Kolozsvár, 1889. január-június (3. évfolyam, 1-148. szám)

1889-02-14 / 39. szám

Kolozsvár, 1889. az egylet, a várandóságokat beleértve, túllépte a fél milliót. A meglevő készpénzből 200,000 forintnak kamatja köttetett le segélyekre több év folyamáig, 200,000 írtnak kamatjához tehát jó ideig nyúlni nem lehet. Marad igy 170,000 forintnak kamatja, melyből a kezelés és a további segélyek fedezendők. A kezelésre vonatkozólag titkár bemutatja a tavalyi kiadásokat, melyek messze mögötte maradnak az évi közgyűlés által praeliminált összegnek. A zárszámadás tételről-tételre bemutatja a kiadásokat, melyeket a különösen nagyszámú vidékiek elismerő csudálkozással hallottak , végül hosszas éljennel jutalmaztak. A titkári iroda végzett rengeteg munkájával épen fordított arányban állanak e kiadások, midőn tudvalevőleg 80 fiókot, körülbelül 30,600 tagot, annyi szakosztályt, akkora ügyforgalmat kell adminisztrálni, midőn csak a múlt évben feladott borítékok száma túl ment a tizenhárom ezer darabon. A sorsolás ügyéről szóló jelentés szerint eddigelé elárusittatott 3500 drb jegy. A húzás a márcz. 12-én megtartandó bál napjára halasztatván, addig remélhetőleg minden jegy elkel. Köszönettel fogadja a gyűlés Nagy István alapító-tag 1200 frtos alapítványát a brassói Emke-óvó számára. Toroczkó községe a tavalyi segélyről még nem számolván el, az elszámolás megsürgettetik. Bejelentetnek az egyesület fiókjai által rendezett és rendezendő Emke-bálok. a vál. tapasztalván, hogy némely fiók saját czéljaira vagy felerészben más czélokra is rendezi a bált, kimondja, hogy e szabálytalanságra az illetők a leghatározottabban figyelmeztetendők és velők a korábban hozott s köriratilag megküldött ide vonatkozó határozat újólag közlendő. Tárgyaltatott egyik vidéki pénzintézetnek kérelme, pénznek odahelyezése végett. Gyűlés hivatkozással épen a mult választmányi gyűlés határozatára, mely hirlapilag is közzé tétetett, ismétli, hogy a rendelkezésre állható egyleti összegek ily czimen már kimerittettek. Számos kisebb tárgy fordult még elő, mire a gyűlés este véget ért. Erdély gyásza. Kolozsmegye részvéte. Kolozsvár, febr. 14. Kolozsmegye képviselő-testülete ma délelőtt fél 11 órakor rendkívüli közgyűlést tartott, melynek tárgyát Rudolf trónörökös ő fensége elhunyta alkalmából a megye részvétének kifejezése képezte. Gróf Béldi Ákos főispán a gyűlés megtartására kitűzött időben, az ülésteremben gyászruhában egybegyült szép számú közönség küldöttsége által, a gyűlés megnyitására és a tanácskozás vezetésére ősi szokás szerint meghivatván, a küldöttség élén a gyülésteremben megjelent 8 elnöki székét elfoglalva, megható szavakban adott kifejezést annak, hogy a megye közönsége közgyűlésének rendkívüli összehívására azon, az egész országot ért súlyos veszteség adott okot, mely Rudolf trónörökös ő fensége oly korai és ép úgy váratlan halálával a monarchia mindkét államát s különösen Hazánkat és ő Felségeiket a császárt és királyt, a császárnét és királynét, legkegyelmesebb urunkat és asszonyunkat s Stephánia trónörökösné ő fenségét érte, a mely súlyos veszteségben a megye közönsége legbensőbb részvételével és alattvalói hódolatával osztozván, alkalmat kívánt adni a megye közönsége érzelmeinek kifejezésére. Az elnöklő főispán beszédét a gyűlés állva hallgatta végig. Ezután Gyarmathy Miklós alispán előadja, hogy azon mélyen megrázó gyászos esemény, mely Rudolf trónörökös ő fenségét az élők sorából kiragadta, megyénk közönségének minden rétegében legbelsőbb részvétet