Kolozsvár, 1889. január-június (3. évfolyam, 1-148. szám)
1889-05-06 / 105. szám
t 1 5 10 Melléklet a „Kolozsvár“ 105-ik számához műve, 3 „Kolozsvár“ e számának más helyén közöljük. Az erdélyi gazdasági egylet közgyűlése. — Saját tudósítónktól. — Kolozsvár május 6. Az erdélyi gazdasági egylet alapszabály szerű rendes közgyűlését tegnap délelőtt 10 órakor tartotta,j még Szabó József egyleti alelnök elnöklése alatt, a városház nagytermében. A közgyűlésen a tagok szép számmal voltak jelen, néhány padot pedig az érdeklődők foglaltak el. Kevéssel 10 óra után Szabó József alelnök a közgyűlést viszonyainknak szakszerű fejtegetéseivel érdekes és szép beszéddel nyitotta meg, mit más helyen egész terjedelmében közlünk. A megnyitót a jelen voltak hosszasan megéljenezték. Most dr. Finály Henrik tartott emlékbeszédet dr. Kemény Gábor, a gazdasági egylet egykori elnöke felett. Dr. Finályt éljenekkel jutalmazták a hallgatók. A hatásos emlékbeszédet lapunk más helyén adjuk. Szabó József indítványozza, hogy dr. Finály Henriknek e szép beszédért jegyzőkönyvileg is köszönetet mondjon a közgyűlés ez a beszéd egész terjedelmében a közgyűlés jegyzőkönyvébe igtattassék. Gyűlés hosszas éljenzéssel fogadta el az indítványt. Gamauf Vilmos titkár ezután következőleg az egylet életét híven másoló titkári jelentést olvasta fel, melyből a fontosabb részeket holnap adjuk. Gerendi István küküllőmegyei nagybirtokos indítványára Szabó Józsefnek a regale ügyben tett fáradozásaiért jegyzőkönyvi köszönet szavaztatott. Következett az 1888-ik évi zárszámadásról szóló jelentés s ezzel kapcsolatosan a zárszámadást vizsgáló bizottság jelentése és az 1889-ki költségvetés előterjesztése és megállapítása. Az 1888-ik évi zárszámadás szerint bevétel volt, alaptőke rovatra készpénzben 405 frt, értékpapírokban 500 frt. Rendes kamat és évdijban 4705 frt 97 kr. Köztelekre 1454 frt 36 kr., Bors-féle alapítványból 97 frt 67 kr., az „Erdélyi Gazdádból 398 frt 95 kr., az irodalmi szakosztály kiadványaiból 486 frt, áldozat 1887-ik évről 102,286 frt 16 kr. Ezzel szemben ugyanennyi kiadás volt. Az 1889-ik évre a költségvetés a következőkben irányoztatott elő. Fedezet: a Bánffy Ádám br. 1050 frtos legatuma után 60 C kamat, a hátralékkal együtt 252 frt; értékpapírok kamatjai 3525 frt; takarékpénztári elhelyezmény 7400 frt után 370 frt; alapítványi kamatokból 336 frt; évdijakból 300 frt. Összesen 4783 frt. A szükségletre ugyanennyi irányoztatott elő. Ezután Vörös Sándor tette meg jelentését az irodalmi szakosztály 1888-ik évi működéséről. A szakosztály elnöke dr. Berde Áron volt, alelnöke pedig Vörös Sándor. Az irodalmi szakosztály az elmúlt évben könyvkiadásokat létesített. Kiadott négy füzetet 1000- 1000 példányban. Tiszta jövedelem a váltakból 119 írt volt. Minthogy a kiadott füzetek alig egynéhány szám kivételével mind elfogytak : a szakosztály egy második kiadás eszközlését határozta el. A jelentés köszönetet mond az erdélyi gazdasági egyletnek azon támogatásért, melyben az irodalmi szakosztályt — posta és távirati költségének fedezése által — részesítette. Közgyűlés az irodalmi szakosztály jelentését tudomásul vette. Gamauf Vilmos titkár az igazgató választmány nevében indítványt tett, mely szerint ezen évtől