Kolozsvár, 1889. január-június (3. évfolyam, 1-148. szám)
1889-04-26 / 97. szám
Kolozsvár, 1889. IRODALOM és MŰVÉSZET. A vidéki színészet baja. A ki melegebben érdeklődik a magyar vidéki színészet ügyei iránt, — gyakran tapasztalhatta, hogy a szegény vidéki színésznek nem épen legcsekélyebb baja az a „központ“, ahonnan a dolgai többnyire önkényüleg és kíméletlenül s mindenkor drága fizetség árán intéztetnek. „Központi irodá“-nak neveztetik a lomha szinész-egyesület azon góczpontja, ahonnan nem egyszer több kellemetlenség és kár háramlik a vidéki színészetre, mint a mennyit egy-egy szökevény vándorkomédiás, vagy fizetésképtelen igazgató egyszer-máskor okozhat. Ez állításnak igazságát semmi sem jellemezheti tanulságosabban, mint Váli Béla felszólalása a Bud. Hírlapban. Váli kormánytanácsos volt az egyesületben és csak legközelebbről mondott le állásáról. „Leleplezései“ tehát annál több hitelre tarthatnak igényt. Nem akarta tovább viselni a felelősséget, mely a tanácsosi tiszttel jár. És — czikket olvasva — könnyen megérthetjük, hogy elhatározása nagyon is indokolt. A színészegyesület „központ”ja, egyebek mellett, a vidéki színészek nyugdíj-alapját kezeli, sok szegény embernek egyetlen vagyonát, szerényke segélyforrását az öregség napjaira. Váli most közli a meglepő tényt, hogy a rovancsoló bizottság lemondott, miután utolsó rovancsolása azzal végződött, hogy az 1888-ik évi pénztárkönyvben egyetlenegy dátum volt, és pedig decz. 31-kijelzéssel. Nyugtának, ellennyugtának, elismervénynek stb. semmi nyoma! A hiányzó összeget az illető felelős közeg saját zsebéből simpliciter kifizette, találomra pótolva a hiányt. Ezzel aztán a dolog be volt fejezve. .. . Elmondja Váli Béla a Polgár színigazgató esetét. Polgár Gyula ellen panaszt tettek társulatának sokszorosan megkárosított tagjai. A panaszt a „központ” titkára egyszerűen ad acta helyezte, anélkül, hogy erről kötelességszerűleg referált volna! A központ kierőszakolta, hogy Polgárnak, adósságai, vagyontalansága és megbízhatlansága ellenére, a konczesszió újból megadassák ! — Azután kisült, hogy Polgár, a konczesszió megszavazása előtt, több csutora szegszárdi bort és szílváriumot küldött a központi irodába, hangulatcsinálás végett .. . Általánosan bevett szokás, — úgymond Váli — hogy színigazgatóink a fizetésekből levont nyugdíjszázalékokat be nem fizetik, hanem megtartják és ezek ellenében, bármin erőlködtek is néhányan a tanácstagok közül, semmit sem lehetett tenni és pedig azért nem, mivel a tanács egyik legkiválóbb elölülő tagjáról igen jól tudták az igazgatók, hogy circa 1800 forinttal tartozik már e ez iden évek óta. Jómagammal megtörtént az néhány nap előtt a vidéken, hogy egy igazgató kötelezettségei kifizetésére határidőül azt a napot tűze ki, midőn az említett 1800 frt nyugdíj-1evonás be leszen fizetve Egy „kebelbeli“ ember érdekének megóvása czéljából határozatot hoztak az iránt, hogy a tanács rendelkezésére álló pénztárból, egy anyagilag tönkre jutott színész 2000 frtos váltójából eredő kellemetlenségek kikerülése végett, a központi pénztár egy 6000 frtos kiutalványozást elrendelt és pedig tizennégy évig tartó amortizálással! Persze, nem gondolták meg, hogy a rájuk bízott pénzösszegek nem üzleti amortizálásokra gyültek egybe, hanem nyugdíjra. Az irodaigazgató szünetlenül élvezi utazási