Kolozsvár, 1887. július-december (1. évfolyam, 152-305. szám)
1887-12-03 / 283. szám
283. szám. I-ső évfolyam. 1887. Szerkesztő-iroda: FŐTÉR 7. SZ. SZENTKERESZTI-HÁZ A lap szellemi részét illető minden közlemény ide intézendő, kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik a lap minden nap, a vasár- és ünnepnapok kivételével. Névtelenül beküldött közlemények tekintetbe nem vétetnek. Kolozsvárt, szombat, deczember 3. Kiadóhivatal: BELKÖZÉP-UTCZA 4. SZÁM. ELŐFIZETÉSI DÍJAK! Egész évre..........................16 írt. Fél évre...............................8 frt. Negyedévre...........................írt. Egy bóra..........................1 frt 60 kr. Egy szám ára 6 kr. HIRDETÉSI DIJAK: Egy □ centiméternyi tér ára 4 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedveményben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. Nyilttér sora 25 kr. A REGALE MEGVÁLTÁSA. Irta: KISPÁL SÁNDOR. VI. Befejező közlemény. 7. Ha a békeegyezmény nem lett előterjesztéssel megtámadva, a jogbiztos a békeegyezmény alapján végzést bocsájt ki, a végzésnek tartalmaznia kell a békeegyezmény teljes szövegét s ennek alapján : a. ) a megváltási összeg alapjául szolgáló és az eddigi tiszta jövedelmi bevallásra alapított egy évi korcsma jövedelem nagyságát, b. ) a nagykorú vételjogosultak nevét és lakhelyét, c. ) a kiskorúak gyámhatóságát, d. ) a jelzálogos hitelezők nevét és lakhelyét, e. ) a vételjogosultak részére kiutalandó kárpótlás alapjául szolgáló egy évi tiszta jövedelmet, f.) azon hányadot, a mennyinek tőkéje a jelzálogos hitelező javára utalandó ki. 8. Ha a békeegyezmény csak részben vagy egyátalán nem sikerül, akkor a jogbiztos ítéletet mond, mely ítélet fokozatosan a királyi táblához és kúriához lesz felebbezhető, ez ítéletben megkell oldani a 6-ik pontban felsorolt kérdéseket a következők figyelemben tartásával: á.) ott, madjatok meg, hol a vételjogosultság tán beterjesztett és jegyzőkönyvhez csatolandó okmányok alapján itéletesen kimondja a vételjogosult kilétét; — b. ) itéletesen eldönti a vendégfogadók iránt támasztott igényt, e tekintetben irányadóul szolgálván a törvényhozásnak abbeli intézkedése, vájjon ezen vendéglőkben egész éven át vagy csak 3 hónap alatt lehet korcsmárolni, — c. ) megállapítaná a kárpótlás alapjául szolgáló évi tiszta jövedelmet, — ha azonban a tárgyalás rendjén beszerzett okmányok alapján indíttatva érezné magát a jövedelmi adó alá bevallott tiszta jövedelemnél nagyobb évi jövedelmet állapítani meg ; vagy pedig helyesnek látná a vendéglői épületek megváltását is, az ily szellemű ítéleteit kihirdetés előtt felterjeszti az illető miniszterhez, és az ítéletet a miniszternek e két pontra vonatkozó utasítása értelmében módosítaná. — 9. Ha a jogbiztosi ítélet ellen beadott felfolyamodás rendjén kimondatnék a korcsma-jognak 20 évre leendő haszonbérbeadása, az e tárgyban törvény, vagy szabályrendelet utján nyert utasításhoz képest a bérbeadás iránt intézkedik. 