Kolozsvár, 1887. július-december (1. évfolyam, 152-305. szám)

1887-11-08 / 261. szám

Kolozsvár 1887. találsz az erdélyiek közt, ki ne tudn­a magyarul.“ (Id.műfor.CCLXX.) Az idézettek közlésével szolgálatot a vélek tenni a jó ügynek. Lehetnek mind „Kolozsvár“ olvasói, mind az E. M. K. E. tagjai közt, kiknek a történetiró ezen tanúságáról nincs tudomásuk. Alig tévedek, midőn felteszem, hogy az utób­biak hazafias készsége az E. M. K. E. érdekében szivesen fogadja a buzditást, mely idegen iró szavaiban négy szá­zadnál régibb időből Egykorú bizonyítékkal hangzik feléjük. látja el az E. M. K. E. hitelesített tény­működési pro­­grammját a jogosultság signaturájával. Minélfogva csak mostoha viszontagságok folytán megszakadt művét folytatjuk a távoli múltnak, midőn nemcsak a meg­levőt óvni, hanem az elveszettet is vis­­­szaszerezni törekszünk. RÓZSAHEGYI GYULA. SZEMLE. (h__1.) Azon nyilatkozatok, melyekkel Kál­nok­y gróf a magyar delegáczió albizottságában megvilágította monarchiánk külpoliti­káját, — úgy magában a monarchiában, mint a velünk barátságos külföldön a legjobb benyo­mást idézték elő. A magyar és az osztrák hirla­­pok egyértelműen konstatálják, hogy külpolitikánk helyesen és sikeresen védelmezi a monarchia ér­dekeit. A német, az olasz és az angol sajtó szin­tén elismeréssel nyilatkozik a magyar delegáczió­­ban elmondottak felől. A római Riforma e kije­lentéseket a szerencsés helyzet örvendetes mege­rősítésének tekinti, melynek létrehozásán a ba­rátságos hatalmak közreműködtek és melyet fen­­tartani a középeurópai szövetség képes is lesz. A londoni lapok kedvezően fogadják különösen az angol politika azonosságára való utalást. A Daily Chronicle szerint, ezen utalás megszilárdítja a meggyőződést, hogy Angolország, noha formasze­­rűen nem tartozik a szövetséghez, mégis barát­ságos oltalma körén belül áll és szükség esetén a béké­s biztonsá fentartása érdekében közre is fog működni. Az általános elismerés e­ljorásában termé­szetesen nem vesz részt­­ az orosz sajtó. És még természetesebb, hogy nekünk nincs okunk búsulni a­miatt, ha Oroszországban nem tetszik a magyar delegáczió külügyi vitája s az ebben konstatált eredmény. A Journal de St-Petersbourg szerint Kálnoky gróf beszédének bizonyos részei okot adnak némi megjegyzésekre és nagy megle­petést idéznek elő. Az orosz lap egyelőre csak annyit emel ki, hogy a szempont, mely szerint Kálnoky gróf a bolgár fejedelem helyzetét felfog­ja, lényegesen különbözik az orosz kormány ál­láspontjától. Kálnoky véleménye szerint e helyzet törvényességéhez csak a hatalmak beleegyezése hiányzik, az orosz kormány ellenben soha sem is­merte el a szófiai választás törvényes voltát, mi­vel a szobranye maga is csak az erőszaknak és törvénytelenségnek eredménye. Tekintettel ezen mélyreható véleménykülönbségre, mely ezen kiin­dulási pont tekintetében fenforog, igen nehéz a bolgár válság jellege iránt megegyezésre jutni. A­mi Kálnoky gróf törekvését illeti, hogy Oroszor­szágot a béke ügyének megnyerte, nem kell ki­emelnünk, mondja a lap, hogy sokkal czélszerűbb volna, ha azok más czímre irányoztatnának. A békét Oroszország épp oly kevéssé veszélyezteti, mint a balkán népek függetlenségét. Kálnoky sza­vai olyanok, melyeknek sikere a parlament előtt biztosítva van és melyek csak 18 e sikerre szá­­mítvak. jártasság kifejezésére bő