Kolozsvár, 1894. július-december (8. évfolyam, 149-298. szám)
1894-11-21 / 267. szám
itt itt arra nézve, hogy ezen törvények szentesítése iránt, kérve sürgető lépéseket tegyek. És ezért mindazon hírekkel szemben, melyek a napi sajtóban kolportáltattak, mintha akár én, akár pedig a honvédelmi miniszter úr e tekintetben lépéseket tettünk volna, a leghatározottabban kijelenthetem, hogy e tekintetben eddig ő felségénél kézdőleg nem léptünk fel. (Helyeslés jobbfelől.) Nem léptünk ■ ► fel azért, mert habár a szentesítést szükségesnek, elmaradhatatlannak tartjuk is, nem tartottuk volna eddig ildomosnak azt, hogy sürgetőleg lépjünk fel a felsége elhatározásának kikéréseire. (Helyeslés a jobboldalon) De legyen meg.jó-; győződve a t. ház, hogy miután magam is azon politikai nézetben vagyok, hogy a köznyugalom helyreállításának egyik, mindenesetre sikeres eszköze és módja, ha az egyházpolitikai javaslatokon mielőbb túl esünk, vagyis ha azok törvényerőre emelkednek, midőn elérkezettnek fogom látni a szükséget, hogy ezek iránt kérve, sürgetőleg lépjek fel, ismerni fogom kötelességemet. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Iti .. .,Herman Ottó és Ugron Gábor rövid ’ felszólalása után a ház a kérdés fölött napirendre tért. A belügyi tárcza költségvetésének tárgyalására került ezután a sor. A vitát Apponyi Albert gróf nyitotta meg, sokban ellentétes állást foglalván el a szabadelvű párttal, többek közt a szempczi szolgabiróság áthelyezéséért is megtámadta a belügyminisztert. Az ellenzékről Ugrón Gábor, Makfalvay Géza, Issekutz Győző és Szentiványi Kálmán támadták meg Hieronymit, sőt a pártonkívüli Horváth Gyula is több kifogást emelt a belügyi kormányzat ellen. Hieronymi Károly belügyminiszter az ő szokott modorával s tapintatosságával válaszolt több ízben a támadásokra. Az igazság egyszerű elmondásával kívánt hatni és hatott is. Beszédeit élénk helyeslés kisérte, valamint államtitkárának, Reiszig Edének rövid felszólalását is. fcr" 4 m & [j;' M X ; f zés) KP| X \y ' f i ' ! ; ’! . H mint sokat. ' ÍJ » A református konvent. 20. Budapest név Ma kezdődött nagy érdeklődés mellett a reformátusok egyetemes konventje. Kun Ber■ Vil talán püspök imával nyitotta meg a konventet. Majd megkapó szavakkal rajzolja azt a csapást, mely az egyet, egyházat Vay Miklós báró halálával érte. Indítványozza, hogy a konvent adjon kifejezést mély fájdalmának jegyzőkönyvében is. (Helyeslés.) E veszteséggel megüresedett a konvent világi elnöki széke. Föl , kéri Tisza Kálmánt, mint legidősebb fői gondnokot az elnöki szék elfoglalására s kéri, a konventet állandóan vezesse. (Éljenazzal a tapintattal, melylyel eddig is, helyettes elnök vezette a tanácskozóTisza Kálmán elfoglalja az elnöki széket, de arra kéri a konventet, hogy ne alkalmazza azt a mértéket, melyet néhai nagynevű elődjére alkalmazott, mert nem mindenkinek ; adatott annyi képesség és bölcseség, mint a milyenekkel a boldogult ékesítve volt. Kun Bertalan püspök az igazolás során üdvözli Vay Béla bárót a tiszáninneni kerület új főgondnokát, midőn a konventen ma először vd jelenik meg. Tóth Sámuel főjegyző bemutatja a bá’i anyai ág. hitv. egyházkerület részvétiratát Vay Miklós báró elhunyta alkalmából. Bemutatja ezután Wekere Sándor miniszterelnök leiratát, melyben válaszol a konventnek arra a feliratára, melyben azt kérte, hogy a szentesített zsinati törvényeket az országos hatóságok előtt is kihirdesse. A miniszter közli, hogy úgy a belügyi, mint igazságügyi miniszterek készséggel vállalkoznak a zsinati törvényeknek kihirdetésére s e czélból a belügyminiszter számára 500, az igazságügyi miniszter részére 700 példányt kér