Kolozsvár, 1890. január-június (4. évfolyam, 1-146. szám)

1890-03-19 / 65. szám

Kolossvár, 1890. magas polczra helyeztetett. Ezen felirat kézbe­sítése czéljából pedig a választott bizottsági tagok közül legalább három tag csatlakozzék a tisztviselői kar küldöttségéhez. Az indítvány egyhangúlag elfogadtatván, a felirat szerkeszté­sével az alispán és főjegyző bízattak meg. A küldöttségben való részvételre 3 tag azonnal jelentkezett s többen csatlakozásukat kilátásba helyezték, azon óhajuknak adván kifejezést, hogy a küldöttség mihamarább útnak induljon. * A laczfalual fölmentett pap. A szat­mári törvényszék izgatás miatt helyezte vád alá dr. Lukács László volt szatmári gymna­­siumi tanárt, jelenleg laczfalusi görög-catho­­likus lelkészt. A vádhatározat szerint Lukács László 1887. június 9-én a Nagybányán és vidékén lakó románságot Giród-Tótfaluba érte­kezletre hívta egybe oly czélból, hogy a Nagy­szebenben tartott román nemzetiségi gyűlés eredményeiről jelentést tegyen. Ez alkalommal a följ­lentés szerint Lukács úgy nyilatkozott volna, hogy a románok a magyarok által min­denütt elnyomatnak és minden hivatalból ki­záratnak, s dac­ára annak, hogy az országban kétszeres többségben vannak , hogy az orszá­got a románok tartják fenn, saját nyelvükön velük érintkezni nem akarnak, román nyelvű beadványaikat tőlük el nem fogadják, holott erre törvényileg kötelezve volnának. Törvény­telenséget törvénytelenségre halmoznak, de ezért nem fognak érni, mert eljön az idő, mikor mindezen változtatnak. A beszéd által feltüzelt tömeg e kiáltással oszlott szét: Ves­szenek a magyarok! A megtartott végtárgyalás azonban nagyban megerőtlenitette a Lukács ellen emelt vádakat, kit azután a törvényszék föl is men­tett. A kir. ügyész fölebbezett, de a kir. tábla helybenhagyta a fölmentő ítéletet. * Képkiá­litás Brassóban. A „Brassó“ írja: Rendkívül örvendetes hírrel lephetjük meg ez alkalommal olvasóinkat. A­mint ugyanis teljesen megbízható forrásból értesülünk, moz­galom indult meg városunk intelligens körei­ben az iránt, hogy Kolozsvár, Arad s más nagyobb vidéki városok példáját követve, az „Országos Magyar Képzőművészeti Társulat“ Brassóban is a tavasz folyamán képkiállítást rendezzen. A mozgalom élén városunknak min­den jóért, szépért és nemesért lelkesedő pol­gármestere áll s már maga ezen körülmény teljes garantiát nyújt a legfényesebb sikerre. A képzőművészeti társulat az előzetes megke­resésre a legnagyobb szívélyességgel hajlandó­nak nyilatkozott a képkiállitás rendezésére s igy remélhető, hogy városunk és vidékünk kö­zönsége nemsokára oly műélvezetben fog része­sülni, minőt Brassó még eddigelé nem nyúj­tott volt. * Felolvasás Tordán. A torda-ara­­nyosmegyei tantótestület a közpon­ti választmánya által a tanítói se­gélyegylet javára rendezett első felol­­vasó-gyülést — mint levelezőnk tudósít — f. hó 16-án tartotta meg a polgári fiúiskola nagy termében, a közönség akkora részvét mellette, a­milyent nem vártunk,— s bizonyára az érde­kelt tanítók sem várták és hitték, hogy a meg­pendített eszme valósulása első pillanatában is már annyira életrevalónak bizonyuljon. Az is­kolai nagy terem szűknek bizonyult a férfi- s különösen a női közönség befogadására. Az ün­nepély a következő sorrenddel folyt le: az ün­nepélyt megnyitotta az iskolai gyermekek által Heltman Lajos karnagy