kezdve gazdasági szakfelolvasások tartassanak. Az indítvány egyhangúlag elfogadtatottnak Indítványt tett még erdélyi az borokSvájcban való terjesztésére, különösen pedig arra vonatkozólag, hogy az erdélyi borok részére Svájciban a konsulátus felügyelete alatt közraktár felállítása iránt tegyen az egylet lépéseket. Az indítványt a közgyűlés, az igazgatóválasztmányhoz tette át. Következett az elnök választás, mely az alapszabályok értelmében — daczára hogy a közgyűlés Szabó Józsefet kiáltotta ki elnöknek — titkos szavazás utján ejtetett meg. Szavazatszedőkül gróf Esterházy Kálmán, báró Jósika Gábor és Inczédi Sámuel kérettek fel. Valamennyi szavazat Szabó Józsefre adatott be, kinek elnökké való választását a közgyűlés lelkes éljenekkel fogadta. Szabó József pár köszönő mondattal fogadta el az elnöki tisztet. Ezután alelnökül báró Jósika Gábor választatott, minden szavazat reá jutván. Ezzel a közgyűlés, kevéssel tizenkét óra után, az elnök és alelnök éltetésével véget ért. IRODALOM és MŰVÉSZET Színházban. Az utolsó előadások járják. Szombaton színre került Grillparzer „Medea“ja, Hegedűs István gondos fordításában. Az előadás Hunyadi Margit asszony jutalomjátéka volt, ki a czímszerepben sűrű tapsokat aratott.Tegnap „Magduska öröksége“, Abonyi Lajos új népszínműve adatott, a karszemélyzet jutalomjátékául. Az újdonság kedvező fogadtatásra talált, amiben volt részük a derék szereplőknek is. A nézőtér egészen megtelt közönséggel. Színtársulatunk tagjai holnap, kedden reggel utaznak külön vonattal Nagyváradra, hol szeptember végéig fognak játszani. A kolozsvári nemzeti színház 1888/9 iki téli működéséről a titkári hivataltól a következő kimutatást kaptuk: Az 1889 iki téli idényben 229 előadás tartat it s színre került 136 színdarab. Eredeti darab adatott 104 estén, fordított darab 125 estén. Tartatott 3 hangverseny és egy bál az „Embe” javára. Adatott: 25 operette, 67 estén, 46 dráma és színmű 54 estén; 20 vígjáték 40 estén; 27 népszínmű negyven estén; tizennyolcz látványosság és bohózat 25 estén. Színre került KOLOZSVÁR ez idényben 34 újdonság és pedig: 2 fordított tragoedia; 3 színmű (1 eredeti, 2 fordított); 1 eredeti dráma ; 6 vígjáték (1 eredeti, 5 fordított); 6 népszínmű; 2 fordított bohózat; 2 énekes bohózat (1 eredeti, 1 fordított); 1 eredeti látványos színmű; 6 operette (5 eredeti, 1 fordított) 4 gyermekdarab (3 eredeti, 1 fordított). Legtöbbször adattak ez idényben: Válás után 10 szer; Rezervisták, Nebánts-virág 7-szer; Szoknyás hadnagy 6-szor; Páros szöktetés,Ingyenélők 5-ször; Uzsai gyöngy, Egy éj Velenczében, Királyfogás, Marcia 4-szer; Thurán Anna, Peking rózsája, Titkos csók, Uff király, Rip van Winkle, Piros bugyelláris, Gasparone, Eltévedt bárányka, Czigánybáró, Egér 3-szor; 28 drb 2-szer és 92 darab 1 szer. „Erdélyi Képes Újság“ czimen új lap indult meg Kolozsvárt, Bródy Sándor szerkesztésében. A mutatványszám tegnap jelent meg, gazdag tartalommal, csinos kiállítással. Az előfizetési felhívás sok kiváló nevet sorol föl, mint az új vállalat munkatársait. Mindjárt az első szám Jókai Mórtól, Kiss Józseftől, Mikszáth Kálmántól, Justh Zsigmondtól stb. hoz közleményeket. Az „Erdélyi Képes Újság“ melléklapja a „Kolozsvári Élet“, szintén egy ívnyi