Kolozsvár, 1890. január-június (4. évfolyam, 1-146. szám)

1890-03-26 / 70. szám

Kolozsvár, 1890. 1 orv"­ /1. szám. KOLOZSVÁR Kolozsvárt, csütörtök, márczius 27. épen lépéssel ebben a pillanatban targonczávalg pár távolabbb tolták a kiásott földet. Most az a kérdés, felelős-e valaki aj szerencsét­­lenségért, a három ember életéért, három csa­lád nyomorba jutásáért? Az isteni­­ gondviselés elmaradását nem lehet perbe fogni. Az egyik munkásnak, Nagy Józsefnek az édes­anyja és szép nagy leányhúga jött be ma a szerencsét­lenség hírére és ráborultak a rettenetesen el­torzult holttestre. A Teres Jánosné öt gyerme­ke ott sir a darabokra tépett holttest, az anya teteme fölött. Hogy felelős-e valaki ezeknek a boldogtalanságáért, azt igyekezett ma kikutatni a törvény. Kihallgatták a rendőrségnél a tégla­gyár igazgatót, a munkavezetőt, a szerencsétlen munkások társait. Délelőtt megtörtént a tör­vényszéki bonczolás, mely részletesen leírta, hogy milyképen következhetett be a halál és délután négy órakor az ügyészségi vizsgálat tartatott meg. A kihallgatás rendjén Pap János tégla­gyári igazgató (tartalékos honvédhadnagy) azt adta elő, hogy a földmunkálatok köbméterszám­ra vannak kiadva különböző napszámosoknak, kik csoportonként dolgoznak. Egy-egy csoport 9—10 emberből áll, a­kik aztán a földmunkát egy csoportvezető munkás felügyelete alatt vég­zik,­­ a munkafelosztást és a föld miként való levágását előre egymás között szok­ták megbeszélni és a munkát beosztani. őt — úgymond — az előfordult, sajnálat­­raméltó eseményért mulasztás nem terheli, mert ő a munkásokat többször figyelmeztette, hogy a földet ne vágják függőleges irányban, hanem rézsútosan, de a munkások nem hallgattak reá. Inkább szerették függőle­gesen vágni a földet, hogy aztán egész nagy tömeget szakíthassanak le egyszerre, mert így könnyebben tudják kiszámítani, hogy mennyit dolgoztak és könnyebben is dolgozva, kevesebb munkával jelentékenyen több pénzt szereznek, ha a földet aláássák és felülről feszítik. Minthogy a kellő óvintézkedések megté­tettek, a­mi abban állott, hogy vékony réteget sehol sem hagytak a veszélyes szeleknél, még eddig nem fordult elő szerencsétlenség, bár évek óta mindig ily módon vágják a földet. A figyelmeztetés ezúttal is megtörtént s látszó­lag semmitől sem lehetett félni. Minthogy azon­ban a télen a rendkívüli nagy hideg a földtö­meget nagyon megfagyasztotta, s a hirtelen ol­vadás miatt a hóvíz a fagyás által keletkezett repedéseken befolyt, ennek következtében tör­tént a váratlan földcsuszamlás, mely a szeren­csétlenséget okozta. Ezt azonban előre senki sem vehette észre és nem sejtették. A munkáscsoport vezetője, Sztojecz Ven­­czel szintén így vall: ő öt év óta dolgozik a téglagyár telepén a mostani rendszer szerint, de ez idő alatt egyszer sem fordult elő szerencsétlenség. A halott munkásasszony férje Teres Já­nos szintén igy adta elő a dolgot. A szeren­csétlenség történtekor ő távolabb volt, targon­­czájával vive a földet s csak akkor tudta meg­­ a szerencsétlenséget, mikor a föld lezuhant s a­­ gyermekei kiáltoztak: „Anyánk! Szegény anyánk!“ „Oda rohantam — mondja — de már meg volt halva, mire kiástuk.