Kolozsvár, 1888. január-június (2. évfolyam, 1-148. szám)
1888-05-04 / 103. szám
Minket, mint szomszéd államot s mint olyan hatalmasságot, melyet érdekei arra utalnak, hogy a balkán-félszigeti országok törvényes rendjét biztosítva lássa, Szerbia belkormányzati formája kevésbbé érdekel, de annál jobban azoknak a feladatoknak biztosítása, amelyeket a Krisztics-kormány, e körirat tanúsága szerint, maga elé tűzött. Megelégedve látjuk, tehát, hogy az uj szerb kormány programmja monarchiánk ez érdekeinek megfelel s igy csak azt kívánhatjuk, hogy az igy kitűzött czél valósággá is váljék. Az eszközök megválasztása egészen és egyedül az ő dolguk. Mérnökök és mérnöksegédek. (Észrevételek Pataki V. czikkére.) (Vége.) A mérnök egyletnek rendes vagy köteles tagja segéd vagy épen nem lehet, vagy pedig csak egyes protegált egyének vehetnek részt abban. Most már azt kérdem, mi jogon fog az az egylet oly munkások életbevágó érdekei felett kötelezőleg határozni, a határozatokat érvényre juttatni, kik ezen határozatok hozása tekintetében semmi névvel nevezendő joggal nem bírnak s végrehajtására tagsági kötelezettségek alapján teljességgel nem kötelezhetők. A mi áll a mérnökökről a birtokrendező közönséggel szemben, hogy „Többen vannak, kik szellemi és testi gyöngeségük folytán úgy irodai, valamint külső munkálatok teljesítésére teljesen képtelenné válva, üzletet csinálnak nevükkel, eladva azt a többet ígérő, más pályán nem boldogult segédeknek, kik aztán egy ilyen névvel bebarangolják az ország minden vidékeit, olcsó ajánlataikkal házalva elámítják — igen gyakran — úgy a tapasztalatlan eljáró bírót, valamint a hiszékeny birtokosságot, kik aztán saját kárukon győződnek meg arról, hogy nem az a drága, ami drága, hanem az, ami olcsó.“ Mert ha valaki egy kissé czövekelni tud, már hivatást, jogot érez magában mérnöksegédi funkcziók elvállalására s ez alapon a mérnökök annyi ajánlkozást kapnak, hogy ha az mind jóravaló munkaerőt képviselne, akkor az erdélyrészi birtokrendezés története — ha egyedül ettől függne — sok évvel rövidülne meg. A segédek tömeges ajánlkozásai folytán a munkadíjak tekintetében naponként valóságos árlejtés folyik. Sok mérnök aztán az olcsó ajánlatok következtében elérhető nyeremény reménye által félreengedte és engedi magát ma is vezettetni s csak jelentékeny károk, szomorú tapasztalatok alapján győződött meg, vagy még ma sem hiszi, hogy nem az a drága, a mi drága, hanem a mi olcsó. Ezek ellenében szenvednek azok, kik jó munkások akarnak lenni, de ép azért a versenyt amazokkal kiáltani nem tudják. Mert az olcsó munkásnak az egylet felállása daczára is ép oly kereslete lesz, mint ma van, s ugyanazon okok ugyanazon okozatokat fogják eredményezni , tehát a birtokrendezés végrehajtására alkalmatlan segédek hatáskörének megsemmisítése a felhozott módon nem lesz eszközölhető. Amily teljes mértékben elismerem, hogy az egylet működésétől társadalmi tekintetben sok üdvös eredményt várhatunk, és oly kevéssé reméllhetjük, hogy a segédek jogi helyzetét javíthassa. Az egylet kötelességeket nem róhat a segédekre, de jogokat sem adhat, mert nem lesznek tagjai. Amint nem fog az egyletnek hatásköre lenni arra, hogy leszorítsa a térről azokat, kik a birtokrendező közönségnek, működő mérnököknek és a segédeknek is nagy kárára, nagy szégyenére ma dominálnak, úgy nem lesz joga a birtokrendező közönség és a segédek közötti jogviszonyt szabályozni. Én