Kolozsvár, 1889. január-június (3. évfolyam, 1-148. szám)
1889-03-07 / 57. szám
Kolozsvár, 1889. mozdutni s kitörésre juttatni elég erősek legyenek. Ezelőtt tiz-husz évvel elég volt egy kis albaniai, montenegrói mozgalom, a bulgáriai atrocitások, vagy a druzok és maroniták vérengzései, hogy az egész keleti evei az egész Európa lángba boruljon. Most, a szerb-bolgár háború, Milán király extravagantiái, sőt lemondása is csak a táviratok forgalmában s a hírlapok hasábjain kelt valamivel nagyobb mozgalmat. íme, a hármas szövetségnek kézzel fogható hatása és jelentősége. Battenberg Sándor, Coburg Ferdinánd, Obrenovich Milán s ki tudja még kik, igy vagy úgy kovácsolhatják saját sorsukat — Európa békéje nem tőlük s nem a balkániak tetszésétől, hanem e szövetség tényezőitől függ. nraírása KOLOZSVÁR A 25-ik §. tárgyalása. — A képviselőház ülése. — Budapest, márcz. 6. A mai ülés első szónoka Goda Béla mérsékelt ellenzéki volt, ki a 24. és 25. szakaszok ellen nyilatkozott. Kricsfalusy Vilmos kifejti, hogy a szegényebb sorsaitjak nem bírják a német nyelvet s hogy magyar nyelvű tiszti vizsga tekintetében a Gajam-féle javaslatnál nagyobb garantiák szükségesek. Továbbá hangsúlyozza, hogy Beöthy Ákos határozati javaslata azért nem fogadható el, mert nem volna czélszerű, hogy a német nyelvnek a magyarral való egyenjogúságát törvénybe iktassuk, majd sajnálatát fejezve ki a nyelvkérdésről folytatott közjogi vita fölött, melyben különben azon nézetének adott kifejezést, hogy a hadsereg nyelvét illető rendelkezések az 1848-iki törvények alapján történtek— módosítványt adott be, melynek értelme röviden az, hogy a törvénybe egy intézkedés veendő fel, mely szerint a második évi szolgálatra vonatkozó rendelkezések csak addig érvényesek, míg a kiadandó legfelsőbb utasítások a Gajári-féle határozati javaslat pontozatainak megfelelők maradnak. Végül kijelenti, hogy a szakaszokat csak úgy szavazhatja meg, ha módosítványa elfogadtatik. Szónok fejtegetései az ellenzék soraiban több helyütt tetszéssel találkoztak. öt percznyi szünet után Horánszky Nándor beszélt a szakaszok ellen s Fabiny tegnapi fejtegetései, majd Horváth Gyulával és Tisza Lajos gróffal polemizálva, a 2-ik évi szolgálatot a középosztály nagy részére nézve elviselhetetlennek mondá ;a mennyire csak lehet, vádaskodott a közviszonyok ellen minden irányban. A szakaszokat, mint a „kaszárnya politika“ szüleményét, nem fogadja el. Horánszky beszéde egész sorozatát provokálta a helyreigazító felszólalásoknak. Először is Fabiny miniszter védekezett szavainak félremagyaráBápa ellen ; Horváth Gyula pedig azt fejte ki, hogy már korábban, a múlt ősszel foglalt álláspontjától miben sem tért el s régebben sem követelt többet, mint legújabban a sokat vitatott szakaszokat illetőleg. Fejérváry Géza br. honvédelmi miniszter: T. ház! Horánszky Nándor képviselő úr a tiszti vizsgákra vonatkozólag bizonyos czélzattal említette az ujonczozásoknál előforduló visszaéléseket. Mi, t. ház, polgári és katonai hatóságok egyaránt küzdünk ezen visszaélések ellen. (Zaj és felkiáltások a bal és szélsőbal oldalon: Tehát vannak!) A tiszti vizsgáknál szokásos eljárást azonban egy lélekzetvétel alatt említeni az ujonczozásoknál előforduló visszaélésekkel, az összes tiszti karnak oly gyanúsítása, melyet