Magyar Polgár, 1900. január-március (23. évfolyam, 1-75. szám)
1900-02-10 / 33. szám
l emelni a máris népszerű intézményt s legújabban az Uránia színház mellett Uránia egyesületet is alapított, melynek czélja a tudományos és szépirodalmi munkák széles körben való támogatása és terjesztése. A sport is előre veti már árnyékát, pedig még az alagi versenyek is messze vannak. A tatai training pályán, a meglágyult időjárás folytán, naponta megjelennek az összes trainerek egy-egy kis munkára, a bicziklisták meg footballok itt is nagyban gyakorolják magukat A sportról eszembe jut a budapesti nemzeti kaszinó. Ott is megtartották a múlt héten a szokásos Széchenyi bankettet Hivatalos szónoka ezúttal egy nagyon komoly, nagyon számottevő ifjabb mágnásunk, Széchenyi Imre gróf volt. Az altruizmusról beszélt A mai egoista világban még beszédnek is szép volt ez — noha olyan falra borsóhányás nálunk az ilyesmi. Pedig a gazdag, a hatalmas urak megszívlelhetnék a szép szót. Elég szomorú, ha a mindennapi életért küzdelmes harczot folytató ember kénytelen önzőnek lennni, hogy itt van némi jogosultsága a kenyérért való ádáz harcznak, a ki bírja a marja jeligével. Ide a gazdagok, a hatalmasok, azok valóban lehetnének altruisták cselekedve jól, adakozva minden mellékczél és érdek nélkül. A főurak, de elsősorban a főpapok, akik családtalanul állva javaikat tulajdonképen csak haszonélvezőüt bírják. Azért, hogy a kultúrát támogassák, a nyomort segélyezzék. A klérusról szólva, úgy hallatzik, hogy a váczi püspöki széket is nemsokára betöltik Gróf Csáky Károly lenne Schulter Konstantin utóda, sógora néhai Taaffe grófnak volt osztrák ministerelnöknek Aránylag még fiatal, 1852 ben született és kineveztetését leginkább az úgynevezett Tisza csoport pártolja. A katholikus Magyarország most különben nagyban készül a római zarándoklatra. A pápa elé maga a herczegprímás vezeti a zarándokokat, akik a szent év alkalmából a magyar katholikusok hódolatát viszik el XIII. Leónak. Az agg főpap egészsége most jó és bámulatos szívóssággal lábolt ki az influenzából Ezen az olasz királyi család is átesett különben, de a gonosz betegség nagyon sok áldozatot követelt úgy Rómában, mint Angliában, Londonban is. Itt Theck herczeg esett neki áldozatul, akinek anyja az li-ftben elhunyt, ritka szép Rhédey Claudia grófnő volt. A pettaui hadgyakorlatok alkalmával ért tragikus véget a csodaszép erdélyi mágnásnőt és mikor haldoklott, megkérte férjét, hogy tetemeit otthon, magyar földben temesse el. A kétségbeesett férj teljesitette is meje kívánságát A szép asszony holttestét a régi vasúttalan világban szekéren vitték Erdélybe s az óriási hosszú után folyton gróf Török, a család régi jó barátja hajtotta a lovakat, nehogy idegenekre legyen bízva a drága tetem. A férj csak szivét tartotta meg, ezt halálig íróasztalán tartotta, a mikor meghalt, koporsójába tétette. A romantika korában nem álltak egyedül az ilyen esetek. Ilyen volt egyik Kruspernéé is, aki még mindig meghalt leánykája csontjait hordta magával. Vail Sánilor a sróf, és nem engednek. Eberhart főfelügyelő, aki Budapesten volt, hogy illetékes helyen a sztrájkról referálon, tegnap haza érkezett és azóta egyre tárgyal a munkások vezetőivel. A tárgyalásoknak azonban semmi eredménye sincs A társaság egyelőre négy százalék béremelést ajánlott föl a munkásoknak, de ezt az ajánlatát nem fogadták el a munkások, akik tegnap következetességgel a maguk kívánságaik teljesítését várják. A sztrájkoló munkások százával csoportosulnak az utczákon, de eddig semmi zavargást nem támasztottak. A hatóság, úgy látszik, mégis nagyon fél attól hogy nem sokáig tart a munkások békés kedve, és erősen készülődik a rend fentartására Tegnap éjjel ismét harminczhat csendőr érkezett Resiczára. A sztrájk ügyében különben a döntés szombaton, a fizetés napján, várható. A galicziai hadgyakorlatok Lembergi lapok jelentik, hogy az idén Közép Galicziában lesznek a nagy császármanőverek, melyeket Reck báró táborszernagy, a vezérkar főnöke fog vezetni. A főmanőverek