Magyar Polgár, 1900. január-március (23. évfolyam, 1-75. szám)

1900-02-10 / 33. szám

l emelni a máris népszerű intézményt s leg­újabban az Uránia színház mellett Uránia egyesületet is alapított, melynek czélja a tudomá­nyos és szépirodalmi munkák széles körben való támogatása és terjesztése. A sport is előre veti már árnyékát, pedig még az alagi versenyek is messze vannak. A tatai training pályán, a meglágyult időjárás folytán, naponta megjelennek az összes trai­­nerek egy-egy kis munkára, a bicziklisták meg football­ok itt is nagyban gyakorolják magukat A sportról eszembe jut a budapesti nemzeti kaszinó. Ott is megtartották a múlt héten a szokásos Széchenyi bankettet Hivatalos szónoka ezúttal egy nagyon komoly, nagyon számottevő ifjabb mágnásunk, Széchenyi Imre gróf volt. Az altruizmusról beszélt A mai egoista világ­ban még beszédnek is szép volt ez — noha olyan falra borsóhányás nálunk az ilyesmi. Pedig a gazdag, a hatalmas urak megszívlel­hetnék a szép szót. Elég szomorú, ha a minden­napi életért küzdelmes harczot folytató ember kénytelen önzőnek lennni, hogy itt van némi jogosultsága a kenyérért való ádáz harcznak, a ki bírja a­ marja jeligével. Ide a gazdagok, a hatalmasok, azok valóban lehetnének altru­isták cselekedve jól, adakozva minden mellék­czél és érdek nélkül. A főurak, de első­sorban a főpapok, a­kik családtalanul állva javaikat tulajdonképen csak haszonélvező­üt bírják. Azért, hogy a kultúrát támogassák, a nyomort se­gélyezzék. A klérusról szólva, úgy hallat­zik, hogy a váczi püspöki széket is nemsokára betöltik Gróf Csáky Károly lenne Schulter Konstantin utóda, sógora néhai Taaffe grófnak volt osztrák minister­­elnöknek Aránylag még fiatal, 1852 ben született és kineveztetését leginkább az úgynevezett Tisza csoport pártolja. A katholikus Magyarország most különben nagyban készül a római zarándoklatra. A pápa elé maga a herczegprímás vezeti a zarán­dokokat, a­kik a szent év alkalmából a magyar katholikusok hódolatát viszik el XIII. Leónak. Az agg főpap egészsége most jó és bámulatos szívós­sággal lábolt ki az influenzából Ezen az olasz királyi család is átesett különben, de a gonosz betegség nagyon sok áldozatot követelt úgy Rómá­ban, mint Angliában, Londonban is. Itt Theck herczeg esett neki áldozatul, a­kinek anyja az li-ft­ben elhunyt, ritka szép Rhédey Claudia grófnő volt. A pettaui hadgyakorlatok alkalmával ért tragikus véget a csodaszép erdélyi mágnásnőt és mikor haldoklott, megkérte férjét, hogy tetemeit otthon, magyar földben temesse el. A kétségbeesett férj teljesit­ette is meje kíván­ságát A szép asszony holttestét a régi vasút­talan világban szekéren vitték Erdélybe s az óriási hosszú után folyton gróf Török, a család régi jó barátja hajtotta a lovakat, nehogy idege­nekre legyen bízva a drága tetem. A férj csak szivét tartotta meg, ezt halálig íróasztalán tar­totta, a mikor meghalt, koporsójába tétette. A romantika korában nem álltak egyedül az ilyen esetek. Ilyen volt egyik Kruspernéé is, a­ki még mindig meghalt leánykája csontjait hordta magával. Vail Sánilor a sróf, és nem engednek. Eberhart főfelügyelő, a­ki Buda­pesten volt, hogy illetékes helyen a sztrájkról referálon, tegnap haza érkezett és azóta egyre tárgyal a munkások vezetőivel. A tárgyalásoknak azonban semmi eredménye sincs A társaság egy­előre négy százalék béremelést ajánlott föl a mun­kásoknak, de ezt az ajánlatát nem fogadták el a munkások, a­kik tegnap következetességgel a maguk kívánságaik teljesítését várják. A sztráj­koló munkások százával csoportosulnak az utczá­kon, de eddig semmi zavargást nem támasztottak. A hatóság, úgy látszik, mégis nagyon fél attól hogy nem sokáig tart a munkások békés kedve, és erősen készülődik a rend fentartására Tegnap éjjel ismét harminczhat csendőr érkezett Resiczára. A sztrájk ügyében különben a döntés szombaton, a fizetés napján, várható. A galicziai hadgyakorlatok Lem­­bergi lapok jelentik, hogy az idén Közép Galicziá­­ban lesznek a nagy császármanőverek, melyeket Reck báró táborszernagy, a vezérkar főnöke fog vezetni. A főmanőverek