Kolozsvár, 1887. július-december (1. évfolyam, 152-305. szám)

1887-07-12 / 161. szám

yolozsváti, 1887 ig elintézéséig fogva maradnak. A kincstár ,g Dem számította fel ugyan a kárát, de azt fjik, hogy ez nem fogja meghaladni a 80,000 frtot. Az ítélet kihirdetését holnap fogjuk je­lent ® 11'' Egy község pusztulása Rábaszék köz­ , tegnapelőtt teljesen leégett. A tűz a kö­­s­előleg támadt. A Fábry-ház udvarán ját­­s ffottak öt—hat éves gyermekek, s játék köz­­n­eggyujtottak a sertésól mellett egy cso­­szalmát. Fél óra alatt lángba borult az ^ísz város. Elhamvadt százhuszonnégy lakó­ja százkét kamra, ugyanannyi istálló és ji­zvankilencz csűr. A község 2 templomán f mintegy ló házán kívül egyetlen ház sem riadt épen. A pusztító tűz akkora hőséget ijesztett, hogy meggyuladtak és tövig égtek eleven fák. Az utczákon szanaszét hever­ek megégett bútorok és ruhadarabok marad­­ványai. Mindenfelé síró asszonyok csoportjai, körülöttük kenyeret kérő gyermekek. Az ott­­j­ 0a maradt férfiak nagy része megsebesült a mentés alatt. Egy asszonyt megfojtott a füst. Mikor már javában égett a háza, fölkapott a kupa vizet, s berontott a szobájába, ablakon becsapódott láng leter­tette az­­sztal alá s ott találták meg holtan. — Ugyanez asszony két leánya pedig halálán van. só úrnője égési sebeiben meghalt. A sebesül­tk közt van az evang. tanító, ki értékesebb holmiját kihordotta a kertbe s a mikor ott is kezet fogott, maga kezdte oltani. Kabátja és mellénye e közben meggyuladt s egész teste összeégett. Most Korponán ápolják. A szegény veterán tanítót ötven év keserves keresményé­től fosztotta meg a tűzvész. A vendéglős levi­tette bútorait a pinczébe, de oda is betolako­dott a tűz s elhamvasztott mindent. Ezer sze­rencse, hogy a közelben volt spiritusos hordók föl nem robbantak, mert akkor sok ember vé­dett volna el. — A kolera. A gonosz ázsiai nyavalya, úgy látszik, sokkal jobban elhatalmasodott, mint azt az eddigi táviratok jelentették, így a Köl­nische Zeitung Marseilleből azt jelenti, hogy Toulonban e hó 5-én már kolera­ esetek for­dultak elő, sőt Marseilleben is gyanús hírek szállingóztak. E híreket meg is táviratozta lap­jának, a táviratot azonban a franczia telegráf­­hivatal nem továbbította. A franczia délvidé­ken különben rendkívüli, 30 — 33 foknyi hőség uralkodik, a­mi a járvány kifejlődésének min­denesetre kedvez. — A büntető pápa. Napjainkban már igen szokatlan esetet jelentenek Rómából. A vatikáni congregatio de propaganda fide, a pá­pa rendeletére táviratilag utasította a new-yor­­ki érseket, hogy Mac Ghynn ír papot a nagy exkommunikáció büntetésével sújtsa, miután ez vonakodott a pápa rendeletére Rómában meg­m. — Eléghetetlen színház. Teljesen tűzbiz­tos színház építésére egy franczia építész azt javasolja, hogy az árucsarnokok, pályaházak, melegházak mintájára az épület belseje ková­csolt és öntött vasból, horganyból, pléhből, üveg­­ből és palából álljon, külseje pedig homokkő­ből, téglából és márványból. A­mint a nagyobb építkezéseknél a gerendázat he­yett ma már lefestett vas oszlopokat és síneket alkalmaz­nak, úgy lehet az ácsmunkát teljesen pótolni kővel és vassal. A nézőtér, foyer és folyosók padlózata hullámos vaspléh lehetne, melyet be­festhetni. E lemezeket erős sínek tartanák. Ta­pasztalás szerint ily alkotmány fölötte biztos. A tető és kupola bádogból való s úgy díszítik, mint a fát. Ajtók és ablakkeretek