a zsinati törvényekből, melyeket meg fognak küldeni A császári tanács elfeledve Bocskaynak császári ura iránti hűségét a éveken át tett hasznos szolgálatait nem gondolta meg, hogy ő a gyanús levelet meg sem kapta, a vádat ténynek tekintve, mintha elítéltetett volna, lázadónak nyilvánította s fegyverrel megtámadása elhatároztatott, meghagyatván Barbianonak, hogy gyűjtsön sereget, várait vegye ostrom alá s őt élve vagy halva szolgáltassa a császár kezébe. Ez ujjongott örömében, ,hogy gyűlölt ellenfele iránti szándékát oly kedvezően teljesülve látta. E gyülölség azótai, hogy Bocskay nem adott neki 20,000 forintot kölcsön, mit katonái zsoldjára kért, de nagy része az ő kezén maradt volna. Ekkor Barbiano Bocskay uradalmaiban szabad bárói jogai sérelmével a tizedet fölvétetni parancsolta, a minek végrehajtásáért, midőn a fiscusi javak gondviselője a vármegyéhez folyamodott, Bocskay mint főispán tiltakozott ellene s kijelentette, hogy igazát fegyverrel is meg fogja védelmezni. Ő a császár ellen semmit sem vétett, hogy vele szemben ily eljárást kövessenek. A császár ilyet nem is parancsolt, mert ettől a koronázáskor letett hite eltiltja. Ha ellene bárkinek keresete van, keresse a vármegyei törvényszéken akkor a fiscus javainak gondviselője az egyházi törvényszékre idézte meg őt, de Ő kijelentette, hogy Csak polgári törvényszéket ismer el felebbvalójának. Ez Barbianonak tudtára adatván, Bocskayt mint a császárnak vakmerően ellenszegülő lázadót, a császár és tanácsa előtt a legsulyosb bűnnel terhelvén fegyveres megtámadását munkába vette Itt mind a magyarországi, mind az erdélyi hadak fővezéreihez a székelyek felkelését elrendelte s az összes császári hadakat ellene mozgósította. (Folyt. köv.) az ország közigazgatási és igazságügyi hatóságainak. A lelkészi fizetésekről beérkezett jelentések felülvizsgálására hattagú bizottságot küldtek ki. A közoktatásügyi miniszter a tiszáninneni kerületben számos lelkésztanítói állást szüntetett be, mert a lelkészeknek nem szabad egyúttal tanítói állást is betölteni az országos törvény értelmében. Ez a körülmény rendkívül súlyos csapás az illető községekre nézve, mert a konstatált tanítóhiány, de a községek szegénységük miatt is képtelenek a külön tanítói állássokat betölteni s igy az iskolák üresen állanak. A lelkésztanítók tanítói működése ellen alig lehet kilogást emelni, mert a protestáns teológiákon fenrendes tantárgy a pedagógia s a lelkészek éppen olyan jó tanítók, mint azok, a kik tanítóképzőkben nyerik kiképzésüket. De mindenesetre jobb, ha a lelkészek tanítanak, mintha oklevél nélküli tanítókat kénytelen alkalmazni a község. Mindezeket elpanaszolja a tiszán inneni kerület konventhez intézet felterjesztésében , arra kéri, hogy a kormányhoz tegyen felterjesztés, hogy ahol a lelkésztanítói állásokat beszünteti, állítson haladéktalanul állami iskolákat. Fejes István hosszabb beszédben mutatja ki, hogy e pillanatban az országban legelőbb 5000 állami iskola állítására volna szükség s a kormány programjában a legközelebbi 10 évre mindössze 500 iskola felállítása van felvéve. Ha még ehhez járul az is, hogy a tanítást a lelkészeknek betiltják, akkor nemsokára egyáltalán nem lesz lehetséges föntartani igen sok helyen az iskolákat. A lelkésztanítói állásokat nem kényelmi szempontból szervezték, hanem kénytelenségből, mert tanító nincs és nem is lesz elég közel jövőben. Indítványozza, hogy a minisztert rendelete hatályon kívül helyezésére kérjék. György Endre nem a hatályon kívül helyezését kérné, hanem azt, hogy a miniszter ezt a rendeletet tartsa függőben, amíg a bajon segíteni lehet egy vagy más módon. Tisza Lajos gróf is