Ilia Mihály - Péter László (szerk.): Juhász Gyula válogatott művei - Magyar Remekírók (Budapest, 1981)

Színpadi játékok

466 Juhász Gyula lengyel­ tiszt. Kamerád, készen vagyunk? Petőfi. Mindenre készen. A tábornok már vár ránk. . . lengyel TISZT. Pszt. A kisasszony jön, el akar búcsúzni tőled. Petőfi. Melyik kisasszony? lengyel tiszt. A házi kisasszony. Korsika belép. Józsika. Bocsánatot kérek, hogy megzavarom az ura­kat, de Petőfi úrnak sok szép versét olvastam, apám is nagy tisztelője a költőnek, szabad legyen megkérnem, hogy ebbe az emlékkönyvbe beírja a nevét. Legalább a nevét, pl.tőfi. Kész örömmel, kedves kisasszony, íme! rózsika pirulva olvassa. Szabadság, szerelem, E kettő kell nekem, Szerelmemért feláldozom Az éltemet, Szabadságért feláldozom Szerelmemet! Ó, de gyönyörű! Köszönöm, őrnagy úr! Ez a legszebb, amit ebbe az emlékkönyvbe írtak! PETŐFI: Kedves kisasszony, az lesz a legeslegszebb, amit az a valaki ír majd bele, aki önt a szerelmével fogja boldogítani. Irigylem és üdvözlöm azt az ifjút! Rózsika zavartan mosolyogva el, lengyel tiszt. Kamerád, ma veszettül meleg napunk lesz. Kutya forró nap! Neked könnyű, te, mint a kis öreg adjutánsa, majd csak páholyból nézed a csatát. Petőfi. Én, mint a szabadság katonája, ott leszek, ahol legnagyobb a veszedelem! lengyel tiszt. Ne tréfálj, hiszen neked nincs is fegyve­red! Petőfi: Kamerád, én nem ölni megyek, de meghalni!

Next