vezetése mellett énekelt „Talpra magyar“, a­melyet követett Varga Dénes felolvasása a K­e­l­e­t-I­n­d­i­a és China közti ópium-kereskedésről; felolvasó élénk vonásokkal f festette az ópiummal való élés káros hatását s számokkal mutatta ki azt a nagy pusztítást, a­melyet az ópium mérték­telen élvezése Chinában okoz; majd megismer­tette felolvasó annak a két háborúnak (1833 —1842 és 1857—1860 években) a történelmét, a­melyet az opium kérdése idézett elő Anglia és China között. A tetszéssel fogadott felolva­sást Haller Zsuzsa tanítóné szavallata kö­vette, elszavalván nagy hatással Tompa Mihály „Költő és király“ czimű szép versét. Utol­só szereplő Zsigmond Gizella volt, a­ki „Az ember viszonya az állatvilág­hoz“ czim alatt tartott felolvasást. Felolvasó­nő czélja volt kimutatni, hogy a létérti küzde­lemben a legkisebb állatka fajának is a fen­­maradása biztosítva van. Felolvasását egysze­rűség és természetesség jellemezte, mint érte­sültem ez első felolvasó ünnepély, (a melyet két hét múlva egy második stb fog követni) a segélyegylet javára közel 35 irtot eredmé­nyezett. Első terménynek ez is elég! . . . (n.) * A zernesti cellulose-gyár ünnepélyes meg­nyitása, melyről tettünk említést, f. hó 15-én ment végbe, nagy és szép közönség jelenlété­ben. A megnyitásról még a következőket írják: A gyár maga közvetlen a Királykő alatt fek­szik, szemben a Bucsec­csel, melynek főbe­járatánál a gyár összes hivatalnokai, élükön Lang és Felter igazgatóikkal fogadták a Buda­pestről, Brassóból és a vidékről érkező vendé­geket. Az igazgatóság részéről megjelentek őrgróf Pallavicini Ede, Kornfeld Zsigmond, Maurer Viktor; ott voltak továbbá: dr. Takács Lajos, a hitelbank tanácsosa és Asbóth Emil műegyetemi tanár Budapestről, Pókay tábor­nok, Zalay huszár­ezredes, Brennerberg pol­gármester, Obert ev. lelkész Brassóból és még mások. A vendégek és a küldöttségek tagjai, a teljes működésben levő gyár megtekintése után, a­mely utjokban őket Völkner Károly mérnök és a gyár igazgatói kalauzolták, a gyár helyi­­ségben rendezett ünnepi ebédre gyűltek össze, melyen a felköszöntők sorát őrgróf Pallavicini nyitotta meg, éltetvén ő Felségét, Magyaror­szág királyát, a magyar kormányt s annak egyik legkiválóbb tagját, Baross Gábor­­ keres­kedelemügyi minisztert, mint a­kinek a magyar ipar létesülését köszönheti. Utána Maurer Vik­tor Pókay tábornokot és Zalay ezredest kö­szöntötte fel, mint a hadsereg jelenlevő kép­viselőit, Pókay a gyár igazgatóságára és annak elnökére Pallavicini őrgrófra, Kornfeld igazgató ó és Fogaras megyékre, valamint Brassó városra s azok jelenlevő képviselőire, Völkner gyári mérnök a jelenlevő egyházi személyekre, Obert ev. lelkészre és Metian esperesre, br. Szentkereszti Béla Kornfeld igazgatóra, Obert brassói lelkész Magyarországra, Völkner a ma­gyar hitelbankra, mint a melynek az ország már sok virágzó gyárat köszönhet, s ezenkívül még többen mondottak fel köszöntőket. S mind­ezek végeztével a küldöttségek és a vendégek azon meggyőződéssel hagyták el a gyárat, hogy az ország a zernesti cellulose-gyár létesítése folytán egy életrevaló, ügyes berendezésű és erdőgazdasági szempontból is nagyon fontos iparvállalattal lett gazdagabbá. * Tagosítás Brassóban e hó 18-án dél­előtt tartatott meg a kir. törvénszék által a tagosítás ügyében elrendelt tárgyalás a tanács­házban .Az