én (Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbal oldalon: Eláll!), mint képviselőhöz általában nem méltót, határozottan visszautasítok. (Helyeslés a jobb oldalon. Élénk ellenmondások, mozgás, zaj a bal és szélsőbal oldalon.) Horánszky Nándor kijelenti, hogy nem gyanusít senkit s a miniszter szándékosan érti félre őt. Reflektál az igazságügyminiszter válaszára is s Horváth Gyulával szemben kijelenti, hogy nem vádolta következetlenséggel. Baross Gábor közmunka- és közlekedési miniszter: T. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk !) Meg fogja engedni a t. ház, hogy az igazság érdekében röviden felszólaljak. Horánszky Nándor t. képviselő úr, rám utalva, hivatkozni méltóztatott a delegatio azon tárgyalásaira, amelyek egy katonai tanintézetnek a magyar korona országainak területén való felállítása fölött folytak és a maga részéről megállapíthatónak vélte azt, hogy azon időben, midőn nekem szerencsém volt a közös ügyek tárgyalására kiküldött országos bizottság hadügyi albizottságának előadója lenni, a határozat, mely a katonai akadémiára vonatkozott, akként értelmeztetek, hogy az akadémiában az oktatási nyelv a magyar legyen. A tisztelt képviselő úr egyúttal méltóztatott a miniszterelnök úr felfogását, aki ez állítást már előzőleg rectificálta volt, tévesnek vagy, ha jól értettem, könnyelműnek nevezni. Én tehát kötelességemnek tartom, hogy a t. képviselő úrnak ezen állításával szemben a tényekre és — ismétlem — az igazságra hivatkozzam. (Halljuk! Halljuk!) Amiről itt szó van, az évekkel ezelőtt történt; én utoljára 1882 ben voltam a közös ügyek tárgyalására kiküldött országos bizottság hadügyi albizottságának előadója. Hogy azóta mi történt, azt — úgy hiszem — nem szükség nekem magyaráznom. Azonkívül azt is fel kell említenem, hogy én a felfogás correctségét illetőleg nem érzem magamat hivatva a delegatio határozatainak értelmezésére. Arra azonban igenis érzem magamat hivatva, hogy mint az akkori bizottság előadója, s mint a határozat szövegezője, azon intenziót megmagyarázzam, amely engem akkor azon határozat fogalmazásánál vezetett (Halljuk! Halljuk!) 8 ț hiszem, elegendő, ha a határozatot magát az felolvasom, amely 1881 ben és az előző években, csekély eltéréssel, de mindig ugyanazon értelemben, egyszer erősebb, máskor gyengébb szövegezéssel fogadtatott el. A delegatio a következő határozatot hozta a katonai akadémiára nézve: (olvassa) „felhivatia a közös hadügyminiszter, hogy egy, a bécsújhelyi akadémiához hasonló felsőbb katonai tanintézetnek a magyar korona országainak területén leendő felállítása, illetőleg ily intézet felállítási helye, belső berendezése és költségei felől a legközelebbi költségvetés alkalmával kimerítő előterjesztést tegyen. Minthogy pedig ezen határozat, elfogadása esetére, költségvetési téteit érint, minthogy továbbá ezen albizottságnak véleménye szerint a tárgy fontossága megköveteli, hogy e tekintetben a közös hadügyminiszter mind a két országos bizottság által elfogadott határozatot vegyen az albizottság egyszersmind arra kéri a t. országos bizottságot, miszerint ezen határozatot az ő Felsége többi királyságai és országai részéről kiküldött országos bizottsággal, alkotmányos tárgyalás és szíves hozzájárulás végett közölni méltóztassék.