Kolozsvár, 1892. január-június (6. évfolyam, 1-147. szám)

1892-02-23 / 44. szám

VI-ik évfyolam. 1892. 44. szám. Kolozsvár, kedd, február 23. Szerkesztő-iroda: BELKIRÁLY-UTCZA 6. SZÁM. A lap szellemi részét illető minden közlemény ide intézendő. BELKÖZÉP-UTCZA 4. SZÁM. ELŐFIZETÉSI DIJAK : Égési évre..........................16 Irt. Fél évre................................8 frt. Negyedévre............................4 frt. Egy hóra................................1 frt b0 kr. Egy szám ára 6 kr. HIRDETÉSI DÍJAK: Egy □ cm. tér ára 4 kr.­­ Gyárosok kereskedők és iparosok árkedvezmény­ben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. Nyilt tér sora 20 kr. KÉZIRATOK NEM ADATNAK VISSZA. Megjelenik a lap minden nap, az ünnep- és vasárnapok kivéte­lével, éktelenül beküldött közlemények te­kintetbe nem vétetnek. A trónbeszéd: Kolozsvár, február 23. A legalkotmányosabb uralkodótól hódoló tisztelettel veszi a nemzet, hogy betegséggel meglátogatott felséges csa­ládja komoly viszonyai között is időt szakított arra, hogy „kedvelt Magyaror­szága“ fővárosát fölkeresse s az ország­gyűlést személyesen megnyissa. Ezzel újólag fényes bizonyitékát adta annak, hogy nemcsak övéinek, hanem a magyar nemzetnek is gondos atyja tud lenni, s kész megosztani magát szőkébb és tá­­gabb értelemben vett családjai között, midőn ez utóbbi fölött is komoly viszo­nyok lebegnek. Mert ez országgyűlés nemcsak nagy horderejű munka, hanem valóban ko­moly viszonyok között is kezdi meg fel­adatai teljesítését. És e kettős körül­ményt hűan visszatükrözik azon szavak, miket a korona ez alkalommal a ma­gyar nemzethez intézett. Ha voltak, kik a kormány egyes tagjai részéről tett nyilatkozatokat nem vették hivatalos programainak, most, a legfelsőbb helyről elhangzott kijelenté­sek után, minden kifogás nélkül kény­telenek lesznek elismerni, hogy ez or­szággyűlésnek hivatalos programmja oly gazdag és oly nagy horderejű, mint a ki­egyezés óta egyszer se állt törvényho­zásaink előtt. E körülmény bizonyára ép úgy elnémítja azt a vádat, hogy kor­mányunk munkaképtelen, mint ő fel­ségének mostani családi körülményei közt történt személyes megjelenése azt a másikat, hogy e kormány állása föl­felé megingott volna. A trónbeszéd szerint, e törvényho­zás föladata általában az, hogy megszi­lárdult pénzügyi viszonyaink között, ösz­­szes erőnket belső átalakulásunk nagy munkájára, szellemi és anyagi erőink mindenirányú fejlesztésére, s közviszo­nyaink oly rendezésére és megszilárdí­tására fordítsuk, hogy nehezebb idők­ben is képesek legyünk minden viszon­tagságnak ellentállani. E czélból rendezendők lesznek : a valuta, az adótörvények, a közigazgatás, a tisztviselők jogviszonya, az egyesületi és gyülekezési jog, a képviselőválasztá­sok fölött való bíráskodás, az igazság, vallás, közoktatás, közgazdaság és közleke­dési viszonyok. Íme néhány rövid irányszóban az állami teendők oly gazdag sorozata, mely­nek megvalósításával egy egészen új Ma­gyarországot teremtünk, mely az eddi­ginél befelé egységesebb, szilárdabb, de­mokratikusabb és nemzetibb, kifelé pedig hatalmasabb lesz. Mindezek megvalósítására pedig a mai idők a legalkalmasabbak. Mert, mint örömmel vehetjük a legilletékesebb for­rásból eredő kijelentést, a külállamok­­kal szemben fennálló jó viszonyaink vál­tozatlanok. Ebben tehát a zavartalan munka egyik fő feltételét biztosítva lát­juk. Mert, továbbá, pénzügyi viszonyaink rendezettek, s ezzel belső föltételeink egy