Jaslo és Krosnó mellett lesznek. Az uralkodó főhadiszállása Krosnoban lesz A manőverekben a lembergi, przemysli és krakkói hadtestek vesznek részt. Bevonják azonban a hadseregnek néhány külön osztályát is, amelyek az említett galicziai hadtestek kötelékébe nem tartoznak Nagyvárad a vasutasokért. Nagyváradról táviratozzák hogy a város közönsége elhatározza, hogy Budapest fő és székváros körlevelét a vasutasok községi adója ügyében nem pártolja A zendülés vége Részletes hírt adtunk azokról a mozgalmakról, melyekn ik Szent Imre székely községét napokig felindulásban tartották A község határának tagosítási előkisérleteként történt felmérésében a nép ugyanis saját érdekeinek szempontjából sérelmet talált és ezért az elöljáróság és felmérési bizottság ellen állást foglalt. A nyugtalanság annyira fokozódott, hogy a hatóság kénytelen volt a brassói parancsnoksághoz katonaisegélyért folyamodni A fegyveres hatalom megjelenése és a hatóság higgadt fellépése aztán belátásra bírta a népet, úgy, hogy teljesen lecsendesedett és törvényes útra terelte jogosan vélt sérelmeit. A nyugalom most már annyira helyreállott, hogy a katonaság jelenléte feleslegessé vált és a három század gyalogság tegnap visszatért állomáshelyére Brassóba. A katolikus kongresszus Az autonómiai kongresszus tegnap folytatta tanácskozását, amelyről fővárosi tudósítónk a következőket jelenti: Az elnöki széken Vaszary Kolos ül. Az első szónok PásztélyiJenő, aki a Horánszky javaslatát pártolja. A második szónok Zichy Nándor gróf, akit nagy figyelemmel hallgatnak. Valamely különösen kiváló állást követel a püspökök számára. A többség javaslatát fogadja el. Vován József egyik tervezettel sincs megelégedve. A Horánszky javaslatát pártolja. Konócz István a többség tervezetét általánosságban megszavazza. Az elök bezárja a vitát. Következnek az előadó záróbeszédei: a Horányi Gyuláé és a Győrffy Gyuláé. Új momentumok e beszédekben nincsenek. Timon Ákos személyes kérdésben szól. A tárgyalás ezzel bevégződök és ma megtörténik a szavazás. (Hírek mindenfelől.) A resiczai sztrájk. Resiczán egyre terjed a sztrájk. Mint tudósítónk jelenti, most már csak az olvasztó kohókban dolgoznak A munkát másutt mindenütt beszüntették, a hidegitekben is. A sztrájkolók roppant keményen tartják magukat MAGYAR POLGÁR 1900. február 10. Csinos, de hamis. — Kolozsvári pletyka. — A sötatér kiczirkalmozott kertjeinek egyikében már jó félórája sétál egy egyéves önkéntes Mi tagsai is benne, nem huszár, nem tüzér, meg csak furvezer sem, hanem egyszerű öles baka, aki nyilván hadi lábon áll a dierdiedas-sal, meg a reglamával, mert a zubbonyának szürke hajtókáján még nyoma sincs a sarzsit jelző csillagoknak. Alacsony, tömzsi legény, kopaszra nyírott fejjel, nagy, eleven szemmű és csupasz, alig pelyhisző állat Szóval : szép fiú. Csodálatos, hogy eme külső előnyök daczára sincs szerencséje a nők körül. Azaz, hogy van, de éppen csak annyiban, hogy neki valamennyi tetszik, akár szőke, akár barna, akár pisze, akár klasszikus arezu, akár czingár, akár raassziv A leghőbb vágya, hogy most már ő is mentessék valamelyiknek. .Miután pedig a kantinos kisaszszonynál is kudarczott vallott, az újsághirdetés útján próbál szerencsét. Két hónapig levelezett .Csinos, de hamis jelige alatt, a míg végre legutolsó levelében légyottra invitálta a bájos ismeretlen. O reá várakozik tehát egy jó félórája. Bár teljesen normális és egészséges ember, most hangosan monologizál, akár CBak a színpadi hősök. Az önkéntes. Csinos, de hamis kisasszonyom, ez mégsem járja. Már az első randevúnál felültetni az embert , hát illik ez. ? Elfelejti azt, hogy februáriusban vagyunk és hol kisüt a tavaszi nap, hol meg zimankó és dér szakad a nyakunkba? Itt ázom, fázom az ön szép szemének kedvéért . . . Mert az kétségtelen, hogy a szeme nagyon szép. (Fényképet vesz elő.) Kínai vágás nagy pupilla, szép szemöldök . . Kisasszonyom, ön jogosan választotta jeligéül, hogy: »csinos, de hamis.» Nagyon csinos! A szájacskája, az orra, a füle, a sok frufrutól