érdeklődés rendkívüli volt; nemcsak a brassói, hanem a vidéki földbirtokosok is teljes számmal jelentek meg. A lakosság jóin­dulatáról tanúskodott ez alkalommal is ama tény, hogy ámbár a tárgy fontossága és a bir­tokosok egy részének azon kijelentése, hogy a tagosítást nem kívánják, őket a legnagyobb mértékben fölizgatta, ennek daczára a legpél­dásabban viselték magukat. * A brassói szász tornaegylet ez idei első közgyűlését e hó 15-én tartotta meg. Az évi költségvetés és beszámoló jóváhagyattak. A választmány a következőkép alakult meg: Elnökök: Thomas K. leányiskolai igazgató és Rheindt A. tanár, tornaőrök: Schiller W. tanár és Petri F. lakatos. Irattanárnokok : Frätschkes K. tanár és Greising (v. H.) tornatanitó; pénz­tárőr Resch A. aranyműves; könyvtárőr, Czé­­kely kalapos; választmányi tagok: Leonhard O. gyáros, Schiel F. tanár, Zeidnek K. keres­kedő, Obert H. gyógyszerész. A hozott határo­zatok közül legérdekesebb az, mely szerint ez év pünkösdjén megtartatik az első erdélyi szász tornaünnepély Brassóban. Ezenkívül még a szász tornaegyletek szövetségét is tervbe vet­ték. A közgyűlés örömmel tapasztalható, hogy a tornaegylet tagjai újból megszaporodtak, a mennyiben 23 uj tagot vett kebelébe. * A gyújtogatások egymás­ér­t, mint alvinczi levelezőnk tudósit, Alsó-Fehérmegye al­­vinczi járáásban. Legutóbb B­o­r­s­óm­e­z­ő köz­ségben égett le gyújtás folytán egy csűr, a benne fölhalmozott gabonával és takarmán­nyal együtt 150 frt értékben. Tartaria község­ben már nagyobb kárt okozott a gyújtogató gaz üszökvetése, mert az e hó első napjaiban ekként kiütött tűzvész öt kisebb épületet ham­vasztott el s a kár ötödfél száz forintra megy. A gyujtogatókat nyomozzák, de eddig eredmény­­kénytelenül s Bervén is volt tűz a napok­ban. Egy lakóház égett­ le, gazdasági mellék­­épületeivel együtt. Itt a kárt 224 trtra becsül­­ták, de a tüzet gondatlanság s nem gyújtás okozta. * Apróbb tüzesetek egész halmazáról szá­molnak be az utóbbi napokról alsófehérmegyei levelezőink. Vízaknán egy konyha égett le, de a tűzoltók a vészt hamar elfojtották. Za­la­t­h­n­á­n egy istálló és a benne levő takar­mány hamvadt el vigyázatlanságból. O­láh-L­a­­pádon, Mikeszászán szintén leégett egy-egy falusi lakház, legnagyobb a kára azonban S­á­r­­d­o­n Szász F. birtokosnak, kinek egy cselédhá­za s több gazdasági épülete lett hamuvá 800 frt értékben. * Hymen. Bukaresti Aladár diccő-szent­­mártoni földbirtokos a napokban jegyezte el Heil József újpesti nagy-iparosnak kedves és szeretetreméltó Irén­ leányát. KOLOZSVÁR­ nak declaráltatik, mint a földdel összeköttetés­ben nem álló épület. Felolvastatott a járásbíróságnak ez ügy­ben a kir. táblához tett felterjesztése és azon helyhatósági bizonylat, mely szerint a kérdéses ház tényleg ingatlan. Vádlott az iratokból constatáltatni kéri, hogy az árverés ellen beadott semmiségi pa­nasz még máig sincs felterjesztve. Az elnök a tényt constatálja. Olvastatik az Ulk Józsefné 1889. február 21-iki kitelepítésének jegyzőkönyve. Ügyész kéri a szakértőknek az épületre vonatkozó nyilatkozatát felolvasni, a­mi szin­tén megtörtént. Márczius 19. Törvényszék, járásbíróság és ügyvéd. — Sajtóügyi végtárgyaló*. — Kolozsvár, márca. 