, — br. Kemény Kálmán, br. Bornemisza Tivadar, Macskási István társaságában s egy udvari vadász által kisérve, üldözőbe vette a vadat, s a nagy vérnyomokon sokáig is tartott az üldözés, de midőn látták, hogy a vad a hajtás alá vett területről az adorjáni erdőségbe vonult, felhagytak az üldözéssel, s háromnegyed órával későbben, mint a társaság többi része, visszahajtattak Görgénybe. Estve hatkor volt az ebéd, melyre Girsik erdőigazgató is meghívást kapott. Ebéd után a társaság a parkban felállított medveravatalhoz ment le, mely ma is megtartatott ugyan, de nem oly fénynyel, mint mikor Ő fensége is A róm. kath. statusgyülés. Gyulafejérvár, okt. 8. Az érkezők. A statusgyülés tagjai már szállingóznak jobbról-balról, bár látszik, hogy a kolozsvári királylátogatás után az embereknek nem nagy kedvök van még egy honorarius utazásra. Aztán nagy vitákra sincsen kilátás s igy is csökken az “érdeklődök“ száma. Br. Jósika Lajos világi elnök, O bérse ha 11 Adolf marosvásárhelyi kir. táblai elnök a status ügyei iránt melegen érdeklődő férfiú, Béldy Gergely v. b. t. t.,dr. Groisz Gusztáv, Cseh Lajos, Biró Béla, dr. Szentkereszty György, Betegh Ferencz, Finály Henrik, Weszely Károly apát, Györffy Gyula képviselő, Lukács Béla államtitkár, Pózsa József főispán s még többen már megérkeztek. Ugron Gábort lelkesedéssel várják, lehet, hogy eddig itt is van, mert én nem hihetek azon pletykának, hogy a kukoricza szedésért elmulassza úgy a közművelődési kongressust, mint a statusgyűlést, hol hazafias aggodalmait mindig méltánylattal fogadták. Ha ő nem jő el, ki fog opponálni? Pedig abban a furcsa helyzetben van, hogy midőn az igazgatótanács jelentését bírálja, s mint tavaly is, nem egyszer élesen, saját magát bírálja meg, ki annak érdemes tagja. Hja, bajosan szokik le az ember a természetéről. ■» Aki nem áll el. Lassú és fontos lépésekkel topog be az öreg Gáli János ab Hibb, a status gyűlések veterán tagja, örökös korelnök Boér Antallal együtt, kivel egy faluban született. Hitbuzgó férfiú azon erős meggyőződéssel, hogy nélküle a statusgyülés semmit sem ér. Gáli János hűségesen elreferálja minden évben, hogy most már egy esztendővel vénebb s hogy a pápához üdvözlő sürgönyt kell meneszteni. Az öreg úr nevezetes arról, hogy mindenhez hozzátold valamit, legyen az toaszt, vitatkozás vagy enuntiatió, hozzáteszi: „én csak még azt akarom hozzá tenni“ stb. így járt a tavalyi gyűlésen is, amikor alkotmányos püspökünk enuntiált egy általa aggodalommal fogadott határozatot. Feláll Gáli János: „Én még csak azt akarom hozzá tenni „Eláll, eláll“, kiáltják jobbról, balról, „ne akarjon semmit hozzá tenni. Az öreg úr vissza: „nem áll el“. — „De eláll“, hangzik ismét, míg az elnöki csengetyű csendet teremt. Elkeseredetten száll ekkor oda a szembe ülő dr. Török Albert udvarhelyi alispánhoz : „Már hogyan álljak el, édes drága jó öcsém, mikor nyolczvanéves múltam és még soha sem álltam el a szótól.“ A világi elnök, Tisza Kálmán azt mondotta, hogy vénségünkkel mi leszünk gyengébbek, s nem a dolgok rosszabbak, és ne aggódjék az ember oly nagyon maga miatt, mert senki sem kipótolhatlan. Sok ember küzd e tétel ellen teljes erővel. Győz-e vagy veszt? az bizonytalan. És mégis dr. Jósika Lajos a státusgyűlésnek megalakulása óta világi elnöke, egyik leghatalmasabb oszlopa és erőssége győz. Én nem is tudnám elképzelni az ő tiszteletteljes megjelenése nélkül a statusnak gyűléseit, ép úgy, mint sz athleták versenyeiket, s a főúri bandérium tagjai hisz felvonulásukat nélküle. Hány ember hajolna porba mélyen, hogy a koronás király keze fogását megérdemelhesse és ő azt még lovon is eléri. * Az egyházi elnök. Apostoli szelídséggel ül az elnöki széken Lönhart Ferencz az erdélyi püspök, a házi ur, ki a gyűlés tartama alatt annak összes tagjait vendégszerető asztalánál fogadja. Lonhart a legalkotmányosabban gyakorolja azon széles körű jogokat, melyeket az egyházi és hazai törvények, mint az erdélyi részek püspökének, neki biztosítanak. Midőn a radnóthi uradalom sorsa forgott koczkán, s a házi kezelésről vagy bérleti rendszerről volt szó, nem egy papja közvetlen udvarából az ő álláspontjával épen ellenkezően szavazott „nemmel, a püspök jól megnéz az illetőket, de most is élvezik kegyeit, varóban vannak. Ezeket a szavazókat aztán elnevezték meg papoknak. Gyűlés előtt. A díszes tanácskozó tereai falairól büszkén néznek le Erdély püspökei a a kath. egyház