“ Határozottan állítom, hogy a tannyelvre nézve a bécsujhelyi intézetéhez hasonló tannyelv volt szóban és nem az, hogy ezen magasabb katonai tanintézetben magyar legyen a tannyelv. (Derültség bal és szélső bal felől.) Thaly Kálmán: Hát a másik határozat ?! Bar0zs Gábor közlekedésügyi miniszter: Bizonyára, t. ház. (Halljuk! Halljuk!) ha az embernek csak az volna hivatása, hogy csak szivére és szenvedélyére hallgasson . . . Thaly Kálmán: És magyarságára . . . ! (Zaj.) Baross Gábor közlekedésügyi miniszter. . . tehát igenis, magyarságára, akkor egyáltalában véve nem kellene ezen kérdés fölött vitatkozni, mert én úgy ismerem a t. házat, hogy annak minden egyes tagja ezen kérdésre nézve egy véleményben van. (ügy van! jobb felől.) Ámde itt az észről és politikai felfogásról van szó. (ügy van ! jobb felől.) Beöthy Ákos: A mi német! (Úgy van! bal felől. Mozgás a jobboldalon.) Baross Gábor közmunka- és közlekedésügyi miniszter: Itt az észről és politikai felfogásról van szó és én azt hiszem, hogy nem szükséges mindig felkorbácsolni a szenvedélyeket azért, hogy lelkesedést gerjesszünk, hanem szabad az értelemre is hivatkozni, amely nem egyesek kizárólagos, hanem mindnyájunk közös tulajdona,úgy van a jobb oldalon.) Miért mondjak én valótlant, t. ház?Hisz az igazság az, hogy a politikai helyzet magaslatán a delegatio az akadémia tannyelvének kérdését nem érintette s azt megváltoztatni nem akarta. De meg fogom mondani azt is, t. ház, hogy miért kivántatott, hogy Magyarország területén helyeztessék el egy katonai akadémia? (Halljuk! Halljuk!) Azért, mert a magyar ifjaknak az által, hogy az ország területén olyan tanintézet állana fenn, az abba való belépést az országos bizottság megkönnyíteni óhajtott. (Úgy van jobb felől.) Erre irányul az egész indokolás, erre irányul a jelentés éles volta, amellyel az országos bizottság akkor élt. (Helyeslés jobb felől.) De van ennek a határozatnak kiegészítője is, t. hát, mert ugyanekkor és évenként igen komoly vizsgálat tárgyává tette a delegatio azon intézkedéseket, melyeket a hadügyminiszter a magyar nyelv tanítása körül tett. Evenkint bekövetelte az erre vonatkozó kimutatásokat és megkövetelte azt, hogy a magasabb katonai tanintézetekben a magyar nyelv kellően taníttassák és hogy ehhez képest a felvétel a magyar ifjak részére megkönnyíttessék. A kezemnél levő 1881-ki jelentés tanúsága szerint az akadémia kérdésével kapcsolatban constatálta volt a közös ügyek tárgyalására kiküldött országos bizottság hadügyi albizottsága, hogy az 1880—81-diki tanévben 1873 növendék közül 748 növendék, tehát az összes növendékeknek mintegy 40 ° o-a a magyar nyelv oktatásában részesült. A hadügyi albizottság a hadügyminiszternek ezen jelentését megnyugtató tudomásul vette, de újabban figyelmeztette és e tekintetben erélyes határozatokat hozott a megkezdett eljárás folytatására. Azóta ez ügyben erélyes intézkedés történt, dacára annak, hogy törvényes intézkedések nem léteztek. Én csakis erre akartam szorítkozni és azt akartam constatálni, hogy amikor a t. miniszterelnök úr azt mondotta, hogy arról volt szó, hogy a magyar korona területén egy magasabb katonai tanintézet állíttassák fel, tökéletesen igazat mondott és a kérdéssel legkevésbé sem játszott. (Helyeslés jobb felől.) Még Horánszky és Baross újólagos rövid észrevételei után a szólás Orbán Balázsra került, de a ház megengedvén, hogy holnap beszéljen, az ülés háromnegyed két órakor véget ért. Belgrád, márcz. 