idézett elő, mert egyfelől mélyen érzi megyénk közönsége azon súlyos csapást, mely ő fensége a trónörökös elhunytéval legkegyelmesebb urunkat és asszonyunkat, a császárt és királyt, a császárnét és királynét érte, kik a trónörökös ő fenségében nemcsak egyetlen fiukat gyászolják, hanem még érzik azon súlyos veszteséget is, mely népeik boldogságára irányzott kitartó fáradságuknak hosszas időre kiterjedő biztosítékát enyésztette el; nemkülönben mélyen fájlalja megyénk közönsége azon rendkívül súlyos veszteséget is, mely Stephánia trónörökösnő ő fenségét érte, ki a megdicsőült trónörökös ő fensége elhunyta által zárva találta maga előtt azon utat, melyre ha ráléphet vala, léptei nyomdokából csak a népei szeretőtéből fakadó jóllét, a népei iránti odaadó szeretet benső melege fakadhatott volna; de másfelől érzi a megye közönsége ezen megrázó gyászos eseményben azon súlyos veszteséget, mely ő fensége Rudolf trónörökös elhunytával szeretett hazánkat és ebben különösen országrészünket, melyhez oly előszeretettel viseltetett s ép ezért oly gyakran fölkereste — oly kipótolhatlanul érte. Az a fenkölt szellem, mely az országlás reá váró gondjai és nehézségei tudatában első akart megismerkedni közvetlenül népei óhajtásai, kívánságai, szokásaival; az a szilárd akarat, mely élethivatása első feladatául népei boldogságát tűzte ki; az a rokonszenv és ragaszkodás hazánk és országrészünk iránt, mely annyiszor és oly — eddig alig ismert módon nyilvánult ö fensége a trónörökös által; ama kiválóan jeles tulajdonságok, melyek benne egyesülve, a jövőt oly virágzó színben tüntették elő — egy rövid perez alatt megsemmisültek. A nemzetünket ért súlyos csapások egyik legsulyosbika ez. íme az örömet, mely hazánk ezredéves fennállásának emlékére kebleinket eltöltendő vala, mily gyász keseríti meg! A súlyos megpróbáltatás, az országos gyász e napjaiban bízunk a gondviselésben, hogy ő Felségeiknek, legmélyebb hódolatunkkal tisztelt királyunknak s szivünk legbensőbb érzésével szeretett királynénknak elég erőt adand a szülői keblüket ért súlyos csapást elviselni, s uralkodói szeretetük egész melegét hű népeik boldogítására fordítani. A veszteség, a bánat, a gyász közössége egy újabb kapocs, mely nemzetet és Uralkodót közelebb hozza. Indítványozza, hogy Rudolf trónörökös ő fensége oly váratlanul jött elhunyta alkalmából a megye közönsége legmélyebb részvétének és hazafius fájdalmának kifejezését jegyzőkönyvébe iktassa, s ezen legmélyebb részvétének és alattvalói hódolatának ő császári és apostoli királyi Felségeikhez, a király és királyné, legkegyelmesebb Urunk és Asszonyunkhoz, valamint Stefánia főherczegnő, az özvegy trónörökösné Ő fenségéhez intézendő részvét-feliratokban adjon kifejezést s ezen feliratoknak ő Felségeikhez, valamint Stefánia trónörökösné ő fenségégéhez leendő juttatására a belügyminiszter keressék fel. Gyűlés felállással elfogadta az indítványt. Ekkor Bónus István főjegyző felolvasta a két részvétfeliratot, melyek következők : Felséges Császár és Király! Felséges Császárné és Királyné! Legkegyelmesebb Urunk és Asszonyunk! Ama mélyen megrendítő csapás, mely ő Császári és Királyi Fensége Rudolf trónörökös oly korai és oly váratlan elhunytával Felségtekre, a Fenséges Császári és Királyi Házra, a monarchia mindkét államára oly súlyosan nehezedett, Kolozsvármegye közönségét is mélyen megrendítette. A bánat, a gyász, a fájdalom e napjaiban alattvalói hódolatunk, hűséges ragaszkodásunk és tántoríthatlan szeretetünk egész teljességével kérjük