Kolozsvár, 1890. január-június (4. évfolyam, 1-146. szám)

1890-06-03 / 124. szám

1 V-ik évfolyam. 1890. FŐTÉR 7. SZ SZENTKERESZTI-HÁZ A lap szellemi részét illető minden közlemény ide intézendő. KÉZIRATOK NEM ADATNAK VISSZA. Megjelenik a lap minden nap, az ünnep- és vasárnapok kivéte­­lével. Névtelenül beküldött közlemények te­kintetbe nem vétetnek. Kolozsvár, kedd, június 3. Kiadóhivatal: BELKÖZÉP-UTCZA 4. SZÁM. ELŐFIZETÉSI DIJAK : Egy az évre...................16 frt. évre........................8 frt. Negyedévre....................4 frt. Egy hóra.......................1 frt 60 kr. Egy szám ára 6 kr. HIRDETÉSI DIJAK: Ebr Q cm- tér ára, Ciceró betűből, 4 kr. Petit­ből 8 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. Nyílttér sora 25 kr. 124. szám. ..............­ .....................................­ INSULTUS A HÁZBAN. Kolozsvár, junius 3. Alább megtalálja közleményeinkben az olvasó mindazt, a­mi a Házban teg­nap történt botrányos inzultusra vo­natkozik. Az egészt a Házban az ellenzéknek egy kis sport; a­kiket a durva és igaz­talan támadás ér, azoknak egy keserűség; nekünk a közönségnek csomó egy jókora tanulság. Az ellenzéknek hajsza kell. Ez most ott politikai alaptétel. Diszeditálni kell a kormánypárti képviselőket. A nemzet előtt demonstrálni kell, hogy a szűzies erkölcsök és hazafias érzület termőföldje egyedül az ellenzéken van. Túl dudva terem és ártalom tenyészik. Erre a czélra minden eszköz jó. Szemébe kell vágni valamely gyanút az első kormánypárti képviselőnek, a­kit ember előtalál. És persze az ország előtt. Hadd tisztázza magát az illető. És ha olyan tiszta a ráfogott a vád­tól, mint a frissen hullott hó a piszok­tól — mindegy. Az ilyen dolgoknál min­dig az első szó ér a legtöbbet. Elég sok komisz hajlamú ember van a világon, a­ki szívesen elhisz min­denféle czudarságot akárkiről. Valakire azt mondták, hogy lopott? Bizonyos gya­núval néznek rá sokan, minthogy már gyanús az is, ha valakiről ilyet mon­dani lehet. És míg a második szót: a védekezést, a visszautasítást, a meg­bántott felháborodott léleknek keserű kitörését elfelejtik, an­nyi megmarad egy csomó léha embernek az emlékeze­tében, hogy az illetőt valaha egy nehéz váddal illették. És csak ennyi kell az ellenzéken. Egy pár emberrel kevesebb van a kor­mánypárton, a­kinek a tisztaságában min­denki feltétlenül megbízik. És ezért a szólért rontgáják a magyar parlament tisztességét és érintik gonosz kézzel a magán karaktert. És milyen uton, és mennyi cziniz­­mussal. Mint a­hogy az isten háza sincs megvédve attól, hogy bele ne másszék egy béka — úgy a magyar parlamentbe is becsúszott egy szerencsétlen pillanat­ban egy szerencsétlen hirű ember: Csa­tár. Mindenki sajnálta a gyász­esetet. Ez az ember olyan, hogy szidni sem le­het. Ez egyenesen egy szomorú történet. Azonban jött idő, mikor a parla­mentben úgy fordult a dolgok sora, hogy Csatárnak is megjött az ideje. Az el­lenzéken olyan hang használata látta­tott jónak, mely szórul-szóra egygyezett a Csatáréval. És megtagadták bár, de használták. Senki se gondolta azonban, hogy valaha az erkölcsök megjavításá­nak eszközlésére indítandó harczban őt válassza az ellenzék kapitányául. Hogy mindenre vállalkozik az persze termé­szetes. S így történt tegnap, hogy ezt az embert ráeresztették, Hegedűs Sándorra és Sigmond Dezsőre. Mindjárt a forrás is kibug­gyant a honnan merített Csa­tár ur. A hazafias és szűz ellenzék egyik oszlopos férfia Kaas br. látta el Csatárt a tudás malasztjával. A