Ilia Mihály - Péter László (szerk.): Juhász Gyula válogatott művei - Magyar Remekírók (Budapest, 1981)
1923
814 Juhász Gyulá nek tragédiája benne van ebben a három szóban: Petőfi Sándor fia! Szegeden kerek három hónapot töltött csak Zoltánka, és meg lehet állapítani, hogy zivataros életútjának alapjában ez volt a legcsöndesebb és legbékésebb állomása. Komolyan nekilátott a tanulásnak, gondtalanul és a legnagyobb gondozás mellett élhetett, hiszen anyai nagyanyám maga volt a jóság és háziasság mintaképe, míg nagyapám ugyancsak kardos férfi volt, haláláig törhetetlen függetlenségi, aki mindig magyar ruhában járt, és Kossuth iratait az emigrációból úgy olvasta, mint a kinyilatkoztatást. A szegedi piaristák büszkék és boldogok voltak, hogy a nagy költő kisfia hozzájuk jár. Abban az időben - és nemcsak abban az időben - a szegedi kegyes iskola - és nemcsak a szegedi kirepítő fészke volt a rendületlen magyar érzésnek és a nemzeti öntudatnak. Horváth Cyrill bátor magyar tettes már 1859-ben sutba dobta itten a nevelési Bach-rendszert, és Zoltánka szegedi tanulása idejében Ernyősi László igazgatóval élükön Csaplár Benedek és Budaváry József akadémikusok és egy csapat lelkes s tudós névtelen hős hirdette a magyarság föltámadásának törhetetlen hitét. Színtársulat is volt akkor Szegeden, és azt hiszem, nem tévedek, ha ezek a földön járó csillagok térítették el végül egyenes pályájáról a magyar Sas fiát. Kocsisovszkynak hívták akkor a színigazgatót, aki „egy jól rendezett, de éppen azért költséges színtársulattal újra fölkereste e nemes város tisztelt közönségét, amely az Alföldet sújtó csapásokban már hosszú évek során osztozik”, hogy az akkori előzetes színházi jelentést idézzem. Valószínű, hogy a csapásokat nem a színtársulata előadásaira értette Kocsisovszky, aki különben - az öreg Reizner szerint - „régibb keletű pénzügyi zavaraiból kibontakozni nem tudott”. Pedig mindent megpróbált, hogy a közönséget a színházba csalogassa, még a Kossuth és Szeged népe című nagyhatású élőképet is bemutatta. (Nem tudom, hogy milyen volt ez a nagy hatás, de annyi szent, hogy abban az időben nem kis