vasból ké­szülnek. Vastag közfalak kőből, keskenyek bádog­ból. Padok, székek, támlányok horganyból, az ülések impregnált kelméből veendők. A szín­pad padlója vaspléh, ajtói és ablakai vasból, a soffiták, cifraságok sat. befestett horganyból állitandók elő. Minden kötél elesik és külön­böző erejű fémlánczok helyettesítenek. A szín­padi folyosók és karzatok, mint a melegházak­ban, vasból legyenek. A díszletek vékony vas­keretekbe foglalt bádog lemezekre festhetők, esetleg impregnált vászonra, ámbár a bádog díszletek nagy része meg fog felelhetni a leg­nagyobb igényeknek is. Befestett bádog tapé­ták, vasbútorok, szóval teljesen eléghetetlen színház lebeg az indítványozó szeme előtt. Az akusztika kérdését nem feszegeti, pedig lám a budapesti operaház vasas színpadának is sok akusztikai hátránya van. És a színháznál az akusztika talán ép oly fontos, mint a tűzbiz­. Életmentő kisasszony. Egy leány bá­tor tette képezi most közbeszéd tárgyát Vesz­prémben. A minap a Séd folyó partján néhány kis leány lakadalmast játszott, koszorút kö­töttek s egy-egy világszálért behajoltak a viz­­ elé. Javában folyt a játék, mikor egyszerre csak egy sikoltás hallatszott s az egyik kis leány egyensúlyát veszítve, bezuhant a Séd vi­zébe. A gyermekek megrémültek, közelben nem v °lt senki s a kis leány bizonyára odavész a ^zbe, ha a véletlenül arra sétáló Hack Gizel­­a kisasszony meg nem látja. A kisasszony gyors elhatározzással utánna vetette magát s kimentette férfinak is becsületére való bátor­­ágával a már fuldokló leánykát. — Szerencsétlenül járt tourista. Gmun­­környékén nem régiben egy szikla alatt ta­r­t rész kalap és felöltőből azt következtet­­ée, hogy Conrad tourista odaveszett,lebukott P ®%ségbe. Kitűnt, hogy a derék tourista a G­ levue­ szálloda számlája elől menekült el és azon a néhány napon, mely idő alatt megsi­­gtok a bécsi lapok, hegyen-völgyön túl el­. — Öt­ezer lábat ugrott. Egy kábel táv­lat jelenti a következőket: E hó 5-én Qui­­pcyben (Illinois) egy Leeds nevű ír az általa­­ talált esőernyővel fölszerelve, kiugrott egy g hajóból, mikor az ötezer láb magasan volt a föld felett. Leeds lassan ereszkedett le, s « *?en értetlenül érte el a földet. A vakme­­r föltaláló számára a föllelkesedett közönség azonnal tizennégyezer dollárt gyűjtött össze ajándékul. KOLOZSVÁR Lázár Ádám­ úrral. Végezzünk e helyen Lázár Ádám úrral. Ez az egyetlen cselekedet, a­mit az ő ügyében szívesen teszünk. Nem szeretjük a nevét a „Kolozsváréban. Minden jó ízlésű ember igazat ad nekünk ebben. Állítottunk róla egyet mást. Az volt a czé­­lunk, ho­g világosítsuk fel a választó közön­séget felőle. Nem tartottuk általában véve (s nem mint pártembert) a képviselőségre valónak. Marosvásárhely közönsége (s ezt mély tiszte­lettel említjük meg) igazat adott nekünk s nem választotta meg Lázár urat. Azokban a miket irtunk jól megválasztott források után, tisz­­tessséges emberek szava után indultunk. Sem­mit nem állitottunk a minek árát ne adhat­nánk. Megjegyeztük mindig, hogy készen ál­lunk a szabad polgárok esküdtszéke előtt fel­mutatni az argumentumainkat. Lázár ur azonban bele van gyökerezve az osztrák §-okba. Nem jött esküdtszék elé, de untalanul zakatolt a bíróságoknál, hivatkozva az osztrák sajtóügyi rendtartásra, hogy a bí­róság védesse őt a Kolozsvár állításai ellen. Hát istenem, a dolgok, az igazságkeresés ilyen for­mája teljesen