a gondviselést, hogy Felségteknek adjon erőt a lesújtó csapás elviselésére; adjon vigasztalást ámaz általános és a legnagyobbtól a legkisebbig minden alattvaló szivében érzett, a Felségtekhez való legbensőbb ragaszkodás által sugallt legmélyebb és legőszintébb részvétben. A letűnt meteor fényes pályája után sötétséget hagy maga után ... Felségtek emberfeletti ereje, népeik jólétére irányzott, áldást hozó akarata bevilágít e sötétbe , annak világánál látjuk felemelkedni a Felségtek buzgó munkájával lerakott alapokat... Az ég áldását kérve Felségtekre és a Fenséges Császári és Királyi Házra legalázatosabb hódolattal kérjük, alattvalói legmélyebb részvétünk és legbensőbb ragaszkodásunk tiszteletünk eme nyilvánításának legkegyelmesebb fogadását. Kolozs vármegye közönségének Kolozsvárt, 1889. évi bőjtelő hó 14-én tartott rendkívüli közgyűléséből. Fenséges Császári és Királyi Főherczegnő! A villámként jött megrendítő csapás, — mely Rudolf trónörökös ő Fensége oly váratlanul bekövetkezett elhunytával Fenségedet oly mélyen érintette,— minket is, Kolozsvármegye közönségét gyászba bontott. Ama legkiválóbb tulajdonságok, melyek ő Fenségét oly szépen jellemezték, biztossá tették nekünk a jövőt, — melyre most egyszerre a homály leple borult. A jövő annál szebbnek ígérkezett nekünk, mert Fenséged volt hivatva azt legnemesebb szive jóságával körülragyogni............ Fenséged vesztesége kipótolhatlan, a mi veszteségünk megmérhetetlen. Buzgó roha6tbaD kérjük a Mindenhatót, hogy adjon Fenségednek erőt a mélyen lesújtó csapás elviselésére, — pótolja Hazánk megmérhetlen veszteségét! Fogadja Fenséged kegyelmesen legbeneóbb részvétünk és legmélyebb hódolatunk nyilvánítását, melylyel öröklünk : Kolozs vármegye közönsége, Kolozsvárit, 1889. böjtelő hó 14-én. Gyászmise Erzsébetvároson Rudolf trónörökös ő fensége lelki üdvéért a gyász-istentisztelet ma tartatott meg — Írják nekünk e hó 12-éről — városunkban. A helyi piacztéren létező örm. kath. nagytemplom — melynek közepén a gondosan díszített katafalkát lett — zsúfolásig megtelt a veszteséget mélyen érző közönséggel. A városi tisztviselők, képviselő testület, kir. törvényszék, szolgabirói hivatal, a városon állomásozó katonaság és az egyes egyletek mind testületileg vettek részt ezen requiemen, melyet Ávedik Lukács plébános segédlettel végezett. A felirat szövege elfogadtatott és Gyarmathy Mikós által, a belügyminisztérium utján, a Felségeikhez és a fenséges trónörösnéhez juttatni határoztakott. Ezután gróf Béldi Ákos főispán jelentette, hogy Kolozsmegye minden községe a trónörökös temetése napján harangozás és istentiszteletek tartása által adott kifejezést részvétének. A jegyzőkönyv felolvasása és hitelesítése után a közgyűlés déli fél 12 órakor véget ért. Román Miron érsek körlevele, melyet a trónörökös gyászos halála alkalmából az erdélyi főegyházmegye összes esperesi hivatalaihoz intézett, fordításban igy hangzik : Mielőtt jelen körlevelem rendes útját megtehetné, a főegyházmegye szeretett papsága és népe más úton bizonyára már vette annak megrázó hírét, hogy koronaherczegünk, a Habsburg uralkodóház trónörököse, Rudolf főherczeg ő császári és királyi fensége, szerdán, január hó 18/30-án, reggeli 7 és 8 óra közt a Baden melletti Meierling kastélyban, szélhüdés következtében, az élők sorából kimúlt. Áthatva lelkem mélyében a fájdalomtól, melyet ezen váratlan gyászeset a haza és az uralkodó iránt hűséges valamennyi honpolgár szivében bizonyára előidézett, íme kiindulok fő lelkipásztori