Magyar Polgár, 1900. január-március (23. évfolyam, 1-75. szám)

1900-01-24 / 19. szám

z egyesülésre. Sokkal jobb, ha az előzetes megfontolás végzi ezt a munkát. Ne min­dig csak a kárunkon tanuljunk. Az egész iparos osztály tömörülése igazán nagy lökést adhat a nagyon elszegényedett kisebb iparosok ügyének, foglalkozást és kerese­tet biztosíthat gyöngébb tagjainak a el­határozó befolyással lehet az iparpártoló mozgalom sikerére. Már­pedig ez a czél és nem az, hogy mentül több elnök, igaz­gató stb. szerepeljen s a többszörös igaz­gatás fölemészsze évenként egy néhány szegény iparos fölsegítésének anyagi eszközeit. A társadalmi mozgalom vezetését pedig a bürokratizmus hagyományos betegségé­től féltjük. Erősen szaporodnak a külön­böző bizottságok, albizottságok és ide oda intézett átiratok. Sokat dolgoznak befelé, értekezletekben, tanácskozásokban, de an­nál kevesebb nyomukat látjuk kifelé, a gyakorlati életben. Sok a tapogatózás, kevés a kezdeményezés. A tintából és szóból máris meglehetős mennyiség elfogyott, de még egyetlen reklám­embert se látunk, a­ki a hazai czikk viselését megkezdette volna s jó példával igyekeznék előre. Holott csak egy pár hathatós példa kell, hogy általános követőkre találjon. Ha a mozgalom vezetői, a­kik különben is társadalmunk élén állanak, hazai iparba öltöznek s ezt kissé észre is vétetik, töb­bet tesznek a czél érdekében, mintha tiz bizottságban hónapokig tanácskoznak s a rokon egyesületekhez száz átiratot intéz­nek. A közönségnek csak példa kell, hogy meginduljon, nem rábeszélés. Mert az el­mélkedés vége mégis csak az, hogy a dolgot egyszer gyakorlatilag meg kell kez­deni. Természetes, hogy mint minden, ez is csak fokozatosan fog menni a szerint, a­mint a közönség igényei a termelést és a közvetítést bele­hozzák. A változások nem mennek karikacsapásra az életben is, mint a színpadon. Hanem, ha az arisztokráczia, a hang­adók, a divat vezetői megkezdik, biztos.­Egynehány igen fontos, de még egyáltalában ki nem merített kérdést választott ki ez alkalom­mal a megoldásra. A Petőfi egyéniségéről talán legtöbbet írtak ed­dig a Petőfi magyarázók, de e könyvből azt látom, hogy nem volt fölösleges újból foglalkozni vele. Egy programm ez a czikk az összes ezután jövő ilyen czélu essay-k számára. Figyelmeztet azokra a nehézségekre, a­melyeket a költőre vonatkozó egykorú följegyzések ellentmondásai, sőt önkény­telen ferdítései okoznak. Petőfinek pályafutása oly csodálatos volt, hogy mig sokakban irigységet keltett, közelebbi környezete, »palásai« ismét más oldalról estek tulságba s idővel annyi regényes és sallangos vonással ruházták fel alakját, hogy a kritikának első nehéz kötelessége a valót kiválasztani a köl­töttekből. Szépen mutatja ki, hogy az excentrilitásokat nagy részt épen az ötvenes évek Petőfi utánzói gondolták ki s fűzték alakjához, hogy mesterük annál érdekesebb alakban szerepeljen közönsé­gük előtt. Petőfi, a­ki költeményeiben maga az őszin­teség, környezetével szemben meglehetősen zár­kózott volt s ez okozta, hogy benső életéről oly kevés adat maradt reánk. »Ekkora fölény ki­zárja a teljes bizalmat és — mintegy szórako­zásképen — inkább csak az időnkénti pajtás­tunk mindenkit, hogy a nagy közönség utánuk megy. Mert nálunk, mindenki azért tülekedik, hogy az arisztokrácziához tar­tozzék s a divattól el ne maradjon. A képviselőház munkarendje. A képviselőház tudvalevőleg