Magyar Polgár, 1903. október-december (26. évfolyam, 221-292. szám)
1903-11-26 / 265. szám
1903 november 26 MAGYAR POLGÁR NYILT-TER.*) r Értesítés. Van szerencsénk tisztelettel értesíteni, hogy a Tauffer Adolf czukrászdáját átvettük s azt Iftattay és Rauscher czég alatt a mai kor igényeinek megfelelőleg újból berendeztük. Üzletünkben állandóan a legjobb és legfrissebb készítményü sütemények, úgyszintén meleg kávé, csokoládé, fagylalt, mindenféle bel- és külföldi likőrök, franczia, angol és spanyol borok, saját készítményü czukorkák, karácsonyfa-diszek állanak a n. é. közönség rendelkezésére. Mindennemű e szakmába vágó megrendeléseket, bankettek, lakodalmak, keresztelők, bálok stb. részére elvállalok és pontosan eszközlök. Becses támogatását kérve maradtunk kiváló tisztelettel 5*4 2-3 1/rattay és Rauscher. Sürgöny! Sürgöny ? Tisztelettel értesítjük a u. é. helybeli és vidéki közönséget, hogy bevásárlási utainkból hazaérkezvén, az elismert elsőrangú gyárosoktól sikerült igen jutányosan az őszi és téli évadra FÉRFI ÉS NŐI szebbnél szoba szöveteket beszereznünk, melyeket Kolozsvárba Deák FerenCZ-UtCZa 40 SZ. (saját ház) alatt lévő nagy posztó-raktárunkban árusítunk. Raktáron vannak a legfinomabb magyar, angol és brünni, valamint franczia és skót gyártmányú szövetek a legdivatosabb minőségben. Továbbá egyenruháknak előírás szerinti kelmékben. Nők részére csakis a legfinomabb és legújabb divatú angol és skót gyártmányú szövetek , kosztümöknek és galléroknak oly szép minőségben, hogy a legkényesebb ízlésnek is meg tudunk felelni. A n. é. közönség szives pártfogását kérve, biztosítjuk egyúttal jutányos és pontos kiszolgálásról. Vidéki megrendelőknek kívánatra mintákkal szolgálunk. Moskovits B. örökösei. 430 37—«o Zanderer, üzletvezető. * E rovatban közöltekért nem vállal felelősséget szerkesztőség. 7 Törvénykezés. § Sajtóper. (Esküdtszéki tárgyalás.) A mai utolsó esküdtszéki tárgyaláson Z. Kis Árpád sajtóügyével foglalkozott a kolozsvári kir._ törvényszék, mint esküdtbíróság. Z. Kis Árpád egy gyulafehérvári lapban Pataki Manó állatorvosról súlyos vádakat közölt. Azt, írta, hogy ő a kerületében megfizetteti magát az érdekelt felektől és felállíttatja az állatzárlatot. A tárgyaláson a vádlott beismerte, hogy teljesen hamis informácziók alapján irta meg az inkriminált közleményt s most bocsánatot kér az igaztalan, súlyos vádért. Miután a fő magánvádló nem kivánta Z. Kis Árpád megbüntetését s a vádat az ügyész is elejtette, a biróság Z. Kis Árpádot felmentette, illetve a tárgyalást megszüntette. A tárgyaláson elnökölt dr. Szentkereszty Zsigmond kúriai biró, törvényszéki elnök ; szavazó bírák : Szentkirályi Gyula, Stefani Elek. A vádat Endes Miklós dr. kir. alügyész képviselte. Megsemmisített esküdtszéki ítélet. A kúria sajtótanácsa tegnap ismét kolozsvári sajtóügyet tárgyalt. A tárgyalásról Budapestről a következőket jelentik : Egy kolozsvári újságban tavaly czikk jelent meg Salamon kolozsvári aljárásbíróról, aki — így szól a czikk — „a fejetlen ostobaság és perfid részrehajlás legmosdatlanabb nemeivel szolgáltatja az igazságot“. A megtámadott biró felhatalmazás alapján sajtópert indított a czikk miatt, kinek szerzőjéül Székely Béla ottani újságíró jelentkezett. A czikk szerzője előadta, hogy őt dr. Schieerer Miksa ügyvédjelölt bujtotta fel a czikk írására s igy úgy az