állásomból, nem hogy a szeretett papság és nép előtt kitárjam nagyságát ama veszteségnek, mely ezen megrendítő gyászesetben mindnyájunkat ért, „mert e veszteséget ismerjük és még azonfelül is, hogy ismernek, lelkünkben valamennyien egyaránt érezzük, hanem kiindulok azon szándékkal, hogy mindazokat, kik enyémek, egyesítsem egy eljárásban, mely legalkalmasabb leend arra, hogy ezen leverő eset alkalmából, mint az uralkodóház iránt mindenkor hű egyházi elemek és testületek, változhatlan loyális érzelmeinknek kifejezést adjunk. E végre a tisztelendő esperesi hivatalokhoz és ezek utján az összes főegyházmegyei szeretett papság és néphez fordulok, a következő főpásztori tanácsokat és utasításokat ajánlva valamennyiük figyelmébe : 1. A magas halott eltemetéséig, mindennap reggel és délben egy-egy negyedóra hosszáig zengjenek templomaink összes harangjai; középületeinken, templomaink, iskoláink, lelkészlakóink és más egyházi intézeteinken pedig egy egy fekete zászló hirdesse a gyászesetet és az általános fájdalmas részvétet. 2. A temetés napján, mely hihetőeg kedden, f. é. január 24-én (február 5-én) lesz, minden templomban szentmise tartassák, megboldogult Rudolf trónörökös főherczeg lelki üdvére alkalmazott könyörsokszorozással s e szertartáson nem csak a mindkét nembeli családfők és azok felnőttei, hanem az iskolai tanóráktól aznap egészen felmentendő iskolanövendékek is jelen legyenek. 3. A legközelebbi, esetleg az arra következő hét szombat napján minden templomban ünnepélyes gyászistentisztelet tartassák a megboldogult magas halott lelkeért és erre mindenütt a helybeli hatóságok is meghívassának. 4. Ahol csak lehet, önkéntes adakozások eszközöltessenek a plébániai bizottságok vezetése alatt, egy, a megboldogult nagy halott emlékének szentelt alap javára, melynek czélja iskola növendékeink művelődésének előmozdítása, időszakos ösztöndíjak, vagy a körülményekhez képest kisebb-nagyobb másféle segélyezések által. Íme egy új, szomorú ugyan, de kínálkozó alkalom arra, hogy a legmagasabb uralkodóház iránti lojalitásunk, szeretetünk és odaadásunknak, mind megannyi őserényeinknek, kifejezést adjunk, valamint abbeli törekvéseinknek is, hogy biztosítsunk magunknak egy boldogabb jövőt, melyet nagy részben a magas halott személyéhez kötöttnek hittünk. Tegye meg tehát a szeretett papság és nép ezen szomorú alkalommal is egész szívvel és öntudatosan jó állampolgárokhoz és hű egyházfiakhoz illő kötelességét, s akkor az érdekeinkkel csaknem azonos jó hírnevünk minden jó és rósz időkre meglesz óva ezen jelige alatt: mindent a hazáért, uralkodóért, egyházért és nemzetért. Nagyszeben, 1889. január 20-ikán (február 1-én.) Román Miron s. k. érsek, hatás nélküli eszközökhez, a melyekben a természet részesítette. Szükség esetén a sértést is megkísérelheti, belekötvén a nyomorult kmzóba — ha pedig ez még ez esetben is ott maradna. . — Akkor jogos önvédelem esete forog fenn! — szakítottam félbe lelkesülten. — Helyes! — kiáltotta Césanne és reszkető komor hangon mondá: „Ha ellentállana, a testvérnek nem szabad haboznia a szükséges bűntett elkövetésében!