ily értelmében szól. A konvent György Endre indítványát fogadta el. Holnap a tárgyalást folytatják. Kolozsvár, 1894. Turistaság a székelyföldön. — Ugron János alispán megnyitó beszéde az udvarhelyvármegyei osztály alakuló gyűlésén. — Székely-Udvarhely, nov. 21. Tegnapelőtt közöltük az E. K. E. udvarhelyvármegyei osztálya megalakulását. Most adjuk Ugrón János alispán beszédét, mely sok tekintetben igen érdekes fejtegetéseket tartalmaz. A beszéd itt következik: A törzsgyökeres székely lakossággal Udvarhely vármegye és ezen székely anyaváros a faji fenntartás és nemzeti kultúra szempontjából rendkívül fontos tényező volt a múltban, s hazánknak és nemzetünknek e téren is nem kicsinylendő szolgálatokat tett. A valódi nemzeti intellektuális ős erőnek dús forrásai buzognak itten, ebben a szűk anyagi viszonyok között élő székely népben, s ezekből a forrásokból Erdély szellemi élete gazdag kincseket merített hajdan. Úgy képzelem e vármegyét ezeréves múltjában, mint egy méhkast. De megfordított értelemben, mint egy méhkasból ömlenek szét a székely nép tanult fiai hazánk minden részébe, de nem mint a méhszáj egybegyűjteni a méhkasban a távol vidékek feltáruló kincseit, hanem a mi kincseinket, a nemzeti őserőt széthordani hazánk minden részébe. Jelenleg is így van, s nincs talán egyetlen jelentékenyebb városa az országnak, hol a mi kitűnő középiskoláinkban felnőtt és kiképzett székelyt ne találnánk a haza és kultúra szolgálatában. Ennyi azonban részünkről jelenleg nem elég. Ha csak enynyit tettünk, nem teljesítettük hazánk s nemzetünk iránti való kötelességünket. A változott viszonyok, a gyorsabb fejlődés követelményei s talán a magyar faj erkölcsi hatásának Erdélyben hanyatlása, fokozottabb mérvben követelik munkásságunkat és szolgálatainkat. — Most már a nemzet testébe idegen ajkú polgártársainkat is bele kell foglalnunk s idegen ajkú polgártársainkat is, testvéri szeretettel akarjuk magunk,hoz emelni s ez nagyobb szabású feladatot és nagyobb munkásságot is kiván. Tisztelt közgyűlés! Mi e tiszta ajkú vármegye lakói közvetlen nem érezzük a fennebb jelzett hanyatlás hatását s közvetlen hatásaiban azt a küzdelmet sem, melyet hazánk erdélyi részének intelligenciája nemzeti kultúra fentartásáért és fejlesztéséért, a faji és létfenntartásért folytat, de attól elzárkóznunk azért nem szabad, sőt a székelyföldről, innen, hol az ős erő forrása buzog, teljes erkölcsi erőnkkel tá mogatására kell sietnünk e küzdelemnek. Most már nem elég egyesek szétágazó, egyöntetűség is egység nélkül való munkája, hanem az egész székely társadalomnak, mint egységes szervezetnek kell beleilleszkedni abbaz organismusba, mely nemzeti életünk minden igát összefoglaló és átható munkásságában ér- s fel csak ezért. Két kapocs van, melyik a mi társadalm munkát az egységes organismushoz fűzi, az Erdélyrészi Magyar Közművelődési Egyesület és az E. K. E. s most midőn az E K. E. osztályt városunkban megalakítjuk, a második lánczszemet is beillesztettük azon kötelékbe, mely bennünket örökre öszszefűz. De, tisztelt közgyűlés, nemcsak az elmondottakra való tekintettel fontos esemény városunkban az E. K. E. osztálya megalakulása, hanem a helyi társadalomnak egy ■ kincsek a földben. Most, hogy F. Vidra mellett állítólag Janku összerabolt aranyait (magyar pénz) megtalálták, sokan gondolnak arra, hogy jó volna szerencsés kincsásónak lenni. De legjobban irigylik ezt a leletet (ha igaz) azok a kolozsvári kincsárók, kik több mint húsz esztendő óta ásnak a Szent János kút környékén. Valamelyes régi írás, melyet valaki tréfából írhatott, elmondja, hogy azon a környéken jezsuiták kincse van elásva. És e kincs után