5. Milán király szilárdan ragaszkodik azon elhatározásához, hogy királyi hatalmának gyakorlásáról lemond, és még ismeretlen, váljon e lemondás egy meghatározott, vagy egy meg nem határozott időre, vagy mely időre szól. A király egészségi állapota, mi szerint, annyira megrendült, hogy e miatt növekedő türelmetlenséggel vágyakozik a királyi tevékenyégtől való vissza lépésre és a külföldön való tartózkodásra. A király az alkotmány szerinti régensség felállítása iránt intézkedett , az eddigi megállapodások szerint Ristics holnap, királyi kézirattal a régensségi teendőkkel bizatik meg. Belgrád, márcz. 5. A Ristics-kabinet megalakítása mind valószínűbbnek látszik. A liberális körökben rendkívül emelkedett hangulat uralkodik, ami főképen onnét van, hogy a király a liberális párt által rendezett estélyen megjelent. A válságnak ez irányban való megoldására lehet következtetni abból a körülményből is, hogy a Risticsók lapja, a „Szpaka Nezavisnoat“ már egy idő óta felhagyott előbbi kíméletlen kifakadásaival az osztrák-magyar monarchia iránt, és kissé kíméletesebb hangon igyekszik beszélni. A haladó párti és radikális körökben Risztics meghívását és pedig már a legközelebbi napokban, mint tényt tekintik és a küszöbön álló választási harczokra nézve, mely a két párt közt lesz, széleskörű elővigyázati intézkedések történtek. A legizgatottabbak a radikálisok, kik Belgrádban egy központi bizottságot és minden kerületi és járási városban albizottságot létesítettek. A király környezetéből a válságról semmi pozitív hír nem érkezett, mégis azonban épen ebből igen gyors megoldásra következtetnek. A mostani miniszterek is általában ebben az értelemben nyilatkoznak, és már a megkezdett fontosabb munkákat is abban hagyták. A városban már kész miniszter listákat köröznek, melyek hitelessége természetesen még kétséges. Általában nagy feszültséggel várják a holnapi napon történő határozatot, mivel az a nézet uralkodik, hogy a királyság kikiáltásának emlékezetére rendezett ünnepségek után a királynak erre vonatkozó nyilatkozata minden kétséget el fog oszlatni a válságot illetőleg. BÓCS, márcz. 5. Az itteni diplomatiai körökben a „Kölnische Zeitungénak Milán királyra vonatkozó hírét megerősítik. Milán király ugyanis már hosszabb idő óta tervezi, hogy az állami ügyek vezetésétől egy időre visszavonul és külföldre megy utazó. Az új alkotmány megadja neki azt a jogot, hogy ez esetben, valamint a lemondás esetében is maga állítsa össze a regenturát, míg az előbbi alkotmány értelmében a regensséget a skupstina választotta. Milán király minden előjel szerint a regentura élére Ristics Jovánt fogja állítani. Az azonban még nincs egészen eldöntve, várjon Milán király csak egy időre keres-e enyhülést az utóbbi évek izgalmaitól, vagy végleg le akar mondani. Milán király már ismételten kifejezte azon óhajtását, hogy leteszi a koronát, de ezen szándéka kiviteléről még mindig lebeszéltetett. Most azonban minden ez iránti igyekezet eredménytelen maradt, de a király gyakran változtatja szándékait és még mindig lehetséges, hogy beéri egy hosszabb idei külföldi utazással. A pillanatnyi politikai helyzet Szerbiában habár komoly, de még sincs oly aggodalmas momentuma, mely a királyt ily lépésre kényszerítené. A belgrádi eseményeket itt a legnagyobb figyelemmel kisérik és Kálnoky grófnak Budapestre való utazása némi részben összefügg ezen eseményekkel.