19. Érdekes ügyben tartatott ma végtárgyalás a helyi kir. törvényszék előtt. A vádlott Bago­­tai Lengyel János dévai ügy­véd,ki ellen hi­vatalból indíttatott meg az eljárás, a dévai kir­­törvényszék elnöke, a dévai kir. járásbíróság és a dévai kir. bírósági végrehajtó, Rubner Antal ellen egy „Ulk-Szvoboda“ czimü röpiratban foglalt rágalmazás miatt. A tárgyalás iránt meglehetős érdeklődés mutatkozott. Az esküdtek kilencz óra után las­sanként gyülekeztek. A hallgató közönség csak később, tizenegy óra tájt jött nagyobb számban. A tárgyalás megkezdése előtt­i teremben nyu­godt hangulat uralkodott. A végtárgyalást dr. P­é­t­e­r­ff­y Domokos elnök vezette, vádlott Ligeti János még ki­lencz óra előtt eljött, a közvádló d­r. Bíró János ügyész volt. Bírák voltak: M­i­k­ó Imre és Be­csek Lajos; jegyző , Rotaridesz Mihály. Mindenekelőtt fél tiz órakor az esküdt­szék megalakítása végett Péterffy Domokos el­nök felolvasta a behívott esküdtek névsorát. A teljes számból nyolczan hiányoztak s e miatt a kiegészítés eltartott negyed tizenegy óráig. Az esküdtszék a következő tagokból ala­kult meg: dr. Groisz Béla,Bölöny József, Kusz­­kó István, Szentgyörgyi István, dr. Engel Gá­bor, Szőcs Géza, dr. Czikmántory Ottó, Parádi Kálmán, dr. Benei János, Szilágyi Béla, Sárga Kristóf, Ajtay K. Albert. Póttagok: Betegh Pé­ter és Tauffer Ákos. Az esküdtszék a formaszerű esküt lete­­vén, az elnök előadta a végtárgyalás tárgyát. A tanuk közül megjelent Juhász Izidor ref. lelkész, Ulk Józsefné és Lampe Ferenczné. Az általános kérdésekre vádlott előadja, hogy avad-ujfalusi születésű, 53 éves, gör. kath., özvegy, ügyvéd, vagyona nincs, csak évi jára­dékot élvez gyermekei után, kik örökösei a vagyonnak. Ezután felolvastatott: A VÁDLEVÉL. A dr. Biró János ügyész által szerkesz­tett vádlevél részletesen felsorolja az „Ulk Szvo­­boda“ czimü röpiratban előforduló inkriminált passzusokat. A vádlevél bevezetésében előadja, hogy Bogotái Lengyel János dévai köz- és váltóügy­véd által szerkesztett s Déván 1889. május 16-án megjelent „Ulk Szvoboda ügyé“-nek czímzett nyomtatvány (melynek állítólagos czél­ja a dévai ügyédi kamara előtt panasz tárgyát képező ügyben ügyvédi reputácziójának megvédése s első­sorban azon a bíróság és közönség körében mindinkább elterjedő — vá­dak megczáfolása, mintha az általa védett ügy veszett volna­ a dévai kir. törvényszék, a dé­vai kir. járásbíróság és Rubhner Antal dé­vai kir. járásbírósági végrehajtóra vonatkozó­lag rágalmazást foglal magában. A dévai kir. törvényszéki elnök­ről mindjárt a nyomtatvány elején azt állítja, hogy Ulk Józsefné (Lengyel védencze) előtt az elnök így nyilatkozott: „A magán ügyvédje tömlöczbe juttatja magát. Olyan ember­­, a­ki mindenféle veszett ügyet elvállal és mindenki­be beleköt. Jobb lesz, ha nem perel.“ A dévai kir. törvényszék elnökének tulaj­donított ezen nyilatkozat, ha nem is képez bűn­vádi uton büntetendő cselekményt, de megálla­pítja a fegyelmi vétséget. A dévai kir. járásbíróságot az Ulk József­né és Szvoboda Péter közti peres üggyel kap­csolatosan érinti vádakkal a röpirat. A röpirat előadván a peres ügy történe­tét, bírálat alá veszi a kir. járásbíróság eljá­rását és azt mondja a kir. járásbíróságról, hogy a végrehajtó bűnös mulasztását a járásbí­róság is elnézte, a végrehajtás alá vett hagyaték örököseinek bejelentésére semmi hi­vatalos intézkedést nem tett, s tovább folytat­ván közleményét s illetőleg az ügy történetét, azt állítja, hogy egy aggályos szerződésnek Szvoboda Péter részére történt kiadása által a járásbíróság „megvetette alapját Ulk József ki­játszásának és tönkremenetelének szándékosan.