választékát kínálta a praeci­­sebb szólamoknak, inkább e kevésbbé szabatossal kí­vánt volna élni. Valószínűbb, hogy korának nyelvgya­korlata szerző jobb tudomása daczára is érvényesül. Ez a mérsékelt harag, mel­lyel az orosz lap beszél, szintén bizonyítja a zavarodott­ságot, a­mibe az orosz közhangulat a közép­európai szövetség miatt jutott. A friedrichsruhei találkozások óta szokatlan mérséklet és óvatosság jellemzi az orosz lapoknak addig oly brusque hangját. Most inkább csak a köpenyeg alatt szo­rongatják a muszka öklöt s nyilt fenyegetésekről alig van szó. Hogy ez is külpolitikánk erejéről és súlyáról tanúskodik, azt mondanunk sem kell. A külföldi események közül ma kevés föl­jegyezni valónk van. Berlinből jelentik a né­met trónörökös állapotának rosszabbra fordulását; hir szerint nemsokára ismét műtétet kell torkán végezni. — Szófiába tegnapelőtt robogott be a caribrod­sophia-vakareli vasútvonal első vonata; e fontos eseményt nagy ünnepélyességgel ülték meg, melyben a fejedelem is részt vet­t * * S1 —Szent- Pétervártt újabb nihilista rejteket fedeztek föl, rövid idő alatt a másodikat; a rendőrség itt nyomdai fölszerelést és több forradalmi nyomtat­ványt talált.­­ A franczia kamara által ki­küldött en­q­u­e­te nemcsak a rendjelszédelgési ügyben, de visszamenőleg egész 1877 ig fogja vizsgálatait megejteni; e határozattal azt czé­­lozták, hogy a vizsgálat élesebb személyes jelleg­gel ne bírjon. IRODALOM és MŰVÉSZET, Színház. Csekély számú közönség nézte végig a tegnap Moliére „Képzelt beteg“­­j­é­t, a­melyben a nagy költő az orvosokon borzulta meg magát, még­pedig a lehető leg­érzékenyebben, mert nevetségesekké tette őket. És ebben a műveletben pompás szövetségesei voltak a tegnapi szereplők. E. Kovács Gyu­la kitűnő beteg volt a nemcsak szerepénél, de állandó jó hangulatánál fogva is központja a tegnapi előadásnak. A többi szereplőknek elég volt ránézni, hogy kedvet kapjanak s nagyobb elevenséggel és vidámabb kedél­lyel adják elő mondandóikat. A beteg után mindjárt hara­gos orvosát, Purgon uramat kell említnünk, a­kit N­é­m­e­t­h személyesített, még­pedig tu­dományához illő méltósággal és a rajta történt sértésnek megfelelő fölháborodással. A komi­kumnál többet és értékesebbet: egy pár igazi hu­mor­os vonást láttunk fölcsillanni játéká­ból e kis szerepben is. Diafoiiust és fiát, Tamást, Szentgyör­­gyi és Megyeri személyesítették a közön­ség folytonos tetszésnyilatkozatai között. Toi­­nette egyik legjobb szerepe Ditróinénak. Rokonszenves jelenség volt s midőn mint or­vos jelenik meg, szerencsés bizonyítékát adja alakító tehetségének. A minden tekintetben sikerült előadásban méltó részük van Solti Teréznek (Angelika) és Ivánffinak (Clean­­te) is. Az „Ifjú Erdély“ legújabb — októberi — számát a tartalomnak ugyanaz a gazdag­sága és változatossága jellemzi, melyet e lap­nál már megszoktunk. Az „Ifjú Erdély“ a leg­kitünőbb szaklapok egyike és a buzgóság s igazi lelkesültség tekintetében, mel­lyel szak­­érdekeit szolgálja, igazán páratlannak mond­ható. E közlöny az erdélyi iparnak és keres­kedelemnek már eddig is sok becses szolgá­latokat tett. Az októberi szám tartalma a kö­vetkező: Kisiparos és magánvállalkozó. Forrás­munka és szakszótár. Az erdélyrészi ipar ér­dekében. A honvédség bőrnemü-szükségleteinek tárgyában tartott értekezlet. Társulati