Lázár úrhoz való. Az osztrák §-ok erejének idejében élte szép napjait Ádám úr. Szereti azokat a §-okat , ragaszkodik hoz­zájuk. Ki venné rosz néven? Mi nem. Mi még vele is igyekeztünk méltányosak lenni. Ha czá­­folataiban argumentum volt, azt kiadtuk. Mert mi az igazságot keressük. És keressük, hogy a fegyver a mivel vivunk, tisztességes legyen. Ezért most is, utoljára, helyet adunk egy „Önigazolás“ feliratú czikk argumen­tumainak, melyet Lázár úr hozzánk jut­tatott. Ebben azt bizonyítja, hogy egy sze­gény diákot (Köröndi Mózest) nem citált ma­ga elé, mert márcz. 14-én világított az abla­kában. Nagy Lajos az erzsébetvárosi törvény­szék elnöke, mint Köröndi sógora, levelet adott Lázár úrnak, melyben azt mondja, hogy: „er­ről mit se tud és soha se hallott“ nemcsak, de lehetetlennek is tartja, mert tudta szerint akkor mikor Ádám ur Bach huszár volt Ud­varhelyt, Köröndi már nem tanult ott. Mi hát Köröndi egyik tanulótársának levele után (ere­detiben szolgálunk a levéllel) azt állítottuk, hogy Lázár úr gyötörte az úgynevezett világí­tásért Köröndit. A Lázár úr bizonyítványa azt állítja, hogy ő mit se tud erről. Az igazságot keresse ki a közönség a két állításból. A másik dolog a­mit Lázár úr czáfol, az a szivarvég történet. Veszett történet. Nagyon meggondoltuk, ha közreadjuk-e? Mert saját szivarvégünket szívni, az utoljára is sze­rencsétlenség, de nem hiba. Hanem a más szi­varvégeit szipogatni szerfelett szomorú komé­dia, kivált még ha az illető szivarvégtulajdo­­nos tudta és beleegyezése nélkül követtetik ez el. .. Meggondoltuk, ha közreadjuk-e? de a for­rás — a honnan kaptuk a czikket — a leg­­kifogástalanabb. Tekintélyes képviselő ír­ta. És épen ellenzéki képviselő. Ő is perhorreskálta azt, hogy Ádám úr ott melegít­sen egy helyet az ellenzéken. Hát közreműkö­dött a lehetetlenítésén e czikkel. Erős vágás volt, de ő­ felhatalmazott, hogy közzétegyük bizonyos körülmények között az ő nevét, na­gyobb bizonyság okáért. Ez nagy argumentum volt az állítás igaz volta mellett. Nem játékra való név annak a neve, a ki írta. Hát közreadtuk, de az ő felelősségére, a lap rendes rovatain kívül, a levélszekrény­ben, a mi magyarul azt teszi: mi nem tud­juk, emelt-e el Lázár úr szivarvégeket; a ki állítja: az felel érte, hogy emelt . . Erre a gyásztörténetre Lázár ur igy felel „Önigazolás“ czimü czikkében: ban: Ugyan a „Kolozsvár“ idei 147. számú­„A „Kolozsvár“ levélszekré­nye, Ádám huszár“ feliratú czikkben ró­lam bizonyos rám fogott szivarvégekkel kap­csolatban mint kapzsi képviselő kezéről, szi­varvéges huszárról szólván, — erre nézve kép­viselőházi háznagy Kovách László ur Buda­pest, 1887. Jul. 1-én keltezve következő le­velet irta : „T. barátom ! Hozzám írott szives soraidra nem tudok egyebet felelni, mint azt a mi a valóság, azt t. i. hogy az egész dol­got most hallom először, még pedig leveledből. — Tőlem tehát senki sem hallotta ezen dol­got, mert arról — mi nincs — csak most hallok szót először.“ Ezekben reprodukáltuk Lázár úr öniga­zolását. S e helyen bevégeztük ezt a kérdést Ádám úrral. Másutt szívesen állunk rendelke­zésére, közönség pedig, a­mely otthoni kényelmét cse­réli fel a fürdőivel, zúgolódik s nagyon ter­mészetesnek találja, ha valaki idegen fürdők­re megy. * TŰZ. N.