pénteken ülést tart s azon tárgyalás alá veszi a napirendre tűzött két apróbb törvényjavaslatot. Időközben a pénzügyi bizottság végez, előreláthatólag már ma, az 1900. évi költségvetéssel s erre vonatkozó jelentését a Háznak még e héten bemutatja, mire a sza­bályszerű időköz után közvetlenül a képviselő­­ház megkezdi az 1900. évi költségvetés tárgya­lását A hirdetési és a naptár bélyeg. A pénzügyminisztériumban javaslaton dolgoznak, a­mely a hírlapok hirdetési bélyegét megszünteti. Mihelyt Ausztriában a hírlapbélyeg tényleg meg­szűnik, ez a javaslat azonnal a törvényhozás elé fog kerülni. A helyzet Ausztriában. Az osztrák kormány és a pártok erősen készülődnek a nem­zetiségi béke helyreállítása ügyében megindított akc­ióra. Valószínű, hogy a német pártok vasár­napi tanácskozásai után sikerülni fog legalább a németeknél a békítési akc­ió idejére az egyezséget megteremteni. Egyelőre február első hetére vették kilátásba a német-cseh konferenczia ülésezését. MAGYAR POLGÁR 1900. január 24. I . A telepítési értekezlet. — Hatodik nap. — alkottattak; ilyeneket kellene az erdélyi birtok­­rendezésre is alkotni. Az örökhaszonbérlet nálunk jogilag kizárva nincs. Sőt vannak hasonló viszonyaink ma is, a­melyeket a telekkönyv osztott tulajdonként jegyez be. Lehetnek körülmények, a­melyek közt az örökhaszonbérlet szükséges s ilyenkor kellő állami beavatkozással alkalmazható. Az úrbéri­­ségnél ez a viszony mindenesetre előnyösebb. Az állami telepítésre nagy súlyt helyeztek. Utal arra, hogy Poroszország csak Posenben és Westpreussenben telepített államilag, különben az állam ellenőrzése mellett nagyszabású tele­pítési tevékenység folyik. Tüzetesebben ismerteti a porosz járadékbank-rendszert: a Rentengütler a vételár l/i—‘/j­ét tőkepénzben fizeti s csak a többire nézve létezik járadékszolgáltatás. A járadékkötvények kibocsátására nálunk is van prec­edens a maradvány-, irtványföldek meg­váltásánál stb. Az egyetemlegesség jogilag is sok bajt okoz, miért pl. Németországban több helyen — neve­zetesen Hamburgban — eltértek tőle . Hamburg­ban a szerződéses egyetemleges zálogjogot sem veszik tekintetbe. Az államnak elővásárlási jogot adatna mind­azon esetekben, mikor külföldiek kezére jutna a birtok. Hasonló korlátozó rendelkezések Romá­niában, Németországban stb. nagy számm­al vannak, de a magyar-román határrendezési törvényben is szabályozva van ez az intézmény. A telepítés nagy czéljára való tekintettel a telepek elidegenítésének és megoszthatóságának valamelyes korlátozása szükséges. Károlyi Sán­dor gróffal szemben megjegyzi, hogy ez magán­jogi megállapodásnál harmadik személyek ellen h­atálylyal nem bírván, okvetetlenül törvény utján állapítandó meg. Azonfelül a magánjogi megálla­podás nem is hajtható mindig végre. Ha­b ius publicum privatorum pactis muturi non potest«, annál kevésbbé »constitut potest«. Az elő és visszavásárlási jog telekkönyvi bejegyzése itt szintén nem nyújthat a közérdeknek megfelelő garancziát. A telepek-, illetőleg járadék-jószágoknál kelllene kisérletet tenni a birtokvédelmi törvények ha­tályosságára nézve s ha beválnak, alkalmazzuk azokat általában. (Éljenzés.) Ezután Kovácsy Sándor és Rubinek Gyula szólaltak fel. Tallián Béla mindenekelőtt köszönetet mond a miniszternek és szerencsét kíván neki, hogy ezen fontos ügyben a zászlót kezébe vette és meg van győződve róla, hogy ezt a zászlót győze­lemre