tartalommal, de a melléklap első száma inkább a színház életéről szól; jövőre bizonyára többet foglalkozik egyéb helyi eseményekkel is. Az erdélyrészi magyar közönség jól teszi, ha pártfogol egy erdélyi érdekű képes lapot, melynek sok elmondani valója van e szép földről. Az „Erdélyi Képes Újság“ és a „Kolozsvári Élet“ hetenként egyszer jelenik meg, vasárnaponként. A két lap előfizetési ára együtt egész évre 4 frt, ami valóban olcsó ár. Az uj közlönyt a „Közművelődés” könyvnyomda (Fejér Vilmos) adja ki, hova az előfizetési pénzek is küldendők. HÍREK. Erdélyi részek. > Kolozsvár, május 6. — Jókai Mór emlékbeszédét, melyet a tud. akadémia tegnapi ünnepélyes ülésén Rudolf trónörökös felett tartott — már mai lapunkban közöljük, egyidejűleg a budapesti lapokkal. A rendkívül érdekes művet siettünk idején megszerezni, hogy olvasóink haladéktalanul kaphassák kézhez. Az emlékbeszédnek ma nagyobb részét közöljük és holnap adjuk a befejezését. — Esküvő. Dr. Szabó Gyula városi főjegyző ma délután 5 órakor tartja esküvőjét Serédi Sarolta kisasszonynyal. Az esküvő dr. Szabó Károly történettudós egyetemi tanár házánál, a vőlegény szüleinél tartatik s az esketést Herepei Gergely ev. ref. pap végzi. Násznagyok lesznek a vőlegény részéről: Gerendy István küküllőmegyei nagybirtokos és neje; a menyasszony részéről: Dorgó Albert kir. közjegyző és neje. Nyoszolyó leányok: Herczeg Lila, Horovitz Jetta, Szabó Gizella, Szabó Ida és Serédi Szeréna; vőfélyek : Csipkés Károly, Dorgó Gábor, Losonczy János, Szabó Jenő és Ularik Béla. Boldogságot kívánunk a szép frigyhez. — Az első labdázás. A labdázó-társaság szombaton délután tartotta az első labdázást a Bánffy-kertben. Beszereztetett a játékra három labda és 16 ütőbot. Az első játék ugyszólva csak kóstoló volt e testedző mulatságból s részt vettek benne nagyobb részt azok, kik a társaság megalakulása végett legtöbbet fáradoztak: Dr. Felméry Lajos, Inczédi Samu ezredes, dr. Farkas Lajos, dr. Óvári Kelemen, dr. Nagy Ferencz voltak az elsők, kik a labdát a Bánffy kertben kezükbe vették a „nyolczas kótyában“. A kezdet nehézségeit gyorsan leküzdték s pár percz múlva jókedvvel, hangos lármával folyt a játék, melyet kevéssé a közbejött eső szakított meg. Ez elvonulván, a társaság aj résztvevőkkel gyarapodva, folytatta a játékot hat óra utánig. Ezúttal a társaság elnökének megválasztotta dr. Felméry Lajos egyetemi tanárt. Rendre ügyelőkül felkérettek: Inczédy Samu, dr. Óváry Kelemen, dr. Farkas Lajos, dr. Nagy Ferencz, dr. Tutsek Sándor. A társaság elhatározta, hogy ezután mindig hetenként hétfőn, szerdán és szombaton délután 5—7 óra közt tartozik labdázás, ezenkívül pedig a társaság tagjai bármikor is összegyűlhetnek a folyton rendelkezésre álló Bánffy kertben. A labdázás az egész tavaszi idény alatt tart, a tagok egy forint díjat fizetnek. Az eddig belépett tagok névsorában többek közt ott látjuk a következők neveit: Dr. Felméry Lajos, Inczédi Samu, dr. Farkas Lajos, dr. Óvári Kelemen, dr. Nagy Ferencz, dr. Koch Ferencz, dr. Géber Ede, dr. Kaintner Hugó, dr. Hegedűs István, dr. Békésy Károly, dr. Tutsek Sándor, dr. Istvánffy Gyula, Fekete Béla (pénztárnok.) Együttesen az eddig belépett tagok száma megközelíti a százat, mi az érdeklődésből