Kolozsvár, 1889. január-június (3. évfolyam, 1-148. szám)

1889-05-06 / 105. szám

t 1­ 5­ 1­0 Melléklet a „Kolozsvár“ 105-ik számához műve, 3 „Kolozsvár“ e számának más helyén közöljük. Az erdélyi gazdasági egylet közgyűlése. — Saját tudósítónktól. — Kolozsvár május 6. Az erdélyi gazdasági egylet alapszabály szerű rendes közgyűlését tegnap délelőtt 10 órakor tartotta,j még Szabó József egyleti al­­elnök elnöklése alatt, a városház nagyter­mében. A közgyűlésen a tagok szép számmal voltak jelen, néhány padot pedig az érdeklő­dők foglaltak el. Kevéssel 10 óra után Szabó József alelnök a közgyűlést viszonyainknak szakszerű fejtegetéseivel érdekes és szép beszéddel nyi­totta meg, mit más helyen egész terjedelmében közlünk. A megnyitót a jelen voltak hosszasan megéljenezték. Most dr. Finály Henrik tartott emlék­beszédet dr. Kemény Gábor, a gazdasági egylet egykori elnöke felett. Dr. Finályt élje­nekkel jutalmazták a hallgatók. A hatásos emlékbeszédet lapunk más he­lyén adjuk. Szabó József indítványozza, hogy dr. Finály Henriknek e szép beszédért jegyző­könyvileg is köszönetet mondjon a közgyűlés ez a beszéd egész terjedelmében a közgyűlés jegyzőkönyvébe igtattassék. Gyűlés hosszas éljenzéssel fogadta el az indítványt. Gamauf Vilmos titkár ezután követ­kezőleg az egylet életét híven másoló titkári jelentést olvasta fel, melyből a fontosabb ré­szeket holnap adjuk. Ge­rendi István küküllőmegyei nagy­­birtokos indítványára Szabó Józsefnek a re­gale ügyben tett fáradozásaiért jegyzőkönyvi köszönet szavaztatott. Következett az 1888-ik évi zárszámadás­ról szóló jelentés s ezzel kapcsolatosan a zár­számadást vizsgáló bizottság jelentése és az 1889-ki költségvetés előterjesztése és megálla­pítása. Az 1888-ik évi zárszámadás szerint be­vétel volt, alaptőke rovatra készpénzben 405 frt, értékpapírokban 500 frt. Rendes kamat és évdijban 4705 frt 97 kr. Köztelekre 1454 frt 36 kr., Bors-féle alapítványból 97 frt 67 kr., az „Erdélyi Gazdádból 398 frt 95 kr., az iro­dalmi szakosztály kiadványaiból 486 frt, áldo­zat 1887-i­k évről 102,286 frt 16 kr. Ezzel szemben ugyanennyi kiadás volt. Az 1889-ik évre a költségvetés a követ­kezőkben irányoztatott elő. Fedezet: a Bánffy Ád­ám br. 1050 frtos legatuma után 60­ C ka­mat, a hátralékkal együtt 252 frt; értékpapí­rok kamatjai 3525 frt; takarékpénztári elhe­­lyezmény 7400 frt után 370 frt; alapítványi kamatokból 336 frt; évdijakból 300 frt. Ös­­­szesen 4783 frt. A szükségletre ugyan­ennyi irányoztatott elő. Ezután Vörös Sándor tette meg jelen­­tését az irodalmi szakosztály 1888-ik évi mű­ködéséről. A szakosztály elnöke dr. Berde Áron volt, alelnöke pedig Vörös Sándor. Az iro­dalmi szakosztály az elmúlt évben könyvki­adásokat létesített. Kiadott négy füzetet 1000- 1000 példányban. Tiszta jövedelem a váltak­ból 119 írt volt. Minthogy a kiadott füzetek alig egyné­hány szám kivételével mind elfogytak : a szak­osztály egy második kiadás eszközlését hatá­rozta el. A jelentés köszönetet mond az erdélyi gazdasági egyletnek azon támogatásért, mely­ben az irodalmi szakosztályt — posta és táv­irati költségének fedezése által — részesítette. Közgyűlés az irodalmi szakosztály jelen­tését tudomásul vette. Gamauf Vilmos titkár az igazgató vá­lasztmány nevében indítványt tett, mely sze­rint ezen évtől