Kolozsvár, 1888. július-december (2. évfolyam, 149-302. szám)
1888-08-02 / 176. szám
II-ik. évfolyam 1888. Szerkesztő-iroda: FŐTÉR 7 SZ SZENTKERESZTI-HÁZ A lap szellemi részét illető minden közlemény ide intézendő kéziratok nem adatnak vissza Megjelenik a lap minden nap, az ünnep- és vasárnapok kivételével. Névtelenül beküldött közlemények tekintetbe nem vétetnek. H 176. szám. Kolozsvárit, csütörtök, augusztus 2. Kiadóhivatal: BELKÖZÉP-UTCZA 4. SZÁM. ELŐFIZETÉSI DÍJAK! Egész évre...............................IS írt. Fél évre.......................................8 frt. Negyedévre..................................4 frt. Egy hóra.................................1 frt sor. Egy diám ára 6 kr. HIRDETÉSI DIJAK: Egy □ centiméternyi tér ára 4 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedvezényben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. Nyílt tér sara 25 kr. HOL A LOYALITÁS? Kolozsvár, aug. 2. A hazafiságról tart leczkét nekünk a Tribuna. Bizonyos czélzatossággal álloyalitással vádol minket; kimutatni igyekszik, hogy a koronával szemben bennünk a feltétlen tisztelet és ragaszkodás hiányzik. Mi czélból teszi ezt ? Azt vette a fejébe most a román sajtó, hogy a magyar mindenek előtt azt igyekszik kimutatni, hogy a román nép hűtlen a hazához, királyához, hogy aztán zsarnokoskodhassék felette. Egyensúlyozni akarja a magyar ezen törekvését. De nem csak ez a célja neki. Czélja kimutatni, hogy a magyar nép nem érdemes arra, miszerint itt vezérszerepet vigyen, mert forradalmár, királyához nem feltétlenül hű. Bolondizni akarja saját népét és künn azt a közönséget, mely a Tribünéből nyeri tudósításait hazánk állapotairól. Ezt már ritka következetességgel cselekszi, a román nép lojalitását mindenek felett helyezvén. Nincs is panaszunk a román nép ellen; ez mint nép jó, hazája göröngyéhez ragaszkodó, csendes állampolgár. Nekünk a sajtó fenntartói és írói ellen van kifogásunk, akik következetességgel igyekeznek bizalmatlanságot kelteni nép és nép között, akik, hogy saját szennyüket eltakarhassák, másokba kapaszkodnak. A Kossuth-képekről van szó. Azt írja a Tribuna, hogy Bécsben egy társulat alakult, melynek czélja a Kossuthképeket terjeszteni, különösen a román papok között. Ez a czég 1 frt 40 kron aztán az oláh papok nyakába küldi ama képeket, mert, mint a megkeresvény tartja, az oláh pap házát semmi sem díszítheti úgy, mint a Kossuth Lajos arczképe. Nem kell a román népnek e kép. A Tribuna megmondja, hogy miért?Mert dinasztikus érzelmű s mert nem forradalmi, mint a magyar, aki a korona ellen épen Kossuthtal lázadott fel. Ismerteti Kossuthot és úgy találja, hogy román ember ama képtől irtózik , csak a magyar vérével találhat. Nem érintjük e pontot. Gusztusa ellen nincs kifogásunk; az oláh pap olyan képeket tartson a házában, amilyent akar. Egyébről akarunk szólani. Azt mondja a Tribuna, hogy a román pap hű, hogy a román pap nem tűr antidinasztikus képeket és iratokat házában. E nép leghívebb, minden nép között a monarchiában, míg a magyar nem olyan. És ezt a Tribuna mondja, az a Tribuna, amely egy időben már a korona ellen kezdett dolgozni; az a Tribuna, amely nyíltan kiírta lapjában, hogy a magyarországi román számára Bukarest városában