szabadjegyát; legújabban, korlátlan költekezési joggal felruházva, a titkár is utazni kezd, egy oly reformterv kíséretében, melyről Paulay Ede elnöklete alatt egy szakértő bizottság kimondotta azt, hogy merő képtelenség! És mégis elfogadták e tervet : az előmunkálatokra mintegy 1000 frt kiutalvány ztatik, dacára, hogy a tanácstagok szóbelileg és szavazatukkal kimondták, hogy a közgyűlésnél kierőszakolt terv abszurdum. A személyeskedő pártfogás és üldözés mindennapossága ellen ugyancsak a tanácstagok körében többször történt felszólalás. Hogy e protekczió mily átkos, aról a temesvári gyalázatos bukásából ösmeretes Mosonyi Aradon szétzüllött társasága eleget beszélhetne. A tanács egyes tagjainak távollétében a háromszor megtagadott konczesszió negyedízben mégis megszavaztatott Mosonyinak s a jó jövedelem daczára ő 2—3 havi gázsival adósa maradt tagjainak, kiket előadásonkint 15—20 krajczárral elégített ki, egyaránt megcsalván társulatát és azokat, akik az éhezők iránt való részvétből saját zsebükből fedezték a hiányokat a végből, hogy az évadot befejezhessék az elbukás szégyenének kikerülésével. Csakis ily protekczióban való albizottság mellett lehetséges az, hogy vannak színészek, kiknek Mosonyi, Sághi, Polgár stb. egyenként 300—500—800 stb. írttal tartozik, anélkül, hogy azoknak reményük lehetne arra, hogy jogos követeléseiket valaha érvényesíthetik. Ezeket mondja el Váll Béla, felhiván a hivatott intéző-köröket a purifikálásra. Jellemző. . . Medgyesről irják a Tageblattnak, hogy Rémay német színtársulatának előadásait, daczára a társulat azon törekvésének, hogy csupán jót adjon elő, a közönség rendkívül gyengén látogatta, úgy, hogy a színtársulatnak sokkal előbb kellett előadásait befejeznie, semmint szándékozott. E körülményt a „Tageblatt“ jellemzőnek mondja. Recitator: Blagosch a német recitator, aki babért és bankót összeszedni jött Erdélybe, ma Brassóban fog szavalóestélyt tartani. A Kisfaludy társaság Gyulai Pál elnöklete alatt tegnapelőtt délután ülést tartott. Mindenekelőtt bejelentették, hogy Karap Ferencz főrendiházi tag 100 fratal az alapitó tagok sorába lépett. Ezután Dalmady Győző r. tag. két hangulatos költeményt olvasott föl, „Haza szeretet“ és „Régi érzések” czimmel. Heinrich Gusztáv r. tag. felolvasta Mayland Oszkár vendég jelentését a Kisfaludy-társaság segélyével mult évben tett tanulmányutjáról, „Az oláh népköltészet fő jellemvonásai“ czimmel. Jellemzi az oláh népet, majd annak népdalait, megjegyezvén, hogy a rumén ethnologia kiaknázhatatlan kincsbányája a nép szellemi termékeinek. Ismerteti az általa összegyűjtött rumén mythologiai anyagot és kimutatja, hogy az rendkívül hasonlít a szláv népek mythologiájához. Foglalkozik az Ünnepi és temetési dalokkal, majd a néptalányokkal és varázsigékkel, amelyek közül többet ismertet. A jelentés után Ágai Adolf r. tag „Dalok egy asszonyról“ czimmel néhány köteményt olvasott fel Barna Izidor vendégtől. Végül Szász Károly r. tag Jakab Ödönnek két hatásos költeményét olvasta fel, mire az ülés véget ért. KOLOZSVAR A piczula-háboru. Kolozsvár, ápr. 26. A kocsisok Bécsben egy pár piczulával kevesebbet kaptak a lóvasut-társaságtól, mint a mennyit akartak volna. Ezen összevesztek a gazdáikkal s otthagyták a szolgálatukat. Efféle cseléd-dolog esett még a világon elég. Sőt az sem