része is meg van adva. Még csak a másik rész kívánatos, t. i. hogy parla­menti viszonyaink a szükségnek megfe­lelők legyenek. A trónbeszéd e körülményre is re­flektál, még­pedig ismerje el az ellen­zék a kormányról, hogy sokkal kíméle­tesebben, mint a­hogy az előzmények után tehette volna. A korona bízik az ország képviseletének bölcsesség- és ha­zaszeretetében, hogy egyedül az or­szág érdekét tartva szem előtt, higgadt megfontolással és nyugodtság­gal teljesíti törvényhozói munkálkodását. Az ellenzék enynyiből is megért­heti a legfelsőbb akaratot, ha akarja. Meg különösen az Apponyi párt azt, hogy a korona miként vélekedik ama legújabb hadüzenetről, mely előbb Kassán, aztán a pártkörben elhangzott, amely mögött bizonyára ép oly kevéssé áll „egyedül az ország érdeke“, mint annak idején a jászberényi riadó mögött állott volt. Ezt is, azt is ugyanegy indok sugallta; az, melyet Apponyi egy önfeledt pilla­natában úgy fejezett ki, hogy kész volna bizonyos törvényjavaslatokat változatla­nul megszavazni, csak nem Szapáry kormányelnöknek. Tehát az ő önzetlen, híres „nem­zeti“ programmja abban kulminál, hogy a­mi külömben a nemzetre nézve jó és üdvös volna, el kell ejteni a személy miatt. E kirívó, kicsinyes személyi poli­tika, e durván elárult mohó vágy a bár­sonyszék után még azt a kevés bizal­mat is kiirtják iránta úgy fent, mint alant, melyet merész képzelődéseiben sokszínű zászlója alatt magával hordo­zott. A szélsőbal, mely felé pedig a ki­egyezés kibővítésének theóriájával foly­vást kacsingtatott, máris határozottan elutasította. A puritán pártvezér kije­lentette, hogy senki vontató kötelére nem mennek, s ez határozottan Appo­­nyinak szólt. Ugyan ő érthet legtöbbet a trónbeszéd ide vonatkozó tételéből is. A korona a ne­gyedszázados évforduló alkalmából­ szíve­sen emlékezik vissza a kiegyezés nagy művének idejére, s örömteljes érzéssel tekint a haladásra, melyet Magyarország ez idő alatt minden téren tett. Tehát úgy a nemzet nagy többsége, mint a korona, vagyis: a törvényhozás minden tényezője azon meggyőződésben vannak, hogy a kiegyezés egy oly alap, melyen Magyarország államisága min­den téren fejleszthető és megszilárdít­ható, s ezért „bizalommal néznek a jövő elé.“ Ez a jövő bizonyára nem a jelen­legi ellenzéki pártoké. A nemzetben édes­kevés gyökerük van ahoz képest a­­meny­nyit ők elhitetni szeretnének. Tudják is ők ezt jól, s ezért a természetes erő hiányát külső zajjal és parlamenti ra­­konczátlankodásokkal igyekeznek pótol­ni. Beltartalomban szegény, s ez idők­kel összeegyezt­ethetlen programmjaik mel­lett mit tehetnek egyebet? Hogy mégis mutassák, mintha tennének valamit, ne­ki esnek rendre a személyeknek. Tegnap Tisza, ma Szapáry, holnap ennek eset­leges utódja ellen. Mindegy nekik, csak zavar legyen. Ily viszonyok közt a jövő, melyre a trónbeszéd bizalommal hivatkozik, csak a szabadelvűpártó lehet. Ez egye­nes örököse a kiegyezés nagy alkotói­nak, s azóta folytonos letéteményese a nemzet bizalmának. A nemzet huszonöt év óta minden választásnál azt mondotta, hogy e szellemben, ez irányban akar haladni. E tudat aczélozza meg a párt ere­jét, önbizalmát, egyetértését, s a kicsi­nyes akadályok szigorú elsöprésével va­lósítsa meg a trónbeszédben körvonala­­zott nagy horderejű programmat. Te­remtse meg az új Magyarországot! Uj v. b. t. tanácsot. A király, Josi­­povich Imre horvát miniszternek a valóságos belső titkos tanácsosi méltóságot adom­á­­­nyozta. Országgyűlés. A