“ A munkaadó felelős a munkások bizton­­í­tóságáért, életéért munkájuk végzése közben. Ez a törvény szabálya. Ily irányban tartotta meg­­ az ügyészség is ma délután a vizsgálatot a szakkértőkkel együtt, kiket ez alkalomra össze­hívott. A vizsgálat további folyamáról tudósí­tani fogunk. — Képkiállitás Kolozsvártt. A képzőmű­vészeti kiállításnak egyik érdekes részletét az a sorozat képezendi, melyet a társulat régibb műlapjaiból bemutat. E műlapok a többszörö­­sitő művészet valódi remekei s évi jutalékul adatnak a képzőművészeti társulat tagjainak, a­kik azokban évi lü­írt tagdíjukat meghaladó ellenértéket kapnak, nem is említve, hogy a ta­gok a sorsolásban is részt vesznek, melyet a társulat több ezer frt érő eredeti olajfestmény­re nézve évenkint tagjai közt rendez. E műla­pok egy része a társulat ügynökénél, Stein Já­nosnál is megtekinthető. Legközelebb abban a helyzetben leszünk, hogy a kiállításban részt­vevő művészek névsorát adhatjuk. — Biró Béla, közszeretetben álló, újon­nan megválasztott plébános tiszteletére F­i­n­á­­l­y Henrik egyetemi tanár vendégszerető há­zánál tegnapelőtt magyaros kedélyű, barátságos vacsora folyt le, a melyen Bi­ró Béla ün­nepelt vendégen kívül részt vettek még: A­l­­bach Géza kir. tanácsos, polgármester,­ne­jével ; Züllich István, Cseh Lajos nyug. bányatanácsos; dr. E­r­ő­d­i Béla tank. főigazgató, nejével ;dr. Szamosi János, Moldován Gergely egyetemi tanárok, nejeikkel : dr. M­á­rf­y I­s­tv­á­n. Természetes, hogy a jókívánságok egész zápora hullott úgy az ünnepelt plébánosjelölt, mint szintén a rit­ka kedves egű házi­asszony fejére, ki első akart hangot adni, magánúton is, azon őszinte tisz­teletnek és nagy szeretetnek, melyben Bíró Béla Kolozsvár társadalmában részesül. A kedélyes estély éjféli órákban ért véget. _ Gyümölcsoltó Boldogasszony. A ta­­...2 ünnepnapja volt. . leg»«P. ^­“Sl­zésének, a növényzet uj életre ébredésének napja. E napon érkezik haza melegebb tájakon a fecske, a pacsirta második hazából, édes ha­zájába. A tegnapi napon már megcsendült a madárdal, s az ünneplő közönség szívesen idő­zött a szabadban, hosszú sétákat téve a napos részeken. Délelőtt a katholikus templomokban szép számban jöttek össze isten­tiszteletre s a délutáni templomozásnak is szép közönsége volt Husvét előtt ez az utolsó ünnepnap volt. — Forinyák Gyula honvéd-altábornagy tegnap este Kolozsvárra érkezett, az itt állo­másozó honvédcsapatok megvizsgálására. Az altábornagy ma megvizsgálta a külközép-utczai laktanyát, a kisebb laktanyákat, tanosztályokat, irodákat, felszereléseket, a legénység ruházatát és mindezeket kellő rendben találta. Ma este az altábornagy Nagyszebenbe utazik. — Közgyűlési meghívó. Az erdélyi gazda­sági­ egylet alapszabályszerű rendes közgyűlé­sét 1890. vasárnap márczius hó 30-án fogja a titkári irodában megtartani, melyre az egylet helyt lakó és vidéki t. tagjai azon ké­réssel hivatvak meg, hogy e kijelölt helyen és időben megjelenni szíveskedjenek. Közgyű­lési napirend: 1. Elnöki megnyitás. 2. Igaz­gató-választmány jelentése az 1889-iki egyleti működésről. 3. Ideiglenes pénztári jelentés az 1889-iki zárszámadásról. 4. Pénztárvizsgáló bi­zottság jelentése és az 1890-iki költségvetés megállapítása. 5. Az irodalmi szakosztály je­lentése. 6. Netáni — tárgyalásra beadott — in­dítványok megvitatása. 