élet. Hí­rek. Hirdetések. Melléklet: kihúzott, sorsjegyek hiteles értesítője. — Az „Ifjú Erdély“ minden hó 15-én jelenik meg és előfizetési ára egész évre csak két forint. Egyes szám ára 20 KOLOZSVÁR Sr. Iparosaink és kereskedőink érdekeinek hű­séges szószólója e közlöny, melynek már nem egy siker köszönhető. Megérdemli az érdekel­tek meleg támogatását. Korai hirlelés. A „Pesti Hírlap“ Köszeg­­hy Géza operette-jéről immár másodszor bo­csátja világgá azt a hírt, hogy elfogadták a kolozsvári színházban való előadásra. Immár másodszor jelentjük ki, hogy ez a hirlelés ko­rai és ama türelmetlen operettet még nem fo­gadták el előadásra. Általában véve a buda­pesti lapok egy része a kolozsvári nemzeti színház dolgairól sokszor ír tájékozatlanul. OÓCZi „Csók“ ja Szentpétervárit is szinte került a napokban. Az Alexandra színház adat­ta elő. A kritika nagy elismeréssel sz­ól a da­rabról. Dicséri a nyelvezetet, meg az idilli je­lenetek báját s játszi hangulatát. A darab tót- NEMZETI SZÍNHÁZ. Bérlet 43-ik szám. Kolozsvárit, 1887. nov. 9-én. Uff király. Operette 3 felv. Személyek: I. Uff király Németh J. »■ >­­Elússzon Andorffi. Aboé Láng E. Tápióka Kápolnai. Lazuli Serédi S. Laura Réthy L. Szirokko Megyeri. Kezdete 7 órakor. Mire „megvénülünk“. (Őszinte őszi levél Seladonhoz.) Boldog ember, ki bevallja magáról, hogy öregszik. A­mióta megmondotta a világnak a nagy diplomata, hogy a beszéd a gondolatok elrej­tésére való, azóta tudják a bölcsek, a­mit ad­dig is tudott mindeki, hogy csak a fiatal erő öntudata adhatja meg azt a bátorságot, hogy falra fessük az öregség ördögét. Az én ablakomon is megjelentek az őszi verebek, mint a­hogy te írtad, nekem is csiri­­poltak a mult idők kedvességeiről, magam is számlálgatok őszülő hajszálakat — de hallga­tok vele és őszintén kérlek tégedet, ne tépd ki gomblyukadból a virágot, ne akaszd fogas­ra jubiláló frakkodat, ne dobd sutba lakkodat és klakkodat, ne halj meg születésed előtt, ne merengj múltad történetén életed tavaszán, a ne rombolj alig épült falakat. Ne tedd azt, öregem. Csak lento, lento! A te fürteid még eltakarják kopaszuló tarkó­dat; kedélyed frissesége nem való a piket­ro­­zás monoton quart majorjainak számitga­­tásához. Aztán meg neked kötelességeid vannak;­­ mielőtt lenyugodnál a casino kényelmes pamlagára, át kell szenvedned a hiúság érdem­lett bűnhödésének purgatóriumát. Azért csak jer velem továbbra is a par­kettre, s fázódjál meg a jégnek sima tük­rén egy szál gavalléron kifliben, s ne akkor menj, mikor maradnod még lehet, diadalmak­kal álmodozva a farsang tavaszán, hanem mi­kor már látod, hogy nincs miért maradnod. Vissza akarnál térni, mert látod magad előtt a most felcseperedő apróbb dón Jüano­kat, s félsz tőlük ugy­e ? De szökni nem lehet! Vagy tán oly pogány vagy,hogy nem is hi­szed a­mit kálvinista atyádfiai vallanak : a praedentinaírófő ? A te sorsod is a lesz, hogy a SA­L nig ixfilla O* 9­7jL2_ilánC­­­ sütött : epedve nézzed lassan letűnő sugarait, annál szenvedélyesebben ragaszkodva hozzájuk, minél nehezebben súlyosodik nyomukban az árny. úgy látom, te csak ábrándoztál és sze­rettél, de még nem szenvedtél. Rettenetes sor­sod, mely meg van írva a nagy könyvben, kö­vetkező : Szerencsétlen gavallér, kurmacher, drei» schrittező és nachtmusikoló lovag, ki bosszan­tottad fiatalságod kedves perczeivel a magas­ban trónoló és