“ Tovább folytatva elmondja, hogy a járás­bíróság ezen eljárása „felháborodást, közbot­rányt, sőt büntetendő cselekményt képez.“ Nyomtatványa további folyamában, elbe­szélve, hogy minő körülmények között vállalta el Ulk Józsefné ügye védelmezését, azt állítja, hogy egy végzés ellen beadott felfolyamodását felterjesztő jelentésében a kir. járásbíróság a felsőbb bíróságot félrevezette. Ezen jelentésről mondja: „Ezen komitiva sok tekintetben figyelmet érdemel; miért íra­tott meg ? Hiszen az alsó bíróságoknak nincs megengedve a felsőbb bíróságokat félrevezetve informálni, s tovább folytatva elbeszéli, miként lett az elrendelt árverés foganatosítva; kérdi: mit akar az ellenfél ügyvédje ? s így felel reá: nem egyebet, mint a bíróságot tévedésbe hoz­ni , azután így szól: „és a bíróságnak tetszik öntudatosan eltévelyegni.“ Felhozza ezután, hogy „ha az igazság­ügyminiszter tudná, hogy minő gazságok kö­­vettetnek el az igazságszolgáltatás terén , kor­bác­csal verné ki a templomból a kufárokat.“ Kufárok alatt, az egész előadá­ból kitet­­szőleg, a kir. járásbíróságot érti és annak eljá­rásáról mondja, hogy „az egész eljárás m­e­g­­ér­demli a korbácsot“. Többek közt ezek a szóban forgó nyomtat­ványban előforduló s panasztott által a dévai j bi­­róság, valamint Rubhner Antal bírósági végrehajtó­ra vonatkozólag használt azon kifejezések, me­lyekkel az ügyész vádlevele szerint Lengyel János ügyvéd a rágalmazás vétségét követte el. Beismerte, hogy ő a kérdéses röpirat szer­zője s a felelősséget érezte elvállalja. Dr. Bíró János ügyész, közvádló ezután Bogotái Lengyel János ügyvéd ellen rágalma­zás vétsége miatt vádat emelt. A TÁRGYALÁS. Ezután vádlott az inkriminált közlemény felolvasását kéri. A röpirat most egész­­etié­­delmében felolvastatott. Az „Ulk-Szvoboda“­ czimü röpirat körül­belül két ívnyi, sűrűen nyomtatott füzet s egész­ben az Ulk-Szvoboda-féle pörrel foglalkozik, melyben Lengyel János ügyvéd Ulk Józsefnét védelmezte. Maró gún­nyal van írva a füzet; nemcsak a dévai törvényszéki elnök, járásbíróság ellen vádaskodik, hanem Déván szereplő férfiakat, ügyvédeket feketit be különböző „leleplezések­kel.“ Az ellenfele Szvoboda Péter ügyvédjéről, a törvényszékkel összeköttetésben lévőkről ad vázlatokat. „A törvény olyan, mint a virág, melyből a méh mézet, a pók mérget szív“ — így szól egy helyt és beszél arról, hogy miké­pen lehet befolyásolni egyeseknek a törvényt. A röpirat fejteget egyes eseteket azok közül, melyeket a törvényszék és járásbíróság eljárá­saiban törvénytelennek tart, hosszú magyaráza­tokat csatolva mondataihoz. Előadja egy helyt, hogy miképen vállalta el az Ulk Józsefné ügyét. Nem a legnagyobb szerénységgel beszél arról, hogy Ulk Józsefné szegény lévén, fáradozásaiért ő (Lengyel) sem­minemű honoráriumra nem számíthatott. Ha­nem elvállalta az ügyet, az igazság szolgája lévén és lelkiismeretesen sokat fáradott véden­cze érdekében. Pedig ő mekkora szegény em­ber és ügyvédi keresményeiből tartja fenn ma­gát és családját. Előadja egy helyt, hogy egy házat, mint ingót akartak lefoglalni. A dévai járásbíróság négy szatócsra bízta, hogy megbecsüljék, hogy ingó-e, vagy ingatlan. A négy szatócs azt mond­ta, hogy