hangos szavú bárónak derogált az, hogy ő ken­jen valami piszkot tisztességes emberek­re. Egyszer az ízlése is jobb, másszor: többet is tart a maga tisztességére. Ha­nem mindeneken felül állanak a párt­érdekek. Ha két kormánypárti képvise­lőt meg lehet hurczolni egy rész­gyanú­val hát ez csak megér egy kis fáradsá­got. . Csatár úr felállott és elmondta, hogy a képviselők­ közül némelyek con­­sorciumot alakítanak a regale­­ kiakná­zására, tehát az állam megcsalására. Kettőt meg is nevezett a közerköl­csök védő hadseregének ez előretolt bás­tyája. Kettőt­, két kormánypárti képvi­selőt. (A kérdés az, hogy épen úgy meg­nevezett volna-e két ellenzéki képvise­lőt is? ha esetleg több kompromittálót is tud vóla róluk és bizonyosabban is tudja, mint a­hogy ezúttal tudta?) Az egyik megnevezett Hegedűs Sán­dor volt. Jelen volt az ülésen. Az elő­adói székben ült. Ez a durva insultus felháborította és felállott és visszaverte a gyanúsítást olyan erővel, a­milyent ez a vád megérdemelt. S nemcsak vis­­­szautasította, a mivel érinteni merték, de egyenesen megnevezte a forrást, a­melyik a Csatár úr csúf száján keresz­tül bugyogott ki — az igazi nevén. S ekkor Kaas úr nyílt meg nyilvá­nosan. Ajánljuk mindenkinek, hogy ol­vassa el a beszédét alább. Szép látni azt, mint kapaszkodik mende-mondákba, a­melyeknek igazságát ő maga is meg­tagadja; állít dolgokat, a­miknek a ma­gyarázatát ő maga megadja; vádol és véd ugyanakkor; kimagyaráz és bema­gyaráz. Hát a dolog érdemére nézve itt nem szólunk semmit. Megadja arra a felvilágosítást Sigmond Dezső, ha helyes­nek látja. Megadta egy részben maga Kaas báró. Mi mindnyájan ismerjük is őt és nekünk nem kell bizonyítani azt, hogy semmi olyat nem tud tenni, a mi magyarázatra szorulna. Hanem helyes megmondanunk azt, hogy a heczcznek ama módjától, a me­lyiknek egyik kivirágzása a tegnapi in­sultus, megbotránkozással fordulunk el. Ha van valakinek valami kifogása a parlament valamelyik tagja ellen, ám mondja azt el a Ház előtt. Hogy az a testület, mely a mindnyájunkra kötele­ző törvényeket hozza, tiszta és érinthe­tetlen legyen, az mindnyájunk közös ér­deke. A­ki fontos, azt onnan ki kell ta­szítani. Mindnyájunk képét viselik, tisztességükről joggal vonhatnak követ­­­keztetést az ország tisztességére. Mert közülünk a legjobbakat bíztuk meg ben­nük, hogy minket képviseljenek. De az aztán kifogás legyen. Világosan igazolt vád. Félreérthetetlenül erős állítás, a­mi egy férfi karaktert egészen érdekel és lehetetlenné tesz azon a helyen. Hanem ezek a lesből való támadá­sok, gyanúsítások, árnyverések — tisztán pártpolitikai szempontból a milyen kön­­­nyelmű, ép oly gonosz dolgok. A férfi tisztaság e kétséges megtámadása — az egész parlament tisztességének a rová­sára megy. Ez pedig nagy érték. A ki nem tudja megbecsülni — az nem való arra a helyre. (Kolozsvár, jún. 3.) Az országházból. A képviselőház tegnap általánosságban elfogadta az italmérési jövedékről szóló novellát s a rész­letes tárgyalás folyamán a 8-ik szakaszig ju­tott.