7. Ülés bezárta Kolozs­vártt, 1890. márczius 25-én. Az elnökség. — A sikkasztó. Waldkampf E. Teodor, a­ frankfurti sikkasztó nem épen olyan talpig derék ember, mint a­hogy azt ő elhitetni igye­kezett a kolozsvári törvényszékkel, hol mind­untalan a mellett erősködött, hogy ő nem sikkasztott, sőt neki vannak követelései a bank ellenében, a­mely köröztette. A kolozsvári tör­vényszékhez megérkezett a frankfurti állam­­ügyészség átirata, melyben fel vannak sorolva ama dolgok, a­melyek miatt Waldkampfot őri­zet alatt kell tartani. A német vádirat el­mondja, hogy sikkasztott 250.000 márkát, ezenkívül pedig majdnem félennyi adósságai vannak, melyeknek a határideje lejárt. A sik­kasztást, illetőleg pénztárcsonkítást a vádirat szerint, minden kétséget kizáróan ő követte el. Most a bűnügyi eljárás miként való foganatosí­tására teszik meg a kezdeményezéseket. — Miért viszik a leányokat fürdőbe ? A. „Miért utazik oly sok anya leányaival fürdő­be ? —­­ „Ennek okát Ábrahám apánknál kell keresnünk, kit Rebeka is a ku­nál talált szőt házassági alkalomra.“ — Közgyűlése lesz a kolozsvári kereske­delmi és iparkamarának márczius hó 29-én melynek tárgysorozata a következő : I. Jelentés az ügyforgalomról. II. Miniszter úr ö­nmagának leirata az iparhatósági megbízottak választása ügyében. III. Ugyancsak ö­nmagának felszólí­tása egy tükörüveg-gyárnak való alkalmas hely javaslása iránt. IV. Ugyancsak ő­nmaga leirata szállítandó honvéd-bakancsok kiosztása ügyében. V. Ugyancsak ő­nmaga válasza a külföldi ta­nulmányútra tett javaslatra. VI. A „tudósitó iroda“ szervezése ügyében az elnökség jelentése. — A kolozsvári román esperesi ügy megoldáshoz közeledik. Említettük volt egy al­kalommal, hogy ezen állásra Solomon, m.­­ludasi g kath. esperes lett kiszemelve. A kine­vezést azonban nem fogadta el azon oknál fog­va, mert anyagilag sokat vesztett volna. Most, a mint értesülünk, a zalathnai gör.-kath esperes lett Kolozsvárra áthelyezve. — P­o­­dolia Vazul, jelenlegi káplán, ezen állásától végképpen megválik; a reverendát felcseréli az Economus váltótárczájával, melynek vezérigaz­gatója. Ezt igen helyesen cselekszi, mert a re­verenda sehogy sem fér össze a kamatok szá­mításával és az esetleges liczitácziókkal a sze­gény adósok ingó-bingóira nézve. — Szabó Jenő, Kolozsvártt előnyösen is­­­­mert tehetséges ifjú, a kitűnő tudós Szabó­­ Károly fia, a helyi kir. törvényszéknél díjas joggyakornokká neveztetett ki. — Tanonczok az utczán. Nagy a panasz az­­ ipariskolai tanonczok ellen a külközép­ ut­­czában. A fiatalok ugyanis hazamenet esténként különböző testedző sportot gyakorolnak s ezek között kiáltóan kedvelik az ablaktöréseket. Nagy kődarabokkal bedobálják az ablakokat s gyönyörködve az üvegek csörömpölésében, dia­dalmasan száguldanak szerte a csatatéren. A in­tézkedésekről jelentés ment a rendőrséghez, mely ügyelni fog a leventékre. — Öngyilkos asszony. Egy szegény as­­­szony megunta az életét a szénatér­ utczában. Nehezen tudott annyit keresni, a miből megél­hessen s a külünböző bajok özönnel zúdultak a fejére. E­mellett beteges is volt. Tegnap el­határozta aztán, hogy véget vet szenvedéseinek. Az életet hirdető napfény elől bezárkózott szo­bájába, befüggönyözte az ablakokat és felakasz­totta magát. A szomszédok délután 5 órakor értesültek az esetről, mikor az asszony már halva volt. Jelentést tettek a rendőrséghez s Bartha János főorvos kiszállott s a tetemet a kórházba szállíttatta. Az öngyilkos asszonyt Izsákfy Simonnénak hívják. — A talált portéka. Tegnap enyhe márcziusi na­pon, vastag kendőben tipeg be a kapitányhoz Kati néni, a 80 éves czigányasszony. Keserves czigány-far­­gonban panaszkodik, hogy „ebben a nagy hidegben ide becsábította“ a rendőr úr. (Andris tisztelettel meg­jegyzi, hogy ugyancsak beleizzad térde, ökle a nagy csábításba.) — Hát mit csinált kend már megint, vén sárkány?