a ház ingó. Egy vállalkozó is akadt, a­ki arra ajánlkozott, hogy a házat a kémé­nyen keresztül kiemeli, úgy, hogy a kémény és a tűzfal megmarad. S erre elárverezték a tég­lából, kőből épült házat ingó gyanánt. Ez el­len aztán ő (Lengyel) felebbezést jelentett be, megvizsgáltatván a házat szakszemlével A vé­ge az lett, hogy a ház elárverezése helybenha­gy­atott, minthogy a járásbíróság téves infor­­mácziókat adott a kir. táblának. Több ilyfajta esetet hoz még fel, hogy nevetséges és lehe­tetlen színben tüntesse fel a dévai viszonyokat. Vádlott elvállalja a felelősséget a röpiratért, kijelentvén, hogy azt ő szerkesztette. Ezután pár ügyirat felolvasását kéri. Felolvastatott azon végrehajtási jegyző­könyv, mely szerint a Bertalan Pál háza ingó­ TANÚ-KIHALLGATÁS. Ezután a tanú-kihallgatások következtek. Az idézett három tanú (egyik Zsaky Aurél tol­mács által­ feleskettetett. Az első tanú Juhász Izidor ref. lelkész, az Ulk Józsefné kitelepítése ügyében azt mondja, — vádlott vallomásával ellentétben, — hogy a végrehajtás alkalmával Rubhner Antal végrehaj­tóra és eljárására nézve semmi megjegyzést, ki­fogást nem tett. A másik tanú, Ulk Józsefné, a saját maga kitelepítésére vonatkozólag elmondja, hogy 8 nappal azelőtt nem értesíttetett, hogy ki kell költöznie. Hanem 11 órakor délelőtt jött a vég­rehajtó s azt mondta, hogy két óra alatt ki kell költöznie, különben csendőrökkel viteti el. Minthogy tanú beteg volt, nem költözködhe­tett ki; ezután csendőrökkel jöttek délután egy órakor s a holmijait kitették az utczára s őt is elparancsolták onnan. Ő nyolcz nap múlva, minthogy a házat nem vitték el, visszaköltö­zött és most is ott lakik. Eln­ök: Ebben az ügyben volt ön a tör­vényszéki elnök úrnál 13. Mint mondott akkor önnek az elnök úr? Tanú: Azt mondta: hát a maga ügy­védje elveszti az ügyet, mind az ilyen veszett ügyet vállalja. Maga be lesz zárva. Ezután bé­két hagytam az ügynek. A házra vonatkozó azon vizsgálatra néz­ve, hogy az ingatlan, vagy ingó-e, azt vallja a tanú, hogy ő együtt utazott azokkal, a­kik a ház megbecsülésére mentek s a kiküldöttek őt (ki velük egy szekéren ment) nem ismerték és egymás között beszélték, hogy mindenképen ingónak tekintik az illető házat. Dr. B­i­ró János kérdi tanútól, hogy adott-e az ügyvédének (Lengyelnek) 126 frtot ? Tanú: Adtam. Tanú ugyanis azzal a panas­szal fordult volt annak idején a dévai törvsz.-i elnökhöz, hogy ő 126 frtot adottj át az ügyvédjének, hogy bí­ró kezéhez tegye le a pénzt. Felolvastatott a dévai törvényszéki elnök (Solyom-Fekete Ferencz) vallomása, mely sze­rint ő egy szóval sem mondta, hogy Lengyel nem megbízható ügyvéd. Lampe Ferenczné tanú a román h. tolmács segélyével vallja . Látogatóba ment Ulknéhoz s látta hogy Ulknának­­ minden hol­miját kihordták, sőt a beteg asszonyt ágyastól kivitték s többektől lakást kérve a beteg szá­mára, végre a paphoz vitték be. LENGYEL JÁNOS: Ezután felolvastattak a vádlottra beszer­zett iratok. Déva város tanácsa erkölcsi bizonylata szerint Lengyel János kötekedő, összeférhetlen és hatóság elleni erőszak miatt büntetve volt. Vádlott a bizonyítványt hamisnak állítja s részére kiadatni kéri. A dévai törvényszék irattára igazolja, hogy vádlott ellen sikkasztási vád van beadva, de még elintézetlen. Vádlott e vádat is személyének üldözése gyanánt tünteti elő, melynek czélja jelen ügyét súlyosítani.