komoly munkával elfoglalt szen­teket! látnod kell, mint forognak ideáljaid kö­rül uj emberek. Az önvád maró keserűségével kell vis­­­szaidézned emlékedbe a szavakat, melyeket virág­korodban neked mondottak egy-egy part­­hie eltávoztával az angyalok: „ah! be unal­mas a vén ember, hát még a házasuló“. S ha akkor gyanú fogott el olykor, hogy szívből be­szélnek-e így, most tapasztalt bölcsességeddel kell védned korodat, hogy talán veled másként lesz, hogy neked érdemeid vannak, nem mene­külhetvén még­is a kétely bizonytalanságától. Át kell esned a féltékenység összes tortúráin. S fordítva, a régihez képest minden tréfát gúnynak, minden kedves szót számításnak kell tartanod. Pedig az a szőke, kinek piczinyke láb­nyomát perczekig bámultad, most i3 oly pi­czinyke nyomocskákkal lépdel, az a kék sze­mű, ki akkor mondott legtöbbet neked, midőn rád nézett s hallgatott most is oly bájos, most is oly hódító. Te, a nagy Seladon, félénk gyer­mek lesz előttük; fogod hordani ezután hűsé­ges rabszolgaként belépőjüket s legyezőjüket, vezeted souperhoz a — mamákat s kiváltod nem a zálogul ellopott csipke kendőcskét, de — a ruhatárból a nénik mantil­ját s boldog leszel, ha előtalálod a fiakkert 8 megmagyará­zod pontosan, hová hajta­n, mialatt besegítik „őt“ az „uj emberek.“ Tánczolni fogsz és csevegni. De édes is­tenem, kin lesz az rád nézve s keserűség, mi­ként Belizárnak a múltak emléke. Ha souper-csárdás alatt visszacseng fü­ledbe a régi nóta s felsóhajtasz, keveset va­riálva a költő szavain: „Nem a hírért, nem a dicsőségért, Nem hogy a világnak üssek vele ezégért, De... ha olyant még egyszer én tánczolni tudnék“ , akkor kisimítod majd jubilált frakkodat, rend­behozod sárguló nyakkendődet, neki indulsz egy rózsabimbót keresni, feltűzöd amúgy le­­gényesen s köszörülve, csiszolva hangodon, sifitels­z az uj gárda közé, oda egyenesen az angyalhoz, meghajtod magad, s kérsz egyet a „múltak emlékéért.“ S a kisasszony barátsá­gosan végig­néz rajtad, kedvesen mosolyog, mosolyog még akkor is, midőn tánczra kelve egy uj „firmával“, kecsesen tova lebben, alig mondva annyit neked : „ezután.“ S te ott ál­las* sóbálván­nyá változva, mint Lothné va­laha; szived megtelik keserűséggel, lelked szenvedéssel, arczodon kigyul a méltatlanko­dás nemes haragja, s — megvárod az „ez­­utánt.“ Oh­igy nem alázta meg Henriket sem Canossában Gergely! Vagy elkezdesz csevegni, mint régen, s nem jő nyelvedre semmi bohóság; töröd ma­gad szellemed összes erőivel, míg észreveszed, hogy hölgyed legyezőjével beszélget, (rec­e­­ssit) vagy lopva (ha nem nyilt őszinteséggel) pillant —­ nem feléd. Minél jobban igyekszel, annál balekebb vagy, balekebb a baleknél, ki még nem tudja, hogy a quaesturában is lehet aufschreibolni, s rájösz, hogy ezenfelül unal­mas is vagy. S ekkor látod magadról lefutni azt a sugarat, melyre rá van irva: „fiatalság, bohóság.