* Tegnap volt hetedik évfordulója annak, hogy Szerbia királysággá proklamáltatott s hogy Milán fölvette a királyi czimet s e rövid idő elég volt arra, hogy a még javakorában levő királyt lemondásra birja. A tegnapi nappal Risztics János lett ismét Szerbia egyik régense, mert 1868. kezdve Milán király kiskorúsága idején szintén viselte ezt a tisztet. Obrenovics Milán 1854 aug. 22-én született s Mihály fejedelem meggyilkoltatása után, 1868. július 2-án kiáltatott ki Szerbia fejedelmévé. Kiskorúsága idején azonban három tagú régensség, melyben Risztics játszotta a vezérszerepet, vezette az ország ügyeit. Királlyá Milán 1882. márczius másodikán kiáltatott ki. A régensség kinevezésével természetszerűen előtérbe lép a trónörökös, Sándor herczeg, ki 1876. aug. 14-én született azon házasságból, melyet Milán 1875. okt. 17-én Kecske Natália kisasszonynyal kötött. E házasság 1888. okt. havában felbontatott s a királyné száműzetett Szerbiából, de fia a trónörökös ott maradt s a mostani nevezetes eseményekben természetszerűen kiváló, habár passzív szerepet játszik. Csak tizennyolcz éves korában lesz nagykora, de hogy egészen addig fog a most alkotott régensség fennállani, vagy pedig a trónörököst, habár már előbb — hit szerint tizenhat éves korában — nagykorúnak nyilvánítják, az a jövő kérdése. Egyelőre az eldöntés akként történt, hogy harmadmagával Risztics neveztetett ki régenssé. Hogy Milán király Dél-Olaszországot vagy monarchiánkat választja-e állandó tartózkodási helyéül, az még nincs eldöntve. De minden valószínűség szerint a mai nappal végleg eljátszotta Szerbiában királyi szerepét. Hogy ez nem csupán Szerbia belügye, hanem a keleti politika egész fejlődésére is komoly befolyással lehet, az természetes. E tekintetben megnyugvást kelthet a német officziózusok ismételt, de különösen a „Nordd, Alig. Ztg.“ azon nyilatkozata, hogy, a most végbemenő változások daczára, Szerbia külső politikája az eddigi mederben fog haladni. Sajtóügyi végtárgyalás, Kolozsvár márcz. 7. Ma tartatott meg a helybeli kir. törvényszék előtt Bartha Miklósnak, az „Ellenzék“ felelős szerkesztőjének Korbuly József, az „Erdélyi Hiradó“ felelős szerkesztője ellen rágalmazás és becsületsértés czímén indított sajtóperében az esküdtszéki tárgyalás. A tárgyalás a törvényszéknek a Bánffypalotában levő helyiségében folyt le. A termet a közönség egészen megtöltötte. A bíróság elnöke Péterffy Domokos kir. törvényszéki elnök volt. Szavazó bírák Csiszár Károly és Mikó Imre. Jegyző Kocsi Andor. Bartha Miklós magánvádló és Korbuly József vádlott személyesen jelen vannak; Barthát dr. Kis Mór egyetemi tanár képviseli, Korbuly védője id. Frits Albert ügyvéd. A tárgyalás kezdete d. e. 9 órára volt kitűzve, azonban az esküdtszéki tagok olyan lassan gyülekeztek, hogy Péterffy Domokos elnök csupán ‘/»10-kor nyithatta meg a tárgyalást. Elnök felolvassa a beidézett esküdtek névsorát. Öt esküdt hiányzott a beidézettek közül. Az esküdtszék kiegészítéséig a bíróság visszavonul. A hiányzó