Kolozsvár, 1892. január-június (6. évfolyam, 1-147. szám)

1892-01-02 / 1. szám

a legközelebbről újból összeülő országgyűlésre és ez abból áll, hogy megtétessenek a szükséges intézkedések a törvényhozó testület tekintélyének fentartására. (Élénk helyeslés.) Helyesen jegyezted meg, t. barátom, hogy nemcsak minden parlamentben, de minden alkotmányos testületben a legelső szabály az, hogy a tanácskozás szabadságának teljes biztosítása mellett az elhatározásnál a többség akarata legyen döntő és irányadó. (Élénk helyeslés.) És ha ez áll, akkor a magyar törvényhozás ezen általános szabály alól kivételt nem tehet. (Élénk helyeslés.) Ezenfelül a szólásszabadság tiszteletben tartása mellett vannak határok, melyeket átlépni sehol és soha sem szabad. (Igaz! ügy van !) A képviselői állás nem adhat jogot arra, hogy oly kifejezések használtassanak, melyeket semmiféle más testületben, vagy tanácskozási teremben használni meg nem engedtetnék. (Elénk helyeslés.) A nemzet nagy hatalmat ruház a törvényhozó testületre és ezért a nemzet által reá ruházott hatalmánál fogva a képviselőház többsége felelősséggel tartozik a nemzetnek azért, hogy a reá ruházott hatalommal miként élt. (Élénk helyeslés.) Ezen felelősség mellett egy kötelesség is háramlik a többségre, s ez az, hogy amit az ország érdekében jónak és szükségesnek lát, azt kereszi-ZrvKB ja legyen. Ezért kötelesü késeket meg•**» akadni azon szövetségek, melyeket ezen párt jelenleg keres, a vele egészen ellentétes czélokat követő pártoknál nem kelthetnek bizodalmat, (Úgy van!) amint a következés is mutatja, hogy ez a párt 16 év óta nem tudott gyökeret verni az országban. (Úgy van !) Ha a nemzet többsége, mint remélem, ezen választásoknál úgy fog határozni, hogy az országos szabadelvű párt, és az ezen párt kebeléből alakult kormány intézze továbbra is az ország ügyeit, mi teljesíteni fogjuk kötelességünket híven és becsületesen. (Élénk éljenzés). Követni fogjuk a szabadelvű irányt, mely pártunk létalapját képezi. (Élénk helyeslés.) Fennfogjuk tartani a hazafias magyar szellemet (Élénk helyeslés) mely ezt a nemzetet eddig is nagy tettekre buzdította (Élénk helyeslés.) Munkálkodni fogunk a haza felvirágzása és viszonyaink megszilárdulása érdekében. (Élénk helyeslés.) Ez irányban számítunk e párt támogatására. (Élénk, hosszas helyeslés.) Most pedig fogadjátok,úgy magam, mint minisztertársaim nevében legőszintébb köszönetemet, azon szívélyes jó kivánatokért, melyeket irányunkban kifejeztetek. (Éljenzés) őszinteség és bizalom legyen ezentúl is a párt és kormány közti viszony alapja és jellege. (Élénk helyeslés.) Ez vezéreljen bennünket ezentúl is és adja Isten, hogy ez irányban haladva, megkezdett munkásságunk eredményre vezessen. (Élénk lelkesült é.jenzés.) Ily v.voieuniou ,aiu .. és a ház tárgyalásai eredményének biztosítása lesz a jövő országgyűlés egyik feladata. (Élénk helyeslés.) Midőn néhány nap múlva szétoszlunk és az ország minden részében küldőink előtt megjelenünk, hogy a történtekről számot adjunk, a törvény által választási joggal felruházott választóközönség fog határozni a fölött, hogy a létező politikai pártok közül melyikre kívánja bízni az ország ügyei intézését? Minket, a szabadelvű párt híveit, elvi ellentét választ el azon