jő fel a nap — hogy midőn valamelyiket ezek közül Románia hívja, mint Babest, annak menni kötelesség! Nincs az úgy ? Hogy lehet ezt aztán úgy összeegyeztetni a román hazafisággal? Milyen az a román ragaszkodás, hogyha csak odáig tart, amíg Károly király másként nem rendelkezik. Van-e joga egy ily lapnak oly czudarságokkal vádolni a magyart, mint amilyenekkel vádolja? Mikor Ciurcu úr és társai, akik pedig sehonnai, haszontalan emberek voltak és nem voltak egy törvényhozás élén állók, mint egy Kossuth, elárasztották Erdélyt antidinasztikus és forradalmi proklamácziókkal, akkor a Tribuna hivséges kivonatot adott abból és mikor Románia üldözni kezdte ezen sehonnai forradalmárokat, a Tribuna üldöztetésről beszélt, ahelyett, hogy követelte volna a gonosztevők szigorú megbüntetését. Hol maradt ekkor a Tribuna lojalitása ? De hát nem tartjuk úgy számban a Tribunisták vakmerőségeit, nem vezetünk néhol antidinasztikus czikkeikről jegyzéket. Csak azt kérdezzük, hogy váljon a román papok házaiban, a román jobb módúak szerényebb szobái talán miért nem találkozunk monarchánk képével, hogyha már a Kossuthé hiányzik ? És várjon, a monarcha képét mellőzve, miért találjuk majdnem minden román kaszinóban, paplakban és más állású, még kir. birák házában is a Mihály vajda képét, a ki tudvalevőleg ez országot fördúlva, abban zsarnokoskodott? A nagy román álmok, Erdély elszakítását, hozzácsatolását Romániához képviseli ő. Miért találjuk e férfi képét minden viskóban? Avagy a pap, mikor megmutatja azt a képet gyermekeinek, nem azt mondja-e. Ezen vajda alatt tartoztunk mi Romániához, voltunk egy kalap alatt Moldovával egyetemben, s vajha ez másodszor is bekövetkeznék! Mit mondhat egyebet, ha kérdi az a gyermek, hogy kit képvisel az a kucsmás alak, mely karját Erdély felé nyújtja, mintha mondaná: Csak erre román utódok! Mi egyáltalában, nem a népnél, de ezen fenn úszó férfiaknál nem találkozunk azzal a feltétlen ragaszkodással a hazához, amely kötelesség volna. A Tribuna ne beszéljen! Ő ne tartson nekünk leczkéket a hazafiságról, amely nála nem létezik. Nem tudja ő, mire való jószág az. A magyar nemzet hazafisága, hazaszeretete tartotta fenn a magyar államot, nem a Jellasicsok és Axentek, Mihályok imádói. Mikor ezek felléptek, mindig baj volt az országban. Mint a hollók a rothadó testre, úgy jöttek ezek is. Ne tartson azért nekünk a Tribuna a hazafiságról leczket, s ne ámíttassa magát és olvasóját, hogy ő loyalis. A KOLOZSVÁR TÁRCZÁJA. Nyaralás. — Rajz. — Irta : ZOLA EMIL. Gobidhon kalapos boltja világos-zöld szinre van befestve, a bolt folyosószerü és falai állati bőrökkel vannak tele aggatva, melyek kellemetlen szagot árasztanak. A háttérben komor, ünnepélyes csendben van elhelyezve az iroda. A napfény és a város zaja még csak meg sem kísértik, hogy abba a sírba behatoljanak. A Gobidhon kalapos nyaralója, mely Arcueilben fekszik, egyemeletes ház, minden diszités nélkül homokkőből van építve. A ház homlokzata előtt kert terül el, mely alacsony kőfallal van körülvéve A kert közepén vízmedencze látható, melyben soha sem volt viz, — itt-ott néhány elszáradt fa van, melyeknek soha életükben sem voltak leveleik. A ház durva fehér, a kert szennyes szürke, ötven lépésnyire