Magyar Rádió Ujság, 1929. január-április (6. évfolyam, 3-17. szám)

1929-02-24 / 9. szám

Budapest hullámhosszt változtat A washingtoni világegyezmény szerint 545 m-en felül nem lehet rádióhírszóró Értesítjük olvasóinkat, hogy Buda­pest valószínűleg meg fogja változ­tatni hullámhosszát február 23-ika után. A washingtoni Egyezmény, me­lyet Magyarország is aláírt ugyanis nem engedi meg az eddigi 545—600 méteres hullámsávban a broadcastin­­got, mert azt a hajózás részére rezer­válta, kivéve azt az esetet, ha ebben a sávban olyan kis adót működtetnek, hogy az a tengeri rádióforgalmat nem zavarja. Budapest bele­esik ebbe a tiltott zó­nába, energiája azonban oly nagy van, hogy nemcsak hogy zavarja a hajók rádióösszeköttetését, hanem sok eset­ben lehetetlenné teszi, így az északi tengeren Skócia körül a legutóbb lezajlott nagy viharok al­kalmával csak a legnagyobb nehézség­gel lehetett a SOS jeleket kihallani Budapest zenéje mögül. Értesülésünk szerint az angol posta megkereséssel fordult a magyar pos­tához, mint olyan hatósághoz, mely a rádió felett felügyeletet gyakorol, hogy ezen az állapoton változtassanak. Q£­ Egy kicsit féltünk, hogy sike­rülni fog-e? A mikrofon előtti lát­hatatlan színpad általában nem kedvez a rögtönzésszerűen ható, friss tempóban gördülő előadások­nak. De ezúttal sikerült Gyula diák­nak, Hegedűs Tibornak és K. Ha­lász Gyulának a rádió-farsang szerzőinek és rendezőinek olyan keretet teremteniük, melyben ked­vesen, színesen és zökkenés nélkül követték egymást az elmés ötletek és szatírák. A hallgatók nevettek, pompásan mulattak és levelek meg telefonok özönével adtak kifejezést elragadtatásuknak. És most szabadjon elárulnunk egy kulisszatitkot. Az osztatlan si­kerben kétségtelenül oroszlánrésze van annak a hamisítatlan, kedves, bohém jókedvnek, melyet a szerep­lők mindegyike mikrofon elé vitt. Ezúttal igazán nagy kár volt, hogy Miután energiacsökkentésről szó sem lehet, nem marad más hátra, mint a hullámhosszal távozni a meg­engedett területre. Tudomásunk szerint a magyar pos­tát nem érte Váratlanul ez a helyzet, mert a Rádiótársaságok Nemzetközi Szövetségének azonnal bejelentette fel­szólalását, amint tudomására jutott a január 13-iki hullámhossz tervezet, ott azonban az a vélemény alakult ki, hogy várjuk meg a tényleges helyzetet. A rádió technikai vezetősége azért elhatározta, hogy Budapest hullám­hosszát ideiglenesen 545 m-re szállítja le, a végleges döntés ebben a kérdés­ben a prágai rádiókonferencián lesz, ahol az­ államok képviselői fognak megjelenni. (eddig a társaságok.) Reméljük, hogy ez a kismérvű csökkentés nem fog előidézni lényege­sebb változást, Bécshez ugyan köze­lebb kerülünk, de még­sem lesz az a helyzet, mint 2 évvel ezelőtt, amikor Wien 546-on, Budapest 560 m-en dol­gozott, a közönség csak hallhatta, de nem láthatta is az előadást. Somogyi Nusi például leghíresebb színpadi alakításait is túlszárnyalóan éne­kelt, táncolt, mókázott a mikrofon előtt, Gózon Gyula és Berki Lilly humoruk színe-javát csillogtatták, Szentiványi olyan lelkesen konfe­rált, mintha egész művészi kar­­rierje függött volna ettől a szerep­lésétől, az újonnan felfedezett, bá­jos Pál­­lus, a debütálók kedves lámpalázával lépett a mikrofon elé, hogy mindjárt első szereplésével meghódítsa a hallgatóságot. A csárdás és jazz párbaja a Stú­dió párnás termében valóságos harccá tüzesedett ki, olyan szilaj temperamentummal, igazi tűzzel és meggyőződéssel vetélkedtek egy­mással Bodán Margit és Somogyi Nusi. A szó szoros értelmében pár­bajoztak, csak úgy röpködtek az elmés megjegyzések és mindegyik művészetének szine-javával ara­nyozta be minden mozdulatát és minden dalát. Schertz bácsi kifogy­­hatalanul osztogatta jóízű meg­jegyzéseit, de Radó mókái sem té­vesztettek célt. Vaszary Piri utol­érhetetlen groteszk művészete és Peti Sándor burleszk humora te­tőzték be a jókedvet. A rádió farsangja példája volt annak, ho­gyan kell levegősen, tempósan, jó­kedvűen megrendezni egy-egy vi­dám estét. A Stúdió sok új hívet szerezne magának, ha többször juttatná hallgatóit ilyen élvezetes műsorszámhoz. Nagyszerű kedvvel, igazi karneváli hangulatban énekelték és játszották végig a Stúdió művészei a rádió farsangját Vajda M. Pál felv. Rössler Ede, a m. k. Operaház tagja. (11. 20. Istenek alkonya.) Vajda M. Pál felv. Horovitz Vladimir világhírű zongora­művész. (11. 18.) 13

Next