Magyar Polgár, 1901. április-június (24. évfolyam, 75-145. szám)

1901-05-25 / 118. szám

1901. május 25. MAGYAR POLGÁR lép, melynek útjáról még edd­ig senki vissza nem térhetett, hanem csak előre . . . Innét van a sok sikkasztás, öngyil­kosság, egy kis baj nagy bűnné növi ki magát és csekély összeg miatt becsületes családok boldogsága romba dől és sok szép remény, sok ifjúi terv egy rideg sír­ban lesznek eltemetve. Nincs senki, ki mentő jobbot nyújtana, nincs senki, ki előlegezné azt, hogy egy férfiúban, egy családapában óriási munkakedv, tehetség, szorgalom rejlik, melyet idővel értékesí­teni lehet. Az embereket a rideg­­ való után ítélik meg és nemcsak hogy a jövőbeni boldogulásukat elő nem segítik, sőt ellenkezőleg, elzárják attól. Milyen szerencse egy ilyen családapára, ha van egy hely, a­hol őt ismerik és nem vagyona után, hanem tehetsége sze­rint ítélik meg és a­hol előlegezve lesz neki az a bizalom, melyet csak éveken át érhet el. Nagy hiba az, hogy nálunk a férfiak csak akkor keresik fel a szövet­kezeteket, mikor már ég a ház és nyo­masztó a gond. Dicséretes kivételt képeznek ebben a tekintetben a nők. Statisztikai adatok ki­mutatják, hogy a kölcsönkérők 99 száza­léka a férfiak köréből kerül ki, ellenben a takarékoskodók és előre számító tagok a nők köréből. Egy jó anya már előre gondoskodik gyermekéről és megtakarított filléreit el­helyezi és már a gyermekeket is hozzá­szoktatja a takarékossághoz és vagyon­gyűjtéshez; egy anya a jó viszonyok közt is fél a veszélytől, mely a jövő méhében rejlik és előre daczolni készül azon ba­jokkal, mely az életben reá zúdulhat. A férfi kimerül az élet nehéz küzdelmében és csak a jelennel birkózik. Azért tartom nagyon fontosnak, hogy minden téren alakuljanak szövetkezetek, melyek tagjaikat segélyezik, támogatják, de vigyáznunk kell, nehogy uzsora­intéze­tek keletkezzenek és nehogy alkalmat ad­junk arra, hogy hazánk kipusztított uzso­rásai a szövetkezet jelképe alatt feltá­madjanak. A hitelszövetkezetek kötelessége lesz megállapítani a fogyasztási és értékesítő szövetkezeteket, melyek az iparra, keres­kedelemre egyaránt hasznosak lehetnek. Törekedjünk arra, hogy egyik osztály érdekét ne a másik rovására építsük fel, mert ez­által csak önmagunkat fogjuk gyengíteni. Ne feledjük, hogy az általános jólét az összes erők egyesítéséből kelet­kezhetik csak és egységes és hatalmas a magyar nemzet csak akkor lesz, ha min­den polgár kötelességét a haza és önmaga iránt egyaránt teljesíti. Fenzty Béla országgyűlési képviselőn ő akasztotta fel a ruháját, elvitte a takaróját melegíteni a kemenczéhez s bepólyálta, mint egy gyereket. Hosszan, erősen megcsókolta s visszament az ablakhoz. Mikor azt hitte, hogy elaludt az asszony, lassan, lábujjhegyen, mint a tolvaj járta sorba a­­ kis agyat. Meg akarta őket csókolni — de mintha valami visszatartotta volna, újra leült a kemencze elé. Odakint valamelyik toronyban kettőt ütött. S a gondolatokba merült férfi, mintha csak valami külső jelre várt volna, nagy hirtelen nekifogott valami sürgős munkához, mintha félt volna, hogy elkésik vele. Elsőben is a kemencze csövét húzta ki a tálból s neki­fordította könyökből a szobának Majd a kürtőnyilást akarta bedugni. Szétné­zett. Az utczai kabátja a fogason függött, le­akasztotta. — Csak nem fogod avval . . . ? villant meg a gondolat benne. — Miért ne ? most !! S aztán belemarkolt a szénbe s telerakta a kemencze szájat. — Meg van ! gondolta. Tehát ez lesz a vég. Az asszony mozgolódni kezdett. A kis­gyerek nyöszörgöit, lelkeit hát s kivette a bölcsőből. Eddig észre se vette, hogy az ura nem fe­küdt le. A kifordított csövet látta ugyan, de azt hitte, hogy álmos s nem látja jól. Megdörzsölte a szemet. — János! mi az ? az istenért, mit akarsz ? — Semmit, telelt a férfi komor lassúsággal. Az asszony kis gyermekét kebléhez szorítva, leugrott az ágyról. Nagy megelégedést és megnyugvást fog kel­teni nemcsak az érdekelt körökben, de a köz­véleményben is az a mód, a­hogy Hegedűs Sán­dor kereskedelmi miniszter az oly nagy port felvert Turul-ügyet elintézte. Alább közöljük a miniszternek szigorú, erélyes és czélszerű intéz­kedéseit, a­melyek egyrészt megrendszabályozzák a c­éget, a­mely bizonyos tekintetben inkorrekt­ségeket követett el, másrészt útját állják min­den további visszaélésnek és szabálytalanságnak. Mindenekfölött azonban kitűnik az egész eset­ből, hogy a kereskedelmi kormány az ipari ked­vezmények nyújtása körül a leggondosabb elő­­vigyázatot alkalmazza s azért már eleve ki volt zárva, hogy e tekintetben »becsaphatták« volna, mint azt némely oldalról kiresztelték. A Turul ügy egyébiránt tanulságképpen szolgálhat a jö­vendője mindazoknak az ipari vállalatoknak, a­melyek a magyar közgazdasági érdeket akarják szolgálni, abban a tekintetben, hogy csakis be­csületesség és szolidság biztosíthatja számukra úgy a kedvezményeket, mint a prosperálás lehe­tőségét. A szobában valami lágy, lenge pára kezdett terjedezni. A széngőz­t gondolta az asszony s a hallott és olvasott rémregények borzalmai jutottak eszébe. De a jelenből mit sem értett. Hiszen ed­dig se volt máskép s miért most, ma ? Odacsúszott a férje lába elé : — János! mindenre kérlek, ha valaha sze­rettél, édes­anyám emlékére könyörgök, beszélj! mondj el mindent! — Loptam. — Mondta a férfi teljes tuda­tában a rettenetes valónak. S nem várta mig az asszony újra kérdez, megeredt a szava: — Mikor beteg voltál. Nem sok, csak 40 forint, de nem tudtam visszapótolni. — Megtesszük holnap! Eladunk mindent, kivándorlunk messzire s élünk a hogy lehet. Elvisszük a gyerekeket is, Pistát is, Janit is, Ilonkát is s magához­­szorította a nőstény le­győzhetlen erejével szendergő kisdedét. — Már késő. Holnap rovancsolnak. 10 órakor már elfognának, mi lenne belőlünk, ti belőletek ? — Mi csak elélnénk valahogyan. Én dolgoznék, járnék mosni, súrolni, csak ne ez a rettenetes . . . — Hát a becsület ?! — kérdezte a férfi a fanatizmus haragjával. — Igen ... a becsület. — S akart valamit beszélni a gazdagok becsületéről, a mit pénzzel fényesítenek ki s a szegény ember nagy nyomo­ruságáról, mely mellett úgyis csak éhenhalásra való. De nem merte. S néhány pillanatig a fedhetlen lovagok s bukott kereskedők elkopott szállóigéje, mint valami nagy fekete vészmadár, csattogtatta lomha szárnyait a család élete felett. A férfi megpiszkálta a szenet. Az asszony A Turul-ügy elintézése. Budapest, máj. 24. A Turul-ügyben történt intézkedésekről szól az alábbi tudósításunk: A »Turul- czipőgyár ismert ügyében He­gedűs Sándor kereskedelemügyi miniszter által elrendelt vizsgálat befejeztetett és ennek