kezdve gazdasági szak­felolvasások tartassanak. Az indítvány egyhangúlag elfogadtatott­­nak Indítványt tett még erdélyi az borok­Svájcban való terjesztésére, különösen pedig arra vonatkozólag, hogy az erdélyi borok részére Svájciban a konsulátus felügyelete alatt közraktár felállítása iránt te­gyen az egylet lépéseket. Az indítványt a közgyűlés, az igazgató­választmányhoz tette át. Következett az elnök választás, mely az alapszabályok értelmében — daczára hogy a közgyűlés Szabó Józsefet kiáltotta ki elnök­nek — titkos szavazás utján ejtetett meg. Szavazatszedőkül gróf Esterházy Kálmán, báró Jósika Gábor és Inczédi Sámuel kéret­tek fel. Valamennyi szavazat Szabó Józsefre adatott be, kinek elnökké való választását a közgyűlés lelkes éljenekkel fogadta. Szabó József pár köszönő mondattal fogadta el az elnöki tisztet. Ezután a­l­e­l­n­ö­k­ü­l báró Jósika Gá­bor választatott, minden szavazat reá jutván. Ezzel a közgyűlés, kevéssel tizenkét óra után, az elnök és alelnök éltetésével véget ért. IRODALOM és MŰVÉSZET­ Színházban. Az utolsó előadások járják. Szombaton színre került Grillparzer „Medea“­­ja, Hegedűs István gondos fordításában. Az elő­adás Hunyadi Margit asszony jutalomjáté­ka volt, ki a czímszerepben sűrű tapsokat aratott.­­Tegnap „Magduska öröksége“, Abo­­nyi Lajos új népszínműve adatott, a karsze­mélyzet jutalomjátékául. Az újdonság ked­vező fogadtatásra talált, a­miben volt részük a derék szereplőknek is. A nézőtér egészen megtelt közönséggel. Színtársulatunk tagjai holnap, kedden reggel utaznak külön vonattal Nagyváradra, hol szeptember végéig fognak játszani. A kolozsvári nemzeti színház 1888/9 iki téli működéséről a titkári hivataltól a követ­kező kimutatást kaptuk: Az 188­9 iki téli idényben 229 előadás tartat it s színre került 136 színdarab. Eredeti darab adatott 104 es­tén, fordított darab 125 estén. Tartatott 3 hangverseny és egy bál az „Embe” javára. Adatott: 25 operette, 67 estén, 46 dráma és színmű 54 estén; 20 vígjáték 40 estén; 27 népszínmű negyven estén; tizennyolcz látvá­nyosság és bohózat 25 estén. Színre került KOLOZSVÁR ez idényben 34 újdonság és pedig: 2 fordított tragoedia; 3 színmű (1 eredeti, 2 fordított); 1 eredeti dráma ; 6 vígjáték (1 eredeti, 5 fordí­tott); 6 népszínmű; 2 fordított bohózat; 2 éne­kes bohózat (1 eredeti, 1 fordított); 1 eredeti látványos színmű; 6 operette (5 eredeti, 1 for­dított) 4 gyermekdarab (3 eredeti, 1 fordított). Legtöbbször adattak ez idényben: Válás után 10 szer; Rezervisták, Nebánts-virág 7-szer; Szoknyás hadnagy 6-szor; Páros szöktetés,In­gyenélők 5-ször; Uzsai gyöngy, Egy éj Velen­­czében, Királyfogás, Marcia 4-szer; Thurán An­na, Peking rózsája, Titkos csók, Uff király, Rip van Winkle, Piros bugyelláris, Gasparone, Eltévedt bárányka, Czigánybáró, Egér 3-szor; 28 drb 2-szer és 92 darab 1 szer. „Erdélyi Képes Újság“ czimen új lap in­dult meg Kolozsvárt, B­r­ó­d­y Sándor szer­kesztésében. A mutatványszám tegnap jelent meg, gazdag tartalommal, csinos kiállítással. Az előfizetési felhívás sok kiváló nevet sorol föl, mint az új vállalat munkatársait. Mindjárt az első szám Jókai Mórtól, Kiss József­től, Mikszáth Kálmántól, J­u­s­t­h Zsig­­mondtól stb. hoz közleményeket. Az „Erdélyi Képes Újság“ melléklapja a „Kolozsvári Élet“, szintén egy ívnyi tartalommal, de a melléklap első száma inkább a színház életé­ről szól; jövőre bizonyára többet foglalkozik egyéb helyi eseményekkel is. Az erdélyrészi ma­gyar közönség jól teszi, ha pártfogol egy erdélyi érdekű képes lapot, melynek sok elmondani valója van e szép földről.