­­ Az általános vitában Szalay Károly, Csatár Zsigmond és Kaas Ivor szóltak a javaslat ellen, melynek előnyeit K­r­i­c­s­f­a­­­lussy Vilmos és Wekerle Sándor pénzügy­­miniszter velős argumentáczióval mutatták ki. Tárgyalás közben C­s­a­t­á­r Zsiga rende­zett egy kis hecczet, melynek értelmi szerző­jeként csakhamar lelepleződött Kaas Ivor báró. A botrányos inczidensről lapunk más helyén szólunk bővebben; itt csak arra a „tak­tikára“ akarunk rámutatni, melyet szégyen­lős­e­b­b becczmájszterek követnek a képvise­lőházban. Például: Kaas Ivor báró azt tartja, hogy neki több oka van szemérmesnek lennie, mint Csatár Zsigának. Tehát a vén sün fülébe súg egy pletykát, melyet a kevésbbé rátartós Zsiga úr aztán világgá bocsát. Budapest bel­város képviselője (Deák Ferencz mandátumbeli utódja) aztán kényelmes maszk alatt örvendez az általa kezdeményezett vak támadásnak. Hanem ez egyszer Kaas Ivornak felelni kell. A pletyka inditóját csakhamar megnevez­ték s a báró ur kénytelen volt beismerni, hogy ő a komponistája Csatárnak s kénytelen volt mentegetőzni a botlásért. A lesből és durván intézett támadás al­kalmat adott Hegedűs Sándornak, hogy a pletykázókat olyan kemény leczkében része­sítse, a­melyet nem egyhamar fognak elfe­lejteni. Kricsfalussy és We­kerle pénzügyminisz­ter kijelentései pedig — sőt még Kaas Ivor mentegetőzése is — egé­sz világosan bizonyít­ják, hogy Sigmond Dezsőnek nincs is szük­sége védekezni egy ráforgás ellen, mel­lyel me­rőben alaptalan gyanú’ba akarták keverni. (Budapest, jun. 2.) A képviselőház mun­karendje. A képviselőház mai ülésének elején felszólalt Szapáry gróf miniszterelnök és a következő előterjesztést tette: Azt hiszem, a t. ház szükségesnek fogja tartani, hogy elősoroljam azon tárgyakat, a­melyeknek elintézését a kormány még a nyári szünidő bekövetkezése előtt kívánná. Ezen tárgyak első­sorban azok, melyek már most is napirendre vannak kitűzve, neve­zetesen: „ Az italmérési jövőkről szóló XXXV. t.-cz. némely határozmányainak kiegészítéséről“ czímű törvényjavaslat, a pénzügyi bizottság jelentése „az elkésve, illetőleg szabálytalanul bejelentett italmérési jogok kártalanítása tár­gyában“, „az 1887. évi közösügyi leszámolás“, az igazságügyi bizottságnak jelentése „a kir. törvényszékek és kir. járásbíróságok székhe­lyeinek és területeinek meghatározásáról“, a közgazdasági bizottság jelentése „a Galicziába behozandó árpa, zab, tatárka és rozs után járó vámoknak ideiglenes hatályon kívül helyezése iránt“, a pénzügyi és közlekedésügyi bizottság jelentése „a magyar északkeleti vasút-részvény­­társaság vasútvonalainak beváltásáról“, ugyan­csak a pénzügyi és közlekedésügyi bizottság jelentése a „győr-sopron-ebenfurti vasút-rész­­vénytársaság némely ügyeinek rendezéséről“, a pénzügyi és közlekedésügyi bizottság jelentése „a pozsony-szombathelyi helyi érdekű vasút en­gedélyezése tárgyában“ és még öt vicinális vas­útra vonatkozó jelentés. Ezen említett tárgyakon kívül a kormány más tárgyat előterjeszteni nem kíván, ezeknek befejezését azonban még a nyári szünidő be­állta előtt óhajtaná. Kérem ezen előterjeszté­semnek tudomásul vételét. (Helyeslés.) A miniszterelnöki előterjesztés tudomásul vétetett. JÓ LECZKE, Kolozsvár, junius 3. (Sz.) Olvasóink is tudják, hogy Bu­dapestről szétküldözött fölhívásokkal, néhány vállalkozó szellem pár hónapja nagy zajjal gyűjti az észak-németorszá­­gi tájakra teendő kéjutazáshoz a részt­vevőket, a­mivel, természetesen, együtt jár, hogy a rendező urak a vasúti vál­lalatokkal, az utasok ellátására alkal­mas üzletemberekkel, a megállásra ki­jelölt városok elöljáróságaival érintke­zésbe tették magukat s így a kirándu­lás tervének nem csak itthon terjedt híre, hanem a külföld illető részeiben is. A dolog idáig egészen egyszerű ma­gánvállalkozás, a rendezők és az uta­zók privát ügylete s a­mennyiben egyik­másik szerződő fél nyer, vagy veszt az alkun, ő lássa. Csakhogy a rendező urak nem ál­lanak meg a magánüzlet e természetes