rettenetes, hogy a faczér kocsis-trupp meghajigálja kővel addig féltve mosott, törölgetett lovait, ha másnak kezében a van gyeplő. Az azonban legalább is kissé szokatlan a világhistoriában, hogy a kocsisok piezuláiért megfájuljon a nép szive s a haragos cselédhad mellé a világváros tisztelt polgársága oda álljon segítségül, boltablakokat, kocsioldalokat s katonák fejeit betördelni. Mily látvány! Elől Jancsi és Pista,felemelt ököllel, utána a szent nép felhői! Nem a szabadságért, alkotmányért, nemzetiségért, hitért, egyenlőségért küzdenek — hanem fejenkénti 3 piezuláért napjában. Megmozdulnak minden rétegek! A városházán szemüveges urak tartanak rebegő hangú beszédet a méltatlanság, a szűkmarkúság miatt, mely megvonja Jancsiéktól napjára a 3 piezulát . . . A tanács meglágyul és 50 ezer frt bírságot ró a makacs gazdákra ! Lőnek az utczán; vér foly; a gyengéket összetapossák a futó paripák; a katonákat leszedik a lóról; a puskákba éles töltést tesznek, és a többi és a többi. Két tanulságot merítünk Egyik ez: Hogy a zajongó utcza nem mindenkor leghívebb kifejezője az igazán számba veendő nagy közönség felfogásának Mert ezúttal eszük ágában sincs Bécset magát: a császárváros számottevő elemeit vádolni a kocsisháborúért; eszükben sincs ez alantas heccz okán, a város intelligencziájáról lenni csekélylő véleménnyel; eszükben sincs azt hinni, hogy a nagymultu, nagy jövendőjü város szivében nincs egyéb a miért lángoljon s csak a kocsisok priznláiért szaladtak. A kedves Bécs kétségtelenül előkelő hangulatú város. Bizonyos úri negligencziával viseltetik még olyan dolgok iránt is, a miken mi naiv magyarok a legteljesebb figyelemmel csüngünk Míg például mi beszívunk minden szót magunkba, mint a szivacs a csepegő esőt — amit az országházból permetélnek a honatyák, addig Bécs csak néha érdeklődik a maga T. Háza iránt (nevezetesen ha valami botrány történik benne). Máskor az üléseket este tartják kényelmes szép palotájukban a honatyák s ha valami igen jó színi előadás kínálkozik valahol — látogatják is, (a Házat t. i.) bárba gyéren. Ha azonban valami igen fess dáma csicsereg valahol — mindjárt akad valami ok, a miért a gyűlés ideje megváltoztattatik. . . Azt hát, hogy valami heves város lenne Bécs, amelyikbe csak egy kis szikra kell, mindjárt lángra gyűl, nehéz állítani. A kocsis urak piezuláiért is az a publikum jött az utczára botrányt csinálni, amelyik minden nagy városban napvilágra kerül, ha alkalom kínálkozik a zavargásra. Ismételjük: az egyik tanulság az a bécsi piczula-hecczből, hogy a zajongó utcza nem mindenkor a leghívebb kifejezője a közönség felfogásának. Nem az most Bécsben, nem volt az Budapesten nemrégiben. A másik tanulság az, hogy nem jó Bécsnek erősen elítélni bennünket, ha nálunk rakétát csinál a közönség. Mert a Magyarországon nem rég is lefolyt tüntetéseknek legalább nemes és nagy indokuk volt. Az alkotmányt, nemzetiséget vélték bajban levőnek azok kik a tüntetést kezdeményezték. A közönség egyszerre talpra állt. Nem is engedte felvilágosíttatni magát. Nem contemplált, hanem lelkesedett A hazát éltette. Nagy gondolatok járták át. Féktelenkedett is érte néhol, de az indokai erre is nemesek voltak. Visszaemlékezünk azokra, miként ítélték meg nemrég a mi mozgalmainkat t. testvéreink. És mély sajnálattal bár azon botrányok felett, melyeknek