is fogja vinni, úgy, a­mint eddig minden ügyet, a­mit a kezébe vett, diadalra segített­ nézni, hanem tovább fejleszteni akarták a Petőfi költészetét. Bővebben lehet talán majd az írók­ról beszélnie valakinek, de találóbb képet raj­zolni róluk alig. A »Petőfi vallásos és erkölcsi nézetei« cz. tanulmányban egészen új - eddig még egyáltalá­ban figyelemre nem méltató oldaláról mutatja be a költőt Nemcsak azért érdekes ez a fejezet, mert igazságait sietni fog az irodalomtörténet kodifikálni, hanem mert hihetőleg véglegesen le­rombolta vele azt a dalvéleményt, a­mely ép oly nevetséges, mint abszurd de a mely folyton kí­sértett az eddigi Petőfi-magyarázók munkáiban: hogy »a­hol Petőfinek eszméi mélyebben rejtett dolgok homályába akarnak hatni, költői ereje gyöngülni látszik« hogy »képzelete nincs arány­ban csekélyebb képességével«. Hatalmas erővel, nyugodt biztonsággal bon­takozik ki előttünk a Csernátoni fejtegetései nyo­mán Petőfi alakjában a specziális magyar gon­dolkozó és a széles látókörű philosoph.­­A­kik egykor a specziális magyar fiilozófia oly sokszor emlegetett rendszerét akarják fölépíteni, Petőfit mellőzniük nem lesz szabad«. Gyönyörűséggel olvastam minden fejezetét e könyvnek; sokat lehet belőle tanulni. Az irálya annyira világos és egyszerű, hogy tudományos munkában szinte szokatlan.­ ­ Budapest, jan. 23. A telepítési értekezlet Darányi Ignácz föld­­mivelési miniszter elnöklete alatt ma délelőtt tar­totta hatodik ülését. Az ülés megnyitása után az első fölszólaló Dévay Ignácz kir. táblai bíró, az igazságügymi­­niszter kiküldöttje volt. Dévay Ignácz: Kéri a minisztert, hogy a maj­dan teendő javaslatokat igazságügyi szempontból való megbírálás végett az igazságügyminisztérium­­hoz tegye át. Egyéni nézete az, hogy az agrárviszonyok annyira spec­iálisak, hogy az általános magán­jogi törvénykönyvbe rendezésük be nem vonható. A német polgári törvénykönyvből is tudatosan kirekesztetett az agráris jog és több országban külön szabályoztatott, sőt számos helyen ilyen kérdések elbírálására külön közigazgatási fórumok­kodlást tűri, mintsem a meghitt, mély barát­ságot«. Ehez járul még az is, hogy oly rövid ideig élt, s oly sokfelé töltötte el ezt a rövid életet is, hogy már csak ebből az okból sem lehetett de­jó igazi benső viszonyok kötésére. Mily egy­szerű és nagy igazságok ezek. A­mi tehát kortársainak följegyzéseiből hiány­zik, költeményeiből keresendő ki. A profétizmus Petőfi műveiben és »Petőfi ha­tásának főbb eszközei« ez. tanulmányok magas irodalmi szempontból fejtik ki azokat az alap­vonásokat. Prófétizmus, közvetlenség, egyszerű­ség nyelvben, verselésben és szerkezetben,őszin­teség, sokoldalúság, drámaiság, technika, a­me­lyek alaptónusait adják meg ennek a nagy köl­tőnek, Így ezekben a fejezetekben, valamit a »Petőfi és az ötvenes évek költői« ez.­essav­ban pompás képét adja az ötvenes évek sallangos poétáinak is. Csernátoni Gyulának legnagyobb érdemei közé tartozik az önállóság a megfigyelésben s az a különös adomány, hogy éles szeme azonnal meg­látja a jellemzetes vonást s rögtön egységes képbe illeszti. Azok a fejezetek, a­melyeken Szelestey Lászlóról, Lisznyai Kálmánról, Székely Józsefről, Tóth Endréről és Tóth Kálmánról ír, önmaguk­ban is nagyon értékesek s az ötvenes évek Petőfi­­utánzóinak frappáns és igaz rajzai. Uj és meg­győző az a véleménye, hogy e költők nem utá­ Kovács Szezs­f

Next