határainál, hanem, mind az itthoni re­clam, mind a külföldi kedvező fogadta­tás kedvéért, mintegy nemzeti színezetet adnak a dolognak, a magyar írók és művészek körének formáját hangoztatják , így akarják biztosítani maguknak az itthoni fizető közönség minél nagyobb számát, valamint a külföldi szereplés kivát­ fónyát. Természetes, aztán, hogy az illető külföldi körök, a hatóságok és hírlapok, olyan állást foglalnak el e kiránduló társaságokkal szemben, a minő indulat­tal általán a mi nemzetünk és álla­munk iránt viseltetnek s épen nem le­het csodálkozni, ha a mai sajtóviszo­nyok közepette, ezúttal is akadnak hír­lapok, a­melyek fölhasználják az alkal­mat, hogy irántunk, fajunk és közálla­potaink iránt táplált koszúságuknak ki­­fejezést adjanak. S csakugyan, a Kreuzzeitung, Volkszeitung s más kisebb jelentőségű a­lapok, egész hadjáratot indítottak nem a kirándulók, hanem Magyarország el­len, azok miatt az előkészületek miatt, a­melyekkel például Berlinben az utazó társaság fogadása kedvéért többen, élü­kön a berlini főpolgármesterrel, mosta­nában foglalkoznak. Most, aztán, ennek láttára, az Egyet­értésnek, a Pesti Naplónak szintén föl­­nyílt a szeme s a honi vállalkozó urak­nak, utólagos bölcseséggel, ugyancsak adják a tanácsot, hogy ejtsék el az egész vállalatot, mintsem, hogy a ma­gyarságnak ismét oly kellemetlen ki­tüntetést szerezzenek, min­t, néhány éve, a magyar lövészek drezdai szerep­lése alkalmával kelle szenvednie. Azt his­szük, ez így és most prae­­scribált orvosság roszabb lenne a beteg­ségnél is. Ha a vállalkozó rendező urak nem az utazó társaság kedvéért és sa­ját kárukkal folytatják ez üzletet, az előkészületeket már abban nem hagy­hatják , ha abbanhagynák is, további botrányokra lehetne kilátás —az illető német lapok és közönségük nagy gyö­nyörűségére, kárörvendezésére. Éves játékba már egyszer belekevert magyar­a­ság nevének ugyancsak rész­szolgálat volna téve. E helyett, tehát, legalább annyi hasznot kellene ez esetből vonnunk, a­mennyit ezek után lehet — okulást jövőre. Bezzeg az Egyetértés, a Pesti Nap­ló és társaik szakadtig húzták a re­klám harangját a múlt évi turini és pári­si kirándulás alkalmával: a hétszáz­ötven kizsebelt, meggyötrött utazót a magyar nemzet képviselői képében dicsőítették, képben, emlék­albumban bámulták, uta­zásukból saját pártczéljaikra tőkét ko­vácsoltak, sőt a szóldal egyik vezérfér­­fia rágalmazó ferdítésre vetemedett, úgy, hogy a legilletékesebb helyről kelle a czáfolatot zsebre raknia. A tavalyi utazást rendező urak, az­tán, a múlt évi nyereségtől buzdítva, ez idén is a magyarság nevében foly­tatták reklámjukat mint tavaly Olasz­­és Francziaországban a magyarság, most Németországban híresztelték a „szövet­ségesek“ érkezését, holott a hármas bé­­keszövetségnek ez azer vállalattal épen semmi köze, s az Egyetértésnek, a Pesti Naplónak, meg társaiknak csak most, utólag jut eszébe, hogy fajunk nevét nem tanácsos ily vállalatokkal hozni összeköttetésbe. Nekik, különben, a bel­földi politika kérdéseiben is rendes szo­kásuk, hogy a nemzet nevében szeretik véleményüket, javaslataikat árulgatni, 8 míg szemüket az irántunk ellenséges né­met lapok föl nem nyitották, ezúttal is ajánlgatták nagyban a rendezők idei üz­letét, a jámbor magyarnak. Vajda a jámbor magyar is, meg ők is tanulnának valahára legalább a ma­guk kárán. Csatár és Kaas. Kolozsvár, jun. 3. Csatár Zsiga és Kaas Ivor összebeszél­tek a képviselőház tegnapi ülésén és rendezték — a regále-vita alatt — a következő