* ................................................................. Két kézzel írtam alá. Francziából: GYALUI FARKAS. F fiff) 7 S 1T t D KOLOZSVÁR VMUAUXtl i 'T ' f--Február 14. (Requiem Rudolf trónörökösért. Rendkívüli megyei közgyűlés részvét irat] küldéséért.) — Saját tudósításunk. — Torda, febr. 13. Rudolf trónörökös emlékére f. hó 12-én Tordán a katholikusok nagy templomában requiem tartatott, a mely alkalommal a közönség egészen zsúfolásig töltötte meg a templomot. E requiemen a megyei tiszti kar, a torda-városi tanács, főispán gr. Bethlen Géza vezetése alatt, úgy a kir. tavszék, kir. adóhivatal stb. testületileg jelentek meg, egyszintű a tanító testület tagjai — s nemcsak a város közönsége volt jelen igen nagy számmal, hanem a közel vidék is képviselve volt ez emlékezetes — szomorú gyász isteni tiszteleten. A templomnak fekete gyász fátyolba vont oltár előtti részében díszes ravatal volt felállítva, gyertyákkal körülvéve s Magyarország — fekete fátyolba burkolt — czimerével az egyik oldalon, — körülvéve e gyászravatal a tűzoltói csapat egy része által. A requiemet a zenegylet által előadott gyászinduló vezette be, s közbe-közbe a dárda énekelt. Az isteni tisztelet után — melyet Gergely Ignátz kanonok végzett fényes segédlettel — a hivatalok tagjai a megyeház termében jelentek meg, ahol a megjelent tisztviselői karok nevében alispán Veres Dénes adott mély részvétének kifejezést, fölkérvén a főispán ő méltóságát, hogy e részvétet a trón zsámolyához juttatni méltóztassék. Főispán ennek teljesítését egész készséggel megígérte Ma (f. hó 13 án) pedig Torda-Arany vzvegye tartotta meg rendkívüli közgyűlését, a melynek egyedüli tárgya volt: a magas trón zsámolyához juttatandó részvétiratnak megállapítása. A népes közgyűlést főispán gr. Bethlen Géza Ő maga nyitotta meg a jelenlevők felállása mellett, a meghatottság szavaival tolmácsolván azon nagy veszteséget, a mely Rudolf trónörökös ö fensége hirtelen történt gyászos halálával az uralkodó házat, az osztrák magyar birodalmat, de különösen a magyar hazát érte, amely után főjegyző Rediger Béla tette azon indítványt, hogy a megye közgyűlésétől az őseitől örökölt hódolattal a bánatos szülők: ő Felsége a király, és királyné, valamint az özveggyé lett Stefánia trónörökösné ő Fensége előtt a megye nevében részvétirat felterjesztésével ál őszinte és mély részvét tolmácsoltassék. Ezen indítvány egyhangúlag elfogadtatott, — elfogadta továbbá közgyűlés egyhangúlag a főjegyző által előterjesztett következő részvét-feliratokat : Felséges Császár és Apostoli Király! Felséges Csjászárné és Királyné ! Legkegyelmesebb Urunk és Asszonyunk A váratlan megrendítő csapás következtében — mely első sorban Felségteket, mint szerető szülőket s másodsorban az egész birodalmáé és magyar hazánkat könyörtelenül sújtotta Rezső trónörökös főherczeg ő fenségének gyászos halálával — megtörtén és szivünk vérző fájdalmával járulunk Felségtek legmagasabb trónzsámolya elé, hogy őszinte mély részvétünknek kifejezést adjunk. Feleégtek valamint a magyar haza oly sok szép magasztos és dicső reménye semmisült meg egy gyászos pillanat alatt, s a minden szépért, jóért, nemesért lelkesült melegen érző kebel lett hideggé, érzéketlenné! Nincs nagyobb fájdalom, mint Felségek szülői szent fájdalma; nincs részvét, mely őszintébb melegebb lenne, mint Szent István birodalmának népei 8 a magyar nemzet mély részvéte A szülői határtalan fájdalom és a nemzet őszinte részvétményei a gyászravatalnál összefolyva, bizonyságát hirdetik az egész nagyvilág előtt annak, hogy Felségtekkel együtt érez a nép és nemzet s az uralkodó és alattvalói egymás örömében és fájdalmában úgy most, mint mindig osztoztak és osztoznak. Torda-Aranyosmegye igaz fájdalmának kifejezést adva, Őszinte részvéttel járni Felségtek elé s bő imában esedezik az egek arához, hogy Felségtek vérző szivére hintse a vigasztalás balzsamát, s adjon erőt Felségeknek, hogy továbbra is a n pék és nemzetek boldogitásában a sajgó fájdalom méltó kárpótlást találjon.