Kolozsvár, 1890. január-június (4. évfolyam, 1-146. szám)
1890-06-03 / 124. szám
1 V-ik évfolyam. 1890. FŐTÉR 7. SZ SZENTKERESZTI-HÁZ A lap szellemi részét illető minden közlemény ide intézendő. KÉZIRATOK NEM ADATNAK VISSZA. Megjelenik a lap minden nap, az ünnep- és vasárnapok kivételével. Névtelenül beküldött közlemények tekintetbe nem vétetnek. Kolozsvár, kedd, június 3. Kiadóhivatal: BELKÖZÉP-UTCZA 4. SZÁM. ELŐFIZETÉSI DIJAK : Egy az évre...................16 frt. évre........................8 frt. Negyedévre....................4 frt. Egy hóra.......................1 frt 60 kr. Egy szám ára 6 kr. HIRDETÉSI DIJAK: Ebr Q cm- tér ára, Ciceró betűből, 4 kr. Petitből 8 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. Nyílttér sora 25 kr. 124. szám. .............. ..................................... INSULTUS A HÁZBAN. Kolozsvár, junius 3. Alább megtalálja közleményeinkben az olvasó mindazt, ami a Házban tegnap történt botrányos inzultusra vonatkozik. Az egészt a Házban az ellenzéknek egy kis sport; akiket a durva és igaztalan támadás ér, azoknak egy keserűség; nekünk a közönségnek csomó egy jókora tanulság. Az ellenzéknek hajsza kell. Ez most ott politikai alaptétel. Diszeditálni kell a kormánypárti képviselőket. A nemzet előtt demonstrálni kell, hogy a szűzies erkölcsök és hazafias érzület termőföldje egyedül az ellenzéken van. Túl dudva terem és ártalom tenyészik. Erre a czélra minden eszköz jó. Szemébe kell vágni valamely gyanút az első kormánypárti képviselőnek, akit ember előtalál. És persze az ország előtt. Hadd tisztázza magát az illető. És ha olyan tiszta a ráfogott a vádtól, mint a frissen hullott hó a piszoktól — mindegy. Az ilyen dolgoknál mindig az első szó ér a legtöbbet. Elég sok komisz hajlamú ember van a világon, aki szívesen elhisz mindenféle czudarságot akárkiről. Valakire azt mondták, hogy lopott? Bizonyos gyanúval néznek rá sokan, minthogy már gyanús az is, ha valakiről ilyet mondani lehet. És míg a második szót: a védekezést, a visszautasítást, a megbántott felháborodott léleknek keserű kitörését elfelejtik, annyi megmarad egy csomó léha embernek az emlékezetében, hogy az illetőt valaha egy nehéz váddal illették. És csak ennyi kell az ellenzéken. Egy pár emberrel kevesebb van a kormánypárton, akinek a tisztaságában mindenki feltétlenül megbízik. És ezért a szólért rontgáják a magyar parlament tisztességét és érintik gonosz kézzel a magán karaktert. És milyen uton, és mennyi czinizmussal. Mint ahogy az isten háza sincs megvédve attól, hogy bele ne másszék egy béka — úgy a magyar parlamentbe is becsúszott egy szerencsétlen pillanatban egy szerencsétlen hirű ember: Csatár. Mindenki sajnálta a gyászesetet. Ez az ember olyan, hogy szidni sem lehet. Ez egyenesen egy szomorú történet. Azonban jött idő, mikor a parlamentben úgy fordult a dolgok sora, hogy Csatárnak is megjött az ideje. Az ellenzéken olyan hang használata láttatott jónak, mely szórul-szóra egygyezett a Csatáréval. És megtagadták bár, de használták. Senki se gondolta azonban, hogy valaha az erkölcsök megjavításának eszközlésére indítandó harczban őt válassza az ellenzék kapitányául. Hogy mindenre vállalkozik az persze természetes. S így történt tegnap, hogy ezt az embert ráeresztették, Hegedűs Sándorra és Sigmond Dezsőre. Mindjárt a forrás is kibuggyant a honnan merített Csatár ur. A hazafias és szűz ellenzék egyik oszlopos férfia Kaas br. látta el Csatárt a tudás