Várady József: Dunamellék református templomai 2. A Vértesaljai Egyházmegye (Sajószentpéter, 1994)
Neve a magyar sár = „ingovány, mocsár” jelentésű főnévből képzett sáros melléknév -d képzős származéka (Kiss), s 1272-ben bukkant fel. A XIV. század végétől kunszállás létesült rajta (Győrffy), melyet egy 1417. évi oklevél említ (F. Szabó G., Fejér vm). Református története a XX. század közepén kezdődik, amikor az ország minden részéből jöttek uradalmi munkára telepesek, közöttük reformátusok is. A Zichy grófok 1941-ben kastélyparkjuk széléből adományoztak egy 30 X 30 méteres területet, hozzá egy lebontásra ítélt istállónak az anyagát, református templomépítés céljára. A gyülekezet még abban az évben megépítette kicsiny templomát észak-déli tengelyben, északi homlokzatból félig kilépő 14 m magas toronyával. A 60 ülőhelyes templomot 1947-ben, 1967-ben és 1991-ben újították. A templom belső tere 5X8 méteres. A 150 kg-os harangját Szlezák László öntötte 1941-ben Budapesten, dr. Elek István nagybérlő és felesége Elek Magdolna adományából. Fényes Elek szerint 22 református, 630 katholikus lakója volt. „Puszta- Sárosdon melyet csak egy patak választ el az előbbitől, 27 református, 199 katholikus, 2 evangélikus lakott. Az 1911-es névtár szerint 242 református és 1887 más vallású lakosa volt. 1994-ben a reformátusok száma 100. 1946-tól kezdve az önállósult társegyházak (Perkáta, Sárosd, Szabadegyháza) lelkészei Szabadegyházán laktak. Szabó Sándor 1946-53. - Gyarmati György 1953-54. - Tóth Sándor 1955-76-ig, majd ettől kezdve sárkeresztúri lelkészként. Mivel e társegyházak ekkorra el is néptelenedtek, az egyházmegyei közgyűlés a lelkészi állást megszüntette és szórvánnyá minősítette vissza őket. Tóth Sándor nem akarván magukra hagyni megfogyatkozott számú híveit, Sárkeresztúrról szolgál nekik mind e mai napig. ( I X Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Úr házába! Zsolt. 122:1.____________________________) Sárosd A belső déli része A torony felőli belső De bizonnyal élek én, és betölti az Úr dicsősége az egész földet. IV. Móz. 14:21. 363