Kolozsvár, 1888. július-december (2. évfolyam, 149-302. szám)
1888-09-12 / 211. szám
II-ik. évfolyam 1888. I/ 211. szám. Kolozsvárit, szerda, szeptember 12. Szerkesztő-iroda: FŐTÉR 7. SZ SZENTKERESZTI-HÁZ A lap szellemi részét illető minden közlemény ide intézendő. Kiadóhivatal: BELKÖZIP-UTCZA 4. SZÁM. ELŐFIZETÉSI DIJAK! Ege«« évre.....................I« frt. Fél évre...................................8 frt. Negyedévre..............................4 frt. Egy hór*..............................1 frt 60 kr. Egy tiám ára 6 kr. HIRDETÉSI DÍJAK: Egy □ centiméternyi tér ára 4 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedveményben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 80 kr. Nyílttér sora 25 kr. kéziratok nem adatnak vissza Megjelenik a lap minden nap, az ünnep- és vasárnapok kivételével. Névtelenül beküldött közlemények tekintetbe nem vétetnek NYOMRÓL-NYOMRA. Kolozsvár, szept. 18. (M.) Emlékezhetünk, mily vérmes reményeket fűzött az orosz lapok nagy többsége a peterhofi találkozáshoz. Biztosra vették, hogy Németország meghajlik a keleti kérdést s elsősorban Bulgáriát illető orosz követeléseknek s hogy a hármas szövetségnek, a negyedik szövetkező befogadásával, egészen más irányt fog adni. Ország-világ hallatára hirdettetett, hogy Oroszország keleti politikáján és követelésein egy hajszálnyit sem változtathat, a feszült helyzet és az általános európai fegyverkezés, tehát, csak azon az áron enyhülhet és szállhat alább, hogy a szövetségesek engednek addigi merevségükből. Rövid és legrövidebb határidőket tüzögettek ki Koburg herczeg távozásának, biztosra jelölgették ki a fejedelmi utódokat, kik mind Oroszország kedvére fogtak volna működni s már az összes bolgár pártokat fuzionáltatták, elkészítve a coalitionális kormány névsorát is. Mindebből, pedig, nem valósult meg semmi, sőt Oroszország, mintha, minden ellenkező híresztelés mellett is, bizonyos mértékben inkább hátrált volna egy kissé, kölcsönkötési erőltetett kísérletei jóformán meghiúsultak; a németorosz kereskedelmi szerződés megújításáról szó sincs, az orosz értékek a német piaczokon ép oly kevéssé forognak, mint előbb; a nagy ostentatióval folytatott csapatmozgalmak lassanként pihenőre tértek s a czári család most megkezdett utjának végpontja is nem Európa, hanem Ázsia felé hajlik. Bulgária, pedig, szép csöndesen halad a maga egyenes útján — mintegy gyakorlatilag érvényesítve Salisbury nem rég ejtett szavát, hogy Bulgáriát magára kell hagyni. Csakugyan, maga erején szilárdítja meg mind jobban a közrendet határai között. Katonaságát maga fegyelmezi, közigazgatását maga szervezi, a száműzöttek invasióit maga veri le, rabló bandáival maga bánik el, egyház szervezeti reformját, ismét egybehívott zsinata útján, maga viszi keresztül, a világforgalmi vasúti összeköttetést maga juttatja befejezésre — szóval, minden téren független, erélyes módon és az általános haladás irányában működik, alkot, rendez és igyekszik az önálló állam hazai és nemzetközi kötelességeit betölteni. A fejedelem egy éves uralkodásának és a nemzetközi keleti vasútvonal megnyitásának imént megült ünnepe élő cáfolatul szolgáltak mindama jósolgatások ellenében, amelyek e trón közeli összeomlását s ez ország egészen más viszonyok közé jutását helyezték vala kilátásba. Sőt Bulgária, nem csak eddig használta föl nagy eszélylyel és sürgő tevékenységgel azt a körülményt, hogy a nagy