Kolozsvár, 1894. július-december (8. évfolyam, 149-298. szám)

1894-08-27 / 195. szám

Kolozsvár, 1894. Kirándulás a Jád völgyébe. Az Erdélyrészi Kárpát-Egyesület kolozsmegyei osz­tálya f. aug. hó 26-án igen sikerült egy napos kirándulást rendezett a Jád-völgyébe.­­ A csak pénteken összetömörült kis társaság a szombat esti személyvonattal utazott el Csú­csára, hol meghalva, másnap a hajnali omnibus vonaton Jádvölgy állomásra ért. Innen a Horn-­­ féle iparvasut igénybevételével, rövid egy óra­­ alatt Remeczre jutottak. — Itt kezdődött csak az igazi turista élvezet. — Lombos erdő kö­zött, a Jád csörgedező vize mellett vidáman gyalogolt a kis csapat fel az I z v o r i g, útköz- ■ ben méltó bámulatának adott kifejezést midőn a la cornyi nevű hegy méhébe 2—3 óra járás­nyira is benyúló remek cseppkőbarlangot — nagy fáradság után -- megtekintették; a természet e merész alkotását, a mély öblű barlangot kevés osztálytag ismerheti, útleírásainkban legalább nem igen van említés téve, pedig valóban érdekes látványosság (kellő számú lámpa világítása mellett.) Megtekintésre érdemes a Mihályhegy sziklákkal és erdőkkel borított me­redek oldala, úgy szintén a strevisana nevű völgy­szakadékba épített merész esésű csúsz­tató.­­ Mind e látványosságok kínálkoztak turistáinknak és igy nem csoda, ha a különben hosszú nap oly gyorsan lepergett, még csak annyi idő maradt, hogy a Fischer, fűrész­telep igazgató által előzékenyen felajánlott pá­lyakocsin leereszkedjenek Csarnaházára, itt azalatt a­mig a frissen fogott pisztrángok a nyárson megsültek, volt alkalom gyönyörköd­hetni a csarnóházi barlangban és a búvópatak alkotta vízesésben. Az esteli személyvonat már haza röpítette az osztály központjába tagjait. — Az igen élvezetes kirándulás emlékeit itt­hon maradt érdeklődő társaiknak elbeszélhetik dr Mannsberg Sándor p. alelnök, Cziegler Gyula, Dunky Kálmán, Gámán József, dr. Gergely Albert és Szakáts Péter. Bérbevétel Fraenkel Sim és fia helybeli derék faiparvállalati nagy czég, mely jelentékeny lendületeit adott az erdélyi részekben a fakeres­kedéseknek a Gróf és Báró B­á­n­f­f­y család ka­lotaszegi birtokának 40 ezer hold kiterjedésű er­dőségét 20 évi időtartamra bérbe vette. Uj óvónők. A kolozsvári róm. kath. képviselőtestületnek 1894. aug. 26-án a leány­iskolában tartott folytatólagos közgyűlésén vá­lasztottak meg a külmagyar-utczai és a kőkerti óvodákhoz az új óvónők. Az előbbihez Pá­k­ei Berta, az utóbbihoz Paskovszki Anna okleveles óvónők választottak meg. Árverés. A város tulajdonát képező ka­balapataki erdőnek felsőbb hatóságilag eladásra engedélyezett körülbelül 700 hold területen le­vő haszonjára csütörtökön fog az árverés meg­tartatni. A kikiáltási ár 139.000 fit. Az árve­rezést dr. Nagy Mór tanácsos, közgazdasági előadó fogja vezetni. Mint értesülünk már több vállalkozó jelentkezett a városnál az árverés­ben való részvételre. Az ipar­kamara újjáalakítása A helybeli iparkamara újjáalakítására kiküldött központi bizottság holnap, kedden délután 3 órakor, az iparkamarai tagokat választók név­jegyzékének összeállítása czéljából ülést tart.A központi bizottságba a városi tanács kinevezte Salamon Antal v. tanácsost elnöknek, Sán­dor László v. aljegyzőt jegyzőnek, Fischer Vil­mos, Gergely Ferencz, ifj. Reményik Lajos ke­reskedőket és B. Bak Lajos, Demjén Ágoston, Ferenczi Ignácz iparosokat pedig bizottsági ta­goknak. Kilépett tartalékos tisztek. A ma­gyar kir. honvédelmi miniszter közzéteszi, hogy­­ Aszalay Sándor, nagyszebeni 23 ik