a kocsisok piezulái miatt ki volt téve tegnap s tegnapelőtt a császárváros, lehetetlen elhallgatnunk azon tényt, hogy nálunk — — nem cseléd ügyben volt a zakéta. -9 igénybe venni! pöfögé a rend kapitánya. Kérdem. . . — Fogja be a száját! szakítá fó,de dupla Kelemen. Maga Mihaszna András! A rohamosan készülődő botránynak elejét vette Csetényi Sándor közbelépése. Békéltető és hízelgő szavai megtették a hatást. A szerkesztőnek gratulált a szép beszédhez, Kapocs Ádámnak az erélyes interventióhoz, Kelemen urat pedig rábírta, hogy jelentse ki „tévedésének a szakmaipulácziót és a kapitányhoz intézett szavakat. A béke helyreállott. Csupán Kapocs Ádám szolgált még annyi felvilágosítással,hogy „nyilvánvalóan dikéziózni“ hatósági engedély nélkül nem szabad. Ezenfelül biztosította a szepegő Goromba Mártont is, hogy bántódása immár nem lészen. — És a táskám, meg a botom ? kérdé az öreg úr. — Tegyen holnap följelentést a kapitányi hivatalban, mondá Kapocs, fensőbbséggel. Azaz, hogy . . . holnap vasárnap lévén, tehát hétfőn. Aztán majd investigáljuk a dolgot. Zordfi a szerkesztőhöz fordult : — Gratulálok, tekintetes szerkesztő úr! Öntől minden szavaló színész tanulhat fortragot és mimikát. Rakéta kegyesen intett a fejével. Tájkerti mama megrángatta a színész kabátját és édeskésen szólt: Rész ember! Minket észre sem vesz — Ab, mamácska ... és Fioretta . . . Kölcsönös üdvözlések. — Csakhogy megérkeztek! mondá Zordfi. Képzeljék, öt nap óta primadonna nélkül vagyunk !. . . Már kétszer kellett úgy játszanunk, hogy a primadonna szerepét levélben adták be. — Levélben? kérdé Csetényi. — Úgy van, nagyságos képviselő úr!. . . Oh az könnyű . . . Például, ha nem lenne holnapra Melindánk, a második felvonásban egy szolga simplicitet jelentené Bánknak, hogy a felesége megszökött és átnyújtana egy levelet, melyben a Melinda mondókéi szó szerint benfoglaltatnak. A nagyúr aztán olvasná a levelet és közbe-közbe megtenné a reflexióit, amint az a darabban áll . . . Nincs ebben semmi ördöngösség . . . A mama odasúgta Zordfinak, hogy mutassa be a szerkesztőt. A bemutatás megtörténik. Rakéta Napoleon a patrónus leereszkedésével nyújtja kezét Fiorettának és biztosítja őt jóindulatú pártfogásáról. — A kedevári közönségnek nagyon magasak a mű igényei ... De sok jót hallottam már kegyedről ... Csak szorgalom és igyekezet. A többi megjön. Táj kerti mama fejtegeti a szerkesztőnek a leánya sokoldalú tehetségeit és czélzást tesz arra is, hogy Fioretta már Budapesten lehetne, ha akarná. — Budapest? szólt megvetően Rakéta Napoleon. Nem értem, hogy csinálhatnak akkora dolgot ebből a fővárosból ? Hát mi van ott, ami nálunk nincs meg!... A házak, a paloták? No az igaz, egy csomó kővel többet halmoznak fel azok, mint mi. De azt is a mi verejtékes pénzünkön halmozzák. Zordfi úr zajosan helyesli a Rakéta fello^ását. Tájkerti mama pedig kategorikusan kijelenti, hogy ha térden állva kérné a nemzeti színház, akkor se engedné oda a leányát. Dupla Kelemen politizálni kezd az orsz. képviselővel. Roppant kedvezőtlenül nyilatkozik a miniszterelnökről. — Hiszen az az úr nem tud semmit! mondja kicsinylő hangon. A tavaszkor én is benne voltam egy küldöttségben, mely a miniszterelnöknél tisztelgett. Mikor aztán mindnyájunkkal váltott egy pár szót, én egyenesen megkérdeztem tőle: mit gondol, lesz-e