Szalai Anna (szerk.): Magyar elbeszélők 19. század 1. - Magyar Remekírók (Budapest, 1976)
Bérczy Károly
Életutak 957 ÉLETUTAK ... ihr himmlischen Mächte I Ihr führt ins Leben uns hinein, Ihr lasst den Armen schuldig werden Dann überlasst ihr ihn der Pein... GM* Hat év előtt X. mezővárosban, mely a hason nevű megyének székhelye, hölgyek és férfiakból vegyes társaság beszélgető végzett ebéd után külön csoportulatokban. A novemberi nap ködös homálya az estet sietteté, s mielőtt ennek rendes órái beköszöntenének, a háziúr jónak látta világot hozatni s játékasztalokat rendezni. Ez asztalok egyikét rögtön körülülték, a másodiknál hiányzott a negyedik a whisthez. - M.. .et inkább halálnak választanám, mint ügyvédemnek - szólt türelmetlenül, sőt talán kissé bosszúsan a csonka whistparti egy kövér tagja, különben törvényszéki fizetéses táblabíró, szörnyű pontatlan ember, többnyire várat magára. - Késedelme eddig ha megfejthető volt is, ma már nem az - felelé egymás a kártyát keverve -, eddig rendszerint védencénél időzött és maradt el, de miután ez tegnap már meghalt, úgy hiszem, nincs többé mit értekeznie vele. - Úgy látszik azonban, utolsó percig nem akar tőle megválni - jegyzi meg egy harmadik, ki ablak melletti állásából az utcára tekinte ki ím, nézzék önök. A beszélgetők az ablakhoz közeledtek. Az átelleni megyeházból négy rab hozott ki vállain egy festetlen deszkakoporsót, melyet két fegyveres megye hajdan - a rabok őrizetén kívül, egy ősz hajú, görbedt termetű agg s egy ifjú kísérő. - Fogadni mernék, eszébe sem jut, hogy mi itt várunk reá, s a temetőbe kísér egy bűnöst, kit halálítélete ellen megvédeni akart, de nem bírt - mondá kikelve a szenvedélyes játszó, a koporsót követő ifjúra célozva. - Valóban, ma későn fog megalakulhatni a parti - szélt.