Kolozsvár, 1889. július-december (3. évfolyam, 149-302. szám)

1889-09-11 / 210. szám

210. szám. Kolozsvárit, szerda, szeptember 11. Ill­ik évfolyam. 1889. Szerkesztő-iroda: FŐTÉR 7. SZ. SZENTKERESZTI-HÁZ. A lap szellemi részét illető minden közlemény ide intézendő, kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik a lap minden nap, az ünnep- és vasárnapok kivéte­lével. Névtelenül beküldött közlemények te­kintetbe nem vétetnek. Ki­dAbíf ital: BELKÖZIP­ UTCZA 4. SZÁM. SLUFIXÜTÉSI DIJAK I Este évre.............................16 frt. Fél évre.............................. 8 frt. Negyedévre................................ frt Egy héra...............................1 frt 60 kr. Egy film ára 6 kr. HIRDETÉSI DÍJAK: Egy □ cm. tér ára, Ciceró betűből, 4 kr. Petitből 8 kr. Gyárosok, kereskedők és ■Pirosok árkedvezményben részesülnek Bélyegilleték minden hirdetés után 80 kr Nyílt tér tere 25 kr. AZ EGYENSÚLY. Kolozsvár, szept. 11. Az ellenzéki sajtónak aggodalmai vannak. Attól tart, hogy Tisza az állam­­háztartásban az egyensúlyt csakugyan helyreállítja. S ez reá nézve felette nagy baj volna. Kiesnék kezéből egy hatalmas fegyver, a­melylyel évek hosszú során át ütlegelte a kormányt s a mely igen al­kalmas volt arra, hogy az ellenzék kép­viselőinek számát az országban megnö­velje, vagy legalább fenntartsa. Ez a fegyver ma már kiesik az el­lenzék kezéből. Görcsösen ragaszkodik hozzá s nem akarja azt kezéből kiadni. Mekkora csapás volna, ha egy annyira gyűlöltnek, pazarnak, hazaárulónak, vér- czipónak stb. stb. hirdetett Tisza állíta­ná helyre az egyensúlyt, mert meg kell jegyeznünk, hogy itt az ország érdeke, az ország java csak másodrangú kérdés: a főkérdés Tisza, nem is az ő politikája, hanem tisztán a személye. Ezt kell ma már konstatálnunk. Valahogyan kiszivárgott a hír, hogy az 1890-ki költségvetés kiadási tételei már össze vannak állítva; a bevételek­re nézve várják haza Tiszát, hogy azok­ra nézve véglegesen megállapodjanak. A félhivatalos színezetű hang kijelentette azt is, hogy az 1890-ki költségvetésben az egyensúly remélhetőleg helyre lesz állítva; kiadás és fedezet egymást ki­egyenlítik. Meg kell jegyeznünk azt is, hogy Tisza Kálmán a háztartási egyensúlyt épen 1890-re tette kilátásba , hogyha a konverezió sikerül, ha háború meg nem bontja a költségvetést , ha az általa benyújtott adótörvény-javaslatokat a ház megszavazza. Daczára annak, hogy a több „ha“ közül több be nem vált, mert pél­dául közös hadü­gyünk, a nyomasztó európai helyzet hatása alatt, év­­ről-évre több és több követeléssel állott elő, a mellett az országban több gyökeres reform létesíttetett, mely a költségvetés kiadásait tetemesen nö­velte; ezekhez hozzájárult az a körül­mény, hogy a rész termési s kedvezőt­len ipari viszonyok egyáltalában nem fokozták az adózási képességet, de még a készséget sem, mindezeknek daczára, a háztartás bevételei és kiadásai között az egyensúlynak bekövetkezése kilátás­ba helyeztetett. Az ellenzéki lapok unisono kijelen­tik, hogy ez lehetetlenség; mintha mon­danák: „nehogy ilyent merjen Tisza cse­lekedni, mert baj lesz!