teljességgel soha sem akartam s most sem akarom a működő mérnökök jogait megszorítani, tekintélyét csorbítani vagy anyagilag károsítani. Ellenkezőleg, egészséges szervezetű segédmunkaerő előállhatásának feltételeivel, jogaik legkisebb sérelme nélkül, felelősségüket megosztani, tekintélyüket emelni , a méltányos együttműködés alapján anyagi helyzetüket is javítani óhajtom. Mondjuk ki őszintén, hogy tán alig van működő mérnök, ki ne szenvedett volna részmunkásai miatt százakra, sőt ezrekre is menő károkat, ne nézett volna jelentékeny aggodalmakkal egyik-másik munkája hitelesítése elé. Sőt arra is van példa, hogy a mérnök hírnevét, anyagi tehetségét vesztette el rész és olcsó segédei és saját könnyelműsége által. Hogy aztán ezen viszonyok következtében a birtokrendező közönségnek mily óriási kárai állottak elő és állanak elő ma is naponként, azt kiszámítani nem lehet. Mennyire megváltoznának a dolgok, ha a segéd is felelős volna munkájáért, ha az ő bőrét is égetnék a munkálatokban előforduló hibák következményei, ha működhetésének alapja, tehát jogosítványának hatálya, jó hírneve, teljes existenciája a jó munkától, megbízhatóságtól volna feltételezve. Ismétlem tehát: jogosítványt a mérnöksegédeknek és saját munkálataikért felelősséget! Az eddigiekben, azt hiszem, kimutattam, hogy a felállítandó „Erdélyi birtokrendező mérnökegylet“ üdvös társadalmi eredményeket eszközölhet ugyan, de félrendszabályaival hatáskörének szűk volta miatt a segédek helyzetét lényegesen meg nem változtathatja. Egyedül illetékes elintézést e kérdés csak szabályrendelel után nyerhet. Amidőn tehát kijelentem azt, hogy Pataki Viktor mérnök úr sok jó akarattal írt becses czikke által saját javaslataimat sem megcáfoltaknak, sem azErdélyi birtokrendező mérnökegylet“ remélhető felállítása által feleslegeseknek nem tekinthetvén, azokat egész terjedelmükben fentartandóknak vélem , egyúttal fölkérem „. . .. az erdélyi jogosított mérnökök higgadtabb, komolyabb részét. . .“, valamint magukat a kir. törvényszékeket is, hogy szerény javaslataim felsőbb helyen való keresztülvitelére nézve a szükséges, illetőleg hivatalos lépéseket az érdekelt birtokosság, a működő mérnöki kar és a segédszemélyzet életbe vágó érdekei okán tegyék meg, vagy készítsenek jobb javaslatokat, melyek ugyanazon czélokat könnyebben, biztosabban és hamarabb tegyék elérhetőkké, azok életbeléptetését eszközöljék ki s én leszek az első, ki saját javaslataimat denuncziálni fogom. DEÁK GYULA: Megfoghatatlan. VOSS RICHARD után Maronyay Dezső. I. 2) (Folytatás.) Végre a koupéban ül (a a mi a fő, nem került valami más felé induló koupéba) s vele szemközt — hogy ezek a poéták micsoda szerencsés népek ! — Ott ül az úti társa is. A kézi táskáját is szerencsésen elhelyezte, letörli homlokáról az izadságot, megtisztogatja szemüvegét, felteszi úti sipkáját, szivarra gyújt, lebocsátja az ablaktáblát s behúzódik a sarokülésbe. Milyen kényelmes puha! Egyedül, de egyedül csak ez, megvigasztalja eddigi fáradalmaiért. Ő ugyanis az állam költségén utazik Olaszországba s most szinte szemrehányásokkal szeretné illetni magát, hogy ime a más pénze árán üldögél ilyen puha ülésen. Hosszú, hosszú számolgatások eredménye volt, hogy a drága gyorsvonatot választotta útjára s csak az a körülmény döntött, hogy a személyvonattal sokkal többet kellett volna ácsorognia s igy kosztra, szállásra csaknem többet költött volna el. Meg