honvéd gyalogezredbeli tartalékos főhadnagy,B­á­r­d­o­s­sy Antal és L­é­n­á­r­t János marosvásárhelyi 22-ik, Molnár Károly nagyszebeni 23-ik honvéd gyalog­ezredbeli tartalékos hadnagyok a szol­gálati kötelezettség teljesítése után, viselt tiszti rendfokozatuknak megtartása nélkül, saját ké­relmükre, 1894. évi szeptember hó 1-vel a hon­védség kötelékéből elbocsáttattak. Segesvári Sirek Levelezőnk Írja: Babonából egy élő macskát akart Moldován Lázárné az uj háza védszentjének áldozni. Ugyanis az illető asszony azon hitben, hogy az házuktól minden csapást elhárít, a külvárosban jelenleg építés alatt evő házuk falába egy élő macskát falaztatott be­. A macska kegyetlen nyávogása azonban nemcsak a szomszédság, de a rendőrség figyelmét is magára vonta, 36 órai kínlódás után a macskát szabadon bocsájtották, a babonás házépítőnőt pedig az állatkínzásért megbüntették. Az ágost. evang. hitközség a várbeli templomot, mely a szászok katholikus korában a dominikánusok temploma volt, javíttatni kezdette. Ez évben a déli oldal fog stylszerüen helyre állíttatni s oldaltámok­­kal megerősittetni. Javítás alatt van a felsővá­rosnak a város fotelére szolgáló remek kapu­tornya is, mely egyike Erdély nevezetesebb műemlékeinek. Sajtóvadászatot rendeztek aug. 19-én és 20-án — mint lapunknak írják — Héjasfalva, Fehéregyháza, Szász-Kérd és Szász- Dálya terjedelmes erdőségeiben, hol a vaddisz-­­­nők szerfölött elszaporodtak. A vadászaton Se­­­­gesvárról igen szép számmal vettek részt. A vendégeket Somogyi Albert héjasfalvi nagybir­tokos valódi ősi magyaros vendégszeretettel fo­­gadt. Déltől estig számos toszt után csengtek össze a poharak. A szellames tosztok közül kitűntek és nagy derültséget keltettek a Ked­ves I., Téglás I., Szongott V., Walbaum F., Lé­­szay A., Lendvay L. által mondott pohárkö­szöntők. Sajnos azonban, hogy Szent Hubertus kevesebb eredménynyel jutalmazta a vadászok fáradozásait. A nagyszeben-disznódi vasút A magyar kir. államvasutak igazgatóságától ka­pott értesülés szerint, a nagyszeben-nagydisz­nódi h. é. vasúton a megnyitás napjával — zónarendszerű személy- és podgyászdijszabás lép életbe, mely a magy. kir. államvasutak díj­szabás elárusitási osztályában (Csengeri­ utcza 33. sz.) 10 krért kapható. Nagy erdővásárlás. A Háromszéken nagy erdők felett rendelkező erdélyi erdőipar részvénytársaság igazgatója, Horn Dávid utján megvásárolta az erdőivel határos román terü­leten Ghermani román pénzügyminiszter erdőit, melyekbe kü­ön fűrészgyár-telepet állít a rész­vénytársaság. Horn a gyulafalvi és komandói fűrésztelepek felállításával már­is nagy érde­meket szerzett magának a háromszéki és erdé­lyi ipar emelése körül. Tüzek a székelyföldön. Zágonban e hó 19-én d. u. 1 órakor a báró Szentkeresz­­ty-féle szérüskertben ismeretlen okból tűz tá­madt s pár óra alatt a lángok martaléka lett 1200 kalangya ősz­ gabonának 12 kazalban el­helyezett szalmája, törek és polyvája és két szénakazal, melyekben 21 szekér széna volt Elégett a mintegy 2000 frt értékű nagy csűr s abban 70—80 szekér széna s gazdasági esz­közök. Nyolcz kazalt, melyekben 50 szekér szé­na van s a csűr közelében levő egyéb gazda­sági szerelvényeket a nagy szél daczára is si­került megmenteni s ez által a tűz továbbter­jedését meggátolni, mi főleg annak köszönhető, hogy gyorsan érkezett szivó-nyomó fecskendő a közelben levő patakból bőven szállíthatta a vizet. A leégett épület a báró Szentkereszty Zsigmondné volt, a benne és körülötte levő ter­mények pedig a Beczási József