“ Mikor ezt megéred, akkor nem búcsúzol majd a tárczarovatban senkitől, egyedül vise­led el a vereséget, látod, hogy nincs más me­nedéked, mint klabm­ és tarokk, vezérczikk és politika. Megérted, hogy menned kell, s mert „kell“ — maradsz. Tánczolsz az unokákkal. Barátom­­ az is valami! K. November 8. H­ÍRE­K. Kolozsvár, nov. 8. — A városi közgyűlésen, mely — mint említettük — pénteken, e hó 11-én fog meg­tartatni, több fontos városi ügy kerül tárgya­lás alá, így a miniszter leirata a vashíd tár­gyában, továbbá a megerősített új vámtarifa ügye is. A költségvetést nem tárgyalják ez ülésen. E hó folyamán valószínűleg két rend­kívüli közgyűlés fog tartatni, melyeken a költ­ségvetés és az új szervezési szabály rendeletet tárgyalják. — Kinek köszönjünk a népfölkelési szál­lításokat? Az „Ifjú Erdély“ legújabb számá­ban a következő sorokat olvassuk : Az erdélyi kisiparosok népfelkelési szállításaira vonatko­zólag az „Iparügyek“ okt. 20-iki száma azt írja, hogy „ az erdélyrészi kisiparosoknak fön­­tartott népfölkelési szállítás nem az eddig is­meretlen volt iparos partikulárismus szószólóinak, hanem a budapesti kereskedelmi és iparkama­ra iniciativájából eszközöltetett ki.“ E meglepő fölfedezést nem vennők tudomásul, ha nem éreznők magunkat a hála által kényszerítve e vállalkozás igazi közbenjárói és kieszközlői iránt s ha nem jelent volna meg annak idején az összes fővárosi lapokban az E. M. K. E. küldöttségének teljes névsora, mely küldöttség személyesen járt kétszer a honv. miniszternél, egyszer az országházban, másszor a honv. mi­­niszterium­ban. Összes rendelkezésre álló aktá­ink szerint első sorban Horváth Gyula, az­tán H­egedüs Sándor és S­i­g­m­o­n­d Dezső voltak ez ügy létrehozói, úgy dr. Haller Ká­­roly és gr. Teleki Domokos, az E. M. K. E. alelnökei. Az inicziatíva különben, ha még messzebb menni akarunk, Fejérváry honv. miniszteré, illetve Gromon Dezső államtitkáré, vagy még közelebbről magáé Tisza Kálmán miniszterelnöké, kik elsők adták meg az im­­pulzust az egyesületnek legelői említett fér­fiai által. — Özv. Gyergyai Ferenczné haláláról már tegnap adtunk hírt. A család a követke­ző szomorú jelentést adta ki: Kis-Soralyai Gyer­gyai Borbála, özv. Árkosi P. j Lajosné a maga és gyermekei : Fanni, ennek férje Schilling Ot­tó s gyermekeik Ilona, Erzsi, Árpád, János és Dezső; Gyula, ennek neje Vélits Kata s kis fiuk : Zoltán, Lajos ; néhai dr. Gyergyai Ár­pád özvegye: Wieland Ágnes a fia: Árpád: testvérei: Gyergyai Klára, özv. Sándor István­ná­k gyermekei: Jenő, Berta és Ilona; Gyer­gyai Róza, özv. Fejér Mártonná és leánya: Róza, ennek férje Kispál Sándor s gyermeke­ik : Klárisse és Bálint ; Gyergyai Anna, férje Ferencz József s gyermekeik: Ákos, Gyula, Zsuzsa, Ilona, ennek férje Sámi László s kis leányuk Anna, József; valamint a közelebbi és távolabbi rokonok nevében mély fájdalom­mal tudatja, hogy forrón szeretett édes­any­juk, az illetők áldott jó anyósa, nagy- és déd­anyja és rokona Kis­ Somlyai özv. Gyergyai Fe­­renczné született Derzsi Bartha Zsuzsánna­­. évi november hó 7-én reggeli 6 órakor, életé­­nek 83-ik, özvegységének 43-ik évében, több hétig tartott súlyos betegsége után, végel­gyengülés következtében örök álomra hunyta le szemeit. Az elszállt nemes lélek földi része f. hó 9-én délelőtt */14 órakor fog, koporsója mellett tartandó ima után, Szentegyház-utczai 5. számú szállásáról, a köztemető melletti Bok­ros-féle családi sirkertbe örök nyugalomra el­helyeztetni. — Az erdélyrészi ipar, mint az I. E. írja, mindenfelé kezd tért hódítani. Az orsz. kereskedelmi muzeum nagyérdemű igazgatója Németh Imre min. tanácsos ur mondja, hogy még a Budapesten megforduló angol utazók is „várotász“-t kérnek. — Debreczenben B­ie­­derman Ede és fia nagykereskedő kiállítást rendezett erdélyi posztó-gyártmányokból, mint a gyárak