azzal is vigasztalta magát, hogy majd Hunyadmegye földét egykor tiszta magyar nép lakta s csak 2—3—400 év előtt is a nemzeti élet őserővel buzogott e földön. Ámde háborús századoknak viharai, majd az idegenből jött elnyomatás s végre a megfogyatkozott erő tudatával beállott lethargia oly pusztítást vittek véghez itt a nemzettestben, a melyhez hasonló más népek életében elő nem fordul s ma — sajnos — nagy, nagy területen keresve sem találunk magyart, a mit pedig találunk, az idegen nyelven imádja a magyarok Istenét s ruházatában is „rút idegent cserélt”. Jókai azt mondja, hogy „Magyarországot még egyszer meg kell hódítanunk.“ Ha ez áll az ország egészére, kétszeresen áll Hunyad megyére. E hódítás katonái a néptanítók, eszköze a magyar nemzeti kultúra. S mi örömmel emlékezünk meg a kultúra fegyvereivel vívott eme hódító hadjárat minden mozzanatáról, feljegyezvén az előbbrehaladás egyenkénti lépéseit, a katonák és vezetőik tapintatos buzgóságát, hazafias érdemeit. A hunyadmegyei „honfoglalás“ egyik főtényezője a megyei tanítótestület volna. Sajnos azonban, mióta a kormány a tanítók úti s napi díjait az ország kedvezőtlen pénzügyi helyzete következtében megvonni kényszerült, oly mérvű pangás mutatkozik e különben jeles tanítótestületben is, hogy annak káros következményei össze sem mérhetők a csekély anyagi áldozattal, amelylyel a tanítói gyűlések támogatása járna, egyéb takarékoskodások útján kiköszörüli ezt a csorbát. Kora gyermeksége óta áhítozott az után az olaszországi út után. Néha visszarettent vágyakozása merészségétől, haszontalan képzelődésnek, önzésnek tartotta. De mióta a vénséges Romáról, a hét halomról többet tudott, mint Berlin s környékéről, a mióta az összes fórumokról több tájékozottsággal bírt, mint a berlini nagy piacáról, amióta inkább ítéletet mondhatott a colosseumbeli viadalokról, mint a Renz czirkusz mutatványairól, — mindinkább fata morganaként lebegett előtte Róma. És most útban van Róma felé. Megnyerte az államdíjat (valószínűleg nem esett el attól miatta egy érdemesebb valaki, mert az borzasztó volna !). Ha visszatér, állomást is kap csak hamar. Az archeológiát fogja tanítani valami kisebb rendű egyetemen, mint magántanár. Évek óta csendben tervezgette, hogy fogja majd visszahálálni az államnak ezt a szívességet. Oh régen elhatározta azt már. Kutatásokat rendez Olaszországban, tudományos kutatásokat. Ha eredményük lesz azoknak a kutatásoknak, nagy lesz az az eredmény. Egy általánosan népszerűvé vált alaptalanságot dönt ő azzal halomra. Nem akart kevesebbet, mint kétségbe vonhatatlanul semmivé tenni az Odys- tea egy részét, mégpedig a tizedik évek 155. sorától az 524. sorig terjedő részét! A merész archeológiai állítás, melyet oknyomozó bírálat alapján fedezett fel, így szól: Kolozsvár, május 4. — A vashíd tárgyában a szerződés a ma délelőtti tanácsülésen Maetz építész és a város által aláíratott. A vashíd alépítményének munkálatai e hó végén fognak megtörténni. — Színészeinket a nagyváradi lapok még a társulat megérkezése előtt megjelent számjaikban melegen üdvözlik s biztosítják arról, hogy igen jó dolguk lesz Nagyváradon. Mi is kívánjuk, hogy a társulat mikor visszatér Kolozsvárra, otthonába s elhagyja Nagyváradot, nehéz szívvel hagyja el. — A kedélyes fogház A városi dolgozóház ablakai az utczára nyíltak. A befogott czellengők egy része olyan czellákba volt elhelyezve, a melyekben igen kedélyesen