háború? Mire ő azt felelte, hogy: kérdezzem meg ezt a muszkaszártól, mert az jobban tudja!.. Ilyen választ egy magyar miniszterelnöktől! Rakéta Napóleon explikálja Goromba Mártonnak, hogy a magyarországi jelen közigazgatási viszonyok közt hiába reméli, hogy meg fogják találni a táskáját. De feltehető, hogy majd a centralisatio után tetemesen megjavulnak a közviszonyok. Kapocs Ádám utasítja a rendelkezésére álló egy szál rendőrt, hogy járja körül az indóházat, s ha valami történik, rögtön jelentse. Ő maga azalatt idebenn vigyáz a nyugalomra. (Folytatjuk.) HÍREK. Erdélyi részek, Kolozsvár, április 26. — Egy lövés Tegnap egy fiatal ember magára lőtt, azzal a szándékkal, hogy megszabaduljon az élettől. Nem rajta múlt, hogy a golyó nem oltotta ki életét, melyet unottátettek előtte a korcsmák s a pinczérleányok; szeretett mulatni: a kolozsvári korcsmákban szép leányok kínálják a bort ; zavarokba jutottja ezek elől a halálba akart menekülni. Fekszik a sebében ; tán felgyógyul, tán meghal. A bűnös alkalmat a czudar, egésségölő mulatsághoz tovább szolgáltatják a pinczérleányos korcsmák az utána következő áldozatoknak. Megdöbbentő állapot az, mely Kolozsvárt az éjjeli mulatóhelyek korlátlan engedélyezése s igen csekély felügyelet alatt való tartásából keletkezett. Ez egyetemi városban, hova az erdélyi részekből mindenfelől tanulás czéljából gyűl össze a magyar ifjúság, lépten-nyomon éjjeli mulatóhelyek, a maguk festett arczú pinczérleányaikkal nyújtanak alkalmat arra, hogy az a fiatal ember az unalmas iskolai padok helyett a boros asztal mellett üljön s versenyt daloljon a pinczérhölgyekkel. Kolozsvár városában 300 korcsma van, vagyis háromszáz olyan helyiség, ahol bort és szeszes italokat mérnek. E helyiségek közül 42-nek szüksége van arra, hogy két óráig legyen engedélye, éjfélen, a rendes záróráv tal. E korcsmákban 80 bejelentett pinctérleány van alkalmazva. Tehát Kolozsvárt éjjelenként 42 helyen (egynéhány egészen tisztességes és kifogástalan vendéglő kivételével) nyujtatik alkalom arra, hogy azoknak, akik az éjféli zárórával bíró 258 korcsmában nem elégiik meg a mulatságot, éjfél után 2 óráig folytathassák a dőzsölést, 80 pinczérnő társaságában. És e mulatóhelyeket túlnyomóan az ifjúság tartja fenn, e helyiségek csupán az ifjúságon élődnek, még pedig elsősorban a tanuló ifjúságon, aminek az a legerősebb bizonyítéka, hogy az iskolai szünidők alatt a pinczérleányok létszámát leszállítják s hogy ilyenkor „saison morte-ja“ van a korcsmáknak. A tanintézetek ifjuságának, a kereskedő- és iparos-ifjúságnak pénzéből telik ki a c*ifj.k. tös, a pinczérleányok bő jövedelme , a aranygyűrűk a korcsmárosok ujjain. Ez az állapot, így a hogy lan. Az ifjúság megvédésével,melynek dig Kolozsvár forgalma jelentékeny részét ^ szönheti, senki sem törődik. Avagy van-e Valaki, a ki megvédje attól, hogy méregdrága ‘ rosszállásokban ne kelljen szálnia ? Hogy jót vehesse annak, hogy jövedelmének hagytí szót éjjeli mulatóhelyeken ne csikarják ki tőlük mézes szavaikkal s mosolygásaikkal a pls ezérleányok, a kiket gazdáik csupán »tt tartanak 8 ezzel szemben e szerencsétlen remtéseknek havi 5—10 forintot fizetnek miből keztyüre való sem teliknekj[* Elérkezett már az az idő, a mikor erélyt és gyorsan kell tenni ebben a tárgyban. az ifjúság az, mely a legszívesebben 8 ^ lásabban