­ Dr. Engel Gábor esküdt kérdi elnököt, van-e intézkedés a törvényben a kitelepítésnél az egészségi állapotra? — Nincs intézkedés. A bizonyítási eljárás befejeztetvén, elnök a tárgyalást egy negyedóráig felfüggesztette. A tárgyalás délután 2 órakor folytattatott. Dr. Bíró János közvádló előterjesztette a vádat s ezután Le­ngyel János hosszasan védelmezte magát. Kifejezésről-kifejezésre magya­rázza, hogy az inkriminált közleményben egyet­len szó rágalom sincs. Egy ízben, mikor ezt a kifejezést magyarázta, hogy „az igazságügymi­niszter korbác­csal űzné ki a templomból a kufárokat“ — így védekezett: „Ez nem rága­lom — hisz a korbácsütés maga sem rágalom csak s­é­rt­é­s. A vád és vádbeszéd négy óra utánig tartott. Az esküdtszék verdiktje alapján, a tör­vényszék Lengyel János ügyvédet délután 5 órakor a rágalmazás vádja alól felmentette. ben megy végbe, még pedig valószínűleg a ki­rály születésnapja előtt. Margit főherczegnő es­küvője talán már junius hóban — és pedig vagy Budapesten, vagy Alcsuthon — lesz; a menyegzőt megelőző lemondás a trónutódlási jogról a király jelenlétében Budapesten fog tör­ténni. — Bismarck lemondása, Bismarck her­­czeg lemondásának ügye absorbeálja e pillanat­ban az összes külpolitikai érdekű kérdéseket. Berlini, hivatalos jellegű sürgönyök, az ottani hírlapok jelentésére hivatkozva, a kanczellár lemondásának elfogadását megtörténtnek, vagy legközelebb megtörténendőnek jelzi. Ezzel, szem­ben egy bécsi lap, mely gyakran jól értesülve szokott lenni, cathegoricusan azt jelenteti ma­gának a német birodalmi fővárosból, hogy a német császár elfogadta Bismarck herczeg le­mondását. Legyen bármint is, e pillanatban bizonyos az, hogy a kanc­ellár lemondási szándéka sok nehézséget és igen beható esz­mecserét támasztott a koronatanácsban. Erre vall ama berlini tudósítás is, hogy a tegnap délutáni minisztertanács sokáig tartott. Addig is, míg a válság valódi okai és körülményei felől tüzetesebb információk érkeznének, itt még csak annyit akarunk kiemelni, hogy a vaskan­­czellár utódjául emlegetik többi közt Caprivit is, a­ki tavaly előtt tengerészetü­gyi miniszter volt. De ha menne is az apa, a fiú nem megy­, a­mennyiben Bismarck Herbert gróf lemondása nem fogadtatott el.­­ A királyné ajándéka a Mátyás-temp­lomnak. Erzsébet királyasszony a budavári Má­tyás-templom részére egykori menyasszonyi ru­hájából egy vecsernyeköpenyt és egy misemon­­dó-ruhát készíttetett, a hozzá tartozó kerékek­kel együtt. Mindkét díszöltözet ezüst-moire, me­lyet gazdagon kidolgozott relief rózsa s gir­landokból körülfont hímzés diszit; az arako­­szoru pedig egy művészies selyemhimzésü „Im­­macula“-t vesz körül, melyet dombor alakban finom faragásu rococo aranykeret foglal egybe, ehhez járul még egy piros bársony oltárvánkos gazdag aranyhimzéssel, melynek közepén a habsburgi és bajor királyi czimrek tündökölnek. Ezenfelül még egy arany moire_ misemondó ru­hát, ritka művészies selyem hímzéssel és a hozzá tartozó részekkel is ajándékozott ő fel­sége a templomnak. Az arakoszorúval díszített Mária-kép, a királyné kívánsága szerint a Má­tyás-templom loretói kápolnájában fog elhelyez­tetni. A díszöltözet 1. év május 1-én, midőn báró Hornig Károly veszprémi püspök a loret­­tói kápolnát ünnepélyesen fogja megáldani, fog először használtatni. A fejedelmi