ásnak néhányan. Mélységes mély lyukat ástak már. Egyszer néhány ezüst kanalat csakugyan találtak. Ez a csalétek aztán egészen elhódította őket. Azóta még inkább keresik a jezsuiták kincsét, mely nincs s e közben telnek az évek s ők vénülnek, de azért a reményük nem fogy, egyre kutatják a kincset. Jogi kérdés. A szabadságharcz alatt lakott Kolozsvárt a külmonostor-utczában egy ember, kit egyszer útjában Jára környékén a Janku emberei elfogtak s elvették a tüszőjébe rejtett 120 drb. magyar aranyat. Most, hogy a Janku által elrablott kincset megtalálták, kérdi a fia, hogy vájjon miton érvényesíthetné jogait ama 120 arany ügyében. E jogi kérdés mindenesetre igen érdekes. A faelarusitás ügye. Most, hogy itt van már a hideg és minden embernek drága pénzen fát kell vennie, fölemlítjük azt a nagy sérelmet és megrövidittetést, melyet a közönség némely fakereskedő által szenved. T. i. az ölek dolga össze-vissza van bonyolítva. Árulnak „uj élet, régi élet, és mindkét ölnél a közönség maga nem ellenőrizheti, hogy tényleg meg van-e a fa, annyi köbmétere,ahány kell. Nagyon kevés embernek van ideje arra, hogy kimenjen a város végére, vagy honnan hozzák be a fát. Ezen a dolgon a rendőrség segíthetne, ha koronként — váratlanul meglepné az összes fakereskedők raktárait és utána nézné az öleket. Legjobb volna, ha a kőszén fűtés nagyobb elterjedést nyerne Kolozsvárt, mert a fa nagyon drága. Pénzintézetek fúziója. A napokban arról adtunk hírt, hogy a helyi négy régibb pénzintézet közelebbről megtartják közgyűléseiket, melyeknek tárgyát a köztük és a Pesti hazai első takarékpénztár egyesület támogatásával létesítendő új pénzintézet alapítására vonatkozó javaslat fogja képezni. A Hitelbank és Zálogkölcsön társulat és az Egyesült helyi takarékpénztár a közgyűlést már kitűzték és pedig deczember 4 és 5 napjaira, mint az a lapunk hirdetési rovatában közölt meghívóból kitűnik. A Mária Dorothea Egyesület Erdélyrészi Köre felolvasási cziklust rendez. Olvasni fognak az I. cziklusban De Gerando Antonina, dr. Lázár Gyula, dr. Versényi György, dr. Lindner Gusztáv és dr. Szádeczky Lajos. Az első felolvasást folyó hó 24-én szombaton d. u. 5 órakor fogja megtartani a városház közgyűlési termében De Gerando Antonina úrhölgy. Tárgy : Justh Zsigmond és a szenttornyai népies előadások. A nagyon érdekesnek ígérkező előadásra felhívjuk az érdeklődő közönség becses figyelmét. A következő előadások az egymásután következő szombatokon tartatnak meg ugyan- s csak a városház közgyűlési termében d. u. 5 Belépő jegyek kétfélék: az felolvasásra szóló cziklusra személyenkint 1 frt 20 kr., egyes előadásokra pedig 50 kr. Kaphatók a pénztárnoknál a felsőbb leányiskolában és az előadás napján a pénztárnál. Ásványvizek szállítása: A kereskedelmi miniszter elrendelte, hogy az ásványvizeket a téli hónapokban, azaz novembertől márczius végéig mindenkor a gyors romlásnak alávetett áruk gyorsított szállítására szolgáló és az ezekhez közvetlenül csatlakozó vonatokkal kell szállítani, a szállítási díj fölemelése nélkül. Kerti eper novemberben Kalotaszeg egyik bájos pontján, erdőkoszorúzta völgykatlan alján fekszik Zsobok község, ahol Szepessy Lajos gyönyörű parkot rendezett be, mely a legszebbek egyike széles e földön. E finom ízléssel és igazi luxussal alkotott park felső része gyümölcsös és szőlőkert, melyben igen választékos fajú, pompás gyümölcsök termesztetnek. Zsobok enyhe levegőjében a mostani novemberi napok alatt, a mikor itt Kolozsvárit didergőnk és sütünk, a Szepessy kertjében őszi termést adott a földi eper. Az ízletes gyümölcsből (melyet nov. 19-én szedtek le) mi is láttunk egynéhány szép