“ A trónörökösné ő fenségéhez intézendő felirata megyénknek a következő: „Fenséges Császári és királyi Főherczegasszony! Váratlanul, egész borzalmával jött a megrendítő csapás — mint mikor a tiszta kék ég hirtelen elborulva villámokat szór, mely Fenséged, a szerető hitves kebelét a legjobb férj, gondos apa, Rezső trónörökös ő Fenségének véletlen gyászos halálával sújtotta. A családi élet boldogsága, a szép jövő oly sok reménye, melyet Fenséged biztos «lapra támaszkodva, magának képzelt, egy gyászos A mozgó föld. — Az elektromosság, mint a földrengések okozója. — (Véges Virlet d’ Aoust — a „Société géologique de Franceshoz 1885. febr. 23-án benyújtott jelentésében — több esetet hoz fel a földrengés, meg az elektromos jelenségek összeeséséről. Közöljük belőle ez érdekes sorokat: „Már régen hisszük, hogy a legtöbb földrengést elektromos áramok idézik elő s el is fogadják e sejtelmünket valóságai; mert a tények nagy száma támogat minket e föltevésünkben, így, többek közt, 1829. végén Navarinban voltunk és egy kőből épült kocsiszín földjén háltunk; egyszerre roppant zivatar riasztott fel álmunkból és a tőlünk két lábnyira eső kőbe egy villám ütött; nyomon követte ezt egy erős lökés, mely a falakat megingatta, de szerencsére nem döntötte le s ily módon megmenekültünk a haláltól. E két tünemény ígyszerű összetalálkozása egymást közt összefüggést sejtet és azon gondolatot ébreszti, hogy úgy a földrengést, mint a zivatart az elektromosság okozhatja. Ez idő óta számos esemény erősítette meg e feltevésünk valószínűségét. 1837. aug. 2 án ugyanis Szt. Tamás szigetén hirtelen, a forró égöv alatt gyakori, irtózatos forgószelek egyike támadt, mindent öszszezúzva útjában, fedeleket leszakítva, falakat ledöntve; nyomában pedig rettenetes földrengés keletkezett, betetőzve a pusztítást. 1867. okt. 20-án ugyanott ép ilyen katasztrófa történt, a két egymásra következésével; természeti tünemény mi azt bizonyítja, hogy az előbbi hasonló eset: nem puszta véletlenség.“ Ugyanő — egy más munkájában, melyet 1885 ápr. 20-án terjesztett elő — még egy cyklonról vesz említést, Is’adaguscar szigetén Alph. Milne Edwards által megfigyelve; e cyklont oly erős rázkódások követték, hogy a szigettől ennek déli vége 5—6 méternyi szakadékkal vált el. A japán tudósok — mondja végre Vi rlet d’Aoust — megállapították, hogy szigettengerük minden földmozgását a hőmérsék emelkedése és nagy légköri zavarok előzik meg. Hutter György, ki több évig lakott Japánban, szintén összeköttetésbe hozza a földrengést a légnyomás nagy fokú ingadozásaival. 5—6 erős földmgást ért ő ott s midőn az első megfigyelt lökés után az ablakok rendkin ’*» zörgése felől egy benszülöttet megkérdezt, ez- ekép felelt: „Mit sem tesz, minden zivatar után igy van ez.“ Ch. V. Zenger — az Alpokon néha megjelenő főhn-szélről irt munkájában — azt jegyzi fel, hogy az 1855,79 és 80-ki megfigyelések szeint e szélvészt éjszaki fény. Erős légfeszülés, jelenős földi áramok és földrázkódások követték. IV. Életművi hatások. Milne tanár Japánban a seismologiai társaság egy ülésén tanulmányt olvasott fel a földrengések életművi hatásairól, kimutatva, hogy az állatok tényleg nem csak a földingások alatt, de már ezek előtt is nyugtalanságot tanúsítanak. E hatások nyilván a levegőben felhalmozódott elektromosság által származnak. A Lancaster által leírt 1878. aug. 26 -i belgiumi földrengéskor Köln, Brüssel, Charleville