“ — förmedt rá a kapitány. Kati néni félén­ken elő­re valamit a hetedik alsó kendőjéből. — „Ezt a kis haszontalanságot akartam Salamonnak adni z­á­­l­o­g­b­a.“ (A kis haszontalanság egy gyönyörű brilli­­ant-gyűre.) — „Hát azt hiszi kend, hogy a­mit talá­lón­k, azt eladhatjuk, zálogba tehetjük, mi?“ — Ugyan, ugyan édes naccságos uracskám, — szólt vigyorogva — mit is csinálnék mást vele ; vén volnék már én arra, hogy ilyen czifrasággal kényeskedjék.“ A kapi­tány komolyan kezdi magyarázgatni Kati néninek, mi az a talált jószág, mit tesz azt elzálogositani ? De Kati néninek sehogyse megy fejébe bűne, hisz nem lopta ő a gyűrűt! Végre is a türelméből kifogyni kezdő kapitány egy világos hasonlattal akarja meg­értetni Kati nénivel, miért is csábították őt be t­u­l­a­j­do­n­k­ép­e­n. — „Tudja, öreg, hogy kend zá­logba akarta tenni azt a gyűrűt, az épen olyan „mint­ha én kednek a nyakából le akarnám emelni a ken­dőt.“ Megszeppenve fogja egybe kendője két csücskét az anyóka és bizalmatlan tekintetét fölveti a kapitány­ra: — „Talán nem oly ros­ szmvü a kapi­tány ú­r ?“ * Mi készül Tordán? Még alig szabadul­tunk ki a jég közül s már készül valami Tor­dán, olyas­valami, a­mi a jéggel (de már csak a jövő évivel !) szoros viszonyban lesz A­ki leg­többet tud a meglepetésről, a következőke jelen­ti: Lőrincz István ur, tordai sóbánya-hivatalnok uj szerkezetű korcsolyát talált fel, melynek elő­nyei a következők: „A lábat nem kell szíjakkal szorítgatni, miből vértolulás s megfagyás szokott keletkezni; azért a lábbal jegybe van forrva; a lábat nem szükséges feszesen tartani ; természe­tes hajlításaival, mozgásaival lehet vele járni vagy csúszni a jégen, mint a szárazon, mely megintesz egészséges vérkeringés megóvására van, így bát­rabban is vállalkozhatik bárki megtanulásra, vég­re kevesebb a súrlódás s kevesebb erővel na­­gyobb eredményeket lehet elérni versenyeknél, a művészi produkczióknak főleg finomsága nyer vele sokat.“ — Ez a találmány az elmúlt télre lett volna szánva, hanem a terv maga csak a tavasz beköszöntésével domborodott ki a maga teljes tö­kéletességében. "* A katonai hivatalnokok egyenruháza­ta. Ő Felsége, elhatározásával a cs. és kir. ka­tonai tisztviselők egyen­ruházatára vonatkozó­lag a következő változásokat rendelte el: 1. A különböző szakok megkülönböztethetése vé­gett ezentúl a számvevőhivatalnokoknak aliza­­rin-vörös, a pénztár­kezelőknek narancssárga, a gyógyszerész-hivatalnokoknak sötétvörös, az építész-hivatalnokoknak megyszin zsigórzásuk (paroli, passepoil) lesz. 2. Az intendatura-hiva­­talnokok kardjain: 4 cmrel hosszabb lesz a kardbojt, mely egy érczkarikával tokjához köt­tetik, a tok pedig nem fából, hanem bőrrel be­vont bádogból lesz. 3. Az összes katonai hiva­talnokok (kivéve az erdészeti hivatalnokokat) kötelesek az intendatura hivatalnokainak elő­irt változásokat (a 2. pontban említettet is, kard­bojt nélkül) megtenni. Ezentúl csak az inten­datura hivatalnokai viselhetnek kardbojtot. 4. Az ezen változtatásokkal használhatlanná vált egyen­ruházatokat 1892. végéig elviselhetik a katonai hivatalnokok, az első * Nagyszebenben vasárnap nyittatott meg technológiai kiállítás, mely esemény annál örvendetesebb, mivel az ipari téren ez­által nemcsak előmozduttatik a haladás, ha­nem ezáltal lehetségessé tétetik a szegényebb sorsú iparosoknak, hogy szemlélet útján is ta­nulhassanak s képesek legyenek maguknak olya­nokról is fogalmat alkotni, mit különben nem állana módjukban mindig megtekinteni. * A brassói ügyvédi kamar­a közhírré te­szi, hogy Kolozsvári Albert székelyudvar­helyi ügyvéd a kolozsvári ügyvédi kamara te­rületére távozván, lajstromából kitöröltetett. * Áradás. Nem esett egyfolytában a szé­kely földön negyven napig az eső s mégis meg­áradtak a vizek. Az Olt, mely nyáron akkora, hogy a ki úszni akar benne, keresve kell ke­resnie a mélyebb vizet, mint tenger terül el a réten. A Sepsi-Szentgyörgy szélén levő kertek mind viz alatt vannak s ha még tart az áradás, a házakba is benyomul. A K.