ügyvédjelölt, mint a lap szerkesztője, Schnherl József ellen is megindult az eljárás. Dr. Schiwarcz ügyvédjelölt és Schnherl József szerkesztő tagadták a felbujtást, illetve a megbízást, de az esküdtbíróság, a hozzájuk intézett kérdések alapján Székelyt bűnösnek mondta a szerzőségben, dr. Schwarczot pedig a felbujtóiban, mig a szerkesztőt nem bűnösnek deklarálták. Ez alapon a törvényszék Székelyt 7 hónapi, dr. Schwarczot pedig hónapi fogházra ítélte. A vádlottak semmiségi panasza folytán ma foglalkozott ez ügygyel a Kúria 1. tanácsa Tarmi János előadásában. Dr. Bródy Ernő, dr. Schwarez védője szerint a kolozsvári esküdtbíróság ez ügyben a sajtó felelősségi körének határait lépte túl, mert a 48-iki sajtótörvény a fokozatos felelősség alapján csupán a szerzőt, illetve ha az felelősségre nem vonható, a szerkesztőt, kiadót és nyomdászt lehet felelősségre vonni. Felbujtót azonban nem ismer a sajtótörvény, pláne akkor, ha a szerző felelősségre vonható , kéri az ítélet megsemmisítését. Thassy Pál koronaügyész-helyettes szintén törvénysértést lát az ítéletben. A Kúria magáévá tette a védelem álláspontját s az elsőfokú ítéletet megsemmisítette s utasította a kolozsvári törvényszéket, hogy új ítéletet hozzon. REGÉNYCSARNOK. Megoldás. Irta: Jean de la Bréte. Fordította : Vilma. (2) (Folytatás.) Kivéve a komoly helyzeteket, de Taleude márki nem foglalkozott feleségének se gondolataival, se cselekedeteivel. Már hat hónappal házasságunk után felismerte, mennyire nem egyezik meg természetünk és bár ugyanazok a külső szokások és ízlések bizonyos egyetértést tartottak fenn közöttünk, ez az összetartás nem igen volt egyéb, mint felszínes, üres „jó viszony“. Ugyanazzal a nemtörődömséggel, egyikük csak úgy, mint a másik, rohantak a romlás felé. Ám amíg a márkiné élvezte ragyogó életét, addig férje, a bejárt utakon csak túlfinomult, delikát ízlése kielégítését kereste. Szelleme disztingvált volt, érzelme emelkedett, jelleme egyenes és nagylelkű. A márkáiéból magából se hiányzott egy bizonyos értelemben vett, egészen spanyolos generozitás. A kicsinyességtől mindkettejük természete egyformaként irtózott, bár máskülönben nagyon különböztek egymástól és esztelen megvetésüktől az élet praktikus oldalai iránt, nem hiányzott bizonyos nagysűlűség. De Taleude márki talán egészen a nyomorig jutott volna, ha ügyvéde, — belefáradva a folytonos, hiábavaló, hasztalan irogatásba és belátva, hogy ő márki, kit szeretett, hogyan merül egyre mélyebben ebbe az örvénybe, — ha az ügyvéd nem jött volna maga el Ellen Roeba és tüzetesen nem tárta volna fel előtte siralmas helyzetét. — Nem is sejtettem, hogy a baj ilyen nagy legyen, mondotta a lesújtott márki. — fia teljesen megváltoztatja életmódját, felelt bizalmasa, még mindig tiszteletreméltó és méltóságteljes existencziát tarthat fönn, bár nagyon szerényét. Ellenkező esetben, vagyonának utolsó maradványai, a méltóságot is maguk alá temetik. Az ügyvéd elég jól ismerte a márkit ahhoz, hogy tudja, hogy nagyon érzékeny és kényes hárt érintett szívében. Talende márki hosszú órákra bezárkózott ügyvédjével. Tanulmányozta, megvitatta a helyzetet és rémülettel látta, hogy bizalmasának figyelmeztetése nélkül, ő is csak szaporította volna azoknak a külsőleg ragyogó, de kétes hitű embereknek számát, kiket gyűlölt és akiket sohase akart elfogadni házában. Elhatározásával