nagyjai. Ott látjuk Báthory bibornoknak arczképét azon korból, midőn még az egyháziak idélezeg bajuszot viseltek, ott gróf Battyhiani Ignácz, I. és II. Mártonffy, Zorger,Szepesey Ignácz, Andrássy, Kovács Miklós, Haynald, Fogarasy olajfestésü képeit; a nagy nevű Bajtay püspökét, a ki megnyerte az érd. róm. kath vallásalapot, Rudnaiét, a ki az esztergomi pamási székre emeltetett. S e fényes főpapi sor megelégedve szemlélheti a katholikus hierarchia unikumát - az erdélyi statusgyülést, melyben az egyházi elem a világival kezet fogva, intézi fontos humanistikai s vallásos és hazafias ügyeit. És nem kis feladatok állanak ezen testület előtt: az erdélyi részeknek majdnem valamennyi katholikus egyháza, népiskolája, egy lyceum, kilencz gymnasium, egy tanítóképp, de, egy árvaház, hét finövelde fentartásáról 8 lehető felvirágoztatásáról gondoskodik, s raoa összeg, melyből eme töméntelen szükségletet fedeznie kell, nyolcz alap- és három uradalomból alig hogy kifutja. Az a negyedfélszázezer forint, mely évenkint szükségeltetik, csak a legpáratlanabb takarékossággal érhető el. A jelen statusgyülés is épen a tanárok, özvegyeik és árváik sorsával, két gymnasium számára uj épület emelésével, a székelyföld részére egy teljes gymnasiumi internálás berendezésével s a fő jövedelmi forrásul szolgáló uradalmak legczélszerübb gazdasági kezelésével foglalkozik. Vajha a legüdvösebben oldaná meg e gyűlés is fontos, hazafias és kultúráig feladatait. I udve- IRODALOM és MŰVÉSZET. Játékrend változás. A színházi játékrend különböző körülmények miatt e hétre változást szenved. Ma, hétfőn, Akbár szultán kerül színre s ezzel a Fipsz czimü bohózat. Kedden (páratlan b. az.) A bornevilli harangok, Serpolette szerepében Réthi Laurával. Szerdán, jótékonyszélű előadás Körösi Kálmánné javára, rendkívüli bérletszünetben, először: A szökött asszony, Csiky Gergely legújabb népszínműve, zenével, dalokkal és tánczczal. Csütörtökön :Nőemanczipatio, bérlet 18. szám, (páros.) Pénteken, először: Sarah grófné, fényes kiállítással és új díszletekkel. A bérletszünetek tárgyában az igazgatóság arról értesíti a bérlőközönséget, hogy a jótékonyczélú előadások „rendkívüli bérletszünetben“ tartatnak, s tévedések kikerülése czéljából mindenkor vörös nyomású szinlapokon jeleztetnek. Az ily jótékony czélú rendkívüli bérletszünete8 előadásokon, miként „Előleges szint-jelentésünkben“ érintve van, még az évadbérletek is érvénytelenek, és sem a páros, sem a páratlan bérlők bérleti jogaikat nem gyakorolhatják. NEMZETI SZÍNHÁZ. Bérlet 17-ik szára (páratlan.) Kolozsvártt, 1887. okt. 11-én. Személyek: Henri Hatvanni, Gáspár Andorfi. Biró Megyeri. Jean Grenicheux Kápolna A bornevillei harangok. Jegyző Füredi. Operette 3 felv. - RezdeteV órakor. H ÍREK. Kolozsvár, október 10 — Egyetemünk jogtanári kara igen **/P és méltó módon fejezi ki megboldogult kartársa, De. Jenei Viktor, iránti kegyeletét, a noidón a közszokástól eltérve, nem a koporsóra belj*‘ 2endő koszorúval, hanem ennek vállsága fejében, a dr. Jenei által alapított s nemes buzgalommal vezetett „szegény oskolás gyermek1*" két segélyező egylet“ javára adományozott ötven forinttal áldoz emlékezetének. Vajha e jó példát mások és máskor is követnék! Mint tesüilünk a ref. igazgató-tanács és a koloszvári egyházközség is ugyan e nemes módon feje* zi ki elösmerését a megboldogult iránt 9 a koszorúkra szánt összeget szintén a szegény iskolás gyermekeket segélyező egyletnek adoma* nyozza. — Az ősz beléharapott hegyeink lombos köntösébe s ugyancsak halálsárga a szine a szőlős oldalaknak. A gyümölcsöt nagyjából már megszedték a fákról s igen közepes a letö més, úgy a minőség, mint a mennyiség tekintetében. Az almák a nyári szárazságtól aprón maradtak. A szőlő elég jól fejlődik s néhány 1 nap választ el csak a szürettől, amikor tár* hető bort fognak szűrni hegyeinkben. Az sí a közterek s utczák fáit is megviselte. A sí* I tatér nagy gesztenyéiről szálongnak le a sárg* I levelek s az utczák ihar és akáczainak lombja belekeveredik a sáros vizvezető árokba A policzia kevés kegyelettel van a fák haládjai iránt. Nem temetteti őket el a szemetes 971< I kér mélyébe, hanem enyészni hagyja nyilván*' I sân. Heti vásáraink megélénkültek — ez ’» I az ősz nyoma, és a policzia napos könyve kevesebb lopásról és háborúságról ad számot És ez is az ősz nyoma. Most az emberekül van mit enniök e jól fizető ősz kegyelméből5