pártoktól, melyek az 1867-ben létesített közjogi helyzetet ellenzik. Az országgyűlési választások alkalmával 1869. óta hétszer nyilatkozott a nemzet a mellett, hogy ezen közjogi alapot fenn kívánja tartani. Mindeniknek, aki igazságos akar lenni, el kell ismernie, hogy ezen az alapon nem csak anyagilag évről-évre megszilárdult a magyar állam, de a kultúra terjedésében és a nemzeti szellem megerősödése tekintetében 25 év óta nagy haladást tett az ország. (Élénk helyeslés.) Ezen eredmények alapján tehát megnyugvással nézhetünk a jövő választások elé; bizton számíthatunk arra, hogy e tekintetben a nemzet elhatározása nyolcadszor is az előbbeniekhez hasonló lesz és hogy a közjogi alap hívei és védői a jövő választásoknál ismét nagytöbbséget fognak nyerni. Ami már most azt illeti, hogy azon pártok közül, melyek a közjogi alapot elfogadják, melyik iránt viseltessék több bizalommal a nemzet a közt a választás, úgy hiszem, nem lesz nehéz. Mert, hogy viseltessék a nemzet bizalommal oly párt irányában, mely saját magában nem bízik és ennek az által adja jelét, hogy szövetségeseket keres a vele ellentétben álló pártok bármelyikénél? (úgy van! Úgy van!) A párt, mely elvi alapon áll és férfiak, kik meggyőződésük alapján cselekszenek, küzdenek elveik mellett, akár többségben, akár kisebbségben legyenek s a következetes működés, mely az elvhűség kifolyása, vonzó erővel bir és bizalmat gerjeszt s ily következetes működés mellett egy kisebb párt is kitartással többségre vergődhetik. De az a sok változtatás, melyen a magát most nemzetinek nevező párt 16 év óta átment, amely idő alatt számtalanszor változott annak iránya, változott maga az elnevezés is, valamint vaiatát tu.«..aiyozzast (Igaz ! Úgy van !) ámbár nem csekélyebb ember, mint Macaulay mondta egyik beszédében, hogy többet ér egy illiberális törvény, mely liberális szellemben alkalmaztatik, mint egy liberális törvény, mely a haladással ellentétes czélokra használtatok fel. De azóvégre a szólásszabadság előttünk mégis csak eszköz arra, hogy a tanácskozás tárgyának minden oldalról való megvilágítása, az egymással ellenkező nézeteknek szabad nyíl- j vánulása és egymással szembeállítása által az eszmék tisztáztassanak, hogy a tisztult nézetek körül minél tömörebb többség csoportosuljon és így az ezen többség által hozandó határozat, az általa megalkotandó törvény, minél helyesebb az ország érdekeinek minél jobban megfelelő legyen. Fő dolog tehát, a parlamentarismus szempontjából, mindig a többség határozathozási és törvényalkotási szabadsága, mely annyival fontosabb még a szólásszabadságnál is, amennyivel mindenben és mindenütt a czél fontosabb az eszköznél. Mihelyt pedig a kisebbség, a szólásszabadság ürügye alatt, vagy bármi más módon, a többséget a törvényalkotási szabadságnak gyakorlásában gátolja, ez már nem Parlamentarismus többé; ez Absolutismus, mely lényegében szintén nem egyéb, mint a kisebbség akaratának uralma a többségé felett, mert az: vájjon e kis-sebség egy emberből áll-e vagy tízből, vagy százból,—az elvi szempontból különbséget nem tehet. Mi pedig — és azt hiszszük, hogy ezzel küldőink értelmében járunk el — mi a parlamentarismust tisztán és csorbítatlanul akarjuk fentartani, tisztán és csorbítatlanul akarjuk átadni, (Igaz! Úgy van!) és