töltötte az időt az által, hogy az utczákra néző ablakok ritka rácsozata mellől kikandikált , vagy néma gyönyörűséggel szemlélte a járókelőket, vagy hangját rekedt danák alakjában bocsátotta világgá. Az is megtörtént, hogy bekísért józan csellengők jó ismerőseik által a rácsozaton át italt hozattak s nagy vala másnap a csodálkozás a felügyelői körökben, midőn a bekísért ittas csavargók teljesen kitisztult fővel, a józanok ellenben a legrácsosabb kedélyhangulatban levőknek találtattak. Ez állapotok immár megfognak változni. A fogház derék felügyelőjének sürgetéseire az utczai ablakok befalazása,nagy fatáblákkal való megablaktalanitása elhatároztatott. A helyes alakot. Nagyon reális az olasz nő alakja, túlságosan testes. Heyse ! . . . na az meg épen valóságos sértést követett el az olaszokon, midőn signora Latitiát irta. Körülbelül egy hónap óta vannak Rómában. Csodálatos képen semmi szokatlan se történt velük az útón. Alaban az archeológusnak elfogytak a szivarjai. Mindössze három darabot vitt magával az útra. Verona előtt a Cyprus ligetek megpillantásakor ámult bámult a poéta. Hajnal hasadtakor a római campagnán robogtak keresztül s messze, messze, mint valami óriási kék üvegharang, a Szent Péter templom kupolája látszott. A költő elragadtatva kiáltott fel, a tudós morgott, hogy még mind összehüti magát, ha kidugdossa fejét az ablakon. Rómában mindketten a monte Caprinón levő archeológiai intézetbe szálltak. Nem győztek betelni az örök város csodáival, melyeket mindegyikök más és más szemüvegen át látott. A tudós tudományos szempontból, a poéta a poéták szempontjából. Schulz Frigyes a legsötétebb szemüvegen át, Stein Vilibáld meg ragyogó, aranyos színben mindent. Ez a két modor összekocczant csakhamar. A poéta egyebet se vett észre, csak a mi fényes, a mi ragyog, az örökké kék eget, az (Folytatjuk.) Hunyadmegyéből. Déva. máj. 2. A tanítótestület egészéből azonban dicséretes kivételt képez a dévai járási kör, amely Molnár Sándor segédtanfelügyelő úr vezetése alatt, az ő néhány tagjával, a régi ügyszeretettel és lelkesedéssel, hivatása teljes tudatával buzgolkodik. Vajha a többi járási körök is példát vennének a dévaitól! Mert igen-igen nagyon tévednek azok, akik azt hiszik, hogy a tanító-gyűlé- sek feleslegesek. Nem feleslegesek, mert az önmivelés eszközeiben szűkölködő néptanítónak alkalmat nyújtanak az önmivelésre, élesztik a lankadozó lelkesedést, fokozzák az ügyszeretetet. És igen-igen nagyon dűbös cselekedetet követnek azok, akik az anyagi remuneratióhoz mérik a közérdekben tartozó szolgálataikat, nemcsak, hanem folytonosan annak kimaradását hánytorgatván, mások munkakedvét és ügyszeretetét is eléggé meggondolatlanul lankasztani törekszenek. Az ily kedvezőtlen viszonyok között is dicséretes kivételt képező dévai járási kör múlt hó 28-án tartotta meg tavaszi közgyűlését Puszta-Kalánban. Czikkem tulajdonképeni tárgya ezen gyűlés leírása. Molnár Sándor s. tanfelügyelő elnöklete alatt jelen voltak: Déváról: Antal János, Domján Pálné, Hetyey Gábor képigazgató 18 növendékével: Hoós János, Kalumbán Samu, Kövendy József, Schnegen Vilma, Szitás János, Tóth Ferencz r*k i s k i ről: Fejér János, Medgyes Klára, Szathmáry Elek, Ulrich Márton; Zámról: Zsoszán Zsófi; AI pestisről: Szilágyi Zsigmond ; Pusaa Kaánból: a helybeli két tanító. Vendégek szintén voltak jelen és pediga helybeli intelligenczia majdnem teljes számban, Skacel József