hatalmasságok tudni sem akartak róla, hanem, mint látszik, továbbra is folytatni készül eddigi zavartalan eljárását s mint őt a többi hatalmasságok, ő is ignorálja amazokat s ezúttal épen saját souverainjét, a portát is, csak úgy, mint még Sándor fejedelem idején, Kelet-Ruméliának a berlini szerződés ellenére való annectálásával. Most azon van, hogy egyenesen s maga kössön kereskedelmi szerződést Szerbiával. A nemzetközi államjog értelmében erre, ugyan, feljogosítva nem volna s a portánál kellene kieszközölnie, hogy számára ez kösse meg a szerb királysággal, mint idegen állammal, e szerződést, ám, úgy látszik e tekintetben is folytatni készül eddigi magatartását s önálló államként akarja magát továbbra is viselni. Szerbia, talán hajlandó is Bulgária önállóságának ez indirect elismerésére — erre vall, legalább, a Danics szerb ügynök és Ferdinánd fejedelem kölcsönös és ismételt találkozása — s a porta, ha tiltakozik is egyelőjén fönhatóságának e sérelme ellen, nem lehetetlen, hogy utóbb épen úgy beleadja magát a bevégzett ténybe, mint meghajolt, korábban, Kelet Rumélia annexiójának ténye előtt is. Jelentik is már, hogy a bulgár pénzügyminiszter útja összeköttetésben áll a szerb-bolgár kereskedelmi szerződés megkötésének kérdésével, a portál arra kívánva rávenni, hogy a külön török meghatalmazott küldésétől álljon el s ha e küldetés sikerül, — talán angol segélylyel — akkor a bulgár függetlenség ismét egy sikeres lépést tehet rég kitűzött és következetesen munkált czélja felé. Itt, aztán, Saguntum sorsának ellenkezője következnék be: mig a hatalmasságok deliberálnak, Bulgária mind nagyobb önállóságra jutva, minden rekeszben más-más fajtájú rozsd is. Mindössze körülbelül három liter. Jön a szeszadó-törvény életbelépésének napja, szept. 1-je. Szeptember 3-ára volt kitűzve a határidő, hogy az érdekeltek bejelentsék adózás alá kerülő szeszkészleteiket. A mi gyárosunk fölvesz mindent pontosan, a mi raktáron van nála és a határidőn belül megteszi a bejelentést, hiba nélkül. Hanem elfelejtkezik arról a három liternyi rozsolláról, mely a kiállításon van. Ezt nem jeleni be. A kiállítás bezárása szept. 5-ére volt kitűzve, tudás kat nappal későbbre, mint a kérdéses határidő, közbejött a prima, országos vásár, sok minden zavarója a normális üzletnek, nem csoda, ha a gyáros megfelejtkezett csekélyke kiállítmányáról. Egy pénzügyőr azonban észre veszi,hogy a kiállított rezsol is hiányzik a bejelentésből. Föladja a gyárost, akit megvizitálnak. A három liternyi rozsdisnak az adója 28 kr. Enynyivel rövidítette meg a feledékeny gyáros az államot. Büntetésül rászabják ez összeg százszorosát, tehát huszonnyolc fontót. Nem használ semmi mentegetőzés. A pénzügyőrség minden tekintet nélkül ragaszkodik a törvény betűjéhez. A gyáros felhívást jelent, de utasítják, hogy a 28 frtot deponálnia kell, addig is, míg ügye elintézést nyer. Az illető vonakodik a büntetési pénzt kifizetni és biztosítékot ajánl. Kezes,hol ajánlja a kolozsvári piac két tekintélyes kereskedőjét. A pénzügyőrség elutasítja ez ajánlatot, a két gazdag kereskedő nem elég biztosíték — 28 Zrt. fejében. A gyáros azt mondja, hogy : hát vezessenek biztosítási végrehajtást a házára. A ház se jó, mert eléghet, — ezt feleli a pénzügyőrség. Denique: előre le kell tenni a 28 frtot. Ha egyszer fizetett, aztán fölebbezhet, ha tetszik. Ennyiből áll az eset. És történt ilyen több is a kolozsvári piacon. Azt