­­ Az „Erdélyi Képes Újság“ és a „Kolozsvári Élet“ heten­ként egyszer jelenik meg, vasárnaponként. A két lap előfizetési ára együtt egész évre 4 frt, a­mi valóban olcsó ár. Az uj közlönyt a „Köz­művelődés” könyvnyomda (Fejér Vilmos) adja ki, hova az előfizetési pénzek is küldendők. HÍREK. Erdélyi részek. > Kolozsvár, május 6. — Jókai Mór emlékbeszédét, melyet a tud. akadémia tegnapi ünnepélyes ülésén Ru­dolf trónörökös felett tartott — már mai lapunkban közöljük, egyidejűleg a buda­pesti lapokkal. A rendkívül érdekes művet si­ettünk idején megszerezni, hogy olvasóink ha­ladéktalanul kaphassák kézhez. Az emlékbe­szédnek ma nagyobb részét közöljük és holnap adjuk a befejezését. — Esküvő. Dr. Szabó Gyula városi fő­jegyző ma délután 5 órakor tartja esküvőjét Serédi Sarolta kisasszonynyal. Az esküvő dr. Szabó Károly történettudós egyetemi ta­nár házánál, a vőlegény szüleinél tartatik s az esketést H­e­r­e­p­e­i Gergely ev. ref. pap végzi. Násznagyok lesznek­ a vőlegény részé­ről: Gerendy István küküllőmegyei nagy­birtokos és neje; a menyasszony részéről: Dorgó Albert kir. közjegyző és neje. Nyo­­szolyó leányok: He­rczeg Lila, Horovitz Jetta, Szabó Gizella, Szabó Ida és Seré­di Szeréna; vőfélyek : C­s­i­p­ké­s Károly, D­o­r­­gó Gábor, Losonczy János, Szabó Jenő és Ularik Béla. Boldogságot kívánunk a szép frigyhez. — Az első labdázás. A labdázó-társaság szombaton délután tartotta az első labdázást a Bánffy-kertben. Beszereztetett a játékra há­rom labda és 16 ütőbot. Az első játék ugy­­szólva csak kóstoló volt e testedző mulatság­ból s részt vettek benne nagyobb részt azok, kik a társaság megalakulása végett legtöbbet fáradoztak: Dr. Fel­m­é­r­y Lajos, I­n­c­z­é­d­i Samu ezredes, dr. Farkas Lajos, dr. Óvá­ri Kelemen, dr. Nagy Ferencz voltak az el­sők, kik a labdát a Bánffy kertben kezükbe vették a „nyolczas kótyában“. A kezdet ne­hézségeit gyorsan leküzdték s pár percz múl­va jókedvvel, hangos lármával folyt a játék, melyet kevéssé a közbejött eső szakított meg. Ez elvonulván, a társaság aj résztvevőkkel gyarapodva, folytatta a játékot hat óra utá­nig. Ezúttal a társaság elnökének megválasz­totta dr. Felméry Lajos egyetemi tanárt. Rendre ügyelőkül felkérettek: Inczédy Samu, dr. Óváry Kelemen, dr. Farkas Lajos, dr. Nagy Ferencz, dr. Tutsek Sándor. A társaság elha­tározta, hogy ezután mindig hetenként hét­főn, szerdán és szombaton délután 5—7 óra közt tartozik labdázás, ezenkívül pedig a társaság tagjai bármikor is összegyűl­hetnek­ a folyton rendelkezésre álló Bánffy kertben. A labdázás az egész tavaszi idény alatt tart, a tagok egy forint díjat fizetnek. Az eddig belépett tagok névsorában többek közt ott látjuk a következők neveit: Dr. Fel­méry Lajos, Inczédi Samu, dr. Farkas Lajos, dr. Óvári Kelemen, dr. Nagy Ferencz, dr. Koch Ferencz, dr. Géber Ede, dr. K­aintner Hugó, dr. Hegedűs István, dr. Békésy Károly, dr. Tutsek Sándor, dr. Istvánffy Gyula, Fekete Béla (pénz­tárnok.) Együttesen az eddig belépett tagok száma megközelíti a százat, mi az érdeklődés­ből