Kolozsvár, 1890. július-december (4. évfolyam, 147-298. szám)
1890-10-10 / 231. szám
IV-ik évfolyam. 1890. FŐTÉR 7. SZ. SZENTKERESZTI-HÁZ. A lap szellemi részét illető minden közlemény ide intézendő. KÉZIRATOK NEM ADATNAK VISSZA. Megjelenik a lap minden nap, az ünnep- és vasárnapok kivételével. Névtelenül beküldött közlemények tekintetbe nem vétetnek. 231. szám. SEPERATUM VOTUM FORMA. Kolozsvár, okt. 10. Szerettem volna, ha ezt a czikket meg nem kell vala írnom, de, a mi csak azon az áron történhetett volna meg, ha a Kolozsvár tegnapi névtelen czikke, „Egyetemünkről“, elmarad lesz vala. De a megtörtént dolgot meg nem letté tenni nem lehet s igy, ama viszonyhoz képest, melyben a „Kolozsvárral, köztudás szerint, állok, kéntelen vagyok némi rectificatiokra. Először is, ami a czikk dicsérő hangját illeti, aligha akadt. Kollégáim között olyan, aki ennek nagyon fogna örülni. Kolozsvár megdicsérheti a budapesti egyetemet. Budapest is megdicsérhetné, ha eszébe jutna, a kolozsvári egyetemet, de, hogy Kolozsvár a magáét s Budapest a magáét oly nagyon dicsérgesse — aligha decens dolog. Bodnár Zs. ennél okosabb, ő mind a kettőt derekasan lefalongatta. Gondolom, ez idő szerint minden tanár megelégszik lelkiismerete jutalmával, majd, ha meghal, akkor lehet dicsérni untig. Következik a tegnapi czikk második tévedése, amidőn úgy tünteti föl a dolgot, mintha a kolozsvári egyetemi tanár itt nem tudna megmelegedni, hanem „pénzügyi nyomorúságai“ arra kényszerítenék, hogy Budapestre aspiráljon. Volt kolozsvári és most budapesti collegáim, valószínű, hogy nem olvassák ama czikket. Távollétükben, helyettük, én utasítom vissza ezt a — hogy is mondjam gyöngédtelen föltevést. Jaj volna annak az egyetemnek, jaj lenne annak a nemzetnek, amelynek egyetemi tanárai financziális tekintetek által engednék magukat vezettetni, — valamint nagy kérdés az is, ha nem lenne-e czélszerű a budapesti egyetem tanáraira nézve is alkalmazni az incompatibilitas törvényét? Jézus is megmondta, hogy két urnak szolgálni nem lehet s ha a magyar közélet parancsoló szüksége mindnyájunkra, főfoglalkozásunk mellett, még több-kevesebb mellékfoglalkozás kötelességét is róvja: legalább azt nem kellene a törvényhozásnak megengednie, hogy a budapesti egyetemi tanár olyan két cardinalis és egy-egy egész embert követelő foglalkozást vállaljon, amilyen a tudomány - egyetemi tanárság és a törvényhozási tagság. Abban is téved a t czikkező, mintha a kolozsvári egyetemi tanárok, alapfizetések 2500 forintra s szálláspénzük 400 forintra emelésével, financiális szempontból, egyenlőkké válnának a budapestiekkel, mert emezek alapfizetése, ugyancsak az idei költségvetés szerint, 3000 frt s szálláspénze 600 frt lesz —már az új tandíj-rendszernél fogva. Sőt ez újításnak hatása, a budapestiek megkülönböztetésére, abban is nyilvánul, hogy amott 300 frtos ötödéves, emitt 300 frtos tizedéves pótlékokat élveznek a tanárok, ami huszonöt évi szolgálat után Budapesten 1500, Kolozsvártt húsz évi szolgálat után 600 frt pótlékot jelent, mihez képest a harmincz éves budapesti tanár 4500, az ugyanannyi éves kolozsvári tanár 3100 írttal megy nyugdíjba. És mégis, minde mellett is, alig hiszem, hogy Kolozsvári egyetemi tanároktól mandátumot vett volna a t. czikkíró arra, hogy az uj tandíj-rendszer ügyében korteskedjék javunkra. Most már nem hivatalos titok s úgy közzé tehetem (bár valami indiscret akkor is hírré tette), hogy, annak ember idején, egyetemünk négy fakultása közzül, a miniszter fölhívására, csak a philosophiai kar nyilatkozott az uj tandij-rendszer mellett, a