jele­netet : Csatár Zsigmond azt hiszi, hogy a kor­mány az egész törvényjavaslatot egyes képvi­­sőkből alakult consortiumszerű bérlő-társaságok kedvéért készítette. Ilyen bérlő-társaságok van Máramarosban, hol az egész megye regáléját kibérelte, ebben benne van Sigmond Dezső képviselő is. (Felkiáltások : Kik még ?) Az a hir járja, hogy Hegedűs Sándor is ben­ne van. Hegedűs Sándor előadó : Hazugság ! (Moz­gás.) Elnök: Én a képviselő úr eddigi beszé­dében már két oly megjegyzést hallottam, me­lyeket, mint e ház elnöke, észrevétel nélkül nem hagyhatok. Először is azt mondja, hogy képviselőkből alakult volna egy consortium, melynek érdekét szolgálja ez a törvényjavaslat. Ez, t. ház, oly komoly vád (Élénk helyeslés jobb felől), melyet csak úgy egyszerűen oda­állítani nem szabad, mert ez nemcsak azt a képviselőt terheli, a­ki a képviselő úr szerint hibás, hanem bizonyos fokig érinti az egész házat. (Élénk helyeslés.) Ez az egyik. A má­sik az, hogy a képviselő úr azt mondja, hogy nem csak az általa megnevezett képviselő úr, hanem hit szerint mások többen, jelesen pe­dig épen a törvényjavaslat előadója is benne volna abban a consortiumban. Ilyet pedig csak hit szerint mondani valóban lehetetlen (Élénk helyes jobb felől), mert ez az állítás, különö­sen az előadó arra oly árnyakat vetne, a­me­lyet valaki csak akkor mondhat el, ha azt hi­teles okmányokkal is be tudja igazolni. (Élénk helyeslés jobb felől.) Kérnem kell tehát a kép­viselő urat, hogy ilynemű állításoktól tartóz­kodjék s itt e házban semmi szin alatt se gya­núsítson senkit, ha csak tökéletes bizonyosság­gal nem tudja (Általános helyeslés.) Hegedűs Sándor előadó feláll s szólani akar. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Most nem lehet.) Beöthy Ákos: Joga van hozzá! Elnök: Az előadó úr Csatár beszéde után fog nyilatkozni. Csatár Zsigmond még egy fél óráig be­szél, végül kijelenti, hogy a javaslatot nem fo­gadja el. Hegedűs Sándor előadó: T. ház! Szemé­­yes kérdésben kértem szót. (Halljuk ! Halljuk !) Ha Csatár Zsigmond úr e házán kívül azt mondaná rólam, hogy okmányhamisító vagyok, hogy özvegyeknek és árváknak pénzét rabol­tam el, akkor sem szólalnék fel, mert akkor sem rólam hinnék ezt el, de miután e ház­ban hozott elő oly vádat, a­mely nézetem sze­rint az előadói székkel egyáltalában össze nem fér, kötelességem egész határozottsággal azt a vádat visszautasítani. (Helyeslés.) Csatár Zsigmond képviselő úr azt állítot­ta, hogy ő azt hallotta s ha hallotta, bizonyo­san egy ő szerinte hiteles embertől hallotta, mert annyi tisztelettel tartozik a képviselőház iránt, hogy nem szavahihető s komoly embe­reknek beszéde után a házban nem hoz elő mindenféle mende-mondát, de hát azt hallotta, hogy én egyik regale-bérletnél „stiller compag­­non“ lennék, tehát anyagilag, vagyonnal érde­kelt fél. Kijelentem a t. ház előtt és felkérem a képviselő urat, mondja meg annnak, a­kitől hallotta, hogy ez merő hazugság. (Helyeslés jobb felől.) Csatár Zsigmond: Örülök rajta. Hegedűs Sándor előadó: Felajánlanak nekem stiller compagnonságot itt is, ott is az bizo­nyos; de jegyezze meg a képviselő úr, hogy épen azért, mert üvegfedél alatt működöm és oly helyet foglalok el, hová az árnyéknak még csak nyoma sem szabad, hogy férjen (Helyes­lés) : akarom, hogy minden krajczár, a­melyet keresek, nyilvános számadáson menjen keresz­tül és ha akármit szerzek, legyen meggyőződ­ve a képviselőház, az háromszor meg van ke­resve, nem pedig alattomos megvesztegetés út­ján, mely