midőn az reánk nézve lehetetlenné tétetik, bármennyire fájlaljuk is, hogy mandátumunkkal járó kötelességeinket nem teljesíthetjük a törvényszabta határidő végéig, de, mint minden lelkiismeretes meghatalmazott meghatalmazója irányában tenni köteles, mihelyt nem élhetünk vele többé azon módon, mely egyedül felel meg a Parlamentarismus elvének, visszaszolgáltatjuk azok kezébe, akiktől vettük és rájuk bízzuk annak eldöntését, hogy mi kell e nemzetnek : azon valódi tiszta parlamentarismus-e, mely szerint a törvényesen megválasztott képviselők többségének akarata dönt, vagy azon leplezett absolutismus, mely a többség határozási képességét a kisebbség tetszésétől teszi függővé és mely még akkor is létezik, ha a kisebbség, — miután egyeszer már bebizonyította, hogy ő mily fegyverekkel élni kész — e fegyvereket ideig-óráig pihenteti. Mert ez aztán csak fegyverszünet, csak ideiglenes megkegyelmezés, csak kimérési idő. (Igaz ! Úgy van !) Oly gyülekezet pedig, melyben a többség csakis a kisebbség kegyelméből és kíméletéből él, mert szándékait csak akkor és csak addig rám ezen verdietjei fognak hajolni még eljárásuk mentségéül azon még kevésbbi jogosult állítással hozakodtak elő, hogy a jelenlegi többség nem fejezi ki híven a nemzet többségének akaratát. (Élénk helyeslés.) Íme, így szándékoznak mi a csatába menni, erőnk tudatában, győzelmünk biztos reményében, nyílt sisakkal és teljesen kibontott zászlóval; e zászlón mindenki által olvasható, mindenki által megérthető felirat van, nem holmi rejtélyes abrakadabra, melyből mindenki azt olvashatja ki, ami neki tetszik, míg azok, akik rá írták zászlójukra, tán maguk sem tudják, hogy mit jelentsen. És küzdeni fogunk mindnyájan, jeles vezérünktől kezdve le az utolsó közkatonáig, mint egy ember, daczára azon rablóhistoriáknak miket pártánk belállapotairól terjesztettek Hiszen régi tapasztalás, hogy a mely hadvezér nem bízik saját erejében, az ellentáborban uralkodó egyenetlenségről költött hírekkel iparkodik katonai bátorságát feltüzelni. Legyen hát ez örömük — a vereség napjáig. (Zajos helyeslés.) Te pedig, tisztelt barátunk, ki nem Bokára leszállsz az elnöki emelvényről, melen a pártokon felül kellett állnod. Te ismét egészen mienk leszessz, miként az voltál évek hossza során át és ismét osztozni fogsz velünk a küzdelem fáradalmaiban, de aztán a győzelem örömében is. (Élénk éljenzés.) * A képviselőház elnökénél ■''relnöktől a párttagjai Péchy *+ak, hol Szapáry minisz-er jelent. Miután Védték, előléddel ad a u u \j ** £% A • valósíthatja, a mikor és a meddig ez a kiseségnek tetszik — az ilyen gyülekezet -- lehet minden a világon, de valódi parlamentnek nem mondható! Ennélfogva mi az országgyűlés feloszlatásában csak is egy nem miáltalunk teremtett kényszerhelyzet követelményét látjuk és azért teljes lelki nyugalommal fogunk neki menni az új választásoknak. Miként Róma, a történetíró szerint, akkor élte valódi fénykorát, a midőn a magánépületek egyszerűek voltak, a tempomok és államépületek pedig minden pompával fel lettek díszítve, úgy az alkotmányos államban is becsben kell tartani és minden megrövidítés ellen meg kell védeni a magánjogokat, az egyéni szabadságot, de ezeknél még jobban kell becsülni, és még szélesebb oltalomban részesíteni a