-Vásárhely felé ve­zető uton két helyt foly keresztül, több száz méternyi szélességben, úgy hogy szekérrel is csak nehezen lehet átjárni. A víz Kilyén köz­ségben már a házakig ért; több családnak ki kellett költöznie , az udvarokban csak lóháton lehet járni. A mult években is volt áradás, de ily­­ nagymérvű­ség az ideje, hogy nem volt. Az a hír, hogy ez még csak egy kis része a csíki viznek. * Egy szép fiatal leány halt meg Csík­szeredában : Veress Lajos elemi iskolai igazgató leánya Berta, a kolozsvári tanítónőképző-in­­tézet másodéves növendéke. Csak 17 éves volt még a jóra törekvő ifjú leányka s élte virá­gában, korán támadta meg a sorvasztó kór a gyógyíthatlan tüdőbetegség. Ezelőtt néhány hét­tel nehéz betegen vitték haza szülei Kolozs­várról, hol huzamos idő óta feküdt, míg e hó 20 án bekövetkezett halálával megszabadult szenvedéseitől. E hó 22-én délután közrészvét mellett temettetett el. Koporsójára a kolozsvári tanítónő képezde ifjúsága szép koszorút he­lyeztetett. * Bácskay Julcsa színtársulata, mely most Szebenben tartja előadásait a közönség általános megelégedése és pártolása mellett, áp­rilis 6 án kezdi meg előadásait Székely-Udvar­helyen. A jó társulat kiváló erőkkel rendelke­zik és a szinirodalom legújabb termékeit fogja a székely-udvarhelyi közönségnek bemutatni. * A Maros állása tegnapelőtt délben 2 méter magasságot ért el. A víz ijesztő gyorsa­sággal nő s folyása rendkívül sebes. Ha pár napig a víz az eddigi mérvben növekszik, ko­moly veszedelemtől lehet tartani. A víz emel­kedését a Csik megyében olvadásnak indult óri­ási hótömegek okozzák. * Deós regale-ügye. Deés város közgyű­lésén élénk vitára adott alkalmat egy tanácsi előterjesztés, mely szerint a birtokosság és a város között az italmérési jog felett létrejött egyezséget a belügyminiszter, az igazságügymi­niszterrel egyetértőleg feloldotta, utóbbi­s a vá­ros érdekeire nézve méltányosabb és inkább meg­felelő egyezség megkötésére utasítván a ható­ságot. A városi főügyész, mint a birtokosság képviselője érdekelve lévén, a tanács vélemé­nyezi, hogy Munteán Ágoston ügyvéd bizassék meg az utóbbi egyezkedési tárgyalások lebo­nyolításával. Ez a regale-megosztási ügy Deés városának valóságos kísértő réme, mint valami lidéretnyomás nehezedik mindenkire. A kérdés egy felebbezés folytán került a belügyminisz­ter elé, a­ki az igazságügyminiszter meghall­gatásával a következő szempontokat jelölte ki figyelembe veendőknek egy újabbi egyezkedés­nél . A város konstitucziója szerint az év leg­jobb három hónapjában az italmérés kizárólag a város által gyakoroltatott. A város öt foga­dójában a birtokosokkal együttesen egész éven át is mérhetett italt. A két előbbi körülmény fi­gyelembevételével történt 1868-ik évben az a megállapodás, hogy a korcsmajog jövedelme ‘/a részében a város, 1/a részében pedig a birtoko­sok között osztassák fel. Az 1871. évi LV. t. sr. 12. §-a rendelkezéséhez képest a közbirto­kosok, ha a közszükségletek fedezésére