képviselőház tegnap délután 1 órakor Janicsáry Sándor kor­elnöksége alatt ülést tartott, melyen Szapáry Gyula gróf miniszterelnök beterjeszte a legma­gasabb trónbeszédet, mely fölolvastatott. A kép­viselők több ízben lelkes éljenzéssel szakították félbe a trónbeszédet. A legközelebbi ülés mára tűze­tett ki. Ma a képviselők benyújtották megbízó leveleiket. A főrendiház délután 2 órakor, Bán­­ffy Miklós gr. korelnöksége alatt ülést tartott, melyben Szapáry Gyula gróf miniszter­­elnök átnyújtotta azt a legfelsőbb kéziratot, mely Vay Miklós bárót a főrendiház elnökévé s Szlávy Józsefet és Károli Tibor grófot alel­­nökké nevezte ki. Vay Miklós báró a főren­dek éljenzése közt foglalta el helyét az alsó­ház emelvényen s szép beszédet intézett a fő­rendiházhoz, melyben ő felsége iránti hódola­tának adott kifejezést. A főrendek nevében A „KOLOZSVÁR“ TÁRCZAJA. A vízcsepp regéje. Ott születtem az Óczeánon, Apámnak hullám a neve. Anyám a csábos habkirályné — És én szerelmük gyermeke. Testvérek, barátok körében, Anyámnak gyöngéd, lágy ölén — Ringatva a nagy Oczeánon — Ifjúvá nevelkedem . . . Az égről nap sütött orczámra, Évente nyájas, szende hold — S mi vonzott elmerengni fényén: Az szivem vágya, — álma volt. Nem tudtam élni már a mélyben — Rántott, hogy én csak csepp vagyok ; Magasban élni, fönt ragyogni Csábítottak a csillagok! És vágyat érzek égbe törni Parányi pára — szálltam én Egy csöppnyi víz, csillaggá válni A föld felett — az ég ívén ; De mint madárka lépre szálltam, Egy barna felleg elfogott, Bele­akadtam fátyolába — S nem láttam többé csillagot Eszembe jutott szép családom — A tenger tükre, sok rokon — Mig erre-arra tévelyegtem, Tépett felleg foszlányokon. És rab valék! . . . rab még sokáig Bolyongva véle czéltalan, Érezve : bűn tilosba vágyni S a büntetés még hátra van. Szeretni, élni és remélni, — Feltörni s ott vergődni fenn ; A magasból a mélybe bukni S elveszni aztán ide lenn ! Sejtelmem nem csak­.. . Fenn a felhőn Áttört egy meleg napsugár: S ki a tenger vizcseppje voltam, Vagyok a földön ronda sár! FELSZEGHY DEZSŐ Orosz történetírás. A századok czímű folyóirat legújabb fü­zetében Tagányi Károly fölötte érdekesen is­merteti az orosz történőirodalmat, részletes ké­pet adván ez irodalomról, mely — különösen 1­878 óta — meglepő fellendülést mutat, tar­talomban és terjedelemben egyaránt. A törté­netírás minden ága, a segédtudományok vala­mennyije állandó művelés alatt áll. Nem csak a politikai történelem talált olyan kitűnő ma­gyarázókra mint Kosztomarov, Besztuzsef­ Rjumin vagy Ilovajszkij hanem a társadalmi és jogtör­ténet (Kovalyevszkij, Vladimirszkij-Budanof, Zab­­jelin, Sz­ergejevics stb), a gazdaság­történet (Va­­szilycsikof herczeg, Bjelajef, Licskof, Cakcserin stb.), a nyelv és irodalom a vallás és művésze­tek stb. történetei is, nem is szólva a külön­féle helyi monographiáknak szinte páratlan gaz­dagságáról. Anny­ira megizmosodott már az orosz tör­ténetírás, hogy tevékenységét természetes ott­hona határain túl is messze kiterjeszthette, he­lyet követelve magának az európai tudomány­ban. Az ázsiai orosz hódítások nyomában egész serege támadt a tudósoknak, kik ezen eddigelé megközelíthetetlen népek és országok rejtelmei­ből, évről-évre új kincsekkel gazdagítják föld­rajzi, ethnographiai, nyelvészeti és történelmi ismereteiket. Csak terjedelmére nézve kisebb, de nem fontosságára, ama másik mozgalom az orosz tudományban, mely az orosz s a Balkán­­félszigeti