Kolozsvár, 1888. január-június (2. évfolyam, 1-148. szám)

1888-01-14 / 11. szám

Ezekre vagyunk elkészülve ellen­zéki részről a küszöbön levő vitánál. És aligha ki nem fog tűnni, hogy az a né­hány hét, a­mennyire a tárgyalás elnyú­lik, egyszerűen időfecsérlés volt, melynél az oppositió sokat, nagyon so­kat beszélt, de nem mond­ott sem­mit; vagy legalább is kevesebbet annál, a­mennyi megérné bár azt a pénzt, me­lyet az ország ez idő alatt a képviselők napidijaira költ. így lesz a sok beszédből dupla sze­génység, melynek egyik felét az ellen­zék, másik felét a napidij-fizető ország sínyli. IRODALOM és MŰVÉSZET. Színházi játékrend. Vasárnap, jan. 15. Magdolna (másodszor.) — Hétfőn a Könyv­tárnak. — Kedden Hoffmann meséi. — Szerdán Sarah grófnő. — Csütörtökön, Szentgyörgyi István jutalomjátékául Her­­n­a­n­i (először, bérletszünet.) — Pénteken Bőregér. — Szombaton Bolondok gróf­­j­a (Jókai bohózata, először.) — Vasárnap B­o­­londok grófja (másodszor.) A „Dávid Ferencz“ egylet kiadványai kö­zül megjelent a Vil­ik és Vili­­k szám, tar­talmazván dr. Brassai Sámuelnek „Melyik az igazi tudomány?“ és dr. Hegedűs Ist­vánnak „A hallhatatlanság kérdése a klassikus irodalomban“ cz. értekezéseit. A füzetek ára igazán olcsó, darabjuk 10 kr., az egylet tag­jainak 5 kr. Konti uj operetteje. „A suhancz“,Kon­ti József uj operetteje, melyet csütörtökön ad­tak először a népszínházban, jelentékeny si­kert aratott. Zenéje, mint a Nemzet Írja, köny­­nyed, dallamos és derült. Ha kissé lármás is, és ha eredetisége némely részletben kétséges is, minden hibáját jóvá teszi azzal, hogy szin­te ragad az ember emlékező tehetségéhez. A második felvonás közben a közönség már dú­dolta a sok kedves ariette­t és pikáns coup­­let-t, melyeknek szakadatlan lánczolata végig vonul az egész darabon. Kontinak határozott szerencséje van operette-jeivel. Az „Eleven ördög“, a „Királyfogás“ egyaránt megnyerte a közönség tetszését, a „Suhancz“ sikere pedig még határozottabbnak mutatko­zott a két előbbiénél. A czímszerepet Blaha Lujza asszony játszta, nagy hatással. Beniczky Ferencz államtitkár, a nemzeti színház és az operaház kormánybiztosa, csü­törtökön délelőtt megjelent a nemzeti színház­nál, hol őt az igazgatóság és a hivatali sze­mélyzet fogadta. Az államtitkár-kormánybiztos félórai időzés után az operaházba ment, hol szintén az igazgató és az adminisztratív sze­mélyzet fogadta. Miután az államtitkár a szín­házak előadó személyzetével­ is meg kiván is­merkedni, a bemutatás ma (szombaton) lesz, hivatalos színezet és üdvözlő beszédek nélkül. NEMZETI SZÍNHÁZ. Bérlet 102-ik szám. Kolozsvárit, 1888. jan. 15-én. MAGDOLNA Népdráma 5 felvonásban. Személyes : Gyömbér Szentgyörgyi. Ágnes Törökné. Laszi E. Kovács Gy. Magda­láy Sz. Siskó Németh J. Kezdete 7 órakor. Törvényhatóságok. Torda-Aranyosmegye közig. bizottsága a folyó 1888. évben első gyűlését f. hó 11-én tartotta meg Tordán. Elnökölt: főispán gr. Bethlen Géza ő maga. Mindenekelőtt alispán Veress Dénes ol­vasta fel a megye decz. havi közig. állapotáról szólló rövid jelentésését, melyből kitűnik, hogy megyénk közigazgatása a múlt hóban is aka­dálytalanul végezte a szakmakörébe vágó fontos teendőket. A jelentés szerint a múlt decz. hóban bejött 1104. közigazgatási ügyda­rab, a­melyek