tulajdonosai vol­tak. Biztosítás mindkét részről történt, de a megfelelő értéken jóval alól. A kár 3500 írtra bizton tehető. A papolczi önkéntes tűzoltó-tes­­tület hét tagja Imre Mózes paracsnok vezetése alatt egy hidroforral gyorsan segítségül érkezett s a tűz lekalitázásában derekasan közremükött. — Kovásznán e hó 23-án déli 12—2 óra között az Alszegben tűz ütött ki. Három csűr tele gabonával és takarmánynyal égett el. A tűz keletkezésének okául bosszút emlegetnek. A csendőrség egy férfit és nőt le is tartózta­tott. A kár 1793 frt, biztosítva két gazdánál 200 frtig volt. Reklám a mártíro­knak. A memo­­randum-per elitéltjei fogva ülnek Váczon és Szegeden s azért mégis nagy utazásokat tesz­nek. Persze nem ők utaznak, hanem az arcz­­képeik. A bukaresti liga tudniillik az elitéltek fényképeit nem rég elküldte Rómába, Salomini festőművészekhez, kik a 14. fényképet díszes csoportképpé foglalják össze, melyet aztán kő­nyomás által sokszorosítani fognak. Tízezer ilyen példányt rendeltek meg a képekből. Mundy báró temetése. Mundy bárót szombaton délután 3 órakor temették el Bécs­­ben. A mentőegyesület épületének előcsarnoká­ban Charas dr. főorvos mondott gyászbeszédet, aztán a holttestet a nyolc­as fogatú díszkocsiba emelték. A halottat utolsó útján a mentőegye­sület gyászba öltözött szolgái és több száz fő­nyi gyászoló közönség kísérte, köztük a kül­földi mentőegyesületek küldöttségei. A hadse­reget Merkl táborszernagy és Kálnoky ezredes, a külügyminiszter testvére képviselte, a hely­tartót pedig Bourgingon báró. A rendőrség ré­széről senki sem jelent meg. Bécs városát az alpolgármester képviselte, a­ki azonban csak a templomban jelent meg. A három községi ta­nácsos, a­ki eljött, személyes barátja volt az elhunytnak. A máltai lovagság nem volt kép­viselve ; az urak — úgy mondják — elkéstek. A községtanács hivatalosan nem volt képvi­selve. Az ünnepélyes beszentelésnek a domini­­kánusok templomában kellett volna megtör­ténni. A prior azonban elrendelte, hogy a ha­rangokat meghúzni, gyászdalokat énekelni nem szabad és megtiltotta a templom feketével való bevonását és földiszitését. Mundy bárót a köz­ponti temetőbe vitték a­hol a történetileg ne­vezetes személyiségek közé helyezték el örök nyugalomra. A sírnál Mosetik tanár és Lame­­zan gróf mondottak beszédet. A Vili. nemzetközi közegész­ség­i és demográfiai kongresszus tagjai napról-napra nagyobb számban jelentkeznek, úgy, hogy péntek estig már 1441 tag fizette be tagsági díját. Ezen a kongresszuson fogják először önállóan tárgyalni a testedzés és a sport kérdéseit egészségi szempontból; evvel kapcsolatban rendezik a torna-, az athletika-, az úszó-, evező- és a kerékpár-versenyeket a kongresszusi díjakkal. Az operaházban és a nemzeti színházban a belügyminiszter engedé­lyével a díszelőadások ingyenes előadá­sok lesznek. Az operaházban szeptember 3-án „Hunyady László“ első felvonását, „Bajazzók“-at és a „Csárdás“-t, a nemzeti színházban pedig szept. 4-én „Az ember tragédiájáét fogják adni. A megnyitó ülésnek ünnepi hangulatát nagyban fogja emelni a budai dalárdának köz­reműködése, a­mely az ülés elején Sellei Gy. „Üdvözlés a királyhoz“ czímű hymnuszát, az ülés elején pedig a Kölcsey-hymnust fogja énekelni. Tisza Kálmán a „Magyarok Be­jöveteleiről. Tisza Kálmán, a­ki a körké­pet gyakorta megnézi, Feszty Árpád albumába ezeket a meleg sorokat írta: „Ismerem a fes­tészetnek azt a nagy hatását, melylyel a nemzet nevét, melyből a művész származott,­­ mind jobb és jobb hangzásúvá