malasztjával. A hangos szavú bárónak derogált az, hogy ő kenjen valami piszkot tisztességes emberekre. Egyszer az ízlése is jobb, másszor: többet is tart a maga tisztességére. Hanem mindeneken felül állanak a pártérdekek. Ha két kormánypárti képviselőt meg lehet hurczolni egy részgyanúval hát ez csak megér egy kis fáradságot. . Csatár úr felállott és elmondta, hogy a képviselők közül némelyek consorciumot alakítanak a regale kiaknázására, tehát az állam megcsalására. Kettőt meg is nevezett a közerkölcsök védő hadseregének ez előretolt bástyája. Kettőt, két kormánypárti képviselőt. (A kérdés az, hogy épen úgy megnevezett volna-e két ellenzéki képviselőt is? ha esetleg több kompromittálót is tud vóla róluk és bizonyosabban is tudja, mint ahogy ezúttal tudta?) Az egyik megnevezett Hegedűs Sándor volt. Jelen volt az ülésen. Az előadói székben ült. Ez a durva insultus felháborította és felállott és visszaverte a gyanúsítást olyan erővel, amilyent ez a vád megérdemelt. S nemcsak visszautasította, a mivel érinteni merték, de egyenesen megnevezte a forrást, amelyik a Csatár úr csúf száján keresztül bugyogott ki — az igazi nevén. S ekkor Kaas úr nyílt meg nyilvánosan. Ajánljuk mindenkinek, hogy olvassa el a beszédét alább. Szép látni azt, mint kapaszkodik mende-mondákba, amelyeknek igazságát ő maga is megtagadja; állít dolgokat, amiknek a magyarázatát ő maga megadja; vádol és véd ugyanakkor; kimagyaráz és bemagyaráz. Hát a dolog érdemére nézve itt nem szólunk semmit. Megadja arra a felvilágosítást Sigmond Dezső, ha helyesnek látja. Megadta egy részben maga Kaas báró. Mi mindnyájan ismerjük is őt és nekünk nem kell bizonyítani azt, hogy semmi olyat nem tud tenni, a mi magyarázatra szorulna. Hanem helyes megmondanunk azt, hogy a heczcznek ama módjától, a melyiknek egyik kivirágzása a tegnapi insultus, megbotránkozással fordulunk el. Ha van valakinek valami kifogása a parlament valamelyik tagja ellen, ám mondja azt el a Ház előtt. Hogy az a testület, mely a mindnyájunkra kötelező törvényeket hozza, tiszta és érinthetetlen legyen, az mindnyájunk közös érdeke. Aki fontos, azt onnan ki kell taszítani. Mindnyájunk képét viselik, tisztességükről joggal vonhatnak következtetést az ország tisztességére. Mert közülünk a legjobbakat bíztuk meg bennük, hogy minket képviseljenek. De az aztán kifogás legyen. Világosan igazolt vád. Félreérthetetlenül erős állítás, ami egy férfi karaktert egészen érdekel és lehetetlenné tesz azon a helyen. Hanem ezek a lesből való támadások, gyanúsítások, árnyverések — tisztán pártpolitikai szempontból a milyen könnyelmű, ép oly gonosz dolgok. A férfi tisztaság e kétséges megtámadása — az egész parlament tisztességének a rovására megy. Ez pedig nagy érték. A ki nem tudja megbecsülni — az nem való arra a helyre. (Kolozsvár, jún. 3.) Az országházból. A képviselőház tegnap általánosságban elfogadta az italmérési jövedékről szóló novellát s a részletes tárgyalás folyamán a 8-ik szakaszig jutott. Az általános vitában Szalay Károly, Csatár Zsigmond és Kaas Ivor szóltak a javaslat ellen, melynek előnyeit Kricsfalussy Vilmos és Wekerle Sándor pénzügyminiszter velős argumentáczióval mutatták ki. Tárgyalás közben Csatár Zsiga rendezett egy kis hecczet, melynek értelmi szerzőjeként csakhamar lelepleződött Kaas Ivor báró. A botrányos inczidensről lapunk más helyén szólunk bővebben; itt csak arra a „taktikára“ akarunk rámutatni, melyet szégyenlősebb