példányt. Helybenhagyott ítélet. A kolozsvári esküdtszék rövid alatt többször ült törvényt a Faia Poporului nevű oláh lap felett, mely szünet nélkül hozza a legvadabb magyarfaló czikkeket. Az év elején „Nektek az ő lelkük nem tiszta“ czímen bocsátott közzé egy förmedvényt, melyért a főügyészség Moldován György szerzőt és szerkesztőt, továbbá Marschall Józsefet a lap nyomtatóját és Albini Titusz Liviusz kiadót is perbe fogta, az utóbbiakat a köteles gondosság elmulasztásáért. Az esküdtek verdiktjéhez képest a sajtóbíróság Moldovánt nemzetiség ellen való izgatás miatt nyolcz havi államfogházra Albinit két havi államfogházra, a harrmadik vádlottat pedig felmentette. Az elitéltek semmiségi panaszszal éltek, de azt a kúriai tegnap Székely Ferencz kúriai bírónak referálása alapján elvetette. A hozott ítélet e szerint jogerőssé vált. Az Állat Védő Egyesület legutóbbi választmányi ülésén elhatározta, hogy úgy mint Budapesten van, itt is jelző állomásokat létesít, az „A. V. E. bejelentési állomása“ — felírása pléhtáblákat helyezve el a főbb tereken és utczákon oly kereskedések előtt, melyek tulajdonosaik beleegyeznek, illetőleg ajánlkoznak reá. Ha valamely kegyetlenség történik az utczán vagy házakban, s akár férfi, akár nő, akár gyermek azt észreveszi és bejelenteni kívánja, anélkül, hogy rendőrért vagy a városházára kellene futnia, elég ha belép a legközelebbi, az Á. V. E. táblájával ellátott kereskedésbe s ott bejelenti vagy bevezetteti az illetőt, a ki az állatvédelem törvényei ellen vétett. A kereskedésben az Á. V. E. ott levő panaszkönyvében beírják a bepanaszolt nevét és tettét kevés szóval s a kereskedő azonnal tudomására hozza vagy közvetlen a főkapitányi hivatalnak, vagy közvetlenül az Á. V. E. elnökének (Széchy-villa I. em.) vagy titkárának (felsőbb leányiskola) a további eljárás végett. Felkérjük tehát a t. ez. kereskedő urakat, akik hajlandók az ilyen táblákat, panaszkönyvet s a vele járó csekély fáradságot a nálunk még nagyon is kegyetlen sorsban részesülő szegény állatok érdekében elvállalni, hogy legyenek szívesek nevüket s hajlandóságukat az Á. V. E. elnökének nyolcz nap alatt bejelenteni. Magától értetődik, hogy a közönséget a hírlap útján is értesíteni fogjuk az illető bejelentési állomások hollétéről. Megemlítjük itt is, hogy ama rendőrök és magánosok a népből is, a kik a legtöbb jelentést teszik s igy további kegyetlenségeknek elejét veszik, kik szóval az Állat Védelem terén a legbuzgóbb érdeklődést fejtenek ki, jutalomban részesülnek. Az Á. V. E. elnöke, Széchy-Lorencz Joséphné. A „rongyos egylet“ ből Gróf Tereki Lászlóné eméltósága tizártot adományozott a rongyos egylet czéljaira, miért hálás köszönetet mond az elnökség. — A gyűjtés a rongyos egylet részére már javában folyik, miért kéri az elnökség az adakozó közönséget, hogy az egylet czéljaira adakozni szíveskedjenek, mert a szegény iskolás gyermekek száma az idén is nagy. A rongyos egylet közgyűlése f. évi november 25-én (vasárnap) d. e. 11 órakor lesz a városháza nagy termében, melyre a tagokat s a közönséget szívesen látja az elnökség. Hatalmas vágás. Szász Csanádon (Al- 80-Fehér megye) az állítólag teljesen csendes és zavargástól ment Balázsfalva vidékén, mint levelezőnk írja, egy garázda oláh legény több társával megtámadott egy csendőrt, ki őket csendre intette. Az oláh ficsor ugyanis nekirohanván a csendőrnek, puskáját kezéből kicsavarta és a felfűzött szuronynyal neki döfött. A csendőr azonban nem veszítette el lélekjelenlétét, kirántotta kardját s a döfést féjre ütvén, egy hatalmas vágással majdnem egészen leszelte a támadó fejét, ki nyomban halva maradott. Ezen imponáló tény és a csendőr