felaján­lott haszonvételeket visszavenni akarják, köte­lesek a megfelelő fedezetről gondoskodni. Mind­ezeket összevetve, a miniszter nem látja igaz­ságosnak a száraz mathematikai arány felállí­tására fektetett egyezséget. Ezzel szemben Fo­dor Farkas azon javaslatot nyújtja be, mely sze­rint intéztessék felirat a magas kormányhoz, hogy a képviselőtestület és a birtokosság közt a már jogerőre emelkedett határozat alapján meg­kötött bírói békét hagyja jóvá, illetőleg vegye tudomásul, miáltal a hosszadalmas per mindkét fél részéről elkerülhető lesz s ez an­nál inkább óhajtandó, mert a birtokosság a fe­lek közmegegyezése alapján létesült bírói bé­ke pontjaiban körvonalazott igényétől aligha elállana. — Miután Tüzes Karácson által köz­bevetett amaz indítvány felett, hogy a régale­­jogosultak érdekeltségi szempontból a tárgyhoz ne szólhassanak és ne szavazhassanak, az indít­vány elvetésével határozott a gyűlés. Fodor Farkas határozati javaslata fogadtatott el. Hivatalos értesítő. (A „Budapesti Közlöny“-ből.) Megerősítések A vámilletékeknek ezüstben történő fize­tésénél szedendő arany-árkelet 1890. április hóra 18 százalékban állapíttatott meg. A hátszegi magyar dalkör alapszabályai a belügymin. által bemutatási záradékkal elláttattak. Idézések: Udvarhelymegye árvaszéke egy év alatti je­lentkezésre szólítja fel Péter Mártonná, örökösét zsom­bori illetőségű Orbán Mártont. A kézdivásárhelyi kir. trvszék ismeretlen tartózk. Jónás Regina elleni követelés sommás tár­gyalására ápril. 9-ikét tűzvén ki, nevezett ügygondno­kául Fekete Albert ügyvédet nevezte ki. Csődök. A lugosi kir. t.szék Boskovits Zsigmond resiczai lakos ellen a csődöt megnyitván, csődbiztosul dr. Móré Pál kir. t.széki birót, tömeggondnokul dr. Frankl Nándort, helyetteséül dr. Oprea Aurélt nevezte ki. Bejelentési határidő május 2-ika, számolási tárgya­lás május 17-ike. Nagyszebeni Grünberger Salamon csődügyében tömeggondnok s helyettese megbizatásuk­­snkről lemondván, helyettök töm. gondn. Friedmann Arnold, helyetteséül Henrich Gusztáv ügyvédek nevez­tettek ki. Árverés. A medgyesi kir. j biróság m. tkvi hatás. köz­hírré teszi, dr. Bruckner Vilmos ált. képv. szász egye­tem végrehajtainak Heidendorf Károly elleni 621 frt 67 kr. és jár. ir. ügyében az árverés ápril 16-án d. e. 10 órakor tartatik meg a tkvi hivatalban, Medgyesen. Hirek a nagyvilágból. — A 2óna emléke. A kereskedelmi mi­nisztérium tisztviselői Baross Gábor nevenapján érdekes emléktárg­gyal lepték meg miniszte­rüket. Egy ritka szép kivitelű ezüst­doboz fedelén földgömb mellett álló allegorikus alak kis szépmivü ezüst keretben tartja az első zónajegyet, melyet a szakaszdíj-szabás életbe­léptetésekor elsőnek adtak ki. A kis szekrény­ben az erről kiállított hivatalos okmány van elhelyezve. Az első jegyet a mult év július 31-éről augusztus 1-jére forduló éjjel három perczczel éjfél után Dráva-Szarvason indult személyvonathoz adták ki, a jegy II. osztályú zónajegy Priglevitza-Szt­ Ivánra; a távolsági forgalomban a második zónára szól és a­ki akkor használta, éjjel a vonattal Duna-kompon is átszállt. A jegyet a rendeltetési állomás szolgáltatta be. A doboz történelmi nevezetes­ségű jegyet rejtő négy oldala gyönyörű dom­borműt mutat, az egyik hosszoldalon egy vasúti menetet, a másikon egy gőzhajót, azonkívül pedig egy-egy oldalon a postatávirda s végre a kereskedelem különböző­ jelvényei vannak feltüntetve. A minisztert, ki a nagy reformmű­vére emlékeztető szép műtárgyat dolgozószobá­jában találta hivatalba értekeztekor, tisztvise­lőinek e figyelme kellemesen lepte meg. Márcziu- Görgényből. Görgény-Szent Imre. márcz. 