Jaslo és Krosnó mellett lesznek. Az uralkodó főhadiszállása Krosnoban lesz A manőverekben a lembergi, przemysli és krakkói hadtestek vesznek részt. Bevonják azonban a hadseregnek néhány külön osztályát is, a­melyek az említett galicziai hadtestek kötelékébe nem tartoznak Nagyvárad a vasutasokért. Nagy­váradról táviratozzák hogy a város közönsége elhatározza, hogy Budapest fő és székváros kör­levelét a vasutasok községi adója ügyében nem pártolja A zendülés vége Részletes hírt adtunk azokról a­ mozgalmakról, melyek­n­ ik Szent­­ Imre székely községét napokig felindulásban tartották A község határának tagosítási előkisérleteként történt felmérésében a nép ugyanis saját érdekei­nek szempontjából sérelmet talált és ezért az elöl­járóság és felmérési bizottság ellen állást foglalt. A nyugtalanság annyira fokozódott, hogy a ható­ság kénytelen volt a brassói parancsnoksághoz katonai­­segélyért folyamodni A fegyveres hatalom megjelenése és a hatóság higgadt fellépése aztán belátásra bírta a népet, úgy, hogy teljesen lecsende­sedett és törvényes útra terelte jogosan vélt sérel­m­eit. A nyugalom most már annyira helyreállott, hogy a katonaság jelenléte feleslegessé vált és a három század gyalogság tegnap visszatért állomás­helyére Brassóba. A katolikus kongresszus Az autonó­miai kongresszus tegnap folytatta tanácskozását, amelyről fővárosi tudósítónk a következőket jelenti: Az elnöki széken Vaszary Kolos ül. Az első szónok Pásztélyi­­Jenő, a­ki a Horánszky javas­latát pártolja. A második szónok Zichy Nándor gróf, a­kit nagy figyelemmel hallgatnak. Valamely különösen kiváló állást követel a püspökök szá­mára. A többség javaslatát fogadja el. Vován József egyik tervezettel sincs m­egelégedve. A Horánszky javaslatát pártolja. Konócz István a többség tervezetét általánosságban megszavazza. Az elök bezárja a vitát. Következnek az előadó záróbeszédei: a Horányi Gyuláé és a Győr­ffy Gyuláé. Új momentumok e beszédekben nincsenek. Timon Ákos személyes kérdésben szól. A tárgyalás ezzel bevégződök és m­a megtörténik a szavazás. (Hírek mindenfelől.) A resiczai sztrájk. Resiczán egyre terjed a sztrájk. Mint tudósítónk jelenti, most már csak az olvasztó kohókban dolgoznak A munkát má­sutt mindenütt beszüntették, a hidegitekben is. A sztrájkolók roppant keményen tartják magukat MAGYAR POLGÁR 1900. február 10. Csinos, de hamis. — Kolozsvári pletyka. — A söt­atér kiczirkalmozott kertjeinek egyikében már jó félórája sétál egy egyéves önkéntes Mi tags­­ai is benne, nem huszár, nem tüzér, meg csak furve­­zer sem, hanem egyszerű öl­es baka, a­ki nyilván hadi lábon áll a dierdiedas-sal, meg a reglamával, mert a zubbonyának szürke hajtókáján még nyoma sincs a sarzsit jelző csillagoknak. Alacsony, tömzsi legény, kopaszra nyírott fejjel, nagy, eleven szemmű és csu­pasz, alig pelyh­isző állat Szóval : szép fiú. Csodála­tos, hogy eme külső előnyök daczára sincs szerencséje a nők körül. Azaz, hogy van, de éppen csak annyiban, hogy neki valamennyi tetszik, akár szőke, akár barna, akár pisze, akár klasszikus arezu, akár czingár, akár raassziv A leghőbb vágya, hogy most már ő is men­tessék valamelyiknek. .Miután pedig a kantinos kisasz­­szonynál is kudarczott vallott, az újság­hirdetés útján próbál szerencsét. Két hónapig levelezett .Csinos, de hamis­ jelige alatt, a m­íg végre legutolsó levelében légyottra invitálta a bájos ismeretlen. O reá várako­zik tehát egy jó félórája. Bár teljesen normális és egész­séges ember, most hangosan monologizál, akár CBak a színpadi hősök. Az önkéntes. Csinos, de hamis kisasszonyom, ez mégsem járja. Már az első randevúnál felül­tetni az embert , hát illik ez. ? Elfelejti azt, hogy februáriusban vagyunk és hol kisüt a tavaszi nap, hol meg zimankó és dér szakad a nyakunkba? Itt ázom, fázom az ön szép szemének kedvéért . . . Mert az kétségtelen, hogy a szeme nagyon szép. (Fényképet vesz elő.) Kínai vágás nagy pupilla, szép szemöldök . . Kisasszonyom, ön jogosan választotta jeligéül, hogy: »csinos, de hamis.» Nagyon csinos! A szájacskája, az orra, a füle, a sok frufrutól