tőle patak foly, mely párákat bocsát magából. Köves, kopár földek terülnek el a láthatáron — a nyomor és pusztaság vidéke az. Három év óta az a kimondhatatlan boldogság jutott a Gobidion osztályrészéül, hogy boltjának árnyékát minden vasárnap nyaralójának égető napjával cserélheti fel, utczájának csatornaszagát a villája közelében folyó patak részpárájával. Harmincz éven át táplálta azt az őrült álmot, hogy a falun éljen, birtokot vásároljon, melyen álmainak várát felépítse. Semmijébe sem került, hogy e nagyúri kedvtelésének eleget tegyen, a legkeményebb nélkülözéseknek tette ki magát, harmincz évig még egy csipetnyi humótot s egy csésze kávét sem engedett magának. Krajczárt krajczárra halmozott. Most megvalósította szenvedélyét. A hét nap egyikét a por s a homok közt tölti és boldogan fog meghalni. A kivonulás minden szombaton ünnepélyes. Ha az idő szép, akkor az utat gyalog teszik meg. Ilyen módon jobban élvezik a természet szépségeit. A bolt egy vén segéd gondjaira van bízva, a kinek kötelessége minden vevőnek, a ki kérdezősködik, igy válaszolni : — A főnök úr és a főnökné ő nagysága azeneiki villájukban vannak. A főnök úr és a főnökné ő nagysága, az útra teljesen felkészülve és elemezsiás kosarakkal ellátva, mindenekelőtt a szomszédos nevelő intézetből elhozzák a fiatal Gobichon, egy tizenkét éves utczagyerkczet, aki rémülettel látja, hogy szülei az Arcueil felé vivő úton haladnak. E kirándulás alatt az atya komolyan és boldogan igyekszik fiában a falusi élet iránt szeretetet ébreszteni, amennyiben értekezést tart a füvekről s zöldségekről. Végre megérkeznek és megpihennek. Másnap, reggeli szürkületkor, Gobichon paraszt dolmányát ölti fel. Szilárdul el van határozva, hogy földjét saját maga miveli meg. Ő maga szánt, vet, ültet és kaszál egész napon át. Semmi sem akar kicsirázni, a köves, homokos talaj minden tenyészetnek ellentárt. A keményen dolgozó ember mégis élénk önelégültséggel törli le a verejtéket, mely homlokát ellepi. Mialatt nézi a gödröket, melyeket nagy vágyakozással ásott, a talajban elfogja a büszkeség s előkiáltja feleségét : — Asszony! Jöjjön csak és nézze csak. Hm! Milyen gödör! Ugye mély gödrök ? Mi ? A jó asszony el van ragadtatva a gödrök mélysége felett. Tavaly, valami idegenszerű, megmagyarázatlan tünet folytán, egy salátaféle, ökölnyi magas, mérges, szennyes sárga növénynek az a furcsa szeszélye támadt, hogy kikelt a kert egyik szegletében. Gobichon harmincz embert hívott meg ebédre, hogy m°gkóstolják azt a salátát így tölti el az egész napot — a napon, vakítva az éles fény által, fulladozva a por miatt. Felesége ott tartózkodik oldala mellett — ez asszony utolsó lélegzetvételéig odaadó. A kis Gobidion kétségbeesetten keresi a kis árnyékdarabokat, melyeket a kőfalak vetnek. Este az egész család az üres vízmedencze köré ül és élvezi a természetet. A szomszéd gyárak fekete füstöt bocsátanak ki magukból, a vonatok fütyölve robognak el előttük és vasárnapi kirándulók lármás tömegét röpítik tova; a láthatár megnyúlik, a környék ismét puszta lesz, melyet még szomorúbbá tesz a kirándulók kaczagása, akik egy egész batre Párisba térnek vissza. A patakból émelygős szagu illatok szállnak fel a fálasztó levegőbe és összevegyülnek