másik három, pedig, határozottan ellene — t. Collegáimat, pedig nem olyan embereknek ösmerem, akik, ily elvi kérdésekben, egy esztendő alatt, sarkon fordulnának. De philosophiai facultásunkra nézve is kötelességemnek tartom megjegyezni, hogy, a mennyire érzületét ösmerem, mondhatom, mi sem a budapesti egyetemre nézve már életbe lépett financziális előnyökért*) pártoltuk a miniszter tervét, hanem tisztán elvi szempontból, a tanév és a hallgató közötti viszony tisztaságának, nemes idealitásának érdekében Egészen határozott Separatum votumot, tehát, nem adok, ugyan, a tegnapi czikkre s ha már épen őszintén akar dicsérni a trió bennünket, ám teljék kedve benne; de kérem, gondolom mondhatom: kérjük, ne tegye domináló momentummá a financzialis pontot, a kolozsvári egyetemi tanárokról szólván. Hogy 2500 frt fizetés jobb, mint 2000 frt s hogy száz frt szállás-bér-javitás ugyancsak elfér Kolozsvárit, ahol négy szobát ötszáz írton alul aligha kap, aki rászorul, az bizonyos. De megéltünk eddig is, pótoltuk máskép és igen sokan meg is maradnunk holtig ebben a mi jó Kolozsvárunkban. SZÁSZ BÉLA 1) Kolozsvárit minden tanárra nézve előny lenne financzialiter; Budapesten némelyekre nézve hátrány. (Budpest, okt. 8.) A képviselőház ülései A képviselőház üléseinek elnapolása nem fog a feltételesen kitűzött időpontig, e hó 27 dikéig tartani. A ház pénzügyi bizottsága ugyanis valószínűleg már a jövő héten befejezi a költségvetés tárgyalását s mihelyt a bizottság azon helyzetben lesz, hogy jelentését benyújthassa, ülést fog a ház tartani. Ugyanezen ülésen — esetleg még előbb — a kormány részéről több törvényjavaslat is fog a ház elé terjesztetni. A költségvetés nyilvános tárgyalása előreláthatólag még e hó vége előtt kezdetét fogja venni a képviselőházban. (Budapest, okt. 8.) A valuta rendezése. A valuta rendzése tárgyában közölt sokféle fejtegetésre, megbízható forásból arra utalnak, hogy a négy művelet keresztülvitelének módozatait illetőleg megállapodások a két szaktanácskozmány megtartása előtt nem várhatók. Tény, hogy a két kormány elérkezettnek tartja az időt a valuta rendezésének lehető gyors keresztülvitelére ; tény, hogy a két kormány a rendezést lehetégesnk tartja és hogy a rendezésnek s a tiszta aranyérték alapján kell törénnie. Ezért nem valószínű az sem, hogy a 312 millió forintnyi államjegy bizonyos része bevonatlanul maradhatna. (Budapest, okt. 9.) A határsértések. A határsértések hazánk azon vidékein, melyek Románia területével érintkeznek, tudvalevőleg igen sűrűn fordulnak elő s hosszadalmas tárgyalásokra szolgáltatnak okot a kormánynak. Remélhetőleg csökkenni fog jövőre a villongások száma azon körülmény folytán, hogy a határjáró-bizottság ez idén befejezte szabályozó munkáját. Csakhogy e bizottság intézkedéseit a határjelző czölöpöknek fölállítását és a vágásoknak megtételét a kormány még mindig nem tartja elégségeseknek. Szükséges a határszéli őrszolgálati személyzet megfelelő szaporítása is, ami azonban czélszerűen csakis a román kormánnyal egyetértőleg történhetik, kívánatos lévén, hogy mind magyar, mind román részről a határszél megfelelő pontjain létesíttessenek az új őrállások. Mint a Pesti Hírlap értesül, az erre vonatkozólag már jó ideje folyamatban levő tárgyalások befejezésükhöz közelednek. S mihelyt a két kormány közt létrejöttek a megállapodások, a magyar belügyminisztérium részéről, tekintettel az ügynek sürgős voltára, késedelem nélkül meg fognak té Kolozsvár, péntek, október 10. Kiadóhivatal: BELKÖZÉP-UTCZA 4. SZÁM. ELŐFIZETÉSI DÍJAK : Egész