társainak megjelenése lehűtötte az atyafiakat s meggátolta a további zavargást. A kiszállott hadbíróság — igen természetesen — igazoltnak találta a jogos önvédelmet és a csendőrt felmentette. Alsó-Fehér megye filloxera bizottsága e hó 14-én Nagy-Enyeden gyűlést tartott Csató János alispán elnöklete alatt, melyen — mint levelezőnk irja — Székely. HÍREK. Kolozsvár, nov 21. és 18 KOLOZSVÁR négesebbé tétele szempontjából is. Egyetlen városa sincs hazánknak, hol a szellemi intelligenczia aránylag oly nagy számban lenne képviselve, mint városunkban ; a valljuk be őszintén, szükség van rá, hogy a megye és város e nagy számú intelligens társadalma teljes összhangba jöjjön. Ez osztály megalakításának az is egyik célja, hogy társadalmunkat összébb hozza, hogy ezen az úton is keressük a gyakoribb érintkezés alkalmait, s ezt az alkalmat is megragadjuk arra, hogy egymással bensőbben megismerkedvén, bensőbb viszonynyal egységes helyi társadalmat teremtsünk, s kiküszöböljük társadalmunkból a mindent megölő közönyt, mely rosszabb az ellenséges indulatnál. Az elmondottakban az E. K. E. osztály feladatának csak egyik részét vázoltam, nem akarván azonban a tisztelt közgyűlés becses figyelmét hosszabban igénybe venni, csak pár vonásban jelzem a további czélt. Megyénknek sok szép kiránduló pontja van, melyeknek felkeresése és lonása által vármegyénk idegenforgalmát is emelni fogjuk s számtalan fürdőhelyeink fejlesztését is előmozdítva, közgazdaságunnak is hasznos szolgálatot teszünk Kirándulásainkban nemcsak kellemes szórakozást nyerünk s nemcsak a szellemi munka elbírására feltétlenül szükséges testi edzettség fentartása és megőrzése leen, azok eredménye, de szellemi látókörünk kiszélesbedése is, ha különböző szakismeretekkel, nézetekkel, tapasztalatokkal bíró egyének bensőbb érintkezésbe lépve, eszméik és gondolataik kölcsönös kicserélésére nyernek alkalmat. Mennyi szép, gazdag kincse tárul fel szemeink előtt kirándulásaink alkalmával a természetnek, s nem csak tudásunk gyarapodik, de hát a természet erejének, csodás és titkos működésének kötetlen szemlélése és tanulmányozása, nem emeli-e lelkünk egy magasabb eszmekörbe, érzelmeinknek, gondolatainknak nem ad-e nemesebb irányt ? Ottan, a felmagasztosult érzelmek légkörében, a gondnélküli kellemes perczek, a bizalmas együttlét felnyitja szivünk legbensőbb rejtekét a igy forr össze társadalmunk s forr össze szivünk egy közös eszméért és egy közös czélért! November 21. Orhidy Viktor megyei filloxera biztos azon rendetes jelentést tette, hogy az utolsó óta újabb, inficiált községet nem talált. Monora községben Mórágyi István vinczellérképezdei igazgató és a filloxera biztos vezetése alatt közel 2000 méter területen alkalmaztatott irtás szénkéneggel. Az Alvincz-Borbereki filloxera infectió terjedésének meggátlására 10 méter mázsa szénkéneg és 5 darab gép kéretett a földmivelési minisztériumtól. Egyáltalán a bizottság minden, üdvösnek mutatkozó intézkedést megtesz arra nézve, hogy a filloxéra terjedése meggátoltassék, amely lelkiismeretes munkájáért, a vármegye szőlőmivelő közönségének hálájára, áldozatkészségére és támogatására méltán számíthat. Nopcsa Ferencs báró főudvarmester felmentése. A hivatalos lap ma ideérkezett száma a következő királyi kéziratot közli: Kedves báró Nopcsa! Kérelmének kegyelemben engedve, fölmentem Önt Hitvesem, a Császárné és Királyné, főudvarmesteri állásától. Ön az évek ama hosszú során át, mely alatt ez állást betöltötte, fáradhatatlan buzgalmat és ha odaadást tanusított és ezzel nemcsak a Császárné és Királyné ő Felségének, hanem Nekem is jelentékeny szolgálatokat tett. Kellemes kötelességnek