becczmájszterek követnek a képviselőházban. Például: Kaas Ivor báró azt tartja, hogy neki több oka van szemérmesnek lennie, mint Csatár Zsigának. Tehát a vén sün fülébe súg egy pletykát, melyet a kevésbbé rátartós Zsiga úr aztán világgá bocsát. Budapest belváros képviselője (Deák Ferencz mandátumbeli utódja) aztán kényelmes maszk alatt örvendez az általa kezdeményezett vak támadásnak. Hanem ez egyszer Kaas Ivornak felelni kell. A pletyka inditóját csakhamar megnevezték s a báró ur kénytelen volt beismerni, hogy ő a komponistája Csatárnak s kénytelen volt mentegetőzni a botlásért. A lesből és durván intézett támadás alkalmat adott Hegedűs Sándornak, hogy a pletykázókat olyan kemény leczkében részesítse, amelyet nem egyhamar fognak elfelejteni. Kricsfalussy és Wekerle pénzügyminiszter kijelentései pedig — sőt még Kaas Ivor mentegetőzése is — egész világosan bizonyítják, hogy Sigmond Dezsőnek nincs is szüksége védekezni egy ráforgás ellen, mellyel merőben alaptalan gyanú’ba akarták keverni. (Budapest, jun. 2.) A képviselőház munkarendje. A képviselőház mai ülésének elején felszólalt Szapáry gróf miniszterelnök és a következő előterjesztést tette: Azt hiszem, a t. ház szükségesnek fogja tartani, hogy elősoroljam azon tárgyakat, amelyeknek elintézését a kormány még a nyári szünidő bekövetkezése előtt kívánná. Ezen tárgyak elsősorban azok, melyek már most is napirendre vannak kitűzve, nevezetesen: „ Az italmérési jövőkről szóló XXXV. t.-cz. némely határozmányainak kiegészítéséről“ czímű törvényjavaslat, a pénzügyi bizottság jelentése „az elkésve, illetőleg szabálytalanul bejelentett italmérési jogok kártalanítása tárgyában“, „az 1887. évi közösügyi leszámolás“, az igazságügyi bizottságnak jelentése „a kir. törvényszékek és kir. járásbíróságok székhelyeinek és területeinek meghatározásáról“, a közgazdasági bizottság jelentése „a Galicziába behozandó árpa, zab, tatárka és rozs után járó vámoknak ideiglenes hatályon kívül helyezése iránt“, a pénzügyi és közlekedésügyi bizottság jelentése „a magyar északkeleti vasút-részvénytársaság vasútvonalainak beváltásáról“, ugyancsak a pénzügyi és közlekedésügyi bizottság jelentése a „győr-sopron-ebenfurti vasút-részvénytársaság némely ügyeinek rendezéséről“, a pénzügyi és közlekedésügyi bizottság jelentése „a pozsony-szombathelyi helyi érdekű vasút engedélyezése tárgyában“ és még öt vicinális vasútra vonatkozó jelentés. Ezen említett tárgyakon kívül a kormány más tárgyat előterjeszteni nem kíván, ezeknek befejezését azonban még a nyári szünidő beállta előtt óhajtaná. Kérem ezen előterjesztésemnek tudomásul vételét. (Helyeslés.) A miniszterelnöki előterjesztés tudomásul vétetett. JÓ LECZKE, Kolozsvár, junius 3. (Sz.) Olvasóink is tudják, hogy Budapestről szétküldözött fölhívásokkal, néhány vállalkozó szellem pár hónapja nagy zajjal gyűjti az észak-németországi tájakra teendő kéjutazáshoz a résztvevőket, amivel, természetesen, együtt jár, hogy a rendező urak a vasúti vállalatokkal, az utasok ellátására alkalmas üzletemberekkel, a megállásra kijelölt városok elöljáróságaival érintkezésbe tették magukat s így a kirándulás tervének nem csak itthon terjedt híre, hanem a külföld illető részeiben is. A dolog idáig egészen egyszerű magánvállalkozás, a rendezők és az utazók privát ügylete s amennyiben egyikmásik szerződő fél nyer, vagy veszt az alkun, ő lássa. Csakhogy a rendező urak nem állanak meg a magánüzlet e természetes