következtetve, valószínűleg megkétszere­ződik. — Két öngyilkosság A mai nap két ön­gyilkosság történt Kolozsvári­, mind a kettő fia­tal életet oltott ki. Az egyik áldozat egy mun­kás, 27 éves ifjú, a második egy 16—17 éves tanuló, ez utóbbi intelligens család gyermeke. Amazt az élet keserítette el, ez pedig — úgy vélte, hogy szerelmes és telve romantikával — elviselhetetlennek találta a tavaszt, mely nem vitte őt közelebb a szerelméhez. A két eset a következőkben áll: Bene­dek Józsefet, a 27 éves kézművest az édes­anyja fél nyolcz órakor a szoba gerendáján függve, halva találta, felakasztotta magát.Elő­zőleg a fiatal­ember sokat panaszkodott sorsa .A kán s ismerősei között mondogatta, hogy nem jó vége lesz életének. Az öngyilkos hullája, or­vosi szemle után, a kórházba szállíttatott. A második öngyilkos Mikó Miklós, uni­tárius gymnasiumi tanuló, ki jó kedélyű, for­más fiú volt s a tanulásban is szorgalmas, pon­to . Fia Mikó Miklós, marosvásárhelyi táblabi­­rónak. Ma délelőtt kilencz és tiz óra közt,mi­kor tanuló­társai mindnyájan előadáson voltak, a kollégium egyik üres szobájába zárkózott és most vásárolt hatlövetű új revolverével szíven lőtte magát. Kevéssel ezután vérében feküdve találták meg. A szerencsétlen gyermekifjú szá­mos levelet hagyott hátra, melyben keservesen panaszolja el remény nélkül való igaz szerel­mét, mel­lyel tovább gyötrődés volna élnie . — Ellopott aranyóra. Egyik belső-torda utczai lakásból pénteken ellopatott egy kettős fedelű női aranyóra, rövid aranylánczczal. Az j födelére kis templom van emailirozva. Az el­op­a­­téktárgy megtalálója jutalomban részesül. * A deós­zilahi vasút ügyében a sza# völgyi vasút havi ülésén a kormány általi éven át, évente 11,7000 frt és 50 éve évente 11,000 frttal folyósítandó segélyréí­­szegeknek a „Pesti hazai első takarékpénz és a „Magyar jelzálog és hitel-bank”-nál r escomptirozására az igazgatóság nevében i Bánffy Dezső főispánt és Péterffy Zsigr üzletigazgatót Kovács Samu társulati alv­társával együtt a körjegyző előtt kiadott a hatalmazással felhatalmazták. Helyeslő to mása vétetett az is, hogy a meghatalmazás megadott jog a nevezett elnök és üzletigaz­tó részére, miszerint az escomptirozásra vo­­kozó kötelezvényeket jogérvényesen az iga­tóság nevében aláírják s hogy ezen deés­z vasút építésére felhasználandó escomptiro összegekk általak ugyancsak az említett pi intézeteknél a felhasználás idejéig gyümöil'­zőleg elhelyeztessenek. * Gyermekgyilkos anya. Oszrea Borb a mult héten Deés n a Szamosujvárra verő nagyszekeres utcza végén, gyermekét saját­ züleg fojtogatás által megölte. De azon a *p­lanatban, midőn azt a „Pinóri” patakba akt­­­ta bedobni, letartóztatott s a bünfenyitő bit­­­ságnak a városi kapitányi hivatal által átada­tott. A gyermekhulla pedig — melyen a kür- erőszak nyomai látszottak — a bonczolás meg­­ejtése végett a deési „Rudolf” kórház halottas­ kamarájába szállíttatott. Az eset annál nagyobb feltűnést kelt, mert a kegyetlen anya gyermek­gyilkosságért egy ízben már büntetve volt s 2 évi börtönbüntetését ki is állotta. * Egy lelkész ügye A brassómegyei ág. ev. magyar esperesség törvényszéke csütörtö­kön tárgyalta másodszor Mihályi Károly volt apáczai lelkész fegyelmi ügyét, melyben egy íz­ben már hivatalvesztésre ítélte őt, de a mely