következtetve, valószínűleg megkétszereződik. — Két öngyilkosság A mai nap két öngyilkosság történt Kolozsvári, mind a kettő fiatal életet oltott ki. Az egyik áldozat egy munkás, 27 éves ifjú, a második egy 16—17 éves tanuló, ez utóbbi intelligens család gyermeke. Amazt az élet keserítette el, ez pedig — úgy vélte, hogy szerelmes és telve romantikával — elviselhetetlennek találta a tavaszt, mely nem vitte őt közelebb a szerelméhez. A két eset a következőkben áll: Benedek Józsefet, a 27 éves kézművest az édesanyja fél nyolcz órakor a szoba gerendáján függve, halva találta, felakasztotta magát.Előzőleg a fiatalember sokat panaszkodott sorsa .A kán s ismerősei között mondogatta, hogy nem jó vége lesz életének. Az öngyilkos hullája, orvosi szemle után, a kórházba szállíttatott. A második öngyilkos Mikó Miklós, unitárius gymnasiumi tanuló, ki jó kedélyű, formás fiú volt s a tanulásban is szorgalmas, ponto . Fia Mikó Miklós, marosvásárhelyi táblabirónak. Ma délelőtt kilencz és tiz óra közt,mikor tanulótársai mindnyájan előadáson voltak, a kollégium egyik üres szobájába zárkózott és most vásárolt hatlövetű új revolverével szíven lőtte magát. Kevéssel ezután vérében feküdve találták meg. A szerencsétlen gyermekifjú számos levelet hagyott hátra, melyben keservesen panaszolja el remény nélkül való igaz szerelmét, mellyel tovább gyötrődés volna élnie . — Ellopott aranyóra. Egyik belső-torda utczai lakásból pénteken ellopatott egy kettős fedelű női aranyóra, rövid aranylánczczal. Az j födelére kis templom van emailirozva. Az elopatéktárgy megtalálója jutalomban részesül. * A deószilahi vasút ügyében a sza# völgyi vasút havi ülésén a kormány általi éven át, évente 11,7000 frt és 50 éve évente 11,000 frttal folyósítandó segélyréíszegeknek a „Pesti hazai első takarékpénz és a „Magyar jelzálog és hitel-bank”-nál r escomptirozására az igazgatóság nevében i Bánffy Dezső főispánt és Péterffy Zsigr üzletigazgatót Kovács Samu társulati alvtársával együtt a körjegyző előtt kiadott a hatalmazással felhatalmazták. Helyeslő to mása vétetett az is, hogy a meghatalmazás megadott jog a nevezett elnök és üzletigaztó részére, miszerint az escomptirozásra vokozó kötelezvényeket jogérvényesen az igatóság nevében aláírják s hogy ezen deész vasút építésére felhasználandó escomptiro összegekk általak ugyancsak az említett pi intézeteknél a felhasználás idejéig gyümöil'zőleg elhelyeztessenek. * Gyermekgyilkos anya. Oszrea Borb a mult héten Deés n a Szamosujvárra verő nagyszekeres utcza végén, gyermekét saját züleg fojtogatás által megölte. De azon a *planatban, midőn azt a „Pinóri” patakba aktta bedobni, letartóztatott s a bünfenyitő bitságnak a városi kapitányi hivatal által átadatott. A gyermekhulla pedig — melyen a kür- erőszak nyomai látszottak — a bonczolás megejtése végett a deési „Rudolf” kórház halottas kamarájába szállíttatott. Az eset annál nagyobb feltűnést kelt, mert a kegyetlen anya gyermekgyilkosságért egy ízben már büntetve volt s 2 évi börtönbüntetését ki is állotta. * Egy lelkész ügye A brassómegyei ág. ev. magyar esperesség törvényszéke csütörtökön tárgyalta másodszor Mihályi Károly volt apáczai lelkész fegyelmi ügyét, melyben egy ízben már hivatalvesztésre ítélte őt, de a