hozzám nem fér. (Helyeslés jobb felől) és provokálom a képviselő urat, ha már oly szi­matoló természetű, menjen és szimatoljon to­vább , ne elégedjék meg azzal, hogy annak a kitől hallotta, azt mondja, hogy hazudott, hanem folytassa a nyomozatot tovább, hogy az honnan és kitől hallotta, és ez után haladjon mindaddig, a­míg valami szimatot érez ; nyo­mozzon mindaddig, mert biztosítom, semmit sem fog találni, de erre felhatalmazom s nyil­vánosan provokálom, mert nem akarom, hogy­ valaki, — még a képviselő úr sem, pedig az nagy szó, — e tekintetben ilyent elhigyjen (Helyeslés a jobb oldalon.) Csatár Zsigmond nem érti Hegedűs ha­ragját, hiszen ő azt hozzávetőlegesen mondot­ta. De ha nincs érdekelve az előadó úr, akkor alig 15 percre miért írt levélkét egy képvise­­lőhöz, hogy a szólót ne informálja. Hegedűs Sándor előadó : Bocsánatot ké­rek te hát, hogy kénytelen vagyok még egyszer felszólalni, de ily kérdésben egy szót sem hagy­hatok válasz nélkül. A képviselő úr azt mon­dotta: ha nem vagyok érdekelve, miért írtam azt a czédulát ? Szerencsére itt van még Kaas képviselő úr, a­kinek azt írtam. Ő ide jött a szószékhez és azt mondta: „Bereg megy­ében be­szélik, hogy egyes képviselők érdekelve vannak a regále-bérletben.“ Az én nevemet említette. Én aztán látva, hogy Csatár Zsigmond úrral hosszasabban beszél, írtam neki egy tréfás czé­dulát, körülbelül e szavakkal:„Gratulálok, hogy nem csak engem, hanem Csatár Zsigmond urat is informálod“ (Derültség.) Ebből tehát láthat­ja a képviselő úr, mennyire vagyok e kérdés­­­­ben érdekelve. (Helyeslés jobb felől) Kaas Ivor br. beismeri, hogy a má­ra­m­a­r­o­s­i viszonyokról­­ in­formál­ta Csatárt. Beismeri továbbá, hogy a má­­ramarosi szerződésnek nem Sigmond Dezső, ha­­­­nem Sigmond Ákos, a kolozsvári czég má­sik tulajdonosa van aláírva. Hogy Máramaros­­ban és Bereg megyében is sok panasz volt a regálebérlők ellen azt bizonyítják Kricsfalussy­­ Vilmos és Gulácsi Dezső oda való képvise­lők is. Kricsfalussy Vilmos: T. ház! Nem volt szándékomban a vitát felszólalásommal felesle­­­­gesen elnyújtani, de minthogy meg lettem ne­­­vezve és személyesen provokálva arra, hogy nyilatkozzam azon állapotokról, melyek az igen­t. képviselő úr nézete szerint indító okul szol­gáltak arra, hogy ezen törvényjavaslat a ház­­ elé kerüljön, kötelességemnek tartom néhány szóval nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk!) Tény és pedig — hozzá­tehetem — nyilvánvaló tény, hogy Mármaros megye összes területén a kizárólagos italmérési jogot a Sig­mond testvérek czég és Káhán Náthán Sámuel bérbe vették; hozzátehetem még azt is, te­hát, hogy Sigmond Dezső képviselő úr annak a czég­­nek tagja. De hogy ezen mi megróni való van, azzal, azt hiszem, felesleges foglalkoznom ak­kor, midőn ez január óta mindnyájunk előtt tudva volt és senki ebben incompatibilitást nem talált. Épen ezért magánúton azon kérdést in­téztem a t. pénzügyminiszter úrhoz, hogy azt a szerződést, a­melyben nem csak jogok van­nak biztosítva a regálebérlők részére, hanem, kötelezettségek is a közönséggel szemben, hoz­za nyilvánosságra a­mit ő készségesen meg is ígért. Ily körülmények közt mindenki tisztán alkothat magának előre is ítéletet arról: Van-e abban valami megróni való, ha egy képviselő, a­ki különben szeszgyáros, ilynemű vállalatok­ba bocsátkozik és mindenki alkothat magának ítéletet arról is, vajjon ebben az esetben az incompatibilitás kérdése mennyiben vethető fel? Azt hiszem hogy az illető képviselő úr sem

Next