ítéletet a harmadfokú hatóság megsemmisítet­te, új eljárást rendelve el. Mihályit a végtár­­gyaláson dr. Weisz Ignácz brassói ügyvéd kép­viselte, a­ki a tárgyalás kezdetén kifogást emelt egyes bírósági tagok ellen, kik Mihályival szem­ben érdekelt felek, tehát bírái nem lehetnek. A bíróság azonban elvetette e kifogást 8 hosz­­szú tárgyalás után vádlott Mihályi Károlyt má­sodszor is hivatalvesztésre és a költségek vi­selésére ítélte. Az ítélet ellen dr. Weisz felleb­bezést jelentett be. * Szemgyógyászat. A brassói­­ kir. orsz. szemgyógyintézetbe április havában felv­­etett 47 szem­­eteg, mig elbocsáttatott 45; 36 még az intézetben maradt. A betegek közül 11 egyé­nen nagyobb műtét végeztetett és különösen hályog műtét egy esetben jó sikerrel. * Szerenád Vilmos föherczegnek. Vilmos főherczeget Nagyszebenben oda étkezése nap­jának estéjén, az ott állomásozó ezred zene­kara szerenáddal lepte meg. A zenekar a fő­­herczeg szállása — a Neurihrer-féle vendéglő előtt — néhány szép darabot játszott. * Gyilkosság egy pör miatt. Kupsafalvá­ról írják, hogy a napokban este fél kilencz órakor Heves Grigore lui Estenie kosztafalvi lakos, Nodis Alexától kísérve, haza indult Mi­dőn utóbbinak kertjéhez értek s épen el akar­tak válni, egy ugyancsak kosztafalvi lakos Czura Juon nevezetű fiatal emberrel találkoz­tak, a ki ellenkező irányból jött feléjök s a ki néhány szóváltás után Híres Grigort nya­kon ragadván, fojtogatni kezdte. A kisérő, job­ban mondva utitárs, ezt látván, Híres Grigor­­nak azon kiáltására: „Alexa ne hagyj!“ ada­tot nyert a népies kiadás s csak nyolczat a térképes. A szaktudósok közül egynek magának sem tetszett a saját tervezete. Más üléseken is, hol a trónörökös elnökölt, bámulatos tiszta felfogással tudta a legkényesebb kérdések fö­lötti vitát dirimálni. S ugyanakkor el lett fogadva a két kü­lön szerkesztőség elve s ebből kifolyólag a kü­lön szakbizottságok a művészi, nyomdai kiállí­tás, a kiadói jog és elárusítás, a Szt. István koronája alatti országrészek leírása s a magyar nyelvű kiadás számára; azon felosztási terve­zet szerint, hogy a tizenöt nagy kötetre terve­zett műből egy-egy tartalmazza, mint kezdő és befejező kötet a monarchiát közösen érdeklő tárgyakat, itt a Szt. István koronája országai­nak, hét a birodalmi tanácsban képviselt tar­tományoknak és egy az occupált országoknak leírását. Ezen megállapodás következtében lett egy­­behíva Budapesten a szakértő írókból és tudó­sokból alakult felügyelőbizottság, fel lettek szólítva a trónörökös által levélben a mun­ka ágazataiban jártas szakelőadók, különös te­kintettel hazánk soknyelvű nemzetiségeire, — megbizattak legjobb hazai művészeink a szö­veget illusztráló rajzok készítésével s a művé­szi bizottság azoknak megbirálásával, alakítta­tott egy pénzügyi bizottság a költségvetés meg­állapítására s a kiadások ellenőrzésére. Szerződ­tetve lettek a külföldön kiképzett hazai szüle­tésű fametsző művészek egy nagyszabású xilo­­graphiai intézethez, mindenben hasonlóan az osztr­k szerkesztőség és kiállítási bizottság ha­tásköréhez. Rudolf trónörökös széles belátásá­val bírt annak a nehéz feladatnak, a­melyet e mű vezetéséül magára vállalt. Két külön parlamenttel uralkodni is nagy bölcsességpróba , hát még két külön tudós tár­sulattal ? Unicumnak mondható: két