évre.................................16 .rt. Fél évre......................................8 frt. Negyedévre...................................4 frt. Egy hóra.........................................1 frt 50 kr. Egy szám ára 6 kr. HIRDETÉSI DÍJAK: Fgy □ cm. tér ára, Ciceró betűből, 4 kr. Petitből 8 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. Nyilt tér sora 25 kr. tetni a további határsértések megelőzésére alkalmas közbiztonsági intézkedések. (Budapest, okt. 8.) A 48-as körből. Szent-királyi Albert országgyűlési képviselő Uggron Gáborhoz nyílt levelet intézett, melyben kijelenti, hogy Ugron kilépése a függetlenségi és 48-as körből szükségszerűen az ő kilépését és elvtársához való csatlakozását vonta maga után. Mindketten az abstrakcziók teréről a tét mezejére lépnek. A programmra nézve semmi ellentétbe se jön a függetlenségi és 48 as kör elvi álláspontjával, mert az 1884-iki programmot úgy ő, mint nevezett kör minden tagja magáénak vallja. Sorra veszi az Ugrón által felállított ismert tézieseket és azok mindegyikéhez hozzájárulását kijelentvén, a legjobb reményekkel és kívánságokkal zárja levelét. Kereskedelmi érdekeink. Budapest, okt. 9. A képviselőház pénzügyi bizottsága ma tárgyalás alá vette a kereskedelemügyi tárcza költségvetését. Az érdekes vitából ezeket közöljük : Helfy Ignácz elismeri, hogy a pénzügyi eredmény kielégítő ; felvilágosítást kér azonban a minisztertől, mily stádiumban van az általa tervezett kereskedelmi társaság ügye, továbbá, hogy a jövő évben lejárván a kereskedelmi szerződések, mily irányban óhajtja a miniszter érvényesíteni a külkereskedelemre befolyását s mily lépések történtek e téren. Gyurkovics a maga részéről is elismeréssel viseltetik a miniszter tevékenysége iránt, kérdi a minisztertől, mennyire igazak a hírek, hogy a szerb sertésháború tekintetében nemsokára visszaállíttatik a status quo ante, s hogy mily stádiumban van a Bulgáriával kötendő kereskedelmi konvenczió ügye ? Horánszky kérdi, hogy az Amerikában történtekkel szemben van-e a monarchia közgazdasági politikájának már megállapított álláspontja? Baross miniszter válaszolja Hellynek, hogy a kereskedelem fejlődése hazánkban lényegesen függ attól, mily mérvben vesz benne rész a hazai kereskedelmi világ. Ha a kormány élénk akcziót fejt ki a külkereskedelmi viszonyok rendezése körül, s ehhez nem járul maga a kereskedelmi világ tevékenysége is, csekély lesz a fáradozás eredménye A kormány azt tarta, hogy e téren egyesült erővel kell eljárni, hogy itt a bátorítás oly módja szükséges, melyet a kormány immediate nem, csakis az érdekelt körök adhatnak meg. Ezen öntevékenység megszilárdítása és az egyesek egyéni törekvésének gyámolítása képezi a kereskedelmi társaságra vonatkozó akczió czéljáta szóló reménye az, hogy ezen akczió sikerülni fog. Ami a külkereskedelmi kérdéseket illeti, a kormány előtt tisztán állott az, hogy az 1892-iki évvel szemben ne maradjon készületlenül s a monarchia kormányai idejében igyekeztek megállapítani azon irányt, mely a külkereskedelmi viszonyok terén az európai helyzettel szemben követendő lesz. A kormány ma is a szabadelvű kereskedelmi politika követését s érdekeink figyelembe vételével szerződések kötését tartja helyesnek, s erre egész erejéből törekszik is, de ez nem csupán tőlünk függ. Bulgáriával a tárgyalások folyamatban vannak, de szóló ma még nincs abban a helyzetben, hogy bővebb felvilágosításokat adhatna: Törökországgal is folynak s remélhetőleg kedvező eredménnyel fognak befejeztetni a tárgyalások. A szerb ügyre nézve most folynak a földmivelési minisztériumban