tudja tenni világszerte, saját dicsőségével szaporítván a nemzetét is; tudom azt is, hogy a művész, midőn nemzete történelmének egyes nagy momentumát nagy tehetségével megörökíti, nemzetének a nagysá­gát, létjogosultságát hirdeti világszerte. Ezt fogja tenni Feszty Árpád nagy körképe is. E kép részleteinek méltatá­sára nem érzem óriás magamat illetékesnek, de éreztem ,mű­­vészi hatását, és tudom azt méltányolni. A kitűnő művész és jó hazafi ölelkező szelleme sugalta és létesítette azt, s ezáltal megragadta bámulatomat és megmelegítette szívemet. Ez érzelmek hatása alatt éltetem e mű teremtő­jét. Tisza Kálmán:“ Török lovasok Magyarországon. Nagy feltűnést keltett pénteken délután Bács- Topolyán egy csapat török lovas, a­kik egész váratlanul érkeztek a városkába. A városka lakossága összefutott és ugyancsak megbámulta a szokatlan öltözékű lovasokat. A lovasok csak rövid pihenőt tartottak a nagy korcsmában, aztán folytatták útjukat Szabadka felé. Pihenésük közben megérkezett a nagyon előkelőnek lát­szó lovasok szolgaszemélyzete, a­mely tizenhá­rom pompásnál pompásabb, törökös hálóval KOLOZSVÁR borított almásszürke lovat vezetett. A szolga­csapatban volt egy, a­ki németül is tudott s a kiváncsi érdeklődőknek ez a német lovász aztán megmagyarázta, hogy a török lovasok egyene­sen Konstantinápolyból jönek és lóháton men­nek Berlinbe. Egy sport­fogadásról van ugya­­­­nis szó: gróf Venden teszi meg a hoszzu lo- i vasutat a török fővárosból a német fővárosig.­­ Vilmos császár és a néptanítók. Vilmos német császár elé, mint egy német lap írja, nemrégiben egy katonatiszt periratai kerül­tek. A katonatisztet azért perelték be, mert a gyakorlatokra bevonult néptanítókat gyalázó sza­vakkal illette.­­ A császár átolvasván az irato­kat, az illető inkriminált szavaknál az ív szélére sajátkezüleg a következőket irta: „Nem hittem volna, hogy hadseregemben ilyen műveletlen tiszt találkozzék.“ A bíróság már előzőleg elitélte volt a katonatisztet s mikor ez büntetését kiállotta, figyelmeztették a császár jegyzetére. A tiszt meg­értvén a sajtó ítéletet, letette kardját és rangjá­ról lemondva, kilépett a hadseregből. Ezredéves kiállítás. Lukács Béla ke­reskedelemügyi miniszter, mint az országos ki­állítási bizottság elnöke, az igazgatóság előter­jesztése alapján legközelebb szervezi a kiállí­tás pénzügyi bizottságát, melynek feladata lesz a kiállítás egész pénzügyi műveletét ellenőrizni, a kiállítási tárgyak és épületek biztosítására nézve javaslatot kidolgozni s a kiállítási sors­játék rendezésének módozatait megállapítani, illetőleg a sorsjáték bérbeadására vonatkozó fel­tételeket kijelölni. A pénzügyi bizottságba jó­részt az országos bizottság azon tagjai fognak kineveztetni, a­kik elsőrendű pénzintézeteink élén állanak ; e bizottság megalakulása e hó közepére van tervezve. A második bizottság, a­melynek szervezését a miniszter elrendelte, a sajtó­ügyek ellátására, illetőleg a sajtóiroda el­lenőrzésére felkérendő szakbizottság, melynek fő feladata lesz a hazai központi, továbbá a vi­déki lapokat s a külföld nevezetesebb lapjait (nemkülönben a képes és szaklapokat­ megfelelő tudósításokkal és informácziókkal ellátni s a közérdeklődés felkeltésére és állandó ébrentar­tására nézve az impulzust megadni; e bizott­ság feladata lesz továbbá a külföldi és hazai­­ reklámra vonatkozó javaslatok megtétele, végre a sajtó képviselőinek minden irányban való támogatása, különösen pedig a külföldi sajtó képviselőinek fogadása, kalauzolása, tájékozta­tása