külön szer­kesztőséggel alkotni egy irodalmi művet. A trónörökös személyesen elnökölt a szerkesz­tőség és bizottságok ülésein, melyeken mind az osztrák, mind a magyar részről az egész mun­ka minden köteteire a tárgyak programmja meg­­állapittatott s az egyes tárgyak az irók között kiosztattak, s azóta is a munka egész folyama alatt, melyből eddigelé négy erős kötet jelent meg, minden írói és művészi adalék a trón­örökös felügyelete alatt lett elfogadva. S a kezdet valóban nehéz volt. S midőn munkákat kellett összeállítani, melyeknek tar­talma, iránya egészen eltérő volt a Lajthán in­neni és tuli felfogásokban : egyedül a trónö­rökös bölcsen közvetítő Ítélő­tehetségének kö­szönhető, hogy az ily tartalmú munkálatok ak­ként jöhettek a kettős közönség elé, hogy vagy az egyik vagy a másik résznél visszás érzelme­ket ne keltsenek fel. A­ki ismeri a minden nemzetbeli tudósok önérzetét, az felfoghatja, minő varázserőnek kel­lett annak lennie, mely a gyakran homlokegye­nest ellenkező felfogásokat, különösen a törté­nelmi téren, egymáshoz összehasonlítani bírta, a fejedelmi tekintély felhasználása nélkül. Ellenben alkut nem ismerő szigort gya­korolt a trónörökös az olyan munkálatok irányában, melyekre az illetékes szakbizottság azt mondta ki, hogy e műben nem alkalmasak, s e tekintetben maguk a szerkesztők sem ké­peztek kivételt. Magamnak is több czikkemet érte az a sors, hogy tűzbe kellett dobnom s a tárgyat mással megiratnom, a ki ahhoz ava­­tottabb tollal bírt így megtörtént, hogy az osz­trák tudósok legkitűnőbb veteránja, a trónörö­kösnek egykori kedves tanára, a neki osztott tárgyról annyira szárazon és hidegen irt, hogy a trónörökös kénytelen volt visszaadni neki a kéziratát; azonban, hogy a derék tudós önér­zetét meg ne sértse, azt mondá, hogy ő maga kívánja azt a tájrajzot megírni. És alkotta az­tán az egész műnek legbecsesebb két gyöngyét, a „Wiener Wald“ és a „Dunai ligetek“ klasszikus szépségű leírását. És a­mit irt a t­r­ó­n­ö­r­ö­k­ö­s, az mind egy sornyi törlés, vagy igazítás nélkül lett fo­galmazva, mind magyar, mind német nyelven. Mikor a mű első füzete sajtó alól kike­rült, magyar és német nyelven egyszerre, az nagy ünnep volt a császári váriakban. A trónörökös a magyar és osztrák szerkesz­tők kíséretében vitte fel­e lséges atyjához mind a két füzetet. Az uralkodó ott fogadta a trónörököst magán dolgozó­szobájában, melynek egyszerű bútorzata mellett csupán két művészi kivitelű festmény képezi a pompáját, mindkettő Erzsébet királynénkat ábrá­zolja menyasszony kora tüneményes bájában. A trónörökös saját lakosztályából kiindul­va, egész felséges atyja szobájáig fedetlen fő­vel ment végig a folyosókon s az uralkodó elé érve kegyeletesen kezet csókolt neki. És az­után — altábornagyi ruhájában— tartott a királyhoz egy szivsugallta beszédet, a minőt csak egy ifjú baccalaureus tarthat polgári szü­lőjének, midőn irodalmi sikerének első példá­nyát bemutatja. Felejthetetlen jelenet marad előttem : a királyfi mint író, atyja, az osztrák-magyar mo­narchia koronás uralkodója előtt : a hadtest­vezér, ki egy irodalmi munka első zsengéjét úgy nyújtá át a legfőbb hadúrnak, mint egy trophaeumot ! S az uralkodó arczán ön­kénytelen ragyogásban tükröződött, vissza az atyai szív öröme. Kegyesen buzdító választ adott a fiának; kitartásra inté, megelégedését, fejezte ki. Aztán hozzám fordult s azt­­ kérdé tőlem magyarul: „de hát igazán a fiam maga írta ezt a bevezető czikket?