hisszük, hogy a pénzügyigazgatóságnak méltányosabb, enyesebb eljárást kellene elrendelnie, vagy — ha ez nincs hatalmában — sietősen kieszközölnie, olyan esetekre nézve, ahol a bejelentés és a pénzügyőrségi fölvételek közti különbözet világosan bebizonyítható feledékenység, tehát minden titkolási szándék nélkül állott elő. Kívánjuk magunk is, — és a kereskedőknek, gyárosoknak sincs ellene kifogása — hogy az adóztatás tekintetében az új törvény teljes mértékében hajtassák végre. Nincs e miatt zúgolódás. De a büntetés szigorából engedni kell valamit; kiváltkép pedig — épen a kolozsvári piaczra nézve — nagyon is figyelembe veendő, hogy a kérdéses három nap alatt itt két kiállítás és országos vásár volt, a melyek az üzleti forgalmat emelték, az üzletembereket a szokott mértéken túl elfoglalták , és a fokozott A KOLOZSVÁR TÁRCZAJA. A szegfű. — VÉDEL LEON beszélye. — Agénor nagybátyám a vadászati évadra meghívott sargentieri birtokára. Megérkezésemkor ott találtam egyik legjobb barátját, Saint Julien urat,— távoli rokonunkat — kinek birtoka szomszédos volt nagybátyáméval. Saint Julien ar özvegyi háztartását egy öreg nővére vezette. Csak egyetlen leánya volt, kit imádott. Nagybátyám és szomszédja szenvedélyes vadászok lévén, már másnapra nagy vadászatot rendeztek — mint mondák: kedvemért — , visszatértünkkor az én többszörösen csomózott vadásztarisznyám mindennél ékesszólóbban bizonyító, hogy nem hozok szégyent a családra. Saint Julien úr nagy jövőt jósolt nekem e téren; szerinte az ókori Nimródot, Hippolytot, valamint azújkori Fouilloux-t, Vallóét ugyancsak el fogom homályosítani tehetségemmel. S hogy kellően megünnepeljük dicsőségemet, Saint Julien úr fényes lakomát rendezett tiszteletemre, így ismerkedtem meg Georgette-tel. Gyermekkorunkban együtt játsztunk ugyan a többi falusi gyerekkel, de hát ennek már tizenkét éve volt , mi teljesen idegenné lettünk egymáshoz. Ő tizennyolc, én húsz éves valék. Az ebéd felséges volt. Csillogó bor, pompás vadak bőségesen. Az egész napot a salonban töltők s csak mikor a kellemes, hűvös est beköszöntött, mentünk ki a kertbe. Szertebolyongtunk az árnyas utakon. Az öregek egy-egy padra ülve fejezték be már előbb megkezdett fontos beszélgetéseiket, mi pedig — a virágágyakat tönkre téve — futkostunk ide - tova. így akadtam az én szegfűmre. Nem is jól mondom: szegfű, mert hiszen kettő himbálózott egy száron. Két pompás bálvány rózsaszín virág, apró vérszínü pontocskákkal behintve. Leszakitam az illatos virágokat. Épen gomblyukamba akartam őket tűzni, mikor élénk kiáltás zavart meg. — Pál úr, adja nekem az egyik szegfűt* — mondá a hang .. . És az alkony szürkés világánál láttam, amint Georgette a virágért kinyújtott karral közeledik felém. Ez a kar üde és fehér volt; rajtam valami különös érzés vett erőt. Szemei pajzán fényben villogtak, de még más is volt bennök, amit nem érthettem meg. Gömbölyű nyakát könnyű csipkekendő kontó. Soha sem néztem még ily figyelmesen fiatal leányra. Kipirult s reszketett a futástól. Ajkai pirosak , nedvesek valának, akár csak az érett gránát-alma, melybe örömest beleharaptam volna. — Igen szívesen, kisasszony! E szavakkal oda nyujtom a virágot, melyet szinte sajnálkozva vettem el helyéről. — Köszönöm Pál úr — mondák a csintalan szemek, kissé bizonytalan bangón. Jaj be szép szegfű!... de hiszen ez két virág — folytatók a szemek, azzal a kifejezéssel, melyet én