a porfelhőkkel. Gobichon elérzékenyülve, ájtatosan nézi a holdat, mely két kémény közt száll fel. Ford. GY. — Leányok! nem járt valamelyik a kulcsaimmal ? A legidősebbik, Eszter, egy derék huszonnégy éves leány, legkisebb nővérét, a tizennégy éves Blankát, próbálta egy bonyodalmas franczia gyakorlatba beavatni, fel sem pillantva alig hallhatólag monda: — Oh mama, de unalmas vagy, hogy mindég elvesztesz valamit. — Anyám, én nem jártam kulcsaiddal, — szólt Blanka, gyorsan közbevágva. Tagadólag felelt a sápadt arczú leány is, ki félig csukott szemekkel feküdt egy piros kendővel leterített díványon, mely, valamint minden tárgy a szobában, jobb napokat is látott. A beteges leány Helen volt. Oldalánál ült a szoba negyedik lakója, Jennings Cecil. El volt merülve egy könyv olvasásában, de azonnal felemelte fejét s megnyerő hangon mondá: — Én sem jártam kulcsaiddal, mama, de rögtön megyek és megkeresem, nincsenek-e zsebedben? vagy a kulcsos kosárban. Jenningsné kétségbeesetten rázta fejét, miután a kulcstartóban megnézte. — Ők itt sincsenek, pedig addig nem teázhatunk, mig meg nem találjuk. — Csak egy perczig várj, azonnal kikeresem.— mondá Cecil vidáman,letevőn kezéből a könyvet s felállt, hogy a keresést megkezdje. — Köszönöm kedvesem, szólt Jenningsné — mindig csak te vagy segítségemre. — Azt hiszem, már is tudja, hol vannak a kulcsok — mormogott Eszter, nem épen testvéri pillantást vetve Cecilre, ki anélkül, hogy ezt észrevette volna, anyjával együtt elhagyta a szobát. A világból. (A császárok találkozása.) A peterhofi császártalálkozásról két toll. c-u ellentétes commentárt közöl a Pol. Corr. Az egyik Pétervárról van keltezve és így szól: „Az orosz politikai körök újólag hangsúlyozzák, hogy nem helyesen becsülik meg a peterhofi császártalálkozás jelentőségét azok, akik azt pusztán platonicus jellegűnek mondják. Az a tény, hogy Vilmos császár látogatása által ünnepélyesen kimutatta békés érzületet és amaz óhajtását, hogy Oroszországgal barátságban akar élni, továbbá az a tény, hogy a czar ezeknek kinyilvánítását és oly ünnepélyesen viszonozta, plafoncos sikernél többet jelent. A két anam ennek következtében a jó egyetértés új korszakába lép, amely az európai ügyek átalános menetére hatalmas befolyásúvá lehet. Igaz, hogy Peterhofban pontosan körülírt megállapodás nem igen jött létre és nem kevésbé igaz, hogy bizonyos függőben levő kérdések rendezésére, amelyhez más hatalmak hozzájárulása is szükséges, határozatok nem hozattak. Bár tehát a megegyezésekbenkret formát nem is öltöttek, azért lényegileg mégis eléretett az Oroszország és Németország között pedig a jobb viszony biztosíttatott. E fordulat következtében Pétervárott azt remélik, hogy az orosz diplomatia nem fog ezentúl — mint eddig — legyőzhetetlen akadályokra találni, ha az Oroszországot érdeklő bizonyos kérdések rendezésére a véletlen alkalmat fogna nyújtani. A Pol. Corr. másik közleménye szerint, mely Konstantinápolyból van keltezve, az ottani oroszbarát korok Vilmos császár péterván útjának eredményeit nagyon kevésre becsülik. Ezek felfogása szerint Németországnak czélja volt, hogy egy német franczia háború esetére Oroszország semlegességét kieszközölje. Mivel azonban Francziaország