esküdtek helyére a jelenlevő közönségből rövid idő alatt uj esküdtszéki tagok hivatnak be s igy az esküdtszék kiegészíttetik. A bíróság ismét elfoglalja helyét s az esküdtek kisorsoltalak. Vádlott és vádló élnek visszavetési jogukkal. Az esküdtszék így alakul meg: Dr. Szaniszló Albert, Kovács Gyula, Simonffy István, Mihály László, Gelch János, dr. Nagy Ferencz, dr. Istvánffy Gyula, dr. Koch Antal, Dorgó Albert, Macskásy Pál, Orbán József, Demjén Ágoston. Póttagok: dr. Farkas Géza, dr. Huszár Ádám. Az esküdtszék megalakulása után az esküdtszék leteszi az esküt, melynek mintáját Kocsi jegyző olvasta fel. A beidézett tanuk közül Kelemen Lajos, Vajna István, Bogdán Arthur és Sándor József vannak jelen. Elnök előadja, hogy a tárgyalás tárgyát Bartha Miklósnak Korbuly József ellen rágalmazás és becsületsértés czímén indított sajtó pere képezi. Kihallgattatik Korbuly József vádlott; az általános kérdések (kor, foglalkozás stb) után felolvastatik a vádlevél. A terjedelmes vádiratban Bartha Miklós nyomtatvány útján elkövetett rágalmazás s becsületsértéssel vádolja Korbuly Józsefet, Ki mint az „Erdélyi Híradó“ felelős szerkesztője e lap több számában néhány olyan közleményt tett közzé, melyekkel — a vádirat szerint — Bartha Miklós személye ellen, a Btk. 259. §-ában körülírt módon, annak 258. §-a szerint minősülő rágalmazást és a 261. §ban körülírt becsületsértést követett el. A vádlevél ezután felsorolja az inkriminált közleményeket s azok megjelenéseinek előzményét ismerteti. Az „Erdélyi Híradó“ ban megjelent egy tárczaközlemény, melyre az Ellenzékiben Bartha Miklós bírálatot írt. E bírálat volt alapja a megkezdett vitának és a kölcsönös nyilatkozatoknak, melyek folyamán az „Erdélyi Hiradó“ban Korbuly József által közzétett nyilatkozatokban Bartha Miklós, személyére sértő kifejezéseket talált. Az inkriminált helyek a következők: 1. Az Erdélyi Híradó 158-ik számában: „Bartha Miklós ur, én ez eljárást hitvány és pimasz eljárásnak tartom s addig, míg azt teljesen helyre nem hozza, önt is hitvány és pimasz embernek nyilvánítom.“ 2. Ugyané lap 159. és 160. számaiban a következő: „Önt továbbra is hitvány és pimasz embernek tartom.“ 3. A 159. és 160. számokban Bartha Miklós életrajza czimén megjelent közlemény több tételét, melyeket azonban nem tartunk szükségesnek közölni. E czikk máj sznn alatt megjelent annak idején a „Székely Nemzetben “ A vádlevél tanukként, kihallgattatni kéri gr. Bethlen Gábort, Sándor Józsefet, Bartha Miklósné Klein Róza és özv. Klein Frigyesné úrnőket, Kelemen Lajos ügyvédet Sepsi-Szent- Györgyről, Vajna István árvaszéki jegyzőt Sepsi-Szent-Györgyről, gr. Lázár Vincze marosvásárhelyi lakost, Varró László megyei tisztviselőt Nagy-Enyedről, Bogdán Arthur birtokost Sepsi-Szent-Györgyről. A vádlevél felolvasása után felolvastatok az incriminált czikkek, az „Erdélyi Híradó“ mult évi julius havi számjaiból. Az incriminált czikkek írását Korbuly József beismeri s érettük elvállalja a felelősséget. Felolvastatik az a „mese,“ mely annak idején a „Székely Nemzet“ ben jelent meg s melyet az „Erdélyi Híradó“ „Bartha Miklós életrajza“ czimen reprodukált. Erre vonatkozólag vádlott kijelenti, hogy e mesét nem ő szerkesztette, de ő adta ki. Kis Mór: A „Bartha Miklós életrajza“ czimét a mesénél, bevezetéssel