közszabadságot, elsősorban a parlament jogait, annak szabadságát. (Élénk helyeslés) Akarják-e ezt, igen vagy nem ? Ez lesz az egyetlen kérdés, melylyel választóink elé lépni szándékozunk. Czifra programmokkal, kérkedő kiáltványokkal, hangzatos jelszavakkal nem fognak a választóknak alkalmatlankodni. Minek is? Hisz ott van előttük ötödfél éves működésünk , ebből megtudhatják és bizonyosan tudják is nemcsak azt, hogy mit tettünk — pedig dicsekvés nélkül mondhatjuk, hogy sokat és sok jót is alkottunk — hanem tudják azt is, hogy mit akartunk tenni és meg is tettük volna, ha abban a parlamentarizmus alapelveivel össze nem egyeztető módon nem akadályoztatunk. (úgy van ! Igaz) E tudat alapján a nemzet ítélni fog és ítéletében benne lesz a válasz a fentebbi kérdésre. Ha — amiben egy percig sem kételkedünk — a többség ismét mellettünk nyilatkozik, ez azt fogja tenni, hogy eddigi eljárásunkat helyesli, mégpedig helyesli nemcsak azt, amit megalkotnunk sikerült, hanem világosan '''’-“itt, de eddig még nem valósíthatott szánhídveli A- ~ *' Fálk Miksa beszédére, melyet meleg jókivánságokkal fejezett be, — Péchy Tamás meghatottan válaszolt, köszönve a párttagok eddig tapasztalt barátságát, támogatását. Ezzel a tisztelgés véget ért. Rendeletek módosítása. A belügyminisztérium azon fárad, hogy a rendeletek közül azokat, melyek a közigazgatási hatóságokat felesleges irátmunkával sújtják, megfelelő alakban módosítsa. Ez idő szerint a kihágási ügyekben kiszabott pénzbüntetések kezelése és elszámolása tekintetében fennálló rendeletek kellő módosítása nyert olyképen befejezést, hogy a legközelebbi napokban kibocsájtandó új rendelet igen jelentékeny munkától fogja a közigazgatási hatóságokat megszabadítani. A jelenleg érvényben levő rendeletek szerint ugyanis a közigazgatási hatóságok hatáskörébe utalt kihágási ügyek egyes nemei külön külön kezelés tárgyát képezvén, az első fokú hatóságok mintegy 24 különböző könyvet tartoznak vezetni és azonfelül havi kimutatásokat, félévenkint pedig félévi számadásokat minden kihágási nemre nézve külön-külön felterjeszteni. A belügyminisztérium rendelete véget vet ennek az abnormis állapotnak és az erdei kihágási ügyek kivételével — melyeknek önálló kezelése ma még indokolt — a többi kihágási nemekre nézve egy és ugyanazon könyvelési és elszámolási eljárást honosít meg. Ezen felül megszünteti a centralizácziót is, mely abban nyilvánult, hogy az első fokú hatóságok számadásai egyenesen az illetékes minisztériumhoz voltak félévenkint felterjesztendők, e helyett évi elszámolást renduáia mil Lanismust és jesuit is most a mi hazafias katholikus népünk is mindég elutasította magától, — végre annyi bukás és megszaladás után, az árva, a félország kaczagása közt az árvái Bokrón állapodott meg, hogy mellveregetve hirdesse a gyolcsos totóknak az egyedül üdvözítő tanokat, no meg azt a politikai gyolcsot, melyet nem Bokrón szőnek,de a nemes gróf pártjában, melyet ki is, be is lehet fordítani, a hogy a szükség kívánja Vagy ki ne emlékeznék a nemes grófra, mikor a fekete bárónak, amint a politikai világ Sinnyei Pált nevezte anlicus és absolutisticusi véleménye és meggyőződése miatt, a sötét árnyékában eső szárnysegédeként meghúzódott, s a fostó ellenében szent borzalommal várakozó állást