árnyékolt homlok és — nagyon hamis, ha engem egyszerűen kibolondított ide, a­hol még az ördög se jár . . . (Körülnéz) Az ördög nem, de az angyal — úgy látszik — mégis csak vetődik erre felé íme, itt közeledik egy , de nem az igazi. A legjobb lesz elrejtőznöm, a­m­íg elhalad. (A bokrok mögé sétál) (A kavicsos kerti út elején megjelenik az angyal. Szőke és pisze, nagy angol gallért és galambszürke kalapot visel. Apró lábacskája alig éri a földet, mint­ha igazán a szárnyai vinnék: szinte végig lebeg az utón. Közben jobbra-balra tekint, keres valakit. A valaki azonban késik, am­i a nagyságát felette idegessé teszi. Csodálatosképpen ő is hangosan monologizál e képen : Az angyal: Itt a levele: itt fog várni. Én késtem el, vagy ő el sem jött ? Csinos, de hamis urficskám, ez meg sem járja! Már az első rande­vúnál felültetni az ideált, hát illik ez? Elfelejti, hogy a februáriusi szellő milyen ártalmas és a kora tavaszi napsugár milyen veszedelmes ? Meg­hűljek, vagy megsüljek az, ön szép bajuszának a kedvéért ? . . . Mert az kétségtelen, hogy a bajusza nagyon szép (Fényképet vess elő.) Kaczkiás, gon­dosan kipödört bajusz, te álmaim ideálja . . . Or­fi, ön jogosan választotta jeligéül hogy: »csinos, de hamis». Nagyon csinos! A szeme, a szája, az orra, a füle, mind mind mennyire férfias! Aztán a dús haj, a magas homlok és — nagyon hamis, ha engem egyszerűen kibolondított ide, a­hol még az ördög se jár . . . (Körülnéz.) ki. ördög nem, de a hadsereg igen, íme, egy bátor hadfi. Remélem, hogy hamarosan odébb áll s nem háborgatja majd a légyottunkat. (Leül az egyik padra.) Az önkéntes. (Visszajön a bokrok mögül.) Még most is itt van a kicsike ? Megérem, hogy kényelembe helyezkedik itt és megzavarja a légy­ottunkat No, if majd teszünk róla. (Leül a miín­k padra, fát görcszni kezd.) Az Angyal: (Óla fordul.) Megérem, hogy itt marad. No, majd teszünk róla. f'­­nekelni kezd ) Az önkéntes: Úgy látszik, hogy le akar rázni a nyakáról , azért énekel. Énekeljünk hát mi is. (Az önkéntes is belefog valamely nótába és hang­zik a kettősü­k, mintha az opera színpadán produkál­nák magukat. Végül is beleunnak a nótázásba, de azért egyik sem tágít. Makacsul m­egn­yr­idnak a helyü­kön és megfogadják magukban. Vogy kitart­sn­ak — ha kell, — napestig is. Lopva meg-megnö­,égetik egymást) Az önkéntes: Különös egy leány. Csinos is, nem is. Mennyivel különb az én ideálom. (Nézegeti a képet.) Az angyal: Hát ez miféle­ kiféle? Nem nagyon udvarias, de hát katona. Aztán még bajusza sincs! A homloka alacsony, a haja sem dús, a szeme, a szája, az orra, a füle , mind olyan leányos ! (Nézegeti a képet.) Mennyivel különb a »csinos, de hamis.« Az önkéntes: Be jó, hogy az én kis barát­nőm késik. Most feszélyezve volnánk . . . Az angyal : Be jó, hogy a barátom ké­sik . . . Az önkéntes: (.1g angyal nézi) Nem­ volt igazam , h­atározottan csinos ! Az angyal : (.4* önkéntes nézi.) Tévedtem , az uniformis mégis csak különb a szalonka­­háznál ! Az önkéntes : Bemutatkozom neki, úgy talán könnyebben eltávolíthatom. Az angyal : Egyszerűen megkérem, hogy sé­táljon másfelé. Az önkéntes : ) Kisasszony ! ) egymás felé fordulva Az angyal: ) (egyszerre) Uram! Az önkéntes: Ugy­e, útjában vagyok itt? Az angyal: Nem tagadom! Ugy­e, én is útjá­ban vagyok önnek ? Az önkéntes: Én sem tagadom ! Az angyal: Légyott? Az önkéntes: Igen! — Randevú ? Az angyal : Igen ! Az önkéntes: Szép kisasszony, én átengedem önnek a tért. (Távozni készül.) Az angyal: Nem, nem, kedves uram, csak maradjon, majd én másfelé megyek. Az önkéntes: Azt nem engedhetem meg. Az angyal: Én sem engedhetem meg, hogy ön távozzék innen. Az önkéntes: Maradjunk hát mind a ketten. Az angyal: Maradjunk hát. (Most már egy padon foglalnak helyet mind a ketten. Egy ideig hallgatagon ülnek egymás mellett, de a te­kintetük egyre egyre találkozik és hol az angyal pi­rul el, hol meg az önkéntes. Végre megszólal a lány.): Az angyal: A szive bálványát várja? Az önkéntes: Igen. Épen úgy, mint kegyed, kisasszony. Az angyal: Igen, én is őt várom, ő olyan szép . . . Az önkéntes : Ő is!

Next