mely ítéletet a harmadfokú hatóság megsemmisítette, új eljárást rendelve el. Mihályit a végtárgyaláson dr. Weisz Ignácz brassói ügyvéd képviselte, aki a tárgyalás kezdetén kifogást emelt egyes bírósági tagok ellen, kik Mihályival szemben érdekelt felek, tehát bírái nem lehetnek. A bíróság azonban elvetette e kifogást 8 hoszszú tárgyalás után vádlott Mihályi Károlyt másodszor is hivatalvesztésre és a költségek viselésére ítélte. Az ítélet ellen dr. Weisz fellebbezést jelentett be. * Szemgyógyászat. A brassói kir. orsz. szemgyógyintézetbe április havában felvetett 47 szemeteg, mig elbocsáttatott 45; 36 még az intézetben maradt. A betegek közül 11 egyénen nagyobb műtét végeztetett és különösen hályog műtét egy esetben jó sikerrel. * Szerenád Vilmos föherczegnek. Vilmos főherczeget Nagyszebenben oda étkezése napjának estéjén, az ott állomásozó ezred zenekara szerenáddal lepte meg. A zenekar a főherczeg szállása — a Neurihrer-féle vendéglő előtt — néhány szép darabot játszott. * Gyilkosság egy pör miatt. Kupsafalváról írják, hogy a napokban este fél kilencz órakor Heves Grigore lui Estenie kosztafalvi lakos, Nodis Alexától kísérve, haza indult Midőn utóbbinak kertjéhez értek s épen el akartak válni, egy ugyancsak kosztafalvi lakos Czura Juon nevezetű fiatal emberrel találkoztak, a ki ellenkező irányból jött feléjök s a ki néhány szóváltás után Híres Grigort nyakon ragadván, fojtogatni kezdte. A kisérő, jobban mondva utitárs, ezt látván, Híres Grigornak azon kiáltására: „Alexa ne hagyj!“ adatot nyert a népies kiadás s csak nyolczat a térképes. A szaktudósok közül egynek magának sem tetszett a saját tervezete. Más üléseken is, hol a trónörökös elnökölt, bámulatos tiszta felfogással tudta a legkényesebb kérdések fölötti vitát dirimálni. S ugyanakkor el lett fogadva a két külön szerkesztőség elve s ebből kifolyólag a külön szakbizottságok a művészi, nyomdai kiállítás, a kiadói jog és elárusítás, a Szt. István koronája alatti országrészek leírása s a magyar nyelvű kiadás számára; azon felosztási tervezet szerint, hogy a tizenöt nagy kötetre tervezett műből egy-egy tartalmazza, mint kezdő és befejező kötet a monarchiát közösen érdeklő tárgyakat, itt a Szt. István koronája országainak, hét a birodalmi tanácsban képviselt tartományoknak és egy az occupált országoknak leírását. Ezen megállapodás következtében lett egybehíva Budapesten a szakértő írókból és tudósokból alakult felügyelőbizottság, fel lettek szólítva a trónörökös által levélben a munka ágazataiban jártas szakelőadók, különös tekintettel hazánk soknyelvű nemzetiségeire, — megbizattak legjobb hazai művészeink a szöveget illusztráló rajzok készítésével s a művészi bizottság azoknak megbirálásával, alakíttatott egy pénzügyi bizottság a költségvetés megállapítására s a kiadások ellenőrzésére. Szerződtetve lettek a külföldön kiképzett hazai születésű fametsző művészek egy nagyszabású xilographiai intézethez, mindenben hasonlóan az osztrk szerkesztőség és kiállítási bizottság hatásköréhez. Rudolf trónörökös széles belátásával bírt annak a nehéz feladatnak, amelyet e mű vezetéséül magára vállalt. Két külön parlamenttel uralkodni is nagy bölcsességpróba , hát még két külön tudós társulattal ? Unicumnak mondható: két külön szerkesztőséggel alkotni egy irodalmi művet. A trónörökös személyesen elnökölt a szerkesztőség és bizottságok ülésein, melyeken mind az osztrák, mind a magyar részről az egész munka minden köteteire a tárgyak programmja megállapittatott s az egyes tárgyak az irók között kiosztattak, s azóta is a munka egész folyama alatt, melyből eddigelé négy erős kötet jelent meg, minden írói és művészi adalék a trónörökös felügyelete alatt lett elfogadva. S a kezdet valóban nehéz volt. S midőn munkákat kellett összeállítani, melyeknek tartalma, iránya egészen eltérő volt a Lajthán inneni és tuli felfogásokban : egyedül a trónörökös bölcsen közvetítő Ítélőtehetségének köszönhető, hogy az ily tartalmú munkálatok akként jöhettek a kettős közönség elé, hogy vagy az egyik vagy a másik résznél visszás érzelmeket ne keltsenek fel. Aki ismeri a minden nemzetbeli tudósok önérzetét, az felfoghatja, minő varázserőnek kellett annak lennie, mely a gyakran homlokegyenest ellenkező felfogásokat, különösen a történelmi téren, egymáshoz összehasonlítani bírta, a fejedelmi tekintély felhasználása nélkül. Ellenben alkut nem ismerő szigort gyakorolt a trónörökös az olyan munkálatok irányában, melyekre az illetékes szakbizottság azt mondta ki, hogy e műben nem alkalmasak, s e tekintetben maguk a szerkesztők sem képeztek kivételt. Magamnak is több czikkemet érte az a sors, hogy tűzbe kellett dobnom s a tárgyat mással megiratnom, a ki ahhoz avatottabb tollal bírt így megtörtént, hogy az osztrák tudósok legkitűnőbb veteránja, a trónörökösnek egykori kedves tanára, a neki osztott tárgyról annyira szárazon és hidegen irt, hogy a trónörökös kénytelen volt visszaadni neki a kéziratát; azonban, hogy a derék tudós önérzetét meg ne sértse, azt mondá, hogy ő maga kívánja azt a tájrajzot megírni. És alkotta aztán az egész műnek legbecsesebb két gyöngyét, a „Wiener Wald“ és a „Dunai ligetek“ klasszikus szépségű leírását. És amit irt a trónörökös, az mind egy sornyi törlés, vagy igazítás nélkül lett fogalmazva, mind magyar, mind német nyelven. Mikor a mű első füzete sajtó alól kikerült, magyar és német nyelven egyszerre, az nagy ünnep volt a császári váriakban. A trónörökös a magyar és osztrák szerkesztők kíséretében vitte fele lséges atyjához mind a két füzetet. Az uralkodó ott fogadta a trónörököst magán dolgozószobájában, melynek egyszerű bútorzata mellett csupán két művészi kivitelű festmény képezi a pompáját, mindkettő Erzsébet királynénkat ábrázolja menyasszony kora tüneményes bájában. A trónörökös saját lakosztályából kiindulva, egész felséges atyja szobájáig fedetlen fővel ment végig a folyosókon s az uralkodó elé érve kegyeletesen kezet csókolt neki. És azután — altábornagyi ruhájában— tartott a királyhoz egy szivsugallta beszédet, a minőt csak egy ifjú baccalaureus tarthat polgári szülőjének, midőn irodalmi sikerének első példányát bemutatja. Felejthetetlen jelenet marad előttem : a királyfi mint író, atyja, az osztrák-magyar monarchia koronás uralkodója előtt : a hadtestvezér, ki egy irodalmi munka első zsengéjét úgy nyújtá át a legfőbb hadúrnak, mint egy trophaeumot ! S az uralkodó arczán önkénytelen ragyogásban tükröződött, vissza az atyai szív öröme. Kegyesen buzdító választ adott a fiának; kitartásra inté, megelégedését, fejezte ki. Aztán hozzám fordult s azt kérdé tőlem magyarul: „de hát igazán a fiam maga írta ezt a bevezető czikket?