fogadná, ha nagy seprést tartana , rendőrség e korcsmákban , aztán állandó felügyelne arra, hogy ott ne legyen anni, szenny a mennyi most van. Erre a fontos ügyre a városi képviselő testületnek s a városi hatóságnak figyelj, ezennel felhívjuk s kérve-kérjük, hogy a t»^ jó hírnevének s az ifjúságnak érdekében e tárgyban mielőbb, minél szigorúbb rendszabályozásokat csináljon. — Közgyűlés. Az Emke kolozsvár-városi választmánya e hó 23-án tartott rendes vá. gyűlésének általános érdekű tárgyai voltak. A választmány kimondotta, hogy f. június 10-én d. e. 11 órakor fogja tartani rendes közgyűlését. S miután a működés együttes volt a női választmánnyal, a két választmány együtt fog e napon munkálkodásának eredményével beszámolni. A gyűlés a tanácsház nagytermében lesz megtartva. A tagok meghívókkal, vidéki választmányok és örökös testületek pedig átiratilag hivattak a gyűlésre. A dalkör a közreműködésre felkéretik. A választmány elhunyt elnöke, gróf Bánffy Béla felett Sándor József központi főtitkár kéretett fel emlékbeszéd-tartást. A gyűlésnek egy bizottság által teljesen összeállított tárgysorozatát változatlanul elfogadta e választmány. E közgyűlésen egy füzetben fog beszámolni a választmány eddigi működésérel E beszámolóba be lesz foglalva a két választmány által eddig rendezett ünnepélyek leírási a közreműködők, valamint az adakozók adományainak nyugtázásával, amennyiben ez adományok a helyi lapokban az utóbbi időben nyugtázhatók nem voltak. A gyűlés tudomásul vette Deáky Albert elnöknek azt a bejelentését, hogy a helyi lapoknál a báli adományok teljes nyugtázása kieszközölhető nem volt s miután az adakozó közönség azt hiszi, hogy e miatt mulasztásában van a hiba, kérés intéztetett a központhoz, hogy közlemények kiadása iránt valamely helyi s budapesti lappal szerződjön, vagy pedig az egyesület részére egy folyóirat megindítása iránt intézkedjék. A választmány őrködő ügyeinél már rég felkeltette az a körülmény, hogy a két vizközt a közok. ügyek teljesen el vannak hagyatva. Tanulmány tárgyává tette ezt az ügyet s most egy a városhoz intézett felterjesztésében egy oly concret javaslatot tett, hogy annak nyomán egy [iskola felállításának a kérdése, könnyű módon, rövid idő múlva Zsófi álma. — ARMAND SILVESTRE. - Künn, messze a külvárosban jártam s ott figyeltem meg Zsófit, aki nagy, lomha leány. Szolgálója a nénjének. A nénje viszont felesége egy embernek, aki házzal bír a külvárosban Épen reggel van, csak imént virradt. A külső szobában az asszony perlekedik apró gyermekével. A gyermek azon sír, hogy miért nem kaphat már kávét, hisz nagyon éhes. A csontos asszony, az anyjuk, veszekszik, hogy korán van még. Csittitja. Csend lesz, vagy összetöri azonnal minden csontját. A kicsi gyermek félve húzódik a piszkos takaró alá és elfelejti a kávét. Bámulja fél szemmel, mint öltözködik az anyja, ki folytonosan lármázva és szitkozódva kapja magára ruháit, egy marok vízzel megtörli az arczát, a szemét, ennyi a mosdás és veszi a sajtárt, míg felrázza a földön a szalmazsúpokon fekvő húgát (ki kegyelemből élvezi itt az úri életet), készülődik és kihalad az istállóba fejni. A huga — Zsófi — felébred, törölgeti a a szemét. Valami furcsát álmodott volt és menten elmondja a sógor urának és a kis fiúnak, ki most ismét vitézkedik, egyik kezével a párnát rángatván