Ilia Mihály - Péter László (szerk.): Juhász Gyula válogatott művei - Magyar Remekírók (Budapest, 1981)
1928
1002 Juhász Gyula fogékony és tevékeny szellemnek eredeti és megkapó megnyilatkozása, egy nemes és választékos léleknek kijelentése. Egy költő, aki a világ legnehezebb, mert legmélyebb és legmagasztosabb poétájának, az isteni Danténak korszakalkotó hatalmas alkotását teljesen és tökéletesen tolmácsolta magyar nyelven, páratlan tartalmi és formai hűséggel, utánozhatatlan művészettel, az összes európai fordításokat messze és magasan felülmúlva. Egy költő, akit Ady Endre méltó társának tekintett, aki egy sor maradandó verseskönyv mellett néhány megindítóan és megrendítően szép regénnyel kincselte föl irodalmunkat. De Babits Mihály nem kell Jakab Ödönnek meg a Szászoknak, mert Babits Mihály nem rendes ember nekik. Babits Mihály többet tud, többet gondol és többet érez, mint ahogy az szabályszerűen illik. Babits Mihály rendkívüli dolgokat lát és beszél, márpedig rendnek muszáj lenni. Hol volna akkor a tekintély és a fegyelem, ha már a Kisfaludy Társaságba is beengednének olyan egyéneket, akik háromszor egymás után mondották egyik költeményükben, hogy fekete és akik még a forradalom alatt se mentek el gerslit hámozni és krumplit kapálni, hanem az örök és egy magyar irodalom történetét tanították tovább, rendületlenül és lelkesedve? A Kisfaludy Társaságba a Jakab Ödönök szerint olyan emberek valók, akik nem akarnak az égbe nőni, olyan költők, akik a becsületes és tiszteletre méltó hagyományok szellemét ápolva tovább zengik, hogy a tavasz virágokat terem, hogy nyáron nagyon meleg van, hogy az ősz ködös és szomorú, hogy télen hull a hó. A Kisfaludy Társaságba jó fiúk kellenek, akik szépen megférnek Jakab Ödön mércéje alatt, és szorgalmasan elolvassák a legeslegifjabb Szász Károly színházi kritikáit a félhivatalos újságban. Petőfi Sándor szerint a költészet templomába bocskorban, sőt mezítláb is be szabad lépni. Jakab Ödön szerint, akinek szakálla szakasztott olyan, mint Petőfi Sándoré, a Kisfaludy Társaság csarnokába csak irodalmi vaskalappal