határainál, hanem, mind az itthoni reclam, mind a külföldi kedvező fogadtatás kedvéért, mintegy nemzeti színezetet adnak a dolognak, a magyar írók és művészek körének formáját hangoztatják , így akarják biztosítani maguknak az itthoni fizető közönség minél nagyobb számát, valamint a külföldi szereplés kivát fónyát. Természetes, aztán, hogy az illető külföldi körök, a hatóságok és hírlapok, olyan állást foglalnak el e kiránduló társaságokkal szemben, a minő indulattal általán a mi nemzetünk és államunk iránt viseltetnek s épen nem lehet csodálkozni, ha a mai sajtóviszonyok közepette, ezúttal is akadnak hírlapok, amelyek fölhasználják az alkalmat, hogy irántunk, fajunk és közállapotaink iránt táplált koszúságuknak kifejezést adjanak. S csakugyan, a Kreuzzeitung, Volkszeitung s más kisebb jelentőségű alapok, egész hadjáratot indítottak nem a kirándulók, hanem Magyarország ellen, azok miatt az előkészületek miatt, amelyekkel például Berlinben az utazó társaság fogadása kedvéért többen, élükön a berlini főpolgármesterrel, mostanában foglalkoznak. Most, aztán, ennek láttára, az Egyetértésnek, a Pesti Naplónak szintén fölnyílt a szeme s a honi vállalkozó uraknak, utólagos bölcseséggel, ugyancsak adják a tanácsot, hogy ejtsék el az egész vállalatot, mintsem, hogy a magyarságnak ismét oly kellemetlen kitüntetést szerezzenek, mint, néhány éve, a magyar lövészek drezdai szereplése alkalmával kelle szenvednie. Azt hisszük, ez így és most praescribált orvosság roszabb lenne a betegségnél is. Ha a vállalkozó rendező urak nem az utazó társaság kedvéért és saját kárukkal folytatják ez üzletet, az előkészületeket már abban nem hagyhatják , ha abbanhagynák is, további botrányokra lehetne kilátás —az illető német lapok és közönségük nagy gyönyörűségére, kárörvendezésére. Éves játékba már egyszer belekevert magyaraság nevének ugyancsak részszolgálat volna téve. E helyett, tehát, legalább annyi hasznot kellene ez esetből vonnunk, amennyit ezek után lehet — okulást jövőre. Bezzeg az Egyetértés, a Pesti Napló és társaik szakadtig húzták a reklám harangját a múlt évi turini és párisi kirándulás alkalmával: a hétszázötven kizsebelt, meggyötrött utazót a magyar nemzet képviselői képében dicsőítették, képben, emlékalbumban bámulták, utazásukból saját pártczéljaikra tőkét kovácsoltak, sőt a szóldal egyik vezérférfia rágalmazó ferdítésre vetemedett, úgy, hogy a legilletékesebb helyről kelle a czáfolatot zsebre raknia. A tavalyi utazást rendező urak, aztán, a múlt évi nyereségtől buzdítva, ez idén is a magyarság nevében folytatták reklámjukat mint tavaly Olaszés Francziaországban a magyarság, most Németországban híresztelték a „szövetségesek“ érkezését, holott a hármas békeszövetségnek ez azer vállalattal épen semmi köze, s az Egyetértésnek, a Pesti Naplónak, meg társaiknak csak most, utólag jut eszébe, hogy fajunk nevét nem tanácsos ily vállalatokkal hozni összeköttetésbe. Nekik, különben, a belföldi politika kérdéseiben is rendes szokásuk, hogy a nemzet nevében szeretik véleményüket, javaslataikat árulgatni, 8 míg szemüket az irántunk ellenséges német lapok föl nem nyitották, ezúttal is ajánlgatták nagyban a rendezők idei üzletét, a jámbor magyarnak. Vajda a jámbor magyar is, meg ők is tanulnának valahára legalább a maguk kárán. Csatár és Kaas. Kolozsvár, jun. 3. Csatár Zsiga és Kaas Ivor összebeszéltek a képviselőház tegnapi ülésén és rendezték — a regále-vita alatt — a következő