és más városokban valóságos elektromos ütéseket éreztek; Wilhelmshafenben pedig e napon a magmatit nyugat felé 2 fokig kitért, habár itt földrengés nem volt. H. Resai — a franczia Tudományos Akadémiához 1887. áprili án benyújtott közleményében Benoit tüzérségi parancsnok följegyzése alapján, az ugyanazon évi febr. 23 -i nizzai földsugaaról a következő tényadatot emliti föl: „Egy ütegőr, ki a telegrafálással volt megbízva, épen távirt, mikor egy erős földrázkódás jött. E pillanatban jobb karán oly hatalmas elektromos ütést kapott, hogy azonnal el kellett a billentőt engedne; süt székébe lőhetve, itt több perczig erőtlenül ült és több órára munkatehetetlenné vált Ez őr is azt tapasztalta, hogy a telegráf vezetóket este és reggel, a földrengés előtt, földi áramütések szertelenül zavarták. Dr. Onimus, ki az őrt kikérdezte, bizonyítja, hogy azon kemény elektromos ütés a földrázkódás pillanatában jött. „Orvosi szempontból e megfigyelés némi érdeklődést kelthet, de értékesebb — úgy mond Onimus — annak igazolására, hogy a földrengéseket erős elektromos áramok kísérik. Más jelenségek is látszanak ezt bizonyítani; azonban egy sem oly meggyőzően, mint az emitt említettek, eléggé tanúskodva azon fontos szerep mellett, melyet az elektromosság a földrengésnél játszhatik.“ * * * Mi mindazonáltal nem hisszük, hogy a földingásokat a Föld belsejében működő elektromos előzmények okozzák , hanem — nézetünk szerint — a légkör elektromos felhőtömegei azok, mik, ha nagy mennyiségű villamosságot halmoztak fel, a folyékony földréteg egy részére oly erős vonzást bírnak gyakorolni, hogy az ezt takaró vékony, szilárd kéreg félretolásait idézhetik elő. A légköri elektromosság e mechanikai erejét egykor még nehezen bírták felfogni, de ma már, midőn a mesterséges uton előállított elektromosságnak oly nagyszerű erőművi és hő hatásait tapasztaljuk, bármi csekélyek is legyenek ezek a természeti elektromosság ilyes hatásaihoz mérten, mégis fogalmat alkothatunk róla. De van bizonyítékunk is a viharfelhőkben összegyűlt elektromosság vonzó erejéről : Krajnában a zirkriszi tavon van ugyanis két barlang, melyek, ha viharfelhő áll fölöttük, bőven ontják a vizet; a közelgő kiömlést belőle vastag felhőalakban hirtelen felszálló gőz jósolja meg; a kiömlés nagysága pedig a felhők szerint változik: minél jelentékenyebbek a felhők, annál magasabbak a kiomló vízoszlopok. Mindezen adatok az elektromosságnak a földrengésnél való szereplését tüntetik fel; azért nem ismételjük azon bizonyítékokat, miket mások e tünemény okának neveznek; nem is akarjuk az elektromosságot a földingások kizárólagos szülőjének mondani, mert ezek a természetben a legkülönbözőbb okokból eredhetnek. A földrengések lehető és valószínű okaiul tehát még a következőket állítjuk fel: 1) A vonzás, melyet a csillagzatok, különösen pedig a hold a földgolyó belső folyó anyagára gyakorolnak; 2) összehúzódása a megolvadt lávát fedő kemény rétegnek, mit annak kihűlése eredményez ; 3. földcsuszamlások, előidézve földalatti barlangok összeomlása által; 4) robbanások, magas feszültségű vízgőzöktől okozva, az átszivárgó tengervíz a folyó (izzó) lávaanyaggal érintkezvén; 5) e folyó lávaanyagnak hirtelen támadó nyomásváltozás befolyásából származ mozgásai, mely nyomásingadozásokat nagy légköri zavarok szülnek. Midőn azonban ez indokokat alaposonak ismerjük el, a felsorolt adatok nyomn azt is hisszük, hogy az elektromosság földrengésnek ha nem is fő, de íz nyára egyik hozzájáruló mellé k o »■ VÉGH LAJOS.