együtt, Korbuly irta. Vádlott: Beismeri, hogy ezt a c.iets a czikk előtt a néhány sor bevezetést ő irta. Bartha Miklós: Kéri megkérdeztetni, fordul-e elő a „Székely Nemzetben“, melyben a czikk volt, a Bartha Miklós neve? Elnök: E kérdést nem teheti fel, mert ez a vádhoz tartozik. Elegendőnek tartja azt, hogy vádlott beismeri azt, hogy a czimet s a mese előtti nehány sort ő irta. Az inkriminált közlemények felolvasása után a bizonyítási eljárás következik. Kiss Mór: Az inkriminált passzusokat hírlapi szóvita előzte meg. Óhajtandónak tartja, hogy e vitával az esküdtszék megismerkedjék. E czélból becsatoltattak az „Ellenzék“ és „Erdélyi Híradó“ illető számai. Kéri ezeket fölolvastatni Korbuly úgy nyilatkozott hogy ő az illető mese (A kitartott) közlésével csupán azt akarta bizonyítani, hogy Bartha Miklós sokkal nagyobb dolgokat, mint ő írt, nem vett figyelembe. Kéri, hogy a vízfalat rendén a vádlott által kért, de be nem csatolt egyik számát (júl. 7.) az „Ellenzem» nek, illetve a benne levő közleményt olvassák fel. Frits védő méltányosnak találja a kérést. Eddig csupán azok olvastattak fel, melyek a vádlott ellen szólnak. Kéri a két lap illető számának szásik, a „Székely Nemzet“ szerkesztője egy magánlevelének felolvasását. Elnök: Csupán a vizsgálat folyamán beadott iratok olvastatnak fel. E végből határozathozatalra a törvényszék visszavonul. Rövid tanácskozás után elnök kijelenti, hogy a bíróság a felolvastatni kért lappéldányok felolvasását nem engedi meg az eljárási szabályzat értelmében. Felolvasni határozta Maliknak a „Székely Nemzet“ szerkesztőjének a vádlotthoz intézett levelét. Dorgó Albert kéri az illető lapoknak az iratokhoz való csatolását. Elnök kijelenti, hogy nem teljesítheti el kérést. Felolvastatik Málik szerkesztő levele melyben azt írja, hogy az illető mese csupán plágiuma egy czikknek, melyet B. M. az „Ellenzék“-ben előbb irt. A megjelent „mese“czikkért B. M nem kért elégtételt. A tanúkihallgatásnál Sándor Józsefet a vádló képviselője arra nézve kéri kihallgattatni, hogy igaz-e, hogy a „Bartha Miklós életrajza“ czikkben állított körülmény, hogy vádló kikunyerálta magának az Emke előadói tisztét a közgyűlésen , hogy szégyenletes hatással volt-e az Emkére az ő működése ? Előadja vádló ügyvéde, hgy az „Emberszólás“ czikkben megjelent kifejezésekért Korbuly lovagias elégtételt akart kérni; az e végből felkért gr. Lázár Vincze és Varró László azt állították, hogy ezért nem szükséges elégtételt kérni. Erre nézve kéri Varró László kihallgatását. Előadja, hogy a Székely Nemzet szerkesztője és Bartha Miklós közt vita volt, mely pisztoly-párbajjal végződött. A párbajnál Bartha Miklós az első golyóváltás után újabb golyóváltást követelt, majd mikor a segédek ezt nem engedték meg s Málik be akarta mutattatni magát Barthának, ő (Bartha Miklós) hátat fordított neki. Jóság A tanúkihallgatásra vonatkozólag a bítanácskozásra visszavonul. A bíróság megengedi a tanúk kihallgatását. A tanúk az eljárási szabályokban megkívánt esküt leteszik. Kihallgattatik Sándor József Emke-titkár, ki hévvel előadott beszédben adja elő, hogy Bomba Miklós sem azelőtt, sem azután semmiféle szerepet nem kért és nem kunyoráit, hanem minden szerepet, melyre megkérték, elfogadott. Levélben kérték fel e tiszt