nem habozott. — Egy hónap múlva, mondotta, elhelyezkedünk Talendban és ki se moczczanunk onnan többé. A birtok kicsiny, de meg fogunk elégedni vele. — Ez a legjobb elhatározás, amit csak tehetett, felelt élénken az ügyvéd. Tényleges jövedelme elég lesz ahhoz, hogy illő módon megélhessen belőle. Az a gondolat, hogy méltóságán csorba eshetnek, annyira megijesztette a márkit, hogy el akarta adni lovait, elbocsátani nagyszámú cselédségét, hogy pillanatnyi késedelem nélkül Taleudeba vonuljon. De felesége kérésére elhalasztotta terve megvalósítását. A márkinő férje elébe tárta, hogy komoly házasság kínálkozik leányuknak és hogy a terv végrehajtása előtt,jobb lenne bevárni Giséle határozatát. — Giséle férjhezmenetele könnyen megmagyarázná a világ szemében saját megváltoztatott életmódunkat, mondotta a márkiné. — Ez az én véleményem is, de azt hittem, hogy ő már nem is gondol erre többé ? — De igen, ő szereti de Termaine urat, anélkül, hogy beváltaná önmagának. És azután meg fogom értetni vele, hogy ez a házasság ma már mennyire kívánatos. — Bizonyára! felelte a márki, ki maga nagyon is egyenes lelkű volt ahhoz, hogy másoknak ezt a tulajdonságát kétségbe vonja. Nem is kérdezte hát magától, hogy vájjon mi lehet igaz, vagy hamis hit a márkiné állításában, sem azt, hogy az anyának milyen befolyása van leányára, daczára eltérő természetüknek. Ha szereti őt, gondolta, úgy minden jól van. Boldogan, hogy megtudta, hogy leánya még nem határozott végleg, várta az eseményeket, hogy megvalósítsa reformáló tervét. Néhány nappal azután, egy estén, nagyszámú társaság gyűlt össze Ellen-Bocban. De Talende urat és asszonyt nagyon szerették és nagyon körülvették. Vendégszeretetük, udvariasságuk, finom, nagyvilági modoruk, melyhez még az az egyszerűség is hozzájárult, amit a biztos, arisztokratikus társadalmi állás ad meg, változatos, de választékos világot vonzott közéjük. Magas társadalmi állásuknak érzetében, mélységesen megvetettek minden konvencziót, sőt néha még magát az illemet is, abban a szűk körű értelemben véve ezt a szót, amint azt egy mozdulatban és mindig ugyanabban a körülzárt világban élő emberek értelmezik. Az utazás szabadságai még jobban kifejtették bennük ezt a tulajdonságot, amely azért semmiben se változtatta meg alapjában tökéletes nevelésüket, csak egész egyszerűen magasabb és független irányt adott disztingvált személyiségüknek. Ezen az utolsó estén, mikor gondolatban búcsút vettek a nagy világi élettől, de Talende márki és márkiné, bármily nagyok is voltak gondjaik, szeretetreméltó és független házigazdák voltak, kik diszkrét szabadsággal támogatták az ízlések és szimpátiák játékát. De Talende kisasszony teljesen fehérbe volt öltözködve és az összes jelenlevők körülrajongták őt. A túláradó fiatalság, valami különös vonzerő, melyet szabad nevelése még inkább fejlesztett semmint mérsékelt, hirtelen, élénk mozdulatai, független természete, a legcsábítóbb teremtések egyikévé tette őt, kikkel egy életben találkozunk. Nem volt az nagy, se kicsiny, de csodálatosan szép termetű és mozdulatai, még brüszkségükben is, mindig bájosak voltak. .Tárás közben, kissé hátrahagyott elegáns mozdulattal, mely által szinte lebegni látszott a többi közönséges halandó felett és a mely tartás hajlékony, de határozott járását különösen feltűnővé tette. (Folytatása következik.)