és lábait belecsavarva a tollában kívül is bővelkedő dunnába. Azt álmodta, hogy eljött volt az a nagy asszony, kit a tegnap kiűztek az udvarról, mert csontszedés közben eldugott egy almát, mi a fáról lecsüngött a kertkerilés mellett. Az a nagy,sovány termetű asszony most szép, úri ruhába öltözve bejött és mondta: A sok csontból gazdag lettem és házam, meg földjeim, cselédeim vannak Lenn lakom a városban és délben kelek fel. Kocsikázom, hangosan beszélek otthon is, egyebütt is. Nincs kitől féljek. Ha akarom, férjhez is mehetek, akár úrhoz, vagy akár, akihez nekem tetszik. Most kifizetem nektek a csont árát, meg azt az almát is, amit nem engedtetek, hogy ellopjak. Jó . . . jó . . . Fiam Zsófi (ezt nekem mondta) te jer hozzám. Nálam lakhatsz, ágyban fogsz aludni, későn kelhetsz és kisasszony leszel. Én akkor — így álmodta — meg akartam csókolni annak a jó nagy asszonynak a kezét, mire ő úgy megütötte az arczomat, hogy most is fáj. Fáj bizony . . . Vajjon csakugyan megütötte valaki az arczomat? Eddig beszélte az álmot Zsófi, aki, mint mondtam, a háziasszonynak buga és ő is itt él. Kövér testű leány. Az arcza mindig izzadt és az ajkai folytonosan piszkosak, az ember nem tudja, mitől. Zsófi azonban tulajdonkép nem született csúnya leánynak, csak azzá lett. Ránőtt a testére a ruha, egy egy helyt a karján vagy a derekán kiszakadt, ott kipiroslott a bőre. A karjai, a vállai teltek, a kebele duzzadt és formás az alakja is. Csak a viselkedésében az a lomhaság,az arczán a fásult vonások, melyekből ki lehet olvasni, hogy megharapná éles fogaival azt a férfit, aki hozzá merne nyúlni, ha ő nem akarja, vagy megharapná egy pillanatban azt is, akire vágyott. De hogy mitől mocskosak aztán az ajkai, azt ki tudja. Fölkel. Öltözködnie sem kell. Ruhástól szokott aludni. Mosdani sem szokott. Ügyi ® * czipőjét kell kitakaritnia annak az urnak, ki a belső szobában lakik. Ki az ? Nagy úr! Muzsikus valami bandában , ott is prímás. Reggel úgy három óra tájt jön haza; sokat motoszkál akkor a gyufával, gyertyával ; a finom ruháit mindegy 11. köDt rakosgatja el szekrénybe, fiókba, nehogy baj essék bennük. (Mert az ember nem tudja, mindenki szereti a finom ruhákat és a házi úr nem vállalt kezességet semmiért sem, hisz arra való a záros láda, szekrény, meg mi, hogy oda elrakosgassák a holmit. El i8 szokta tenni és lefekszik.) A czipőjét Zsófi takarítja. Most is bemegy utánok. Ennek az urnak milyen szép és kicsi czipői vannak és a szobája is urias, bár csak bérért lakik benne. Emitt a tükör. Zsófi nem állja meg, hogy bele is nézzen. No lám! Az arczán nyoma van annak, hogy az a nagy, sovány asszony is éjjel megütötte. Furcsa azonban, nem kéz, hanem valami czipő talp nyoma látszik. Egyszer csak nézi a „szálló ur“ czipőjé* nek a talpát, mit a kezében tartott. Es od* teszi az arczához arra a helyre. Epen iH'** Hát bizonyosan véletlenül, mikor haza jött,sötét volt és lelépte, átlővén a belső szobába. Bizonyosan véletlenül Nem érdemes érte lármát csinálni, nem kell harapják, mert csak a* arczát bántotta, azt is véletlenül. Nézi még a tükörben egy darabig azt a foltot az arczán, és nézi az urat, ki alszik az ágyban. Ahogy alszik, a bal kezét marokra fogja és a jobb magasan van a párnán, mintha most is azt az új nótát hozná, mit a tegnap próbáltak össze egész délután a bandával.