stb. E bizottság szintén a kereskedelmi miniszter elnöklete alatt még e hó folyamán tartja első ülését, mely elé a kiállítás igazga­tósága konkrét javaslatokat fog terjeszteni. Szerelmi tragédia. Bukarestből írják, hogy a Teleormann kerülethez tartozó Alexand­ria városnak lakosságát nagy izgatottságban tartja egy szerelmi ügy véres kimenetele. Antonescu G. diák Stoenescu asszony­t még leánykorában üldözte szerelmével. De a szép hölgy nem hallgatta meg, hanem férjhez ment és úgy látszott, mintha a fiatal­ember szerelmi vallomásait semmibe sem vette volna. Pedig lényegesen másként történt. Stoenicuné, mint leány ellenállott, de asszony korában karjaiba vetette magát Antonescunak. És ezt Alexandriában tudta már jó ideje min­denki, csak az nem, a­kit legjobban érdekelt volna: a meg­csalt férj. De végre is akadt egy jó barátja, a­ki felvilágosította és ő véres bosz­­szút forralt. Megtudta, hogy éjfél után felesége ismét találkozni fog szeretőjével és tőrrel felfegyver­kezve elment a találkára. És amikor meglátta a szerelmes párt, közibük rohant s a felesége szi­vébe döfte a tőrét. A szerencsétlen asszony rög­tön meghalt. Ezután a csábítóra vete magát és annak minden védekezése daczára több életve­szélyes szúrást ejtett fején és mellén. Antonescu­­nak azonban még volt annyi ereje, hogy támadója karjai közül egy pillanatra kiszabadítsa megát. És ekkor hirtelen előrántotta zsebrevolverét és közvetlen közelből kétszer teája lőtt. A golyók ezért értek, és a becsületét kereső férj holtan rogyott felesége holtteste mellé. De ekkora már Antonescut is elhagyta ereje és a sok vérveszte­ségtől elgyengülve eszméletlenül összeesett. El­vitték a kórházba, ahol a hallállal vivődik. A nemzetisem­ lobogó. A Magyar Értesitő­nek jelentik Konstantinápolyból. El­­térőleg az eddigi szokástól, a­melynek alapján az osztrák-magyar nagykövetség ünnepélyes al­kalmakkor a tengerészeti lobogót tűzte ki, mely felében a vörös-fehér-vörös, felében pedig a vörös-fehér-zöld színeket tünteti föl, most ő felsége születésnapja alkalmából első ízben ki­tűzték az osztrák-magyar nagykövetségi palo­tán a császár-lobogót a fekete kétfejű sassal sárga mezőben, a­melytől jobbra a fekete-sárga, balra a vörös-fehér-zöld lobogót húzták föl. Kálnoky gróf külügyminiszter ugyanis elrendel­te, hogy a külföldön az osztrák-magyar épüle­tek ünnepélyes alkalmakra ezentúl ily módon lobogóztassanak föl. Kellemetlen nagyság. A koreai ki­rályt népe isteni és sérthetetlen lénynek tartja. Nincs ember Koreában, a­ki érinteni merészelné királyát, hát még arra is vállalkoznék, hogy mű­tő eszközt dugjon a király szájába. Pedig erre nagy szükség volna. Mert a jó királynak torok­baja van és egy kis operácziót kellene végezni rajta. De hozzányúlni senki sem mer és igy ép­pen nem valószínűtlenl, hogy az érithetlen, feje­delem, sérthetetlenségének áldozatul esik. Ötezer éves fa­katonák. Nehány hónappal ezelőtt Felső-Egyptomban, Asszuán­ban nevezetes régiségeket fedözött fel Morgan régiségbúvár. Azóta, — mint a Bosphore Egyp­­tien jelenti — fényes eredménynyel folytatták a kutatásokat. A legnevezetesebb régiségeket egy Emsah nevű herczeg sírboltjában találták, a­ki 3200 esztendővel Krisztus előtt élt. Fel­bontották a hejreteg óriási kettős koporsóját s megtalálták Irénné a múmiát, mely azonban, úgy látszik, oloszul készült, mert csontvázzá lett. Nyakán­­egy nagy ezüstszemekből készült láncz volt. A­­jttereg, úgy látszik, nagy had­vezér volt, mí­g a sírboltban talált tárgyak mind a hadviselésre