-Szebenben mult szombaton ki­­gyuladt egy kocsiszín. Egészen kőből volt épít­ve, bolthajtással s így nagyobb veszedelem nem forgott fönn, annál is inkább, mert a nagy füst jó korán magára vonta a tűzoltók figyelmét és rögtön ott teremtek. Minthogy a szin teljesen elhagyott volt, s jól lezakatolva, a tűz kiütése igy magyarázható meg. — Ta­lán gyújtás okozta. * Kolozsvári czigányok II.-Szebenben. Cza­­kó Peti bandájával a szebeni nagy sörcsarnok­ban muzsikál. A szebenieknek tetszik a czi­­gány­zene s a Tageblatt jól iskolázottnak ne­vezi a társulatot. * A háromszéki háziipar egyesület köz­gyűlést tart Sepsi-Szent Györgyön f. hó 24-én. A tárgysorozatból kiemelendő, hogy e gyűlé­sen fognak megtétetni a második 6 éves czik­­lus lejárásával az egyesület újra alakulására vonatkozó intézkedések. * A marosvásárhelyi iparos polgári egy­let e he­ly­én tartotta meg közgyűlését, mely­nek egyetlen tárgya az elhunyt elnök néhai Szathmáry Ferencz helyébe az elnök vá­lasztás volt. * A fogarasi első húsfogyasztási szö­vetkezet megalakult. Működését szeptember el­­sején fogja megkezdeni. A szövetkezeti rész­vények értéke 10—10 frt és így lehetővé van téve a szegényebbeknek is legalább egy dara­bot vásárolni. Az alapszabályok szerint van 20 igazgató bizottsági tag, egyenkint legalább is 5—5 részvén­nyel; 10 felügyelő bizottsági tag, egyenkint legalább is 3—3 részvén­nyel. Van elnöki, titkári, gazdai hivatal. A gazdának van legfontosabb szerepe, ki csakis szakképzett és e mellett óvadékképes lehet, jól fizetett, állan­dó mindaddig, a­meddig kötelességeit lelkiis­meretesen teljesiti. Igen fontos intézkedés az ár-osztályozás, jobban mondva hús osztályozás. A minőség szerint 3 különböző ár fog megál­­lapittatni s ez által ki van zárva az, hogy az egyik ugyanazon pénzért a csontokat, inakat, mig a másik a pecsenyét kapja. ERDÉLYI RÉSZEK. Vidéki élet. * Székely fürdők. Erdélyrészi fürdőink is megelevenednek ilyenkor. Sok vendég jön Tus­nádra, Élőpatakra, Málnásra. Ugyancsak siet, hogy oda jusson az illatos fenyvesek ölébe. Siet abban a reményben, hogy a tavalyi szo­báját, a­melyiken keresztül járt a szellő, talán megtatarozták, talán valami új is épült, a­mi­óta nem járt ott. Hanem jócskán csalódik. Bi­zony keresztül dúdol a szél a szobán most is, s nem építettek még egy lúgost sem. Az a CSARNOK. Az ördög itala. (Egy capucinus, Medardus testvér, hátrahagyott iratai.) Kiadja : Hoffman Amadeus Theodor. ELSŐ RÉSZ. Első f­ej­e­z­e­t. Gyermekévek s a zárdai élet. 4) (Folytatás.) Tizenhat éves lettem, mikor tanítóm ki­jelentette, hogy eléggé elő vagyok készítve ar­ra, hogy a szomszéd városban levő főiskolában a magasabb vallástani tudományokat megkezd­jem, ugyanis teljesen a papi pályára szántam magam s ez anyámat benső örömmel töltötte el, mert ezáltal megmagyarázva és betöltve látta a zarándok titokzatos czélzásait — me­lyek [^bizonyos uton-módon összeköttetésben látszottak lenni, apám csodás — előttem isme­retlen látományával. Csak emez elhatározásom által vélte igazán föloldozottnak apám lelkét s megmen­­tettnek az örök elkárhozás kinjaitól. A herczeg­­nő is, kit azonban már csak a közös beszélő teremben láthattam felette helyeselte szándéko­mat s ismételte Ígéretét, hogy minden szüksé­gessel ellát valamely papi rang elnyeréséig. Daczára, hogy a város oly közel volt, hogy tornyait a zárdából látni lehetett s ottani jó gyaloglók a kedves vidéket sétahelyükké tet­ték, mégis nagyon nehezemre esett a bucsuzás jó anyámtól, a fenséges asszonytól, kit szivem­ben oly