“ — „Valóban az ő mű­ve ez, így más nem is írhat­na: a trónörökös, mint író és bíborban született.“ E munka azonban nem maradt ellensé­gek nélkül. Voltak — »külföldön — bizonyos körök, melyeknek ver­lei­tásait háboritá az a ha­zafias és szabadelvű hangulat, melyben mind a magyar, mind az osztrák munkálatok s fő­leg a trónörökös czikkei voltak tartva , ke­letkeztek rosz­indulatu támadások a külföldi sajtóban, melyeknek éle különösen a trónörö­kös ellen volt intézve. Midőn én egy ízben kér­dést intéztem a trónörököshöz, váljon nem tar­­taná-e kívánatosnak, hogy a támadásokat saj­tó útján visszatoroljuk, a trónörökös azt vála­szolta levélben: „hogy czáfolatokba bo­csátkozni a megtámadásokkal szem­ben szükségtelen, a rész­indulat el­lenében tanúsítsunk mi jó­i­n­dul­a­tot: ez legyen a fegyverünk és vér­tünk: — bizonyítsuk be tényekkel, hogy mi minden nemzetiség iránt egyenlőn igazságosak vagyun­k, s igyekezzünk megnyerni a manta számára minden nemzetbeli legki­tűnőbb írókat és művészeket. A­ki­nek pedig a hazaszeretetünk sérti az érzelmeit, az ellen legyen az ol­talmunk a szuveren megvetés.“ Nagy szavak ezek egy trónörökös­től! S ezeket­­ nemcsak írott sorokban, a miket a kegyelet titokban őriz, de élő szóval és mindig hangoztatta és magas piedestálok­­ról, a­honnan ország-világ meghallható. Nagy, országos ünnepélyeken, s hol csak protektori szavával egy közérdekű vállalatot felavatott, mint megannyi jelmondata, mely lángoló ha­zaszeretetéről s magasröptű világnézetéről, em­berbaráti érzelmeiről tanúskodik. „A nép szava Isten szava!“ E mondással kezdé válaszát a bécsi községtanács üdvözlésére, menyasszony hozása ünne­pélyén. (Életének legutolsó napjáig nem látta senki, négy szemen kívül,­ hogy ingkarman­­tyuja arany gombjainak belsejére, melyeket vőlegény kora óta folyton viselt, ez a mondat volt felvésve: „Hazádnak rendületle­nül légy hive óh magyar!) Az 1883 iki Bécsben rendezett villanyos­sági kiállításon a világosság terjedését dicsőíti a kerek világon, félreérthetik irányzattal. Az 1885-iki budapesti országos kiállítás megnyitásán „imádott hazánknak“ ne­vezi Magyarországot s magasztalva szól a munka diadaláról. Az 1887 iki hygiaeniai kiállításon e nagy eszmének ad kifejezést: „az­­ áll­am és tár­sadalom tőkéje az emberélet.“ Zágrábban a horvátszl­avón nemzetet, Szerajevóban a bosnyákot hódítja meg varázserejü szavával. Gallicziát elég végig utaznia, hogy a lengyel nemzet ragaszkodó lelkesedését lángra lobbantsa. A csehek, kiknek főváro­sában hosszas ideig otthon volt, rajongásukkal vették mindig körül. És néha, midőn meghitt órákban, hos­­­szasan beszéltetett magának velem a magyar nemzet nehéz harczairól, hazájáért, alkotmá­nyos szabadságáért folytatott áldozat terhes küzdelmeiről; midőn elmondatta velem szaba­don, őszintén, hogyan támadt a magyarnak nemzeti hadserge, melynek még a fegyvert is elébb az ellenfelétől kellett elfoglalni, hogy harczolhasson vele : — hogy lettek a polgárok­ból katonák, a köztisztekből hadvezérek, a tanulókból tüzércsapatok, a föld népéből tá­bor? — akkor láttam kigyuladni a trón­örökös arczát a lelkesedéstől, mely e sza-V I>

Next