ered­­ményeképen oly intézkedések történtek, a­me­lyek jövőre nézve minden visszaélésnek vagy félreértésnek elejét veszik. Nevezetesen elrendelte a miniszter, hogy mindaddig, a­míg a vállalat összes elárusító helyei nem kizárólag a temesvári gyár készít­ményeit árusítják, a jelenlegi czégtáblák eltávo­­lítandók, illetőleg a mödlingi gyár czégtáblái alkalmazandók, hogy így a megtévesztésnek még csak lehetősége is megszűnjék. Addig, míg a gyár ésszés elárusító helyein nem kizárólag saját temesvári gyártmányait áru­sítja, semmiféle államsegélyt vagy adókedvez­ményt nem élvez, addig tehát nem tekinthető államilag kedvezményezett gyárnak. A mödlingi gyár részére Ausztriában bejegy­zett »Turul« szavu és madárjelű­ védjegy, mely­nek ottani belajstromozhatásában, mint okmá­nyokkal beigazoltatott, Frankel Alfréd mödlingi gyáros, a temesvári gyár ügyvezető igazgatója nem járt el rosszhiszeműleg, a­mennyiben az erre vonatkozó tanácsot a temesvári kereske­delmi és iparkamara másodtitkárától kapta, ott haladék nélkül törlendő és a mödlingi gyár sem­miféle madárhoz hasonló védjegyet nem használ­hat, míg a »Turul« szó és madár, mint a te­mesvári gyár kizárólagos védjegye, haladék nél­kül belajstromozandó. Az elárusító üzletekben levő, madárjellel el­látott összes czipőkre utólag, de a talpakba mé­lyítve a madárjel fölé alkalmazandó a »Mödling« szó, hogy a közönség az első tekintetre is lássa, miszerint nem hazai czipőt vásárol. Ezek az intézkedések kizárják azt, hogy a közönség ne legyen tájékozva, miszerint egyelőre még nem hazai gyártmány árusíttatik ezekben az üzletekben. Ezek mellett azonban a miniszter biztosította még azt is, hogy a jelenlegi 32 el­árusító helyen kívül, melyek közül kettő még meg sem nyílt, a vállalat további elárusító helye­ket nem fog az országban létesíteni és azon idő­ponttól kezdve, midőn kizárólag hazai gyártmányt nem tudott többet állani, a felső levegőrétegek nem adtak több lélegzetet Leültek egymás mellé a féldre a kemencze elé. A férfi a csöndesen alvó kis­gyereket vissza­tette az ágyába Ilona utána kapott egyszer, az­tán elhagyta. Átölelték egymást s a férfi száraz, repedezett ajka vadul csókolgatta feleségének sápadt arczát. Valami kellemes bágyadtság vett erőt mind­kettőjükön s teljesen átengedték magukat a pereznek A férfi azt hitte, hogy először öleli ezt a törékeny asszonyt s Ilona meg mindent elfelejtett, csak néha-néha villant át a fején, hogy neki gyerekei is voltak De már nem tu­dott tisztába jönni magával. A férfi egyszer csak előrebukott, a­mint ült s megvérezte a fe­jét a padlón. Ilona hozzácsúszott s arkával szívni kezdte a serkedő vért, föl akarta emelni s ő is — ott maradt. — — A mentőorvos sokáig élesztette őket. Az asszony már hülni kezdett. S a két kis­gye­rek is. Csak a nagyobbik fiú vett nagy néha rövid, szaggatott lélegzetet. Az apát nem lehetett megmenteni, de a sok dörzsölés és aether utolsó lobbanó életerejét összeszedte. Fölnyitotta a szemét s hallotta, a­mint a doktor a tudomány kérkedésével szólott át assis­­tenseihez. — Ezt a kis fiút megmentettük! És Beke János atrakész lelkét valami kárhozatos érzés járta át, minden reményének, rettenetes elha­tározásának porbaomlását jelentette ez a mondat. S fölkáromkodott utolsó szavaival: . . . hogy te is elölről kezdjed! . . . 3

Next