Magyar Polgár, 1903. április-június (26. évfolyam, 74-144. szám)
1903-04-01 / 74. szám
1903. XXVI. évfolyam. Kolozsvár, szerda, április 1. 74. szám. Ei0fix*14«l árak: tévre 38 kor . fél évre 14 kor., negyed ivre 7 k* egy hónapra 3 k. 40 f. —Egye* */ini 10 f. Megjelenik naponként, az ünnepük kivételével. Felelőt szerbreazto: HEGYESY VILMOS. Fötterketzlö: Br. FEILITZSCH ARTHUR. Kiadó ét laptulajdonos: AJTAI K. ALBERT Szerkesztőtég: Farkas-utcza 8. sz. Hirdetések : cm. 8 fill., ny fillér petit sora 40 f. Kiadóhivatal: Deák Ferencz-utc.a 4. sz. A román agitáczió. Kolozsvár, ápr. 1. II. Távol áll tőlünk az aggodalom, hogy a román agitátorok hóbortos álma valaha megvalósulhatna és akár azosztrák ossz-s birodalom “-nak (ahova beleértik Magyarországot is) nemzetiségek szerinti szétesésétől, akár pedig Bukarestből kiinduló román országhódítástól komolyan tarthatnánk. De ha tekintjük a rohamosságot, melylyel igazi áradattá növekedett az a hazugságok tócsája, a honnan a román ultrák követelései támadtak ; ha látjuk, hogy az egykori pórlázadások népe, melynek akkor jobbágyi sanyargattatás adott fegyvert a kezébe a földesúr ellen és melynek legelső faji tömörülését e minden politikai indokot nélkülöző lázongások idézték elő, — most, vezetői által, mint önálló politikai jogokat követelő „nemzet“ áll a magyar lakások elébe, megtagadván, bitorlásnak nevezvén a magyar államiságot és új közjogi formácziót sürgetvén az ezredéves országszervezetben , ha megfigyeljük, hogy miként csináltak történelmet maguknak; és az 1848-ban fakasztott erdélyi lázadást miként vetkőztették ki valódi jellegéből, ,nemzeti jogokért" folyó szabadságharcznak purifikálván azt; ha tapasztaljuk, hogy e vérontás következményeit és az elnyomatási korszak magyar pusztító államférfiainak gyűlöletes és képtelen intézkedéseit miként izmosították jogalappá népük szemében ; ha meggyőződünk, hogy az ekként felgyülemlett hóbortos eszmékből, hazugságokból és soha törvényerővel nem bírt rendelkezésekből — mily bámulatos furfanggal és kitartással építettek a túlzó politikusok valóságos nemzeti alkotmányt a román nép számára; pontokba foglalt és részletesen megokolt alkotmányt, melyet jól szervezett agitáczió terjeszt a nép között és melybe úgy beledisputálták magukat, hogy most már talán a „nemzeti költemény“ szerzői is való igazságnak tekintik ezt; ha nap-nap után szemléljük, hogy Romániában miképen száll egyre növekedő mértékben az emberek fejébe az „erdélyi kérdés“, melynek az a gravamene, hogy a magyarok brutális önkénynyel tiporják a románok históriai jogait, elrabolták politikai önállóságukat és megengedhetetlen módon bitorolnak minden földi jót, mely ebben az országban, a románokat illeti; és ha végezetül látjuk, hogy a szünetlen politikai agitáczión kívül a román vezetők idehaza czéltudatos és elég sikeres közgazdasági tevékenységgel növelik a románság anyagi erejét, oly czélból, hogy azt majd politikai téren érvényesíthessék : mindezt látva, tapasztalva, lehetetlenség a kierőszakolt és folyton felszínen tartott „román kérdés“-t nagyobb figyelemre nem méltatnunk, mint amennyiben azt eddig részeltettük. Mikor hasonló fejtegetésekben a magyar újságíró idáig jut, akkor az következik, hogy felhívja az állami hatalmat, hogy nyúljon bele erélyes kézzel az agitácziók szövedékébe; sújtsa példaadó szigorral az izgatókat, akik mételyezik a népet, szerezzen kellő módon érvényt a meghurczolt állami tekintélynek és biztosítsa a rendet, nyugalmat. Hiszen bizonyára ez is feltétlenül szükséges. És az állam eléggé meg is teszi ezen a téren a magáét. A kormány éber figyelemmel kíséri a nemzetiségi mozgalmakat és mindenütt közbelép, ahol e betegségnek komolyabb tünetei mutatkoznak. Kétségkívül külképviseletünk se mulasztja el kötelességét, ha itt-ott a külföldi nemzetiségi akció fékezése érdekében tenni kell valamit. Ami pedig bíróságainkat illeti, azok — mint az közelebbről is több esetben történt — példás büntetéseket