nagyobb részt — csekély kivé­tellel — ellátást nyertek. Külföldre szálló út­levél 3. egyénnek adatott — a romániai ki­rályságba. Tüzeset Köven­d, Méhes, Cser­,Béke, és áldás az üdvözültnek, és bo­csánat a földön a megtévedetteknek“. Különös figyelemmel kísértem Roberttel való ismeretségem óta a képkiállítások eredményeit, a kiosztott pályadíjakat, kitüntetéseket. Robert mindig az elsők legelseje. Nevét szárnyára vette a dicsőség. Hát vájjon lelke meggyógyult-e? Ki kérdené azt a művésztől? Angela. Angolból JESSON után: PARÁDI KÁLMÁNNÉ. 10) (Folytatás.) V. Lovaglás f leczkék nagy pontossággal és bátorsággal folytak.Annyira elfoglalták Raleigh idejét, hogy lady Raleigh végre kénytelen volt ellene felszólalni. Sir James csak mosolygott és azt felelte, hogy Angela semmi egyéb mint kis baby és remélli, hogy a Cheritoniak illemi fogalmával talán nem fog ellenkezni lovaglásuk, mivel Erzsébet is bejegyezett. Erzsébet maga, midőn lady Raleigh hoz­zá fellebbezett, szintén nevetett és azt mondta, hogy ő háládatos azért, ha valami olyan fog­lalkozást találnak, a melyhez Angélának hajla­ma és kedve egyaránt van. — Sokszor oly unatkozottan ül szegény gyermek, folytatá Erzsébet őszinte sajnálattal, — semmi alkalma sincs mulatni. — Édes Erzsébetem, felelt lady Raleigh éles hangon. — Angolának ha esze nincs, van keze, dolgozzék valamit, üljön a varrógéphez, vagy vessen ágyakat, inkább, mint hogy rest­séggel ölje el napjait, mialatt kegyed dolgozik, hogy őt eltartsa. — Oh a szegény gyermek ! kiálta Erzsé­bet, — senki sem fájlalja oly nagyon tehetet­lenségét, mint ő maga, és most valóban javul­ni is kezd már. Én naponta leczkéket adok neki, Johanna néni pedig naponta olvas vele, de egy kis türelemmel kell lennünk. A leány itt karjait öreg barátnője nyaka körül fonta. — úgy látom drága lady Raleigh, hogy kü­lönben oly könyörülő jó szívét elzárta az én kis „pillangó“ húgom elől. Az nem helyes ked­ves, kedves, öreg barátnőm, végző beszédét, őt megcsókolva. Ő ígérje meg, hogy én érettem egy kevéssé nevetni fogja Angélámat is, és megbocsát az ő apró hibáiért, melyekért igazán nem ő a hibás. Lady Raleigh megcsókolta Erzsébet bár­sony arczát, mialatt szemeiben a meghatottság könnyei fénylettek. — Édes Erzsébetem, szólt végre a be­szédet más tárgyra terelve. — Inkább óhaj­tom, mint valaha, hogy mint kedves leányo­mat Beccoverbe hozzák kegyedet. Okvetlenül meg kell­­ várnunk a tavaszt? Miért ne történhetne meg karácsonykor? Hadd vigye mrs. Dampier Angélát Chel­­tenhamba magával , és több mint bizonyos, hogy fogunk találni valami jó orgonistát, az ön helyébe. — Hát tanítványaim ? vete ellen Erzsé­bet mosolyogva , és a szegény Johanna néni, ki oly sok költséget és fáradtságot tett az én ked­vemért. Drága lady Raleigh! Tudom, hogy most kemény fejűnek és méltánytalannak tart, de nem tudnék nyugodt és boldog lenni, ha a­mit magamban feltettem, el nem végezném ,és szél­nek dobnám azokat, a­kiknek pártfogást ígértem. Lady Raleigh mindezekre semmit sem tudott felelni és így megadta magát, mint en­gedett volt azelőtt is az erősebb akaratnak. Ezek szerint a lovagló leczkék minden akadály nélkül folytak továbbra is, a figyel­­meztetés daczára. Sir James és csinos kis tanítványa na­gyon jó barátok lettek. Angela rendre-rendre