foglátt el, mert mint a bagoly a világos- ságnak barlangjába való betörésére, úgy huhogott elveinek penészes odújában a szabadelvüség minden sugarára? Vagy ki ne emlékeznék a nemes grófra, mikor az osztrák feudálisok szövetségeseként mint az osztrák Vaterland korcs visszhangja követelő eredetiséggel hirdette, hogy jó az állam kerekét olykor egy csepp socialisticus olajjal megkenni? Vagy ki ne emlékeznék a nemes grófra, mikor darutollas pörge kalappal, kurta szárú makrapipával a korczában, kék köténnyel előtte csapolta a sörös hordókat és osztogatta le. Liptay Béa kegyelméből a jászberényi felséges népnek a józan politika dicsőségére az igazság teli poharait? S kevéssel utóbb nagy riadalmak közt, végig-végig ette Madarász Jóseppel és Polónyi Gézával a közös barátság politikai lakomáit. Vagy ki ne emlékeznék a nemes grófra, mikor Tisza Kálmán leköszönése után szent elfogadással, nem földi kéjtől reszketőn csengve várta Szapáry és a szabadelvű párt fúsióra hívó felhívását, s a közigazgatási bizottságban és képviselőházban a kormánynak fel-felajánlotta önzetlen szolgálatát; utána mindannyiszor el-elnyögdécselte a lelki szemei előtt lebegő piros bársonyszékhez: »Képeddel alszom el, képeddel ébredek!“ — Még egyszerre, a hi a szózat elmaradása után, megtámadta ugyanazt az állami közigazgatást, melyet előbb melegen üdvözölt, ajánlott és védett és „balra át“. Polónyi szólnoki bizonyítványa szernt, rohamosan közeledve a függetlenség, párthoz, szövetkezett Irányival, Ugronnal, mindenkivel, a kik kipnl egyszerre hármas fizetést, ezért keltenél neki Kolozsvár derék polgársága, elszerencsétlenedett városi párt és szerencsétlen szélső bal! Mert mit akar a 48-as párt ? A közös alap megszüntetését, szakítást Ausztriával a király személyén kívül mindenre, a municipális közigazgatást. Mikit akar Apponyi Pompeius? A közös alap megerősítését, közös ügyet Ausztriával és állami közigazgatást. Hogy illik ez össze ? Hát, ez a kolozsvári 48 as párt csak arra való, hogy politikai hite, meggyőződése, elve és erkölcse ellenére néhány kolompos vezető kiszolgáltassa Groisz úrnak ? Hát csak arra való ez a párt, mely nemesen lelkesedik ugyan Magyarország függetlenségének nagy és magasztos érméjéért, de tévesen gondolkozik a mai európai viszonyokról, hogy ezt az eszmét a mai nagyhatalmak erejével és nyomásával szemben, amikor még egy Németország, Francziaország és Oroszország is a maga biztosítására szövetségeseket keres, megvalósíthatónak hiszi és hirdeti; hát csak arra való, kérdjük, ez a mindenesetre tekintélyes párt, hogy karban énekelje : „Eduard und Kunigunda! Kunigunda und Eduard !“ „Groisz és Concha! Concha és Groisz!“ Igazi operetti kar! Mert eleddig a kolozsvári nemzeti párt ezt a két nevet termelte, s a kolozsvári egész 48-as párt ezt a két nevet kintornázza csak ! Bizony nem irigyeljük a 48-as párt tagjainak helyzetét, kiket politikai elvek és erkölcsök megtagadásával kölcsön adnak magánérdek támogatására ! Ed de számoljanak a magok lelkiismeretével, a magok erkölcsi érzetével és férfiasságával! ! Mi, a szabadelvű párt tagjai tisztában vagyunk a magunkéval. Büszkén hivatkozhatunk pártunk másfél évtizedes működésére, Magyarország pénzügyeinek rendezésére, a magyar állam tekintélyének és hitelének a