emlékeztetnek. Találtak a sírboltban egy teljes felszerelt egy méter hosszú hajómintát, mely megszólalásig hasonlít a Ní­luson ma is használt dahabijékhez. A hajó mel­lett pedig — ez a legérdekesebb — találtak két csapat fa katonát. Az első csapat 40 egyp­tomi katonából áll, a­kik négyes sorokban vo­nulnak előre. Mindegyik katon­a 38 cm. magas, ruházatuk egyetlen lepel az ágyék körül s fegyverzetük bronzhegyü lándzsa, olyan, a­mi­nőt a szudániak most is használnak s bivaly­bőr pajzs. A második csapat ugyancsak negy­ven szerecsen katonából áll, a­kik ijjat és nyi­lakat tartanak a kezükben. Hasonló fölfedezést még egy egyptomi sírboltban sem tettek. Az alakok mind igen arányosan vannak kifaragva és érdekes példái az ó-egyptomi reális plasz-­­­tikának, melyet a buláki, most kairói múzeum híres seh el beled­jén: a falusi biró fából fara­gott szobrán csodálnak a tudósok. József főherczeg mint szakács. József főherczeg és fia, László, az utóbbi időben tiz napot töltöttek Kis-Jenőn és naponta nagyobb vadászatokat rendeztek több meghívott vendéggel. Vadászat után letelepedtek egy-egy tisztáson, a­hol József főherczeg Ormos Péter nyugalmazott aradmegyei alispán kukfáskodása mellett ebédet főzött. Érdekes látvány volt az erdő mélyében könyökig és térdig felgyürkezött előkelő szakács sürgölődése a szabad tűzön rotyogó bogrács kö­rül. József föherczeg különösen jártas a bográ­csos hús elkészítésében s a társaság kifogyha­tatlan dicséretek között törülgette ki a bogrács alján lévő joiza gulyáslét, melylyel a föher­czeg mindennap megvendégelte a környezetét. Mig József föherczeg szakácskodott, addig László fia fáradhatatlanul üldözte a vadat. Elejtett egy vadkant, 24 őzbakot, 1 sast, temérdek fáciánt és nyulat. A tíz nap eltelte után a búcsúzó fő­­herczegek azzal a kijelentéssel távoztak, hogy legközelebb nagyobb társasággal fognak pár hetet Kis­ Jenőn tölteni. . A golyóálló pánczél föltalálójá­ról A napokban az a hír terjedt el Dowe sza­bóról, a golyóálló páncél föltalálójáról, hogy Aachen­ben a pánczél kipróbálás­akor megsebesítették. A hirt mag Dowe dementálja. A híres szabómes­ter nagyon jól érzi magát és épen most jött rá, hogy pánczéljának egy kontár utánzata akadt, a­melyet Martin műlövész szerkesztett össze, de a­mely nem vált be. Dowe, a­ki rég megvált Martintól és most Western műlövészszel utazik, rövid időn Budapestre is ellátogat. Leányszöktető lelkész. Romantikus izó esetet jelent egy milánói távirat: Tempio lelkésze monsignore Mossa, egy comei szép fia­tal leánynyal Rómába szökött, hol a szerelmes pár, megérkezése után azonnal megesküdött. A Vatikánban e miatt nagy az izgatottság. A le­ányszöktető lelkészt exkom­munikálták. A pellérdi menyecskék. Régen lá­tott olyan izgalmas napokat Pellérd községe, mint a napokban megejtett tanítóválasztáskor. Fenekestül fölfordult a faluban a régi jó rend. Tisztes polgárok fejcsóválva jártak az utczán és tanakodva dugták össze a fejeikket. Az „iskola­szék“ meg a falu nemes „tanácsa„ egyformán meg volt rökönyödve a fölött a rémuralom fö­lött, ami a faluban kiütött. Mert igazi rémura­lom volt. A pellérdi menyecskék azzal bocsátot­­ták el hazulról gazdáikat, hogy haza ne merje­nek jönni, ha­nem Harka Sándor lesz a tanító. És hogy annál nagyobb nyomatékot szerezzenek a kívánságuknak Pellérd asszonyai, leányai, sod­rófával, meszelenyéllel támadtak a Harka meg­választását ellenező plébánosra és bizony volt mi elől menekülnie. Harka Sándort pedig csakugyan egyhangúlag választották