cultura ősanyja, a régi Byzáncz múlt­jának földerítését tűzte ki czéljául. Sok itt per­sze az értéktelen lim-lom, a pánszláv politika dilettáns gyártmányai, de sok egyszersmind a komoly, kútfőkritikán alapuló tanulmány is. S noha ezek se mentek mindig a túlzástól, de az általuk tisztázott eredmények arra figyelmez­tetnek, hogy az egykori keleti birodalom befo­lyása minden téren jóval jelentékenyebb, mint a­milyen szerep eddig a czivilizáczió történe­tében neki szánva volt. E fontos és sokoldalú feladatok folytonos műveléséhez számos társulat, kiadvány és fo­lyóirat áll az orosz történetírás rendelkezé­sére. A társulatok élén a szent­pétervári csá­szári akadémia áll az ő történelmi és archaeo­logiai osztályaival és bizottságaival. Ezeknek köszönhető a legrégibb orosz történelmi kútfők kiadása, s ezen kívül a történelmi munkák ju­talmazása által is serkentőleg hatnak az iroda­lomra. Kiváló szerepet játszik a már régóta fenn­álló cs. történelmi társulat negyedéves folyó­irata (Cstenije) s történelmi tára (Szbornik) által, mely utóbbi már a hetvenedik kötet kö­rül jár. A történelmi, irodalmi és művészet­tör­ténelmi emlékek kiadásában a cs. palaeographiai társulatnak (Obscsesztvo lyubityelej drevnyej piszimennosztyi) van nagy része. Más termé­szetű, de szintén gazdag történelmi anyagot nyújtanak a cs. régészeti társulatnak különösen keleti osztálya (Drevnosztyi Vosztocsnyja); a földrajzi társulat kaukázusi osztálya, mely már 12 kötetet adott ki (Szbornik materialos­zlja oprezanija mjesztnosztyej i premen Kavkaza) az ottani törzsek­ és vidékekről. Ugyanezen tár­sulatnak másik, ethnográfiai osztályának pedig tavaly óta külön folyóirata is van „Eleven Ré­giségek“ (Zsivaja Sztarina) czim alatt. A cs. természettudománykedvelők társulatának külön anthropologiai (most jelent meg a XIV. kötet), külön ethnographiai (most a XII. kötet folyik) osztálya van s mindegyiknek külön kiadványai. Ezeken kívül a szent-pétervári és moszkvai, valamint az összes vidéki cs. egyetemeknek is külön történelmi társulataik vannak, melyek közül ki kell emelnünk a szent-pétervárit „Isz­­toricseszkija Obozrjenija“ czímű jeles szemle­­szerű folyóiratával, a kievi Nesztor nevéről el­nevezett tört. társulatot nagybecsű déloroszor­szági, a kazánit pedig keleti kutatásai miatt. Említést érdemel az orosz cs. palesz­­tinai társulatnak is immár 26 kötetnyi kiad­ványa, telve többnyire érdekes régi keleti út­leírásokkal. Szintén a történelmet cultiválja a hírhedt Ignatyev gróf elnöksége alatt álló szláv jótékonysági társulat, melynek közlönye termé­szetesen első­sorban pánszláv politikát űz, de néha komolyabb történelmi czikkeket is hoz. Mindezen cs. társulatok mellett is az orosz kormány fejt ki legnagyobb tevékeny­séget, különösen a tört. kútfők kiadása körül. A külügyi-, belügyi-, hadi-, tengerészeti-és igaz­ságügyi miniszeriurvok, valamint a czári ura­dalmak ministériuma is szakadatlanul publi­­cálják az alattuk álló fővárosi és vidéki állam­levéltárak gazdag s elsőrangú kútfői becscsel biró anyagát, azonkívül, hogy e levéltárak mindegyikének külön történelmi bizottsága és közlönye is van. A feldolgozás szempontjából is az összes történelmi folyóiratok között kétségtelenül legtekintélyesebb az orosz közok­tatásügyi ministériumnak (Zurnál Miniszterszva Naroenovo Proszvjecsenija) most már a hatodik évtizedben járó havi közlönye. A hivatalos in­tézkedéseknek, tanügynek és a klasszika phi­­lologiának szánt