1O.Ott, hol a vendéglői épületek megváltása forog kérdésben az érdekelt, fél kérheti s a felsőbb fórum elrendelheti választott bíróság összeülését, a bírósága a megye székhelyén a főispán elnöklete alatt az adófelügyelőből, járásbíréből és az érdekelt fél által választandó két tagból alakulna, szavazat nélküli előadója lenne a jogbiztos, a tárgyalás nyilvános volna, az érdekelt fél magát képviseltethetné, avagy személyesen védhetné ügyét, kivonatára az ő költségére helyszíni szemle megejtésére a bíróság egy tagját kiküldetné, mely helyszíni szemlén a jogbiztos hivatalból jelenne meg. E bíróság határozatánál felfolyamodásnak helye nem volna. 11.Ott, hol törvényesen keresztül vitt arányosítás van, a jogbiztos hatásköre csak odáig terjed, hogy a jelzálogos hitelezők, úgyszintén a vendéglői épületek megváltására vonatkozó kérdéseket döntse el. — 12. A jogbiztos eljárásánál előforduló alapkérdések, csakis a dolog érdemében hozandó ítélettel együttesen támadhatók meg. 13. Azon esetekben, ahol a regálé kérdése iránt már előzetesen tulajdonjogi per folyt, a jogbiztos intézkedik, hogy a per tárgyát képező jogok megváltási összege letétbe helyeztessék, egyúttal ez irányban kelt ítéletében arra is kiterjeszkedik, hogy a letéteményezett összeg kamataival mi történjék. 14. A jogbiztosok ellenőrzésére és személyi ügyeiknek elintézésére főfelügyelők küldetnének ki, kik egyfelől ellenőriznék a jogbiztosok munkásságát, kikkel a jogbiztosok minden ítéletet, végzést stb. közlenének, »kik a jogbiztosi határozat ellen hivatalból felfolyamodhatnának. Hogy a kitisztázandó évi jövedelem hányszorossa képezze a megváltási tőkét, hogy a jogbiztosi állással egybekötött költségeket mi módon hordozzák, ahhoz nehéz hozzászóljani mindaddig, míg az idevonatkozó statistikai adatok nem válnak nyilvánossá. Hogy mi módon történjék a megváltási összeg visszafizetése, ahhoz sem lehet hozzászóljani mindaddig, míg nem tudjuk, hogy a megváltási kölcsön minő százalékra és hány évi törlesztés mellett köttetik, míg nem tudjuk váljon a megváltandó italmérési jog a község birtokába megy-e át, vagy egyébnemű intézkedés alá fog esni. Átlátom, hogy az elmondottakban nincs a dolog érdeméhez méltón kimerítve ezen a birtokosság érdekeibe mélyen benyúló nagy kérdés. Beismerem, hogy dolgozatom sok tekintetben fogyatékos! Az elsőre legyen mentségem, hogy a kérdés alapos kidolgozása nem tartozik a közélet napszámosainak teendői közzé; a másodikra nézve legyen mentségem jóakaratom, mely azonban csak jóakaratomat fokozhatta, de nem pótolhatta egyúttal fogyatkozásomat. A felvetett eszméket rostálják meg az arra hivatottak. (Budapest, decz. 2) Az országházból. A képviselőház mai ülésén első sorban elfogadta a horvát pénzügyi egyezmény meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatot, mely Hegedűs Sándor előadó rövid indokolása után minden vita nélkül szavaztatott meg. Ugyancsak vita nélkül fogadta el a ház Tisza Kálmán miniszterelnök indítványát a magyar-horvát-szlavón dalmát pénzügyek rendezésére választandó országos küldöttség megalakítására nézve. Ezután harmadszori felolvasásban fogadták el az indemnity javaslatot. Végül következett a dohányjövedék javaslatának részletes tárgyalása. Kiss Albert, a 22-ik - nál jobb ügyhöz méltó buzgósággal védelmezte a csempészeket és támadta meg azokat, kik az állam megkárosítását megakadályoznák a csempészek följelentése által. Hegedűs Sándor hiába világosította fel a felől, hogy az államot meglopni ép oly bűn, mintha egyesek magánvagyonát lopnák