meg tanítónak, negy­ven jelölt közül, a falu bölcsei. A plébános ugyan felebbez és aligha a bíróság elé nem kerülnek a kardos menyecskék, de Harka Sándor mégis csak tanító lett Pellérden,­­ mert szép ember. És a „szép“ kultusza iránt erős érzékkel bírnak Pel­lérd asszonyai és leányai. IRODALOM és MŰVÉSZET. Az írói tiszteletdíj. A „Figaro“ köz­li a lefolyt 1893—94. színi évadban a párisi szinházak bevételeinek és az általuk kifizetett írói tiszteletdijaknak táblázatos kimutatását. E szerint Pária 30 nagyobb színházában 20.271.602 frankot vettek be és 1.929.713 frankot fizet­tek ki tiszteletdij gyanánt. Legtöbb bevétele volt a nagyoperának, 3.893,138 frank s az fi­zetett legtöbb tiszteletdijat is: 263,450 frankot. A Theatre Francais 1.937, 283 frank bevétel után 250,239 frankot juttatott az Íróknak ; az Opera Comique 1. 582,717 frank bevételt mu­­lti s 192,326 frankkal honorál tak­óit. Egy mil­lión felül vettek be a Vaudeville, és a Varie­­tés. A Folies-Dramatiques-nak, a champignol 619,901 frankot, a szerzőknek pedig 74 ezer frankot hozott. A Bouffer Pariens, Páris első operett-színháza fél millió frank bevételt tud kimutatni még írói honoráriumára 54 ezer fran­kot fordított. Értesítő Nyilvános köszönet. Maros-Szt.­­K­irályt, a helybeli unitárius és ev. ref. egy­házközségek javára 1894. augusztus 12-én tar­tott kosaras tánczvigalom alkalmával felülfizet­tek : Filep Albert 3 frt 80 kr, Eszner István 80 kr, Kövendy János 80 kr, N. N. 30 kr, Tóth László 80 kr, Böjtke Ödön 40 kr, Káb­­debó Antal 30 kr, Wilhelm Frigyes 30 kr, Tá­­lyai György 80 kr, Schuller József 1 frt 30 kr, Zsigmond Ferencz 30 kr, özv. Agyagosi Pé­­terné 2 frt, Nemes Károly 40 kr, Zongor Ist­ván 30 kr, Egerházi Lajos 50 kr, Nemes Elek 80 kr, Miriszlai Árpád 80 kr, Gál Kelemen 80 kr, Burszán János 2 frt, Magamer Károly 30 kr, Kelemen Albert 30 kr, Magyari Sándor 30 kr, Szakács Ferencz 30 kr, dr. Szabó József 80 kr, Jenei József 80 kr. Fogadják e nemesszivü felülfizetők e két egyház nevében a rendező­bizottság köszönetét. GYÁSZROVAT. Dr. Tüske Ferencz nyug. törzs-orvos elhunytéról kaptuk az alábbi gyászlapot: Már özvegy Dr. Tüske Ferenczné, szül. Kelemen Kata, a maga és fia Ferencz, úgy a közeli és távoli rokonok nevében szomorúan tudatja. Augusztus 27. hogy férje, az illető édes­apja és rokon Dr. Tüske Ferencz cs. és kir. nyug. törzsor­vos, a hadi érem és a koronás nagy arany ér­demkereszt tulajdonosa folyó hó 25-én déli 12 órakor, élete 76-ik évében, hosszas szenvedés után, megszűnt élni. A megboldogultnak földi maradványai folyó hó 27-én d. u. 5 órakor fognak, az ágostai ev. egyház szertartása sze­rint. külmonostor-utcza 41. számú saját házában beszenteltetni és a közös sirkertben örök nyu­galomba helyeztetni, mely végtisztességtételre a rokonok és barátai tisztelettel meghivatnak. Nyugodjék csendesen! Özv. Varró Elekné, szül. keméndi Várady Polixéna hosszas szenvedés után meg­halt f. hó 23-án Hátszegen, élte 68-ik évében. Hűlt tetemei saját kívánságára Déván helyez­tettek örök nyugalomra ma, aug. 25-én d. e. 9 órakor. Az elhalt úrnő vagyonát rokonaira és hozzátartozóira hagyományozta; a dévai fő­reáliskola tápintézete is 1000 frtot örökölt. KÖZGAZDASÁG. Őszi lóvásár. Az Országos Magyar Gazdasági­ Egyesület f. évi okt. hó 5—9-én Bu­dapesten a Tattersallban (külső-kerepesi­ ut) a m. kir. ménesintézetek anyagának árverésével kapcsolatban tartja rendes őszi lóvásárját. Ed­dig bejelentettek : Kubinyi Márton Erdő-Tarcsa, egy négyes jukker fogatot, Halász