tárgyalások s szóló reméli, hogy a status quo ante helyre fog állíttatni. De a kormány oly fontosságot helyez állategészségünk ügyére, hogy ha azt tapasztalná, miként az ide vonatkozó határozmányok nem tartatnak meg, ismét hozzá kellene nyúlnia az e tekintetben szükséges rendszabályokhoz. Az amerikai viszonyokkal szemben megjegyzi szóló, hogy a magyar kormány hajlandó lesz minden oly akczióhoz csatlakozni, amely közgazdasági érdekeinknek megfelel. Gál Jenő (pécskai) megjegyzi, hogy kereskedő osztályunk a maga lábán megállhasson, annak egyik fő tényezője a szakoktatás. Óhajtandó lenne, hogy az ipari s kereskedelmi szakoktatás ügye a kereskedelmi miniszter resszortja alá helyeztessék, s kérdi szóló mi akadályba ütközik az idevonatkozó törekvés ? Szóló utalva arra, hogy a fegyvergyár összeroskadása mily káros hatással volt az ipari fejlődésre, hogy az ipari vállalatokra nyomasztólag hatnak az adózási viszonyok s ahogy a bürokratikus nehézkesség is káros hatással van ez irányban, kéri a minisztert, helyeselve különben ide czélzó intézkedéseit, hogy az ily jelenségekkel szemben is hathatósan lépjen fel az ipari fejlődés érdekében. Andrássy Manó gróf azt tartja, hogy szabad kereskedelemről a mai viszonyok között beszélni annyi, mint kereskedelmünket megölni. Azon, hogy a kereskedés fejlődése nálunk lassan megy, nem csodálkozik szóló, mert nálunk voltaképen kereskedő elem még nincs is. A kereskedésnek prémiumok általi fejlesztése minden országban czélszerűnek bizonyult, nekünk is ezen utat kell követnünk a kivitelre alkalmas czikkeknél. A kereskedés fejlődésének fő feltétele a jólét emelése s erre nézve az az alkalmas út, amelyet Németország követ. Éppen ezért nem helyeselheti szóló, hogy kívülről mindent bebocsássunk, a midőn mi kifelé nem vihetünk semmit. Matlekovics Sándor hangsúlyozza előtte szólóval szemben, hogy nem egy irányban igen is van jelentékeny kereskedésünk, s annak, hogy bizonyos irányban nem eléggé fejlődik, talán nem a kereskedők az okai, hanem azok, kik a hazai kereskedelmet nem támogatják. Szóló természetesnek találja, hogy a miniszter csak általánosságban nyilatkozott a kereskedelmi politikáról s az irányt jelezte, melyet szóló is helyesel, hogy Magyarországnak nem lehet más, mint szabadkereskedelmi politikát követni. A Szerbiával szemben követett kereskedelmi politikából Magyarországnak, szóló nézete szerint, semmi kára nem volt. Azt mondani, hogy a szabadkereskedelmi politika csak akkor érvényesülhet, ha mindkét irányban nyugodt és kelet felé egyensúlyban van, a mai viszonyok között nem lehet. Szóló nem tartaná helyesnek, azon államokkal szemben, me g KOLOZSVÁR TÁRCZÁJA. Ujházyról. A budapesti nemzeti színház kiválóan erős a modern tárgyú, a modern mindennapi életet ábrázoló darabok színrehozatalában. • Vannak művészeink, kik biztosan lépdelnek korhurnusban is, s így hatalmasabb tragédiák, magas irányú drámai költemények szintén szerepelhetnek a nemzeti színház műsorán, de mégis úgy tetszik nekem, hogy a művészet a maga egészében mégis akkor nyilatkozik meg, midőn az életet a mindennapi aprólékos boldolgokból kialakuló társadalmi életet mutatják be. — Alapjában véve a legmerészebb koncepcziójú történeti tragédia is az életet rajzolja, abban is az emberi szenvedély, a küzdő törekvő ember, az élet, a társadalom van felhozva, de a budapesti nemzeti színház az ilyen darabokat mintegy megfosztani látszik az életszerűségtől, mintha tüntetőleg magasabb tónust alkalmaz ilyenkor. Ez főleg Nagy Imrén múlik, kinek kezében a legtöbb ilyen szerep megfordul. Művészi egyénisége