vasműigazgató úr vezetése mellett; továbbá Nádasdy Nándor és dr. Lengyel Béla megyei jegyzők és Nádasdy Róza k. a. Déváról, Fejér Jánosné urhölgy Piskiből. A sztrigyi járási kör, a melynek területére esik Puszta-Kalán s a melynek elnöke egy körjegyző (röstelkedhetnek a tanítók), teljesen távol tartotta magát, annak daczára, hogy a részvételre felhivatott. A megye első tanfelügyelője, Réthi Lajos kir. tanácsos úr, csak a gyűlés előtti napon térvén vissza fárasztó iskolalátogatásaiból, amelyeket hétről-hétre lankadatlan buzgósággal folytat, akadályozva volt a megjelenésben, de buzdított a megjelenésre s rokonszenve, elismerése felől biztosította a résztvevőket. Gyűlésünk tagjait a puszta-kaláni állomásháznál Skacel igazgató úr és a vasművezető férfiai fogadták, s kalauzolták innen a vasöntő és lakatos műhely, továbbá a raktárak megtekintésére, amelyeket annyira tanulságosoknak találtam, hogy egy külön czikkben fogok róluk megemlékezni. Ezután a népiskolába vonultunk, ahol Druhora Gábor tanítását hallgattuk meg. A tanítás tárgya egy csonka gúla köbtartalmának kiszámítása volt. Druhora úr, a kolozsvári áll. tanító képezde növendéke, kipróbált s egészen színvonalon álló néptanító, sikerült szép tanításáért a gyűlés jegyzőkönyvileg mondott köszönetet. Kólumbán Samu képsegéd-tanár arról értekezett, hogy mennyiben kell a földrajz tanítását rajzolással és rajzoltatással egybekötni, annak úgy teljes mellőzése, mint túlhajtása ellen nyilatkozott. A gyűlés Kólumbán úr fejtegetéseit magáévá tette, Szitás János és Hetyey Gábor felszólalása folytán azon hozzáadással, hogy a népiskola III ik osztályának földrajza kapcsán mindent rajzolni és rajzoltatni kell, a IV-ik osztályban azonban már legtovább csak az osztrák-magyar monarchiáig, miután az idáig való rajzoltatás teljesen megteszi a térkép megértéséhez kívánt szolgálatokat, különben is ez osztályban oly nagy terjedelmű tananyagot kell feldolgozni, hogy ha még tovább is rajzolni és rajzoltatni kellene, az lehetetlenné válnék. Az osztrák-magyar monarchián túl a használatban levő, eléggé jó térképek amúgy is kellőképen biztosítják a földrajz-tanítás sikereit. Szitás János a földrajz tanulásába való bevezetésről olvasott fel és ezzel kapcsolatosan ismertette Szilágyi Zsigmondnak „Hunyad vármegye földrajza“ czímű tankönyvét. „Az úgynevezett Circe-fok jogtalanul viseli világhírű nevét, mert Olaszország azon részében soha Circének temploma, sőt soha ott semmiféle Circe nem létezett.“ Az „ábrándképek“ költőjét is neki melegítette a lelkes archeológus. Eltekintve attól, hogy ez az olaszországi út reál a német költészetre nézve is eseményszerű, hogy az első lépés, melyet a corsón fog tenni, életének s költészetének egy fordulóját jelzi—elhatározta még azt is, hogy a mint útját befejezte s hangulatot nyert a kolosseum s a Sistria látásától, egy merész salto-mortaleval elfoglalja a költészet terén az őt megilető helyet — egy halhatatlan, örök ének megírása árán. Vadonatúj, veres saffianba kötött jegyzőkönyvébe már fel is írta vadonatúj, aranyos pennával a czimet: „Az uj Circe.“ „Épos 12 énekben.“ „íratott a homerosi Circe-fokon, a 3060- ik évben, Trója elpusztítása után.