megszelídült, nem volt oly vásott, mint az­előtt és gyakran egész csöndesen társalgott Erzsébettel és mrs. Dampierrel; nem úgy, mint régebben, midőn senkit sem engedett szóhoz jutni. Egyszer vagy kétszer könyveket kért sir Jamestől, ki megmagyarázta neki a nem ér­tett helyeket; e miatt szükségesnek találta a szokottnál korábban jönni Bechiwebe, any­­nyira, hogy fél, sőt néha egész órát is szánt a magyarázatra, mielőtt Erzsébet hazatért vol­na. Néha ingerkedett Angélával ezen új tudo­­mányszomj miatt és kijelentette, hogy tanít­ványa nemsokára egész bölcscsé növi ki ma­gát, pedig mennyire óhajtottam oly valaki után, ki oly együgyű legyen, mint én, de mi­óta az én kis pajtásom fejecskéjét vastag köny­vekkel tömik, igen komolya és illedelmessé lett arra, hogy velem kötődjék és nevessen, mint tette egy holnap előtt. De az igazat megvallva, Angela komoly­sága nagyon is szeszélyes természetű volt. Voltak napok, midőn ismét a régi szerető, gú­nyolódó, akaratoskodó Angela volt, kit először ismerni tanultak, de voltak viszont olyan nap­jai is, mikor minden látható ok nélkül, csak nem magánkívül volt; ilyenkor felment szo­bájába, ha Erzsébet utánra ment, kijelentette, hogy fejfájása van és lefekszik. Egy délután, ezen fejfájás-jelenet után, sir James oly korán lovagolt Bechinebe, hogy Angélát a társalgóban lepte meg és már nem szökhetett el. Egészen magára volt, mert mrs. Dampier kiment volt, holmi apróságot viendő Erzsébet egyik pártfogoltjának. Zordon esős délután volt, alant járó szür­ke fellegekkel; a leány egy heverő székben ült a tűz mellett, egy kis macskát melengetve. Midőn az ajtót nyílni látta, pirulva ugrott föl. — Ne szaladjon Angela, szólt a fiatal­ember sürgetőleg. Gondolja meg, mily régóta nem láttam önt. Hogy van szegény fejecskéje ? Azt hiszem, az a haszontalan tudomány okoz­za a gyakori fejfájást. Én részemről tartózkod­ni fogok a könyvek hozatalától. Ő egész könnyedén beszélt, de modorán a zavarnak észrevehető árnya vonult át, An­gela sem volt nyugodtabb. Sir James szavaira nem adott választ, is­mét leereszkedett karszékébe. Aranyos fejét a szék támlájára hajtva, oly közel sir Jameshez, hogy baja kezeit érintette; szemei a lángokat látszottak vizsgálni. — Ma este úgy látszik nincsenek kér­dései, — szólalt meg végre sir James. — Úgy látszik tudomány­szomja teljesen lecsillapult. A leány félig visszafordult, reá­vetvén bársony szemeit. — Igen nagy kegy volt öntől, hogy a múlt napokban tett számos kérdéseimre vála­szolni szíves volt, de többé nem mernék al­kalmatlankodni kérdéseimmel, s úgy hiszem fejfájásomat is azok okozták. — „Nagy kegy“, ismétlő félreismerhetet­len haraggal sir James. — Van e valami, szívesen meg ne tennék az én kis tanítvá­nyomért? ... És ön igazán félt kérdést intéz­ni öreg professorához ? Jöjjön, — folytatá, ke­zét bátorító mosolylyal nyújtva felé. — Hadd halljam, miféle bámulatos nagy „kegy“ volt az ■ — ígérje meg, hogy nem lesz hozzám haragos, miután kényszerít szólnom. Hirtelen felugrott, a férfi oldalához térdelt, kinyújtott kezébe helyezve kezét. — ígérem, — mondá sir James és for­rón szok­ta meg a kicsiny gyermekujjakat. — Tehát kérdezni szeretném önt ba — — Oh édesem . .. összerázkódott félig®8' vetve, félig sirva. —Nehezebb elmondani, mint