Ilia Mihály - Péter László (szerk.): Juhász Gyula válogatott művei - Magyar Remekírók (Budapest, 1981)
1923
Tanulmányok, cikkek, kritikák 8.5 1866-ban történt, és ezt az esztendőt máskülönben egészen nyugodtan nevezhették rettenetes évnek Szegeden, ínség, kolera, háború - az apokalipszis e három lovasából egy is sok, de akkor mind a három látogatóban volt és ez a magyar vigasság - az egyiknek egy kicsit titokban szinte örülni is kellett, mert ez a háború Königgrätzot hozta, ahol a burkus győzedelme ismét fölszította a hazafias remények tüzét, hogy lesz még egyszer ünnep a világon! Ebben az esztendőben a kolera miatt november elsején kezdődött a tanítás a szegedi kegyes oskolában. így esett, hogy október hó 30-án két nagyon érdekes utas állított be nagyapámhoz, aki akkor fiatal gombkötő mester volt (egyébként e tisztes magyar iparnak utolsó mestere városunkban) az akkori Serház utca 407. számú házában, ahol családjával éldegélt. Az egyik utas Petőfi István volt, az István öcsém, ahogy a Sas ezt a nevet beírta az örökkévalóság vendégkönyvébe, akkor csákói tiszttartó, aki már túl van az osztrák katonai börtönök kazamatáinak szenvedésein és egy, még ma is titokzatos házassági tragédián, mely az egyetlen sötét (mivel ismeretlen) pont ennek a tetőtől talpig derék magyar férfinak, Petőfi méltó testvérének életében. István maga is költő volt, mély érzésű, töprengő elméjű poéta, akinek bátyjára való visszaemlékezése a legszebb és legigazabb sorok közé tartozik az egész Petőfiirodalomban. A másik vendég Zoltánka volt, Petőfi Sándor fia, akit nagybátyja kosztba adni jött nagyapámékhoz, havi húsz pengő forintokért, és akit beíratott a piaristák főgimnáziumának nyolcadik osztályába. (Még francia nyelvmestert is fogadott a derék rokon a magyar költészet kis reichstadti hercegének.) A tizennyolc éves Petőfi Zoltán mögött már elég gazdag és viharos múlt állott, nem valami diligenter frekventált már néhány iskolát a fővárosban és a vidéken, volt már gazdasági gyakornok is és az első szerelmen is szerencsésen átesett. Meg az első nagy zomotorokon is! Hiszen az ő egész rövid élete-