mélyen tiszteltem, s derék tanítómtól. Az bizonyos, hogy a válás fájdalmára nézve egyformának tűnik fel a szerettek körén levő legkisebb távolodás a legnagyobb távolsággal. A herczegnő különösen meg volt indulva, hang­ja reszketett a fájdalomtól, midőn intése ke­netteljes szavait mondotta. Egy csinos olvasót ajándékozott, s egy kis imádságos könyvet, tisz­tán kifestegetett képekkel. Még egy ajánló­ ira­tot is adott a város capucinus zárda főnöké­hez s ajánlotta, hogy rögtön keressem fel, mert szóval-tettel mindenben szorgosan segí­teni fog. Bizonyára nem egykönnyen akad kelle­mesebb tájék mint az, melyben a capucinusok kolostora közel a városhoz fekszik. A pompás kert, a hegyekre való kilátásával, minden alka­lommal, mikor benne sétáltam s majd ennél majd annál a bujafacsoportozatnál állottam meg új meg új szépségben tündökölt. Épen ebben a kertben találtam Leonhardust, a zárdafőnö­köt, mikor először látogattam meg a kolostort, hogy a főnöknő levelét átadjam. A prior amúgy is nagy szeretetre méltó­sága még növekedett a levél olvasása után s oly sok vonzót tudott beszélni a kitűnő nőről, kit már évekkel ezelőtt Rómában ismert meg, hogy már ez által is ez első pillanatban egé­szen megnyert. A testvérek vették körül s gyorsan fel lehetett ismerni egész viszonyát velük, hogy az egész zárdai rend és életmód, a nyugodtság és a szellem vidámsága, melyek mind nyilat­koztak a főnök külsején is, valamennyi test­vérre kiterjed. Nyomát sem lehetett látni sehol a rosz­­kedvnek, vagy annak az ellenséges, magát emésztő zárkózottságnak melyet különben az ember a barátok arczán láthat. A szigoru rendszabályok daczára Leonar­­dus áhitatos cselekedetei inkább az égiekhez for­dult lélek szükségletéből, erdtek mint az emberi természeten sarkaló vétekért való rajongóhoz méltó bűnhődés voltak s úgy annyira feltudta kelteni a testvérekben a kegyelet ilyen felfogását, hogy mindazon, mit tenmök kelle, hogy a sza­bálynak elég­tétessék, oly vidámság s nyugodt kedély öntött el, mely tényleg e földi szoron­gások között magasabb rendű létezést terem­tett. Még a világgal is tudott Leonardus atya bizonyos illő összeköttetést felállítani, mely semmi esetre sem vált a testvérek hátrányára. A gazdag ajándékok — ilyeneket pedig az ál­talán nagyon tisztelt zárdának minden felől ajándékoztak, — lehetségessé tették, hogy bizo­nyos napokon a zárda barátjai s pártfogói az ebédlő teremben megvendégeltessenek. Hosszú asztalt terítettek akkor az ebédlő közepén s ennek tején ült Leonardus főnök a vendégek társaságában. A testvérek a keskeny fal mel­letti asztalnál maradtak s a szabály szerint közönséges eszközeiket használták, a vendégek asztalán azonban csinosan és tisztán volt fel­­terítve, üveggel, porczellánnal. A zárda szakácsa különös ízletesen tu­dott bojtos ételeket készíteni s ezek ugyancsak ízlettek a vendégeknek. Ők gondoskodtak a bor­ról is s igy a capucinus zárdabeli ebédek kedé­­lyes, barátságos találkái voltak a papságnak s a hívőknek, melyek kölcsönös hatásukban nem voltak haszontalanok az életre nézve. Mert mi­dőn a világi bívságokkal elfogódottak ide jöt­tek s beléptek azon falak közé, hol minden az egyház férfiainak az ő tetteikkel olyannyira homlokegyenest ellenkező életmódját tárja föl, egy-egy kebelükbe hullott szikra ösztönzésére be kelle vallaniuk, hogy a lélek, ha inkább felülemelkedik a földiek felé, az embernek már itt