Aladár Csány, egy kettes jukker fogatot, dr. Karsay Sándor két hátast, Laszkáry Gyula Romhány, egy pa­ripát, dr. Jeszenszky Sándor egy négyes juk­ker fogatot, Szent-Ivány Farkas Gomba, egy négyes fogatot és egy hátast, gr. Esterházy László Sárosd, egy kettes fogatot, Széchenyi Aladár gr. Lábod, egy kettős jukker fogatot, Stubenberg József gr. Székelyhid, egy négyes fogatot és két hátast, Lyka Döme Pázmánd, egy hátast,­­ Aigner Adolf Tass, egy hátast, ifj. Széchenyi Imre gr. Somogyvár, egy kettes jukker fogatot és egy paripát, Kubinyi György Bpest egy paripát. A vásár díjazással lesz egy­bekötve, 100—200 előkelő sport-gentleman szo­kott fővárosunkba jönni, hogy itt a külföldön méltán nagy hírnek örvendő magyar lovakat személyesen beszerezhesse. A gyömölcstermelés czélja ma már nem az a­mi egykor volt: egyesek kedvtelése, hanem ellenkezőleg a jövedelmezőség. Bőséges gyümölcstermés idején nem kényszerül ma már a termelő, állataival etetni fel a fölöslegest, vagy potom áron elvesztegetni azt, mert a jó gyümöl­csöt külföldi és hazai kereskedő házak illő áron vásárolják össze és exportálják oly országokba, a­melyek gyümölcsben szükséget látnak. Az újabb időben mind nagyobb lendületet nyert gyümölcs­bor készítés pedig még az éretlen és hulladék gyümölcs értékesítését is lehetségessé teszi. Ezer meg ezer mázsa gyümölcsöt dolgoznak fel igy és a bár savavanykás izű, de egészséges ital egyik leghathatósabb eszköz a pálinkaivás terjedésének meggátlására. Másik nagy részét a gyümölcster­mésnek, aszalás által teszik évekig élvezhetővé és eltarthatóvá és ez által pótolják a mostoha években mutatkozó hiányt. — Amerikai rendszer szerint készült aszaló-készülékekben — melyek­ből kormányunk is több példányt szétosztott már a gyümölcstermő vidékeken — nálunk is elő lehet az amerikai, híres aszaltgyümölcshöz hason­lót előállítani. E készülékek segélyével minden házi­asszony könyen szép ízletes aszalt gyümölcs­csel láthatja el háztartását. — Mai gyümölcs­­termelésünk czéljait tehát a következőkben fog­lalhatjuk össze : „Nem száz meg száz féle külön­böző fajt, hanem minden vidéken, a jó termőnek bizonyult fajokból egyet vagy kettőt kell töme­­gesen termelni, akkor a kereskedők és gyárosok maguktól is megjelennek a gyümölcsszüret után és jó áron összevásárolják az egész termést. TÁVIRATOK. Budapesti lóversenyek. Budapest, aug. 27. (A „Kolozs­vár“ eredeti távirata.) A nyári verse­nyek hetedik napja, a következő ered­ménynyel folyt le: I. Claiming stokes. (2000 korona.) Első dr. Üchtritz Zs. „Meissonier“-je, második Egyedi A. „Málvá“-ja, harmadik Wahrmann R. „Mauserl“-je. II. Vigaszdíj (2000 korona.) Péchy A. „Grisett“-je volkoverben vitte el a dijat. III. Gátverseny. (2000 korona.) Első gróf Forgách J. „Galamb“-ja, második gróf Andrássy T. „Délibáb“-ja. IV. Elnöki dij. (8000 korona a győz­tesnek, 800 korona a másodiknak.) Első gróf Potocky J. „Satanella“-ja, második dr. Springer G. „Kis iblyá“-ja. V. Welte­r-H­a­n­d­i­c­a­p. (2000 koro­na). Első Péchy A. „Demetrius“-a, második gr. Apponyi A. „Old-Ireland“-ja, harmadik Szemere M. „Hendrik“-je. VI. Kétévesek claiming han­dicap­ja (2000 korona). Első Szemere M. „Kokárdá“-ja, második Capt. Black rDynast“-ja, harmadik gr. Batthányi E. „Daisy B.“-je. VII. Kétéves nyeretlenek di­­j­a. (2000 korona). Első Blaskovich M. „Nono“­­ja, második gr. Esterházy Miklós „Bácsi“-ja, harmadik Egyedi A. „Alispán“-ja. Kiadó: AJTAI F ALBERT. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: HINDY ÁRPÁD.

Next