“ És kimutatják, hogy ez voltaképen miért lehetetlen. És elmagyarázzák a dolgot s kijelentik, hogy ez csak szem­fényvesztés; afféle „vakulj magyar“-féle fogás, mely alatt az országnak roppant nagy veszedelme lappang. Tehát nem kell egyensúly! Tiszá­tól még az egyensúlyt sem fogadják el. Pedig néhány évvel ezelőtt egy orszá­got adtak volna egy főért, mely kive­zette volna az állam pénzügyét a defi­­c­it hínárjából. Most nem kell, nem sza­bad kivezetni, maradjunk benne. Mivel fogjuk vádolhatni majd a kormányt, ha nem lesz defic­it, melyből a közállapo­tok borzasztóságára következtethetünk ? Az ellenzék a sötétben lődöz. Egyet­len adatát nem ismeri az 1890-ki költ­ségvetésnek s már is tisztában van a számokkal. Ne törje magát előre. Várja be nyu­galommal a költségvetés kitálalását. Íz­lelje meg először s akkor mondjon fe­lette véleményt, hogy izlik-e neki, avagy nem? jó-e, vagy rész? Ezt már min­den szakács megkövetelheti az erőtől. Budaker, Barcean, Dörr, Filtsch, Gull, Konnerth, dr. Binder, dr. Klin, Lehrer, dr. Láng, Melas, Nicolaus, Pie0, Thalmann, Teutsch János, dr. Wolff és Zay követek igazoltaknak lettek nyil­vánítva. A közgyűlés ezután alelnöknek Arz Al­bertet, jegyzőhelyettesnek pedig dr. Láng Ká­­rolyt választá. Gull indítványára a közgyűlés négy bi­zottság szervezését határozá el. Megválasztottak: a pénzügyi bizottságba: Arz Al­bert, dr. Binder, dr. Bruckner, Dörr, Filtsch, dr. Láng, Nicolaus, Melas, Thalmann, dr. Wolff, Zay; az iskolabizottságba: Arz Gusz­táv, Budaker, Gull, dr. Klein, Konnerth, Lehrer, Teutsch; a rovancsoló bizottságba: dr. Binder, dr. Láng, Thalmann; az ingatlanokat megszerző bi­zottságba: dr. Binder, Filtsch, Konnerth, Dörr, Thalmann. A beérkezett ügydaraboknak a megvá­lasztott szakbizottságokhoz történt utalása után Elnök a jövő ülést folyó hó 17-dikére tűzi ki. (Nagy-Szeben, szept. 10) A szász egye­temi közgyűlés ülései. A tegnapi ülésről szerkesztett jegyző­könyv olvasása és hitelesítése után dr. Binder Lajos jelentését terjesztet­te elő a tegnap kiküldött igazolási bizottság nevében, melynek indítványára Arz Albert, Arz Gusztáv, dr. Bruckner, A HAZAI IPAR EMELÉSE. — Két czikk. — Brassó, szept. 10.­­ A Baross kereskedelmi miniszter ál­tal összehívott szaktanácskozmány ideje mindinkább közeledvén, helyén­valónak látjuk a sajtó terén is foglalkozni a tanácskozás második tárgyával: miképen lehetne emelni a hazai ipart, újabb gyá­rak létesítését elősegíteni s a hazai ipar­nak a hazai piaczot biztosítani? A kereskedelmi és iparkamarák reformjának kérdéséről elmondtuk már véleményünket , jól esik konstatálhatni, hogy azóta minden felszólalás, mely úgy a napi, mint szaklapokban történt, ugyan­azon reformokat tartotta szükségesnek, melyeket mi hangsúlyoztunk: a válasz­tási törvény módosítását, a kamarák lét­számának szaporítását, a tagok egy ré­szének, nevezetesen szakközegeknek, ki­nevezését és esetleg a kinevezett titká­rokat. A szaktanácskozmány második tár­gya: hazai iparunk emelésének miként­je azonban sokkal fontosabb, mint a kamarai reform, mert elvégre a kamarák­nak sincs más feladatuk, mint ez a hiá­nyos törvény alapján szervezett kamarák is elősegíthetik a czélt, ha az egyének­ben ügyszeretet, szakértelem és lelkese­dés van; míg viszont a legjobb törvény alapján létesült kamarák sem fogják e czélt soha előmozdíthatni, ha az illető egyének közönyösek hazánk közgazdasági érdekei iránt. Az egyetlen eszköz, melylyel nálunk idáig az