képviselője. A kiállítást örömmel nézték meg nemcsak a legtekintélyesebb ható­sági közegek, a közeli és helyi nagybirtokos­ság, hanem a nép is. Egytől-egyig a legna­gyobb elismerésének adott kifejezést min­denki, sőt az iparkamara a törvényható­ságokhoz körlevelet intézett, kérve Bieder­­man hazafias fáradozásainak támogatását. — Páncsován szintén áruraktár létesíttetik. Fa- és bőr­gyártmányokra a páncsovai piaczon kü­lönben brassói czégnek már ügyvivői vannak s különösen a csutorák, pipák, tapló és dísz­munkák szép kelendőségnek örvendenek. Ás­ványvizeink közül különösen a borszéki fogy. — Az erdélyi Iparszövetkezet megalakí­tásának ügyében az E. M. K. E. fölkérésére Benigni Sámuel kolozsvári iparosegyleti el­nök legközelebbről megteszi a kezdeményező lépéseket. Először egy szűkebb körű, 5 — 6 tagú értekezlet tartatik az iparos-egylet helyi­ségében Kolozsvárt. Ez megállapodván az ös­­­szehívás kerete és módozatai iránt, fognak a megfelelő erdélyrészi iparostestületek képvise­lők küldésére fognak fölkéretni. — Kolozsvárról Rómába. A pápa jubi­­leuma alkalmából Budapestről különvonat in­dul Rómába. E kirándulásban Kolozsvárról is többen vesznek részt. — Részvételünk a pécsi kiállításon, a jövő év aug. havában általános mű-, ipar-, ter­mény- és állatkiállitás rendeztetik Pécsett. A végrehajtóbizottság hazafias fölhívást intézett ez alkalomból az EMK- hez, a mely fölhívás igy hangzik: „Az 1888-ik évi pécsi általános kiállítás idemellékelt prospectusa szerint — Írja a felhívás — a kiállítás rendezői által a Királyhágón túl levő megyék fonó-, szövi­-, bőr és háziipara különös figyelembe vétetett, a­mennyiben ugyanis ezen jeles termékeknek vi­dékünkön való ismertetését és terjesztését ha­zafiéi kötelességüknek ismerve, azokat a pécsi kiállításon bemutatható iparczikkek közé fel­vették. Tudva, hogy a mélyen tisztelt egyesü­let egyik hivatásául a közgazdasági érdekek fejlesztését is tekinti s hogy a nemes missiót a legszívesebb készséggel és ügybuzgósággal teljesíti, bátorkodunk megkérni, ha az erdélyi iparnak a pécsi kiállításon való minél telje­sebb bemutatása érdekében bennünket támo­gatni szíveskednék. Állana pedig e támogatás első­sorban abból, ha a mélyen tisztelt egye­sület az erdélyi érdekelt iparosok körében a pécsi kiállítás iránt érdeklődést kelteni, fentar­­tani s az iparosokat saját érdekükben a kiál­lításban való részvételre buzdítani szívesked­nek. Meg vagyunk arról győződve, hogy a ro­mán vámháború következtében az erdélyi ipar­tól elesett keleti fogyasztó piaczok helyett dúsan kárpótolva lesz az erdélyi ipar, ha a hazai piaczokat fogja megszerezni, a­miben mi annak a pécsi kiállítással, a legtisztább haza­­fiúi intenciótól vezérelve, egy kiterjedt vidékre nézve kedvező alkalmat óhajtunk nyújtani. A Dunántúl vidékében igen hálás tér kínálkozik az erdélyi iparnak. Ma azonban még ott va­gyunk, hogy a fogyasztók nagy tömege alig ismeri jobban az erdélyi ipar jeles termékeit, mint pl. a khinait. De a térhódítás — tekint­ve a termelés és fogyasztás terén is feléledező nemzeti öntudatot, — igen könnyű, gyors és sikeres lenne. Ha a mélyen tisztelt egyesület osztozik véleményünkben és helyesli önzetlen hazafiúi törekvésünket, mély tisztelettel meg­kérjük, ha nyilatkozni kegyeskednék, hogy szá­míthatunk-e szíves közreműködésére , hogy mily irányban és módon