gondoltam, — mondá, elvonva kezét, de sir James ismét közelebb húzta őt magához. — Angela! — mondá szemrehányó han­gón — nem vagyunk-e mi csaknem szerető nővér és fivér? — Igen, — hagyta helyben, fejére intve. — És épen azért merészkedem kérésemmé jó szivéhez fordulni, ha nem haragszik meg érte, arra akarom kérni, hogy midőn ön megházaso­­dik, itt hangja csaknem kétségbeesetté vált, had menjek én is Erzsébettel „Beeh­owerbe és ne küldjenek Cheltenhambe Johanna nénivel. Ez­­zel megragadta sir James kezét és tenyerét ar­czára borítva, továbbra is lábainál térdelve maradt. (Folytatjuk.) Ja­n a­­al g, mi Vs ki üt 'Be­tő­s, Geren­d, Ger­ebene 8, az. Rákos­községekben fordult elő 1616 írtra becsült kár­ral, a melyből 1000 frt érték volt biztosítva. A közig, fogházban egész dec. hóban csak 6 férfi fegyencz volt, a kik közül egyik sem ré­szesül börtön-élelmezésbe. Előterjesztette alispán a tordai tanácsnak a közig. bizottsághoz intézett azon folyamodá­sát, a­melyben a kir. tanfelügyelőség által a t­o­r­d­ai i­p­a­r­i­s­k­o­l­a­i bizotság ellen támasztott panasz alapján hozott határozat fel­oldása kérelmeztetik. A kir. tanfelügyelő ezen iparikolai bizottság ellen ugyanis azon panasz­­szal élt volt, hogy ezen bizottság kötelességeit nem az ipar­ügy érdekeinek megfelelő hűség­gel teljesíti, miért is a közig. bizottság múlt decz. havi gyűléséből utasítani határozta volt a tordai tanácsot ezen ipariskolai bizottság feloszlatására és új bizottság ala­kítására. A tanácsi felfolyamodás ezen tan­­felügyelői panaszt alaptalannak, s a jel­zett ipariskolai bizottság működését megnyug­tatónak nyilvánítván: a közig bizottság az ipar­iskolai bizottság ellen hozott határozata érvé­nyesítését ezen bizottság jövőben­i kifogásta­lan működésétől tette függővé. Bizton hisszük, hogy a jelenlegi torda­városi ipariskolai bizott­ság jövőben kettőzött szorgalommal fog oda törekedni, hogy működési ideje alatt városunk­ban az iparügy fejlődése visszaesést ne mutas­son, tudatával bírván azon igazságnak, hogy­­ az ipar tett egyes nemzeteket va­gyonosokká és hatalmasokká. Előter­jesztik M-Méhes, Sályi stb. mezőgazdasági köz­ségeknek panaszos kérelme, a melyben a M.­­Ludis-beszterczei vicinális vasút kiépítéséihez fűzött reményeikben való csalódásukat adván elő, kinyilvánítják, hogy a mezőségi érdekelt községek által hozott anyagi áldozatok daczá­ra is, a jelzett vasútnak hasznát nem vehetik, s nem vehetik azért, mivel — a­mint a töb­bek között felhőzetik — a M. „Szengyel-To­­hát“ elnevezés alatt felállított állomás csak ki­térő állomásnak lett nyivánítva a vasúti rész­vénytársaság által. S mi ebben a sérelem ? az, hogy az ezen állomáshoz gravitáló Bodon, Keménytelke, Szengyel, Szakál, Tohát, Kock, Czikud község lakosai darab szállítmányt a jelzett „Szengyel-Tohát“-i vasúti állomásnál fel nem adatnak, sőt az egész kocsirakomány is részint a túlságos tarifa (82 l jer kilométer után) részint a felrakodásnál érvényes fárasztó formalitások miatt nem eszközölhető. A M.