nem értettem meg . . . két virág !.. . — Igen kisasszony, kettő . .. — Kettő ugyanegy száron ... a szép szemek továbbra is hamiskásan ragyogtak. — Igen kisasszony, kettő, ugyanegyen-ismétlem én hu viszhangként. Csend jön. Beszélgetésünk megakadt. Bizony az én válaszom után bajos is volt a folytatás, így gondolkozhatott bájos szomszédnőm is. Bármint törtem is szívemet, nem tudtam eltalálni, miféle nagy fontosságot tulajdoníthat egy husz éves ifjú , egy tizennyolcz éves leány két — egy száron virító — szegfűnek. — Jártas ön a botanikában ? kérdék a pajzán szemek. Azt hivem, roszul hallok. Ő botanikáról kérdezősködött. A lyceumban kisasszony csak ketten voltunk e tárgyban egyenlő jártasak: Miklós barátom s én. Miklós még többet tudott, mint én . . . de hát mi ketten képviseltük a semmit nem tudást. — Bizony kár, — mondák a szemek, — mesélhetett volna Dekern a virágok életéről; lám ez a két szegfű is egyenlően táplálkozik az anyatőről . . . Azt mondják, — nekem egy unokanővérem beszélte — hogy a virágok is szeretnek. Hiszi ezt Pál úr? Most már csakugyan el kellett mondanom mindazt, amit a virágok szerelméről tudtam. Az igazat megvallva, még eddig nem tanulmányoztam ezt a kérdést. — Kétségkívül kisasszony, a virágok ép úgy, mint minden teremtett lény, szeretnek ... minthogy... miután... vagyis némelyek azt állítják. Egyébiránt a mi lyceumi tanárunk sohasem tartott nekünk előadást e pontot illetőleg, de én részemről... Nem is hallgatott reám ; a szemek pedig azt a bizonyos másik tekintetet vették fel s igy szóltak: — Magam is az ön nézetét osztom ... (az igaz, hogy nekem semmiféle nézetem sem volt) azt hiszem a virágok csakugyan szeretnek .. . Nézze csak ezt a két szegfűt; ugyanazon anyag, mely az egyiket táplálja, élteti a másikat is. Ha az egyik elpusztul, utána hal a másik is. Nem is válnak el egymástól, csak ha széttörjük a szárat; a természet egyesíti őket, hogy együtt éljenek és haljanak. Együtt éreznek örömet és szenvedést. Egyik a másik által él , mindketten egymásban... a legeszményibb szerelem . . . Irgalmas ég, annak az unokanővérnek ugyancsak mélyre ható botanikai tudománya lehetett; ilyet csakugyan nem tanultunk a lyceumban A professorom hibáján múlt, hogy mindeddig mit sem tudtam a kettős szegfűk , ezzel kapcsolatban a legeszményibb szerelemről. — Mert hát a szerelemben is — folytató szomszédnőm — két lény egymás által s mindketten egymásban élnek . . . ők ,s egyek, elválhatlanul, ép úgy, mint eme szegfük . . . Nemde Pál úr? . . Szégyenemre be kell vallanom, hogy a szerelemben sem voltam jártasabb, mint a botanikában ; most erősen megfogadtam, hogy megjavulok, nehogy bájos szomszédnőm nagy tudománya ismételten is megszégyenítsen. Sietve válaszolok: — Igen, kisasszony, a szerelem az, ha két lény egymás által s mindketten csak egymásban élnek, egyek elválhatlanul, örökre, épen miként emeszegjük, melyeket csak úgy választhatunk el, ha — széttörjük a szárat. De azt hiszem, kedves atyja keres bennünket — folytatom, mivel a közeli fasorból léptek nesze hallatszott. Black volt, egy szép agár, mely vidáman szökdelt úrnője körül. Ez a Black épen jókor jött. Az agyam zűrzavaros söd, bal fejemen pedig olyan furcsa kalapálást éreztem. . . Szerettem volna egyedül lenni, hogy gondolkodhassam kissé erről a botanikai szerelmi előadásról. Két lény egymásban s egymásért.... ez kóválygott szüntelen fejemben s bár agyamban sűrű köd bobta még ezt a fogalmat, de annál élénkebb volt vágyam ezt a ködöt eloszlatni, hogy tisztán, világosan láthassak. Az agár folyton ott ugrált közülünk. Georgette szórakozottan, majdnem boszosan tépegeté a szegfűszirmokat. Én gondolataimba mélyedtem. Eme napot megelőzőleg soha még ily gondolatok nem kóvályogtak fejemben. (Folytatjuk.) (Kolozsvár, szept. 