Ilia Mihály - Péter László (szerk.): Juhász Gyula válogatott művei - Magyar Remekírók (Budapest, 1981)
1927
934 Juhász Gyula rengetegében bolyongott, akár a magyar szabadságharc szuronyrohamaiba lendült, akár a lombardiai osztrák katonai faköpönyeg alatt didergett, akár a Váci utca forgatagába tévedt, akár kis kocsmák asztalánál merengett. Ady Endre, törvényes örököse a magyar sorsban és a magyar költészetben, nevezte őt el Mont Blanc embernek és valóban, olyan idegenül és olyan magasságosan mered Vajda János alakja a hazai költészet egébe, mint az a havas és hideg óriás, amely a legnagyobb csúcs Európában. A hivatalos magyar irodalomtörténet és különösen az iskolai tanítás egy kissé mostohán és kurtán-furcsán bánt el a Gina költőjével. Persze, ennek megvannak a maga mély emberi okai. Vajda János a szerelmi hevületnek olyan hangját ütötte meg a magyar lírában, amely egészen szokatlan, sőt ismeretlen volt eladdig és a jámbor füleket méltán megdöbbentette. Balassi Bálint is elég szabados volt szerelmeiben, de a kékkői báró, az a besze Menyhárt rokona legalább verseiben igyekezett a kor reneszánsz kultúrájának modorában zengeni, és főúri nőkről volt szó e virágénekekben, mi több, a poéta maga igyekezett még életében megsemmisíteni átkozott sok verseit, és hogy ez az igyekezet mégis meddő maradt, az a nemzeti költészetnek egyik legfőbb nyeresége és ékessége lett idővel. Még a garabonciás Csokonai is egy feddhetetlen polgári nőhöz, Vajda Juliannához intézte halhatatlan Lilladalait, és még Petőfi Sándor is, ez a nagy és örök plebejus, egy úri hölgyet választott eszményképe és felesége gyanánt, aki ugyan hamar eldobta az özvegyi fátyolt, de legalább egy tisztes és tekintélyes egyetemi tanárnak adta kezét és hozományát. Vajda János ellenben, aki még a fiatal Petőfivel együtt virrasztott a Pilvax kávéház biliárdasztalai fölött, és együtt harsogott a Nemzeti Múzeum lépcsőzetén március idusán, a volt negyvennyolcas önkéntes és a későbbi önkéntelen osztrák cserepár egy olyan nő iránt érzett halhatatlan és reménytelen szerelmet, aki egy budai borbély lánya volt, akinek első csókját és ölelését egy Esterházy herceg vette meg, aki később cirkuszi lovarnő