­­Ludas-beszterczei vasúttársaságot bevádoló ezen panaszos kérelmet a közig. bizottság aján­­lólag a Nagym, közmunka és közlekedésügyi miniszter úrhoz felterjeszteni határozta. Árvaszéki elnök Tarsoly Gábor féléves jelentéséből kiemelem a következő adatokat: Dec. végével van 8167 árva és 85 gondnokolt. Az árvás vagyon tesz: készpénzben 629 frt 33 krt; magán adós levelekben 77859 frt 24 krt; értékpapírokban 1380 frt 3 krt és drága­ságokban 197 frt 30 krt. Hátralék hagyatéki ügy van decz. végén 195. A gyámoltak és gond­nokoltak tulajdonához tartozó ingatlanok (ház és földbirtok) összes becsértéke tesz 1022934 frt 69 krt. Megyei főorvos dr. Szentpétri Lajos havi jelentése megyénk múlt decz. havi köz­egészségügyi állapotát kielégítőnek jelzi A jár­ványkórok közül a roncsoló torokb­b lépett fel Vajdaszeg, Kocsárd, és Hagymás köz­ségekben. A járványnak szelíd lefolyása volt mind a három községben. A hasznos házi ál­latok között semmi ragályos betegség nem ural­kodott. Kir. adófelügyelő Soltész Sándor a büszkeség némi érzetével terjeszthette elő a múlt havi adóbefizetés eredményét. S nem ok­­nélkül , mert az eredménnyel — tekintve azt, hogy a múlt év megyénk gazdaközönségének nem adta meg talán még felét sem annak a termésnek, a­melyet remélt — meg lehetünk elégedve. E megelégedésünk pedig szolgáljon ér­demül adófelügyelőnknek, a­kiről szabadjon di­­csérőleg felemlítenünk azt, hogy nehéz műkö­dése közben nem egyszer — a­mikor azt in­dokoltnak véli — hallgat, a humanitás követelményére is !.. Az adófelügyelői jelentés szerint a múlt hóban befolyt a tordai kir. adóhivatalhoz egye­nes adóban 96.626 frt 45/a kr., hadmentes­ségi díjban­ 7242 frt 26 kr, s így hátralék még az év végével egyenes adóban 187185 frt 401/a kr., hadmentességi díjban pedig 23713 frt 61 kr. Megjegyzem az adófelügylői jelentés alap­ján, hogy megyénkben a múlt évben fogyasz­tási adókban 19652 forint 481/a­kr, bélyeg­jog és egyenértéki illetékben 45205 frt 71 l/a kr folyt be. Előterjeszti kir. adófelügyelő tordai pol­gármester Ve­lit­a Ödönnek kérését, a­mely­ben a Tordán alkalmazott állami adóvégrehajtók­nak beszüntetése iránt történik folyamodás. A közig. bizottság, tekintettel érdemes polgármes­terünk azon kinyilatkoztatására, miszerint mun­kás lesz abban, hogy Torda várossában az adók állami végrehajtók közbenjötte nélkül is befo­­lyanak , a kérésnek helyet adott. Kir. főmérnök Andrási Nándor a me­gye területén átvonuló állami utak állapotát „jó“-nak jelzi. A főmérnöki jelentés szerint az 1887. év költségelőirányzata szerint „állami utak fenntartása“ czimén elő volt irányozva 23257 frt, ebből tényleg kiadatott 20243 frt 69 kr. útfenntartási átalány czimen kiadatott 5459 frt 43 kr. Kir. tanfelügyelő Simó Béla előterjeszti a megyei tanügyi állapotokról szólló féléves je­lentését, a­melyből kitűnik, hogy az egyes is­kolákat tekintve, legjobb az iskolábajárás az állami iskolában ; a felekezeteknél legjobb az ev. reformátusoknál, hol körülbelül 70°/0 jár iskolába, legrosszabb a gör. keletieknél, hol az iskolába járók száma alig 35°/0. Leginkább ki­fogásolható tehát, de legnehezebben is vihető keresztül az iskoláztatás a gr.-kath. és gr.-kel. felekezeteknél. Nagy akadály itten a nyomasz­tó anyagi helyzet s a hitfelekezeti iskolák nagy részének nyomorúságos volta is. A bajok és hiányok constatálása után a tényleges valóságnak megfelelőleg népoktatás ügyünk általános jellemzéséül mégis jól esik hallanunk a kit tanfelügyelői rövid kinyilat­koztatást: „n­époktatásügyünk, habár csigaléptekk­el is, de a biztos hala­dás útján van.