vélné leginkább czél­­ravezetőnek az eljárást, hogy említett törek­vésünk minél teljesebb sikerre vezessen. Szi­ves válaszát mielőbbre kérve, maradunk kiváló tiszteletünk kifejezése mellett, Pécsett, 1887. okt. 22. hazafias üdvözlettel, az 1888. évi pé­csi általános mű-, ipar-, termény- és állatkiál­litás bizottsága nevében Nádassy Kálmán, ki­állítási elnök, dr. Pávay E. titkár. — A kolozsvári hölgyek filléregyletének alapszabályait a belügyminiszter megerősítette. — Vasúti vendéglők bérbeadása Ez év­deczember hó végével jár le K­o­l­o­z­s­vá­r, Deb­­reczen, Kocsárd, Tövis, Kis Kapus, Segesvár, Brassó és Nagyszeben állomások vendéglőinek bérlete és e vendéglők bérbeadása tárgyában e hó 20-án lesz Kolozsvárt a benyújtott írás­beli ajánlatok alapján tárgyalás. — Leugrott a robogó vonatról. A Deb­­reczenből Nagy-Károlyba siető vonatról a So­mos erdő közelében leugrott egy rab, kit két csendőr kisért. A vakmerő embernek Jeherán Juon a neve, néhány évvel ezelőtt a szatmári törvényszék súlyos testi sértés miatt letartóz­tatta, de a börtönből megszökött. Akkor or­szágszerte körözték, de nyomára nem jöhettek. Most pár év után Kolozs m­egyében, or­gazdasága miatt elfogtak egy embert s kitűnt, hogy ez a régóta keresett vizsgálati fogoly. 82-nek illetőségi helyére, a szathmási törvényszékbe szállították Kolozsvárról egy őrmester / egy csendőr kíséretében, megvasalva. A vona­­ton elaludtak a csendőrök és ez alkalmat * fogoly felhasználva, az őrmester táskáján ló * kulcscsal kinyitotta bilincsét s valószínűleg őrei jól aludtak, felfeszitette a kupé ajtaját­, leugrott a Somos erdő mellett. A vonat mélyzete látta ugyan, hogy valaki leugrott , mert közel voltak Nagy-Károlyhoz, nem állitot­ *­ták meg a vonatot. — feherán daczára a nak, hogy hanyatt esett, csakhamar felr­a­kodott és eltűnt. Hiába keresték azután akadtak rá.­­ Versenytársát tervezik a Panaisla csatornának. Egy new-yorki mérnöktársaság hó végén Nicaraguába megy megállapítani a nicaraguai csatorna útját. A csatorna, melváft millió dollárba fog kerülni, hat év alatt­­ szülne el. *' — Száz millió frankot adományozott híres bankár, báró Hirch Móricz, az Európában létező zsidó jótékony intézeteknek A dugga dag bankár, összeiratta Európa valamennyi zsidó jótékony egyesületeit s ezek közt osztja fel a száz millió frankot, hogy a szegényeket segítsék vele. A magyarországi jótékony egye­sületek névsorát, Hirsch báró kértére Bischitz Johanna asszony irta össze s küldte meg bárónak, a ki már ezelőtt is százezrekkel se­gítette a magyarországi szegény zsidókat Min­den évben ezernyi kérőlevelet küldenek Ma­gyarországról is Hirsch bárónak s majd vala­mennyire megjön a válasz, öt pecsétes les­ben. Hirsch báró titkárja Venetiani két h Oroszországban jár, a­hol már megkezdte a kijelölt adományok szétosztását. — Az orosz czár biztonsága érdekében mint Pétervárról jelentik, már megkezdték az előintézkedések foganatosítását azon vasútvo­nalakon, melyeken a czár Gacsinába visszatér. A visballon gacsinai vonalrészen e hó 10-di­­kétől kezdve folytonos lesz a felvigyázat, ami arra enged következtetést, hogy a czár ezen időtájt fog oda érkezni. — Halottégetés Parisban. A páriái Pére- Lachaise temetőben egy halottégető-társaság kemencét épített, a melylyel tegnapelőtt tettek gyakorlati kísérleteket, két korházi halottat hamvasztván el