Ilia Mihály - Péter László (szerk.): Juhász Gyula válogatott művei - Magyar Remekírók (Budapest, 1981)
1922
784 Juhász Gyula lom évfordulóján beszéltem bizonyos vívmányokról, amelyeket nem volna szép dolog elsikkasztani. . . Én már csak kivárom, amikor a Somogyi-könyvtárban elfogynak az összes előjegyzettek, mint ahogy kivárom a Pintér Jenő irodalomtörténetének és a Benedek-Wiegler világirodalom-történetének fölszabadulását is, amelyekben szintén van szerencsém előfordulni. Meg azután, én csak talán mégis legjobban tudom, hogy mi mindent is csináltam, vagy hogy mi mindent nem csináltam a történelemben, hát akkor ugyan miért legyek olyan kíváncsi ezekre a dolgokra, mikor különben is a játék még folyik, a történelem még tart, és a hálás utókor ítéletét, amelyre valóban sokkal kíváncsibb volnék, úgy se fogom megtudni soha. Történelem ide, történelem oda, az ember ebben a zavaros és változatos huszadik században különben is meglehetősen világos és reménytelen fogalmakat kénytelen szerezni magának a történelemről, úgy is, mint tudományról, úgy is, mint művészetről és úgy is, mint tudatlanságról. Könyves Kálmán királyunk alakja éppen úgy a jámbor pilises barátok krónikáiban lett púpossá, sántává és félszeművé, mint ahogy Dózsa György székely nemesből és keresztes vezérből a főúri kastélyok kiszolgáló historikusa faragott embertelen vadállatot, és mint ahogy Martinovics apát és vértanú halálba ment társai hol notórius országrontók, hol glóriás hősök voltak, aszerint, amint a Szent Szövetség vagy szabadságküzdelem volt az uralkodó planéta a viharoktól vemhes magyar égboltozaton. Görgeyről nem is beszélve (ma már különben is kezdenek nem beszélni Görgeyről, aki, úgy látszik, nem volt se hazaáruló, se szabadsághős, hanem valószínűleg csak jó katona volt, és háborúban ez is valami, sőt ez minden, kivéve, ha a háborút elveszíti), a negyvennyolcas függetlenségi harc valóságos arzenálját szolgáltatta a legkülönbözőbb vélekedéseknek, fölfogásoknak és megítéléseknek és amit akartok. Már maga a címe hol forradalom, hol szabadság-