egy második levezetése tetemesen megzavarná az európai egyensúlyt, ebben az esetben Oroszország csak Konstantinápolylyal lehetne kárpótolható. Németország azonban — amidig csak az említett köröknek a felfogása szerint —nem volt abban a helyzetben, hogy ilyesmihez hozzájáruljon s ezért a látogatás eredménytelenül folyt le. (Et Coburgék családi értekezlete.) A napokban említettük egy németországi lap ama hírét, hogy a Coburg Orleans-család tagjai Coburg városában nagy tanácskozást tartottak. A Temps arról értesül, hogy a tanácskozás Ferdinand bolgár fejedelem ügyével foglalkozott. Sőt a párisi Justice már azon hírt veszi, hogy a családi tanács elhatározta, hogy azt fogja Ferdinand fejedelemnek ajánlani, ne maradjon tovább Bulgáriában. Berlini lapok közük e hírt s noha kételyeket fűznek hozzá, mégis azt mondják, hogy a dolog nem valószínűten. A Nat. Ztg. kiemeli, hogy a coburg gothai uralkodó beceg mindig veszilta Ferdinánd fejedelem eljárását. A német sajtó ez alkalomból is hangoztatja azon meggyőződését, hogy Ferdinand még legfölebb pár hétig fog Bulgáriában maradhatni. (A német császár Bismarcknál.) Vilmos császár tegnapelőtt este érkezett Kielbe s onnan nem haza, hanem hires kanczellárjához, Bismarck herczeghez utazott Friedrichsruhéba. Ez mindenesetre érdekes és jellemző befejezése a császár körútjának, ki első miniszterét most ugyanazon kitüntetésben részesíti, mint az uralkodókat, kiket meglátogatott. A friedrichsruhei kirándulás azonban a császár egész körútjára is jellemző világot vet. A császár aligha tisztán udvariasságból kereste föl vezérlő miniszterét. Bizonyára útja politikai eredményeit is meg akarja kanczellárjával beszélni s abból, hogy nem, mint előbb hite járt, a jövő héten, hanem már most kereste föl, azt lehet következtetni, hogy aktuális politikai kérdésekről lehet szó. Még megemlítjük, hogy Kopenhágában a császárt az udvar és a dán közönség nem is remélt szívélyességgel fogadta s mindenütt azt hiszik, hogy a látogatás a két állam viszonyában észrevehető javulást fog előidézni. Egy század előtt. Most, midőn az állam életét a militarizmus karjai már-már megfojtani igyekeznek, midőn valamennyi állam fejlődése az óriási hadsergek tartása miatt csaknem retrográd irányt kénytelen venni; midőn, mint nálunk is, azzal indokolják a népnevelésre szánt fillérek megvonását, mivel azok a haderő fenntartására szánt 100 meg 100 milliók mellé szükségeltetnek — érdekesnek tartjuk közölni, hogy ezelőtt majdnem 100 évvel, milyen képet mutatott az európai államok statisztikája territoriális, ethnographiai és hadügyi tekintetben. Ausztria-Magyarország. Nagysága 11,281 négyszög mértföld. Lakosainak száma 23 millió. Állami bevételeinek összege 115 millió frt, hadi ereje nem egészen 300,000 ember. Oroszország: Nagysága 305,000 mértföld. Lakossainak száma 30 millió. Állami bevételei 35 millió rubel. Hadi ereje 450,000 ember és 50 hadihajó. Francziaország Nagysága 10,200 négyszög mértföld. Lakosainak száma 25 millió. Állami bevételei 430 millió livres, hadi ereje 180,954 rendes és 76,460 népfelkelési katonából állott. Valamint 221 drb hajó. Angolország. Nagysága Izland és Scotiával együtt 6308 négyszög mértföld. Lakosainak száma 11.800,000. Jövedelme