elfogadására. Az egylet kötelességének tartotta volna annak idején ez állítás beeavonlását, de akkor nem volt jelen a városon az egylet egyik intézője sem. Kihallgattatik Varró László. Előadja, hogy az „Emberszólás“ czikk megjelenésére Korbuly ki akarta hivatni általa Barthát, Felolvasván a czikket, benne személyes becsületsértést nem talált s így szükségtelennek tartotta a lovagias elégtételvevést. Kihallgattatik Kelemen Lajos megyei tisztviselő. Tanú előadja, hogy a Bartha s a Málik közti párbajnál Bartha ismételni akarta a golyóváltást, de ők nem engedték meg. Ekkor hallotta, hogy Málik azt mondá, hogy be kivánja mutattatni magát Barthának, de Bartha megvetőleg mondá: nem szükséges. Korbuly kérdi, hogy a jegyzőkönyv, mely az ügyről szól, a tanú által említet inczidens előtt, vagy után íratott alá? Elnök nem engedheti meg e kérdést, mert nem vizsgálati iratról van szó. Kihallgattatik Vajna István, ki Kelemenhez hasonlóan vallott. Kihallgattatik Bogdán Arthur; a párbajra vonatkozólag szintén hasonlólag vall. Korbuly kérdésére tanú előadja, hogy a jegyzőkönyv, melyben bizonyittatik, hogy ez ügy a becsület szabályai szerint intéztetett el, ez inczidens után íratott meg. Felolvastatnak vádlott vagyoni és erkölcsi bizonyítványai, majd a tanuk költségeikre nézve hallgattatnak ki. Elnök az ülést egy negyedórára felfüggeszti. Negyedórás szünet után Kis Mór dr. kitünően kidolgozott és hatásos vádbeszédben ismertette azokat a körülményeket, melyek ez ügyre vonatkozólag történtek, azon rendben sorolván elő a szerinte való tényeket, amint azok a lapokban megjelentek. Kéri az esküdteket, hogy igazságot szolgáltassanak. Nincs kétsége, az iránt, hogy ítéletek vétkesnek mondják ki. Bartha Miklós : Bármennyire provokálva vannak emberi indulatai, meg fogja fékezni azokat, igazságos és objektív ítéletet kér. Nem a becsületét jött ide keresni.Tyan kincsnek tartja a becsületet, melyet minden ember individualiter szerez magának, melyet soha tőle el nem vehetnek, csak ő dobhatja el magától. Nyugodtan terjeszti ítéletét bírái elé, mert érzi igazságát. Ezek után előadja az ügy ismertetését, melyet Kis Mór is ismertetett. Előadja, hogy biratala, melyet az „Erdélyi Híradó“ ban megjelent tárczára tett, jogos volt, semmi sértegetést és személyeskedést nem tartalmazott. Tárczát írni nagyon nehéz, ezért magasra becsüli e műfajt. Minden pálya védelmezi magát, az irodalmi pálya is védi magát a kritika által a kontárokkal szemben. Ő azt a tárczát rosznak tartotta. Arra nem számíthatott, hogy felelet a kritikájára a személyeskedés lesz. Korbuly József az ő politikai meggyőződésének hitelességében kétkedett. A mi apa- Milán király lemondása. Tegnap este a következő táviratot vettük (melyet ma reggel külön kiadásban tettünk közzé): Belgrád, márcz. 6. délután. Milán király ma délután két órakor ünnepélyesen lemondott a trónról, fia: I Sándor javára. Azon idő tartamára, mig a kiskorú király törvényes kort ér el, régensekké kineveztettek: Risztics, Bekmarkovics, Grotics. Milán király lemondásának közvetlen előzményeiről az alábbi híreket adjuk. E hírek tegnapelőtti keletűek. Kitetszik ezekből, hogy a lemondás mikéntjéről az utolsó pillanatig nem voltak tisztában a belgrádiak. A különböző tudósítások így hangzanak : Január 4. Márczius 7.