állam a gyáripart elősegítette, az 1881. évi 64. t. ez, mely 1895-ig szóló adó- s illetékmentességet biztosit bizonyos gyáraknak. Ez volt minden, a mivel a kereskedelmi és pénzügyi kormány a gyáripar létesítését előmozdította. Csak mióta Baross Gábor közlekedési minisz­ter lett, segítette a közlekedési kormány is e czel előmozdítását, sőt talán nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy Baross mint közlekedési miniszter talán többet tett ez ügyért, mint maga a szakminisz­térium. Nagymérvű szállítási kedvezmé­nyek, a hazai közlekedési vállalatoknak kényszerítése a hazai ipar igénybevéte­lére oly eszközök, a­melyek nem kis mértékben járultak hozzá gyáriparunk emeléséhez. A­mit Baross a közleke­­dési miniszter megkezdett, azt folytatja hatvány­zott mértékben Baross, a keres­kedelmi miniszter. Szerény véleményünk szerint a ha­zai ipar emelésére következőket kellene mindenekelőtt figyelembe venni a keres­kedelmi kormánynak. Oly adómentességi kedvezményt kel­lene biztosítani új gyári vállalatoknak, mely egyenlő mértékkel mér mindegyik­nek, nem pedig úgy, mint a jelenlegi törvény. Azaz minden új gyárnak egyen­lő számú évekre szóló adómentességet kell biztosítani, pl. 20 évre. Tehát az új törvénynek ugyanazon alapon kell álla­nia, mint a házadómentességről szóló­nak, míg a jelenlegi törvény tizenhárom évi adómentességet biztosít egy 1882- ben létesült vagy fennállott gyárnak, de csak öt évit egy 1890-ben létesülen­­dőnek. Pénzerővel ke­ll segítségére jönni a vállalkozási kedvnek. Az a baj nálunk, hogy nagyobb hazai pénzintézeteink — a magyar általános hitelbank kivételével — nem bocsátkoz­nak ipari vállalatokba, sőt nem is tá­mogatnak ilyeneket, úgy hogy ha meg­volna is a vállalkozási kedv, nincs meg a szükséges tőke. Az új pénzintézet, melyről hetek óta rebesgetnek, mely csak­is iparvállalatok létesítésének elő­mozdítására fogna alakulni, fontos té­nyezője lesz a gyáripar emelkedésének hazánkban. Ámde e mellett utat és mó­dot kellene találni más pénzintézeteink belevonására is, mert oly nagy tere vol­na hazánknak gyáripar tekintetében, hogy itt a verseny csak üdvös eredményeket szülhetne. A közlekedési politika is egyik leg­­hathatósabb eszköze a gyáripar emelé­sének. Nálunk az áruszállítás aránylag még nagyon drága , mert a mi ipa­runknak versenyeznie kell a hozzánk vámmentesen bejövő, kedvezőbb viszo­nyok közt levő osztrák gyáriparral, a szállítást a hazai iparnak a lehető leg­nagyobb mértékben meg kell könnyíte­ni és pedig úgy a feldolgozáshoz szük­séges nyersanyagra, mint kész iparczik­­kekre nézve. E kedvezményeket biztosítani kell úgy a hazai, mint a külföldi piac­okra, mert e nélkül soha sem fogunk tért foglalhatni a hazai piacokon, holott ez volna a hazai ipar legfőbb feladata, mert csak így függetleníthetjük hazánkat gaz­daságilag. Egy fontos tényezője a gyáripar emelésének a külföldi tőke és vállalko­zási szellem idevonzása. Mert hiába, ha a tőkétől még eltekintenénk is, mely hazánkban is megtalálható, bár kissé drágábban: hiányzik nálunk a szakérte­lem és vállalkozási szellem. Nincs még szakértő műiparos elemünk. Ezt még csak növelnünk kell. A külföldi szakkö­­rökhez és sajtóhoz kell kulcsot találnunk , nem várnunk, hogy a külföld hozzánk jöjjön. Hisz épen a napokban olvastuk, hogy