“ A kir. tanfelügyelői jelen­tésből közlöm a következő tanügyi adatokat: A tankötelesek száma tesz megyénkben 18466, az iskolák száma 211, ezekből állami jelleg­gel elemi 41, polgári 2, községi jelleggel: elemi 9, ipari 1, óvoda 1, f­e­­­e­ke­z­e­t­i jelleg­gel: elemi 157. A tanítók összes száma 232, ezekből rendes 202, segéd 30, képesített 185, nem képesített 47. A törvénynek megfelelő fel­szerelés van 81­ iskolánál, nincs 130 iskolánál. Fa­iskola van 75 iskolánál, nincs 136-nál; Is­kola kert van 156 iskolánál, nincs 155 nél ; házi ipar-tanítás foly­ó iskolánál, nincs 205; mindennapi tanfolyammal bir 210 iskola, nem bir 1 ; a törvényben megszabott összes tantár­gyak taníttatnak 81 iskolában, nem taníttatnak 130 iskolában. Végül a közig bizottság a különböző bi­zottságokat (a. m. fegyelmi választmány, erdő­rendészeti albizottság, erdei kihágási 11-ed fo­kú bíróság, felszóllamlási küldöttség, börtön­­vizsgáló bizottság és gyámügyi felebbviteli bi­zottság) alkotta meg, é­s ezzel a gyűlés d e. 11 órakor a főispán éljenlésével — vé­get ért. (n.) Nagyszeben városa csütörtökön e hó 12 én rendes közgyűlését tartotta, melyen 128 tag volt jelen Hochmeister Frigyes elnök­lete alatt. Dr. Su­raiann Hermann megyei főorvos interpellálja elnököt abban a tárgyban, hogy van e tudomása arról, hogy a nszebeni Ferencz József kórház jelenleg betegekkel fel van hal­mozva és azt indítványozza, hogy ideiglenesen egy harmadik orvos is alkalmaztassák. Elnök egy közelebbi ülésen fog felelni. Napirenden egyetlen tárgy, a vízveze­ték kérdése volt. Sigerus tanácsos jelenti, hogy egyik előbbi ülés határozatához képest, dr. Je­­keli városi orvos felszólíttatott, hogy a leendő vízvezetéki vizet bakteriológiai vizsgálat alá vegye, a jelentés határozott adatokat nem tud még kimutatni, ha az addig végzett vizsgálatok alapján azt konstatálja, hogy ez a víz egész­ségesebb sokkal, mint a jelenlegi A vízve­zeték építésére 270,000 frtnyi kölcsönre van szükség. Most megindult a vita, az új vízvezeték létesítésének többen voltak ellene, támogatva 1 t 1 t 1 I 1 1 t y i ► i i i jek r­­­i felszólalásukat azon érvvel, hogy a vízveze­ték sokba kerül és hogy nem biztos a nyeren­dő víz eléggé. Végül a vita elnapoltatott mára. Erdészet Torda-aranyosban. Torda, jan. 13. Erdőrendészeti bizottságunk folyó hó 12-én tartotta meg ez évben első gyűlését. A bizottsági gyűlésen, a­hol 62 ügy nyert elintézést min­denekelőtt kir. erdőfelügyelő terjesztette elő a Torda-Aranyos megye területén fekvő erdők 1887. évi állapotáról szólló jelentését. A nagym. föld­­­mivelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter úr­hoz felterjesztendő jelentésnek főbb momentumait a következőkben emelem ki : Torda-aranyos megyé­­ben összesen mintegy 178 ezer kát. hold erdő van, melyből mintegy 2/s-rész magas hegységek­ben, 1/s-rész pedig előhegyeken, dombokon terül el. A lefolyt évben az erdőégések újra na­gyobb mérvben jelentkeztek, nevezetesen gr. And­­rássy Gyula hesháti erdejében jelentékeny terület égett le, azonfelől több községi erdőben is ki­­sebb-nagyobb területek estek a tűz martalékául. Az erdőégések okozóit a vizsgálatok ki nem de­ríthették, a­mi a nép részindulatára és szándékos gyújtásra mutat, hogy így több legelő­ nye­­ressék. Az erdőégések meggátlása végett az erdő­­felügyelő javaslata folytán a közig, erdészeti bi­zottság a szükséges intézkedéseket megtette. A megyei közigazgatási és erdészeti bizottság át­hatva az erdő­ügy fontosságától, elhatározták volt, hogy a községi és a többi erdők kezelésére, úgy az üzemtervek elkészítésére a magas kincstár ke­ressék fel; ennek folytán a szükséges előterjesz­tések a kormányhoz a múlt év elején meg is té­tettek, de azoknak ez ideig még eredménye nin­csen. Miután pedig igen kívánatos, sőt az erdők jobb karba hozatalára morhatatlanul szükséges, hogy az erdőügy rendezését a magas kincstár megyénkben is mielőbb kezébe vegye : az erdő­­rendészeti bizottság, jelen gyűléséből, ezen fontos kérdésnek a mielőbbi sikeres megoldását a föld­­mivelésügyi minisztériumnál újra megsürgetni ha­tározta. Az erdő­felügyelői jelentés szerint dicséretes törekvésnek nyomait mutatják az u. n. „Mező­ségen“ némely ez ideig kopár területek, a meny­nyiben több birtokos ezen kopár területek befá­­sítását vették munkálatba, a­mely munkálat si­kerét a magyar kormány is több esetben ingye­nes csemeték adományozásával mozdította elő.­­ Az ideiglenes üzemtervek az erdőtörvény 17. §-a alá tartozó birtokosok erdeiről immár kevés ki­vétellel megállapítva vannak megyénkben s igy a törvényszerű használat alapja biztosítva lett. Az erdőbirtokosok által saját erdeikben el­követett erdőrendészeti áthágásokért a lefolyt év­ben ismét több esetben lett eljárás megindítva, mint 1886-ban. Erdei kihágások szintén elég nagy számmal fordultak elő kivált a topánfalvi járás­ban, hol a nép faedényeket készít s nagy részt az után él, de a hozzá való fenyőfát igen sok esetben a kincstári vagy községi erdőkből lopja. A tárgyalások legtöbb szolgabirónál megfelelő eredménnyel történtek, ellenben — az erdőfelügye­lő állítása szerint — a kirá­jbíróságokra általános a panasz, hogy a hosszadalmas írásbeli formaságokkal az erdőtörvény üdvös in­tenziót figyelmen kívül hagyják! Megyénkben csakis a kir. kincstár birto­kain vannak szakképzett erdőőrök alkalmazva, a a községeknél alkamazottak ellenben minden ki­­képeztetés hiányával vannak. E tekintetben is meg fognak tétezni a megfelelő intézkedések. — A véderdők nagy része a múlt évben védtáblák­­kal kijelöltettek s azokban mindennemű hasz­­nálat betiltatott. Birtokrendezési és erdőelkülö­­nitési ügy Torda Aranyosmegyében kevés község­ben van befejezetlen. A kir. erdőfelügyelőség ré­széről részletes beutazások tárgyát a felvintzi, torocz­­kói s topánfalvi járások képezték. Végül a kir. erdő­felügyelő teljes elismerését nyilvánítja ki a köz­­igazgatási erdészeti bizottságnak az erdőtörvény végrehajtása körüli folytonos támogatásáért és lelkiismeretes működéséért. A helyeslőleg tudomásul vett erdőfelügye­lői jelentés után az erdészeti bizottság több er­­dővágatási engedély iránti ügyben hozott hatá­rozatot. Előterjesztette Nagy Olivér Csürölyei Mark Juon és társainak erdőlegeltetés iránti ügyben ő felsége a királyhoz intézett folyamodá­sukat, a­melyben az iránt folyamodnak, hogy erdőrendészeti bizottság tiltó határozata megvy­toztatásával aképpen intézkedni méltóztassék, ha kérdéses erdőterületen a marhalegeltet és megen­gedtessék. A bizottság az 5 felségéhez intézett