meg. Szederkényi Nándor már azt sem tartotta lehetetlenek kimondani, hogy a lopás és a csempészet két külön fogalom. Tisza Kálmán meggyőző erélyes szava kellett hozzá, hogy a vita visszatérjen rendi mádébe. Ebben aztán folyt tovább a vita nyugodtabban egész végig. A javaslat, kisebb változtatásokkal, részleteiben is elfogadtatott. (Bécs, decz. 1.) Az uralkodó jubileuma. A hivatalos Wiener Abendpost a következő közleményt hozza : 1888. évi deczember 2 án lesz 15 esztendeje, hogy ő cs. és kir. apostoli Felsége trónraléptének 25. évfordulója felejthetetlen módon megünnepeltetett. Az akkor Ő Felsége intencióinak megfelelőleg létesített jótékony intézetek és alapítványok szakadatlanul osztják és terjesztik áldásaikat és azon napnak minden újabb évfordulója alkalmával megújulnak az egész monarchiában a legforróbb kívánságok, anélkül, hogy a raga zkodás, a szeretet és a hűség jeleit a trón zsámolya elé vinni, és másrészről az örömteljes és hálás elismerést ünnepélyes kifejezésre juttatni kellene. Ő Felségének legmagasabb szándékaival egyezne meg bizonyára, ha az a nap is, melyen uralkodásának 40 évfordulója leend, ily áldásos működéssel ünnepeltetnék meg és ha mindazáltal számos kör loyális és hazafias érzületétől vezettetve, a legközelebbi emléknap megünneplésére előkészületeket tesz, meg különösen a művészet és ipar, a tudomány és földművelés ez emlékezetes időszakában elért haladást, versenyre kelve, bemutatni óhajtják . (5 Felsége a monarchia szellemi és anyagi megszilárdulásának, erejének, virágzásának eme nyilvánítását mindenesetre megelégedéssel és élénk részvéttel fogja kísérni. Az emléknapot magát azonban ő Felsége — minthogy a hagyományos szokás sem szól e mellett — nem kívánja fényes ünnepélyek okául tekinteni, mert nagy pompa és hivatalos hódoló nyilatkozatok, küldöttségek és hódoló feliratok nélkül is teljesen meg van . Felsége győződve népei mindenkor tanúsított ragaszkodásáról és ama kapocs szilárdságáról, mely a közös haza üdvére a fejedelmet és a népet oly szorosan egymáshoz fűzi. A FORDULAT. Kolozsvár, decz. 3. (M.) Csakugyan megtörtént, — amit tegnap inkább csak mint a másik szélsőséget tüntetőnk fel képzelhetőnek, ma már megvalósulva látjuk : Grévy, a franczia köztársaság elnöke, megváltoztatta szándékát, kilátásba helyezett lemondását nem nyújtá be, s azt a csapást, melyet Clemenceau, a rajongó radicális, ádáz szenvedélyében és a mérsékeltebb republicanus vezetők gyengeségükben mértek rá, kétszeres erővel sújtotta rájuk vissza — amazt aval a lehetőséggel állítva szembe, hogy Ferry, az Opportunismus nagy férfia ül az államfő székébe, emezeket a nevetségesség veszedelmesen kényes helyzetébe juttatva, hogy akik a Grévy állását dedlarálták tarthatatlannak, maguk váltak, ez idő szerint, lehetetlenné. Valóban, ha a helyzet nem volna oly fölöttébb komoly és majdnem megoldhatatlanságig nehéz, humorral lehetne nézni ezt a tört, mely nem a nemes vadat, hanem az ügyetlen vadászt fogta meg, s azt a kínos vergődést, amellyel a radicalisok mintegy rimánkodva marasztják azt az elnököt, akit csak az imént is szemtől-szembe illettek gúnnyal, kicsinyessel, követelve távozását az Elyséeből, s amellyel az előbb megbukott, aztán helyén maradt, kormány ismét menni