jelenetet : Csatár Zsigmond azt hiszi, hogy a kormány az egész törvényjavaslatot egyes képvisőkből alakult consortiumszerű bérlő-társaságok kedvéért készítette. Ilyen bérlő-társaságok van Máramarosban, hol az egész megye regáléját kibérelte, ebben benne van Sigmond Dezső képviselő is. (Felkiáltások : Kik még ?) Az a hir járja, hogy Hegedűs Sándor is benne van. Hegedűs Sándor előadó : Hazugság ! (Mozgás.) Elnök: Én a képviselő úr eddigi beszédében már két oly megjegyzést hallottam, melyeket, mint e ház elnöke, észrevétel nélkül nem hagyhatok. Először is azt mondja, hogy képviselőkből alakult volna egy consortium, melynek érdekét szolgálja ez a törvényjavaslat. Ez, t. ház, oly komoly vád (Élénk helyeslés jobb felől), melyet csak úgy egyszerűen odaállítani nem szabad, mert ez nemcsak azt a képviselőt terheli, aki a képviselő úr szerint hibás, hanem bizonyos fokig érinti az egész házat. (Élénk helyeslés.) Ez az egyik. A másik az, hogy a képviselő úr azt mondja, hogy nem csak az általa megnevezett képviselő úr, hanem hit szerint mások többen, jelesen pedig épen a törvényjavaslat előadója is benne volna abban a consortiumban. Ilyet pedig csak hit szerint mondani valóban lehetetlen (Élénk helyes jobb felől), mert ez az állítás, különösen az előadó arra oly árnyakat vetne, amelyet valaki csak akkor mondhat el, ha azt hiteles okmányokkal is be tudja igazolni. (Élénk helyeslés jobb felől.) Kérnem kell tehát a képviselő urat, hogy ilynemű állításoktól tartózkodjék s itt e házban semmi szin alatt se gyanúsítson senkit, ha csak tökéletes bizonyossággal nem tudja (Általános helyeslés.) Hegedűs Sándor előadó feláll s szólani akar. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Most nem lehet.) Beöthy Ákos: Joga van hozzá! Elnök: Az előadó úr Csatár beszéde után fog nyilatkozni. Csatár Zsigmond még egy fél óráig beszél, végül kijelenti, hogy a javaslatot nem fogadja el. Hegedűs Sándor előadó: T. ház! Szeméyes kérdésben kértem szót. (Halljuk ! Halljuk !) Ha Csatár Zsigmond úr e házán kívül azt mondaná rólam, hogy okmányhamisító vagyok, hogy özvegyeknek és árváknak pénzét raboltam el, akkor sem szólalnék fel, mert akkor sem rólam hinnék ezt el, de miután e házban hozott elő oly vádat, amely nézetem szerint az előadói székkel egyáltalában össze nem fér, kötelességem egész határozottsággal azt a vádat visszautasítani. (Helyeslés.) Csatár Zsigmond képviselő úr azt állította, hogy ő azt hallotta s ha hallotta, bizonyosan egy ő szerinte hiteles embertől hallotta, mert annyi tisztelettel tartozik a képviselőház iránt, hogy nem szavahihető s komoly embereknek beszéde után a házban nem hoz elő mindenféle mende-mondát, de hát azt hallotta, hogy én egyik regale-bérletnél „stiller compagnon“ lennék, tehát anyagilag, vagyonnal érdekelt fél. Kijelentem a t. ház előtt és felkérem a képviselő urat, mondja meg annnak, akitől hallotta, hogy ez merő hazugság. (Helyeslés jobb felől.) Csatár Zsigmond: Örülök rajta. Hegedűs Sándor előadó: Felajánlanak nekem stiller compagnonságot itt is, ott is az bizonyos; de jegyezze meg a képviselő úr, hogy épen azért, mert üvegfedél alatt működöm és oly helyet foglalok el, hová az árnyéknak még csak nyoma sem szabad, hogy férjen (Helyeslés) : akarom, hogy minden krajczár, amelyet keresek, nyilvános számadáson menjen keresztül és ha akármit szerzek, legyen meggyőződve a képviselőház, az háromszor meg van keresve, nem pedig alattomos megvesztegetés