állandó rovatokon kívül, e közlöny a legnagyobb súlyt a történelemre fek­teti. Czikkeiket s történelmi kritikáit a legki­válóbb történetírók írják, a­mint hogy magát az egész folyóiratot is a hírneves byzantinista Vasziljevszkij szerkeszti. A történettudománynak ezen mintegy rendes hadseregén kívül, történelmi adatok gyűjtésében, feldolgozásában szinte öntudatla­nul maga a publikum is részt vesz. Talán se­hol sem imák annyi memoire-t, följegyzést, anekdotát, naplót stb. mint Oroszországban, íróik közt — az az érdekes — az orosz in­­telligenczia minden rétegét képviselve találjuk: tábornokokat, minisztereket, főurakat csak úgy, mint a gentry vagy a hivatalnoki vagy a tiszti kar kis embereit, kereskedőket stb. és az író­s művész világ minden speciesét. Mert ne fe­ledjük el, hogy ugyanazok a tulajdonságok, melyek egy Dosztojevszkij vagy Tolsztojban mindenkit csodálatra ragadnak, az a pihenést nem ismerő, mániaszerű megfigyelési ösztön, a­z az éles objectivitás, mely önnön gyöngesé­­geit is a végletekig képes elemezni,­­ kicsi­ben minden oroszban megvannak. Ilyen termé­szeti adományok mellett aztán, az orosz me­­moire-irodalom a múltnak egész nagy gallériá­­jává alakul át. Politikai vagy társadalmi sötét drámákat ábrázoló históriai festmények mel­lett, a régi jó idők, érdekes „babuská“-k vagy nagybácsik stb. arczképeiben gyönyörködhe­tünk. Megkapó adtusok illusztrálják nagy em- Császka György kalocsai érsek melegen üd­­­­vözölte az elnököt és alelnököket. Majd fölol­­­­vasták a trónbeszédet, a­melyet a főrendek állva­­ hallgattak végig s megválasztották az igazoló bizottságot. Az országgyűlés megnyitása Rendkívüli, a kedvező tavaszi idő által emelt nagymérvű pompa mellett nyitotta meg a király az uj országgyűlést. 25 év óta tény­leg soha sem volt hasonló alkalommal annyi főrendiházi tag és képviselő jelen a fehér nagy teremben, mint ma és miután különösen az új­­ képviselők pártkülönbség nélkül, majdnem mind­­ megjelentek és úgy látszik, még a díszruhák-­­ ban is igyekeztek versenyezni a régiekkel. Volt­­ mit látnia a tolongó nagy közönségnek, melyet­­ különösen fenn a várban, katonaságnak kellett a sorfallal visszatartani, hogy hely jusson az ér­kezőknek. A fogatok felvonulása féltizenegy táján kezdődött s csaknem minden megszakítás nél­kül egészen déli tizenkettőig tartott. Az elsők között érkezett meg Szapáry Gyula gróf mi­niszterelnök diszfogatán. Mindjárt utána Jenő, majd József Ágost főherczeg érkezett meg élénk éljenzések közt. Sorba jöttek ezután a diszesnél díszesebb fogatok s a közönség kü­lönösen az uj képviselőket leste nagy érdek­lődéssel. A főrendi ház tábornoktagjai csaknem valamennyien megjelentek s a függetlenségi s 48-as párt is szép számmal volt képviselve. Az összes jelenvoltak közt alig akadt egy néhány frakkos alak, a legtöbben fényes diszmagyarba voltak öltözve. A közönség élénken megélje­nezte Tisza Kálmánt, a­ki kocsijából moso­­­­lyogva köszönte meg a tüntetést. Tizenegy órakor érkezett meg a herczegprimás s ekkor az udvarba vezető hátsó bejárást elzárták s­­ megkezdődött az istentisztelet. A fogatok azon­­­­ban tovább is szakadatlanul jöttek, előre hajt­­­­va egészen a főbejárathoz. Ezalatt a már meg­­­­érkezett főrendek és a képviselők a budai kir. palota Szent Zsigmond-kápolnájában gyüle­keztek, mely erre az alkalomra pompásan fel volt ékesítve. A főoltár körül nyíló virágokból és déli növényekből egész kis ligetet rögtönöztek. A szentély falait