kénytelen, mert szilárdan megállta helyét az, akit ők hűtlen cserben hagytak, s aki bebizonyította, hogy erősebb egyedül, mint velük együtt. Ez, bizony, nemcsak elérte, hanem már túl is lépte volna a bohózat határát, ha nem szolgáltatta volna azt a komoly és megnyugtató tanúságot, hogy a szigorú törvényesség a végén is erősebb marad minden cselvetésnél, mesterfogásnál és még oly ravasz módon kieszelt procatorságnál s azt a még komolyabb és megnyugtatóbb tényt is előtérbe nem állítaná, hogy a mai Páris többé nem az a régi tűzfészek, a mely volt egykoron s a melyet egy két torlasz huszonnégy óra alatt fenekestül felforgathatott. Clemenceau, ugyan, falra festette a forradalom ördögét s a nép fölkelésével fenyegetett arra az esetre, ha Grévy örökébe Ferry találna lépni; de épen az a tény, hogy egy mérsékelt, szilárdan következetes és a Gambetta irányzatához hű államférfiú uralomra léptének csak gondolata is ilyen rémületbe ejthette a szélsősködés emberét s ismét az a tény, hogy a mesterséges izgatás, a kormánytalan állapot és ebből származó bizonytalanság ily hosszú napjai és éjjelei alatt is komolyabb zavarok, nagyobb mérvű erőszakoskodások elő nem fordultak, vér nem folyt s a katonaság, bár fegyverben, de csak a laktanyák kapuin belül, azt bizonyítja, hogy maga a franczia nemzet sokkal higadtabb, megfontolóbb, mint parlamenti, szerkesztőségi és utczai zajoskodói s ma már sokkal conservativabb, hogysem vak eszközül, olcsó ágyutöltelékül használtassa föl magát. Mind e mellett is, azonban, nem lehet tagadni, hogy e megnyugtató tény mellett is elég aggasztó a helyzet s innen a távolból alig sejthető a kibonyolodás módja. Az utóbbi évek szereplő férfiai, a köztársaság volt miniszterei és miniszterelnökei sorra mind megpróbálkoztak már s az elnökválság mostani nehéz napjaiban oly gyöngéknek tanúsították magukat, hogy — különösen a képviselő kamara mai összetételével szemben — csak valamennyire is tartós kormány alakítására alig nyújthatnak kilátást. Grévy helytmaradásával megmutatta, hogy ha a kormányzat súlypontját változtatni akarná, avagy volna kénytelen, ezt inkább jobb felé, mint balra tenné — a radicalisoknak engedményeket nem fogna tenni, hanem inkább a conservativokhoz közelednék. Erre Clemenceauék még nagyobb hévvel támadnák és ostromolnák akármelyik kormányt, s amily mértékben szilárdulna a köztársaság ügye, arányosan válnék konokabbá, a monarchisták törekvése is az államforma megváltoztatására, s ezek annál készségesebben ragadnának meg minden alkalmat, hogy a radikálisokhoz csatlakozva megbuktathassák a köztársaságot. Ám, ha Grévy, kipróbált belátásával, kristályos jellemével és mindenek- A KOLOZSVÁR TÁRCZÁJA. Mi a czélja a leányok felsőbb iskolázásának? ! Arra a kérdésre, hogy miért kell alapos miveltségben részesíteni az asszonyokat, Legouve azt felelte: mert ez a legjobb eszköze annak, hogy a férfiak jó nevelésben részesüljenek. Maga Moliére is, ki mélyen ismerte a nő szellemi szerkezetét, úgy nyilatkozik, hogy a női elme mindenekfelett világos legyen. Szerencsés Francziaország, mely egész sorát tudja felmutatni azoknak a szellemes nőknek, kik a mait száz közepétől fogva le a mai napig a legnagyobb elismerésre méltóan foglalkoztak a leánynevelés