lent is magasabb létert tudhat biztosítani. Ellenben a barátok élettapasztalatban s böl­csességben gyarapodtak, mert a hírek, melye­ket a tarka világ falaikon kívül folyó tevésé­­ről-vevéséről hallottak, sokféle gondolatot éb­resztettek bennük. A­nélkül, hogy a földi ja­vaknak csalfa értéket tulajdonítottak volna ez emberek belsejéből eredőleg meghatározott életmódjaiban az egyházi elvek ilyes sugártö­rését — mely nélkül minden színes, fénytelen lenne — szükségesnek látták. Mindnyájok fö­lött már eleve magasan állott szellemi és tu­dományos műveltség tekintetében Leonardus prior. Azonfelül, hogy általán jeles erőnek tar­taték a theologiában, ugyannyira, hogy a leg­nehezebb tárgyakat is könnyedséggel és mély­séggel tudta kezelni, s a papnövelde tanárai gyakran kértek tőle tanácsot és tanítást, a vi­lágiakban is jobban ki volt művelve, mint az ember gondolta volna egy zárdái férfiúról. Könnyeden és csínnal beszélt olaszul és fran­­cziául, s különös ügyessége folytán ifjabb ko­rában fontos küldetésekre használták. Már akkoriban, mikor megismertem, idős volt, de daczára hogy fehér haja kora mellett tanúskodott, szemeiből ifjú tűz sugárzott, s a kellemes mosoly, mely ajka körül lebegett, még emelte a belső megelegedettség és lelki nyuga­lom benyomását. Az a kellem, mely beszédét éliité, minden mozdulatában is jelentkezett, s még a bárdolatlan rendi­ ruházat is pompásan hozzá­simult teste szépen épült idomaihoz. Egyetlen egy sem akadt a kolostorban levő testvérek között, kit ne saját akarata, sőt benső szellemi hangulata által előidézett szük­ségesség ne vezetett volna a zárdába; de a kolostorban nyugvó, helyet kereső szerencsét­lent, ha a megsemmisülés elől menekült is, ha­mar megvigasztalta volna Leonardus vezeklé­­se, rövid átmenet lett volna a nyugalomba, s így kibékülve a világgal, kicsinyességeire nem ügyelve, a földi életben is gyorsan felülemel­kedett volna a földieken. A kolostori élet ilye­tén fölfogását Olaszországban tanulta Leonar­dus, hol a szertartások s vele a vallásos élet egész nézőpontja sokkal vidámabb, mint a ka­­tholikus Németországban. Mint a­hogy a tem­plom építésénél fenntartották magukat a régi alakzatok, úgy hatolt az ó-világ ama vidám, eleven idejéből egy sugár a kereszténység rej­télyes homályába, s világosította meg ama cso­dás fénynyel, mely azelőtt az isteneket és hő­söket sugárzotta körül. (Folyt. köv.) A kalotaszegi takarékpénztár igazgatósá­ga 30 frt., Barcsay Domokos, gondnoksági tag, 26 frt­ Harmathy Zsigmond, gondnoksági el­­nö , 12 frt, Gyulay Sándor, kereskedő, a ma­gyar­ nyelvben legtöbb előmenetelt tanúsított román fiu-tanulók megjutalmazására 5 frt, Schweiger Nándor, gyógyszerész, 3 frt, N. N. r­­­a ^°^D› felső leányisk. tanítónők a felső leányiskolában két legjobb szavaló részére 2 drb. könyvet, Kovács Dániel, felső népisk tan. a felső fiú iskolában két legjobb szavaló számára 2 drb. könyvet. Ezen 77 forintból 78 drb jutalomkönyv vásároltatott, ehhez véve az ajándékozott 4 drb. könyvet, összesen 82 drb. jutalomkönyv osztatott ki. Jutalmat nyert 73 tanuló. Fogadják a tisztelt jótevők intézetünk iránt tanúsított meleg érdeklődésükért, kegyes adományaikért, melyeket iskoláinkkal szemben évek óta gyakorolnak, nevezett iskolák tanuló­ifjúsága, tantestülete és gondnoksága nevében e helyen is hálás köszönetem­ kifejezését. _ Bánffy-Hunyadon, 1887. július hó 5-én. Kole­­s­z­á­r