“ — „Valóban az ő műve ez, így más nem is írhatna: a trónörökös, mint író és bíborban született.“ E munka azonban nem maradt ellenségek nélkül. Voltak — »külföldön — bizonyos körök, melyeknek verleitásait háboritá az a hazafias és szabadelvű hangulat, melyben mind a magyar, mind az osztrák munkálatok s főleg a trónörökös czikkei voltak tartva , keletkeztek roszindulatu támadások a külföldi sajtóban, melyeknek éle különösen a trónörökös ellen volt intézve. Midőn én egy ízben kérdést intéztem a trónörököshöz, váljon nem tartaná-e kívánatosnak, hogy a támadásokat sajtó útján visszatoroljuk, a trónörökös azt válaszolta levélben: „hogy czáfolatokba bocsátkozni a megtámadásokkal szemben szükségtelen, a részindulat ellenében tanúsítsunk mi jóindulatot: ez legyen a fegyverünk és vértünk: — bizonyítsuk be tényekkel, hogy mi minden nemzetiség iránt egyenlőn igazságosak vagyunk, s igyekezzünk megnyerni a manta számára minden nemzetbeli legkitűnőbb írókat és művészeket. Akinek pedig a hazaszeretetünk sérti az érzelmeit, az ellen legyen az oltalmunk a szuveren megvetés.“ Nagy szavak ezek egy trónörököstől! S ezeket nemcsak írott sorokban, a miket a kegyelet titokban őriz, de élő szóval és mindig hangoztatta és magas piedestálokról, ahonnan ország-világ meghallható. Nagy, országos ünnepélyeken, s hol csak protektori szavával egy közérdekű vállalatot felavatott, mint megannyi jelmondata, mely lángoló hazaszeretetéről s magasröptű világnézetéről, emberbaráti érzelmeiről tanúskodik. „A nép szava Isten szava!“ E mondással kezdé válaszát a bécsi községtanács üdvözlésére, menyasszony hozása ünnepélyén. (Életének legutolsó napjáig nem látta senki, négy szemen kívül, hogy ingkarmantyuja arany gombjainak belsejére, melyeket vőlegény kora óta folyton viselt, ez a mondat volt felvésve: „Hazádnak rendületlenül légy hive óh magyar!) Az 1883 iki Bécsben rendezett villanyossági kiállításon a világosság terjedését dicsőíti a kerek világon, félreérthetik irányzattal. Az 1885-iki budapesti országos kiállítás megnyitásán „imádott hazánknak“ nevezi Magyarországot s magasztalva szól a munka diadaláról. Az 1887 iki hygiaeniai kiállításon e nagy eszmének ad kifejezést: „az állam és társadalom tőkéje az emberélet.“ Zágrábban a horvátszlavón nemzetet, Szerajevóban a bosnyákot hódítja meg varázserejü szavával. Gallicziát elég végig utaznia, hogy a lengyel nemzet ragaszkodó lelkesedését lángra lobbantsa. A csehek, kiknek fővárosában hosszas ideig otthon volt, rajongásukkal vették mindig körül. És néha, midőn meghitt órákban, hosszasan beszéltetett magának velem a magyar nemzet nehéz harczairól, hazájáért, alkotmányos szabadságáért folytatott áldozat terhes küzdelmeiről; midőn elmondatta velem szabadon, őszintén, hogyan támadt a magyarnak nemzeti hadserge, melynek még a fegyvert is elébb az ellenfelétől kellett elfoglalni, hogy harczolhasson vele : — hogy lettek a polgárokból katonák, a köztisztekből hadvezérek, a tanulókból tüzércsapatok, a föld népéből tábor? — akkor láttam kigyuladni a trónörökös arczát a lelkesedéstől, mely e sza-V I>