Magyar Rádió, 1956. január-szeptember (33. évfolyam, 3-39. szám)

1956-01-22 / 3. szám

Béli riport Vonattal utaztam­­Sopronba, hogy riportösszeállítást készítsek az Állami Gazdaságról. A magammal vitt magnetofon 40—45 kiló, taxit nem kaptam a városban, hát az állomásról telefonon kocsit kértem az Állami Gazdaságtól. Hamarosan oda is kanyarodott egy szép sárga homokfutó. A jóképű, szélcserzett bőrű kocsis kemény kézszorítással mutatkozott be: — Kása Imre vagyok! Maga mellé helyezte a magnetofont, én pedig hátul az ülésen kihúz­tam magam. „Na, — gondoltam — ekkora úr se volt­am még! Mint a grófok... úgy utazom!” Kicsit büszkébben tekintettem le onnan a magas­ból, mint az autó ablakából tettem volna s mire kiértünk egy jó távoli majorba, valósággal becsíptem a Lővérek fenyveseinek levegőjétől. Kint aztán felszereltem a magnetofont, el is készítettem a riportot, csupán annyit kértem az árnyékként követő Kása Imrétől, hogy a riport végeztével, ha intek, nyomja meg az „ÁLLJ!” jelzésű billentyűt. Meg­tette becsülettel és máris indultunk a riportkörút következő állomására. Ott is felszereltem a hangfelvevő gépét, de az én barátom■ azt mondta: — Tessék csak menni a mikrofonnal. Tudom én már, hogyan kell elindítani. Tényleg tudta. Minden rendben ment, sikerült a felvétel. Аг újabb helyen, amikor fogni akartam a magnetofont, leintett: — Sose bajlódjon vele. Csinálom én! A villát csak be kell dugni a konnektorba, azt a szalagot, ami a dobozban van, befűzni, a mikrofon dugóját pedig hátul oda bedugni, ahova az van írva, hogy MIKA. Aztán felvétel közben... tudom, ne féljen... ügyelek arra, hogy a varázsszem ne érjen egészen össze... Egészen elámultam, hogy így felmondta a leckét és hagytam, csi­nálja. Minden rendben ment itt is és a következő helyeken is. Nem tudtam hova lenni bámulatomban, hogy lám, nemcsak kocsit küldtek értem, hanem mindjárt a technikust is! Estefelé volt már, amikor elérkezett a búcsú pillanata. Megköszöntem Imre barátom segítségét s kicsit megszégyenülten hallgattam csipkelődé­sét, hogy bizony ennyi idő alatt én is elsajátíthattam volna a kocsis­­tudományt. — Látja! — kacsintott rám — nem is olyan nagy dolog ez a rádiós tudomány! — De aztán elárulta a „titkot”: — Tudja... van egy barátom, tsz-tag. Jól keresett az idén és vett egy olyan 16.000 forintos zenegépet. Abban ugyanilyen magnetofon van, mint a magáé és a múlt vasárnap egész nap azzal szórakoztam!... Na, Isten áldja! SZEBENI JÁNOS Csu­ba marsall, Kína Kommunista Pártja politikai bizottságának tagja, a párt Központi Bizottságának titkára, a Kínai Népköztársaság alelnöke a sztálinvárosi Sztálin Vasmű olvasztár-brigádvezetőjével, Zs. Szabó Józseffel beszélget.­ ­ „Öt év múlva a világ egyhalottán“ Hatalmas távlatok, lenyűgöző erőt lel­kesítő feladatok. — másra nem tud gon­dolni az ember, amikor a Szovjetunió Kommunista Pártjának a VI. ötéves tervről szóló irányelveit olvassa. A hol­nap tükörképe ez a tervezet, amelyet a XX. Kongresszus önt végleges formába. A magyar szemtanúk, akik tegnap, vagy ma látták a szocializmus országát — most élményeik alapján s a tervezet ismere­tében a jövendő szovjetországról szól­nak a m­ikrofon előtt. (Csüt K. 19:00) Ébredő népek: BURMA Amikor a múlt század első felében India utolsó maharadzsája is letette­­a fegyvert a brit csapatok előtt, teljes erővel megindulhatott a szomszédos, füg­getlen ország, Burma gyarmatosítása. A modern technikával­ felszerelt hódítók végül is győzedelmeskedtek a bu­rmai nép felett. Majdnem 130 esztendeig tartott a kül­földi elnyomás, amíg 1948 januárjában a Burmai Uniónak sikerült lerázni ma­gáról a gyarmati kötelékeket. A b­ékesze­­re­tő népek nagy érdeklődéssel kísérik azóta a szabadságát visszanyert ország sikereit és a világbéke érdekében kifej­tett erőfeszítéseit. (Szerda, P. 15.10) „Új barázdás szeni az eke.. Solohov világhírű műve hazánkban is. •a­ legnépszerűbb szovjet regények egyike. Különösen kedveli ezt a köny­vet parasztságunk. Ez érthető is. Választ talál benne a mai élet legizgatóbb kérd­­léseire: hová halad a falu, kik a nép igazi barátai és kik az ellenségei. A Rádió a téli hónapokban heti 30 perces adásokat sugároz Solohov regé­nyéből. Első három adásunkban feleleve­nítjük a regény első kötetének legszebb részleteit, további hat adásunkban pedig a most készülő második kötetből muta­tunk be részleteket. (Péntek, K. 16.10)

Next