a berlini nagyiparosok egy ottani magyar orvost megbíztak azzal, tanul­mányozná különösen Erdély ipari viszo­nyait, hogy mennyiben alkalmas ez új ipari vállalatokra. Ezt nekünk nem volna szabad bevárnunk, hanem kész anyagot kellene a külföld elé adnunk. Alaposan, szakszerűen, gyakorlatilag eléje tár­ni viszonyainkat, az iparra alkalmas vi­dékek fekvését, talajviszonyait, nyerster­mékeit, vízerejét, munkaerejét, közleke­dési viszonyait, népességét, piac­ainak hollétét , azoknak viszonyait, az állam által adandó kedvezményeket, szóval mindazt, a­mire a vállalkozásnak szük­sége van. Tekintetbe kell itt venni,hogy mely vidékre mely iparág alkalmas és csak ezt támogatni. Mert oly iparág létesíté­se, melyre már a természeti viszonyok sem kedvezők, vagy egy vidéken egy iparágnak oly nagymérvű csoportosítása, mely nem áll arányban a piac­ nagysá­gával, nemcsak hogy nem előnyös, ha­nem ellenkezőleg veszélyes a már fenn­álló telepekre nézve. Ezt pedig szintén nem szabad figyelmen kívül hagynunk. Nagyjában ezek volnának azok, mik első­sorban szükségesek gyáripar eme­lésére. SZTERÉNYI JÓZSEF: jövedelmeik ugyanazon czélokra fordittatnak. Az egyetemi és hétbirói alapokat egygyé vesz­­szük tehát, hogy áttekintést szerezhessünk a szász egyetem vagyonkezeléséről. A bevétel — együtt véve — 122,483 frt 68 kr. E bevételből 15,095 frt 13 kr in­gatlan vagyonból, a többi állampapírok és tő­kék kamataiból ered. A kiadás főösszege 119,289 frt 49 kr. Ebből iskolai czélokra 88,560 frt fordíttatik. Személyi illetményekre pedig (egyete­mi hivatal, levéltár, működési pótlék, nyug- és kegydíjak, erdészeti személyzet, hivatalszolgák) 19,343 frt 96 kr megy. Megjegyeztüük volt még a múlt évben, hogy a szász egyetemi vagyon kezelését igen költségesnek találjuk. Valamivel több, mint 120,000 frtnyi jövedelemből közel 20,0000 fo­rintot adni csupán személyi hivatali illet­ményekre — ez fölöslegesen drága kezelés, a­mikor hozzá még a vagyon túlnyomóan na­gyobb része értékpapírokból és pénzből áll. E véleményünkön a jövő évre szóló költ­ségvetési előirányzat sem változtat. A most előterjesztett költségvetés egyéb­iránt tisztább, részletesebb képet nyújt e kul­turális vagyonáról, mint az előző éviek. Ezt dicsérettel emeljük ki. Az előirányzat főbb tételei itt következnek: A szász egyetem költségvetése. Kolozsvár, szept. ll. Alább közöljük főbb tételeit szód költ­ségvetésnek, mely a szász egyetem és a bótbi­­rák pénztárára vonatkozólag az 1890-ik évre előirányoztatott. A két alap külön kezeltetik ugyan, de I. Egyetemi pénztár. I. Bevételek: Összesen: 86216 14 2. Kiadások: 1. Rendszeresített fizetések és napi­dijak: a) Egyetemi hivatal.................. 8625 62­/a b) Nagyszeben városával közös levéltár . .......................... 660 — c) Nyugdijak és kegydijak . . 2638 13 d) Hivatalszolga ruhapénze . . 136 — 2. Működési pótlék Szebenmegye főis­pánja, mint szász comes szá­mára .............................. 2000 — 3. Iskolák dotácziója ......................... 68280 — 4. Napidijak és utazási költségek: a) A medgyesi földmivelési isko­la gondnokságának kültagjai részére.............................. 160 — b) A szász egyetem és hétbirák közgyűlésének tagjai részére 1600 — b) Vegyesek.............................. 