mérnek olyan agitátorokra, kik a vádlottak padjára kerülnek. És mindezek mellett az állam, a kormány céltudatos telepítési politikával és egyéb helyes intézkedések egész sorozatával törekszik a magyar erőket biztosítani, fejleszteni és ellenállóbbá tenni. De a nemzetiségi törekvések ellensúlyozása nemcsak állami feladat. Hanem egyúttal elsőrangú társadalmi feladat A magyar társadalomnak kell egyetemlegesen öntudatra, nemzeti kötelességérzetre ébrednie a veszedelmekkel szemben, melyek minket a nemzetiségi agitácziókban fenyegetnek. Azt a figyelmet, érdeklődést nemzeti érzést, hazafias lelkesedést, TÁRCZA. A „Teremtés“. — Haydn József oratóriumáról. — Irta : Illetty Károly Haydn József életének utolsó éveiben érte el művészetének s népszerűségének tetőpontját a „Teremtés“ czímű oratóriumával. A Teremtés 1795—98-ig készült. A mű megírása a 65 éves mesternek sok megerőltetésébe került. Ifjúi hévvel s vallásos kedélylyel fogott a mű megírásához, mely a lehanyatló 18. sz. legnagyobb zenei eseménye lett. Haydn Hiindl hatása alatt lett oratórium íróvá, kinek műveivel közvetetlen hatásukban első londoni utazása alkalmával (1791) ismerkedett meg. Korainak hatása Hiindlre emlékeztet, úgyszintén a szerkezet is hármas beosztásával. A Teremtés eredeti szövegét Lidley angol költő Milton Elveszett paradicsoma nyomán irta meg Handl számára. Haydn második londoni utazása alkalmával magával hozta az angol szöveget, melyet barátja van Swieten Gottfried német nyelvre fordított s Haydn gazdag zenei fantáziájához alkalmazva átalakított. Haydn ezen művében sokszor előtérbe lép a zenekar nagymestere. Zenei szempontból igen szép a bevezetés. A mintegy 00 taktusra terjedő zenekari bevezetés a teremtés előtti állapotokat, a chaost akarja érzékiteni mielőtt a teremtő szava elhangzott. A kezdő, diszonans akkordok fantáziánkat komor körbe vonják, ahol csak fájdalmas sóhajok s szomorúság uralkodnak. A komoly c-moll akkordjai közé a Desbírnak közbe szőtt akkordjai derűs sugarakat vetnek. A sötétség küzdelme a világossággal mesteri modulatiokban, drámai rövidséggel játszódik le. A győzelmeskedő világossággal szemben a haos titokzatos légkörének rémes árnyai elhalványodnak s csak itt-ott törnek elő rejtekeikből s titokzatosan csattogtatják szárnyaikat a fafuvók kara felett. Ezt a rövid bevezetést nyomon követi a teremtés történetének elbeszélése. Három arkangyal Raphael (bass), Gabriel (soprán) és Uriel (tenor) beszéli el fölváltva a teremtés nagy munkáját. A hat napnak teremtése különböző képekben vonul el előttünk. Minden napnak munkáját az égiek kara egy-egy szép himnuszszal fejezi be. Az első nap teremtését Raphael beszéli el egy rövid recitativoban, mely után a kar veszi át a szerepet. A kar szavaira : „És jön világosság“, a zenekarnak eddigi komor hangú e-moll akkordjait egyszerre, mintegy vakítóan C-dúr akkordok váltják föl. A világosság diadala a sötétség fölött teljes. A trombiták s harsonák megszólalnak. Az egész zenekar fortissimókban kitörő hangáradata diadalmasan hirdeti a világosság diadalát. Megkapó, fenséges ez a rész. A második napon dörgés s villámlás között teremti Isten az égboltot. Az elemek és sötétség szellemeinek utolsó karcza a támadó világossággal, míg végre a pokolsereg rémülve nyargal az örök sötétség birodalmába. A harmadik nap teremtése, a vizeknek elválasztása a szárazföldtől. Raphael recitativoja (5. sz.)* nagyon érdekes s gazdag hangszerelésű áriába megy át (6. sz.). A szöveg szavait változatos színekkel festi a zenekar. Haydn a festői motívumokban kifogyhatatlan. A hullámzó tenger, a tornyosuló hegyek s a csevegő patak megjelenését találó, rövid zenekari képekben tudja festeni. Különösen szép Gabriel áriája (8. sz.). E dallam régies motívumai s */8 taktusa daczára is középső tételében meglep az érzelem bensőségével s mélységével. Egyes nüanszait nem tudjuk eléggé csodálni. ♦‘A zárójelbe tett számok a konzervatórium műsorának számaival egyeznek.