ajándékot Bo­­gisich Mihály budavári prépost esperes vasár­nap délben vette át Ferenczy Ida asszony kezéből­. Az Eiffel torony november óta el volt zárva a nagy­közönség előtt. Eiffel ezen idő alatt szépítéseket és jelentékeny változásokat eszközölt művének berendezésén. Az első eme­leti vendéglőket átalakították­ A franczia ven­déglőből húsz kabinet partikulter és több kis terem lett, az elszász-lotaringiai sörödő óriási csar­nokká változott át bálok, hangversenyek s tár­sas összejövetelek megtartására. Az orosz ven­déglő mérsékelt áru étkező helyiséggé degra­dáltatok, az angol-amerikai restaurant pedig eltűnt, helyét gyermekjátékok, bazárok, biliár­dok és egyéb szórakoztató dolgok foglalják­ el. A második emelet, hol a „Figaro“ külön szá­ma nyomatott, egyetlen csarnokká tágult reggelizők számára. A harmadik emelet most valóságos szalon, gyönyörűen bebutorozva, te­lefon, táviró-vezeték s naponkint kétszer kiürí­tendő levélgyűjtőkkel berendezve. Az Eiffel-to­­rony ily átalakulásában márczius végével nyí­lik meg újra a nagy közönségnek. x. Hazai asztalos-ipar. Ezen a téren külö­nösen az erdélyi részekben örvendetes fellendülés ta­pasztalható s belföldi iparosaink e téren minden te­kintetben versenyezhetnek a külfölddel. Egyike leg­versenyképesebb czégeinknek Mestitz Mihály marosvá­sárhelyi bútor- és építészeti asztalos gyára, mely Ko­lozsvárt is szép raktárt tart. Hivatalos értesítő. (A „Budapesti Közlöny"-ből.) Megerősítések. A vallás- és közoktatásügyi m. k. miniszter dr. Havas Gyulát, Besztercze Naszódmegye kir. tanfelügyelőjét, ezen állásában végleg megerősítette. A vallás- és közoktatásügyi m. k. miniszter Jó­ssa János, deési polgári iskolai rendes tanítót je­len állásában végleg megerősítette. Gondnokság A székelyudvarhelyi kir. törvényszék köz­hírré teszi, hogy székelyudvarhelyi illetőségű, fenyédi birtokos, kiskorú Uuron Kálmán, mint elmebeteg, hivatalból gondnokság alá helyeztetett. Hirek a nagyvilágból. — Nász a királyi családban. Mostanáig még nincsen véglegesen megállapítva, hogy mi­kor lesz Mária Valéria főherczegnő és Margit főherczegnő esküvője; annyi azonban eddig már bizonyos, hogy Mária Valéria főherczegnő es­küvői ünnepélye augusztus hó folyamán Ischl­ TÁVIRATOK, Berlin, márcz. 19. Hir szerint a császár elfogadja Bismarck lemondását s tiszteletbeli kanczellárrá ne­vezi ki. Bismarck április elsején 75-ik születésnapján fog megválni állásától. Utódjául Caprivi tábornokot emlege­tik. Arról, hogy az egész porosz minisz­térium beadta volna lemondását, nincs biztos hír. Páris, márcz. 19. A szenátus és a képviselőház az uj kormány nyilat­kozatát nagy tetszéssel fogadta. A képviselőház 318 szavazattal 79 ellené­ben bizalmat szavazott a kormánynak. Temesvár, márcz. 19. A Ioltoügy­­ben tegnap befejezték Far­k­as kihallga­tását. Ma Telkessynél halgatták ki a ki előadta Farkashoz való viszonyát és a húzás történetét. Budapest, márcz. 19. (Képviselő­ház). Az iparnak adandó kedvez­ményekről szóló javaslat általánosság­ban és részleteiben, kisebb módosítással, elfogadtatott. Az ülés végén Szapáry gróf miniszterelnök tudatja a munka­rendet. Szombatig a ház le fogja tárgyal­ni a kedvezményezett iparbankról szóló javaslatot. Ezután kezdődik a húsvéti szünet, mely a jövő hó Il­ikéig tart. Felelős szerkesztő: PETELEI ISTVÁN. Kiadó: AJTAI K. ALBERT.

Next