kérdésével. Mme de Maintenonon kívül, ki a XVII. száz elsőrendű nevelőnője, csak az utóbbi száz év alatt Mme de Genlis, Mme Campan, Mme de Remusat, Mme Guizot, Mme Necker de Saussur irodalmi műveikkel és gyakorlati működésükkel, teljesen járható utat vágtak abban az addig járatlan őserdőben, melynek leánynevelés a neve. Merészen szembeszálltak a szokással, hagyománnyal és a bonton-nal, mely a nők tudatlanságát több mint másfélezer éven keresztül szentesítette. Azzal az előítélettel szemben, mely a nők tanultsága hátrányait hánytorgatta, merészen mutattak rá a tudatlansággal járó veszedelmekre. Kimutatják, hogy a tanultság a hitvestársak közt valódi kapocs, a tudatlanság pedig gyötrelem. Miért van, hogy akárhány nő kapva kap az olyasmin, ami csak szeszélyének és hiúságának kedvez ? Mert sem fejében, sem szívében nincs semmi komoly eszme, mely azt táplálná, mert az értelem világa ránézve lepecsételt könyv. Előtte csak egy világ van nyitva: a hiúság, a rendetlenség és a szeszély világa. Hogy ma másként gondolkozunk a nőnevelésről, mint ezelőtt csak ötven esztendővel is gondolkoztak atyáink, kik elég naivak voltak magokkal elhitetni, hogy azért veszedelmes a leányokat írásra tanítani, mert azonnal szerelmes levelet fogalmaznak ; s hogy ma minden nagyobb városunk szeretne felsőbb leányiskolát bírni: ebben a nőnevelés eszméje népszerűségében oroszlán része van a franczia és angol társadalomnak, mely az ötvenes évek óta lázas sietséggel igyekszik felsőbb leányiskolák és collegiumok szervezésével a mult nagy mulasztásait helyrehozni. Francziaország 1880-ban hozta meg a leány lyceumok felállítására vonatkozó törvényét, melynek indokolása alkalmával helyesen jegyzi meg egyik képviselő: „Mi e törvénnyel nem a klastromokat támadjuk meg, hanem egy nagy hézagot akarunk pótolni. Azt akarjuk, hogy az állam részesítse oktatásban a lyceumaink és kollégiumainkba járó 80 ezer fiú leánytestvérét. Nem tudós nőket akarunk, hanem alapos miveltségüeket, mert helyre akarjuk állítani a házi tűzhely körében a bensőséget és egységet. Ebből a czélból alapították egymásután a leányok lyceumait, nyitották meg Parisban a Lycée Fónelont, és legújabban, múlt október hó 19-én, a Lycée Racine-t. Ez ünnepély alkalmával Gréard O., a párisi akadémia másod-rectora, és Spuller közoktatási miniszter rendkívül érdekes beszédeket tartottak, melyeket a leányok magasabb nevelése programmjának lehetne nevezni. Íme a remek két beszéd a helyi vonatkozások kihagyásával: II. Gréard beszéde, Miniszter úr! Nem tudom, hogy a nemzeti nevelés ama kérdései között, melyekre ön beszédeiben vagy irataiban, magas és nemes felfogásra valló fényt vetett, van-e még egy más olyan, mely annyira szivén feküdnék, s mint annak az oktatásnak az ügye, melynek mai új haladása ünnepét jelenlétével megtisztelte. Második leány lyceumunk megnyitása oly fontos ünnep önre és reánk nézve egyiránt, hogy az érette való nagy hálálkodás majdnem azt mutatná, hogy félreértjük az Ön érzelmeit. De amit nem tudunk Önnek eléggé megköszönni, az az, hogy ezt az ünnepélyt családias egyszerűségben meghagyta. Az egyszerűség az intézetek fejlődésében jele az erőnek. Most három éve a havrei lyceura megnyitása alkalmával a középoktatás kitűnő igazgatója