külföld előtt való megerősödésére, melyről épp a napokban még a szélsőbalt Egyetértés is kénytelen volt kiállítani a fényes bizonyítványt; büszkén hivatkozhatunk a szabadelvűség minden iránybeli fejlődésére! Mi nem változtatják sem nevünket, sem hitünket a politikai saisonok szerint Apponyi Pompeius és pártja módjára, mint más ember időjárás után a kabátot; sem mások elveiért nem megyünk szavazni — kölcsön, mint a 48-asokat hajtani megkísértik. Mi nyugodtan, de biztosan és következetesen is. .tóh a'ségét állapítja meg. _=== A szervezkedés előtt. Kolozsvár, jan. 2. (*) A kolozsvári szabadelvű párt holnap szervezkedik. _ . . Fel pártánk derék és öntudatos hírei, ne’regeljünk össze fel)«, e.ámm»1 » gyűlésre. Mutassák meg tüntetően, hogy mennyit ért az egyesült backhands. Ilyet a 48-as és nemzet, párt a múlt hóban rendezett ? Mutassak mg büntetően, hogy vak lárma. Tö‘ítéeek nem egyéb, minden fölfedezéseik daczára. Mert volt fölfedezés elég. Először is is fölfedezte a 48-as párt, hogy ő voltaképp nemzeti párt s ennek a jelöltjére fog szavazni. Másodszor fölfedezte Groisz úr a felkelő napot és Magyaroszág Megváltóát, a mi bizony minden hagzatos puffogása daczára elég kemény ítélet, hogy gróf Apponyinak szinte negyedszázados politikai pálya után, a mikor innen-onnan 25 esztendős jubilaeumát fogja megölni jut eszébe Pompeiust utánozva felkelő napnak beállani és jut eszébe Magyarországot megváltani. Harmadszor a nemes gróf fölfedezte Groisz urat, a nemzeti-párti képviselőjelöltet, ki eddig leginkább a kormánypárt soraiban lappangott. Aztán pedig kölcsönösen bemutatták egymást fent és alant, a városi vigadó termében és udvarán, választó és nem-választó közönség előtt. Mintha bizony nem ismertük volna őket, legalább Apponyi Pompeiust. Hiszen ki ne emlékeznék még a neegymás között összegabalyodni, összevertek és a választásokra eeo ellen foglaltak állást. Mert neki den jó és mindenki jó, csak a húzza vagy tolja. Ki nem ismer eh^' sában a jezsuita tanra, hogy a ezé] ^ te siti az eszközöket?! Apponyi p0Q)eD itt a kolozsvári magyarságnak ne®,* politikát ígért. Linder György, az 5 btzalmas kengyeltotója a verbáczi németségnek minden hatósággal német nyéven való érintkezést. Nemzeti és nemzetiségi politika egyszerre! Sok iden ráfér az új Pompeius via Hni_ Sim, Kolozsvárt előállott Groisz G- táv, a népszerűség e politikai élet kakasa, ki végett le kelett jönni, nemes grófnak, hogy fölfedezze, itt ugyan föl nem fedezte volna centi előállott, hogy Apponyi PompeiQS atyúba döczögő szekerét, mely majd rekedve nyikorog, majd veszetten vágtat, búzza vagy tolja, mert ki tudja hogy maga is tudja-e, hogy mit csinál? Ti láttatott, Kolozsvár polgárai és katholikus status tagjai Groisz arat,, tudjátok, hogy mint politikai szélkakas mindig azt kereste, hol a népszerűig s rikoltó hangjával mindég a népszerűség fuvallata szerint énekelt! Kezdett« — hiszen minden esztendőben kítuszozta magáról párszor, mint orvosnövendék azzal, hogy nem akart bonczolni a miért a nagy Hyrtl mint csodát mutogatta; folytatta mint akadémiai és egyetemi tanár azzal, hogy 30 esztendős tanári pályája alatt nem akarta szaktárgyában irodalmilag dolgozni, a miért a tudományos világ mint csudát emlegeti , s végzi mint nemzeti párti képviselő . -"