25 A görgény-szentimrei ev. ref. egyháznak a napokban megtartott nagy gyűlése tárgysoroza­tának különösen két pontja által vált méltó­vá arra, hogy egyházunk történetében előkelő helyet foglaljon el Mielőtt azonban ezt köze­lebbről megismertetném, legyen szabad nekem a görgény-szentimrei ev. ref. egyház történeté­ből, a lehető röviden, egyetmást elmondani. A mint az egyház birtokában levő kegy­szerek bizonyitják, a görgény-szentimrei ev. ref. egyház egyike a legrégibb egyházaknak. Kegy­szerei közül legrégibb egy 1619-ből „Görgény- Szent-Imre és K. M.“ felirattal ellátott árva- Csornosztó-pohara, és ezen kívül az 1663-ik éven kezdve, az értékesebbnél értékesebb kegy­szereknek több példánya, melyeken többnyire Balog Máté és neje Tisza Anna neve ol­vasható. Az 1646-ik évből I. Rákóczy György erdélyi fejedelem ajándéka egy 12 mázsás ha­rang „ . . . usibus eccl. gorgeniensis“, mely máig is meg van és hirdeti a Rákóczyak egy­kori dicsőségét. A görgény-szentimrei ev. ref. egyház leg­szebb napjait nemzeti fejedelmeink korában él­te, kiknek bőkezűsége az egyház jövőjét is igyekezett biztosítani. A nemzeti fejedelmek megszűntével azonban nem csak maga a község, de a fejedelmek pártfogása mellett keletkezett és fejlődött egyház is — caknem mindent veszített. A megpróbáltatások napjai egymá­­­ték. Az alapítványok, melyek az egyház­­ sáját voltak biztositandók, a görgényi ura­lom uj birtokosai által rendre-rendre megszü tettettek, sőt még ingatlan birtoka is megnyir­báltatott s hogy egyházunk ennek daczára mai fentartotta magát, az bizonyára csakis papjai­­­nak buzgósága s híveinek igazi vallásos érzü­­­lete által vált lehetővé. E két hatalmas erő eszközölhette csak, hogy a minden oldalról meg­támadott egyház nem csak szellemileg, hanem­ anyagilag is emelkedett s fenállását nem csal a jelenre, de a jövőre nézve is biztosította. Az 1863-ik évben kepeváltsági alapú magtár alapittatott, mely ~ midőn jelenlegi lelkész, tiszt. Székely Ferencz, ez egyház pap­jául az 1865-ik évben megválasztatott — 41 véka szemes és 20 véka esős ten­­g­e­r­i­b­ő­l állott, s ez is meglehetős zilált ál­­lapotban. Az ifjú lelkész fiatal erővel és lelke­­sedéssel fogott a magtár, mint kepeváltság alap kezeléséhez s a pontos, hű és lelkiismere­tes kezelés 25 év alatt oda fejlesztette a kicsiny alapot, hogy egyházunk kepevál^ alapja ma már 8000 (nyolczezer) for­t­e­s­z. Ily tekintélyes összeggel rendelt­­­e egyházunk, a részleges kepeváltság fogy­ er^­­tásáért kérelmezett a mélt. állandó i$g a tanácshoz. E kérelmünkre az óhajtott haza­­meg is jött s ennek tudtul adására talál, meg egyházunk nagy gyűlése, melyről e­ köz­lemény elején említést tevék. A napokban tartott egyházi nagy­gyűlés tárgysorozatának egyik fontos pontja tehát az igazgató-tanácsnak fent emlitett s a részleges képeváltság megengedésére vonatkozó átirata volt. Az átirat, mely által híveink egy tetemes tehertől mentesittettek s mely valóban, épen a tizenkettedik órában jött, általános örömmel, igazi lelkesedéssel fogadtatott a hívek által, kik — Pallós Albert indítványára — lelkészük­nek, mint a kinek lelkiismeretes, odaadó és fá­radságot nem ismerő buzgalma tette lehetővé, hogy a kepeváltsági alap ily tekintélyes ös­­­szegre szaporodott s hogy a hívek ennek foly­tán megérhették a részleges kepeváltság