érdekesen vázolta, hogy a leányok oktatása minő gyorsasággal kapott lábra az országban. Ma közel száz intézetben több, mint tizenegyezer növendék tanul. Most csak az van hátra, hogy szerényen és biztosan élhessünk. Vajjon ez az egyszerűség nem olyan főben járó jelleme, melynek a sikert biztosítani kell? Az ókori meglehetősen rövid, de egészséges bölcseség úgy hitte, hogy a nő életének nem lehet szebb dicsérete, mint annak a fölemlítése, hogy lent fent és otthon ült. Mi magasabbra helyezzük eszményünket: mai napság növendékeinktől sokkal többet követelünk, mint amennyit annak idejében még a Gracchusok anyjától is követeltek, de azért mindig a házi tűzhely kötelességei és erényeire való előkészítés lebeg szemünk előtt. Ha a nyolcz év óta ebben a szellemben folytatott tapasztalatot van jogunk döntőnek tekinteni, akkor az a tény, melyet ez oktatás produkálni bírt, egyszersmind tájékoztat az iránt is, hogyan kelljen azt javítani. Ma már senki sem vitathatja, hogy a tanterv nagyon el volt halmozva. Hiszen mindenki becsületbeli kötelességének tartotta, hogy a legjobbat hozza áldozatul annak, mint az egyetemi család legifjabb sarjának. A végre, hogy azt kellő mértékre szállítsuk, nem szükség egyáltalán a különben kitűnő tanterv keretén változtatni: elég lást azon csak könnyíteni. Bizonyára soha sem juttathatnánk igen sok helyet a tantervben a szoros értelemben vett irodalmi tanulmányoknak , hisz azok, Mme de Stíles mondása szerint, az ifjúság legjobb dajkái nem csak ma, hanem mindenha. Semmi esetre sem sajnálnók, ha megmenekülnének azok a tanultságnak aprólékosságba menő fogalmaitól, melyek inkább terhelői az emlékezetnek, mintsem világítói az értelemnek. A történelem és a földrajz szintén csak nyernek azzal, ha nem nagyon mélyednek be a részletekbe, mert egyedül a főbb vonások a fontosak és maradandók. Az idegen nyelvek körét jobb szívvel védelmeznek a mennyiben irántok erős reményeket táplálunk. Tizenöt éve immár, hogy az irántok való ízlés terjesztésére nagy erőfeszítéseket teszünk, s bármit mondjanak azok, kik az ügyet csak távolról szemlélik, bizony, ezen a téren nagy haladást tettünk. Eszünk járása és erkölcseink e részben egész forradalmon mentek át: ma mindenki érzi ennek az új tanulmánynak az értékét, melyre a roszul felfogott nemzeti önszeretet nemrégiben jóformán ügyet sem vetett. A közfelfogást ez a tanulmány világosítja, s remélem fogja világosítani hovatovább annál inkább, mert mentől alaposabban ismerjük a szomszédainkat, annál jobban bírjuk megítélni önmagunkat, s talán leszokunk idővel arról is, hogy magunkat mód nélkül sokra avagy véghetetlenül kevésre becsüljük. Ámde ez a felfogásbeli forradalom csak akkor lesz befejezve, ha az anyák beviszik azt a családok körébe, ha az anya maga nem csak magán kezdi, hanem gyermeke nevelését is e szerint vezetvén, a leczkével a példát összeköti. Mindazonáltal bármely hasznot várunk is az élő nyelvek gyakorlatától, ha e tanulmányokból is némi neműt föl kell áldozni, készek vagyunk szavazatunkkal hozzájárulni. Ha ily megszorítások hasznosoknak látszanak az irodalmi tanulmányokban, talán senki sem fog megütközni azon, ha a természettudományoktól is megköveteljük egy kissé a lemondani tudást. (Folyt. köv.) FELMÉRI LAJOS.