Nagy Péter (szerk.): Magyar drámaírók 16-18. század - Magyar Remekírók (Budapest, 1981)
16. század
Ió Ismeretlen szerző el Isten efféléket, mint te vagy. Magyarul is szépen szoktuk mondani, hogy az Isten sem siet, sem késik. De térj meg, lám eléggé hallgattad az Istennek igéjét, sőt csak szolgáid szavát fogadnád is, jó volna szegén neked, mert csak szolgáidnak is, kik másid voltának, jobb hírek-nevek vagyon, hogynem mint temagadnak. Balassi. Kik volnának azok? érsek. Szénásit méltán mondhatom, és ha az fejedelem ötét ültetnéje helyetted és te lennél ő szolgája, nyilván meg tudna tanítani. Többen is volnának - de immár tizenegy óra vagyon, ideje ennünk, a sok dolgot másszorra hagyjuk. Balassi. Sokszor lovamon ügettem, és nem ettem huszonnégy egész óráig értek. Hiszem bizon, de akkor mikor az Lossonci és Nyári Ferenc jobbágy ökreit elhajtottad vala; de nem hallottam soha külömben való igen nagy igetésedet, hanem ahol ökrét találtál, azt el tudtad hajtani, de ellenséget nemigen tudtál kergetni. Balassi. Azt is kergettem azért, érsek. Könnyű azt előszámlálni bizon, de mennyiszer szegén magyar és keresztyént tolvajlottál, dúltál, fosztottál és kóborlottál, annak számát senki nem tudja. És jobb volt volna, hogy huszonnégy óráig öttél, ittál volna, hogy nem mint huszonnégy óráig kóborlottál volna. Balassi. Öttem s ittam, érsek. De az szegénség borát, kenyerét és az érsekét. Balassi. Papnak nem kellett sok bor. érsek. Oly pap volt az, azki akkor az jövedelemből sok jámbort tartott, jobbakat náladnál. BALASSI. Nem tudom, ha jobbakat tartott?érsik. Én tudom, jóllehet nem mind ökrét hajtottál, hanem törökét is, nagy dolog, hogy elfelejtetted. Nyári Ferencnek egyszer bajt küldél, azt tudod, hogy nem mer veled megüíni, de a jámborul, vitéz ember módjára készült, és az hagyott helyre Vácra reámene, de te elszökél előtte szégyenedre, nem mered még csak orcádat is az in