“ Sőt hőskölteményének tervével is tisztában volt már régen. Hősnője, egy „királyi hölgy“, rayrtus-koszorúvúzott sziklatetőn trónolt, magasan a hullámzó tenger fölött s merengve nézte a messzi távolt — észak felé ! És a költő, a hős, az uj Bolyneus, ebben a hölgyben megrajzolja az olasz typus netovábbját. Tátongó űrt tölt be ezzel az olasz költészetben. Mert még Heyse Pál se találta el a A felolvasás sarktételei ezek voltak : 1. A földrajztanítás alapját és kiindulási pontját a szülőföld ismertetése kell hogy képezze, amire minden iskolában kiváló súlyt kell fektetni. 2 A szülőföldisme taulásához nem okvetlen szükséges tankönyvet adni a gyermekeknek kezébe. 3. Ama „szülőföldismék,“ amelyek úgy hatnak, hogy az ország valamennyi iskolájában használhatók, feltétlenül elvetendők. 4. A tanítás e fokán is kívánatos, hogy minden vármegyében egy egy jó forrámit szerkesztessék a tanítók használatára. Ami a Szilágyi könyvét illeti, annak fogyatkozásait apróra kimutatta a felolvasó , de előnyeiről sem feledkezett meg, a minek , a helyes tanmenet, a fejezetenként csoportosított ismétlő kérdések, történelmi elemeknek a felvétele, az elavult régi magyar helynevek felújítása. A könyv, a felolvasó javaslatához képest, hunyadmegyei népiskolákban leendő használatra ajánltatik, de kívánatos, hogy mielőbb javított kiadást érjen. Ugyancsak Szitás János, a dévai képezde zenetanára Hoós János „Eredeti Magyar Daltár“ cz. vállalatáról emlékezett meg , azt a mellette megjelenő iskolai gyermekdaloknál fogva a tanítói kar pártfogásába ajánlotta. A gyűlés után közvacsora következett, amelyben szintén részt vett a telepi értelmiség Skacel igazgató úrral együtt. Köszöntő kevés mondatott, de az a kevés helyénvaló és jó volt. Molnár tanfelügyelő ur Puszta Kalán közönségét és Skacel urat, a piskii r. kath. lelkész ur megbízás folytán a tanítói kart és Molnár elnök urat éltette. Az asztalfőn ülő szép szomszédnőt is szívesen meghallgattuk volna, de erősen szabadkozott a „halljuk!“ ellen. Hangversenyünkről már volt szó ezen becses lap hasábjain. Én tehát még csak annyit jegyzek fel itt, hogy a hangverseny után bál tartatott, amely siker tekintetében méltó folytatása és befejezése volt kaláni kirándulásunknak. Mielőtt befejezném tudósításomat, nem tehetem, hogy a nagyobb körű nyilvánosság előtt dicsérettel ne említsem a kör elnöke, Molnár tanfelügyelő úr nevét, aki új életet öntött a járási körbe s jelen gyűlésünket készítette elő és vezette a biztosította a sikert. HÍREK. Erdélyi részek, kedélyes fogházból unalmas dutyi lesz s a czellaengők nem fogják magukat jól találni a magá,nygg udvari kilátás mellett. Nagy elégedetlenség madt közöttük, s hir szerint a czellengés baszüntetésével fenyegetőznek — ha az előbbi kedélyes állapot helyre nem állittatik. — Az igazi ok. Grün Adolf kávés egyik cselédje, szászfenesi szolgafiu, felmondott gazdájának hirtelen s elhagyta szolgálatát, ürügyül azt hozván fel, hogy ki nem állhatja a szakácsnét. Néhány nap múlva kiderült, hogy a misanthrop legény több apróságot ellopott, így többek közt egy a Grün nevét lenyomó bélyegzőt is, melylyel a falusi fiú leveleit akarta nyomtatni, ravasz ostobasággal kieszelvén hogy az névnyomtató. A rendőrség most kiutatja az ellopott tárgyakat. — Lopás. Egy drága, 80 frtos selyem ruhát loptak el Leitner Elektől. A rendőrség a tettest nyomozza. * Gönczy-ünnepély. Mint levelezőnk irja, a „nagyküküllőmegyei tanitóegylet“ e hó 1-én Segesváron az iparegyletnek ezen alkalomra csinosan feldíszített termében Gönczy-ünnepélyt tartott. Ünnepi beszédet mondottak: Horváth László kir. tanfelügyelő elnök és Rohn M. igazgató, továbbá Horváth