76 — 5. Jutalmazásra és kisegítésre ... 60 — 6. Hivatali és irodai szükségletek . . 610 — 7. Különböző kiadások : a) A tizenegy szász kerületi nyugdíjalapnak.................... 753 33 b) Nyomtatványok, hirdetmények és porta .............................. 700 — c) Ügyvédi illetmények . . . 700 — d) A nagyszebeni önkéntes tűz­oltó-egyletnek .................... 100 — e) a brassói róm. kath. gymna­siumnak.............................. 500 — 8. A 92,289 frt 44 krnyi bruttó­ bevétel két százalékának alapsza­bályszerü tőkésítésére . . 1845 79 9. Előre nem látott kiadásokra . . . 500 — Összesen : 84622 871/s Mérleg: frt kr. A bevételek főösszege .... 86216 14 A kiadások főösszege .... 84622 871/s A bevételi fölösleg tehát 1593 26­1, II. Hétbirák pénztára. I. Bevételek: 1. Jószágok és egyéb realitások jövedelme: frt kr. a­ realitásokból......................... 7393 41 b) erdő­ illetményekből .... 196 76 c) halászati dijakból .... 8 — 2. Állampapírok és tőkék kamatai . . 18.879 71 3. Évjáradékok kölcsön-kam­atai . . 8650 68 4. Késedelmi kamatok ....... 300 — 6. Províziók............................................. 900 — 6. Különböző czimeken......................... 40 — összesen : 36,267 54 2. Kiadások: 1. Rendszeresített illetmények : frt kr. 1. a) Egyetemi hivatal .... 3626 62*­, b) Levéltári hivatal .... 660 — c) Nyugdijak és kegydijak . . 2162 13 d) Hivatalszolga ruhapénze . . 136 — 2. Erdészeti személyzet .... 3902­45 2. Iskolák dotácziója......................... 20,280 — 3. Napidíjak és utazási költségek: a) A medgyesi földmivelési iskola gondnokságának kültagjai részére .... 160 — b) A szász egyetem és hét­birák közgyűlésének tagjai részére......................... 1500 — 1. Ingatlan vagyonból (tiz nagyszebeni frt kr. ház jövedelméből) .... 7497 96 2. Állampapírok és tőkék kamataiból 63683 08 3. Évjáradékok kölcsön­ kamataiból . . 12977 10 4. Késedelmi kamatokból.................... 900— 5. Províziók............................................ 1000— 6. Különböző czimeken......................... 168— írt ki. c) Erdészeti kisebb személyi kiadások 66 — d) Vegyesek................................... 76 — 4. Különböző kiadások: a) Hirdetmények, nyomtatványok és porto....................................... 200 — b) A tizenegy szász kerületi nyug­díjalapnak ............................. 146 67 c) Ügyvédi illetmény.................... 300 — d) Hivatali és irodai szükségletek 510 — e) Jutalmazások és kisegítés . . 50­0 f) Apró kiadások........................ 180 — 6. A 36,686 frt 82 kvnyi bruttó­ bevétel két százalékának alapszabály­­szerű tőkésítésére . . . . . 733 74 6. Előre nem látott kiadások .... 100 _ Összesen: 34,666 611/* Mérleg: A bevételek főösszege. . . . . 36,267 54 A kiadások főösszege .... 34,666 611/, A bevételi fölösleg tehát 1600 92­/a Egy év története. — A Ferencz József tudomány-egyetem 1888—89-ben. — Dr. KOLOZSVÁRI SÁNDOR (Folytatás.) Meg kell emlékeznem a kegyeletnek még egy ünnepéről, a mely városunkban folyt le és a melyet szinte saját ünnepünknek is nevez­hetnék. Ez az erdélyrészi Muzeum-Egylet fe­lejthetetlen emlékű alapítójának, hídvégi gróf Mikó Imrének éremszobra i. é. június 10 én történt leleplezésének lélekemelő ünnepélye volt. Az egyletnek egyetemi tanácsunkhoz in­tézett megtisztelő