benne. A kemenczének kettős ajtaja van s a holttestet bronzból és kőből való, síneken járó szekérken tolják bele. Az­­ első halottat délelőtt égették el; háromszáz kilogramm fa kellett a művelethez és a test­ből csak 2 kiló 700 grammnyi széntömeg ma­­­radt meg; a második halottat délután ham­vasztották el négyszáz kilogramm fa tözénél Az első operáczió tizenöt frankba került, a második húszba. Különös, hogy az első halott maradványai között ép májdarabokat találtak A bizottság, melyben a franczia kormány is képviselve volt, kimondta, hogy a kísérletek eredménye gyönge. Az égetés soká tart, arány­lag drága és a szekér, melyen a halottat be­tolják, utálatossá rozsdásodik a tűzben. Köze­lebb megpróbálják az elektromossággal való halottégetést. — Püspöki palotából leánynevelő inté­zet. Egy nagyváradi hírlap szerint, Pável Mi­hály gör. kat. püspökről azt beszélik beavatott körök, hogy nagyváradi püspöki palotáját leánynevelő-intézetté akarja átalakítani, püs­pöki rezidencziául pedig a Kovács-féle házat szándékszik megvenni, melyet a modern igé­nyeknek megfelelően fog átalakítani. A fölállí­tandó leánynevelő-intézetben magyar lesz úgy a tanítási, mint a társalgási nyelv. ERDÉLYI RÉSZEK. Vidéki élet. * Templom-szentelés Beszterczén terczéről tegnapi kelettel írják lapunknak Városunkban szép ünnepély folyt le vasáru*­1 I — a majdnem harmincz éve megkezdett tó félben állt s az utóbbi két év alatt főgondol 1 br. Bánffy Dezső és ref. püspök Szász Dr ® o­kos buzgalma folytán, az egyház-kerület e­­gélyével s a buzgó hívek filléreiből, dísze**­­kiépített ref. templom ünnepélyes fölavatás­ Az egyházközség a szép ünnepélyre megDJer­­vén a főt. püspök urat, ez nt. Szász Geríl egyházkerületi főjegyző és dr. Szász Béla *£ tanácsos kíséretében, szombaton d. u. érkező Beszterczére, hol a vidéki papság és reformá­tus hívek nevében, a pályaház minden re» közönséggel zsúfolásig telt perroDján, ut. 'a( Elek esperes és helybeli pap üdvözölte az kező főpásztort, ki szives szavakkal köszo meg a személye iránt tanúsított figyelő^ hosszú kocsisor kíséretében a nemzetisziDsz­­­­lókkal diszitett utczákon átvonult száll*8*^ Pánczél János megyei főjegyző vendége^6 házához. A vasúti főúton álló, díszes vas ^ csal körülvett igen csinos templom fölsz ® D'^ lése másnap tiz órán kezdve történt ® ez­. Urnak szentelt hajlók, ez úttal, nagyon is 82“^ nek bizonyulván, a város összes intellig ® 0 J. ^ a hatóságok képviselői, minden féléké*6^ közönség színig töltvén meg a csinos org0^ val is ékített templomot ; az isteni t|SZ^., folytán a helyi magyar dalegylet is köve t­ködvén. A buzgó előimát Vályi Elek pap mondotta, ezután Szász Gero­­­ta emelkedett szellemű, valódi szónoki o­l­őadott fölavató beszédét, Máté evangel ®^, ból ez igéket véve alapul „Uram! Jó ®* künk itt laknunk!“ s költői ihletével nuua lit id­u o un K : S Külius iu'»­­ m­Mlf benyomást téve hallgatóira. Most Szász­kos püspök tartá fenkölt szentelő '® aLp. , monda meghaló áldását a templomra, ségre, hazára, a királyi házra, a városra, den rendű és felekezetű lakóira, ut­ána.Ijt. a ref. templomszentelés szertartásához Jttil Muzsnai Károly szász-czegei ref. P»P f jvjIfi* úrvacsorát s Szentkirályi Lajos, balú^f » ^ kész, esketett össze két uj párt, tojj­­­ Jn­ Elek a templom építésének története dél elő­l mondta a zárimát. — Templo ® r

Next