évenként 16 millió font sterling. Hadi ereje 21.500 ember, 114 darab nagy és 164 darab kisebb hajó. Olaszország. Nagysága 5625 négyszög mértföld. Lakosainak száma 16.250,000 Sok részre lévén széttagolva, hadi ereje nem volt megállapítható. Belgium. Területe 624 négyszög mértföld. Lakosainak száma 2 millió 500 ezer. Jövedelme 40 millió belga frank. Hadi ereje 36,000 ember és 95 hajó. Schweitz. Területe 955 négyszög mértföld. Lakossainak száma 2 millió. Hadi ereje 13 ezer ember. Spanyolország. Nagysága 9278 négyszög mértföld. Lakosainak száma 10 és fél millió lélek. Évi jövedelme 100 millió piaszter. Hadi ereje 70 ezer ember és 130 darab hadihajó. Portuga Isla. Területe 2000 négyszög mértföld. Népessége 2 millió 360 ezer ember. Jövedelme 18 millió tallér. Hadi ereje 25 ezer ember és 24 hadihajó. Dánia. Nagysága? Lakosainak száma 2 millió 400 ezer ember. Évi bevétele 7 millió tallér. Hadserge 78 ezer ember és 60 hadihajó. Svédország. Nagysága 13,507 négyszög mértföld. Lakosainak száma 3 millió. Jövedelme évenként 9 millió tallér. Hadserge 47 ezer ember és 27 hadihajó. Törökország. Kiterjedése 50.000 négyszög mértföld. Lakosainak száma 49 millió. Jövedelme 30 millió tallér. Hadi ereje 150.000 ember és 60 hadihajó. Szándékosan hagytam legutolsónak a katonailag ma legfélelmesebb nagyhatalmasságot, a Német császárságot, mely 1789-ben következő államocskákra volt széttagolva: Poroszország, Bajor választó fejedelemség, Szászország, Braunschweig Lüneburg, Trieri grófság Kölni választó fejedelemség, Würtemberg királyság, Hessen-Kessel, Hessen Darmstadt, Baden Luxemburg, Silezia stb. Ezeknek összes kiterjedése 7389 négyszög mértföld, bevételeik : 66 millió tallér. Hadseregeik száma 306 ezer 500 ember. Népessége pedig 13 millió 500 ezer emberből állott. Minő törpévé sülyednek alá ezen — akkor kétségkívül óriási — numerusok, azt csak az képes felfogni, ki a fentebb közölt adatokat a maiankkal összehasonlítani fáradságot nem sajnál. DR MOLNÁR GÁBOR. 01 A hű szerelem útja, ROBIN GRAY útin angol Dől PARÁDI KÁLMÁNNÉ. .. — Leányok — szólt Jennings asszony, a nagy, de szegényes akciaszobába lépve, melyben négy leánya együtt lakott. A brassói ált. nyugdíj-intézet gazdálkodása. Brassó, júl. 29. (Vége.) Maga a jelentés kiemeli, hogy ha valaki 17 éven át 12 frt 60 krt valamely takarékpénztárba tesz le, a 17 év leteltével 326 frt 59 kr tőkéje lesz, mely, évenkint 5°/„-ot számítva 16 frt 33 kt kamatot fog jövedelmezni és a tulajdonos a tőke fölött is szabadon fog rendelkezni — s ugyanazon jelentésében azt mutatja ki, hogy az intézet nem tud 17 évi befizetés után évi 15 frt kamatot fizetni, dácsára annak, hogy az intézet 44 évi fennállása alatt 11487 beállott tagból 2244 meghalt és 1781 kilépett, tehát 4025 tagnak vagyis az összes tagolt cszndának vagyona az intézet tulajdonába ment át; hová vész el az elhaltak vagyona és az élők befizetett tőkéinek kamatja, ha nem a rész vagyonkezelésbe és a kezelési díjakba? — Azt mondja továbbá a jelentés, hogy az intézet kezdettől fogva nem 42 krtól fel egész 100-ig, hanem csak legfennebb 34 krt . mint egységet fizethetett volna, ezáltal, constatálja, hogy az igazgatóság hibája, rész száradása miatt a kifizetett 1.401.306 frt 34