meghívására, nem csak a tanács, hanem ennek határozata alapján az egész egyetemi tanári karnak nem akadályo­zott tagjai, lelkünkben a hazafias mély kegye­letnek és tiszteletteljes visszaemlékezésnek ér­telmével jelentünk meg a hideg érerszobor kö­rül, a­melynek élőm­ás a legtöbbüknek még visszatükrözésben áll emlékezetében, mintegy szemmel látva és érezve a szétsugárzó örömet, a mely a nemes gróf egész lényét áthatotta egyetemünk létrekelése fölött — a mely csak a múzeummal kapcsolatban vált lehetővé — és mintegy füleinkkel hallva szájából az intő, buzdító és lelkesítő hazafias szavakat, a­me­lyeket az első tanári karhoz intézett, a midőn az ő kezébe tettük le a hivatalos esküfoga­dást, a kötelesség he teljesítésé­nek szent fogadását. Alattvalói legmélyebb hódolattal vagyok szerencsés bejelenteni azt is, hogy a­­ mélt­ miniszter úrnak 1. évi január havában kelt ma­gas értesítése szerint ő cs. és kir. Felsége egye­temi aktánknak azt a díszpéldányát, a melyet a tanács annak idején a legmagasabb látoga­tás örök emlékezetéül szerkesztetek és nyo­matott, családi könyvtára számára legkegye­­­sebben elfogadni méltóztatott. • + * Tisztelt egyetemi közgyűlés! Vajha az eddig mondottakban végezhetnék is igénytelen beszámoló jelentésem rendkívülibb külső ese­ményeivel ! Fájdalom ! nem tehetem .... A f. évi január havának 30-ik napján egy rettentő hír dobbantotta meg a haza szí­vét. A monarchia mindkét államában egyszer­re mintha a fájdalom éles rajongásait hangozták volna át a rónákon és vissza, a béretek ormai és a sziklák csúcsai.. . A legalkotmányosabb ma­gyar király, királyi fiának, a magyar trón tör­vényes örökösének váratlan halálhíre volt ez. Az én tollam gyöngébb annál, mintsem ecsetelni tudnám a fájdalomnak csak a mély­ségben és osztatlanságban egyező amaz érzel­meit, a­melyeket vérző szívvel éreztünk és érezünk ma is, Rudolf trónörökös ő császári és és királyi fensége halála fölött. Megsirattuk és siratjuk ma is a daliás királyfit, a­ki királyi fenntköltsége és nemes tu­lajdonai mellett, a tudományok szentélyének is méltó felavatottja s oltárainak hű áldozója volt és a ki oly szépen irt, mint ékesen szólt, hangzatos magyar nyelvünkön hozzánk. Nem csak a magyar, hanem a világ­tör­ténelem van hivatva arra, hogy a legszebb re­ménység derékán kettétörnének e megrázó ese­tét gyászlapjaira vésse. Ennek egyik szerény adatául jegyzem fel én is egyetemünk évkönyvébe, hogy tanácsunk január 31-én, a­mint a hihetetlennek tartott szomorú gyászeset valósága bebizonyult, külön rendkívüli ülést tartott, a­melyen elhatározta, hogy a rektor vezetése alatt a 4 kar dékánjai által fogja magát ő Fensége temetésén képvi­seltetni. Ez azonban meg nem történhetett, mert a bejelentésre, a főudvarmesteri hivatal­tól azt a távirati értesítést vettem, hogy a leg­­magasbb temetési menetben, tér hiánya miatt — köszönet kifejezése mellett, küldöttségek el nem fogadhatók. De nem mulasztotta el tanácsunk apos­toli királyunk ő Felségéhez, a nagyméltóságu miniszter úr utján egyetemünknek pergamenre írott leghódolatteljesebb részvétiratát fölter­jeszteni, a mint következik : .Császári és apostoli királyi Felség! Legkegyelmesebb urunk ! „A kolozvári magyar kir. tudomány-egyetem, a mely büszke arra, hogy Felséged, mint alapitó-

Next