folya­modást azon véleményes jelentéssel határozta fel­terjeszteni az illető minisztériumhoz (a honnan­­ folyamodvány a tárgyalásra leküldetett!) hogy a kérvény elutasítandó, s a legeltetési czélra felha^z nálni szándékolt erdőterületre nézve a legelte^ tilalom fentartandó. A bizottság erdőrendészeti kihágásog­y ben toroczkói Simon Miklós és társait, mert Magura-határban fekvő véderdőjökben vágott,* eszközöltek, s a fiatal vágásokat legeltették ^ 200 frt pénzbírságra; toroczkói Székely szintén hasonló czimen 100 frt pénzbírság ^ fizetésére ítélte el. Végül az erdészeti bizottság Zarándi Királ megyei főerdésznek a képesített erdőn állomások iránti javaslatát véleményezés végett a kir. érd. felügyelőségnek kiadni határozta. i £ f C c I f I ( 1 ( c ( I I t I i I i I f f r e v í J z i F 1 a t n A g­ri g u u S; c d if fa ti HÍREK. Erdélyi részek. Kolozsvár, jan. u. — A Pulszky látogatása Ma este érke­­zik meg Pulszky. A rongyos-egylet nevében melynek czéljára tart felolvasást, Rózsahegyi dr üdvözli a pályaháznál. A vendég Óvárydi házához száll. Holnap 10 órakor (s nem R.­kor, mint irtuk) keresik fel tisztelői Szász püs­­pökkel élükön. A tisztelgők a „kör“ helyisé­­gétől indulnak. Holnap délben Concha dr. un­­tásához hivatalos Pulszky, holnapután pedig nagy ebédet rendez Szász püspök a vendég tiszteletére. A felolvasás pontban 4 órakor kezdődik holnap délután. A rendezőség lapunk útján is kéri a közönséget a pontos megjele­nésre, annál inkább, mert a hangverseny kez­detekor az ajtókat (tekintettel a megjelentek­re) bezárják. A felolvasás után Pulszky a szín­házba megy, hova szintén meghivatott. Innen a „kör“ helyiségében tartandó banketten jele­nik meg, mely 9 órakor kezdődik. A rendező­ség a fiatalság számára is tartott fenn néhány jegyet a banketten. Hétfőn, mint írták, nem megy Enyedre Pulszky, hanem pihenőre brán­ta a napot, s este visszautazik. — Villanyvilágítás a sétatéri jégpá­lyán. Tegnap volt a második estély a jégpá­lyán, villanyvilágítás mellett. Az idő nem ked­vezett eléggé, havazott, 8 e miatt kevés száni közönség gyűlt egybe. A legközelebbi estély holnap, vasárnap lesz. A jégpálya 1/­ 6 órától kezdve meg lesz világítva és a katonai zenekar játszik. Beléptidij : korcsolya-egyleti tagoknak 10 kr., másoknak 50 kr. — Hóviharok. Mint Budapestről távirati­lag értesülünk, a közlekedés aligha meg nem fog ismét akadni. A Tisza vidékén, a Horto­bágyon s a Duna-Tisza közén erős hóviharok dühöngtek. Az este P.­Ladánytól Debrec­en felé indult gyorsvonat Ebes táján elakadt a hóban s még a déli órákig nem menekült. A segélyére ment hóeke szintén bennakadt, a munkások pedig, kik a hó eltakarítására ren­deltettek, részint a vihar, részint az előcég hiá­nya miatt elhagyták a munkát. A szomszéd állomások katonai segélyt kértek a vonat föld­szabadítására s Debreczenből rendelve is lett a katonai segély. Mint értesültünk, a vonaton közel száz utas volt. Karczag tájékáról is ha­vazásokat jelentenek, így a rákos-ujszászi vas­út mentéről, tehát valószínű, hogy holnap nem igen gyönyörködhetünk a bpesti lapokban. — A kolozsvári órák sietnek. Illetékes oldalról — a mai napon történt megfigyelés alapján — azon figyelmeztetést vesszük, hogy a kolozsvári órák 16 perc­ctel sietnek k v l 5 k­­e n lé k k

Next