E. tanítónő szavailt, a dalárda és később a növendékek kara énekelt. A szép számú közönség nagy élvezettel hallgatta a változatos tartalmú műsort. — A közelében számos pohárköszöntőt lehetett hallani, melyek közül kitűntek az ünnepekre, továbbá a megye tanfelügyelőjére és a megye alispánjára mondott tosztok. Az ünnepélyt este kedélyes tánczmulatság zárta be. — Másnap az az május 2-án tartotta a tanitóegylet ez évi közgyűlését, mely alkalommal gyakorlati tanítást tartottak Benedek Mihályné és Telek L. segesvári állami tanitók. A erdélyi háziipari diszitményekből kiállítást rendezett s azzal kapcsolatban felolvasást is tartott Téglás István. Az üvegedzést bemutatta Telek L. A különféle jelentések meghallgatása, valamint a folyó ügyek letárgyalása után az elnök, Horváth László kir. tanfelügyelő elnöki tisztéről lemondott. A közgyűlés a kir. tanfelügyelőnek, mint ez egylet megteremtőjének és 4 év óta fáradhatatlan tevékeny elnökének érdemeit némileg méltányolni óhajtva, közfelkiáltással tiszteletbeli elnökké választotta meg, helyébe pedig a tanító-egylet elnökévé egyhangúlag Téglás István kőhalmi isk. igazg. választatott meg. A már korábban megürült alelnöki tisztet meg szavazattöbbséggel Kovács Sándor kir. tanfelügyelőségi tollnok nyerte el, kinek helyére pénztári ellenőrré Benedek Mihály választatott meg. * Gazdászok majálisa A monostori gazdasági intézet hallgatói e hó 17-én a Lövölde helyiségében zártkörű majálist rendeznek, mely kiváló sikerűnek ígérkezik. A rendező bizottság élén Ábrahám János áll. A meghívók már kibocsáttattak. * Majális. A gyulafehérvári ifjúság — mint lapunknak írják — e hó elején zártkörű majálist rendezett a Nap szálloda kertjében. A tünczvágyó fiatalság ép oly nagy számmal volt jelen, mint az öregek s a mulatság is igen sikerült volt. — Egy jelen volt. * Tüzek. Hasság nagy-küküllőmegyei községben a napokban nagy tűz volt, mely, miután szél uralkodott, 9 román birtokosnak összes épületeit és gazdasági épületeit elhamvasztotta. Három gazdának mindene porrá égett. Csak a cseréppel fedett házaik maradtak meg. Egy szegény család apának két tehene és hornya leégett. A gör. Lath. papnak leégett a cséplőgépe. A kár nem szerfelett nagy, mert mindnyájan a leégett gazdák biztosítva voltak. E tűz fél esztendő alatt a harmadik. Két hónappal előbb egy másik tűz a román gazda épületeit hamvasztotta el és egynek a házát. — Wérd községben Meitzer György örökké mosolygó tavaszt, a mindig vidám népet; az archeológus meg, ha feltekintett fakó köveiről, az avult ákombákomokról, egyebeket is meglátott! S boszantotta az örökös dicsérgetés. Mintha bizony Róma rá volna szorulva afféle vásári magasztalásra. A két természet ellentétes volta más tekintetben is nyilvánult. Ha a romok közt jártak, a poétát az ragadta el, hogy a hatalmas köveket milyen szépen benőtte a repkény, — az archeológus meg a pokol fenekére kívánt onnan minden gyomot. Végre bekövetkezett az elmaradhatatlan katasztrópa. A kapitoliumon történt a szakítás. A mindennapi kikerülhetetlen mizériák azonban összebékítették őket ismét. Frigyes is, Vilibald is úgy tervezték, hogy nem a touristák szokott útján, a Betturinon, a pontinusi mocsárokon át mennek el a Circefokra, de a latin tengerpartokon, mégpedig Ostiától Terracináig. Az archeológus szerette volna az Aveie hetedik énekének helyrajzát követni, a poéta meg ott a helyszínen akarta az illető énekeket olvasni.