bíbor brokát selyem födte, míg a padok színes perla szőnyegekkel voltak lebontva. A templom fahajója, hol az ország­gyűlés két házának tagjai foglaltak helyet, el­ragadó képet nyújtott. A legtöbb képviselő drága ékszeres díszmagyarban jelent meg, a főrendi­ház tábornok tagjai a királyvörös nagy díszben, fehér mentével és érdemrendeikkel a mellükön, a fiatalabb képviselők tartalékos tiszti egyen­ruhájukban s a főpapok k­laszin palástban. Pont 11 órakor a kóruson felhangzott a „Ecca sa­­cerdos magnus“, mely a herczegprimás meg­­jöttét jelezte. Az asszisztáló püspökök és papok a bejárathoz mentek s ott fogadták Vaszary Kolos herczegprimást, a ki biborpalásttal a vál­lán jelent meg s egyenesen a szentélybe vonult, hol a miséhez öltözött. Kis vártásra külön fu­tár jelentette ő felsége érkezését. A király egé­szen egyedül a szentély jobb felén levő királyi oratóriumban foglalt helyet, míg az udvari mél­tóságok az oratóriummal szemben levő fülké­ben állottak. A prímás mély meghajtással köszönte ő felségét, mire megkezdődött az ünnepi „Veni sancte. “ Az istentisztelet háromnegyed 12-kor ért véget, mely után a király magánlakosztá­lyába vonult vissza, míg a főrendek és a kép­viselők — mintegy ötszázan — a kápolnából a délszaki növényekkel gazdagon megrakott lépcsőházon át a trónterembe mentek. Ő felsége — a szokásos szertartás mel­lett — a teremben megjelenvén, elmondotta a trónbeszédet, melyet teg nap (hibás táviratozás miatt) némi kihagyásokkal közöltünk. A trónbeszéd egész terjedelmében így hangzik: Tisztelt Urak! Főrendek! Képvi­selők ! Kedvelt Híveink! Bizalomteljesen üdvözöljük Önöket ez az országgyűlés küszöbén, melyre ne­­­­vezetes feladatok megoldása vár. Szívesen emlékezünk meg ez alka­lommal a magyar koronának országai és monarchiánk többi királyságai és or­­­­szágai közt fennálló viszonyok ezernyolcz­­száz­hatvanhétben történt rendezésének­­ negyedszázados évfordulójáról. Örömteljes érzéssel tekinthetünk azon nagymérvű haladásra, melyet ked­velt Magyarországunk ezen idő alatt min­den téren felmutathat, s azért bizalom­mal nézünk a jövő elé és bizton re­méljük, hogy helyesnek bizonyult és bár­miféle rázkódtatásoktól megóvandó ez alapon, az ország nyugodt és folytonos fejlődése a jövőben is várható. Az állami élet minden terén nagy­­fontoss­ágú kérdések rendezendők, melyek­nek c­élszerű megoldása lényegesen elő fogja mozdítani az ország szellemi és anyagi felvirágozását. Kormányunk kellő időben nem fog késni az e tekintetben szükséges előterjesztésekkel. A múlt országgyűlés folyamában sikerült az állami élet egyik nélkülöz­­hetlen feltételét, az államháztar­tási egyensúlyt helyreállítani s önök most már megszilárdult pénzügyi viszonyok közt kezdhetik meg törvény­hozási működésüket, és ámbár ezentúl is folyton szem előtt kell tartani az egyensúly fentartásának követelményeit, ezen kedvezőbb pénzügyi helyzet lehe­­tővé teszi, hogy osztatlanabb figyelmet fordítsanak az államélet különféle szük­ségleteinek gondozására. Évtizedek óta viseli az ország és az egész monarchia a valuta rende­zetlen voltának hátrányait; az állam megerősödött pénzügyi ereje immár le­hetővé teszi, hogy az általános pénzpiac­ kedvező alakulása mellett a valuta ren­dezése folyamatába hozassék.Kormányunk igyekezni fog, hogy e művelet végrehaj­tására vonatkozó javaslatait minél előbb bölcs elhatározásuk alá terjeszthesse. A létező adótörvények reformjánál azon szempontok lesznek figyelemben

Next