oly elemekből alakul ki, melyek képtelenné teszik az élet, a mindig egyforma emberi természet hű kifejezésére. — Végzetes szokása: a folytonos szavalás tönkre teszi az illúziót, színpadi fogásai meg rontják teljesen a hatást. Egy-egy jelenetet dolgoz ki, s ezt aztán a természetesség rovására erősen alkalmazott színekkel játsza meg, miáltal játéka egyenetlenné válik, s ami legnagyobb baj : képtelen egységes alakot mutatni bje . E tekintetben a kolozsvári színház, az ő hatalmas Kovács Gyulájával magasan fölötte áll a nemzeti színháznak. Kovács Gyula a legerősebb tragikai alakból embert, elképzelhető embert csinál, kikerüli a pathosz örvényét, művészi öntudattal megteremti képzeletében alakjait, s az így megcsinált tervet következetesen keresztül viszi az egész darabon át. Minden mozdulata, minden szava megállapított tervének keresztülvitelére szolgál. Ez az igazi művészet fokmérője. Ilyen gondolkozó, alkotó művész az is, kiről ez alkalommal szólni akarok. Amint megjelenik a színpadon, annyira egyszerű, annyira kevés eszközzel iparkodik művészi czéljait elérni. Műveletlen izlésnek talán nem is látnak játékában semmi művészetet, hiszen ahogy ő játszik, azt meg lehet találni az életben. Csak ki kell menni az utczára s mindjárt látjuk azt, amit Újházi nekünk mutat. Ni ez ? Az élet, az ember ! Az ember az ő apróbb nagyobb bajaival. Az ember, akire bizonyos dolgok így, mások meg amúgy hatnak. Aztán az életben e határok az embert bizonyos hangulatba hozzák, viselkedését, mozdulatait mintegy szabályozzák. Újházi sem tesz egyebet. Játékában legparányibb nyoma sincs a konvenczionális színpadi tempóknak, mik alól még nagy művészek sem tudják sokszor megszabadítani magukat. Egy pillanatig sem fáraszt, egy lánczszemet sem ejt el. Minden tagjlejtése, arczának minden mozdulata — az élet, maga. S hogy ezt mily bajos elérni, arról most nem akarunk szólani hosszasabban. Nagy munka ám levetkőzni minden egyéni vonást, s beleélni magunkat egy költőileg megalkotott egyéniség hangulatába. Ez teszi próbára a színészt. Legtöbben egyes jelenetekben mutatják ki csak, hogy ezt megtették. Arra igen ritkán van eset, hogy az egész darabon át a színész megmaradjon következetesen a költő alakjának hangulatában , fejlessze tovább ezt az alakot a költő intencziói szerint, így játszva mutatjuk be igazán az életet, így tesszük érthetővé az alakot. Újházi tisztában van jó előre azzal, hogy ebből, vagy abból az alakból mit lehet és mit legjobb csinálni. Beleéli magát szerepébe annyira, hogy szinte lehetetlen neki hamis hangot adnia, vagy rossz mozdulatot tennie. Lehetetlen, mert az ő hangja nem erőszakosan felvett színpadi hang, hanem annak az alaknak megfelelő és az alakhoz szükségszerű hang. Úgy mint az ember az életben hasonló esetekben beszél. Mozdulatai nem színésziskolában betanult üres mozgások, hanem a jelenet természete által úgyszólva egyedül lehetségessé tett taglejtések, lépések, fejmozdulatok stb. Ez persze csak annak lehetséges, ki az embereket, az életet öntudatosan megfigyelte, megleste. Újházi művészi egyéniségének jellemzőbb vonása a humor, mint a komikum. A figyelmesen vizsgáló könnyen kiérezheti ezt, s meggyőződhetik, hogy Újházi játéka sokszor, midőn a legnagyobb hahotát idézi elő, tulajdonképen a legszomorúbb, legfájóbb érzések felébresztésére alkalmas. — Ott van p. Ránk orvos Nórában! Mennyit nevetnek rajta, pedig hát ez az alak Ibsen keserű humorának egyik legérdekesebb jelensége, s ezt a humort Újházi megtalálta Ránk orvos alakjában, s kifejezésre is juttatta. A halálos beteg keserű boltoskodása, a