Ilia Mihály - Péter László (szerk.): Juhász Gyula válogatott művei - Magyar Remekírók (Budapest, 1981)
1927
Tanulmányok, cikkek, kritikák 957 tévedés! Látjátok feleim, ez a bohó és fura figura, a fejébe nyomott kalappal (amely Napóleon kalapjának dicsőségével versenyez), a madzaggal megkötött cipővel, aki, ha megjelenik a világot jelentő fehér vászonmezőn, hahoták orkánját viharoztatja föl, ez az örök derű és isteni humor ma a legszomorúbb és legmagányosabb lelkek egyike a föld kerekségén. És ez nem költői túlzás. Charlie Chaplint most elérte nagysága átka, amelyet az irigy istenek soha nem felejtenek el. Egy szép és fiatal nő került Chaplin dicsőséges és diadalmas útjába, amely a világhír legmagasabb ormaira vezetett. És a szegény gazdag Chaplin úgy elbotlott ebben a törékeny liliomszálban, mint a pinty, vagy mint ahogy az amerikai burleszk bohózat vásznán egy tökmagban botlik el és töri ki a nyakát a hihetetlen és lehetetlen komikus. Ennek a romantikus és szentimentális szerelmi drámának mi csak az utolsó jeleneteit ismerjük részletesen: Charlie el akarta hagyni feleségét, ezért elmenekült a hollywoodi paradicsomból és New Yorkba jött, mire az egész puritán és prűd Amerika kiátkozta, megtagadta, kiközösítette, és Chaplin egy szép napon olyan egyedül és elhagyottan állott egy világváros sok milliós forgatagában, mint egy magányos és eltévedt vándor az alaszkai jégmezőben. Chaplin mindenkié és ha Chaplin mindenkié, akkor mindenkinek joga van hozzádörgölni a maga morális kapcáját, akkor mindenkinek joga van belenézni a magánélete szentélyébe, akkor mindenkinek joga van beleavatkozni minden lépésébe, így gondolják és így csinálják ezt ma Amerikában, a dollárok és szabadság klasszikus hazájában, és talán nem csupán Amerikában. Kár, kár, soha többé helyre nem hozható kár volna, ha a morál komoly szemöldi, ahogy Arany János mondja, végképpen elkeserítenék Charlie Chaplin aranyos és mélységes kedélyét, ha visszavonhatatlanul elűznék őt a világ ponyvájáról, amelyen a beteg emberiség orvosa volt a leglázasabb és legvéresebb napokban, méltó örököse a homéri kacajnak, a rabelais-i jókedvnek, a shakespeare-i és moliére-i tréfának.