Lajos, igazgató. Apróságok. Illem. — Enyje te Gabi, mit kellett volna mon­danod a bácsinak, a ki czukrot adott neked ? Kari. — „Még“ ... Cselédeink. — Jóízű adomát beszélnek el egy úri tár­saságban ebéd alatt. Egy inas leejti a suites tálat, mely dara­bokra tört. A lurkó nem jön zavarba, felkaczag erő­sen : — Nagyszerű adoma . . . igazán kitűnő­ he­­tele ! . . . És az egész társaság újból nevetésbe tört. Képtelenség. — Mióta kezeli önt G .. . doktor úr ? — Négy hete. — Képtelenség. — Miért ? — Ön akkor már két hete halott. V­e­g­y­t­a­n. Tanár . — Mondja meg kérem, hogy a kénsavat miről ismeri meg. — Elég, hogy az ember megizlelje, azon­nal halva esik el és akkor meg lehet nyugodva róla, hogy kénsavval van dolga. Értesítő: Nyilvános köszönet. A bánffyhunyadi m. kir. állami elemi és felső népiskolák szorgal­mas és jó magaviseletü tanulói megjutalmazá­­sára, a f. 1886—7. tanév végén tartott zár­vizsgálatok alkalmával, a következő kegyes adományok tétettek: Julius l­ A sz.-udvarhelyi polgári zeneegylet folyó hó­j án tartotta meg igen szépen sikerült nyá­­ri mulatságát, melynek tiszta jövedelme 76 frt 20 kr volt. Ez alkalommal felülfizettek: Rá­­polthy Kárly 1 frt, dr. Török Albert 70 kr, dr. Ráczkövi Sámuel 70 kr, Knöfler Elek 70 kr, Fülöp őrmester 70 kr, Gál János 70 kr, egy valaki 49 kr, Fischer Ferenczné 30 kr, Ferenczi Ilonka k. a. 30 kr, Poden Venczel 30 kr, Herbai tiszthelyettes 30 kr, Szánig keres­kedő-segéd 20 kr, egy valaki 20 kr, Kis Er­nő 20 kr, Keresztesi Oszkár 20 kr, Ilyés Jó­zsef 20 kr, Broser őrmester 20 kr, egy vala­ki 20 kr,­ egy valaki 20 kr, Szabó Dénes 20 kr, Krist­ófi keresk. segéd 20 kr, Folbert György 20 kr, Bretyán főhadnagy 20 kr, Scheuveker hadnagy 20 kr, Barabás Domokos 10 kr, Kasi­sai Atilla 10 kr, egy valaki 10 kr, egy valaki 10 kr, összesen 10 frt 9 kr. Sz.-Udvarhelyt, 1887. julius hó 8. Ádám Dénes egyl. titkár. TÁVIRAT. Poprád pusztulása. Poprád, jul. 12. Poprád városának nagy részét tegnap iszonyú tűzvész el­pusztította. Leégett nyolczvan lakóház, kétszáz melléképülettel együtt. Egyetlen utcza maradt épen. Kovács Leo honvédezredes ember­­feletti erővel vezérli 12 szomszédos köz­ség tűzoltóságát három óra óta. A tűz gyújtogatásból származott. A tűznél A­n­­drásevics curiai bíró, N­á­d­a­y szín­művész, Urbányi szolgabíró több emberéletet megmentettek, erő­szakkal vonszolván ki az embereket az égő házakból. A lakosság az ország­úton tanyázik. Felelős szerkesztő: PETELEI ISTVÁN Kiadó: AJTAI K. ALBERT. A kolozsvári hitelbank és zálogkölcsön­társulat vállalkozásait a következő üzletágak képezik a] előleget értékpapírokra, arany- és ezüst - pénzekre; b] zálogkölcsönök nyújtása ingóságokra, valamint ingatlanokra; ’ c] váltók, utalványok s üzleti más köz­­okmányok le- és viszle számitolása ; d] érték-papirok, arany- és ezüst-pénzek mindennemű áruk és ingatlanok vásárlása és eladása saját és idegen rovásra; e] pénzeknek, váltóknak és értékpapírok­nak folyószámlára elfogadása ; f] pénzbetételek kamatozás melletti elfo­gadása takarékpénztári könyvecskére, pénztár­jegyekre vagy kötelezvényre. g] jelzálogkölcsönök eszközlése 5000 fo­rinttól kezdve felfelé; b] követelések, utalványok átvétele, be­váltása. SMMWVHQJT legjobb asztali- és üdítő­ital, kitűnő hatásúnak bizonyult köhögésnél, gégebajoknál, gyomor- és hólyaghu­rutnál. Hattani Henrik, Karlsbad és Budapest 9­9 — 30

Next