11.) A kolozsvári pénzügyigazgatóság figyelmébe. Elbeszélünk egy esetet, úgy, amint történt. A nemrég nálunk lefolyt munkakiállítás alkalmából egy helybeli rozsdis-gyáros is felszólítást kapott, hogy állítson ki valamit gyártmányaiból. Az illető hozatott egy kis üveghordót, melynek öt rekesze volt, csapokkal ellátforgalom zavarai közt ha a szesz-bejelentésnél fordultak elő egyes —rosz szándékot kizáró — hibák, bizony azokat enyhébb elbírálás alá kell vonni. Kérjük a kolozsvári pénzügyigazgatóság intézkedését ez ügyben. (Budapest, szept. 11.) Tüzérségünk szaporítása. A hadsereg rendeleti lapja tegnap király ő Felsége rendeletét közli, hogy öt nehéz üteg-hadosztály szervezessék. Az intézkedésnek az a czélja, hogy a működő hadsereg mindjárt első akczióibai ostromparkkal láttassák el. Minthogy most már minden állam a fontos országutakat zárerődökkel szokta védeni, melyek a csapatok előnyomulását feltartóztatni hivatván, minthogy továbbá, mint általánosan hiszik, a legközelebbi háborúkban az ala Plevna vagy Slivnicza rögtönzött tábori erődítések nagy szerepet fognak játszani, ott vetetlenül szükségesnek mutatkozik, hogy már a hadsereg legelső működő osztályainál mozgó ostrompark legyen, mely azonnal akczióba helyezhető. Mert ha a jövendő háborúban olyan akadályozó s meg nem igen kerülhető tábori erődítmények tűnnének fel, mint például Plevnánál, akkor alig marad más hátra, mint azokat rohammal megtámadni, mégpedig a lehető leghamarabb, hogy az ellenségnek ideje se legyen ott magát megvetni, feleséggel ellátni s új haderőket magához vonni. Hogy a roham sikeresebb és kevéssé véres legyen, a támadónak nehéz ágyúval kell bírnia, melylyel legalább egyik részét az erődítményeknek összelőhesse. Csakhogy a nehéz ágyuknak, melyeket, e czélra akarnak alkalmazni, természetesen kisebb kaliberűeknek kell lenniök, különben nem lehetne őket gyorsan és mindenüvé elszállítani. Ez okból, mint Bécsből jelentik, az újonnan szervezett üteghadosztályok csak tizenkét centiméteres ágyúból fognak állani. A világból. (Az orosz hadgyakorlatok) a czár jelenlétében, körülbelül hadi létszámra emelt csapatokkal most folynak. 79 zászlóalj gyalogság, 79 század lovasság, 170 ágyú, 2 utász zászlóalj vesz részt bennök a még szükséges segédcsapatokkal. A csapatok létszáma összesen 70 ezer ember. A keleti hadtest 43 zászlóalj, 48 lovas-század, 104 ágyú, a gyengébb nyugati fél 36 zászlóalj, 31 lovas-század, 66 ágyú. Teljes hadi létszámban az 51. gyalog-hadosztály van kirendelve, az ütegek 8 ágyúval. E hadosztály összeállításánál teljesen a mozgósítás rendszere szerint jártak el. A mozgósításra külön bizottság ügyelt fel, de a mozgósítás folyamában sok hibát is vettek észre, melyek kikerülését jövőre nézve most kell az intézőknek megtanulniok. A mozgósítás után a csapatok táborba vonultak, ott pár napig kisebb csapatosztályokban végeztek gyakorlatokat s csak azután vonultak a manőver-terepre. A mozgósítás költségeiről semmi sem hallatszik. A krimi csapatok szállítására a hadihajókon kívül mozgósították az önkéntesen