okozta nagy örömet is, jegyzőkönyvileg hálás köszöne­tet mondott. A nagy­gyűlés tárgysorozatának másod­ik nevezetes pontját­a még 1760-ban épült s a­"iL óta semmi belső javításban nem részesült tem­­­plomunk kijavításának és belfelszerelésének, továbbá a még 1728-ból származó orgona ujj? felcserélésének kérdése képezte. E valóban fontos és már teljesen elodá­hatatlan kérdés megvalósítása mindnyájunk“ gondolkozóba ejtett, főleg midőn megtudta hogy egyházunk e czélra az 1400 irtot meg­haladó szükséglettel szemben csak­i­s 227 írttal rendelkezik. Úgy látszik azonban, hogy ama divatos szólásmód, mintha ma már a vallásos érzés, a vallásos ügyek iránti lelkesedés a hívek lel­kéből kihalt volna, nem egyéb puszta divatos szólásmódnál, miután épen a meleg vallásos érzés s a vallásos ügyek iránti igazi lelkese­dés adta kezünkbe ezen egyházunkra nézve fontos kérdés megoldásának kulcsát azoo.ț. ^ kézhez, melylyel a kitűzött czélt jogbiztoss­gv megvalósíthatjuk. László Miklós ur, egyháza 3 nak eddig is lelkes patronusa, tudva, templomunk kijavítása és belfelszerelése — csupán közbiztonsági szempontból is — to­vábbra elodázhatatlan, azt indítványozta, hogy a templomunk helyreállítására és belfelszere­­­lésére szükséges összeg részben való pótlására, vegyen kölcsön az egyház saját kepe válsági alapjának tartaléktőkéjéből 1000 frtot, a többi még hiányzó összeget pedig könyöradományok­­ból gyűjtse össze; a kölcsönvett 1000 kamatos­ kamatostók­ visszafizetésének biztosit? frt< sára pedig alakíttassák egy uj magtár, melyet alapjára ő 140 véka (28 hektoliter) ten­"' ^ ajánl. — Talán mondanom sem kell, hqffi — indítvány lelkesedéssel fogadtatott s hogy az­­ ajánlásban László ur nem maradt egyedül Alig telt el egy óra s már 230 véka tengeri és 17 frt 50 kr adomány jött be az uj magtár alapjára, melyre az adományok még mind foly­nak, miáltal lehetővé van téve, hogy templo­munkat helyreállítsuk s a kölcsönt 5—6 év múlva nemcsak visszafizetjük, de e magtár­alapban még egy oly alapot is nyerünk, mely­ből idővel tornyunkat is felemelhetjük s a rozzant papi­ lakot is ujjal cserélhetjük fel. Ha lehetséges volt 49 véka tengeriből 25 év alatt, lelkiismeretes kezelés mellett 8 ezer forintot teremteni, miért ne lehetne 230 véká­ból, rövidebb idő alatt, ugyanily kezelés mellett ugyanily összeget összehozni? Ugyancsak a fennti indítvány alapján, a jelzett czél elősegítésére, kérések küldettek egy­házunk részéről ő Felségéhez s egyházunk két lelkes kegyurnőjéhez, özv. gróf Teleki Domo­­kosné és özv. gróf Bethlen Istvánná sz. gróf Teleki Hona ő méltóságaikhoz. A görgény-sztimrei ev. ref. egyház — mely­nek hivei idők folytán, különféle csapások és mostoha viszonyok nyomása alatt nagyon elszegényedtek — hosszú időn át s még ma is a magyar nemzetiségnek, a magyar hazafias érzés ápolásának egy erős oszlopa itt, ezen idegen nemzetiségektől környezeti szigeten. Hivatását úgy egyházi, mint magyar nemzeti szempontból is mindég becsülettel töltötte be, és a mi fő: a nélkül, hogy fe­nál­l­ás­á­­nak egész ideje alatt b­árhová is segélyért fordult volna. Saját erejéből tartotta fenn magát, és saját­­ erejéből igyeke­zett magtár-alapjával magának biztos jövőt te­­­­remteni. Ily körülmények közt erősen his­szük, hogy úgy a mélt. áll. igazgató-tanács, mint má­sok részéről is, most, midőn e segélyre való­ban rászorult, egyházunk nem fog magára hagyatni. P A­ rt Felelős szerkesztő: PETELEI ISTVÁN. Kiadó: AJTAI K. ALBERT. in

Next