árnyékolt homlok és — nagyon hamis, ha engem egyszerűen kibolondított ide, ahol még az ördög se jár . . . (Körülnéz) Az ördög nem, de az angyal — úgy látszik — mégis csak vetődik erre felé íme, itt közeledik egy , de nem az igazi. A legjobb lesz elrejtőznöm, amíg elhalad. (A bokrok mögé sétál) (A kavicsos kerti út elején megjelenik az angyal. Szőke és pisze, nagy angol gallért és galambszürke kalapot visel. Apró lábacskája alig éri a földet, mintha igazán a szárnyai vinnék: szinte végig lebeg az utón. Közben jobbra-balra tekint, keres valakit. A valaki azonban késik, ami a nagyságát felette idegessé teszi. Csodálatosképpen ő is hangosan monologizál e képen : Az angyal: Itt a levele: itt fog várni. Én késtem el, vagy ő el sem jött ? Csinos, de hamis urficskám, ez meg sem járja! Már az első randevúnál felültetni az ideált, hát illik ez? Elfelejti, hogy a februáriusi szellő milyen ártalmas és a kora tavaszi napsugár milyen veszedelmes ? Meghűljek, vagy megsüljek az, ön szép bajuszának a kedvéért ? . . . Mert az kétségtelen, hogy a bajusza nagyon szép (Fényképet vess elő.) Kaczkiás, gondosan kipödört bajusz, te álmaim ideálja . . . Orfi, ön jogosan választotta jeligéül hogy: »csinos, de hamis». Nagyon csinos! A szeme, a szája, az orra, a füle, mind mind mennyire férfias! Aztán a dús haj, a magas homlok és — nagyon hamis, ha engem egyszerűen kibolondított ide, ahol még az ördög se jár . . . (Körülnéz.) ki. ördög nem, de a hadsereg igen, íme, egy bátor hadfi. Remélem, hogy hamarosan odébb áll s nem háborgatja majd a légyottunkat. (Leül az egyik padra.) Az önkéntes. (Visszajön a bokrok mögül.) Még most is itt van a kicsike ? Megérem, hogy kényelembe helyezkedik itt és megzavarja a légyottunkat No, if majd teszünk róla. (Leül a miínk padra, fát görcszni kezd.) Az Angyal: (Óla fordul.) Megérem, hogy itt marad. No, majd teszünk róla. f'nekelni kezd ) Az önkéntes: Úgy látszik, hogy le akar rázni a nyakáról , azért énekel. Énekeljünk hát mi is. (Az önkéntes is belefog valamely nótába és hangzik a kettősük, mintha az opera színpadán produkálnák magukat. Végül is beleunnak a nótázásba, de azért egyik sem tágít. Makacsul megnyridnak a helyükön és megfogadják magukban. Vogy kitartsnak — ha kell, — napestig is. Lopva meg-megnö,égetik egymást) Az önkéntes: Különös egy leány. Csinos is, nem is. Mennyivel különb az én ideálom. (Nézegeti a képet.) Az angyal: Hát ez miféle kiféle? Nem nagyon udvarias, de hát katona. Aztán még bajusza sincs! A homloka alacsony, a haja sem dús, a szeme, a szája, az orra, a füle , mind olyan leányos ! (Nézegeti a képet.) Mennyivel különb a »csinos, de hamis.« Az önkéntes: Be jó, hogy az én kis barátnőm késik. Most feszélyezve volnánk . . . Az angyal : Be jó, hogy a barátom késik . . . Az önkéntes: (.1g angyal nézi) Nem volt igazam , határozottan csinos ! Az angyal : (.4* önkéntes nézi.) Tévedtem , az uniformis mégis csak különb a szalonkaháznál ! Az önkéntes : Bemutatkozom neki, úgy talán könnyebben eltávolíthatom. Az angyal : Egyszerűen megkérem, hogy sétáljon másfelé. Az önkéntes : ) Kisasszony ! ) egymás felé fordulva Az angyal: ) (egyszerre) Uram! Az önkéntes: Ugye, útjában vagyok itt? Az angyal: Nem tagadom! Ugye, én is útjában vagyok önnek ? Az önkéntes: Én sem tagadom ! Az angyal: Légyott? Az önkéntes: Igen! — Randevú ? Az angyal : Igen ! Az önkéntes: Szép kisasszony, én átengedem önnek a tért. (Távozni készül.) Az angyal: Nem, nem, kedves uram, csak maradjon, majd én másfelé megyek. Az önkéntes: Azt nem engedhetem meg. Az angyal: Én sem engedhetem meg, hogy ön távozzék innen. Az önkéntes: Maradjunk hát mind a ketten. Az angyal: Maradjunk hát. (Most már egy padon foglalnak helyet mind a ketten. Egy ideig hallgatagon ülnek egymás mellett, de a tekintetük egyre egyre találkozik és hol az angyal pirul el, hol meg az önkéntes. Végre megszólal a lány.): Az angyal: A szive bálványát várja? Az önkéntes: Igen. Épen úgy, mint kegyed, kisasszony. Az angyal: Igen, én is őt várom, ő olyan szép . . . Az önkéntes : Ő is!