útján, mely hozzám nem fér. (Helyeslés jobb felől) és provokálom a képviselő urat, ha már oly szimatoló természetű, menjen és szimatoljon tovább , ne elégedjék meg azzal, hogy annak a kitől hallotta, azt mondja, hogy hazudott, hanem folytassa a nyomozatot tovább, hogy az honnan és kitől hallotta, és ez után haladjon mindaddig, amíg valami szimatot érez ; nyomozzon mindaddig, mert biztosítom, semmit sem fog találni, de erre felhatalmazom s nyilvánosan provokálom, mert nem akarom, hogy valaki, — még a képviselő úr sem, pedig az nagy szó, — e tekintetben ilyent elhigyjen (Helyeslés a jobb oldalon.) Csatár Zsigmond nem érti Hegedűs haragját, hiszen ő azt hozzávetőlegesen mondotta. De ha nincs érdekelve az előadó úr, akkor alig 15 percre miért írt levélkét egy képviselőhöz, hogy a szólót ne informálja. Hegedűs Sándor előadó : Bocsánatot kérek te hát, hogy kénytelen vagyok még egyszer felszólalni, de ily kérdésben egy szót sem hagyhatok válasz nélkül. A képviselő úr azt mondotta: ha nem vagyok érdekelve, miért írtam azt a czédulát ? Szerencsére itt van még Kaas képviselő úr, akinek azt írtam. Ő ide jött a szószékhez és azt mondta: „Bereg megyében beszélik, hogy egyes képviselők érdekelve vannak a regále-bérletben.“ Az én nevemet említette. Én aztán látva, hogy Csatár Zsigmond úrral hosszasabban beszél, írtam neki egy tréfás czédulát, körülbelül e szavakkal:„Gratulálok, hogy nem csak engem, hanem Csatár Zsigmond urat is informálod“ (Derültség.) Ebből tehát láthatja a képviselő úr, mennyire vagyok e kérdésben érdekelve. (Helyeslés jobb felől) Kaas Ivor br. beismeri, hogy a máramarosi viszonyokról informálta Csatárt. Beismeri továbbá, hogy a máramarosi szerződésnek nem Sigmond Dezső, hanem Sigmond Ákos, a kolozsvári czég másik tulajdonosa van aláírva. Hogy Máramarosban és Bereg megyében is sok panasz volt a regálebérlők ellen azt bizonyítják Kricsfalussy Vilmos és Gulácsi Dezső oda való képviselők is. Kricsfalussy Vilmos: T. ház! Nem volt szándékomban a vitát felszólalásommal feleslegesen elnyújtani, de minthogy meg lettem nevezve és személyesen provokálva arra, hogy nyilatkozzam azon állapotokról, melyek az igent. képviselő úr nézete szerint indító okul szolgáltak arra, hogy ezen törvényjavaslat a ház elé kerüljön, kötelességemnek tartom néhány szóval nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk!) Tény és pedig — hozzátehetem — nyilvánvaló tény, hogy Mármaros megye összes területén a kizárólagos italmérési jogot a Sigmond testvérek czég és Káhán Náthán Sámuel bérbe vették; hozzátehetem még azt is, tehát, hogy Sigmond Dezső képviselő úr annak a czégnek tagja. De hogy ezen mi megróni való van, azzal, azt hiszem, felesleges foglalkoznom akkor, midőn ez január óta mindnyájunk előtt tudva volt és senki ebben incompatibilitást nem talált. Épen ezért magánúton azon kérdést intéztem a t. pénzügyminiszter úrhoz, hogy azt a szerződést, amelyben nem csak jogok vannak biztosítva a regálebérlők részére, hanem, kötelezettségek is a közönséggel szemben, hozza nyilvánosságra amit ő készségesen meg is ígért. Ily körülmények közt mindenki tisztán alkothat magának előre is ítéletet arról: Van-e abban valami megróni való, ha egy képviselő, aki különben szeszgyáros, ilynemű vállalatokba bocsátkozik és mindenki alkothat magának ítéletet arról is, vajjon ebben az esetben az incompatibilitás kérdése mennyiben vethető fel? Azt hiszem hogy az illető képviselő úr sem