mosoly alá rejtőzött mély szomorúság — ez Ránk orvos Ibsennél és ez Újházi játékában is. A humort érvényre emelni talán legnehezebb a színpadon, de ha sikerül valakinek ezt elérni, hatása igen nagy, természetesen a finomabb kedélyüek előtt, mert a humor mozgásba hozza az értelmet is, s a mellett a szívnek is munkát ad. Épen a humor nagy jelentőségénél fogva becsülöm nagyra Kassait is a népszínházban. Csak meg kell figyelni őt egyikmásik népszínműben ! Annyi keserűség, annyi bánat érvényesül játékában, hogy az ember sokszor teljesen hatása alatt áll. S mind Újházi, mind Kassai rendelkeznek finom temperamentummal arra, hogy ezt a kényes műformát, vagy helyesebben: hangulatot egy-egy mozdulatban, vagy megjegyzésben érvényre emeljék. E finom temperamentumnál fogva képes Újházi oly találó színekkel jellemezni. — Egykét művésziesen megválasztott vonással, melyet következetesen alkalmaz, élénken elénk állít egy-egy alakot. Epizód szerepei elsőrangú műbecsü alkotások. S ő nem is vonakodik azoktól. Minden legkisebb szerepéről lehetne hosszasan írni, annyi eredetiség és zsenialitás nyilatkozik meg benne. — Mi most csak általánosságban akartunk egy pár szót mondani a művészről, ki most minden fellépte alkalmával lelkes tüntetések tárgya ESZTEGÁR LÁSZLÓ Cserny Dóra története. Angolból ford: Parádi Kálmánné (6) (Folytatás.) II. — Igaz, amit önről hallottam Pál ? — kérdezte lady Cecil, hangjában egy árnyéklattal több érdeklődés mutatkozott mint rendesen. Azon este ünnepélyes ebéd volt a kastélyban. Egy azon szertartásos díszebédek közül, melyekben sir John oly nagy gyönyört talált és melyeket lady Cecil oly lelkéből gyűlölt. A vendégek nagyobb része falusi földbirtokosokból és azok ízléstelenül öltözött nejeiből állott, akik az évnek tizenegy hónapját ősi curiájokba vonulva töltötték, az egy hónapot aztán felváltva Bighton vagy Scarboroughban mulatták el, ahonnan azzal a kényelmes gondolattal tértek vissza, hogy a társas élet követelményeinek eleget tettek és annál inkább méltányolták az otthon kényelmeit. Ezekért és ehhez hasonló gondolatokért, lady Cecil alaposan lenézte őket. A rosszul öltözött, ostoba falusi asszonyoknak már látásától is irtózott, hát még társalgásuk, amely soha sem emelkedett felül a cselédek roszaságán és gyermekeik betegségein, valósággal nehéz próbára tették türelmét. És ami legnagyobb baj, nem tudta ez érzelmeit elrejteni, ahogy a jól nevelt hölgyek eltitkolják unalmukat, habár érzik is; a falusi nemes hölgyek csakhamar észrevették mennyire terhére vannak és hogy mindnyájukat lenézi, következésképpen féltek tőle és lehetőleg kerülték társaságát. A mostani díszebéd talán még az előbbieknél is unalmasabb volt. Lady Cecil fáradtan ült alacsony karszékében, reménytelen tekintettel nézve a férfiak eltávozása után némává lett női társaságra, legyezőjével játszadozva, többször tett sikertelen kísérlet után, hogy az elakadt társalgást megindítsa, végre unatkozva dőlt hátra, félig csukott szempillái alól bírálgató pillantásokat vetett vendégei feltűnő toilettjeire, számításokat téve magában, mennyibe kerülhettek azok. Valóban ezek az asszonyok szűrhetetlenek, gondolta magában. És meghatározta, hogy nincs hatalom, ami rábírhatná, bárhogyan akarja is sir John, hogy még ehhez hasonló ebédet átszenvedjen. A jövő hónapban inkább megszökik házából, semmint ismét ő elnököljön, elmélkedett a lady magában. Valahára mégis eltelt a hosszú est. Egyik kocsi a másik után elrobogott a kapun ; sir John visszatért dolgozószobájába, hogy nyugalmasan szívja ki szivarát és hogy háboritla-