tekintem tehát, hogy Önnek ezen kipróbált szolgálataiért, azok befejezésekor, köszönő elismerésemet fejezem ki, azzal az őszinte óhajtásommal, hogy a jól megérdemelt nyugalomnak még sokáig örvendhessen. Ezen elismerésem külső jeléül Lipót-rendem gyémántokba foglalt jelvényeit adományozom Önnek, mely rendemnek nagykeresztjét Ön, 1873. évi április hó 17-én kelt kéziratom alapján birja. Kelt Bécsben, 1894. évi november hó 17-én. Ferencz József, s. k. Ezután a hivatalos lap jelenti, hogy a király folyó évi november hó 17-én kelt legfelső kéziratával gróf Bellegarde Ferenczet, Stefánia főherczegasszony özvegy trónörökösné főudvarmesterét, a legfelső teljes megelégedésre betöltött ez állásától való fölmentése mellett, a császárné és királyné ő felsége főudvarmesterévé, továbbá báró Gudenus Lipót kamarást, a titkos tanácsosi méltóságnak részére díjmentesen egyidejűleg való adományozása mellett, Stefánia főherczegasszony özvegy trónörökösné főudvarmesterévé kinevezte. A királyné búcsúzó fődvarmestere, Nopcsa Ferencz báró jelenleg 80-dik életévét járja és közel 30 évet töltött a királyné ő felsége szolgálatában, mint főudvarmester. Mint ősi erdélyi család sarja a bécsi Thereziánumban kiképeztetvén a katona pályára lépett és kapitány lett a Radetzky-huszároknál, egyszersmind 1840—1843-ig Károly Ferdinánd főherczegnek volt udvari kamarása. De 1843-ban megvált a katonai szolgálattól és a magyar történelemre vonatkozó adatok gyűjtése végett a külföldön utazott. Az alkotmányos megyék viszszaállítása után 1861 ben Hunyadvármegye főispánja lett, amely méltóságot atyja Nopcsa László báró 1848-ig viselte. Nopcsa Ferencz báró 1867-ben, az ő felsége személyi körüli minisztériumban államtitkár lett, de az állásából csakhamar Erzsébet királyné főudvarmesterévé kineveztetett, honnét most előrehaladott korára való tekintettel távozik. Nopcsa Ferencz báró egyike a magyar nemzet kiváló főurainak, kiknek magas műveltségével és páratlan előkelőségével a legnemesebb szív és kedély párosul. Udvari főméltóságában minden lépését a magyar lovagiasság és mély nemzeti érzés jellemzi. Vezetése alatt a királyné udvara túlnyomólag magyaros lett, mire nézve a királyné ő felségétől indult ki a legszebb példa, a ki a magyar nemzet és hazai nyelvünk iránt oly nagy rokonszenvet tanúsított. De viszont tudvalevő dolog Nopcsa Ferencz báró önfeláldozó, hódolatteljes ragaszkodása úrasszonya, felséges kiálynénk iránt, a miben Nopcsa Ferencz báró szintén a legerősebb és legőszintébb nemzeti érzelmünknek volt hű tolmácsa és képviselője s a magyar királyné udvaránál. Őszintén kívánjuk, hogy Nopcsa Ferencz báró a nyugalomban még sokáig élvezhesse a királyi pár kitüntető kegyét, a magyar nemzet rokonszenvét és az általános tisztelettel és szeretettel övezett aggkor örömeit. Régi idők emléke Nagyenyeden a fegyintézet előtti, úgynevezett szénapiaczon, mint levelezőnk irja, érdekes leletre bukkantak a napokban. Incze Samu városgazda az említett téren régi épület nyomokat talált s ásatni kezdvén, egy régi kápolna alapzata, alatta sírbolt tömérdek csont s felettük egy teljes épségben megmaradott, lapjára fektetett sírkő került napvilágra, mely a czimerként mezőben álló bárány alatt sorakozó tisztán olvasható betűkkel és évszámmal latinul tudatja az utókorral, hogy alatta az 1574 ben elhalt Szegedi Ferencz porai pihennek. Az érdekes leletet az alsófehér megyei társulat vette felügyelet alá, az ásatások pedig tovább folynak, újabb leletei reményében. Kézrekerült czigány-rablóbandi Nagyszebenből Írják : Egy idő óta valóságos rablóvilág volt, a környéken minduntalan elkövetett lopások, rablások és gyilkosságokból