ajánlkozott szálló hajóraj két gőzösét is. (Albrecht főherczeg Berlinben.) A német hadsereg őszi gyakorlatain, melyekben a gárda és a III hadtest vesz részt, Albrecht föherczeg is részt vesz. A föherczeg e végből már vasárnap Berlinbe érkezett és hétfőn végig nézte a harmadik hadtest díszszemléjét A föherczeg látogatása, mint a Köln. Ztg. berlini officziózusa hangsúlyozza, egész kiváló figyelmet érdemel. Levelező hosszasan foglalkozik a főherczeg katonai pályájával s igy folytatja: Nekünk németeknek különös okunk van örvendeni jelenlétének a mostani császár-hadgyakorlatoknál, mert tudjuk, hogy a főherczeg-tábornagy meleg hive a német szövetségnek , nagy tisztelője a német hadseregnek. Vilmos császár a díszszolgálatra Hautsch tábornokot, a 15. hadtest lovashadosztályának parancsnokát , Bülow őrnagyot a nagy vezérkartól rendelte ki. (Kiállítás és politika.) Páriából meglepő hírt tudat a táviró. A több oldalról tapasztalt bizalmatlanság, melylyel az 1889-iki kiállítást fogadták, végre egy oly elhatározásra látszott bírni a franézia kormányt, mely a kiállítás eszméjének (az 1789-dki forradalom emléke megünnepelésnek) feladását jelentené, a kiállítás sikerét azonban bizonyára előmozdítaná. A Patrie ugyanis azt jelenti, hogy a kormánytanácsban fölmerült az az indítvány, hogy 1890-re hallasszák a kiállítást. Az indítványt Goblet külügyminiszter tette, mégpedig valószínűleg a külföldről kapott, értesítések következtében.Kérdés azonban, hogy a franczia köztársaság népképviselete lesz-e annyi tekintettel a külföld vonakodására s nem érezné-e megsértve az ország önérzetét a kiállítás elhalasztásának kimondásával, még ha anyagilag előnyösebb is volna az elhalasztás. (A peterhofi császártalálkozás.) A berlini Post azon igyekszik, hogy a peterhofi császártalálkozás komoly jelentőségét kimutassa, melyet sokan kétségbe vonnak. A pánszláv párt szerinte azt akarja, hogy Oroszország addig ne vállalkozzék semmire, míg Németország hatalma megtörve nincs. Ezt ugyan Németország nyugodtan nézhetné, de mégis eszközt kellene keresnie, hogy ez eszeveszett politikának véget vessen. A kancellár úgy látszik megtalálta ezt az eszközt. Oroszország halogató politikája jelenleg nem csupán az összes keleti czélok elérésére, beleértve Bulgária viszszanyerését, hanem a német hatalom megtörésére, tehát a panszlavisztikus czélra is irányul. Néhány, mindenesetre csekély számú orosz államférfin talán úgy gondolkozik, hogy amaz elmaradhatatlan események egyike, melyek a világhelyzetet előbb-utóbb meg fogják változtatni, Oroszországra fölöslegessé fogja tenni a Németországgal való összeütközést. A czári család távoli tartományokba utazik, a hadi állomány keveskedett, a rubel értéke emelkedett. A belső föltételek persze most még hiányzanak. Mindenesetre nagy nyereség, hogy Németország föl van mentve attól, hogy Oroszországgal az óriási küzdelmet fölvegye, melynek gyümölcseiből az egész világ részt kérne, míg fáradalmaiban alig venne részt. Az italmérési jog alapja. Az italmérési jog a legrégibb idők óta a nemesi birtok tartozéka volt, vagy helyesebben a nemesi birtok azon tulajdonsággal volt felruházva, melynél fogva tulajdonosa az italmérési jogot különböző terjedelemben és módon gyakorolhatta. De ugyancsak a legrégibb idők óta részesei voltak e jognak a jobbágyok is s bizonyos korlátolt mértékben és időben az italmérést ők is gyakorolhatták. Első törvényünk is